Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
V'iMr— 4 fi/’ b Old Tormay Cécile: Bujdosó Könyv, Irta: Túri Béla. Ha a könyveknek is volna címerük, mint a nemesi családoknak — pedig sok könyv jobban megérdemelné, mint sok nemesi család — Tormay Cécile Bujdosó Könyvének címeréül tiszta, fehérnyaki pelikánt rajzoltatnék, amint önnön vérével táplálja öveit. Nemcsak azért, mert e fehérlelkű iró vérző magyar szívvel irta meg 1918 október 31-étől 1919 március 21-ig terjedő naplóját, de mert tényleg magyar fajiságának önnönvérével kell megitatni ezt a nemzedéket, hogy mégegyszer magyarság és Magyarország legyen. Mentül jobban visszaemlékezünk és visszaéljük magunkban — de most már elkövetett hibáink nélkül — a forradalmaknak a nemzetre enyészetet hozott napjait és mentül mélyebbre ásunk korunk történetében, mely a magyar faj elfasizásának okaira tanít, ha még van bennünk fajunkból valami, annál ösztönösebb erővel érezzük, de egyben annál világosabb öntudattal látjuk, hogy a nemzetet csak tulajdon vére válthatja meg, az a vér, mely ebben a Bujdosó Könyvben is csörgedez s amely a magyar lélek hordozója. Tormay Cécile maga a fájdalom könyvének nevezi a Nemzetének szánt írását, melyet nemcsak emlékezésül nyújt az utánunk jövőknek, de hogy — mint írja — „maradjon fenn az idegenből behurcolt és a magyarságot meghurcolt forradalmak ezen szomorú idejéből könyvében egy halálraszánt faj legboldogtalanabb nemzet, élékének a kínja és beendete“. És semmi sem fogja hangosabban hirdetni azon kor becstelenségét, minthogy a Bujdosó Könyvnek bujdosnia kellett (innen a neve is): „magános kastélyok, kisvárosi villák, falusi udvarházak elrejtett helyein, idegen tetők tövén, kéményhűtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt, hogy megmaradhasson és emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, kit nőtt az egykori akasztófák gödrében és a kidzókamarák faláról lekopott a vér és a golyók írása.“ Tovább is legjobban szeretném ismertetés helyett így idézni a Bujdosó Könyv sorait, mert csak Tormay Cécile tud leírni olyan átlátszóan finom, lehelletszerű sorokat, melyeken keresztül átpiroslik a lüktető meleg vér, az életnek csodálatos folyama. Ezúttal e folyam a forradalomnak neki is zuhogó, de piszkos rétegekben bujkáló és terjedő áradata. Tormay Cécile tolla azonban, mikor ezt rajzolja is, épp oly tiszta és cizelláló marad, mintha csak A róni házat rajzolná. Csupa filigrám munka minden szava és sora, de művészetének tökélye olyan, hogy így is megmintázta és karakterisztikusan az utókorra hagyta a forradalmak kétes és durva alakjait. De most nem erről, nem Tormay Cécile írói művészetéről akarok írni. Ezt mindenki ismeri. A Bujdosó Könyvnek a lelke a fontos. Most azt kell a kritikusnak megírni: nézzétek magyarok, itt van egy könyv, mely a kor tévedéseinek, tulajdon tévedéseinknek is a tükre. De magyarok ébredjetek, amint ébren virrasztott Tormay Cécile lelke a veszedelmek és lehanyatlásunk első perceitől fogva. Ebben a lélekben a magyar génisz vett lakást, itt mindig lobogott a szent tűz, melyet a vesztaszűzek ápoltak. A Bujdosó Könyv ezt a lángot viszi és gyújtja meg minden magyar család tűzhelyén. Márpedig erre a terjedő tűzre és mindenünnen összecsapó tiszta lángra van szükség, hogy mindenek áttüzesedjenek a magyar földön, a magyar szívekben, hogy nemzeti dekadenciánk salakjától megtisztulva, Phönixként hamvainkból feltámadjunk Ady Endrét, kiben korunk tragikus bűne inkarpálódott, aki már hiába mondotta utolsó szavaként, hogy „ez a forradalom nem az én forradalmam“, daloló sírásónak nevezi Tormay Cécile és fájdalmasan felsóhajt: ki tudja a saját nemzedékén elkövetett bűn hány nemzedéket tesz majd sírba, míg jóvá teszik a nemzet