Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-18 / 221. szám

1820 $ER­':R . I Á . koronái " .1 ^ ^ NEMZETI ÚJSÁG iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiitiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitfiiiiiiiiiiitiniittiiiiiiiiiiiiiitiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiitiiim Szerkesztőség: Budapest, VII., Szentkirályi­ utca 28. sz. lí f R í QZT í NY PÍlT ITIIÍAI NAPIT­A P Előfizetési ár: Egész évre 280 kor. félévre 140 kor.. Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker„ RMIiOiitlU ‘UjII Ifi.nl vRiilífli negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon: 5—67, 5—68 és 5—69. * Felelős szerkesztő: Tűrr Béla. 1 korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Illllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllliuillllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllimillllllilllliillllillllllllliillllllllllllililillilllllililillllllllllllllillllll & harc komoly. Irta t Túri Béla. Prohászka Ottokár h^skéde a magyar faj ön­védelmi­­ harcáról npntcsak a numerus clausus vitájának adott^^lmgy perspektívát, de újból be­ül a trrf*a*7 azegé­s­z keresztény nemzeti politi­kát igazi tengelyébe. A súlyos beszéd, de még ennél is inkább Prohászka nagy­ tekintélye egy pillanatra úgy ütötte fejbe a hallgató zsidósá­got, hogy­ beleszédült és szóhoz nem jutott. A zsidó sajtó ma reggelre részben felocsúdott, de különböző taktikával próbálják az esemény­számba menő és a keresztény nemzeti szervez­kedésnek új lendületet adó beszéd hatását le­rontani. Egyik-másik zsidó lap a hamis beállí­táshoz folyamodott. Nem merte Prohászkát megtámadni a keresztény közvélemény előtt. A beszéd néhány kitételéből dicséretet varrt a zsidóság meg a liberalizmus homlokára. Ez a mimikri és kis trükökkel dolgozó zsidó sajtó eljárása. A zsidóság komoly és céltudatos lapja annál nagyobb apparátussal vonult fel­­ a Prohászka beszédében kifejezésre jutott ke­resztény politika ellen. A Pester Lloyd érzi, hogy a liberalizmus zsidóvédelmet nyújtó bás­tyái ellen megy a támadás. Látja, hogy a zsi­dóság elfoglalt pozíciója inog meg, ha érvénye­sül a Prohászka-féle politika, melyről szükség­telen felfedezni, hogy a keresztény nemzeti megújhodás politikájának igazi tükre és meg­nyilvánulása. Komoly ember előtt a keresz­tény politika nyílt kitűzése óta világos volt, hogy keresztény politikát is csak nagy elvek és komoly eszközök segítségével lehet csinálni. A zsidó és liberális érdekek zászlóvivői lát­ják azt is, hogy a liberalizmussal való nyílt szakítás ma már nem oly kis csoport hitval­lása, mint mikor ,­ parlamentben és azon kívül néhány ember állott a keresztény zászló alatt. A faji öntudatra ébredés és a keresztény világ­nézetre való helyezkedés ma alapjává jön a nemzeti létért való harcnak. Ezt a harcot nem is szabad összekeverni se bolsevizmussal, se a forradalmi politikával, melyek csak döbbene­tes alkalmul szolgáltak a feleszmélésre. Ez a harc önmagában van meg azáltal, hogy a zsidó faj túlsúlyra jutása megrontotta a nemzet vé­rét és szellemét, hogy leszorította részben a szellemi, még inkább a gazdasági téren a nem­zetalkotó fajt. Ezért lett a faji harc kétségte­len jellege a magyarság mai küzdelmének és ezért is nem fogja ebben a harcban semmi olyan tényező leszerelni a magyarságot, mely maga is a magyarság