Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

él még az is, ami maradék a magyarságból maradt. De Tormay Cécile nemcsak a szereplő egyének lelkében olvasott- Távolba látó szeme megpillantotta, mágikus kézié megérezte azt az ellenséget, mely a magyar faj életfáját gyökerében pusztítja s ■ amelynek a forradalmak ideje, jó alkalom volt, hogy előjöjjön és lárváját, levesse. Aki a Budapest kövei között élő embereket is ismeri, egyszerre úgy érezte, mintha idegen városban járt volna. * — Amit eddig.— Írja — sohasem vettem észre, hirtelen úgy rémlett: valami konok, ellenséges élet él itt, amely nem közös a mienkkel. Köd szakadt és alatta látható lett az utcák arcjátéka. A győzedelmeskedő idegen faj biztosságérzete úgy mégnövekedett hogy szinte már elfeledte beburkolni magát. Pedig sokáig titkolódzott.. És mi itt éltünkés nem hallottunk, nem láttunk semmit. Nem kerestük az események eredetét és míg ők fanatikusan fogták egymás kezét faluvégi pálinkamérőkön, tömeglakásokon, szerkesztőségeken, boltokon, bankházakon, palotákon át, öt világrészen, mi árva magyarok nem tudtuk megfogni egymás kezét még kicsiny országunkban sem. Csak most eszmél közülünk egyik-x másik, pedig már tegnap is az történt, ami ma történik. Akkor titkos homályban, most világos nap alatt. A bevándorló kitúrta a falunknak az arcvonását az űrből, kivájta lelkünket a dolgokból és a saját arcát, a saját lelkét tette a helyébe. ’ Annak a nagy magyar asszonynak, sés ezt igy meglátta és akit az összeomlás idején a firanzeti díszbe, öltözött főváros sem tudott megtéveszteni érzésében, mert azt írja: „zászlósán úgy állt a pusztulásban idegen megszállók tiprása alatt, mint egy kifestett céda és a nemzet szikéi ellentétbe kerültek a lelkünkkel,sér' tettek és lesufólták'a gyászunkat“, most is aza gondja, hogy a saját arcúnkat és a saját lelkünket állítsuk vissza oda, ahonnan kitúrták. Bujdosó Könyve puszta emlékeztetés helyett nagy erőforrás lesz ebben a nemzetmegváltó munkában. Nem gyengíti meg ennek a forrásnak erejét és nem zavarja meg ennek a forrásnak tisztaságát, az sem, hogy a forradalmak életképlete is komplikált és hogy a történelmi analízisnél annak, aki az élet szövetének szálait keresi és szétbogozza, nem abban a mibenben lehet lelki dispozíciót szereznie, aki emlékeiben így merenghet: „Hová lettek a gondtalan otthonok? Selyembe borított sok tompa villanyfény. Szép ruhák finom vonalai, párisi parfümök, egyiptomi cigaretták füstbe. Virágok, tenger virág.“ Az ilyen meleg, virágos, selymes otthon pompás melegágya azon lelki finomságoknak és szépségeknek, melyekkel Tormay Cécile úgy telehintette Bujdosó Könyvét és soha nem lett volna ilyen memoire-unk a forradalmak idejéről, ha nincs egy asszonyírónk, ki a forradalom zajában és életfárasztó izgalmai közepette vagy után szét nem tekinthet szalonjában, hol ott függnek régi aquarellek, ükatyja, a copfos, púderes öregúr csillámló vértjében a romantikus Hardegg-kürassier, nagyatyja szép fiatal feje és halántékfürtös elragadó szép asszonyok, ahol a pianinon aranymedrű Altchen vázák között anyja lehelletfinom gyermekarca áll és a kandallón az alabástromóra pillangós ingája szüntelen halkan nem mond valamit a múló időről. A forradalom durva anyagában azonban minden elemet felkutatni, megmérni és megértékelni csontosabb és megfeszült izma kezekre vár. De több lélek ilyen munkából se áradhat, több lelket ez sem áraszthat, én pedig épp azt szeretném, hogy a Bujdosó Könyv lelke szálljon szét minden kunyhóba és minden palotába. Legyen jövőnk szimbóluma is az övéit önnönvérével