Nemzeti Ujság, 1921. december (3. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

0* **%. rzi . t f ^ »it cLu.i-1. * I A­M _* _ * f­­ W * / líra 3 korona ^ ^ Csütörtök,1921 december i v Ht év ft 270. sin, NEMZETI ÚJSÁG s=s=~.n..^ ----------------- 1 ^...T=.-: - —w,-t’:aa— .. , " .„.^a^sasasj— ? Szerkesztőség és eladóhivatal: Budapest, V. kerület, . Előfizetési ár: Egy hónapra W) tor., negyedévre BonTéd-utca 10. Telefon : 127— 46, 127— 47, 127—48. UPPICTTIBV Dfll ITItlI VADITAD 170 tor., félévre S40 kor., egész évre 660 kor. Egyes 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IV„ Duna­ u.6. B Eli E o £ 1 Ifi 1 rUEHlÄAl " fl f IL Ar fiám S kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Telefon: 128—08 és Teréz­ körút 62. Telefon: 121—41. Reklamációk: 19—55 és 121—41. Ausztria pogárra akarja kialasstani a soproni népszavazást Bécs, nov. sk(A Nemzeti Újság tudósítói A­­rtfk telefon­mentése.) A soproni Heimatdienst jelentése szerint itteni jól értesült körökben így tudjuk, hogy­­ a soproni népszavazást jövő év januárja előtt aligha tarthatják meg. . A késedelemre az adott okot, hogy a sza­vazásra jogosultak jegyzékét, melyet az 1920. évi választói jegyzék alapján írnak össze, még mindig nem állapították meg véglegesen, úgy hogy a szavazásra jogosultak jegyzéke még nem került az antant-parancsnokság elé. A királyi pár ellátása az Egécsi ál­lamok közös kötelessége Bukarest, nov. 30. Politikai köröknek az a nézetük, hogy az utódállamoknak Károly ki­rály ellátásához való hozzájárulása érdekében az utódállamoknak megegyezésre kell jutniok. Ezeknek az államoknak Károly király megfe­lelő őrzése érdekükben áll és Portugáliától nem lehet kívánni, hogy erre a célra áldo­­zatokat hozzon. Ku­rm@Ady-Ékes Lajos rendőrállamnak nevezi Csehország Még Lenas egy táviratát is «enzurázták — Mi t&e-iánt a Kassai „Esti Újság“­««) tőtök követették a magyarok szabadon&ocsátását — Magyar képvisel&^sesizációs feesséde a cseh parlamentben — É november 27. (A Nemzeti Újság tudósitó­ Körmendy Ékes Lajos, kassai keresztény­­ta képviselő Új­ait a hivatalos jelentés már közölte a minap a prágai parla­­a cseh koupinyzat hibáiról és a felvidéki ág sérelmeiről rendkívül érdekes és bátor­­b eszébet m mondott, amely markáns megvitr­­hetott a felvidéki cseh gazdálkodást A­­Magyarság kitűnő vezére a többek közt ___ tszeket mondta. m­ífuszünkre a megnyilatkozás egyetlen le­hetősége a parlamentben való felszólalás. Ott­hon egy szót sem beszélhetünk, gyűléseinket betiltják, s cikkeinket az értelmetlenségig agyoncenzurázzák. Még a köztársaság elnöké­hez és a m­niszterelnökhöz intézett táviratai­mat, sőt a miniszterelnök úrnak hozzám érkezett táv­irati válaszát is törölte a cenzúra, amely nálunk szellemi szegények kezébe van letéve. A hatóságok szinte egymást igyekeznek lefőzni abban, hogy a kisebbségi jogok fity­­málásában, s a jogfosztás intézményes alkal­mazásában melyik mer tovább menni. Való­sággal szisztematikusan pusztítanak minden magyar intézményt. Nem elég, hogy a közsé­gek és városok autonómiájától kezdve minden önkormányzati terület fel van osz­latva, de minden olyan tényező, amely a közönség akaratmegnyilvánulásának hivatott tolmácsa lehetne, némaságra van kárhoz­tatva és választott tisztviselők helyett a közönség nyakára ültetett, a viszonyokkal ismeretlen idegenek disponálnak. Fel vannak oszlatva még a magyar irodalmi egyesületek, kaszinók, sőt újabban a gazdasági egyesületek is. Amit pedig a keresztényszocialista párttal, annak vezetőivel, szerkesztőivel és lapjaival csinál­nak, az sokkal súlyosabb elbánás, mint aminőt a cári despotiziaus magának valaha megenge­dett. Embereinket valósággal kutyák módjára fogdossák össze.