Nemzeti Ujság, 1920. november (2. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-26 / 279. szám

Ara; hetköznae 1 korona, vasárba» 2 korona. f Péntek, 1920 november 26. # 11.evt.219.** lltllllllllUllll!lltfiUIIII!lllllll]lll!ill!lllii!llllllllllllll)U>illllllllllllllt»llllltlllinilllli»IIIUHIIIJ»Hlllllll!Hllltlilllllllllll'lllH!IHtfHllllll!lllllllfUIIIIIIIIIIIIII!IMitl!lllflllllllSNMItHltlll>llfliHHI1llllili;iilllllil Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi­ utca 28. Telefon: ITP R F CZTI NY PflT TTTE’&I 8 1 PIL41—1. Előfizetési ár: Egész évre 200 kor., félévre 140 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadó- IVr,I­ £Oéi­ I.ni tOLli llVal Bi Gu­ffr'-negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Égi­es szám hivatal: Gerlóczy­ utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Bélaf^i' ,- £ korona.— Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. UiaiUimiHUUimilUI«HU!llHlHHIl!lillillHlHUtHHllH4»fttHIMlHlll«lim«IHmmilHlllülllllHIHHI»»lllHHllHimHlfll^íl|j^^«^rrtíwHmilHIHHHlinHlilllllimi!l!llllll(ltlll!«llllllUiilllllIlllHllillil Nagy idők, kis emberek. Irta: ELm­oslló Mihály d­r. egyetemi tanár. Budapest, nov. 25. Európa sorsdöntő pillanata a végzet kegyet­len következetességével közeleg. Tavasszal új és borzalmas háborúra lehetünk elkészülve, amely minket sem fog elkerülni. Wrange­ serege megsemmisült. Déloroszor­­szág, amely eleddig az ellenforradalmi mozgal­mak tűzfészke volt, immár végképp a szovjet hatalmába került. A vörösök Wrangel hadi felszerelését zsákmányul ejtették s ezzel oly erőforrások birtokába jutottak, amelyek hatá­sát rövid idő múlva egész Európa meg fogja érezni. Még az ősszel politikai közéletünk egyik pyrthiája azt hajtogatta, hogy az orosz expan­zív­ törekvések célja nem Magyarország, hanem India- Vajha úgy is volna! India azonban csak annak a néhány százezer angol katona és civil szempontjából fontos, akik ott néhány évet eltöltve jól megszedik magukat és mint gazdag emberek térnek vissza hazájukba. Az orosz szovjet szempontjából azonban India birtoká­nak aligha van valami értéke. Az orosz szov­­j­etbiztosok nem ókori hódítók, akik hadi babé­rokra pályáznak, hanem raff­inált spekulánsok, akik azt nézik elsősorban, mi biztosítja ural­mukat Nekik nem új területekre, hanem ipari cikkekre van szükségük, már pedig ezeket In­diából beszerezni nem tudnák. Szovjetország ipara és kereskedelme har­­madfél év alatt teljesen tönkrement. A gyárak alig dolgoznak, a mezőgazdasági nagyüzemek gépek­­ hiányában alig produkálnak valamit; a vasúti hálózat pusztaiéban van, a vasúti ko­csik és mozdonyok legnagyobb része haszna vehetetlen. Az egykor gazdag birodalom gaz­dasági helyzete ma talán rosszabb, mint volt a tatár uralom idejében. Ez az állapot azonban, dacára az orosz parasztság apathikus viselke­désének­ sokáig nem lesz tartható. A vörösök önfentartási ösztönüktől hajtva kénytelenek a nyugati „kapitalista“ államokkal kereskedelmi vonatkozásokba lépni, hogy a normális élet le­bonyolításához szükséges ipari cikkeket be tudják szerezni. E „kapitalista“ államok közül a szovjet kereskedelmi összeköttetései szem­pontjából legfontosabb Németország, először azért, mert legközelebb van hozzá, másodszor és főleg azért, mert a legolcsóbb