Nemzeti Ujság, 1920. augusztus (2. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
• 1520 AUG ^ . f $»^wibat, |.9£0 augusztus 7. *11. évf. 187. g»., niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim - Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., Telefon : József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker., w n negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes számGerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 150—82, 75—09 és 55—82. Felelős szerkesztő: Tun Béla. korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. wllliHlllllllllllllllllllllllNIIIIIIIIflIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllIllllllllllllH s szociáldemokrácia. Irta: Túri Béla. ! A II. Internacionalenak Genfben ülésező kongresszusa és a bolsevizmussal szemben elfoglalt álláspontja újból egy ok, sőt kötelesség, hogy foglalkozzunk a magyarországi szociáldemokrácia kérdésével, mely ha nem is azonos — mint sokan azonosítani szokták vagy szeretnék — a munkáskérdéssel, de ma mindenesetre össze van vele forrva úgy a politika, mint a nemzeti erőkifejtés szempontjából. A kormányprogram feletti vita során több megértő és becsületes szándékú szó is hallatszott a munkáskérdéssel kapcsolatban. De még nyíltabban és még konkrétebben kell a kérdéshez nyúlni, mert a «kiengesztelődés politikája», «mindkét oldalról az egy lépéssel való közeledés» ■s ehhez hasonló általános szólamok nem viszik előbbre a kérdést, sőt nem is tisztázzák. 1 így fogta fel s ezt jelentette ki a Népszava is, midőn azt írta konklúzióként a kormányprogramm körül lefolyt vita után, hogy «az eredmény : érdemben semmi. A munkáskérdés égető problémájának megoldása egyetlen lépéssel sem haladt előre». Ez így is van, de ebben a szociáldemokrácia semmit se vethet másoknak szemére. Mert a Népszava szintén nem nyújt tájékoztatást, hogy voltaképpen melyik és mi is az a lépés, melyet a szociáldemokrácia, a Népszava szerint is, már megtett s amelyre a Simonyi-kormány — mint azt Vass képviselő állította szintén konkretizálás nélkül — nem tette volna meg a másik lépést, illetve «bűnös mulasztással egyetlen lépést sem tett a tárgyalások reazállására». Mint látnivaló, az ilyen általános, sőt a dodonai kijelentésekből senki sem lesz okosabb és ami a fontosabb, nem megy előre a kérdés, mely megoldásra vár. S mivel Teleki miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalások fonalát újra felveszi, sőt tudtunkkal holnap fogadja a szociáldemokrata vezéreket, beszéljünk nyíltan, nehogy ismét a homályba fúljon minden. A szociáldemokraták lapja a beszédekre adott válaszában így határozza meg a szociáldemokraták álláspontját: «a szociáldemokrata munkásság kész az újjáteremtés munkájában résztvenni». «Nem mondtunk és nem mondunk le jogainkról, nem adjuk fel törekvéseinket, szociáldemokraták maradunk». E kijelentés — mint látnivaló —óvatosan kerüli a «nemzeti» szót, holott a Népszavában hónapok előtt egy hasonlóan hivatalos jellegű álláspontmegjelölésben a nemzeti életbe való beilleszkedés gondolata már kifejezésre jutott. A fő kérdés tehát az , hogy a magyarországi szociáldemokrácia szakít-e nyíltan azzal a marxi ideológiával és taktikával, melyben az Internacionale nem puszta eszme, a munkásság nemzetközi szolidaritásának kifejezője, — ami még nem volna nemzetköziség — hanem szakítás a haza fogalmával és a proletárság olyan szövetkezése, mely a nemzeti és társadalmi rend erőszakos felforgatásával — világforradalommal — akarja célját elérni. A bolsevizmusnak is ez a lényeges vonása a kommunista társadalmi rend és a proletárságnak uralkodó osztállyá való szervezésén kívül. Ezért is került a bolsevizmus és a demokrácia kérdése oly szöges ellentétbe, hogy voltaképpen a világháború után a szociáldemokrácia válságának, a II. és III. Internacionale harcának ez a tengelye. A genfi kongresszuson az angol Labour Party világosan elítélte a világforradalmi módszert és a proletárdiktatúrát. A nyugateurópai államok szociáldemokrata pártjainak józanabb és nagyobb fele hasonlóképp gondolkozik. A britt és a német munkás előtt a nemzeti érdekek az elsők. És fényes tanúságot tesz most erről a lengyel szociáldemokrácia is. Itt sarkallik tehát a kérdés, hogy amikor a magyarországi szociáldemokrácia