nemzeti létére akart vagy akar halálos csapást mérni. A zsidóság orgánuma és képviselői tehát hiába emlegetik a hírhedt trianoni békét is, mely a nemzetiségi kisebbségeknek jogait biz­tosítja. Pedig Prohászkát is evvel fenyegeti meg a P­ L., mikor azt kérdezi Prohászkától, hogy „a cionizmus táborába akarja-e szorí­tani“ a magyarországi zsidóságot? Tudjuk, hogy ez nem fog sikerülni. De akkor is és bár­mikor mit használ olyan időben a kisebbségi jogok érvényesítésére való hivatkozás, mikor a nemzet a maga összességének jogát látja ugyanazok részéről lábbal tiporva, kik neki a kisebbségi jogokról szavalnak. A trianoni béke nem fog segíteni a magyarországi zsidóságon, ha még oly kedves zarándokhelye is kezd lenni a trianoni palota a zsidóságnak. Sőt ellenkezőleg. Evvel csak jobban felszítják a vérig sértett és szenvedő magyar nemzetet. És evvel még jobban dokumentálják, hogy vég­kép nem akar vagy nem tud a zsidó faj any­­nyira bele­helyezkedni a nemzeti érzésbe és életbe, amint azt magukról a mostani harc és a numerus claususról szóló vita alkalmával is állítani akarják. Ha a zsidók fel tudnának emelkedni arra a nemzeti eszmei magaslatra, melyről Prohászka is szólott tegnap, akkor ma­guk is ráhelyezkedhetnének arra az alapra, hogy bizonyos asszimilálódni képes szám elég egy nemzeti társadalomban. De ők ahelyett, hogy e magasabb nemzeti álláspontra helyez­kednének, megmaradnak a maguk külön ér­dekének, öntudatának és fajvédelmének szin­tűjén. Nem mindennél nagyobb bizonyíték ez amellett, hogy a zsidó összetartozandósággal szemben, mely végre a nemzeti karakter és erő veszedelme lett, szükség van a magyar faj önvédelmi harcára? Ez a harc komoly. És mindig komolyabb lesz, ha a zsidóság mereven szembehelyezkedik a mindenek felett álló nemzeti gondolattal, a ma­gyar fajmegerősítésnek politikájával és min­den kérdést a zsidóság érdekének szempontjá­ból ítél meg. Pedig lám a P. Ll. mily hamar felkapta keresztény laptársunknak, az Uj Nem­zedéknek minapi fejtegetését, hogy a zsidóság erejét nem lehet egészen kihagyni a nemzeti gazdasági talpraállás munkájából. Igen, a zsi­dóságnak itt is fel kell ismernie kötelességét. De itt is attól a nemzeti gondolattól hevítve, hogy nem néhány zsidó törzsnek vagy család­nak jólétét és erősödését szolgálja, hanem hogy beépítse az éppen zsidó kézen levő anyagi erőt is a magyar faj nemzeti államába, melyet újra fel kell építeni és történelmi valósággá kell tenni. De akkor, midőn a zsidóság a saját túlsúlya melletti harcát oly makacsul vívja künn és benn az országban, midőn a maga erejének megmentésére gondol, éppen azon történelmi lelkületét nem látjuk, mely magyar földön el­tölt mindenkit, ki magyar levegőn és földön magyar vérré vált és a nemzeti géniusz ihlett­­ségéből él. Nincs tehát ily­en történelmi lelke sem. Az átszenvedett nemzeti csapások után sem. Hogyne kellene tehát a keresztény ma­gyarságnak létharcra szervezkednie még úgyis, hogy szakít a liberalizmussal is, melyet már a társadalmak levegőjének tar­tottak. A cél halá­losan komoly. Ezért komoly a harc is. És hiába nem érti a zsidóság, hogy egy olyan nagysága a nemzetnek, mint Prohászka kijelenti, hogy: „mi nem törhetjük tovább, hogy Magyaror­szágon a zsidóság nagyobb percentben és befo­lyásban legyen, mint kívánatos“, ez ma a nem­zet eltökélt akarata. Ezen nem segít, ha a P. Ll. leckét ad Prohászkának a kereszténységből és pogányságról vádolja, vagy ha még oly buz­galommal is kopogtat a trianoni „békepalota“ ajtaján. & numerus clausus vitája. Gömbös Gyula a simóság szerepéről.