Nemzeti Ujság, 1921. december (3. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1921 december 0 Rathenau Londonban tárgyal a német jóvátételről Német-angol jóvátételi tanácskozás — Anglia moratóriumot javasol Németországnak London, nov. 80. (Reuters) Megerősítik azt a hírt, hogy Rathenau dr. utazása a jóvátételekkel függ össze. Valószínűleg a Wiesbaden egyezményhez hasonló javaslatot fog az angol kormány elé terjeszteni. A moratórium ügye az angol minisztertanács előtt London, nov. 30. Rathenau dr. tegnap hosszasabban értekezett a jóvátételi bizottság brit delegátusával és azután fontos megbeszéléseket folytatott Horne angol pénzügyminiszterrel. Ma valószínűleg Lloyd George-zsal fog tárgyalni. Ruthenau javaslata alapján, melyet a pénzügyminisztériumnak megküldtek, az angol kamara ma délután ülést tart a moratórium kérdésében. Figyelemreméltó, hogy a londoni City közölte a kormánnyal, hogy hozzájárul a fizetés elhalasztásához. Reuter-jelentés szerint a mai minisztertanács a moratórium kérdését ülésének napirendjére tűzte. Megbízható értesülés szerint az angol bankárok túlnyomó részben támogatják a moratórium kérdését. Angol-német szövetség késsel London, nov. 30. (I. Nemzeti Újság tudósítójától.) Az angol-francia és az angol-német viszonyban láthatólag eloiódásért álltak be. Curzon lord tegnap nagy beszéldet mondott, melyben a francia-angol megegyezés mellett foglalt állást s a tengerentuli faankok lakomáján beszédet mondott Watrin Churchill is, aki szerint a külügyi politka végső kifejtésében angol-amerikai-japán egyezményre törekszik. Szükség van azonban Európában egy új hármas egyezményre Anglia, Franciaország és Németország között a világ eltűnt pénzügyi jólétének új megteremtésére. Azután így folytatta: -- Hogy ezt a kombinációt könnyű vagy nehéz dolog-e megvalósítani, az majd kiderül: Angliának kötelessége, hogy e cél elérésére törekedjék. Angliának Franciaország rovásáranem szabad barátságot kötnie Németországgal. Franciaország szívbeli barátja az angoloknak. Anglia olyannyira bízik a francia nép zsenijében, hogy biztos afelől, hogy a francia nép belátása rövid néhány éven belül, talán már korábban is, arra a megismerésre fog vezetni, hogy Európa dicsőségének újjáélesztésére és megújítására csak az egészséges és megelégedett Németország segítségével lehet eljutni. E beszéd megvilágításában nem meglepő a Daily Herald diplomáciai munkatársának az a véleménye, hogy elképzelhető olyan átalakulás, amelyben a francia-angol antant helyébe angol-német egyesülés lépne. Ez nem csak lehetséges, de valószínű is. Ugyanez a tudósító hihetőnek tartja az Observer párisi levelezőjének azt a hírét, hogy az angol kormány Németország javára két évi moratóriumot javasol. Németország 1921 előtt nem fog többé fizetni. Ha Franciaország nehézségeket támasztana, emlékeztetni fogják arra, hogy ő volt az, aki először kötött különegyezményt Wiesbadenben a természetbeni szolgáltatásokról és a rendkívüli kártérítési fizetésekről. Anglia semmi esetre sem venne részt újabb büntetőrendszabályokban. Ha Franciaország vonakodnék hozzájárulni a moratóriumhoz, akkor Anglia arra bátorítaná Németországot, hogy jelentsen fizetésképtelenséget Ezt a kérdést tárgyalja nagy aggodalommal a Temps és érdekes hírt közöl arról, hogy ez angol kormány jegyzéket intézett a nagykövetek tanácsához, amelyben céloz a rajnamenti katonai rendszabályok felfüggesztésére és követési, hogy csökkentsék Németországgal szemben a fegyverkezést. Az angol közvélemény az újabb orientációjára nagy hatása volt Vanderlipp amerikai bankár tanulmányútja, amelynek végén Newyorkban tartott népgyűlésen kijelentette, hogy sem a győztes államok nem tudják Amerikában fölvett kölcsöneiket törleszteni, sem pedig a legyőzöttek nem képesek ez rájuk rótt hadisarcot megfizetni. Ha Németországot mégis kényszeríteni akarják, hogy tovább fizessen, — mondotta Vanderlipp —, akkor össeroppan, aminek beláthatatlan következményei volnának az egész világra. Ausztria ratifikálta a velencei megállapodást Az osztrák asiasstifies niss inSess Bécs, november 30. A nemzetgyűlésmai ülésének napirendjére első pontként az elnök javaslatára a külügyi bizottságnak a velencei jegyzőkönyv jóváhagyására vonatkozó jelentését tűzték. A javaslat