szerencsétlenségét. Ezen borong ma minden, magyar, de a Tormay Cécilék lelkének danája, ha még oly szomorúságból jön is, magában hozza, ébreszti a tavaszt, csak hallgassák a Bujdosó Könyv szavát. Csak megértsék a magyar nagyasszonyok lelkét, mely a Rozgonyi Cécilek, a Zrínyi Ilonák után a Tormay Cecilekben él tovább. Valóban megértő asszonyi lélek finomsága és intuitív hatalma kellett ahhoz, hogy úgy meglásson a nemzet testén-lelkén minden sebet, minden rést és minden veszedelmet, mely ott ólálkodott régóta és felpattant a forradalom perceiben. Tormay Cécile napról-napra vezetett naplója megrögzíti a magyar asszony lelkének minden fájdalmas megrezzenését és előre vetíti az elkövetkezendők vérben vöröslő és sötétlő képét. Felfedi és bizonyságot tesz a Bujdosó Könyv arról is, hogy a magyar asszonyok energiája erősebb és cselekvőbb volt a férfiakénál. Amit Tormay Cécile maga tett, minden ha élő példája marad, hogy egy nemzet hite, becsülete asszonyai lelkében talált védelmet. Mindez történelmi dokumentummá is avatja a Bujdosó Könyvet, bármennyire tiltakozik írója, hogy nem,a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akarta megélni. Tormay Cécile ennél többet végzett. Feltárta a forradalom lelkét. Széthúzta a színpadi kulisszák függönyét, hol pőrére vetkőztetve jelennek meg Károlyi Mihály és mindazok, kik együtt dolgoztak a színfalak mögött azon, hogy vörös lángtengerben égjem V ArrrrrF S ' 1H20 uAfi.ari a v i j NEMZETI ÚJSÁG Ara: 2 korona. S&ambat. 192] január 1777. cv. 1. sb. llllllllllllllllli!IHIIIIIIIIIItl!tlli!llllllllllllllllllllllll!lllllllllll||||||||ltflHIIIIIIIIIII!lllllll!llllllllllllllllllllM!llllllllllllllllt!lllllllllllllllll ll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIII lllllllllllllllllllllllllllllllll|||||!lllllli Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefon: József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. Kiadóhivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Turi Béla. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Új év — új munka. Irta : Haller István." Nem szeretek időzni a múltnál. ’Aki a tennivalók óriási tömegét látja, aki előtt a tervek úgy gomolyognak, mint tavaszszal a felhők a hegyek ormain, annak nincs ideje, de kedve sem ahhoz, hogy azzal bíbelődjék, ami elmúlt, amitól-rosszul elvégződött. A folytatás, az előbbre jutás, az új lépés, a további probléma izgatja, mert hivatását a teremtésben látja és nem a kritikában, sem a végzett munka émelygős dicsérgetésében. Ma azonban mégis kivételt kell tenni, mert nekünk magyaroknak megvan az a nagy hibánk, hogy igen könnyen elfeledjük a mai nyomorúságban a tegnapi még nagyobbat, s a még mutatkozó finak miatt az elkövetett súlyos bűnöket és vétkes mulasztásokat. A porhintők és méregkeverők egész siserahada kevesli, ami az állami rend helyreállításáért történt és konszolidációértjajgat. Konszolidációért, amely azonban ne legyen a keresztény politikai és közgazdasági életnek konzollidációja, hanem visszacsúszás abba a nekik nagyon kívánatos állapotba, amikor politikai és gazdsági mindenhatóságuk nagyon szolid alapon lőtt a mi szétszórtságunkon, öntudatlan ilé kért, faji gyávaságunkon, álomkarcágon ; "övben birkát ",hersruinkat és beléni, szuggerált úri álszemérmünküt. " után a konszolidáció után sóvárog a kicsiben és nagyban táncoló, mert ez adott módot a magyar nemzet anyagi és szellemi kincseinek rohamos és mégis veszélytelen kisajátítására. Ez a konszolidáció az, ami nincs meg és ne is lényén ién soha többé, mert ez a magyar nemzet, a magyar faj expropriációját és halálát jelentené. Egyéb vonatkozásokban igenis nagy mértékben haladt előre a konszolidálás munkája és le nem becsülhető eredményei vannak