szocialista elveit fentartja, mindenekelőtt a nemzeti élet tényezője és munkája akar-e lenni,, aki kizár minden pislogatást az egyik szemmel a világforradalomra. Nyíltan kell tehát szakítania mindazokkal, kik még «mint külföldi emigránsok», vagy itthon mint a munkásforradalom gondolatának ápolói működnek. Lássuk, szakít-e nyíltan a magyarországi szociáldemokrácia a magyarság minden ellenségével, akár bojkottal, akár rágalommal, akár fegyverrel, akár világforradalommal támad reánk. E nélkül egy lépés se lehet őszinte. És csak azután következhetik ama jogok követelése, melyek a nemzet minden polgárát megilletik. És itt a magyarországi szociáldemokratáknak — ha őszinték— nem szabad úgy tenniök, mintha Magyarországon semmi se történt volna és a szociáldemokrácia nem esett volna a proletárdiktatúra bűnébe. A szubjektív megbocsátás, az ártatlanok nem üldözése az egészen más lapra tartozik. De a vörös proletáruralom után az állami és társadalmi rendnek, magának a demokráciának megmentése óvatosságot parancsol, kötelességeket szab meg. Emlékezzenek csak vissza a szociáldemokraták, hogy mikor a kommunista agitációk 1919-ben megkezdődtek, mily fölényesen állították a szociáldemokrata vezérek — pedig akkor miniszterek voltak — hogy könnyen elbánnak azokkal. Berinkey, a koronatanú, ezt a népbiztosok bűnperének tárgyalásán többször is kiemelte. Másrészt egészen kétségtelen, hogy a kommunizmus bacillusa is jobban tenyészik titokban és sötétben. Jobb tehát, ha a világforradalmi taktikával és proletárdiktatúrával s egyúttal minden ahhoz vezető vitát nyíltan szakító szociáldemokrácia a szakadásggal élhet, ha szociális programmjával a nemzeti életbe is akar beilleszkedni. A vörös veszedelem elleni küzdelemben is csak így lehet tényező. Arra pedig módot lehet találni, hogy a szociáldemokrata politika ne hálózza be és ne foglalhassa le a gazdasági szakszervezkedést. A kommunizmus, mint társadalmi termelési rendszer, úgyis, tökéletesen csődbe jutott és hitelvesztetté lett a szomorú történelmi példákon. Hihetjük, hogy maga az eszme halálosan megsebesült. Szinte lehetetlen, hogy a szociáldemokrácia történetében ez ne legyen fordulópont — a Programm revíziója felé. A magyarországi szociáldemokrácia, mely csak kis függvénye volt az Internacionalénak — ebben is az lesz. Tehát a nagy kezdeményezést nem innen reméljük. De hogy a kijózanodott, a nemzeti életbe beilleszkedő szociáldemokrácia munkásság joggal semmi jogtalanságról ne panaszkodhassál, ezt nemzeti és szociális békénk sürgeti. A keresztény szocializmus nem is a szociáldemokrata terroreszközökkel akarja a szociálmokratákkal szemben a diadalát megvívni, tehát ha a szociáldemokrácia csakugyan megtette az első lépést, lássuk nyílt színen azt és akkor a kormány is nyiltan tegye meg a másik lépést. . . Lássuk, lehet-e nyiltan találkozni a munka- és a harctéren. ......!• Négy oldalra korlátozott lapunkban csak kivonatot közölhetünk a rendkívül érdekes Tiszapör tárgyalásáról, de ugyanakkor naponként megjelenik és 1 koronáért kapható minden lapárusítónál a per egész anyagát gyorsírói feljegyzések alapján tartalmazó hivatalos kiadás. Olvasóink figyelmét felhívjuk erre a kösieményre. ^ ^ ^.... ... WM» «IWI.M—»immmwwmw Vita a gabonarendelef módositásáróB. Gaál Gaszton támadása a városi lakosság, tisztviselők és munkások ellen. Sajnálatos eseménye volt ma a nemzetgyűlésnek az az indokolatlanul agresszív felszólalás, melynek keretében t Gaúl Gaszton, a nemzetgyűlésnek e tekintélyes tagja intézett méltatlan támadást a magyar városi lakosság, a tisztviselői kar, a munkásság, szóval mindazok ellen, akik nem a gazdák. Nem tudjuk, parlamenti múltjára támaszkodva gondolja-e Gaál Gaszton, hogy ebben a nemzetgyűlésben minden extravaganciát megengedhet magának s hogy az az önkritika, mely a parlament nyilvánossága előtt szólót különösen is kötelezi minden szavának s minden szava hatásának mérlegelésére, az ő számára, akinek a szava pedig még súlyosabban esik latba, nem állít fel korlátokat, akármi is azonban a szubjektív motívuma Gaál Gaszton ismételt kirohanásainak, annyi tény, hogy szavai azok körében, akár tisztviselők, akár ellátatlan városi polgárok, akár munkások legyenek is,akik a hősiesség határán is túlmenő türelemmel dolgoznak