tápláló hófehér pelikán. Talán újra keresztény-magyarok leszünk. Elvetézkedett a pártalakitások híre. A liberálisok kudarca. A politikai pártok átcsoportosításáról és új alakulások keletkezéséről szóló hírek néhány napos szenzációkeltés után az új esztendőre elcsendesedtek. A keresztény tábor bomlásáról terjesztett híresztelések nem váltak valóra, nagy meglepetésére a liberális sajtónak, amely az egységes front megbontásáról akarta hívei számára sokat ígérővé tenni az új esztendőt. Kijátszották a nagy ütőkártyát, Andrássyt, aki azonban a kéretlenül feltolakodott támogatókat csendesen, de annál határozottabban elutasította magától s félreérthetetlenül jelét adta annak, hogy az újból jelentkező destrukcióval szemben minden közösséget megtagad, sőt úgy ő maga, mint a disszidensek közül kikerülő politikai barátai a legmesszebbmenően támogatják a Teleki-kormányt. Azok, akiknek érdekük a kormány helyzetét nehezíteni, egyrészt a szabad királyválasztók ligájának emlegetésével, másrészt, az alkotmányjogi kérdések sürgetésével akartak célt érni, s éppen a közjogi reformok élreállításával szándékolták Andrássyt — megkérdezése és hozzájárulása nélkül — előtérbe állítani. A terv népi sikerült, sőt visszafelé sült, el, mert az illetékes politikai tényezők előtt még jobban megerősödött a gazdasági rekonstrukciót célzó politika kidomborításának szükségessége s a politikai és közjogi szaktekintélyek részéről elhangzott politikai nyilatkozatok egy tőrfigyig ezt a felfogást tükrözték vissza. Még nagyatádi Szabó István is úgy nyilatkozott, hogy az alkotmányjogi reformok tárgyalása nem mehet gyorsan, mert a szakköröknek a kiküldendő parlamenti bizottságnak s a Háznak magának hosszasan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ezen az alapon tehát nem sikerült a robbantás a kormányzópárt egyik oldalán sem, s a liberális sajtó szenzációi néhány öncáfolatot tartalmazó félbeismerés után kimúltak, hogy helyet adjanak a komoly és építő politika híveinek. . . Keresztényszocialista nagygyűlések. Január hó 16 ápa keresztényszocialista munkásig nagygyűlést tart a fővárosi Vigadóban, amelyen a munkásság gazdasági helyzetével és a aungasággal fogunk fogladkozni. Ugyanekkor az pr ' minden városába'' ahol kresztényszak gyűléseket tananak** ,&0,£og y V k központi vezetőség határozata aiwpj.y*, budapesti, mind a vidéki szakszerve helyig. ptttMkat T meglátogetják. A vakszervezeti agttá'j ■ fión kívül mindenütt megindítják a helyi. keresztényszociálisi?. pártmozgalmakat is. f. Munkásküldöttség a kereskedelmi miniszternél. ■V Ma délben : akeresztényszpciólista • szakszerve• fjetek* két szakosztálya, a MÁV. gépgyár és a villa•mosvasutak szervezett munkásai . küldöttségben tisztelegtek’ Hegyeshalmi] Lajos kereskedelemügyi miniszter elők. Szabó József nemzetgyűlési képviselőkérte, a munkásság nevében a minisztert, "emelje föl az állami szakmunkásság bérét a magánvállalatok munkásainak a berni vójáig, ha ez nem lehetséges, legalább minősítse állami alkalmazottaknak a munkásait. Kérte ezenkívül a villamos alkalmazottak nyugdíjainak rendezését, végül a villamosvasúti alkalmazottak szövetségének elismerését, mint a régi szövetség jogutódjáét a helyiségére és vagyonára való joggal. Hegyeshalmi Lajos miniszter megköszönte a bizalmat, a bér- ésnyugdíjrendezés gyors orvoslását ígérte és kijelentette, ha a felfüggesztett szociááldemokrata szervezet testületileg átlépett az új, keresztényszocialista szervezetbe, el fogják ismerni jogutódnak az új szervezetet. A küldöttség lelkes éljenzéssel vette tudomásul a választ. Miakits