Nemzeti Ujság, 1920. november (2. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
Ara; hetköznae 1 korona, vasárba» 2 korona. f Péntek, 1920 november 26. # 11.evt.219.** lltllllllllUllll!lltfiUIIII!lllllll]lll!ill!lllii!llllllllllllll)U>illllllllllllllt»llllltlllinilllli»IIIUHIIIJ»Hlllllll!Hllltlilllllllllll'lllH!IHtfHllllll!lllllllfUIIIIIIIIIIIIII!IMitl!lllflllllllSNMItHltlll>llfliHHI1llllili;iilllllil Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi utca 28. Telefon: ITP R F CZTI NY PflT TTTE’&I 8 1 PIL41—1. Előfizetési ár: Egész évre 200 kor., félévre 140 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadó- IVr,I £Oéi I.ni tOLli llVal Bi Guffr'-negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Égies szám hivatal: Gerlóczy utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Bélaf^i' ,- £ korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. UiaiUimiHUUimilUI«HU!llHlHHIl!lillillHlHUtHHllH4»fttHIMlHlll«lim«IHmmilHlllülllllHIHHI»»lllHHllHimHlfll^íl|j^^«^rrtíwHmilHIHHHlinHlilllllimi!l!llllll(ltlll!«llllllUiilllllIlllHllillil Nagy idők, kis emberek. Irta: ELmoslló Mihály dr. egyetemi tanár. Budapest, nov. 25. Európa sorsdöntő pillanata a végzet kegyetlen következetességével közeleg. Tavasszal új és borzalmas háborúra lehetünk elkészülve, amely minket sem fog elkerülni. Wrange serege megsemmisült. Déloroszország, amely eleddig az ellenforradalmi mozgalmak tűzfészke volt, immár végképp a szovjet hatalmába került. A vörösök Wrangel hadi felszerelését zsákmányul ejtették s ezzel oly erőforrások birtokába jutottak, amelyek hatását rövid idő múlva egész Európa meg fogja érezni. Még az ősszel politikai közéletünk egyik pyrthiája azt hajtogatta, hogy az orosz expanzív törekvések célja nem Magyarország, hanem India- Vajha úgy is volna! India azonban csak annak a néhány százezer angol katona és civil szempontjából fontos, akik ott néhány évet eltöltve jól megszedik magukat és mint gazdag emberek térnek vissza hazájukba. Az orosz szovjet szempontjából azonban India birtokának aligha van valami értéke. Az orosz szovjetbiztosok nem ókori hódítók, akik hadi babérokra pályáznak, hanem raffinált spekulánsok, akik azt nézik elsősorban, mi biztosítja uralmukat Nekik nem új területekre, hanem ipari cikkekre van szükségük, már pedig ezeket Indiából beszerezni nem tudnák. Szovjetország ipara és kereskedelme harmadfél év alatt teljesen tönkrement. A gyárak alig dolgoznak, a mezőgazdasági nagyüzemek gépek hiányában alig produkálnak valamit; a vasúti hálózat pusztaiéban van, a vasúti kocsik és mozdonyok legnagyobb része haszna vehetetlen. Az egykor gazdag birodalom gazdasági helyzete ma talán rosszabb, mint volt a tatár uralom idejében. Ez az állapot azonban, dacára az orosz parasztság apathikus viselkedésének sokáig nem lesz tartható. A vörösök önfentartási ösztönüktől hajtva kénytelenek a nyugati „kapitalista“ államokkal kereskedelmi vonatkozásokba lépni, hogy a normális élet lebonyolításához szükséges ipari cikkeket be tudják szerezni. E „kapitalista“ államok közül a szovjet kereskedelmi összeköttetései szempontjából legfontosabb Németország, először azért, mert legközelebb van hozzá, másodszor és főleg azért, mert a legolcsóbb beszerzési forrás. A szovjetre nézve tehát lét vagy nemlét kérdése, hogy Németországhoz közvetlenül hozzáférjen és vele közös határokra tegyen szert. E közös határokról azonban addig szó sem lehet, amíg a független Lengyelország a két állam közé ékelődik. Viszont Franciaország semmi szín alatt sem fogja megengedni, hogy Lengyelország az orosz-német kereskedelem részére területét megnyissa, először azért nem, mert ez a kereskedelmi összeköttetés Németországot rövid időn belül talpra állítaná; ettől pedig a franciák reszketnek, másodszor azért nem, mert a szovjet a francia kölcsönök kamatait folyósítani nem engedi; márpedig az esetben, ha a szovjet megerősödik, a francia kisemberek orosz kölcsönökbe fektetett milliárdjai végképp elúsznak, de velük elúsznék az a kormány is, amely ebbe a nemzeti szerencsétlenségbe belenyugodnék. A vörösök ezzel teljesen tisztában vannak és azért, hogy, uralmukat biztosítsák, tavasszal minden bizonnyal Lengyelország ellen fognak fordulni. Ez egyszer azonban Magyarország sorsa eldől Lengyelországéval is. Mert ne felejtete el, hogy a