Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-18 / 221. szám
1820 $ER':R . I Á . koronái " .1 ^ ^ NEMZETI ÚJSÁG iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiitiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitfiiiiiiiiiiitiniittiiiiiiiiiiiiiitiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiitiiim Szerkesztőség: Budapest, VII., Szentkirályi utca 28. sz. lí f R í QZT í NY PÍlT ITIIÍAI NAPITA P Előfizetési ár: Egész évre 280 kor. félévre 140 kor.. Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker„ RMIiOiitlU ‘UjII Ifi.nl vRiilífli negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczy utca 11. sz. Telefon: 5—67, 5—68 és 5—69. * Felelős szerkesztő: Tűrr Béla. 1 korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Illllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllliuillllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllimillllllilllliillllillllllllliillllllllllllililillilllllililillllllllllllllillllll & harc komoly. Irta t Túri Béla. Prohászka Ottokár h^skéde a magyar faj önvédelmi harcáról npntcsak a numerus clausus vitájának adott^^lmgy perspektívát, de újból beül a trrf*a*7 azegész keresztény nemzeti politikát igazi tengelyébe. A súlyos beszéd, de még ennél is inkább Prohászka nagy tekintélye egy pillanatra úgy ütötte fejbe a hallgató zsidóságot, hogy beleszédült és szóhoz nem jutott. A zsidó sajtó ma reggelre részben felocsúdott, de különböző taktikával próbálják az eseményszámba menő és a keresztény nemzeti szervezkedésnek új lendületet adó beszéd hatását lerontani. Egyik-másik zsidó lap a hamis beállításhoz folyamodott. Nem merte Prohászkát megtámadni a keresztény közvélemény előtt. A beszéd néhány kitételéből dicséretet varrt a zsidóság meg a liberalizmus homlokára. Ez a mimikri és kis trükökkel dolgozó zsidó sajtó eljárása. A zsidóság komoly és céltudatos lapja annál nagyobb apparátussal vonult fel a Prohászka beszédében kifejezésre jutott keresztény politika ellen. A Pester Lloyd érzi, hogy a liberalizmus zsidóvédelmet nyújtó bástyái ellen megy a támadás. Látja, hogy a zsidóság elfoglalt pozíciója inog meg, ha érvényesül a Prohászka-féle politika, melyről szükségtelen felfedezni, hogy a keresztény nemzeti megújhodás politikájának igazi tükre és megnyilvánulása. Komoly ember előtt a keresztény politika nyílt kitűzése óta világos volt, hogy keresztény politikát is csak nagy elvek és komoly eszközök segítségével lehet csinálni. A zsidó és liberális érdekek zászlóvivői látják azt is, hogy a liberalizmussal való nyílt szakítás ma már nem oly kis csoport hitvallása, mint mikor , parlamentben és azon kívül néhány ember állott a keresztény zászló alatt. A faji öntudatra ébredés és a keresztény világnézetre való helyezkedés ma alapjává jön a nemzeti létért való harcnak. Ezt a harcot nem is szabad összekeverni se bolsevizmussal, se a forradalmi politikával, melyek csak döbbenetes alkalmul szolgáltak a feleszmélésre. Ez a harc önmagában van meg azáltal, hogy a zsidó faj túlsúlyra jutása megrontotta a nemzet vérét és szellemét, hogy leszorította részben a szellemi, még inkább a gazdasági téren a nemzetalkotó fajt. Ezért lett a faji harc kétségtelen jellege a magyarság mai küzdelmének és ezért is nem fogja ebben a harcban semmi olyan tényező leszerelni a magyarságot, mely maga is a magyarság nemzeti létére akart vagy akar halálos csapást mérni. A zsidóság orgánuma és képviselői tehát hiába emlegetik a hírhedt trianoni békét is, mely a nemzetiségi kisebbségeknek jogait biztosítja. Pedig Prohászkát is evvel fenyegeti meg a P L., mikor azt kérdezi Prohászkától, hogy „a cionizmus táborába akarja-e szorítani“ a magyarországi zsidóságot? Tudjuk, hogy ez nem fog sikerülni. De akkor is és bármikor mit használ olyan időben a kisebbségi jogok érvényesítésére való hivatkozás, mikor a nemzet a maga összességének jogát látja ugyanazok részéről lábbal tiporva, kik neki a kisebbségi jogokról szavalnak. A trianoni béke nem fog segíteni a magyarországi zsidóságon, ha még oly kedves zarándokhelye is kezd lenni a trianoni palota a zsidóságnak. Sőt ellenkezőleg. Evvel csak jobban felszítják a vérig sértett és szenvedő magyar nemzetet. És evvel még jobban dokumentálják, hogy végkép nem akar vagy nem tud a zsidó faj anynyira belehelyezkedni a nemzeti érzésbe és életbe, amint azt magukról a mostani harc és a numerus claususról szóló vita alkalmával is állítani