Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

V'iMr— 4 fi/’ b Old­ Tor­may Cécile: Bujdosó Könyv,­ ­ Irta: Túri Béla. Ha a könyveknek is volna címerük, mint a­ nemesi családoknak — pedig sok könyv jobban megérdemelné, mint sok nemesi család — Tormay Cécile Bujdosó Könyv­ének címeréül tiszta, fehérnyaki­ pelikánt rajzoltatnék, amint önnön vérével táplálja öveit. Nemcsak azért, mert e fehérlelkű­ iró vérző magyar szívvel irta meg 1918 október 31-étől 1919 március 21-ig terjedő naplóját, de mert tényleg magyar faji­­ságának önnönvérével kell megitatni ezt a nemzedéket, hogy mégegyszer magyarság és Magyarország legyen. Mentül jobban vissza­emlékezünk és visszaéljük magunkban — de most már elkövetett hibáink nélkül — a forra­dalmaknak a nemzetre enyészetet hozott nap­jait és mentül mélyebbre ásunk korunk törté­netében, mely a magyar faj elfasizásának okaira tanít, ha m­ég van bennünk fajunkból valami, annál ösztönösebb erővel érezzük, de egyben annál világosabb öntudattal látjuk, hogy a nemzetet csak tulajdon vére válthatja meg, az a vér, mely ebben a Bujdosó Könyvben is csörgedez s amely a magyar lélek hor­dozója.­­ Tormay Cécile maga a fájdalom könyvének nevezi a Nemzetének szánt írását, melyet nem­csak emlékezésül nyújt az utánunk jövőknek, de hogy — mint írja — „maradjon fenn az ide­genből behurcolt és a magyarságot meghurcolt forradalmak ezen szomorú idejéből könyvében egy halálraszánt faj legboldogtalanabb nemzet, élékének a kínja és beendete“. És semmi sem fogja hangosabban­­ hirdetni azon kor becste­lenségét, minthogy a Bujdosó Könyvnek buj­dosnia kellett (innen a neve is): „magános kas­télyok, kisvárosi villák, falusi udvarházak el­rejtett helyein, idegen tetők tövén, kémény­­hűtőben, pincegádorban, bútorok mögött és el­ásva a föld alatt, hogy megmaradhasson és emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, kit nőtt az egykori akasz­tófák gödrében és a kidzókamarák faláról le­kopott a vér és a golyók írása.“ Tovább is legjobban szeretném ismertetés helyett így idézni a Bujdosó Könyv sorait, mert csak Tormay Cécile tud leírni olyan átlátszóan finom, lehelletszerű sorokat, melyeken keresz­tül átpiroslik a lüktető meleg vér, az életnek csodálatos folyama. Ezúttal e folyam a forra­dalomnak neki is zuhogó, de piszkos rétegekben bujkáló és terjedő áradata. Tormay Cécile tolla azonban, mikor ezt rajzolja is, épp oly tiszta és cizelláló marad, mintha csak A róni ház­at rajzolná. Csupa filigrám­ munka minden szava és sora, de művészetének tökélye olyan, hogy így is megmintázta és karakterisztikusan az utókorra hagyta a forradalmak kétes és durva alakjait. De most nem erről, nem Tormay Cécile írói művészetéről akarok írni. Ezt mindenki ismeri. A Bujdosó Könyvnek a lelke a fontos. Most azt kell a kritikusnak megírni: nézzétek magyarok, itt van egy könyv, mely a kor té­vedéseinek, tulajdon tévedéseinknek is a tükre. De magyarok ébredjetek, amint ébren virrasz­tott Tormay Cécile lelke a veszedelmek és le­hanyatlásunk első perceitől fogva. Ebben a lé­lekben a magyar génisz vett lakást, itt mindig lobogott a szent tűz, melyet a vesztaszű­zek ápoltak. A Bujdosó Könyv ezt a lángot viszi és gyújtja meg minden magyar család tűzhelyén. Már­pedig erre a terjedő tűzre és mindenünnen összecsapó tiszta lángra van szükség, hogy mindenek áttüzesedjenek­­ a magyar földön, a magyar szívekben, hogy nemzeti dekadenciánk salakjától megtisztulva, Phönixként hamvaink­ból feltámadjunk­ Ady Endrét, kiben korunk tragikus bűne inkarpálódott, aki már hiába mondotta utolsó szavaként, hogy „ez a forradalom nem az én forradalmam“, daloló sírásónak nevezi Tormay Cécile és fájdalmasan felsóhajt: ki tudja a sa­ját nemzedékén elkövetett bűn hány nemzedé­ket tesz m­ajd sírba, míg jóvá teszik a nemzet szerencsétlenségét. Ezen borong m­a