Nemzeti Ujság, 1920. augusztus (2. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

• 1520 AUG­­ ^ . f $»^wibat, |.9£0 augusztus 7. *11. évf. 187. g».­, niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim - Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., Telefon : József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker., w n negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám­­Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 150—82, 75—09 és 55—82. Felelős szerkesztő: Tun Béla.­­ korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. wllliHlllllllllllllllllllllllNIIIIIIIIflIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllIllllllllllllH s szociáldemokrácia. Irta: Túri Béla.­­ ! A II. Internacionalenak Genf­ben ülésező kon­gresszusa és a bolsevizmussal szemben elfoglalt álláspontja újból egy ok, sőt kötelesség, hogy fog­lalkozzunk a magyarországi szociáldemokrácia kérdésével, mely ha nem is azonos — mint sokan azonosítani szokták vagy szeretnék — a munkás­kérdéssel, de ma mindenesetre össze van vele forrva úgy a politika, mint a nemzeti erőkifejtés szempontjából. A kormányprogram­ feletti vita során több megértő és becsületes szándékú szó is hallatszott a munkáskérdéssel kapcsolatban. De még nyíltabban és még konkrétebben kell a kér­déshez nyúlni, mert a «kiengesztelődés politikája», «mindkét oldalról az egy lépéssel való közeledés» ■s ehhez hasonló általános szólamok nem viszik előbbre a kérdést, sőt nem is tisztázzák. 1­­ így fogta fel s ezt jelentette ki a Népszava is, midőn azt írta konklúzióként a kormányprogramm körül lefolyt vita után, hogy «az eredmény : ér­demben semmi. A munkáskérdés égető problémá­jának megoldása egyetlen lépéssel sem haladt előre»­. Ez így is van, de ebben a szociáldemokrácia semmit se vethet másoknak szemére. Mert a Nép­szava szintén nem nyújt tájékoztatást, hogy volta­képpen melyik és mi is az a lépés, melyet a szo­ciáldemokrácia, a Népszava szerint is, már megtett s amelyre a Simonyi-kormány — mint azt Vass képviselő állította szintén konkretizálás nélkül — nem tette volna meg a másik lépést, illetve «bűnös mulasztással egyetlen lépést sem tett a tárgyalá­sok reazáll­ására». Mint látnivaló, az ilyen általános, sőt a dodonai kijelentésekből senki sem lesz okosabb és ami a fontosabb, nem megy előre a kérdés, mely megol­dásra vár. S mivel Teleki miniszterelnök kijelen­tette, hogy a tárgyalások fonalát újra felveszi, sőt tudtunkkal holnap fogadja a szociáldemok­rata vezéreket, beszéljünk nyíltan, nehogy ismét a homályba fúljon minden. A szociáldemokraták lapja a beszédekre adott válaszában így határozza meg a szociáldemokra­ták álláspontját: «a szociáldemokrata munkásság kész az újjáteremtés munkájában résztvenni». «Nem mondtunk és nem mondunk le jogainkról, nem adjuk fel törekvéseinket, szociáldemokraták maradunk». E kijelentés — mint látnivaló —­­óvatosan kerüli a «nemzeti» szót, holott a Népsza­vában hónapok előtt egy hasonlóan hivatalos jel­legű álláspontmegjelölésben a nemzeti életbe való beilleszkedés gondolata már kifejezésre jutott. A fő kérdés tehát az , hogy a magyarországi szo­ciáldemokrácia szakít-e nyíltan azzal a marxi ideo­lógiával és taktikával, melyben az Internacionale nem puszta eszme, a munkásság­ nemzetközi szo­lidaritásának kifejezője, — ami még nem volna nemzetköziség — hanem szakítás a haza fogal­mával és a proletárság olyan szövetkezése, mely a nemzeti és társadalmi rend erőszakos felforgatá­sával — világforradalommal — akarja célját el­érni. A bolsevizmusnak is ez a lényeges vonása a kom­munista társadalmi rend és a proletárságnak ural­kodó osztállyá való szervezésén kívül. Ezért is került a bolsevizmus és a demokrácia kérdése oly szöges ellentétbe, hogy voltaképpen a világháború után a szociáldemokrácia válságának, a II. és III. Internacionale harcának ez a tengelye. A genfi kongresszuson az angol Labour Party világosan elítélte a világforradalmi módszert és a proletárdiktatúrát. A nyugateurópai államok szo­ciáldemokrata pártjainak józanabb és nagyobb fele hasonlóképp gondolkozik. A britt és a német munkás előtt a nemzeti érdekek az elsők. És fé­nyes tanúságot tesz most erről a lengyel szociál­demokrácia is. Itt sarkallik tehát a kérdés, hogy amikor a ma­gyarországi szociáldemokrácia­ szocialista