Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1920-10-27 / 254. szám

2 két hasábon keresztül a nyilatkozatait annak a Batthyánynak, aki akkor, amikor Tisza gyilkosait, kellett volna kinyomozni, hallgatott, aki egy kormányban volt azokkal, akik azt mondták, hogy a vallás magánügy és az iskolák falairól levették a keresztet. Mivel a cenzúra túlhatalmasodott a kormány fején, tehát nem tartja helyesnek a sajtótörvény reformjáról való tárgyalást. Majd ha megszűnik a sajtóellenőrzés militarizálása, akkor foga indítványát újra benyújtani, amelyet most visszavon. A miniszterelnök válasza: Grobert Auhr Pál miniszterelnök kijelenti, hogy a sajtótörvény revíziójának, a sajtókamarának előmunkálatai folynak, de az idő ma nem alkalmas arra, hogy ezekkel az intézkedésekkel a Ház elé jöjjöna kormány. November elsején életbe lép a fakultatív cenzúra, ami a katonai cenzorokra is vonatkozik. ... ... Minthogy Lingauer visszavonta indítványát, határozathozatalnak Imive nincs. Zákány Gyulai és Slassay Károly szintén visszavonják indítványaikat, majd Karafiáth Jenő okolta meg a gazdasági kisvasutak tárgyában benyújtott indítványát. Rubiner Gyula kereskedelmi miniszter válaszában utal "arra, hogy idevonatkozó törvényjavaslat készül . Karafiáth Jenő a kereskedelmi miniszter felszólalása után visszavonja indítványát Elnök bejelenti, hogy báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter holnap válaszol Ereky Károly interpellációjára. Az elnök javaslatára kimondta a Ház, hogy legközelebbi ülését holnap, szerdán délelőtt tíz órakor tartja és annak napirendjére a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítését és a találmányi szabadalomról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását tűzi ki. litferpellációk. Ezután Vasad! Balogh György törjesztette elő sürgős interpellációját Az egyetemi beiratkozások, jég törvényt, alkottak, de az egyetemen olyan állapotok uralkodnak, hogy tanítani még ma sem lehet, a zavargások pedig állandóak. A törvény intenciója az volt, hogy a szerzőt, jogokat tiszteletben tartsák, hogy a nemzeti szempontból kívánatosak az egyetemre bekerüljenek. Ezt azonban nem tartották be, mert nem vették fel nyolcvanszázalékos rokkantaikat, nem vettek fel olyanokat, akiknek négy-öt viténséai érmük van, éveket töltöttek a harctéren. Lehet, hogy az ifjúság, amely ezeket csinálja, jóhiszemű, de az ifjúság állásfoglalása sem volt egységes. A miniszter azonban ahelyett, hogy ragaszkodott volna a törvény végrehajtásához, arra hívta fel a különböző ifjúsági egyesületeket, hogy egyezkedjenek. A felelős kormány miért nem szerez érvényt a törvénynek? Én azt hiszem, hogy az erő megvan, mert egy másik miniszter csak nemrég mondta, hogy szuronyheggyel fogja, ha kell kipiszkálni a gabonát a raktárakból. (Nagy zaj.) Taszler Béla: Gyalázat ilyent mondani Gaál Gaszton. Egyik olyan gyalázat, mint a másik. Bartos János: Műkisgazda. (Nagy zaj, az elnöklést Rottlík József veszi át Felkiáltások, Rendre!) Elnök: A beszéd végeztével fogom majd kérni Taszler képviselő urat hogy ismételje meg Szavait, mert a nagy zajban nem értettem. Vasadi Balogh György. Az egyetemi állapotok elfajulása annak tulajdonítható, hogy az ifjúság nem tapasztalhatja azt az erőt, amely őt visszaszántotta volna. Fölhozza a Műegyetemen 21-én, pénteken történt eseményeket- Azt kérdezeminterpellációmban: Hajlandó-e a kultuszminiszter az egyetemi beiratkozásokról szóló törvényjavaslatot végrehajtani és a zavargásokat, amelyek a tanítást gátolják, megszüntetni. Elnök: Időközben megállapítottam, hogy Taszler Béla képviselő úr Vasadi Balogh György beszéde közben azt mondotta: Gyalázat Ezért a kifejezésért rendreutasított Haller István kultuszminiszter válasza. Haller István kultuszminiszter: Én a kérdést ugyan ahogy feladták, igyekszem konkrét adatokkal megvilágítani, mert a dolog nem olyan