minden, magyar, de a Tormay Cécilék lelkének danája, ha még oly szomorúságból jön is, magában hozza, ébreszti a tavaszt, csak hallgassák a Bujdosó Könyv szavát. Csak megértsék a ma­gyar nagyasszonyok lelkét, mely a Rozgonyi Cécilek, a Zrínyi Ilonák után a Tormay Ceci­lekben él tovább. Valóban megértő asszonyi lélek finomsága és intuitív hatalma kellett ahhoz, hogy úgy meg­lásson a nemzet testén-lelkén minden sebet, minden rést és minden veszedelmet, mely ott ólálkodott régóta és felpattant a forradalom perceiben. Tormay Cécile napról-napra vezetett naplója megrögzíti a magyar asszony lelkének minden fájdalmas megrezzenését és előre vetíti az elkövetkezendők vérben vöröslő és sötétlő képét. Felfedi és bizonyságot tesz a Bujdosó Könyv arról is, hogy a magyar asszonyok energiája erősebb és cselekvőbb volt a fér­fiakénál. Amit Tormay Cécile maga tett, minden ha élő példája marad, hogy egy nemzet hite, becsülete asszonyai lelkében talált védelmet. Mindez történelmi do­kumentummá is avatja a Bujdosó Köny­vet, bármennyire tiltakozik írója, hogy nem,a forradalmak történetét, nem is a politi­kai események szemtanújának a naplóját akarta megélni. Tormay Cécile ennél többet végzett. Feltárta a forradalom lelkét. Szét­húzta a színpadi kulisszák függönyét, hol pő­rére vetkőztetve jelennek meg Károlyi Mihály és mindazok, kik együtt dolgoztak a színfalak­ mögött azon, hogy­ vörös lángtengerben égjem V ArrrrrF S ' 1H20 uAfi.ar­i a v i j NEMZETI ÚJSÁG Ara: 2 korona. S&ambat. 192] január 1­­­777. cv­. 1. sb. llllllllllllllllli!IHIIIIIIIIIItl!tlli!llllllllllllllllllllllll!lllllllllll||||||||ltflHIIIIIIIIIII!lllllll!llllllllllllllllllllM!llllllllllllllllt!lllllllllllllllll ll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIII­ lllllllllllllllllllllllllllllllll|||||!lllllli Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefon: József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31.­­ Kiadó­hivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefon­: 5-67, 5-68 és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Turi Béla. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Új év — új munka. Irta : Haller István." Nem szeretek időzni a múltnál. ’Aki a tennivalók óriási tömegét látja, aki előtt a tervek úgy gomolyognak, mint tavasz­­szal a felhők a hegyek ormain, annak nincs ideje, de kedve sem ahhoz, hogy azzal bí­belődjék, ami elmúlt, ami­t­­ól-rosszul el­­végző­dött. A folytatás, az előbbre jutás, az új lépés, a további probléma izgatja, mert hivatását a teremtésben látja és nem a kritikában, sem a végzett munka émely­gős dicsér­ge­tésében. Ma azonban mégis kivételt kell tenni, mert nekünk magyaroknak megvan az a nagy hibánk, hogy igen könnyen elfeledjük a mai nyomorúságban a tegnapi még na­gyobbat, s a még mutatkozó fi­nak miatt az elkövetett súlyos bűnöket és vétkes mu­lasztásokat. A porhintők és méregkeverők egész sisera­­hada kevesli, ami az állami rend helyreállítá­sáért történt és konszolidációért­­jajgat. Kon­szolidációért, amely azonban ne legyen a ke­resztény politikai és közgazdasági életnek kon­­zollidációja, hanem visszacsúszás abba a nekik nagyon kívánatos állapotba, amikor politikai és gazd­sági mindenhatóságuk nagyon szolid alapon lőtt­ a mi szétszórtságunkon, öntudat­lan i­­lé kért, faji gyávaságunkon, álom­­karcágon ; "öv­­be­n birkát ",h­ersruinkat és beléni, szugger­ált úri álszemérmünk­üt. " után a konszolidáció után sóvárog a kicsiben és nagyban táncoló, mert ez adott módot a ma­gyar ne­mzet anyagi és szellemi kincseinek ro­hamos és mégis veszélytelen kisajátítására. Ez a konszolidáció az, ami nincs m­eg és ne is lé­nyén i­én soha többé, mert ez a magyar nemzet, a magyar faj expropriációját és halálát jelen­tené. Egyéb vonatkozásokban igenis nagy mér­tékben haladt előre a konszolidálás munkája és