Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
Ára: 2 korona» wZl PÉLDÁNYA / .... rns&y Szerda. W2J jrmvár ti fi '. '■"‘777^^A2V.jHÍ,MZETI ÚJSÁG i{Miiiiiiiiiiiiiiiiiii;iiiiiii!)iiiiiiiiiiiniiiiiiiiii!iiiifiiiiimu]iiiiii!iiiHifii(iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiii)iiiMiiiiiii!iiiiHiiiiiitiiil(iii!iiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiH(<miiiiiiiimi<in Szerkesztősig: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefon: RTR F Q 7TÍ NY Pill IT TST A I VADÍT AD Előfizetési ár: Egész évre 44* kor, félévre 220 kor, József 65 és 66. Fijjeli telefon: 75-88 esjelil. -Kiadó- at/nliat 1 LM I r U L11 1 A AI HArlLAr negyedévre 110 kor, egy hónapra 40 kor. Egyes szám hiV«^! GwlCCty*UtCa !1* Telefon^? J-67, 5’68 és 5’69* Felelős szerkesztői Túr Béla. 2 korona. - Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor, félévre 220 kor, negyedévre 110 kor, egy hónapra 40 kor. Egyes szám 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Egyre megy. / A demokraás zászlóval nem boldogultak, kibontják ká^a liberális zászlót Az ember csak legyintiátlgyre megy! Egyik kopott és dicstelen jobo^Emelyett egy másik, egyik lejárt jelszókölett egy másik . . . csekély változatosság ez tisztelt erzsébetvárosi urak, unalmas is olyan időben, mikor kedve van az embernek odakiáltani, hogy több elmeélt és valami újabbat kérünk. Ezt a régi portékát már nagyon ismerjük, nem kapós áru, bóvli a piacon, pedig önök tudják legjobban, hogy az élelmességnek milyen értéke van. Liberalizmus! . . . Nagyon szépen hangzott ez egykoron, mikor még az emberek nem tudták, hogy mit jelent Most már túlontúl tudják, mert ki van próbálva tökéletesen, minden ember bőrén és minden zseben, Bárczy vezetése alatt „dolgozó polgárok“,Jászy alatt „intellektuellek“. Vázsonyi pártjában demokraták, de minden táborban és minden zászló alatt ugyanazok voltak: liberálisok, radikálisok, páholytagok ... az embernek kedve jön újra legyinteni, hogy: egyre megy! Övék volt ami jó és ami drága, urai voltak a bankoknak, a sajtónak s ezeken át és ezek által az egész országnak. Most őtk vannak többen, mint voltak régen s a lövészárkok és demarkációs vonalak miatt a magyarok vannak kevesebben. Mert ne hinnék hát, hogy ötszáz újságíró szabad garázdasága, tíz bank szabad zsákmányolása, ezer fiskális vigéoüzérkedése újra visszavarázsolhatja azt, ami elmúlt, a szabadelvűséget, amiben soha sem volt benne a magyar faji lélek kibontakozásának szabadsága, mert a szabadelvűség fogalmába nem fért soha bele más szabadság, csupán egy faj uralomra jutásának könyörtelen következetességgel erőszakolt elve. A zászlót Sándor Pál bontogatja ki némi felháborodással, amit az ereje vesztett liberális sajtóval meg nem fékezhető keresztények és magyarok önélezetre ébredése eléggé megmagyaráz. A régi rabszolgát ártó urak nemes megütközése rezgett az erzsébetvárosi beszéd tenorjába. Azt mondta, hogy a keresztény kurzus megbukott, igazságon épült, de hazugságon ment tönkre s most már tovább nem alacsonyodhatunk. Száz, kétszázezer vagy mondjuk ötvenezer született liberális tenyér csattan-e össze ezek után tapsra, buzgó lelkesedésében, erre is legyintünk, mert egyre megy. Mikor az igazság tönkre jut a hazugság miatt, akkor a hazugságot kell félretolni tisztelt Sándor Pál, hogy újra érvényesüljön az igazság. De ki látott olyat, hogy az igazság alapját — ezesetben a kereszténységet — toljuk félre és helyet adjunk annak, a világtörténelmi hazugságnak, amit liberalizmus címén tapasztalt ki milliók szenvedésén, nyomorán, megaláztatásán a magyarok hatévtizedes története? Megbukott a keresztény kurzus? Hát nem bukott meg, de semmiképpen sem bukik meg Sándor Pálék számára, hogy itt kirakatkeresztények, levitézlett jelszavak és levizsgázott pártok segítségével bárgyú magyarok számára újból liberalizmust kotyvasszanak a páholyok, az erzsébetvárosi körök és kisded klikkek a valutákkal teli wertheimszekrények szerénytelen társaságában. Sándor Pál félreértette a helyzetet A politika zajlik, pártok fuzionálnak, szétválnak, szembekerülnek, szóval a magyarok politikát csinálnak. Keresztények és magyarok, egymás között, egymással és egymás ellen is ha kell, politizálnak. Kiküszöbölik a hazugságot ha van, de az igazság alapja, a keresztény világinézet a nemzeti gondolat megmarad. Az