­­ A kassai „Esti Újság"-ot a teljhatalmú minisztérium rendeletére azzal az indokolással tiltották be, hogy a velencei tárgyalások al­kalmával államellenes cikket írt. A betiltás szóbelileg és nagy rendőri apparátussal, a slobák lepecsételésével történt. Mikor azután kiderült, hogy a nyomdás­­sztrájk miatt a lap a velencei tárgyalások előtt, alatt és után egyáltalán meg sem jelent, akkor volt nagy elképedés, kapkodás. De azért a lap ma sem jelenhet meg.­­ A mozgósítással kapcsolatban lefogták a magyar társadalom legjobbjait, holott a ma­gyar lakosság ilyen intézkedésre egyáltalán semmi okot sem adott. Ha a kassavidéki tót falvak lakosságának azt az emberséges visel­kedését, hogy nagy reputációkban követelték az elfogott magyarok szabadonbocsátását, összehasonlítom a pozsonyi minisztériumban, s a vidéki hatóságok élén trónoló szlovák urak embertelen magatartásával, akkor meg kell állapítanom, hogy ezek a szlovák urak, kiknek a magyarok oktalan brutalizálása ellen egy szavuk sem volt — szegi,elkelik magukat. — A magyar nép ezeréves hazájának elvesz­tése feletti mérhetetlen fájdalmát, visszafojtva, józan mérséklettel beleilleszkedett az új viszo­nyokba és viselkedése minden vonatkozásban mintaszerű volt és­ ma is az. Ezzel a néppel, ennek intelligenciájával és intézményeivel úgy bánni, ahogy az eddig történt, nemcsak osto­baság, hanem százszoros igazságtalanság is. A kisebbségi jogok ilyen semmibevételébe mi bele nem nyugszunk. A békeszerződésnek van­nak bennünket védő rendelkezései is. Ha érvé­nyes a szerződés egyik fele, akkor érvényes a másik is. És ha önöknél hiába keresünk orvos­lást, akkor megyünk a külföldi közvélemény és a Népszövetség elé. Önök ezt a demokrati­kusnak nevezett köztársaságot ,valósággal meg­­csúfolták. Rendőrállamot alkottak, amelyben a cabinet noir­, az agent provocateur­, a detektív- és spicli rendszer, a kémszolgálat orgiáit üli. Ahány megálmodott gyanú van, legalább annyi a letartóztatás is. A személyes szabad­ság védelmének rendszerét ez a k­öztársaság nem ismeri. Önök nem számoltak azzal, hogy az ezer esztendős kapcsolatok ereje még sokáig érvényesülni fog, sőt Slovensko és Rugka Krajna földrajzi és gazdasági helyzetét te­kintve, az egészen soha nem is szünhetik meg. Ez a köztársaság addig nem konszolidálódha­­tik, amíg a nemzeti kisebbségek jogos igényeit ki nem elégítik és azok nemzeti érzékenységét tiszteletben nem tartja. A­ szónok ezután rámutatott arra, hogy a Károly király visszajövetele kapcsán elren­delt mozgósítás egyrészt illetéktelen beavat­kozás volt Magyarország­ belügyeibe és tapin­tatlanság a Felvidéken élő egymilliónyi ma­gyarsággal szemben, másrészt tapintatlanság volt a nagyantanttal szemben, amely meg is adta a kellő feleletet akkor, amikor a mozgó­sítási­ költség viselésének terhét a köztársaság nyakába zúdította. Az a tény, hogy Csehor­szág a hétmillió lakossággal bíró mai kis Ma­gyarország ellen, amely még a tűzoltókat sem mozgósította, Csehország oly nagy apparátus­sal vonult fel, nagy erkölcsi sikere Magyarországnak, mert az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetiségek brutális elnyomásával megvádolt Magyarországnak az elszakított területekre gyakorolt vonzó erejét éppen azok becsülték nagyon magasra, akik az elszakított területeken az „ezeréves iga” alól felszabadult lakosoknak földi paradicsomot ígértek. Körmendy-Ékes Lajos a következőképp fe­jezte be beszédét: — Nincs nagyobb csalás a világon, mint azt állítani, hogy a monarchikus államforma a demokráciát kizárja, vagy hogy a köztársasági államforma azt involválja. A demokrácia vál­tozatos jelszavaival űzött szélhámosságot ál­landóan folytatni lehetetlen. A tót nép nagy tömegei azért viseltetnek ma is rokonszenvvel a magyarság iránt, mert mint Hussarek volt osztrák miniszterelnök is megállapította, Európa népei közül csak az egyetlen magyar értett ahhoz a művészethez, hogyan kell szív­nek meleg