­­ Ugrón Csáfov? cáfolni próbálja Prohászkát. A nemzetgyülés mai ülése a "numerus clausus vitájának jegyében folyt le jó megállapíthatóan Prohászka. Ottokár tegnap G­ifranciozus beszédének hatása alatt állott. A liberálisok és demokraták, mint ahogy vártuk is, megkísérelték Prohászka ha­talmas beszédének az ország határain is túl terjedő hatását ellensúlyozni és harcba küldték ellene Du­­rsa Gábort, aki jobb ügyhöz méltó igyekezettel pró­bálkozott látszólag tárgyilagos beszédében a zsidó­ságot védelmezni. Megállapíthatjuk, hogy ez nem sikerült neki. Nem sikerült pedig azért, mert az ügy, amelyért harcolt, nem volt igazságos. A liberálisok „soraiban“ nagy tetszést váltott ki Ugron Gábor­nak az a kijelentése, amelyben Prohászka beszédé­nek végszavaira reflektálva rámutatott, hogy Bru­tus a patríciusok hatalmát féltette s ezért szúrta le Cézárt, aki a demokrácia halottja volt. Megnyug­tathatjuk Ugrón Gábort, Brutus lehetett a patríciu­sok képviselője, de a keresztény magyar nép kép­viselőitől, azoktól, akik, mint Prohászka is, mindig a népért dolgoztak és harcoltak, nem kell a demo­kráciát féltenie még a­­ demokrata padok közül sem. Eseménye volt a mai parlamenti ülésnek Gömbös Gyula felszólalása, aki a statisztika hideg adatai és a látó szemmel vizsgálódó katona hosszú éveken át gyűjtött tapasztalatai alapján tárta a nemzet­gyűlés elé a magyarországi zsidóság szerepét a vi­lágháborúban és a destruktív forradalmakban. Azok a megdöbbentő tények, amelyeket egymás mellé sorakoztatott annak igazolására, mennyire szüksé­ges a kultuszminiszter javaslata és mily égetően nagyfontosságú feladat egyszer s mindenkorra véget vetni azoknak a lehetőségeknek, amelyek a magyar nemzetet félszázadon keresztül kiszolgáltatták a li­berális és szabadkőműves eszmék harcosainak, nagy hatást tettek a Ház minden oldalán, de nagy hatást tett a férfias nyíltság és határozottság is, amellyel Gömbös a bonyolult probléma elevenére tapintott s annak gyökeres megoldására utalta A szónokot, akinek ez volt első nagyobb érdemi fel­szólalása, a Házban melegen ünnepelték. Az ülés utolsó szónoka Szűcs Dezső volt, aki nagy készült­séggel mutatta be a javaslat kulturális hatásait s felszólalásával szép sikert aratott. A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg Rakovszk­y István­ elnök. Az illetékjavaslat harmadszori olvasásban való elfo­gadása után következett napirend szerint a numerus clausus vitájának folytatása, melynek során az első szónok Dinich Viktor nem fogadja el a javaslatot, mert a keresztény Magyarország szempontjából nem­ tartja elég radikálisnak. Azt akarja, hogy legalább 10 évig ne lehessen az egyetemre zsidót felvenni. Szabó Balázs maga is károsnak tartja a diplo­más emberek szaporítását. A zsidó fiatalembert nem kell félteni. A gazdag zsidó külföldre küldi a fiát, a szegény gyakorlottságánál és összekötteté­seivel jut állásba. A magyar keresztény ifjaknak kellene kezébe adni a közvetítő kereskedelmet és a kultuszminiszter feladata volna az, hogy kellő előkiképzésben részesítsék ezt az ifjúságot. A ja­vaslatot Bernolák módosításával fogadja el. Ugron