sötét, mint amilyennek kívülről látszik. Tévedés, hogy a rendet nem sikerült volna helyreállítani és a tanítást megkezdeni, mert a tanítás folyik ma is és a tanítás megkezdése óta nem volt semmi néven nevezendő érdemleges incidens. Azóta, hogy megkezdődött a Műegyetemen az előadás, ott semmiféle atrocitás nem történt. Hogyha mi meg akarjuk érteni azt a pszichét, amely az egyetemi ifjúság körében uralkodik, akkor be kell magunkat képzelni abba a helyzetbe, amelyen keresztül ment hat éven át. Nem lehet kívánni, hogy ezek az érzelmek máról-holnapra megszűnjenek. Azonban el lehet érni és el is kell érni a konszolidációt az egyetemen és azt hiszem, hogy most már el is értük. Ez volt a célom akkor is, amikor két héttel ezeelőtt hallottam, hogy bizonyos csoportok agreszszíve lépnek föl. Elmentem az egyetemre, nem azért, hogy ott cézárallűröket gyakoroljak, hanem hogy megkérdezzem az illetékeseket, hogy milyen intézkedések szükségesek a rend helyreállítására. Én már akkor kijelentettem, hogy a törvénynek, az egyetemi tanári kar tekintélyének érvényt fogok szerezni, természetesen nem csendőr,seggel, hanem szeretettel. Igyekeztem ezt a célt elsősorban magam elérni. Meghívtam az ifjúság vezetőit, nem azért, hogy alkudozzam velük, hanem hogy megértessem velük hazafias kötelességüket és informálódjam, hogy mi az ő sérelmük tulajdonképpen. Azt mondottam, adják be ezt a kívánságukat írásban. De már akkor kijelentettem, hogy amennyiben nem történik megegyezés, mindenesetre az egyetemi tanács és a törvény álláspontján állok és az egyetemi tanács határozatának érvényt fogok szerezni. Sikerült is mintegy két héttel ezelőtt megállapodást létesíteni. Azóta az egyetemi beiratkozások folytak és mindazok, akiknek az egyetem megfelelő bizottsága engedélyt adott, tudtommal be is iratkoztak. Ha vannak olyan látszólagos esetek, hogy egyes igazolások nem történtek a törvény intencióinak megfelelően, akkor meg vagyok győződve, hogy ha az illetők az illetékes faktorokhoz mennek és bebizonyítják, hogy a tévedést reparálni fogják, mert a tanári kar hazafisága, belátása és jogtisztelete tudni fogja, hogy mit kell cselekednie." Az, hogy valaki rokkant volt, vagy vitézségi éremmel jött haza, nem bizonyítja azt, hogy amikor hazajött, nem tarmsított-e olyan magatartást, amelynél fogva megérdemli, hogy a bizottság ne adja meg neki a beiratkozási lehetőséget. Amióta azonban az új rendszabályok életbe, léptek semmi olyan atrocitás nem történt, ami komolyan szóra érdemes. Ha történt, valami az egyetem falain belül, az egyetemi tanács a maga hatáskörében meg fogja büntetni azt, aki az egyetem fegyelmét megsértette. Tényleg megtörtént az, hogy néhány műegyetemi hallgatót egy egyenruhás egyetemi hallgató igazolásra szólított. Az illető neve ismeretes, fegyelmi eljárás alatt áll és büntetéset meg is fogja kapni. Hogy többen nem vonhatók felelősségre, annak oka az, hogy az atrocitások elkövetői, véleményem szerint, nem voltak egyetemi hallgatók. A honvédelmi és belügyminiszter úrral együtt mindent el fogunk követni, hogy az egyetemen teljes rend legyen és hogy most ez a rend meg is van, ezt a legújabban érkezett jelentések bizonyítják. Ezek szerint az egyetemen az előadások rendben folynak, az ifid fegyelemben tanulnak, nagy tömegben hallgatják az előadásokat és semmi számbavehető incidens nincs, óta ebben a forrongó időben már ezt elértük, akkor is sokat értünk el. De ugyancsak ebben a forrongó időben figyelmeztetem a nemzetgyűlést arra, hogy ne hozzanak ide olyan kérdést, amely alkalmas arra, hogy a túlzóknak tápot adjon. Ha mi ezt a kérdést megértéssel kezeljük, akkor bizonyos, hogy a konszolidáció, amely már megindult, diadalmaskodni fog és az egyetem kérdése le fog kerülni a politika napirendjéről és tisztára az egyetem ügye lesz. Annyit mondhatok, hogy az összes eddigi kormányok nem tettek