a keresztény politika egyéves tevékenységének. Egy évvel ezelőtt ebben az országban nem volt semmi közhatalom. Sem rendőrség, sem katonaság, sem közigazgatás. Hatszáz rendőrre támaszkodva kezdődött meg a központi kormányzás és ma Magyarország — és ez a bécsi emigránsok és hazugságszállitóik minden erőlködése dacára igy van — Európa egyik legrendezettebb viszonyok között élet állama. Pedig mi legyőzött ország vagyunk s két forradalom által szétrombolt állami gépezetet és egy lelkében megrendített népetvettünk át. De tovább is jutottunk volna már, ha nem kellene még ma is aktív és passziv hazaárulók tömege ellen folytatni harcot, ha nem kellene egy kitűnően szervezett nemzetközi szövetség fojtó ölelése, polipcsápjai ellen Védekeznünk, ha tolakodásukkal nem gátolnák a konszolidációt azok, akik folyton a szájukon hordják. Az elmúlt arasznyi idő — mert nem több — természetesen nem volt elegendő ahhoz, hogy feladatokat bevégezzen, évtizedes mulasztásokat helyrehozzon s azt a vagyoni evódást, amely százfajta körülmény összejátszáa folytán előállott, a keresztény magyarszág javára megváltoztassa, a lelkekből mind kivonja azt a mérget, amelyet színpad, sajtó, irodalom évtizedeken át belevitt. Ehhez nem egy év, nem másfél év kell, hanem legalább is ugyanannyi évtized. De az eltelt idő elég volt ahhoz, hogy az irány ki lényén tűzve- a cél mán legyen jelölve, s hoc 'induljun' a rönös, tövises ösvé. . • ’. ...------- ... . A keresztény irányzat politikában uralomra jutott. Egy elszánt rolommal bevettük a jól kiépített sáncokat s kiemeltük a hatalomból azokat, akik vagyonúnkat elvették és faji öntudatunkat elsorvasztották. Ezt az uralmat nem fogja megdönteni sem az, hogy sok olyan ember vindikált és csinált magának szerepet az úi politikai rendszerben, akinek a kereszténység lényegéről igen halvány fogalmai vannak, sem az, hogy egy-egy kedvező pillanatban újból hangosakká lesznek azok, akikről a naivak azt hitték, hogy már belenyugodtak a hatalom elvesztésébe. Politikánk keresztény marad s a kereszténység szelleme mindig tisztábban és erőteljesebben fog érvényesülni törvényhozásunkban és a közhatalom gyakorlásában. Nincs ma számottevő tényező, aki az irányzat jogosságát kérdésessé merné tenni s még kevésbbé van olyan erő, amely megbuktathatná. Nem jutott uralomra a keresztény irányzat a gazdasági életben. Itt ma is mi vagyunk a gyengék, a kihasználtak, az elnyomottak.Ez a harc a nehezebb. Ennek a megvívásához kell a legtöbb ügyesség, okosság, kitartás, energia. Gazdasági csatákat nem lehet egy-egy rohammal megnyerni. Itt lépésről-lépésre kell haladni és jól megerősíteni a megszerzett pozíciót, mielőtt új hódításra indulnánk. Ezt a harcot a türelmetlenek nem bírják, a hangoskodók nem vívják, de azért folyik és pedig elég szép eredménnyel. Kereskedőket ismerek, akik ezelőtt csak „urak“ voltak, ipari vállalkozókat, akik előbb tőkéjük szerény kamataiból éltek, bankokat a kis szövetkezetek helyén, keresztény vállalkozókat, ott ahol eddig „minden hely el volt foglalva“. Még alul vagyunk, de iparkodunk fölfelé. És felül fogunk itt is kerekedni, hiszen produktív, vagyontermelő munkát eddig is mi végeztünk csak ebben az országban. Az új év új munkát és új előhaladást fog hozni. De rálein kell az erőt és az éberséget kettőzni. Minél kétségtelenebb lesz, hogy 'íztény politika |ontszolidálódik az %1 . Az' l ., tolansága annak a ma ál.o..an járó rétegnek, amely minden számításába belekalkulálja a keresztény politika bukását. Feltámadásuk reménységének horgonyát nehezen fogják elereszteni, de mi az új évben is rajta leszünk, hogy az konszolidálódjék, amit mi akarunk: a magyarság öntudatos erőfeszítése a keresztény nagy Magyarország megteremtésére. v