Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1920-10-27 / 254. szám

és kezek. Budapest, okt 36. (L. fj A keresztény Magyarország — az else tippedt ősi sírok és a meggyötretett élők fájdalmas közössége — megkapta a magáét. Ma délután fehetyározta, handsipl-orditással dolgozó bankbetörőknek nevezte el egy utcai újság, amely tiz esztendeiig gyújtogatta, uszította, mérgezte az egész Magyarországot és ma minden bűnei után büntetlenül rugdalja a Csonka- Magyarországot, azt a maradék magyarságot, amelyet az ő herosztráteszi műve még meghagyott tizennégy vármegyének vagonlakásaiban, koplaló lateiner-szobáiban, kétségbeesett diák tanyáin,a nyomor és szégyen tébolyító éjszalkájában. „Föl a kezekkel, mert aki megmozdul, az a halál fia!“ — így hallja az utca Az "Eet-je a keresztény nemzeti politika jelszavát, és egész Theitusig elmenve, olvassa ránk, hogy mi minden ellenvéleményt elnémítunk, mi sivatagot teremtünk magunk benn, és a temető békéjét csendesítjük rá Csonka-Magyarországra. Olyat kacaghatnánk, hogy a rab Kárpátok vernék vissza a hangunkat, ha nem lenne olyan undorító és hazug komédia, hogy itt, Budapesten, a szabad szíriai tobzódás városában dühöng így egy tintazsidó, jóllakott gyomorral, sűtött szobában, pezsgők és szivarok izével a száján, itt rágalmaz és uszít egy újság, amelynek a forradalmak előkészítő munkája miatt azon a vádlottak padján lenne a helye, amelyre Károlyi Mihályt és Kun Bélát akarjuk leültetni, és hogy nem pirul el ettől a vádaskodástól az az újságpapír, «mélyen ez a cári elnyomatást hazudó írás hatra» megjelenhetett és a példányok tízezreivel szabadon szétrepülhetett per urbelli d orbam. Hómérit kacagnánk, ha nem lenne olyan kétségbeejtő az az írás azoktól, akik 1867 óta csöndes, de egyre szorítabb rabságban tartották a magyar földet, a magyar lelket, a magyar papírt, a magyar munkát, verejtéket, a magyar csontot, húst és velőt s pkik egy kilenchónapos nyílt uralom alatt valóban azt, üvöltötték függetlenségi és önrendelkezési vágyainknak, Istenünknek és hazánknak, fiainknak, lányainknak, kultúránknak és ha lottatoknak, hogy: „föl a kezekkel!“ S ha a kezek nem repültek föl, akkor felrepültek a látómagasságig a nyakcsigolyák, vagy lezuhantak Dunafenékre a megcsonkított testek Setarég egy „irodalmi" hetilapban olvastuk, hogy az egész keresztény nemzeti politika „orgyilkosok, törtetők és csalók“ bandája. Hetek óta halljuk, hogy a magyar fajvédelmi politika vezérei „korlátolt svábok.“ S hogy Kiss József kölünk magyar Prohássky Ottokárnál- Futobetyárokvagyunk, mozidrámák zúllőtt betörői. — miért? miért? Mert Vörösmarty Vén Cigányának tébolyáig gyűlt föl bennünk a kétségbeesett megismerés, hogy öngyilkos módon tékozlók, önfeledtek, együgyüek voltunk, és ezen a megmaradt darab földön — halálos könnyelműségeink fájdalmas koldus örökségén — elváltottunk valamit. Nem azt, hogy „föl a kezekkel!“,— hanem azt, hogy: „föl a szivekkel!“ Futóbetyárok és kalandorok vagyunk nekik, mert jóformán mindent a régiben hagyva, tulajdon beidegzett hanyagságunkkal, esendő testvéreinkkel is hadakozva, legalább néhány mozdulatot mertünk termi a halál kútjának fenekén az élet távol csillagai felé s legalább elvben a magyaroknak, a magyar múltnak és magyar jövendőnek, a magyar fejfáknak és az élő magyar lelkiismeretnek mertük,odakövetelni bölcsőnk és sírunk, hagyományaink és vágyaink összetört Magyarországát. Hol volnának,ma ezek a hazug újságok, hol volnának ma Magyarország prémkabátos, valutaüzletei, újságpalotás sírásói, ha mi valóban „hands up“-ot kiáltottunk volna minden latroknak, és nem csak annyit bátorkodtunk volna kinyögni lázas szájjal, hogy van Magyarország is, van kereszténység is,s hogy egy magyar Magyarországnak is van joga az élethez a nap alatt? Az a taktika, hogy a zsivány kiált zsiványt, épp olyan átlátszó, mint az, hogy most egészen Kossuth Lajosig csupa jószándékú vagy nem politikai vonatkozásban tudós és tiszta ifi/JOUM. -i -1/ If óra, hétföinap 1 korona, vasárnapll^w^ Szerda, 11*20 október 2. * TI. év/. 