akarják. Ha a zsidók fel tudnának emelkedni arra a nemzeti eszmei magaslatra, melyről Prohászka is szólott tegnap, akkor maguk is ráhelyezkedhetnének arra az alapra, hogy bizonyos asszimilálódni képes szám elég egy nemzeti társadalomban. De ők ahelyett, hogy e magasabb nemzeti álláspontra helyezkednének, megmaradnak a maguk külön érdekének, öntudatának és fajvédelmének szintűjén. Nem mindennél nagyobb bizonyíték ez amellett, hogy a zsidó összetartozandósággal szemben, mely végre a nemzeti karakter és erő veszedelme lett, szükség van a magyar faj önvédelmi harcára? Ez a harc komoly. És mindig komolyabb lesz, ha a zsidóság mereven szembehelyezkedik a mindenek felett álló nemzeti gondolattal, a magyar fajmegerősítésnek politikájával és minden kérdést a zsidóság érdekének szempontjából ítél meg. Pedig lám a P. Ll. mily hamar felkapta keresztény laptársunknak, az Uj Nemzedéknek minapi fejtegetését, hogy a zsidóság erejét nem lehet egészen kihagyni a nemzeti gazdasági talpraállás munkájából. Igen, a zsidóságnak itt is fel kell ismernie kötelességét. De itt is attól a nemzeti gondolattól hevítve, hogy nem néhány zsidó törzsnek vagy családnak jólétét és erősödését szolgálja, hanem hogy beépítse az éppen zsidó kézen levő anyagi erőt is a magyar faj nemzeti államába, melyet újra fel kell építeni és történelmi valósággá kell tenni. De akkor, midőn a zsidóság a saját túlsúlya melletti harcát oly makacsul vívja künn és benn az országban, midőn a maga erejének megmentésére gondol, éppen azon történelmi lelkületét nem látjuk, mely magyar földön eltölt mindenkit, ki magyar levegőn és földön magyar vérré vált és a nemzeti géniusz ihlettségéből él. Nincs tehát ilyen történelmi lelke sem. Az átszenvedett nemzeti csapások után sem. Hogyne kellene tehát a keresztény magyarságnak létharcra szervezkednie még úgyis, hogy szakít a liberalizmussal is, melyet már a társadalmak levegőjének tartottak. A cél halálosan komoly. Ezért komoly a harc is. És hiába nem érti a zsidóság, hogy egy olyan nagysága a nemzetnek, mint Prohászka kijelenti, hogy: „mi nem törhetjük tovább, hogy Magyarországon a zsidóság nagyobb percentben és befolyásban legyen, mint kívánatos“, ez ma a nemzet eltökélt akarata. Ezen nem segít, ha a P. Ll. leckét ad Prohászkának a kereszténységből és pogányságról vádolja, vagy ha még oly buzgalommal is kopogtat a trianoni „békepalota“ ajtaján. & numerus clausus vitája. Gömbös Gyula a simóság szerepéről. Ugrón Csáfov? cáfolni próbálja Prohászkát. A nemzetgyülés mai ülése a "numerus clausus vitájának jegyében folyt le jó megállapíthatóan Prohászka. Ottokár tegnap Gifranciozus beszédének hatása alatt állott. A liberálisok és demokraták, mint ahogy vártuk is, megkísérelték Prohászka hatalmas beszédének az ország határain is túl terjedő hatását ellensúlyozni és harcba küldték ellene Dursa Gábort, aki jobb ügyhöz méltó igyekezettel próbálkozott látszólag tárgyilagos beszédében a zsidóságot védelmezni. Megállapíthatjuk, hogy ez nem sikerült neki. Nem sikerült pedig azért, mert az ügy, amelyért harcolt, nem volt igazságos. A liberálisok „soraiban“ nagy tetszést váltott ki Ugron Gábornak az a kijelentése, amelyben Prohászka beszédének végszavaira reflektálva rámutatott, hogy Brutus a patríciusok hatalmát féltette s ezért szúrta le Cézárt, aki a demokrácia halottja volt. Megnyugtathatjuk Ugrón Gábort, Brutus lehetett a patríciusok képviselője, de a keresztény magyar nép képviselőitől, azoktól, akik, mint Prohászka is, mindig a népért dolgoztak és harcoltak, nem kell a demokráciát féltenie még a demokrata padok közül sem. Eseménye volt a mai parlamenti ülésnek Gömbös Gyula felszólalása, aki a statisztika hideg adatai és a látó szemmel vizsgálódó katona hosszú éveken át gyűjtött tapasztalatai alapján tárta a nemzetgyűlés elé a magyarországi zsidóság szerepét a világháborúban és a destruktív forradalmakban. Azok a megdöbbentő tények, amelyeket egymás mellé sorakoztatott annak igazolására, mennyire szükséges a kultuszminiszter javaslata és mily égetően nagyfontosságú feladat egyszer s mindenkorra véget vetni azoknak a lehetőségeknek, amelyek a magyar nemzetet félszázadon keresztül kiszolgáltatták a liberális és szabadkőműves eszmék harcosainak, nagy hatást tettek a Ház minden oldalán, de nagy hatást tett a férfias nyíltság és határozottság is, amellyel Gömbös a bonyolult probléma elevenére tapintott s annak