takaródét fúj. Minden oldalról teljes jóindulat és megértés fogadta a szociáldemokraták egyik vezérének, Miak Joits Ferencnek karácsonykor megjelent nyilatko-zatát. A társadalmi béke megalapozásában mind a kormány, rtand pedig a politikai pártok összessége vállvelve óhajt közreműködni, természetes tehát hogy szívesen látta mindenki, hogy a szociáldemokraták is be akarnak kapcsolódni a nemzeti munkába. Az elismerés, amellyel a szocialista munkásság nacionalista megnyilatkozását fogadtuk — úgy látszik — azonban korai volt. Miakits a Népszava mai számában takarodó fuj s ismét a régi tenorba hangolja vissza politikai hárfája hazafiasan pengő húrjait. Azt állítja, hogy nyilatkozatát rosszul közölték. Ehhez semmi közünk, ez az illető lap dolga. ..Helyreigazító“ , nyilatkozatában azonban ijedten magyarázhatja a nemzetköziségiről mondottakat s még területi integritásunkat is s kapcsolatba hozza vele. Az utólagos helyreigazítás bennünket újból gondolkodóba ejt. Nem Miakitsról van itt szó, aki talán jóhiszemű, hanem a szociáldemokrata párt vezetőségéről, amely nyilván fájlalta a megütött hangot, s most a pártfegyelem erejével szorította Miákitsot az újabb nyilatkozatra — szorította pedig azért, mert fáj neki minden, ami felejteti a magyar munkássággal a vörös rongyot s felejteti magát az egész pártvezetőségét, nemzetköziséggel, marxista mozgalommal, s a vörös vezérek jól megalapozott exisztenciáival egyetemben. Károlyiék magais aktákkal is dolgoztak. Király János egyetemi tanár, aki 1918-ban a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának volt a dékánja, egy délutáni lapban hosszú nyilatkozatban foglalkozik Batthyány Tivadar gróf ama állításával, hogy az októberi forradalom után ott egyetemi tanár, köztük Király is, írásban és szóban jogi véleményt adtak a Károlyi-kormánynak, amely szerint IV. Károly trónját vesztettnek tekinthető. Király ,János n ép úgy, mint kevéssel ezelőtt Doleschall Alfréd egyetemi tanár is — a leghatározottabban megcáfolja ezt az állítást s kijelenti,, hogy sem írásban, sem szóval ilyen véleményt nem adott, sőt Finely Károllyal szemben azt vitatta Károlyi Mihály előtt, hogy a koronázott király lemondása és annak alkotmányszerű elfogadása nélkül a trón megüresedettnek nem tekinthető. Ha tehát bárki is a jogi kar nevében más értelmű nyilatkozatot telt, azt jogtalanul és felhatalmazás nélkül tette s a minisztertanács elé csakis mint költött, bizottsági vélemény kerülhetett. \ \ ' ? ♦.rtfcw NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1921 január 1. Francia-angol versengés a kisázsiai hegemóniáért, Anglia kétszínű politikája. — Franciaország meg akar egyezni Musztafa Kemallal. — „Az állítólagos nemzetközi összetartás megszűnt a Keleten“. E súlyoskijelentés olvasható a párisi Temps egyik legutóbbi vezércikkében, s aki ismeri a francia sajtó e legtekintélyesebb orgánumának viszonyát a francia külügyminisztériumhoz, nem lehet kétségben,hogy a Temps a hivatalos felfogásnak átlőtt kifejezést. Számtalan jelenségből mi már régebben megállapítottuk, hogy Anglia, és Franciaország keleti politikája nem halad egy után s el kell következnie a pillanatnak, amikor a kormányok kompromisszumos erőlködése ellenére az ellentét tovább nem titkolható. Ez a pillanat, úgy teszik, elérkezett. A Temps nyíltan Eljelenti, hogy elég sokáig tartott a játék és Francaországr•* „y-*»i a nemzeti «wlidbvl . i n iveleten k Te, amit a.» v . 