annyit az ifjúságért, mint amennyit a legszegényebb Magyarország kormánya tett, mert akkor, amikor az egyetemi ifjúság jórészét a karhatalomban foglalkoztatja, ezzel bizonyos szubvenciót ad nekik, ami nekünk milliókba kerül. De viszont amikor mi az egyetemi ifjúságot ezért be akarjuk vonni az általános rend fentartásába, akkor elvárjuk, hogy ezt a rendet saját portáján is fentartsa. Másrészt a kormány nyolcmillió koronát szavazott meg diákjóléti intézmények javára, de ezeket a diákjóléti intézményeket nem tudom és nem is fogom addig felállítani, amíg teljes rend és nyugalom nem lesz az ország összes főiskoláiban. Az ifjúsághoz pedig erről a helyről az a kérésem, hogy ma annyi mulasztás után végre egész komolyan lásson egyetlen egy munkájához, a tanuláshoz. Mindazok a problémák, amelyek az ő lelküket égetik, a miénket is égetik. Ezeknek a kérdéseknek megoldását bízza a nemzetgyűlés bölcseségére. Nem fogunk megállani azon az úton, amelyen megindultunk és megalapozzuk a keresztény Magyarországot. Az ő dolguk azonban most már a nyugodt tanulás. Az én meggyőződésem szerint a magyar ifjúság önuralmat fog gyakorolni és rábízza a problémák megoldását hivatott emberekre és ő majd készülni is fog arra, hogy ezen problémák közül amiket mi nem tudtunk megoldani, ha majd kilép az életbe, ha majd ő lesz a törvényhozó, megoldja, folytassa a munkát ott, ahol mi elhagytuk, annál, amit mi megvalósítani nem tudtunk. Azzal végzem szavaimat, hogy mindent el fogunk követni, hogy a törvénynek érvényt szerezzünk. (Éljenzés.) Vasath Balogh György ,a miniszter válaszára konkrét eseteket sorol fel az elkövetett atrocitásokról és igazságtalanságokról. Haler István kultuszminiszter: A konkrét, eseteket ne méltóztassék mindig ilyen színben feltüntetni. Magam tudok esetek amikor ké zsidó egyetemi hallgató azt mondotta a karhatalomra mutatva: Hogyha majd megint mi leszünk felül, akkor ezek lógni fognak. Természetes, hogy ezek rosszul jártak. Sándor Pál: Neveket kérünk. Bunda Jenő: Zsidók voltak. Btaller István kultuszminiszter: Ha Sándor Pál képviselő úr neveket követel, erre csak azt mondhatom, hogy én a magam részéről mindent elkövetek, hogy mindkét oldalon amennyire lehet a neveket kipuhatoljam és az illetők elvegyék megérdemelt büntetésüket. (Nagy taps.) A kultuszminiszter válaszát a Ház tudomásul vette. Az internálások. Ezután Zákány Gyula terjeszti elő sürgős interpellációját az duleljmáttartó ügyében. Az internáltak sorsán — úgymond — segíteni kell. Kérdi, hogy nemihegy e túl az internálás azon a határon, amelynél a javító hatást akarja elérni. Rengeteg emberanyag hever ott munka nélkül, amikor annyira keressük a munkatényezőket. Figyelnünk kell arra is, hogy az internálás akadályozza a konszolidációt. Az ottani élelmezési viszonyokról nem akar rémképet festeni, csak annyit jegyez meg, hogy amit ott tapasztahatunk, az ellenkezik a humanitás elveivel. Kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e vegyes bizottságot az internálási táborba küldeni az ottani viszonyok és az élelemszolgáltatás megvizsgálására. Ferdinándy Gyula belügyminiszter rögtön válaszol az interpellációra. Tagadhatatlan tény, — mondotta — hogy az intonálási eljárás nem a jogállam talajáról sarjadzik, hanem annak okai azok az erőszakos momentumok, amelyek a forradalmakban és a háborúkban nyilvánultak meg. Ezért, amint a konszolidáció előbbre halad, csökkenteni lehet az internálásokat is. Kétségtelen, hogy vannak ezen a téren is hibák. Éppen ezért a napokban háromtagú bizottság fog kimenni, két belügyminiszteri és egy igazságügyi főtisztviselőből, olyan kiküldöttek, akik internálási dolgokkal eddig nem foglalkoztak. Ezek ott a helyszínen, rövidesen meg fogják vizsgálni mindenkinek az ügyét és nyomban intézkedni fognak. Akinek, szabadonbocsátását elhatározzák, azt nyomban szabadon is fogják bocsátani. Zákány