elveit fentartja, mindenekelőtt a nemzeti élet ténye­zője és munkája akar-e lenni,, aki kizár min­den pislogatást az egyik szemmel a világforrada­lomra. Nyíltan kell tehát szakítania mindazokkal, kik még «mint külföldi emigránsok», vagy itthon mint a munkásforradalom gondolatának ápolói működnek. Lássuk, szakít-e nyíltan a magyaror­szági szociáldemokrácia a magyarság minden ellen­ségével, akár bojkottal, akár rágalommal, akár fegyverrel, akár világforradalommal támad reánk. E nélkül egy lépés se lehet őszinte. És csak azután következhetik ama jogok követelése, melyek a nemzet minden polgárát megilletik. És itt a magyarországi szociáldemokratáknak — ha őszinték­— nem szabad úgy tenniök, mintha Magyarországon semmi se történt volna és a szo­ciáldemokrácia nem esett volna a proletárdikta­túra bűnébe. A szubjektív megbocsátás, az ártat­lanok nem üldözése az egészen más lapra tarto­zik. De a vörös proletáruralom után az állami és társadalmi rendnek, magának a demokráciának megmentése óvatosságot parancsol, kötelességeket szab meg. Emlékezzenek csak vissza a szociálde­mokraták, hogy mikor a kommunista agitációk 1919-ben megkezdődtek, mily fölényesen állítot­ták a szociáldemokrata vezérek — pedig akkor miniszterek voltak — hogy könnyen elbánnak azokkal. Berinkey, a koronatanú, ezt a népbiz­tosok bűnperének tárgyalásán többször is ki­emelte. Másrészt egészen kétségtelen, hogy a kommuniz­mus bacillusa is jobban tenyészik titokban és sötétben. Jobb tehát, ha a világforradalmi takti­kával és proletárdiktatúrával s egyúttal minden ahhoz vezető vitát nyíltan szakító szociáldemokrácia a szakadásggal élhet, ha szociális programmjával a nemzeti életbe is akar beilleszkedni. A vörös ve­szedelem elleni küzdelemben is csak így lehet tényező. Arra pedig módot lehet találni, hogy a szociáldemokrata politika ne hálózza be és ne foglalhassa le a gazdasági szakszervezkedést. A kommunizmus, mint társadalmi termelési rendszer, úgyis, tökéletesen csődbe jutott és hitel­vesztetté lett a szomorú történelmi példákon. Hihetjük, hogy maga az eszme halálosan meg­sebesült. Szinte lehetetlen, hogy a szociáldemokrá­cia történetében ez ne legyen fordulópont — a Pro­gramm revíziója felé. A magyarországi szociáldemo­krácia, mely csak kis­ függvénye volt az Internacio­nalénak — ebben is az lesz. Tehát a nagy kezdemé­nyezést nem innen reméljük.­ De hogy a kijózano­dott, a nemzeti életbe beilleszkedő szociáldemokrá­cia munkásság joggal semmi jogtalanságról ne panaszkodhassál, ezt nemzeti és szociális békénk sürgeti. A keresztény szocializmus nem is a szo­ciáldemokrata terroreszközökkel akarja a szociál­­mokratákkal szemben a diadalát megvívni, tehát ha a szociáldemokrácia csakugyan megtette az első lépést, lássuk nyílt színen azt és akkor a kor­mány is nyiltan tegye meg a másik lépést. .­ . Lássuk, lehet-e nyiltan találkozni a munka- és a harctéren. ......!• Négy oldalra korlátozott lapunkban csak kivonatot közölhetünk a rendkívül érdekes Tisza­­pör tárgyalásáról, de ugyanakkor naponként megjelenik és 1 koronáért kapható minden lapárusító­­nál a per egész anyagát gyorsírói feljegyzések alapján tartalm­azó hivatalos kiadás. Olvasóink figyelmét felhívjuk erre a kösieményre. ^ ^ ^.... ...­ WM» «IWI.M—»immmwwmw Vita a gabonarendelef módositásáróB. Gaál Gaszton támadása a városi lakosság, tisztviselők és munkások ellen. Sajnálatos eseménye volt ma a nemzetgyűlésnek az az indokolatlanul agresszív felszólalás, melynek kere­tében t Gaúl Gaszton, a nemzetgyűlésnek e tekintélyes tagja intézett méltatlan támadást a magyar városi lakosság, a tisztviselői kar, a munkásság, szóval mind­azok ellen, akik nem a­ gazdák. Nem tudjuk, parla­menti múltjára támaszkodva gondolja-e Gaál Gasz­ton, hogy ebben a nemzetgyűlésben minden extrava­ganciát megengedhet magának s hogy az az önkritika, mely a parlament nyilvánossága előtt szólót különö­sen is kötelezi minden szavának s minden szava hatá­sának mérlegelésére, az ő számára, akinek a szava pe­dig még súlyosabban esik latba, nem állít fel korlá­tokat, akármi is azonban a szubjektív motívuma Gaál Gaszton ismételt kirohanásainak, annyi tény, hogy szavai azok körében, akár tisztviselők, akár el­látatlan városi polgárok, akár munkások legyenek is,­­akik a hősiesség határán is túlmenő türelemmel dol­goznak ebben az