érzelmeivel magához láncolni nem magyar ajkú polgárait. Ezt a művészetet igye­kezzenek elsajátítani, mert amíg ezt nem te­szik, addig ennek a vegyes lakosságú köztár­saságnak igazi konszolidációjáról beszélni sem lehet, addig önök nem államalkotó nép, hanem legfel­jebb a zavarosban egyelőre szerencsével ha­lászó dilettánsok. Küszöböljék ki­ a megértés útjában álló aka­dályokat és térjenek arra az útra, melyre ma­gukat a békeszerződésben az egész világ előtt kötelezték. A költségvetést nem fogadom el. Bethlen pélfalaKIM seme Az m1 pártalakitás na de még nem esett kutbya Kisgazdapártk­ tegnapi határozata folyam. A Kisgazdáért önállóságának fen­­tartásával és mások számára a kapu kinyi­tásával csak e l azt érte el, hogy a kapun senki sem kívett fem­enni. De nem akadályozhatta meg, hogy Bethlen István ne folytassa egy­séges kormánypárt alakítására irányuló ak­cióját.­­ Hogy ez a kormányzópárt mindjárt több­ségi párt lesz-e vagy csak kisebbségi párt, az attól függ, hogy Bethlen milyen támoga­tásra talál a kisgazdák ama tagjai ré­széről, kiket tegnap leszavaztak. A Keresz­tény Nemzeti Egyesülés Pártja már ma fel­ajánlotta támogatását. Amint a Keresztény­párt nem volt hajlandó egyszerűen belépni és ezzel beolvadni a Kisgazdapártba, any­­nyira elősegítheti az olyan pártalakítást, mely a keresztény nemzeti politika megvaló­sítására össze akarja fogni a társadalom minden rétegét. Voltaképpen most jutottunk el ahhoz a koncepcióhoz, melyet Bethlen pé­csi beszédében hirdetett s amely terve min­denkor rokonszenvre talált a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában. A kormány programja is szinte adva van arra a néhány hónapra, amennyi a nemzet­gyűlés élete. És ha a kormány a királykér­­í­ésben való agitációt még esetleg törvény útján is megszorítani kívánja, hogy a ki­rálykérdés ne izgassa a konszolidációra vá­gyó közéletet, ez is olyan kormányzati lé­pés, mely egyezik a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának mai határozatával, csak­úgy, mint a nyugalmat óhajtó közvéle­ménnyel. A kormányzatra váró feladatokat és a törvényhozás útján megvalósítandó re­formokat pedig Bethlen már­is megjelölte. A feladatok a folyton nehezedő élethez sza­bottak. Törvények gyártása helyett inkább erős kormányzatra, gyakorlati érzékre, a ba­jok gyors szanálására van szükség, ez pedig első­sorban a kormány erélyétől, tekintélyé­től és képességétől függ. Közel se lehet tehát azt mondani, hogy Bethlen vállalkozása meghiúsult volna. Ta­lán más alakot nyert, de lényegében meg­maradt annak, ami volt: megteremteni azt a kormányzati pártot, mely történelmi pro­grammá tudja tenni azt a politikát, melyet a keresztény nemzeti feleszmélés kiváltott. Ezt a programot nem lehet megvalósítani a földművelő nép és társadalom nélkül. Sőt annak ereje tarthatja csak fenn. A Bethlen új pártalakítási kísérlete tehát távolról se akar szembehelyezkedés lenni a kisgazdatár­sadalommal. Ezt csak a konkolyhintők fog­ják hirdetni. A demagógia fog majd ezzel a váddal dolgozni. De épp azért kívánatos, sőt szükséges, hogy a földművelő osztály is a maga erejéhez és hivatásához mérten fog­laljon helyet abban a táborban, melyben az intelligencia, a szociális érzésű polgárság, a munkásság — egyszóval a keresztény, demo­krácia szervezkedik. A magyar politikát keresztény nemzeti irányából nem is vetheti ki más, csak ha újra erőre tudna kapni az a szélső demokrácia és radikalizmus, melynek szelleme oltott be a nemzet organizmusába temérdek bacillust. A betegségeken, a bajokon, a válságokon át­estünk, még meg nem gyógyultunk, de a nemzeti lájlbadozás jelei, közt élünk. Ezt az esetet megmenteni, megerősíteni — ez a ma feladata. Ez ma az egyetlen program, melyet, akár sikerül Bethlen pártalakítási koncep­ciója, akár nem, a kormánynak meg kell valósítania. n.

Next