Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

»- <0‘ ' 7^ 1800 SEP.-17 1 korona ÁTYPTTi Péntek, W20 szteptemoer 17. # 11. évf. 220.sk, NEMZETI ÍDsSG iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuffiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiijuítHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiimiiiiiiKtin Szerkesztőség: Budapest, VÜI., Szentkirélyi-utca 28. sz. RFRFSZTÍNY PflTITIKAT HAPIT AP " Előfizetési árt Egész évre 280 kor., félévre 140 kor. Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. kor., Ali Alid A 1 AH 1 r ULli 1AAI KÄrlLÄr negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 5—67, 5—68 és 5—69. Felelés szerkesztőt Túri Béla« ^ 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. .............................................................................................................................................................................................................................................. Állunk elébe! „Ha van római, aki egy magánember szeren­cséjét többre becsüli, mint Róma szerencséjét; ha van, aki egy nagy embernek, még ha Július Cézár is, dicsőségét többre becsüli Róma dicső­ségénél és veszélyezteti egy ember zsarnoki zsenialitásával a római nép szabadságát, álljon elő, velem gyűlik meg a baja!“ A meggyilkolt Cézár koporsójánál ezeket a szavakat adja Bru­tus szájába Shakespeare, hogy tragikus tanú­ságot tétessen vele: a haza, a köz érdeke fölötte áll mindennek, még az emberi életnek is. Prohászka Ottokár a nemzetgyűlés mai ülé­sén ezzel az idézettel fejezte be beszédét Fel­szólalásával az egyetemi törvényjavaslat vitá­ját gazdagította s emelte elvi magaslatokba az illusztris szónok, szavai azonban a javaslat be­terjesztésének okait és célját megvilágítva túl ezen az aktualitáson történelmi perspektívával mutattak rá a problémára, amely az utolsó évek katasztrofális eseményeinek hatása alatt a lét vagy nem lét kérdéseként meredez reánk: a magyarság, a magyar faj érvényesü­lésének, fennmaradásának, problémájának. Gyermekkorunkban ámuló szemmel néztük a bűvészt aki egy darab papirost véve a kezébe, összehajtotta, gyűrt rajta egyet azután meg­tépte, majd megint simított rajta, míg végre kibontotta, s­em csodálkozva láttuk, hogy amit egyszerű papírdarabnak néztünk, pompás ró­zsa, a messzi tengerekre kívánkozó hajó, vagy kacsalábon forgó tündérvár. Valahogy ezen a változáson ment ma át Prohászka Ottokár megvilágításában a numerus clausus javas­lata. Sivár, rideg, igazságtalan papirostör­­vénynek hirdették, amíg be nem bizonyult róla, hogy a magyarság jövendő sorsa van letéve benne, a magyar faj védelme, a magyar jövő biztosítéka.­­Végig a monumentális beszéden minden, amit a magyar püspök ma a képviselői padok­ból elmondott a maga jövőjében a nemzet jövő­jéért aggódó ifjúságról, az érvényesülés útjá­ról leszorított, elszegényedett s ma maradék javaiból is kifosztott intelligenciánkról, a tör­ténelmi hivatását túlélt liberalizmusról és — last not least — a zsidóságról, amely nem ta­gadhatván meg a speciális zsidó géniuszt, zsidó fajisággal telítette meg közgazdaságunkat, kul­túránkat és politikánkat, mindez a szánkból vett szó, a szívünkből vett érzés volt, de ami a legmonumentálisabb kifejezője volt a magyar akaratnak, minden magyar lélek elhatározásá­nak, az az a kép, mellyel felszólalását bezárta, az az idézet, amelyet ennek a néhány sornak az élére írtunk. Prohászka Ottokár személyé­ben az egységes kormányzópárt vezére kiál­totta oda: állunk elébe annak, aki ebben az or­szágban egyesek, osztályok, vagy fajok érde­keit többre meri tartani ennek a megszenve­dett nemzetnek a boldogulásánál! Hangja an­nak az új korszakot jelentő felbuzdulásnak a harangkongása volt, mely a keresztény és nem­zeti gondolat zászlaja alá gyűjtötte a magyar nép megmaradt millióit. Ez a h­arangkongás el­­hallatszik szerte az országba és megerősíti a szíveket az elhatározásban, hogy a keresztény politikában, a magyar jövő biztosításában megalkuvást, halogatást nem engedünk többé. Ha pedig valaki ebben a feltett szándékunkban meggátolni akarna, ám jöjjön, az egész keresz­tes magyar népet találja magával szemben! Állunk elébe! Prohászka Ottokár nagy beszéde­t a magyarság védelméről. Jj . A numerus clausus mint a faji önvédelmi harc eszköze.