igazi alap helyett nem állítanak be egy régi kipróbált hazugságot, azt a liberalizmust, aminek zászlaját egy kis társaság nagy füsttel és nagyhanggal kibontotta. A liberális sajtó már nem a magyar közvélemény, az Erzsébetváros nem Budapest és Budapest sem Magyarország többé. A liberalizmus itt már nem politikai alap, ezen a hazugságon tovább igazán nem alacsonyodnak. Az osztrák nemzetgyűlés elfogadta a Nyugat-Magyarország bekebelezéséről szóló törvényjavaslatot. A magyar külügyminiszter nyilatkozatát zsarolásnak és arroganciának nevezi az előadó. — Felélednek a „kard uralmáról" szóló rágalmak. — Az osztrák szocialisták „jobb és természetesebb határokat" követelnek. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az osztrák nemzetgyűlés mai ülésén foglalkozott Nyugat- Magyarország kérdésével. A hang, melyet a nemzetgyűlés megütött, az a hang volt, melyet négyszáz éven keresztül zugatott hatalmi rendszere a magyarság felé és amely gyűlöletessé tette előttünk egész Ausztriát- Ez a hang csendült ki Lipót császár pátenseiből, II. József rendeleteiből a chlopyi hadparancsból. Gőg és kihívás volt, de erő volt mögötte. Ma, amikor földön vonaglik, amikor elvesztette hatalmát az antant hatalma mögé búvik és a régi bombákat hajítja felénk. Baráti jobbot kínáltunk neki és a válasz durva visszautasítás. Gratz miniszter lejális nyilatkozatát zsarolásnak minősíti az előadó, az egyik szocialista a kard államáról beszél. Ausztria hangja el fog csuklani nemsokára, mert a tények és törvényszerűségek logikája és ereje beléje fojtja, mi pedig visszautasítjuk ezt a modort, mely az úgynevezett utódállamok parlamentjeinek stílusa, nem pedig azé az államé, mely mögött egy bukott nagyhatalom tradícióinak kellene állani. Magyarország nem fog megijedni a prágai modortól, melyet egy közös sorsra szorított nemzettel szemben használtak és érdekeit meg fogja védeni ha nem is búvik nagyhatalmak mögé. A nagyhatalmak támogatják ugyan Ausztriát, de messze vannak. Mi közel vagyunk és a mi támogatásunk állandó kell, hogy legyen, ha Ausztria élni akar. Ez az igazság erősebb, mint a nemzeti tanács hangzivatara és a vetélkedő osztrák pártok frázisbősége. A nemzetgyűlés lefolyásáról a következő tudósításunkban számolunk be: Bécs, január 25. A nemzeti tanács mai ülésén, az ülés megnyitása után felhatalmazta Weisskirchner dr. elnököt, hogy a német birodalmi gyűlést, Ebert elnököt a nemzeti tanács nevében a német birodalom félszázados megalakulásának fordulója alkalmából üdvözölhesse, majd Zeidler képviselő beterjesztette az alkotmánybizottság jelentését a Nyugat- Magyarországról, — mint a szövetségnek önálló és egyenjogú országának helyzetéről és ideiglenes berendezéséről — szóló törvényjavaslatra vonatkozóan. A jelentés bevezetésében Gratz dr. magyar külügyminiszter beszédével foglalkozik; kijelenti, hogy Ausztriára csak a trianoni szerződés világos szavai mértékadók Zsarolásnak minősíti Gratz azon kijelentését, mely szerint ha nem győz a jobb belátás, szerencsétlen sors éri Ausztriát. Az előadó Gratz kijelentését, mint arroganciát visszautasítja. Az előadó a javaslat egyes rendelkezéseinek ismertetésével fejezi be beszédét. Parrer (keresztényszocialista) a Nyugat-Magyarországon uralkodó viszonyokra, tiszti uralomra és jogfosztásra hivatkozva sürgeti az átcsatolást; szerinte Nyugat-Magyarország népe nem tudja felfogni, miért késik ez olyan sokáig. Ausztriának nem is áll jogában Nyugat-Magyarországról lemondani, mely a békeszerződés egyetlen aktív tétele. A Nyugat-Magyarország elszakítása ellen tiltakozó, és a nyugatmagyarországi népképviselők által aláírt röpiratra vonatkozóan kijelenti, hogy az nem autentikus, a képviselőket nem szabad választás, hanem katonai presszió útján választották. A népszavazás követelésének kérdéséről kijelenti, hogy „bár ez nem hazaárulás“, de ennek előfeltétele, hogy a bekebelezést az antant hajtsa végre. Renner dr. (szociáldemokrata) hangsúlyozza, hogy a szociáldemokraták visszautasítanak minden agreksziót, de Nyugat-Magyarországgal nem idegen területet (?) csatolnak Ausztriához, s nem erőszakkal. Nyugat-Magyarország kérdése az európai demokráciának és társadalmi fejlődésnek kérdése. Nyugat-Magyarország az előtt a kérdés előtt áll, hogy vagy a demokrata köztársaság, vagy a monarchia mellett foglaljon állást, hogy a