Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-17 / 220. szám
»- <0‘ ' 7^ 1800 SEP.-17 1 korona ÁTYPTTi Péntek, W20 szteptemoer 17. # 11. évf. 220.sk, NEMZETI ÍDsSG iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuffiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiijuítHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiimiiiiiiKtin Szerkesztőség: Budapest, VÜI., Szentkirélyi-utca 28. sz. RFRFSZTÍNY PflTITIKAT HAPIT AP " Előfizetési árt Egész évre 280 kor., félévre 140 kor. Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. kor., Ali Alid A 1 AH 1 r ULli 1AAI KÄrlLÄr negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 5—67, 5—68 és 5—69. Felelés szerkesztőt Túri Béla« ^ 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. .............................................................................................................................................................................................................................................. Állunk elébe! „Ha van római, aki egy magánember szerencséjét többre becsüli, mint Róma szerencséjét; ha van, aki egy nagy embernek, még ha Július Cézár is, dicsőségét többre becsüli Róma dicsőségénél és veszélyezteti egy ember zsarnoki zsenialitásával a római nép szabadságát, álljon elő, velem gyűlik meg a baja!“ A meggyilkolt Cézár koporsójánál ezeket a szavakat adja Brutus szájába Shakespeare, hogy tragikus tanúságot tétessen vele: a haza, a köz érdeke fölötte áll mindennek, még az emberi életnek is. Prohászka Ottokár a nemzetgyűlés mai ülésén ezzel az idézettel fejezte be beszédét Felszólalásával az egyetemi törvényjavaslat vitáját gazdagította s emelte elvi magaslatokba az illusztris szónok, szavai azonban a javaslat beterjesztésének okait és célját megvilágítva túl ezen az aktualitáson történelmi perspektívával mutattak rá a problémára, amely az utolsó évek katasztrofális eseményeinek hatása alatt a lét vagy nem lét kérdéseként meredez reánk: a magyarság, a magyar faj érvényesülésének, fennmaradásának, problémájának. Gyermekkorunkban ámuló szemmel néztük a bűvészt aki egy darab papirost véve a kezébe, összehajtotta, gyűrt rajta egyet azután megtépte, majd megint simított rajta, míg végre kibontotta, sem csodálkozva láttuk, hogy amit egyszerű papírdarabnak néztünk, pompás rózsa, a messzi tengerekre kívánkozó hajó, vagy kacsalábon forgó tündérvár. Valahogy ezen a változáson ment ma át Prohászka Ottokár megvilágításában a numerus clausus javaslata. Sivár, rideg, igazságtalan papirostörvénynek hirdették, amíg be nem bizonyult róla, hogy a magyarság jövendő sorsa van letéve benne, a magyar faj védelme, a magyar jövő biztosítéka.Végig a monumentális beszéden minden, amit a magyar püspök ma a képviselői padokból elmondott a maga jövőjében a nemzet jövőjéért aggódó ifjúságról, az érvényesülés útjáról leszorított, elszegényedett s ma maradék javaiból is kifosztott intelligenciánkról, a történelmi hivatását túlélt liberalizmusról és — last not least — a zsidóságról, amely nem tagadhatván meg a speciális zsidó géniuszt, zsidó fajisággal telítette meg közgazdaságunkat, kultúránkat és politikánkat, mindez a szánkból vett szó, a szívünkből vett érzés volt, de ami a legmonumentálisabb kifejezője volt a magyar akaratnak, minden magyar lélek elhatározásának, az az a kép, mellyel felszólalását bezárta, az az idézet, amelyet ennek a néhány sornak az élére írtunk. Prohászka Ottokár személyében az egységes kormányzópárt vezére kiáltotta oda: állunk elébe annak, aki ebben az országban egyesek, osztályok, vagy fajok érdekeit többre meri tartani ennek a megszenvedett nemzetnek a boldogulásánál! Hangja annak az új korszakot jelentő felbuzdulásnak a harangkongása volt, mely a keresztény és nemzeti gondolat zászlaja alá gyűjtötte a magyar nép megmaradt millióit. Ez a harangkongás elhallatszik szerte az országba és megerősíti a szíveket az elhatározásban, hogy a keresztény politikában, a magyar jövő biztosításában megalkuvást, halogatást nem engedünk többé. Ha pedig valaki ebben a feltett szándékunkban meggátolni akarna, ám jöjjön, az egész keresztes magyar népet találja magával szemben! Állunk elébe! Prohászka