254. tm NEMZETI ÚJSÁG UII1tlH«IHIIIIinillltHllillltlllliaiHIIHniinmtlHHIMIIIII!!llltllf4l!IIM*ttilllllil»l|lll»«IHHItllUtt«flHfItl»mf«lllttlttlflUpiHIMiilltlli!tlilifllllIII!IIIIIIIIHIIIHilllltIIIIII!lllllil!HIII!IHIIIII inimiltlilllll»HilllI Szerkesztőség: Budapest,Szen Üdrsly Rutea 28.Telefon: I/rDrC7TÍ¥Y DAT ITIV AI Vk DIT AD Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 32-99 és 118-55.Kiadó RIJADuíi I Du 1rBLl 1 JAA1 Haril/mr negyedévre 70 kor^ egy konpra 25 kor. Egyes sarm hivatal: Cerlóczy utca 11. Telefon: 5-67, 5-63 és 5-69. Felefős szerkesztő: Túri Béla, 1 korona — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. magyar férfiak neve mögé rejtik mérgezett nyilaikat. Magyarországot ők a magyar szabadság-ideológia jelszavaival egyszer már szabadságának sírjába lökték, és a Shyllockok nálunk mindig fajmagyar álarcban, vágták ki húsinkból a nem három, hanem harminchárom fontot Igen, mi aktevittik igazi, kétoldalú liberalizmust akarunk igazi szabadságot, de ha a szívük fölröpítésében ilyen eszközökkel akarnak megakadályozni, akkor majd ránézünk azokra a kezekre is, amelyeket föl kell emeltetnünk, azokra a kezekre, amelyek a trianoni békeokmány tollát nyomták dologban és frontvédelemben elmarcangolt kezünkbe. Tot képviselők a cseh legionáriusok elleni. A námesztói vérfürdő. Bécs, okt. 36. Ztsokéról jelentik a Reichspotst-nak.: A tót néppárt negyvenegy képviselője és szenátora, akik itt tartottak értekezletet, kiáltvánnyal fordult a tót népben, amelyben a námestói véres eseményekre tekintettel azt követelik, hogy az egész Felvidékrőt távolítsák el a cseh katonaságot és tót népősséggel helyettesítsék a cseh légionáriusokat. A képviselők és szenátorok a Felvidék teljes autonómiája ,ak azonnali életbeléptetését követelik és kijelentik, hogy októberi tizedike, amely napon Námesztón a cseh katonák minden ok nélkül a tótok közé lőttek, gyászünnepe lesz a tót nemzetnek. Egy pozsonyi szövetségközi bizottság francia ezredessel élén Námesztóban vizsgálatot indított a cseh katonáktól, provokált véres incidens ügyében és megállapította, hogy a cseh katonáknak a tót lakosság elleni terrorjáról van szó, amelyet brutálisabbnak és igazságtalanabbnak aligha lehetne elgondolni. Ennek a bizottságnak vizsgálata ugyanarra vaz eredményre vezetett, mint a tót néppárt különviszgálata, amely utóbbi közel ezer tanút hallgatott ki. A vizsgálat eredménye alapul szolgálmajd egy a cseh parlamentben előterjesztendő interpellációra. AT Halter miniszter az egyetemi állapotokról, Ungausz a sajtókérdésről. A nemzetgyűlés mai ülése nem adott szenzációkat és csak kisebb robbanó erejű bombák szálltak keresztül a padsorokon. A hangulatdepressziót a belterdtifikálás okozta, mely lehangolóan ereszkedett a folyosó és az ülésterem fölé. Az utolsó reménysugár is ellobbant, az utolsó illúzió is elillant, amikor, Csákii külügyminiszter nyugodt diplomatamodorban, kimért hidegen beterjesztette a javaslatot. Csákinak ez voltaz első bemutatkozása és politikus még nem jelent meg hálátlanabb anyaggal parlament előtt Ő volt a nemzetgyűlés első szónoka, kit nem zavart se taps, se közbeszólás, valami csüggedt reménytelenség, fojtott meg minden hangot, a nemzetgyűlés egy volt a nagy némaságban. A szabadalmi törvény beterjesztése, mely megelőzte a ratifikálást, nem keltett emóciót a bíráknak és ügyészeknek az igazságügyi miiizteriumbak való alkalmaztatásáról szóló törvény meghosszabbítása és az adótól való menekülés meggátlásáról szóló javaslat benyújtása sem. Csáky beszéde után szünet volt és a folyosó kivételesen nem belső kérdésekkel foglalkozott s kereste az összefüggést aratifikálás kényszere és a francia külügyi politikában bekövetkezett eltolódás között. Lingauer következett szünet után. Visszavonta a sajtótörvény revíziójára vonatkozó indítványát. Bizonyos kiábrándulás érzett rajta, amikor konstatálta, hogy a forradalomban és lazításban bűnös sajtó ma is megjelenik, anélkül, hogy bűneiért meglakolt volna, majd a sajtópolitika kinövéseit, a cenzúrát,és a sajtó mortarizálását ostromolta. Meg lehetett állapítani, hogy az ostorcsapások, ha a bal oldalon pattognak, nem vernek Bécsig és Paksig hullámzó visszhangot, de a jobboldal bamar kikorrigálta