­­ A zsidó befolyás megisfiussítja a magyar géniuszt, a nemzetgyűlés lelkesen tüntetett Prohászka mellett. Az egyetemi törvényjavaslat vitájának fo­lyamán a nemzetgyűlés mai ülésén általános nagy érdeklődés mellett felszólalt dr. Pro­hászka Ottokár s nagy koncepciójú, hatalmas beszédben igazolta a numerus clausust, a ma­gyar fajvédelem egyik leghathatósabb eszkö­zét. Prohászka beszédét feszült figyelemmel hallgatták a Ház minden oldalán s meggyőző ereje elől nem térhettek ki, még a kérdés elvi ellenségei sem. A szónok egyéniségére jellemző tünet, hogy azok, akik a nemzetgyűlésen állan­dóan mint a liberális eszmék lovagjai szoktak lándzsát törni s ezúttal is szólásra iratkoztak fel, mind elállottak a szólás jogától, így elállott a szótól Ugrón, Kupert és Drozdy. Azután sem mert senki a javaslat ellen felszólalni s igy Prohászka beszéde után egymást követőleg három beszéd is hangzott még el a javaslat mellett. A klasszikus mivi és lenyűgöző erejű beszédet az alábbiakban közöljük: Prohászka Ottokár. Nem fogom túl sokéig igénybe venni a nemzetgyűlés idejét, annál is in­kább, mert megszívleltem a kultuszminiszternek intelmét, hogy az Alma Mater máris kapunyitás előtt áll, szükséges tehát a törvényjavaslat mi­előbbi tető alá hozása. Mégis szükségesnek látom, hogy rámutassak bizonyos vezető gondolatokra, bi­­zonyos nagy érdekekre, amelyek ezt a törvényja­vaslatot ide a Ház elé hozták és hogy figyelmez­tessek egyszersmind azokra az eltolódásokra a jelszavaknak súlyos nyomása alatt, melyek nem­csak másképp engedik látni a dolgokat, hanem sokszor hamis világításba is helyezik. A magyar középosztály lábragilitása. — Szociális alkotásokat követelnek tőlünk első­sorban, de mit csináljon egy szegény ország, amelynek nincs pénze ? Hogy adja rá fejét szo­ciális" alkotásokra, amelyek, nem tudom, az ala­csony osztályokat állítsák lábra ? Hogyan gondos­kodjunk fitt munkásbiztosításról, nyugdíjbiztosítás­ról és másféle­lven szociális intézményekről, ame­lyek Németországban naponkint 2 milliót juttat­­nak a dolgozó munkások kezeibe ? Honnan ve­gyük ezt a pénzt ? Más szociális irányban kell most dolgoznunk, s én ebben a törvényjavaslat­ban határozottan a szociális munkának egy pro­grampontját látom. Ez a törvényjavaslat ugyanis lábra akarja állítani a leszoruló magyar középosz­tályt. (Élénk helyeslés és taps.) A magyar nemzeti nevelés reorganizációja az egész vonalon megindítandó. Manapság azonban még nem értünk erre rá. Az egyetemnél kell kez­denünk, mert az egyetem nyílik bele közvetlenül a magyar intelligencia világába. Az egyetemből su­gárzik ki az a szellem, amely hivatva van a tör­­vényhozással együtt arra a nagy szociális koope­rációra, amely nélkül természetesen a törvény semmit sem ér. Az ifjúság joga. Elfogadom a törvényjavaslatot Bernolák Nándor indítványával együtt (Éljenzés és taps.) A köz­­oktatásügyi miniszter ezt az egész törvényjavas­latot abba a nagy világításba állította bele, amely a komoly munkát sürgeti első­sorban az intelligen­cia, tehát az egyetemi ifjúság számára. Az egye­temen tanulni kell, nem politizálni, de értsük meg azt az ifjúságot, amelyet a szenvedély, a szenve­dés, az elkeseredés belesodort ebbe a politizálásba.­­Úgy van­ balfelől.) Ezzel egy percig sem aka­rom védeni azokat az erőszakosságokat, amelye­ket az egyetemi ifjúság elkövetett, hanem igenis nyomósítani akarom azt, hogy értsük meg ezt a szenvedő, a lövészárokból hazakerült (Élénk tet­szés és taps.) és saját érdekeit itt valamiképpen leszorítva látó ifjúságot, hogy erőszakhoz is nyúlt, hogy odaállt az Alma Mater kapuja elé és azt mondta: Akik küzdöttek, véreztek, akik a fronton megálltak és a frontról nem­ menekültek a tanfo­lyamok cégére alatt sem (igaz ! Úgy van !) s azok­nak a derék hazafiaknak mindenesetre elsősorban van joguk, hogy ezen az egyetemen kenyérhez jussanak. (Igaz ! Úgy van ! Taps minden oldalon.) A mai ifjúságot én már valamiképpen a közélet polgárának, még­pedig a szenvedés és a küzdelem keresztfebén átment polgárságának nézem. (Igaz! a­z van!) Ez az ifjúság megérzi a köznek és a tikai életnek hullámverését, ez az ifjúság meg­­a magyar