helyzet ma egészen más, mint volt Varsó agóniájának szomorú napjaiban. Az elmúlt nyáron Magyarországot az a becsületes német tengerésztiszt mentette meg, aki az Oroszországba készülő Kun Bélát Rehwhnemünncében lefülelte. E véletlen folytán Kun Béla több mint két, hetet veszített, mely alatt a lengyel hősiesség Varsót felszabadította és Európát megmentette. Kun Béla, aki nyilván azért utazott Oroszországba, hogy az ott szétszórt, több mint százezer magyar hadifogolyból geneget toborozzon az azzal , Magyarországba betörjön, Muszkaországba akkor ért, mikor az akcióra legalkalmasabb pillanat — augusztus közepe — elmúlt s így összes tervei meghiúsultak. Most azonban ráér terveinek megvalósítására és biztosra vehetjük, hogy a Lengyelország ellen felvonuló orosz haderő balszárnyát Kun Béla magyar vörösei fogják képezni. Ezt a sereget a csehek akadálytalanul engedik Ruszka-Krajnán átvonulni. A csehek konjunktúrapolitikusok. Mikor a vörösök Varsót szorongatták, Prága a szovjetért lelkesedett, amint a veszedelem elmúlt és észrevették, hogy a szovjettel való kacérkodásuk szövetségeseik között igen rossz vért szült, Tusar kormányát legott menesztették és Cserny kormányát ültették a miniszteri székekbe. Amint a vörösök nyugat felé újabb akcióhoz fognak, a csehek menten vörösökké vedlenek át, sőt az sincs kizárva, hogy Kun Bélával szépen meg is egyeznek. .Románia szintén cserben fogja hagyni a lengyeleket. A románok nagyzási hóbortjukban •*««« annyi területet harácsoltak össze, hogy egész haderejüket e területek megtartására kel fordítaniok. Ő tőlük katonai akciót várni annyi volna, mint a bénától azt kívánni, hogy mankóit bunkó gyanánt használva, támadója ellen iramodjék. Bolsevik támadás esetén Romálsia semlegesnek nyilvánítja magát és meg se moccan. Hát velünk mi lesz? Erről jobb talán nem is beszélni. Politikai, gazdasági, társadalmi életünk szervezetlen, pártokra szakadt. Egy-két hónap múlva, ha a trianoni békét a győzők ratifikálták — ezzel pedig ugyancsak fognak sietni — le fogunk szerelni, nem lesz hadseregünk és ki leszünk szolgáltatva Kun Béla vörös seregének. Magyarok, fogjunk össze hazánk megmentésére! Hagyjuk a párttusákat. Küszöböljünk ki minden személyi harcot. Aki nem úgy tesz, árulója hazájának és nemzetének. Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. Isten óvja minden bajtól szép magyar hazánkat! a KKM Gazdasági tárgyalás Magyarország és Ausztria közt Gratz Gusztáv bécsi követünk nyilatkozata. Bécs, nov. 25. Gratz Gusztáv dr. bécsi magyar követ egy bécsi pénzügyi folyóirat ma megjelent számában nyilatkozik a Magyarország és Ausztria közti gazdasági trágyaidóról. — A tárgyalásokon elsősorban azoknak az alapoknak amegbeszéléséről van szó, amelyekre a két állam gazdasági viszonya építendő az év végével lejáró osztrák-magyar gazdasági egyezmény lejárta után. Ez időszerint a két állam gazdasági viszonyára nézve a júniusban létrejött ■ konrpenzációs szerződés irányadó. Már ennek a szerződésnek a megkötése előtt szóba került az a kérdés, lehetséges volna-e a kompenzáció elve helyett a korlátlan, árucsere eszméjéhez közelebb fekvő alapot találni, de akkor az a nézet volt túlsúlyban, hogy a legközelebbi időre a kompenzációs szerződés jobban megfelel. Azt hiszem, hogy a dolgok ma már annyira fejlődtek, hogy komolyan lehet foglalkozni a kompenzációs erő elejtésével. Arra a kérdésre, hogy a szabad forgalom alapján álló gazdasági egyezmény van-e tervbe véve, a magyar követ így felelt: — A teljesen szabad forgalom már a kereskedelmi szerződések különböző határozmányaira való tekintettel sem lehetséges ez időszerint. A kompenzációs forgalom és a teljesen szabad forgalom között még számtalan lehetőség van és ezek egyikében kell majd megállapodni. Én azt hiszem, hogy a kontingentálás elvében, amelyre Ausztria legutóbb megkötött kereskedelmi szerződéseiben támaszkodott és amely egyébként Franciaország és Csehország legújabb kereskedelmi egyezményének is alapja, meg lehetne egyelőre egyezni. Fognak tárgyalni a gazdasági egyezmény keretében más kérdésekből álló komplekszumot.7 — volt a tudósító következő kérdése. — Gratz dr. igy felelt: — Remélem, hogy erre lesz mód. Az én kizárólag személyes álláspontom az, hogy igyekezni kellene minél előbb kiküszöbölni a határforgalom és az utlevélügy rendkívül