országban azért a fekete kenyérért, melynek az ára — hogy mért, nem kutatjuk, — nem hogy lejebb szállna, hanem egyre emelkedik, jogos és érthető felháborodást okoznak. Akik Cyrano példá­jára ebéd helyett igen sokszor csak egy lyukkal meg­szorítják a nadrágszíjjat, nem gyanúsításokat, várnak a gazdatársadalomtól, amelynek, ha meg is kell dol­goznia érte, de van betevő falatja, sőt van becsületes munkával szerzett , nélkülözhető feleslege is. Távol áll tőlünk, hogy Gaál Gaszton érzéketlen eljárásában a gazdatársadalom általános vonását lássuk, ám ép­pen, mert így van, szükségesnek tartjuk, hogy­ Gaál Gaszton kisiklásait, melyeket a társadalmi béke s a különböző osztályok egyetértésének szempontjából igen veszedelmeseknek lát minden objektive gondol­kodó ember, a gazdatársadalom részéről hivatalosan is kellő világításba helyezzék s igy elejét vegyék an­nak, hogy ennek a rapsodikus csapongásában a kellő józanság határain is túllendülő temperamentumnak a megnyilatkozásait a magyar gazdatársadalom hang­jával tévesze­­össze valaki. A nemzetgyűlés mai ülését tíz órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bemutatta a MOVE feliratát, melyben annak kimondását kéri, hogy a Nemzeti Had­seregben sérti tiszt, sem közlegény, sem hivatalnok zsidó vallású egyén ne lehessen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a nemzetgyűlés áttért Huszár Elemér­nek a közellátás tárgyában beterjesztett indítványának tárgyalására. Az első szónok Kerekes Mihály, aki rá­­­smutatott arra, hogy nemcsak a tisztviselőtársadalom nyo­morog, hanem a falu szegénye is. Érthetetlen, hogy ma egy mázsa búza beszállítási költsége 175 korona. Magyar­­országon mindenki meghozta az áldozatot, egyedül a tőke nem. Határozati javaslatot terjesztett be, hogy a nemtermelő társadalom részére a gabona árát 100 koro­nában állapítsák meg és a különbözetet az állam­i hadi­­milliomosok és a 60 ezer koronát meghaladó évi jöve­delemmel rendelkező polgárok fedezzék. Henczer István hozzájárul Kerekes javaslatához és azt kéri, hogy a vidéki ellátatlanok részére a gabonát tenné-í szetben adják ki és csak a felesleget szállítsák be. Temesváry Pál: Felhívja a közélelmezési miniszter fi­gyelmét, hogy a fővárosi és vidéki malmok olyan egyez­ményt kötöttek, amely káros lesz a gazdaközönségre, a fogyasztóközönségre és az államra nézve egyaránt. A­ szerződést, melyet a maga részéről erkölcstelennek tart, a Ház­ asztalára teszi és kéri a minisztert, hogy igyekez­zék megvédeni a közérdeket. ,­ Gaál Gaszton felszólalása. Gaál Gaszton a következő szónok. Reflektál Szabó Jó­zsef minapi felszólalására és kifogásolja, hogy a gazdá­kat megvádolta, mintha ezek nem hoznának elég áldo­zatot az ország érdekében. Beszéljünk végre arról a kér-­ désről — mondja — hogy mi minden nyomorúságunk­­­nak tulajdonképpeni okozója ? A közrend alapja a va­gyonbiztonság, ezt pedig maga az állam támadta meg alapjaiban, amidőn az állami rekvirálásokkal hozzászok­tatta a közvéleményt ahhoz, hogy a magántulajdon nem szent. Ezzel maga az állam hintette el a bolsevizmus csí­ráit a háború alatt, amit Kun Béla csinált, az csak foly­tatása volt az állami rekvirálásoknak. (Élénk tiltakozás.. sok.) Gaál Gaszton (keresztényszocialista képviselők felé for­dulva) : Önök is ezt csinálják­­ .. .­..fi Felkiáltások: Szép tónus! • i'íSfiW4jp®íl#s''V1 Gaál Gaszton: Egyoldalúlag egy '’termelési 'ágat nem lehet sújtani és nem lehet tőle követelni, hogy egyedül ő segítsen. Elvégre is nem a gazdák hozták be a bolse­­vizmust, hanem a fővárosi munkások és az állami tiszt­viselők kara. Hány percentre a tisztviselőknek tartotta meg az állammal szemben hűségesküjét ? (Nagy zaj.) Budaváry László : Tiltakozunk a tisztviselők nevében ! (Folytonos nagy zaj.) Gaál Gaszton : A tisztviselői karnak nála nagyobb tisz­telője nincs, már­mint annak, aki megérdemli, de a tiszt­viselői karnak ne csak mindig jogairól beszéljünk, ha­nem kötelességéről is. És ha a képviselő urak a hivatalos órák kezdetén végigjárják a hivatalokat, látják, hogy kevés kivétellel nincsenek ott a tisztviselők. A tisztviselői kar nagyobb része órákkal később megy a hivatalba. Egy fiatal túloldali képviselő azt mondotta, hogy kény-­­­szeríteni fogjuk a gazdákat, hogy vessenek. Ilyen mon­dáshoz igazán nagy fiatalság kell. Senkit visszatartani

Next