militarizmust visszautasító „békeszerető államot“, vagy „a kard uralmát“ — amely jelenleg Nyugat-Magyarországon garázdálkodik — választja-e. Ausztria mindenesetre békét akar, ezért sem északon, sem délen nem kell stratégiai szempontokkal számolnia; ha nyugati szomszédaink részéről is lenne erre garanciánk, ott sem kellene katonai szempontokat tekintenünk, a magyar részről elhangzó fenyegetések alapján azonban jobb, természetesebb határok felállítását kell követelni. Mayr dr. szövetségi kancellár a Nyugat-Magyarországra vonatkozó békefeltételek megállapítása előtt 1919 június 2-tól folyt tárgyalások egyes fázisait ismertette és bizonyítgatta, hogy Német- Ausztria mindenkor kitartott amellett, hogy Nyugat-Magyarország bekebelezésének jogi és tényleges alapja csak a nép formálisan kifejezett akarata lehet. Ezért azt indítványozta, hogy az antant vezetése és ellenőrzése mellett rendezzenek népszavazást. A népszavazás az egész területre vonatkozott volna, amelyet Ausztria Nyugat-Magyarországhoz tartozónak tekintett. Az osztrák delegáció — hogy eleget tegyen a cseh köztársaság amaz óhajának, hogy ezt a vasútvonalat Jugoszláviába vezető korridornak tegyék meg — a vasútvonal nemzetközivé tételét indítványozta. Az antant azonban feleslegesnek tartotta a népszavazás elrendelését Ebből kitűnik, hogy Magyarország és Ausztria nem voltak perbeli ellenfelek. Ausztria mintegy Nyugat-Magyarország jogi képviselője volt ennek, Magyarországgal szemben az önrendelkezési jogért vívott harcában. Az ügy Ausztriára jogilag res judicata, erkölcsileg pedig lehetetlenné teszi a „vagy és miként“-ről való tárgyalást. Csupán lokális határkiigazításokról lehet majd tárgyalni. A kormány szigorúan a saint-gemaini szerződés álláspontján áll, amely egyezik a trianoni békeszerződéssel. A német leszerelés és jóvátétel a párisi konferencián. ötéves provizórium a német hadipárpótlás megállapítására. — Magyar kérdés a szövetségesek konferenciáján. — Ausztria megsegítése. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az antanthatalmak értekezletének, mint már jeleztük, mindenekelőtt két olyan kérdésben kell határoznia, melyek elsősorban Franciaországot érdeklik, amelyeknek rendezése azonban általános politikai és gazdasági szükség. Az egyik kérdés: a németországi fegyveres erő leszerelése, a másik: a Németországtól követelt kártérítés. Nem szorul bizonyításra, hogy maguknak a szövetséges hatalmaknak és a konszolidációra vágyódó valamennyi civilizált országnak is parancsoló érdeke a megegyezés létrehozása és újabb bonyodalmak elkerülése. A túlzottan sovén és militarista körök kivételével a franciák is belátják, hogy kényszereszközök alkalmazása a helyzetet teljesen fölboríthatja, Franciaország szövetségesei pedig tisztában vannak azzal, hogy Németország konszolidációja nélkül a világgazdaság rekonstruálása alig képzelhető el. A franciákat és a németeket a leszerelés és a kártérítés kérdésében tulajdonképpen csak időbeli és számbeli különbség választja el. Németország hajlandó teljesíteni a versaillesi békeszerződésben elvállalt kötelezettségeket, tehát kész leszerelni és eltetni, de azt mondja: 3. belső rend fentartása szegett adjatok időt a népőrségek leszerelésére, jóvátétel címen pedig ne követeljetek többet, mint amennyit nyújtani képesek vagyaink. Ezzel szemben Franciaország — hisztérikusnak nevezhető idegességgel — az azonnali és tökéletes lefegyverzést követelte, a kértérítés dolgában viszont húzódozott attól, hogy a végösszeget, amely a szerződés szerint 1921 május 1-ig meghatározandó volna, a német kormánnyal tudassa. A két ellentét közül az egyik, a lefegyverzés kérdése, úgy látszik, már a konferencia összeülte előtt eszmecsere tárgya volt a szövetséges kabinetek közt, mert egy mai távirat szerint a tegnap délutáni értekezleten már meg is hozták a határozatot. Anglia és Olaszország felfogása ismeretes lévén, kétségtelennek vehető, hogy Németország újabb halasztást kap a nép- és polgárőrségek leszerelésére, helyesebben feloszlatására. Ezzel a döntéssel elhárítottnak vehetjük a veszedelmet, mely a francia erőszakos rendszabályok megvalósítása esetén Németország belső rendjét és Európa nyugalmát fenyegette. Megoldásra vár még a jóvátétel ügye. Ámbár német pénzügyi körök meggyőződése szerint a birodalom pénzügyi szanálásához feltétlenül szfstecsi.