Gábor emelkedett ezután szólásra és po­lemizálni­­próbál Prohászka püspök tegnapi be­szédével védelmébe veszi a liberalizmust, mely­nek Prohászka halára üzent. Meggyőzte volna — mondotta — Prohászka be­széde akkor, ha a­z ország mai bajainak okozója a liberális politika lett volna. Ma­ már tudjuk, hogy Tisza nem volt okozója a háborúnak, de viszont pártja, a munkapárt sem folytatott liberális poli­tikát. A középosztály rettentő helyzetben van, ezt azonban már a Tisza Kálmán politikája kezdte meg. Ezután terjedelmesen fejtegeti a liberalizmus lényegét. Ragaszkodnunk kell az emberi haladást­­szolgáló emberi szabadságjogokhoz. A mai törek­vés a tanszabadság megszűnését jelenti. A numerus clausus ellen súlyos aggodalmai vannak. Magyar­­ország irodalma Arany óta körülbelül a nullával egyenlő, mondotta a kutuszminiszter ...­­Haller István: Nem ezt mondtam. Daner Béla: íme, a zsidók hatása! Ugron Gábor hivatkozik Eötvös József, Berze­­viczy, Apponyi kultúrpolitikájára . . . Közbeszólások balfelől: Az ügyvédek hatvan szá­zaléka zsidó! Ugron Gábor kifogásoja Haller István kultusz­­miniszter ama kijelentését, hogy mi nem vagyunk hajlandók diplomás embereket nevelni a megszál­lott területek számára. Csernyus Mihály: Kicsavarja minden szónak liberális módra az értelmét! Hallei­ István : Erőszakosan félremagyaráz! Csernyus Mihály: Nem magyar fiukra értette ! Elnök (csenget Zaj.) Ugron Gábor: Az egyetemről kiszorított ifjúság más pályákra fog tódulni és ott fog túlsúlyra ver­gődni. A felvételnél a fajmegállapítás a keveredés folytán nehéz, de jellem és nemzeti hűség szempoot­­jából sem lesz könnyű bírálatot mondani. Pro­hászka Ottokár tegnapi végszavaira reflektálva fe­jezi be beszédét. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Bernolák Nándor félremagyarázott sza­vait igazítja helyre. Majd az elnök öt percre föl­függeszti az ülést. Szünet után Gömbös Gyula: A kis magyar állam el­sziget­eltsége mellett szükséges, hogy minél több tanult és képzett fajmagyart exportáljunk külföldre abból a célból, hogy ők ott a magyar érdekeket képviseljék. Azt látjuk, hogy azok, akik kimene­kültek Bécsbe és magyaroknak vallják magukat, az ország érdekei ellen igyekeznek hangulatot terem­teni a külföldön. Ezek azonban nem is magyarok. Az összes felszólalók hangsúlyozták, hogy a zsi­dókérdés intézményes megoldásáról van szó. Ná­lunk nyíltan meg kell mondani, hogy biztosítani akarják a magyar faj szupremáciáját. A statisztika bizonyítja, hogy a zsidó faj elhatalmasodása ellen védekeznünk kell, mert egyébként a második ezred­év elején honfoglaló Árpád utódai szolgasorsra jutnak. A kommunizmusnak megvolt az az egy nagy haszna, hogy megmutatta ezt a nagy vesze­delmet. Kötelességünk tehát törvényes intézkedé­sekkel végérvényesen és a zsidók érdekében is meg­oldani ezt a kérdést. A zsidók egyrészt kvalitásaik révén, másrészt nyugat felé való orientálódásuk útján ragadták magukhoz a vezetést. Mi turáni faj vagyunk és nem volt bennünk meg az a faji öntu­dat, ami szükséges lett volna, azért szükséges, hogy észbekapjunk és törvényesen biztosítsuk a szegény, lerongyolódott magyar faj jövőjét. Másik oka a veszedelemnek az volt, hogy a be­vándorlás és kivándorlás kérdése nem volt szabá­lyozva. Saját véreink kénytelenek voltak kivándo­rolni, viszont a nem kívánatos elemek és fajok

Next