le nem becsülhető eredményei vannak a keresz­tény politika egyéves tevékenységének. Egy évvel ezelőtt ebben az országban nem volt semmi közhatalom. Sem rendőrség, sem katonaság, sem közigazgatás. Hatszáz rendőrre támaszkodva kezdődött meg a központi kor­mányzás és ma Magyarország — és ez a bécsi emigránsok és hazugságszállitóik minden eről­ködése dacára igy van — Európa egyik legren­­dezettebb viszonyok között élet állama. Pedig mi legyőzött ország vagyunk s két forradalom által szétrombolt állami gépezetet és egy lelké­ben megrendített népet­­vettünk át. De tovább is jutottunk volna már, ha nem kellene még ma is aktív és passziv­ hazaárulók tömege ellen folytatni harcot, ha nem kellene egy kitűnően szervezett nemzetközi szövetség fojtó ölelése, polipcsápjai ellen Védekeznünk, ha tolakodá­sukkal nem gátolnák a konszolidációt azok, akik folyton a szájukon hordják. Az elmúlt arasznyi idő — mert nem több — természetesen nem volt elegendő ahhoz, hogy feladatokat bevégezzen, évtizedes mulasztáso­kat helyrehozzon s azt a vagyoni ev­­ódást, amely százfajta körülmény összejátsz­áa foly­tán előállott, a keresztény magyarszág javára megváltoztassa, a lelkekből mind kivonja azt a mérget, amelyet színpad, sajtó, irodalom év­tizedeken át belevitt. Ehhez nem egy év, nem másfél év kell, hanem legalább is ugyanannyi évtized. De az eltelt idő elég volt ahhoz, hogy az irány ki lényén tűzve- a cél mán legyen je­lölve, s hoc 'indulj­un' a rönös, tövises ösvé­. . • ’. ...------- ... . A keresztény irányzat politikában uralomra jutott. Egy elszánt­ rolommal bevettük a jól kiépített sáncokat s kiemeltük a hatalomból azokat, akik vagyonúnkat elvették és faji ön­tudatunkat elsorvasztották. Ezt az uralmat nem fogja megdönteni sem az, hogy sok olyan ember vindikált és csinált magának szerepet az ú­i politikai rendszerben, akinek a keresz­ténység lényegéről igen halvány fogalmai van­nak, sem­ az, hogy egy-egy kedvező pillanatban újból hangosakká lesznek azok, akikről a nai­vak azt hitték, hogy már belenyugodtak a ha­talom elvesztésébe. Politikánk keresztény ma­rad s a kereszténység szelleme mindig tisztáb­ban és erőteljesebben fog érvényesülni törvény­­hozásunkban és a közhatalom gyakorlásában. Nincs m­a számottevő tényező, aki az irány­zat jogosságát kérdésessé merné tenni s még kevésbbé van olyan erő, amely megbuktathatná. Nem jutott uralomra a keresztény irányzat a gazdasági életben. Itt ma is mi vagyunk a­ gyengék, a kihasználtak, az elnyomottak.­Ez a harc a nehezebb. Ennek a megvívásához kell a legtöbb ügyesség, okosság, kitartás, energia. Gazdasági csatákat nem lehet egy-egy rohammal megnyerni. Itt lépésről-lépésre kell haladni és jól megerősíteni a megszerzett pozíciót, mielőtt új hódításra indulnánk. Ezt a harcot a türel­metlenek nem bírják, a hangoskodók nem vív­­ják, de azért folyik és pedig elég szép ered­ménnyel. Kereskedőket ismerek, akik ezelőtt csak „urak“ voltak, ipari vállalkozókat, akik előbb tőkéjük szerény kamataiból éltek, banko­kat a kis szövetkezetek helyén, keresztény vál­lalkozókat, ott ahol eddig „minden hely el volt foglalva“. Még alul vagyunk, de iparkodunk fölfelé. És felül fogunk itt is kerekedni, hiszen produktív, vagyontermelő munkát eddig­ is mi végeztünk csak ebben az országban. Az új év új munkát és új előhalad­ást fog hozni. De rálein­ kell az erőt és az ébersé­get kettőzni. Minél kétségtelenebb lesz, hogy 'íztény politika |­ontszolidálódik az %1­­ . Az' l ., tolansága annak a ma ál­.o..an járó rétegnek, amely minden számí­tásába belekalkulálja a keresztény poli­tika bukását. Feltámadásuk reménységének horgonyát nehezen fogják elereszteni, de mi az új évben is rajta leszünk, hogy az kon­szolidálódjék, amit mi akarunk: a magyar­ság öntudatos erőfeszítése a keresztény nagy Magyarország megteremtésére. v

Next