beszerzési forrás. A szovjetre nézve tehát lét vagy nem­lét kérdése, hogy Németországhoz közvetlenül hozzáférjen és vele közös határokra tegyen szert. E közös határokról azonban addig szó sem lehet, amíg a független Lengyelország a két állam közé ékelődik. Viszont Franciaország semmi szín alatt sem fogja megengedni, hogy Lengyelország az orosz-német kereskedelem ré­szére területét megnyissa, először azért nem,­ mert ez a kereskedelmi összeköttetés Németor­szágot rövid időn belül talpra állítaná; ettől pedig a franciák reszketnek, másodszor azért nem,­ mert a szovjet a francia kölcsönök kama­tait folyósítani nem engedi; már­pedig az eset­ben, ha a szovjet megerősödik, a francia kis­emberek orosz kölcsönökbe fektetett milliárd­­jai végképp elúsznak, de velük elúsznék az a kormány is, amely ebbe a nemzeti szerencsét­lenségbe belenyugodnék. A vörösök ezzel teljesen tisztában vannak és azért, hogy, uralmukat biztosítsák, tavasszal minden bizonnyal Lengyelország ellen fognak fordulni. Ez egyszer azonban Magyarország sorsa eldől Lengyelországéval is. Mert ne felejtet­e el, hogy a helyzet ma egé­szen más, mint volt Varsó agóniájának szo­morú napjaiban. Az elmúlt nyáron Magyaror­szágot az a becsületes német tengerésztiszt mentette meg, aki az Oroszországba készülő Kun Bélát Rehwhnemünncében lefülelte. E vé­letlen folytán Kun Béla több mint két, hetet veszített, mely alatt a lengyel hősiesség Varsót felszabadította és Európát megmentette. Kun­­ Béla, aki nyilván azért utazott Oroszországba, hogy az ott szétszórt, több mint százezer ma­gyar hadifogolyból geneget toborozzon a­z azzal , Magyarországba betörjön, Muszkaországba ak­kor ért, mikor az akcióra legalkalmasabb pil­lanat — augusztus közepe — elmúlt s így összes tervei meghiúsultak. Most azonban ráér tervei­nek megvalósítására és biztosra vehetjük, hogy a Lengyelország ellen felvonuló orosz haderő balszárnyát Kun Béla magyar vörösei fogják képezni. Ezt a sereget a csehek akadálytalanul engedik Ruszka-Krajnán átvonulni. A csehek konjunktúrapolitikusok. Mikor a vörösök Var­sót szorongatták, Prága a szovjetért lelkesedett, amint a veszedelem elmúlt és észrevették, hogy a szovjettel való kacérkodásuk szövetségeseik között igen rossz vért szült, Tusar kormányát legott menesztették és Cserny kormányát ültet­ték a miniszteri székekbe. Amint a vörösök nyugat felé újabb akcióhoz fognak, a csehek menten vörösökké vedlenek át, sőt az sincs ki­zárva, hogy Kun Bélával szépen meg is egyez­nek. .Románia szintén cserben fogja hagyni a lengyeleket. A románok nagyzási hóbortjukban •*««« annyi területet harácsoltak össze, hogy egész haderejüket e területek megtartására kel for­­dítaniok. Ő tőlük katonai akciót várni annyi volna, mint a bénától azt kívánni, hogy man­kóit bunkó gyanánt használva, támadója ellen iramodjék. Bolsevik­ támadás esetén Romálsia semlegesnek nyilvánítja magát és meg se moc­can. Hát velünk mi lesz? Erről jobb talán nem is beszélni. Politikai, gazdasági, társadalmi éle­tünk szervezetlen, pártokra szakadt. Egy-két hónap múlva, ha a trianoni békét a győzők ra­tifikálták — ezzel pedig ugyancsak fognak sietni — le fogunk szerelni, nem­ lesz hadsere­günk és ki leszünk szolgáltatva Kun Béla vörös seregének. Magyarok, fogjunk össze hazánk megmentésére! Hagyjuk a párttusákat. Küszö­böljünk ki minden személyi harcot. Aki nem úgy tesz, árulója hazájának és nemzetének. Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. Is­ten óvja minden bajtól szép magyar hazánkat! a KKM Gazdasági tárgyalás Magyarország és Ausztria közt Gratz Gusztáv bécsi követünk nyilatkozata. Bécs, nov. 25. Gr­atz Gusztáv dr. bécsi magyar követ egy bécsi pénzügyi folyóirat ma megjelent számában nyilatkozik a Magyarország és Ausztria közti gaz­dasági trágyaidóról. — A tárgyalásokon elsősorban azoknak az ala­poknak a­­megbeszéléséről van szó, amelyekre a két állam gazdasági viszonya építendő az év végével lejáró osztrák-magyar gazdasági egyezmény lejárta után. Ez időszerint a két állam gazdasági viszonyára nézve a júniusban létrejött ■ kon­rpenzációs­­ szerződés irányadó. Már ennek a szerződésnek a megkötése előtt szóba került az a kérdés, lehetséges volna-e a kompenzáció elve helyett a korlátl­an, árucsere esz­méjéhez­ közelebb fekvő alapot találni, de akkor az a nézet volt túlsúlyban, hogy a legközelebbi időre a kompenzációs szerződés jobban megfelel. Azt hi­szem, hogy a dolgok ma már annyira fejlődtek, hogy komolyan­ lehet foglalkozni a kompenzációs erő elejtésével. Arra a kérdésre, hogy a szabad forgalom alap­ján álló gazdasági egyezmény van-e tervbe véve, a magyar követ így felelt: — A teljesen szabad forgalom már a kereske­delmi szerződések különböző határozmányaira való tekintettel sem lehetséges ez időszerint. A kompen­zációs forgalom és a teljesen szabad forgalom kö­zött még számtalan lehetőség van és ezek egyikében kell majd megállapodni. Én azt hiszem, hogy a kon­­ting­ent­álás elvében, amelyre Ausztria legutóbb meg­kötött kereskedelmi szerződéseiben támaszkodott és amely egyébként Franciaország és Csehország leg­újabb kereskedelmi egyezményének is alapja, meg lehetne egyelőre egyezni.­­ Fognak tárgyalni a gazdasági egyezmény kere­tében más kérdésekből álló komplekszumot.7 — volt a tudósító következő kérdése. — Gratz dr. igy felelt: — Remélem, hogy erre lesz mód. Az én kizárólag személyes álláspontom az, hogy igyekezni kellene minél előbb kiküszöbölni a határforgalom és az ut­­levélügy rendkívül­ akadályozó nehézségeit a gazda­sági forgalomból. Ami a vámkezelést, illeti, e téren már ez év elején sikerült bizonyos egyszerűsítést ke­resztülvinni, amennyiben legalább is a­ legfontosabb határállomáson Brück—Királyhidán egyesítették az osztrák és a magyar vámvizsgálatok Azt a már ak­kor felmerült­ eszmét, hogy a vasúti kocsikban vizs­gálják át az utipadgyá­szokat, most már vizsgálat tár­gyává lehet tenni. Ugyanígy áll az u­tlevélü­gy is. Arra a kérdésre, hogy mennyi ideig tarthat a bu­dapesti tanácskozás, a magyar követ azt felelte, hogy a tárgyalást egyelőre két-három napra tervezik. Csak arról van szó, hogy az alapelvekban állapodjanak meg, amelyekre az új gazdasági magállapodások fel­­építendők lesznek. A tárgyalást lehetőleg oly módon kellene folytatni, hogy karácsonyig befejezhető le­gyen. — Pénzügyi kérdéseket is fognak érinteni a tár­gyalásokon! — Nem hinném, hogy ez lehetséges lesz, mert a pénzügyi kérdések egész külön fejezetet alkotnak. Elég rámutatnom a mindkét, országban fennálló letéti társadra és a kettős megadóztatás elkerülésének kér­désére. A