magát, amikor Vasadé, Balogh György tette szóvá, az egyetemi állapotokét. Egy könnyű viharfelhő szállt keresztül a I. Nemzetgyűlésen, ami egy elnöki rendrontásssal végződött. Haller miniszter megtalálta a hangot és a gondolatot, mellyel levezette a feszültséget s a választ a nemzetgyűlés tudomásul vette. Zákány Gyula az internálások felülvizsgálását követelte. Az interpelláció nem készült viharvetésnek, tehát csak" kisebb közbeszólásokat váltott ki. A miniszter korrektül válaszolt, mint általában a miniszterek, s ezzel az ülés minden különösebb intermezzo nélkül véget ért. A mai ülés, A nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky István elnök féltizenegy órakor nyitotta meg." Jelentette, hogy Horthy Jenő lemondott a sárbogárdi kerület mandátumáról Jelentette továbbá, hogy Stoppert Rezső ellen érkezett egy kellően fel nem szerelt bejelentés. Zemplén vármegye pedig a gabonaárak leszállítását és a kisebbségi minisztérium megszüntetését szorgalmazza. A honvédelmi miniszter holnap fog válaszolni Ruppert Rezső interpellációjára és Tasnády Kovács Józsefnek is, aki a honvédfőtisztek mellőzése miatt interpellált. Jelentette meg az elnök, hogy Vasadi Balogh György és Zákány Gyula sürgős interpellációkra kértek engedélyt. A Ház egy órakor tér át az interpellációkra. Ezután , a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg a Ház. A -javaslatot: Hermann Miksa előadó ismertette. Rassay Károly szólott a javaslathoz. Nem fogadja valami nagy örömmel, mert a kérdést nem oldja meg ,s kizárólag pénzügyi célt szolgál. Nem látja biztosítva az állam jövedelmét a javaslatban. Rubinek Gyula keresedelemügyi miniszter reflektált Rassay megjegyzéseire. Reméli, hogy a bíróság mindig , az állam gazdasági szempontjai szerint fog az illetékekben ítélkezni. A Ház a miniszter felszólalása után a javaslat ,tot általánosságban, és részleteiben is elfogadta. . A fracke ratifikálása a Ház előtt. Elnök: A külügyminiszter úrkárán szólni. Gróf Csáky Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Bátorkodom az antant és a társult halaknak, valamint Magyarország között kötendő békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a javaslatot a külügyi, közjogi és közgazdasági osztályok mellőzésével egyenesen a bizottságokhoz utalja, át. Elnök: A javaslat kiosztatik és az osztályok mellőzésével egyenesen a bizottságokhoz utazzatik. Az ülést öt percre felfüggesztem. Szünet után elnök bejelentette, hogy a holnapi nemzetgyűlésen Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter válaszol Kerekes Mihály interpellációjára, ammely az internálásokat tette szóvá és Ma. ■ gyár -házraér hozzá intézett interpolációjára is. ’ Ezután megejtették a bizottsági ügyválasztásokat, majd Tomcsányi Vámos Pál igazságügyminiszter beterjesztette a királyi ügyészségnek és bíróságok tagjainak az igazságügyminisztériumban való" alkalmaztatásáról szóló törvényjavaslat hatálának meghosszabbításáról szóló javaslatot. .. Korányi Frigyes pénzügyminiszter pedig" letette a Ház asztalára az adócsalások meggátlásáról szóló törvényjavaslatot, a két törvényjavaslatot az igazságügyi, illetőlega pénzügyi bizottságihoz utaltak. Lingauer Albin a sajtó reformjáÉaé!. Ezután Lipgauer Albin szólalt fel a sajtó reformjára vonatkozólag már régebben lett indítványa ügyében. A sajtó jelentékeny része — úgymond — belevetette magát a vörös áramlatba Ez csak úgy véli tehetséges, hogy a sajtótörvénjünk hézagos és kórssaratlett volt. Revízió alá kell tehát vennia sajtótörvényt. "Meg kell védenesem a sajtót a kiadók önzésével szemben. Újságirókamarát kell felállítani, hogy a sajtó az oda nem való elemektől magát megtisztíthassa és hogy az új. ságű rist függetleníteni lehessen a kiadói önzéstől A cenzúra intézménye nagyon súlyos elfajulásokat mutatott fel. Szemelvényeket olvas fel a Magyarországból, Az Estből, a Pesti Naplóból. Ezek az újságok írni is a destrukciót szolgálják (Felkiáltások. • Gyalázat!) A Magyarország Rákosi Jenőt ünneplő vezércikkében Kelet felől jövő vörös hajnalhasadásáról beszél. (Nagy zaj.) A Pesti Napló szó szerint közli gróf Batthyány Tivadarnak a ítészedét, majd