közéletnek, ennek a magyar világ­nak földrengését. Ez az ifjúság nem blazirt, ez még nincs inficiálva a lemondásnak, a hazátlanságnak, a nemzetköziségnek bacillusaival és főleg: ez az ifjúság félti a maga jövőjét, félti a maga kenyerét. (Igaz! Úgy van!) Mások, akiknek már megvan a falat kenyerük, megvan a biztos cégük, ezek talán nem is érzik meg úgy az ország, a nemzet vesze­delmeit sem, mint megérzi ezt ez az ifjúság. És ezért örüljünk­­. Nemzetgyűlés, örüljünk annak az ifjúságnak, amely reszket a magyarság féltett ér­dekeiért, ha ez az ifjúság vétkezett is, ha elvetette is a sulykot, — ha nem is védjük meg ebben, de vállaljunk vele közösséget a nemes, nagy nemzeti érdekek kiküzdésében. (Igaz! ügy van! taps a Ház minden oldalán.)­­ A numerus disusus. Magának a numerus claususnak gondolata egy. ff * általában nem idegen a mi világunkba(Igaz ! Ug'Z van!) Én úgy emlékszem, hogy liberális publicisti­­kai körökből is elhangzott már régebben az a kí­vánság, hogy legyen numerus clausus felekeze­tekre és nemzetiségekre való tekintet nélkül. A jogászság ugyanis olyan óriási árama a magyar közéletnek, hogy simpliciter egyáltalában nem boldogul. A magyar orvosok nemzeti szövetsége is rámutatott arra, hogy mi lesz, ha majd a har­madik, negyedik és ötödik évbeli kurzusok három év múlva újjabb háromezer orvost dobnak ki , a közéletbe diplomával, de anélkül, hogy kenyeret adnának? Következőleg nekünk kell arra gondol­nunk. A numerus clausus tehát nem valami deux ex ma­chin­a, nagy nemzeti érdeket hangsúlyoz: biztosítani akarja a magyar középosztály számára a kenyeret. (Igaz! Úgy van!) Természetes, hogy ahol a numerus clausus van, ott szelekciónak is lennie kell És ezt a szelekciót első­sorban a tehetségek szerint kell megcsinálni. Mert amikor numerus clausust akarunk, nem aka­runk jogfosztást, nem akarjuk a tehetségek vala­miképpen való elnyomását, nem akarjuk, hogy azok, akiknek hivatottságuk van, ne jussanak oda, ahova őket tehetség, géniusz, tehát hivtás, külde­tés küldi. De ezt a tehetség szerinti kiválasztást megcsinálni igazán rendkívül nagy probléma és én azt gondolom, 1. Nemzetgyűlés, hogy a tehetség szerinti kiválasztást éppen ezért nemcsak az egye­temi karokra kellene bízni. Mert hiszen valakinek lehet gyöngébb a bizonyítványa s lehet az illető mégis rendkívül tehetséges ifjú, (Igaz! Úgy van!) lehetséges, hogy valaki éppen szegénysége miatt, amint ezt a túloldalról is közbevetette már egy képviselő úr a vita folyamán, nem fejlődhetett ki, lehetséges, — amint sokan ismerjük az életet és annak körülményeit, — hogy valaki a világítás hiánya miatt, a szegénysége miatt, azért, mert egy szobában van összezsúfolva öt-hat-hét-nyolc csa­ládtaggal, az össze-vissza lárma miatt nem tud tanulni. (Igaz! Úgy van!) Ezt a tehetségek szerinti kiválasztást tehát okvetlenül a gimnáziumi, tehát a középiskolai tanári kar meghallgatásával kel­lene statuálni. Félünk azután a protekciótól is. Magyarorszá­gon tele vagyunk protekcióval (Igaz! Úgy van!), azt mondhatnám, hogy a protekció ellen védekezni sem lehet. De ha ez a törvényhozás kimondja azt, hogy ebben a kérdésben pedig protekciónak a helye nincsen (Általános helyeslés.), akkor az a tanári kar örülni fog, ha azt mondhatja, ha elvül oda dob­hatja, hogy itt protekciónak nincs helye. És mind­azok, akik protegálni szoktak, köztük én is, örülni fogunk, ha azt mondhatjuk, hogy ebben a tárgyban protekciónak nincs helye. (Igaz! Úgy van!) Mondja tehát ki a nemzetgyűlés, hogy ami a nu­merus clausust illeti, akár az egyetemi kar hatá­­rozza meg, akár pedig a gimnáziumi, a középis­kolai tanárság bevonásával dönt a felvétel fölött: a protekció tiltva van. (Általános helyeslés.) E­z hatalmas eszköze lesz az élet megtisztulásának és az okos selekció érvényesülésének. (Igaz! Ügy van!) A hazafias érzés a szelekcióban. Azonban természetesen nemcsak a tehetség sze­rint kell ezt a­ szelekciót megcsinálnunk, hanem a hazafias érzés szerint is. Fölkiáltások: Úgy van! , Prohászka Ottokár: Szelekciót kell gyakorol­nunk a destruktív irányzatokkal szemben való ál­lásfoglalás szerint, ennek a mostani Magyaror­szágnak nagy szenvedései és veszedelmei szerint ''Igaz! ügy van! balfelől.), mert a mai M­agyaror­

Next