Ottokár nagy beszédet a magyarság védelméről. Jj . A numerus clausus mint a faji önvédelmi harc eszköze. A zsidó befolyás megisfiussítja a magyar géniuszt, a nemzetgyűlés lelkesen tüntetett Prohászka mellett. Az egyetemi törvényjavaslat vitájának folyamán a nemzetgyűlés mai ülésén általános nagy érdeklődés mellett felszólalt dr. Prohászka Ottokár s nagy koncepciójú, hatalmas beszédben igazolta a numerus clausust, a magyar fajvédelem egyik leghathatósabb eszközét. Prohászka beszédét feszült figyelemmel hallgatták a Ház minden oldalán s meggyőző ereje elől nem térhettek ki, még a kérdés elvi ellenségei sem. A szónok egyéniségére jellemző tünet, hogy azok, akik a nemzetgyűlésen állandóan mint a liberális eszmék lovagjai szoktak lándzsát törni s ezúttal is szólásra iratkoztak fel, mind elállottak a szólás jogától, így elállott a szótól Ugrón, Kupert és Drozdy. Azután sem mert senki a javaslat ellen felszólalni s igy Prohászka beszéde után egymást követőleg három beszéd is hangzott még el a javaslat mellett. A klasszikus mivi és lenyűgöző erejű beszédet az alábbiakban közöljük: Prohászka Ottokár. Nem fogom túl sokéig igénybe venni a nemzetgyűlés idejét, annál is inkább, mert megszívleltem a kultuszminiszternek intelmét, hogy az Alma Mater máris kapunyitás előtt áll, szükséges tehát a törvényjavaslat mielőbbi tető alá hozása. Mégis szükségesnek látom, hogy rámutassak bizonyos vezető gondolatokra, bizonyos nagy érdekekre, amelyek ezt a törvényjavaslatot ide a Ház elé hozták és hogy figyelmeztessek egyszersmind azokra az eltolódásokra a jelszavaknak súlyos nyomása alatt, melyek nemcsak másképp engedik látni a dolgokat, hanem sokszor hamis világításba is helyezik. A magyar középosztály lábragilitása. — Szociális alkotásokat követelnek tőlünk elsősorban, de mit csináljon egy szegény ország, amelynek nincs pénze ? Hogy adja rá fejét szociális" alkotásokra, amelyek, nem tudom, az alacsony osztályokat állítsák lábra ? Hogyan gondoskodjunk fitt munkásbiztosításról, nyugdíjbiztosításról és másfélelven szociális intézményekről, amelyek Németországban naponkint 2 milliót juttatnak a dolgozó munkások kezeibe ? Honnan vegyük ezt a pénzt ? Más szociális irányban kell most dolgoznunk, s én ebben a törvényjavaslatban határozottan a szociális munkának egy programpontját látom. Ez a törvényjavaslat ugyanis lábra akarja állítani a leszoruló magyar középosztályt. (Élénk helyeslés és taps.) A magyar nemzeti nevelés reorganizációja az egész vonalon megindítandó. Manapság azonban még nem értünk erre rá. Az egyetemnél kell kezdenünk, mert az egyetem nyílik bele közvetlenül a magyar intelligencia világába. Az egyetemből sugárzik ki az a szellem, amely hivatva van a törvényhozással együtt arra a nagy szociális kooperációra, amely nélkül természetesen a törvény semmit sem ér. Az ifjúság joga. Elfogadom a törvényjavaslatot Bernolák Nándor indítványával együtt (Éljenzés és taps.) A közoktatásügyi miniszter ezt az egész törvényjavaslatot abba a nagy világításba állította bele, amely a komoly munkát sürgeti elsősorban az intelligencia, tehát az egyetemi ifjúság számára. Az egyetemen tanulni kell, nem politizálni, de értsük meg azt az ifjúságot, amelyet a szenvedély, a szenvedés, az elkeseredés belesodort ebbe a politizálásba.Úgy van balfelől.) Ezzel egy percig sem akarom védeni azokat az erőszakosságokat, amelyeket az egyetemi ifjúság elkövetett, hanem igenis nyomósítani akarom azt, hogy értsük meg ezt a szenvedő, a lövészárokból hazakerült (Élénk tetszés és taps.) és saját érdekeit itt valamiképpen leszorítva látó ifjúságot, hogy erőszakhoz is nyúlt, hogy odaállt az Alma Mater kapuja elé és azt mondta: Akik küzdöttek, véreztek, akik a fronton megálltak és a frontról nem menekültek a tanfolyamok cégére alatt sem (igaz ! Úgy van !) s azoknak a derék hazafiaknak mindenesetre elsősorban van joguk, hogy ezen az egyetemen kenyérhez jussanak. (Igaz ! Úgy van ! Taps minden oldalon.) A mai ifjúságot én már valamiképpen a közélet polgárának, mégpedig a szenvedés és a küzdelem keresztfebén átment polgárságának nézem. (Igaz! az van!) Ez az ifjúság megérzi a köznek és a tikai életnek hullámverését, ez az ifjúság mega magyar