gyökeres megoldására utalta A szónokot, akinek ez volt első nagyobb érdemi felszólalása, a Házban melegen ünnepelték. Az ülés utolsó szónoka Szűcs Dezső volt, aki nagy készültséggel mutatta be a javaslat kulturális hatásait s felszólalásával szép sikert aratott. A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az illetékjavaslat harmadszori olvasásban való elfogadása után következett napirend szerint a numerus clausus vitájának folytatása, melynek során az első szónok Dinich Viktor nem fogadja el a javaslatot, mert a keresztény Magyarország szempontjából nem tartja elég radikálisnak. Azt akarja, hogy legalább 10 évig ne lehessen az egyetemre zsidót felvenni. Szabó Balázs maga is károsnak tartja a diplomás emberek szaporítását. A zsidó fiatalembert nem kell félteni. A gazdag zsidó külföldre küldi a fiát, a szegény gyakorlottságánál és összeköttetéseivel jut állásba. A magyar keresztény ifjaknak kellene kezébe adni a közvetítő kereskedelmet és a kultuszminiszter feladata volna az, hogy kellő előkiképzésben részesítsék ezt az ifjúságot. A javaslatot Bernolák módosításával fogadja el. Ugron Gábor emelkedett ezután szólásra és polemizálnipróbál Prohászka püspök tegnapi beszédével védelmébe veszi a liberalizmust, melynek Prohászka halára üzent. Meggyőzte volna — mondotta — Prohászka beszéde akkor, ha az ország mai bajainak okozója a liberális politika lett volna. Ma már tudjuk, hogy Tisza nem volt okozója a háborúnak, de viszont pártja, a munkapárt sem folytatott liberális politikát. A középosztály rettentő helyzetben van, ezt azonban már a Tisza Kálmán politikája kezdte meg. Ezután terjedelmesen fejtegeti a liberalizmus lényegét. Ragaszkodnunk kell az emberi haladástszolgáló emberi szabadságjogokhoz. A mai törekvés a tanszabadság megszűnését jelenti. A numerus clausus ellen súlyos aggodalmai vannak. Magyarország irodalma Arany óta körülbelül a nullával egyenlő, mondotta a kutuszminiszter ...Haller István: Nem ezt mondtam. Daner Béla: íme, a zsidók hatása! Ugron Gábor hivatkozik Eötvös József, Berzeviczy, Apponyi kultúrpolitikájára . . . Közbeszólások balfelől: Az ügyvédek hatvan százaléka zsidó! Ugron Gábor kifogásoja Haller István kultuszminiszter ama kijelentését, hogy mi nem vagyunk hajlandók diplomás embereket nevelni a megszállott területek számára. Csernyus Mihály: Kicsavarja minden szónak liberális módra az értelmét! Hallei István : Erőszakosan félremagyaráz! Csernyus Mihály: Nem magyar fiukra értette ! Elnök (csenget Zaj.) Ugron Gábor: Az egyetemről kiszorított ifjúság más pályákra fog tódulni és ott fog túlsúlyra vergődni. A felvételnél a fajmegállapítás a keveredés folytán nehéz, de jellem és nemzeti hűség szempootjából sem lesz könnyű bírálatot mondani. Prohászka Ottokár tegnapi végszavaira reflektálva fejezi be beszédét. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Bernolák Nándor félremagyarázott szavait igazítja helyre. Majd az elnök öt percre fölfüggeszti az ülést. Szünet után Gömbös Gyula: A kis magyar állam elszigeteltsége mellett szükséges, hogy minél több tanult és képzett fajmagyart exportáljunk külföldre abból a célból, hogy ők ott a magyar érdekeket képviseljék. Azt látjuk, hogy azok, akik kimenekültek Bécsbe és magyaroknak vallják magukat, az ország érdekei ellen igyekeznek hangulatot teremteni a külföldön. Ezek azonban nem is magyarok. Az összes felszólalók hangsúlyozták, hogy a zsidókérdés intézményes megoldásáról van szó. Nálunk nyíltan meg kell mondani, hogy biztosítani akarják a magyar faj szupremáciáját. A statisztika bizonyítja, hogy a zsidó faj elhatalmasodása ellen védekeznünk kell, mert egyébként a második ezredév elején honfoglaló Árpád utódai szolgasorsra jutnak. A kommunizmusnak megvolt az az egy nagy haszna, hogy megmutatta ezt a nagy veszedelmet. Kötelességünk tehát törvényes intézkedésekkel végérvényesen és a zsidók érdekében is megoldani ezt a kérdést. A zsidók egyrészt kvalitásaik révén, másrészt nyugat felé való orientálódásuk útján ragadták magukhoz a vezetést. Mi turáni faj vagyunk és nem volt bennünk meg az a faji öntudat, ami szükséges lett volna, azért szükséges, hogy észbekapjunk és törvényesen biztosítsuk a szegény, lerongyolódott magyar faj jövőjét. Másik oka a veszedelemnek az volt, hogy a bevándorlás és kivándorlás kérdése nem volt szabályozva. Saját véreink kénytelenek voltak kivándorolni, viszont a nem kívánatos elemek és fajok