tárgyalás e téren ezidőszerint, úgy látszik, mindkét oldalon még akadályokba ütköznek. • A gazdasági tárgyalás folytatására Hei­rd­orf- Irak kereskedelemügyi miniszter ma este, Gratz Gusztáv dr. bécsi magyar követ társaságában Bu­dapestre érkezett A miniszter kíséretében vannak Riedel osztályfőnök, Erders osztályfőnök, Langer, Böller dr. és Bahlen dr. osztálytanácsosok, vala­mint Hennel miniszteri tanácsos. A pályaudvaron Cnobloch János báró osztrák követ és Herribastel lovag és Lemann követségi titkárok, továbbá a magyar kormány nevében Prokopius követségi tanácsos, a külügyminisztérium, és Péteri dr. mi­niszteri tanácsos a kereskedelmi minisztérium ré­széről fogadták az érkezőket. Az alkalmatlan idegenek kitoloncolása. Megindult a tisztító munka a fővárosban­ Jelentette nemrégiben a Nemzeti Újság, hogy a rendőrség és a Lakáshivatal, érvényt szerzendő ama korábbi kormányrendeletnek, hogy a háború kez­dete óta Budapesten letelepedett idegeneket kitolon­colják az országból, a Bejelentő hivatal útján felül­vizsgáltatja az összes 1914 agusztus eleje óta be­nyújtott lakásbejelentéseket. Megírtuk akkoriban, hgoy, mivel a háború eleje óta beköltözöttek száma meghaladja a­ százezret, a Lakás­hivatal több ezer felszabaduló komplett lakásra számít e réven, ami gyökeresen megoldaná a vagonlakók ügyét. Az akciónak azonban csak egyik, a lakásügyi része érdekli a Lakáshivatalt, a másik része inkább a főkapitányság toloncügyi osztályát érdekli. Az 1914 augusztusa óta beköltözöttek bejelentő céduláit ugyanis legelőször a főkapitányság épületében mű­ködő úgynevezett idegeneket ellenőrző hivatal dol­gozza fel. Itt megállapítják, hogy az illető beköltö­zött magyar honos-e, vagy sem. Ezután kerületen­ként csoportosítva beidézik az idegeneket, vagy razziaszerűleg a lakásukról állítják elő őket a ker­- ' teti kapitányságokra, hor azután megkezdik az ügyek érdemleges tárgyalását, megállapítván az illető foglalkozását, illetőségét, vagyoni viszonyait, előéletét s ezek alapján a legradikálisabb am­ég a leggyorsabb­ tempóban elintézik az ügyet, aszerint, hogy a toloncházba, az internáló­táborba, vagy pedig szabadlábra kerülnek az illetők. A tisztító munka most érett meg abba a stá­diumba, hogy a kitoloncolási eljárások az egész vonalon erélyesen megindulhassanak. Az V. ker.­kapitányságra szinte napról-napra beidéznek, illetve előállítanak ötven embert. Ezek közül pl. ma ham­­­­incat, kik okmányokkal igazolták, hogy a háború előtt, is fővárosi illetőségűek voltak és rendes foglal­kozással bírnak, elbocsájt­attak, így elengedték K­adsz Róbert, a Szlavóniai r.-t, igazgatóját és Fleichner Hanny galíciai származású magániskola tulajdonosnőt,a kiknek okmányai rendben voltak. ■ A többieket, mintegy húsz embert, nyomban átkisértek a toloncházba. Köztük vannak Brender Bernhard és Izsó Maliéi illetőségű, ezideig Nagykoromp­ utca 26. .alatt lakó kereskedők, kik most szintén a toloncház lakói. Ugyancsak a mai nap folyamán a VI. két. kapitányságra is előállítottak ötven embert, kik­ közük már harminc idegen honos került a tolonc­házba. Ugyanígy a többi kapitányságokon is eré­lyes munka folyik, hogy az alkalmatlan idegenek sokat hangoztatott eltávolítása — végre-valak­i­a, az ittotel árában — tényleg mossalós friss.

Next