közéletnek, ennek a magyar világnak földrengését. Ez az ifjúság nem blazirt, ez még nincs inficiálva a lemondásnak, a hazátlanságnak, a nemzetköziségnek bacillusaival és főleg: ez az ifjúság félti a maga jövőjét, félti a maga kenyerét. (Igaz! Úgy van!) Mások, akiknek már megvan a falat kenyerük, megvan a biztos cégük, ezek talán nem is érzik meg úgy az ország, a nemzet veszedelmeit sem, mint megérzi ezt ez az ifjúság. És ezért örüljünk. Nemzetgyűlés, örüljünk annak az ifjúságnak, amely reszket a magyarság féltett érdekeiért, ha ez az ifjúság vétkezett is, ha elvetette is a sulykot, — ha nem is védjük meg ebben, de vállaljunk vele közösséget a nemes, nagy nemzeti érdekek kiküzdésében. (Igaz! ügy van! taps a Ház minden oldalán.) A numerus disusus. Magának a numerus claususnak gondolata egy. ff * általában nem idegen a mi világunkba(Igaz ! Ug'Z van!) Én úgy emlékszem, hogy liberális publicistikai körökből is elhangzott már régebben az a kívánság, hogy legyen numerus clausus felekezetekre és nemzetiségekre való tekintet nélkül. A jogászság ugyanis olyan óriási árama a magyar közéletnek, hogy simpliciter egyáltalában nem boldogul. A magyar orvosok nemzeti szövetsége is rámutatott arra, hogy mi lesz, ha majd a harmadik, negyedik és ötödik évbeli kurzusok három év múlva újjabb háromezer orvost dobnak ki , a közéletbe diplomával, de anélkül, hogy kenyeret adnának? Következőleg nekünk kell arra gondolnunk. A numerus clausus tehát nem valami deux ex machina, nagy nemzeti érdeket hangsúlyoz: biztosítani akarja a magyar középosztály számára a kenyeret. (Igaz! Úgy van!) Természetes, hogy ahol a numerus clausus van, ott szelekciónak is lennie kell És ezt a szelekciót elsősorban a tehetségek szerint kell megcsinálni. Mert amikor numerus clausust akarunk, nem akarunk jogfosztást, nem akarjuk a tehetségek valamiképpen való elnyomását, nem akarjuk, hogy azok, akiknek hivatottságuk van, ne jussanak oda, ahova őket tehetség, géniusz, tehát hivtás, küldetés küldi. De ezt a tehetség szerinti kiválasztást megcsinálni igazán rendkívül nagy probléma és én azt gondolom, 1. Nemzetgyűlés, hogy a tehetség szerinti kiválasztást éppen ezért nemcsak az egyetemi karokra kellene bízni. Mert hiszen valakinek lehet gyöngébb a bizonyítványa s lehet az illető mégis rendkívül tehetséges ifjú, (Igaz! Úgy van!) lehetséges, hogy valaki éppen szegénysége miatt, amint ezt a túloldalról is közbevetette már egy képviselő úr a vita folyamán, nem fejlődhetett ki, lehetséges, — amint sokan ismerjük az életet és annak körülményeit, — hogy valaki a világítás hiánya miatt, a szegénysége miatt, azért, mert egy szobában van összezsúfolva öt-hat-hét-nyolc családtaggal, az össze-vissza lárma miatt nem tud tanulni. (Igaz! Úgy van!) Ezt a tehetségek szerinti kiválasztást tehát okvetlenül a gimnáziumi, tehát a középiskolai tanári kar meghallgatásával kellene statuálni. Félünk azután a protekciótól is. Magyarországon tele vagyunk protekcióval (Igaz! Úgy van!), azt mondhatnám, hogy a protekció ellen védekezni sem lehet. De ha ez a törvényhozás kimondja azt, hogy ebben a kérdésben pedig protekciónak a helye nincsen (Általános helyeslés.), akkor az a tanári kar örülni fog, ha azt mondhatja, ha elvül oda dobhatja, hogy itt protekciónak nincs helye. És mindazok, akik protegálni szoktak, köztük én is, örülni fogunk, ha azt mondhatjuk, hogy ebben a tárgyban protekciónak nincs helye. (Igaz! Úgy van!) Mondja tehát ki a nemzetgyűlés, hogy ami a numerus clausust illeti, akár az egyetemi kar határozza meg, akár pedig a gimnáziumi, a középiskolai tanárság bevonásával dönt a felvétel fölött: a protekció tiltva van. (Általános helyeslés.) Ez hatalmas eszköze lesz az élet megtisztulásának és az okos selekció érvényesülésének. (Igaz! Ügy van!) A hazafias érzés a szelekcióban. Azonban természetesen nemcsak a tehetség szerint kell ezt a szelekciót megcsinálnunk, hanem a hazafias érzés szerint is. Fölkiáltások: Úgy van! , Prohászka Ottokár: Szelekciót kell gyakorolnunk a destruktív irányzatokkal szemben való állásfoglalás szerint, ennek a mostani Magyarországnak nagy szenvedései és veszedelmei szerint ''Igaz! ügy van! balfelől.), mert a mai Magyaror