Gyula tudomásul veszi a választ, csak azt kéri, hogy a bizottság lehetőleg még a héten menjen ki. A Ház a választ szintén tudomásul veszi. Ezzel az ülés háromnegyed három órakor véget ért. NEMZETI ÚJSÁGSzerda, 1220 október 27. Változás a fIBM birtokreformi tervében. A földbirtokreformot tárgyaló vegyes bizottság az eredeti javaslaton nagyjelentőségű változtatásokat tett, úgy hogy ha a nemzetgyűlés hozzájárul a reform sokkal radikálisabb lesz, mint Rubinok és nagyatádi Szabó tervezete. A fontosabb változtatások a következők: Az első szakasz kibővült. Elsősorban az arany és ezüst vitézségi éremmel kitüntetett hadviselteket kell földdel ellátni. A második paragrafusnál kimondották, hogy az állam a megváltott birtokokból a tíz holdasnál nagyobb birtokú gazdáknak is juttathat földet. Az állam elővásárlási jogát a javaslat 17. szakaszában kiterjesztették a községi belterületen fekvő ingatlanokra is, ha az nem lakóhely vagy nem beépített hely. Lényeges döntés történt a törvényjavaslat 20. szakaszánál és a döntés alapján a hazai pénzintézeteket is bevonták a birtokforgalomba. A pénzügyminiszter csak a négy altruista intézet, az OKH, Altruista Bank, Földhitelintézet és a Kisbirtokosok Földhitelintézete számára kívánta átiratában az elővásárlási jogot biztosítani, de a földmívelésügyi miniszter javaslatára úgy döntöttek, hogy más pénzintézetek is megkaphatják az elővásárlási jogot. A 21. szakasz annyiban változott, hogy az elővásárlási jog alkalmazásától csak a földművelési miniszter léphet vissza, ellenben a pénzintézetek, ha igényüket már bejelentették, nem léphetnek vissza. A 22. szakasz módosításával jogot adtak a birtokosnak, hogy birtokának a megváltást megelőző megtekintésén részt vehessen. E szakasz keretében elfogadták az Origénak azt a javaslatát, hogy ha a birtokhoz tartozó majorságok benn vannak a községben és ezek a megváltás folytán a tulajdonosra nézve értéküket vesztenék, ilyen esetben a birtokosnak ezen objektumok megváltását is joga van kérni. A 26. szakasz kapcsán, olyan rendelkezés szövegezésére utasították a kodifikáló bizottságot, hogy a háború folyamán eladott kis- és középbirtokok viszszaszerzésének a jogát állapítsa meg. A 28. szakaszt, amely a megváltási jogot szabályozza, lényegesen módosították azzal, hogy elsősorban azok a birtokok kerülnek megváltásra, melyeknek tulajdonosai a kommunizmus idején követtek el az állam ellen bűntettet vagy vétséget. Csak ezek után kerül a sor a háborúban szerzett birtokokra és a pénzintézetek, valamint a többi részvénytársaság birtokaira. Elfogadták azt a fontos indítványt is, hogy a földművesek, katonák, hadirokkantak, árvák, gazdatisztek, közalkalmazottak és általában nem üzérkedők háborúban szerzett birtokai nem ötven holdig, hanem száz holdig mentesek a megváltás alól A 31. szakasznál az a módosítás történt, hogy a 30 év helyett minden a háború előtt 50 évvel szerzett birtok egész terjedelmében is megváltható. Ebből szinte óriási arányú mobilizáció következhetik be. A 32. szakasz úgy módosul, hogy házhelyet igénylők a szomszédos község határában is kaphatnak területet és a földbirtokrendező bíróság a tagosítást hivatalból elrendelheti. A 33. szakasz értelmében a földbirtokrendező bíróság illetékes megállapítani, hogy a megváltás során visszamaradt birtokrészleten az eredeti tulajdonos tud-e okszerűen gazdálkodni. A 34. szakasz azt a idegszorítást tartalmazza, hogy csak azok a kert- és szőlőterületek vézetnek ki a megváltás alól, amelyek már legalább hat éve ilyen célra szolgáltak. Kiterjesztették azonban a mentesítést a fürdőügyicélra szükséges területekre is. Befejezték a földbirtokreform bizottsági tárgyalását. A nemzetgyűlés együttes bizottságai ma délután Gaál Gasztov elnöklésével ülést tartottak, amelyen Kenéz Béla előadó referátuma alapján befejezték a földbirtokreform részletes tárgyalását.