ebben az országban azért a fekete kenyérért, melynek az ára — hogy mért, nem kutatjuk, — nem hogy lejebb szállna, hanem egyre emelkedik, jogos és érthető felháborodást okoznak. Akik Cyrano példájára ebéd helyett igen sokszor csak egy lyukkal megszorítják a nadrágszíjjat, nem gyanúsításokat, várnak a gazdatársadalomtól, amelynek, ha meg is kell dolgoznia érte, de van betevő falatja, sőt van becsületes munkával szerzett , nélkülözhető feleslege is. Távol áll tőlünk, hogy Gaál Gaszton érzéketlen eljárásában a gazdatársadalom általános vonását lássuk, ám éppen, mert így van, szükségesnek tartjuk, hogy Gaál Gaszton kisiklásait, melyeket a társadalmi béke s a különböző osztályok egyetértésének szempontjából igen veszedelmeseknek lát minden objektive gondolkodó ember, a gazdatársadalom részéről hivatalosan is kellő világításba helyezzék s igy elejét vegyék annak, hogy ennek a rapsodikus csapongásában a kellő józanság határain is túllendülő temperamentumnak a megnyilatkozásait a magyar gazdatársadalom hangjával téveszeössze valaki. A nemzetgyűlés mai ülését tíz órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bemutatta a MOVE feliratát, melyben annak kimondását kéri, hogy a Nemzeti Hadseregben sérti tiszt, sem közlegény, sem hivatalnok zsidó vallású egyén ne lehessen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a nemzetgyűlés áttért Huszár Elemérnek a közellátás tárgyában beterjesztett indítványának tárgyalására. Az első szónok Kerekes Mihály, aki rásmutatott arra, hogy nemcsak a tisztviselőtársadalom nyomorog, hanem a falu szegénye is. Érthetetlen, hogy ma egy mázsa búza beszállítási költsége 175 korona. Magyarországon mindenki meghozta az áldozatot, egyedül a tőke nem. Határozati javaslatot terjesztett be, hogy a nemtermelő társadalom részére a gabona árát 100 koronában állapítsák meg és a különbözetet az állami hadimilliomosok és a 60 ezer koronát meghaladó évi jövedelemmel rendelkező polgárok fedezzék. Henczer István hozzájárul Kerekes javaslatához és azt kéri, hogy a vidéki ellátatlanok részére a gabonát tenné-í szetben adják ki és csak a felesleget szállítsák be. Temesváry Pál: Felhívja a közélelmezési miniszter figyelmét, hogy a fővárosi és vidéki malmok olyan egyezményt kötöttek, amely káros lesz a gazdaközönségre, a fogyasztóközönségre és az államra nézve egyaránt. A szerződést, melyet a maga részéről erkölcstelennek tart, a Ház asztalára teszi és kéri a minisztert, hogy igyekezzék megvédeni a közérdeket. , Gaál Gaszton felszólalása. Gaál Gaszton a következő szónok. Reflektál Szabó József minapi felszólalására és kifogásolja, hogy a gazdákat megvádolta, mintha ezek nem hoznának elég áldozatot az ország érdekében. Beszéljünk végre arról a kér- désről — mondja — hogy mi minden nyomorúságunknak tulajdonképpeni okozója ? A közrend alapja a vagyonbiztonság, ezt pedig maga az állam támadta meg alapjaiban, amidőn az állami rekvirálásokkal hozzászoktatta a közvéleményt ahhoz, hogy a magántulajdon nem szent. Ezzel maga az állam hintette el a bolsevizmus csíráit a háború alatt, amit Kun Béla csinált, az csak folytatása volt az állami rekvirálásoknak. (Élénk tiltakozás.. sok.) Gaál Gaszton (keresztényszocialista képviselők felé fordulva) : Önök is ezt csinálják .. ...fi Felkiáltások: Szép tónus! • i'íSfiW4jp®íl#s''V1 Gaál Gaszton: Egyoldalúlag egy '’termelési 'ágat nem lehet sújtani és nem lehet tőle követelni, hogy egyedül ő segítsen. Elvégre is nem a gazdák hozták be a bolsevizmust, hanem a fővárosi munkások és az állami tisztviselők kara. Hány percentre a tisztviselőknek tartotta meg az állammal szemben hűségesküjét ? (Nagy zaj.) Budaváry László : Tiltakozunk a tisztviselők nevében ! (Folytonos nagy zaj.) Gaál Gaszton : A tisztviselői karnak nála nagyobb tisztelője nincs, mármint annak, aki megérdemli, de a tisztviselői karnak ne csak mindig jogairól beszéljünk, hanem kötelességéről is. És ha a képviselő urak a hivatalos órák kezdetén végigjárják a hivatalokat, látják, hogy kevés kivétellel nincsenek ott a tisztviselők. A tisztviselői kar nagyobb része órákkal később megy a hivatalba. Egy fiatal túloldali képviselő azt mondotta, hogy kény-szeríteni fogjuk a gazdákat, hogy vessenek. Ilyen mondáshoz igazán nagy fiatalság kell. Senkit visszatartani