akadályozó nehézségeit a gazdasági forgalomból. Ami a vámkezelést, illeti, e téren már ez év elején sikerült bizonyos egyszerűsítést keresztülvinni, amennyiben legalább is a legfontosabb határállomáson Brück—Királyhidán egyesítették az osztrák és a magyar vámvizsgálatok Azt a már akkor felmerült eszmét, hogy a vasúti kocsikban vizsgálják át az utipadgyászokat, most már vizsgálat tárgyává lehet tenni. Ugyanígy áll az utlevélügy is. Arra a kérdésre, hogy mennyi ideig tarthat a budapesti tanácskozás, a magyar követ azt felelte, hogy a tárgyalást egyelőre két-három napra tervezik. Csak arról van szó, hogy az alapelvekban állapodjanak meg, amelyekre az új gazdasági magállapodások felépítendők lesznek. A tárgyalást lehetőleg oly módon kellene folytatni, hogy karácsonyig befejezhető legyen. — Pénzügyi kérdéseket is fognak érinteni a tárgyalásokon! — Nem hinném, hogy ez lehetséges lesz, mert a pénzügyi kérdések egész külön fejezetet alkotnak. Elég rámutatnom a mindkét, országban fennálló letéti társadra és a kettős megadóztatás elkerülésének kérdésére. A tárgyalás e téren ezidőszerint, úgy látszik, mindkét oldalon még akadályokba ütköznek. • A gazdasági tárgyalás folytatására Heirdorf- Irak kereskedelemügyi miniszter ma este, Gratz Gusztáv dr. bécsi magyar követ társaságában Budapestre érkezett A miniszter kíséretében vannak Riedel osztályfőnök, Erders osztályfőnök, Langer, Böller dr. és Bahlen dr. osztálytanácsosok, valamint Hennel miniszteri tanácsos. A pályaudvaron Cnobloch János báró osztrák követ és Herribastel lovag és Lemann követségi titkárok, továbbá a magyar kormány nevében Prokopius követségi tanácsos, a külügyminisztérium, és Péteri dr. miniszteri tanácsos a kereskedelmi minisztérium részéről fogadták az érkezőket. Az alkalmatlan idegenek kitoloncolása. Megindult a tisztító munka a fővárosban Jelentette nemrégiben a Nemzeti Újság, hogy a rendőrség és a Lakáshivatal, érvényt szerzendő ama korábbi kormányrendeletnek, hogy a háború kezdete óta Budapesten letelepedett idegeneket kitoloncolják az országból, a Bejelentő hivatal útján felülvizsgáltatja az összes 1914 agusztus eleje óta benyújtott lakásbejelentéseket. Megírtuk akkoriban, hgoy, mivel a háború eleje óta beköltözöttek száma meghaladja a százezret, a Lakáshivatal több ezer felszabaduló komplett lakásra számít e réven, ami gyökeresen megoldaná a vagonlakók ügyét. Az akciónak azonban csak egyik, a lakásügyi része érdekli a Lakáshivatalt, a másik része inkább a főkapitányság toloncügyi osztályát érdekli. Az 1914 augusztusa óta beköltözöttek bejelentő céduláit ugyanis legelőször a főkapitányság épületében működő úgynevezett idegeneket ellenőrző hivatal dolgozza fel. Itt megállapítják, hogy az illető beköltözött magyar honos-e, vagy sem. Ezután kerületenként csoportosítva beidézik az idegeneket, vagy razziaszerűleg a lakásukról állítják elő őket a ker- ' teti kapitányságokra, hor azután megkezdik az ügyek érdemleges tárgyalását, megállapítván az illető foglalkozását, illetőségét, vagyoni viszonyait, előéletét s ezek alapján a legradikálisabb amég a leggyorsabb tempóban elintézik az ügyet, aszerint, hogy a toloncházba, az internálótáborba, vagy pedig szabadlábra kerülnek az illetők. A tisztító munka most érett meg abba a stádiumba, hogy a kitoloncolási eljárások az egész vonalon erélyesen megindulhassanak. Az V. ker.kapitányságra szinte napról-napra beidéznek, illetve előállítanak ötven embert. Ezek közül pl. ma hamincat, kik okmányokkal igazolták, hogy a háború előtt, is fővárosi illetőségűek voltak és rendes foglalkozással bírnak, elbocsájtattak, így elengedték Kadsz Róbert, a Szlavóniai r.-t, igazgatóját és Fleichner Hanny galíciai származású magániskola tulajdonosnőt,a kiknek okmányai rendben voltak. ■ A többieket, mintegy húsz embert, nyomban átkisértek a toloncházba. Köztük vannak Brender Bernhard és Izsó Maliéi illetőségű, ezideig Nagykoromp utca 26. .alatt lakó kereskedők, kik most szintén a toloncház lakói. Ugyancsak a mai nap folyamán a VI. két. kapitányságra is előállítottak ötven embert, kik közük már harminc idegen honos került a toloncházba. Ugyanígy a többi kapitányságokon is erélyes munka folyik, hogy az alkalmatlan idegenek sokat hangoztatott eltávolítása — végre-valakia, az ittotel árában — tényleg mossalós friss.