'Z'ui ■ szág már hónapok ír megtette. Ehhez való jo-gát és okait a következükben tárja föl: Anglia titokban pártfogolja Konstantin királyt , és nyilán ,i sertési szerződést, mind akettőt Franjciaország ellenére. Egyedül tárgyal az orosz szovj ijéllel, amellyel Franciaország nem hajlandó hiva- talos érintkezésbe lépni, s az annak tett engedmé- l nyek terén biztosítani akarja maga számára a ki-zárólagos befolyást a Keleten. Anglia céljai a következők: Protektorátus Görögország fölött, a Földközi-tenger keleti részének és a Dardanelláknak az uralma, cionista állam megeremtése Palesztinában, Fejszalemi és a hedzsásziak támogatása, a görögök felhasználása a törökök ellen, a konstantinápolyi kormány kijátszása az angolai ellen, a mohamedán Ázsián való osztozkodás a bolssevistákkal, Mezopotámia okkupációja, katonai és politikai uralom Perzsiából, — így akarják a brit birodalom alá juttatni mindazokat a területeket, amelyek a háború előtt az ozmán birodalmat alották. Ezzel szemben Franciaország, mely megegyezést óhajt a nacionalista törökökkel s javukra módosítani kívánja a sertési, nem ratifikált szerződést, kénytelen megszálló csapatokat tartani nemcsak Szíriában, hanem Kilikiában is, ahol mindegyre, támadásoknak van kitéve. A törökök nemcsak az oroszoktól kapnak fegyvert és lőszert. -m a tengeren át is, még pedig olasz hajók melyek közül a kis-ázsid partokat ellenőrző an * crnavM- flieg egyetlenegyet sem tartóztattál, f jv á!I — i ?. | ’ a *ai. va i ívtézec nog. .. o . kők , mek -i franciákra, akik tulajdonképp az ö -Tgget- I lenségük védelmezői. III A Temps megismétli, hogy ez nem meezet így tovább és javasolja: a közvetlen, gyors megegye- i réstesíti Aztafa Kemdi basával. Kilikia kiürítését, Szíria északi részében a francia okkupaeir.j zóna meghatározását és a francia csapatok megerősi- ’ j lését a Dardanelláknál ahol Franciaországnak nagy politikai és gazdasági érdekeket kell megvédelmeznie. A páriai lap által megrajzolt kép elég híven tünteti fel a helyzetet és az angol-francia vetélkedést, mely a Földközi tengeri uralmat és a kis-ázsiai hegemóniát illetően már megvolt közöttük a világháború előtt is, de akuttá csak a két vetélytársnak, Németországnak és Oroszországnak az összeomlása után vált. A keleti ügyek ismerői már régebben figyelmeztették a franciákat, hogy Anglia — ha tért is enged Franciaországnak Kis-Ázsiában —nem fogja eltűrni, hogy ott erősebben megvethesse a lábát és befolyását a számára kijelölt területen túl is terjessze. Egyptom közel van Szíriához, s a brit oroszlánnak már az sem volt ínyére, hogy gall kakas kukorékol Afrika északi partjain Marokkótól Tuniszig. De Gibraltár, Málta és Ciprusz birtokában szemethunyt a francia terjeszkedés fölött. Szuezt és az indiai összeköttetést csak Kis-Ázsia felől fenyegetheti veszedelem és a messzirelátó angol politikai mindig kellő időben megteszi az óvóintézkedéseket. Mi megértjük a franciák elkeseredését és aggodalmait, de rájuk olvashatjuk: Tu Tas voulu George Dandin! (Te akartad, George Dandin!) — az angolokkal együtt határozták el az ozmán birodalom szétrobbantását. (b. a.) Mac Cormick Berlinben. Németország bízik Hardingban. Berlin, dec. 31. Mac Cormick berlini látogatása a német politikai és gazdasági körökben sok reménykedést keltett, bár a szenátor pontosan ragaszkodott utasításához: információkat kért, de ha léte kértek, nem adott. A német vezető személyiséégek azon voltak, hogy bebizonyítsák Amerika német érdekeltségét és mind egyértelműleg tagadták, hogy Németország pénzügyi segítséget vár Amerikától. Németország erősen reméli, hogy Harding programja nem marad írott malaszt, mint a wilsoni, mert Harding programja az, amelynek alapján Németország újjáépülhet.