előadója, Mégr dr. rámutat arra, hogy a Velencei jegyzőkönyv csupán kötelezettség nélküli tárgyalások eredményét tartalmazza és abból az államra nemzetközi jogi kötelezettség nem hárulhat. Az akotmányos jóváhagyással, amelyet most a kormány a nemzetgyűléstől kér és a ratifikálással a jegyzőkönyv államszerződés jelleget nyer és kihirdetése után úgy nemzetközi jogi tekintetben, mint befelé is hatályba lép. Emellett újólag megállapítjuk, hogy reánk nézve csak a scünt-germainn szerződés határozmányai lehetnek mértékadók, hogy mi a magyar kisérő jegyzéket el nem ismerjük és hogy az antant súlyos nyomása alatt vagyunk kénytelenek a velencei jegyzőkönyvhez hozzájárulni. Schober szövetségi kancellár szólalt fel ezután. Beszéde bevezetésében Utalt arra, hogy döntés előtt áll az a kérdés, amely az osztrák közvéleményt három esztendő óta tartja izgalomban. Nyugat-Magyarország fővárosának sorsa dől el a népszavazáson, amely ha kedvezőtlen kimenetelű lenne, megváltoztatná a saint-germaini szerződésnek egyetlen Ausztriára kedvező pontját. Hangsúlyozza, hogy Sopronról Ausztria a lakosság megkérdezése nélkül soha önként nem mondott volna le. Beszéde további során kéri Schober a nemzetgyűlést, hogy a Sopronban és környékén megejtendő népszavazás elfogadásával tett engedményeket vállalják magukra, utal arra, hogy ez volt az egyetlen járható út, amely Nyugat-Magyarországnak Ausztriával való egyesülésére vezethet és mert ez a nagyfokú előzékenység abból az őszinte kívánságból is fakad, hogy ha Sopron sorsa a népszavazástól függ, akkor talán gyorsabban beheged az a seb, amelyet a békeszerződések végrehajtása a velünk négyszázéves közös történettel összekapcsolt szomszédállam szívén ütött. Budapesten és egész Magyarországon nem szabad azonban elfelejteni azt, ami a nyugatr magyarországi kérdés keletkezésére és Austria és Magyarország jövendőbeli viszonyára alapvető jelentőségű, azt a tényt, hogy a saint-germaini és trianoni Miescerpidésekben a győztes antantállamok voltak azok, amelyek megállapították, hogy a nyugatmagyarországi vármegyéket Ausztria kapja meg és az antanthatalmak voltak azok, amelyek megállapították, hogy ennek milyen terjedelemben és milyen körülmények közt kell megtörténnie. Magyarország igazán nem kívánhatta, hogy a Renner dr. akkori kancellár által vezetett békedelegáció Ausztria nevében, amelytől a német fajtestvérek millióit, virágzó gazdasági területeket és történelmi jelentőségű birtokokat erőszakkal vettek el, ennek az ősnémet nyelvterületnek, Nyugat-Magyarországnak odaítélését visszautasítsa annál kevébbé, mivel ezek közt vannak azok a területek, amelyekért évszázadok előtt már nagy versengés folyt, , mint Borostyánkő, Kismarton, Fraknóváralja,, Szarvkő, Kabold és Rohonc, amelyeket III. Ferdinánd császár 1647-ben az alsóausztriai rendek határozott tiltakozása ellenére Magyarországnak adott át. Az említett békeszerződések végtelen szenvedést és számtalan fájdalmas csalódást okoztak úgy Ausztriának, mint Magyarországnak, de kérdem: mi volt a nagyobb igazságtalanság: oly sok színtiszta német lakosságú ország elszakítása a német Ausztriától, vagy pedig a német nyelvű Nyugat-Magyarország elszakítása a magyarul beszélő Magyarországtól. (Élénk helyeslés.) Miután azok a tárgyalások, amelyeket mi hatalmak kívánságára Magyarországgal több ízben folytattunk, Magyarországnak Nyugat-Magyarországra való jogunkkal teljesen összeegyeztethetetlen, túlzott igényei folytán eredménytelenek maradtak, a Mayr dr. akkori kancellár vezetése alatt álló osztrák kormány nem mulasztotta el, hogy Nyugat-Magyarországnak az osztrák közigazgatásba való átvételét megfelelően előkészítse és mivel sejtette, hogy ez az átvétel nem fog simán megtörténni, az antantnál katonai segítség kirendelését is kérte. Az osztrák kormánynak e kívánságait, sajnos, nemteljesítették , és midőn a mostani osztrák kormány a nagyköveti konferencia előtt kijelentette, hogy maga hajlandó azokat a csapatokat kiküldeni, amelyek az ország megszállására szükségesek, erre kategorikus „nem“ volt a válasz és hivatkozás történt a soproni szövetségközi bizottságnak a nagyköveti konferencia általjóváhagyott és reánk nézve egyedül mértékadó utasításaira. A magyar kormány az átadás után, augusztus 31-én az osztrák kormánynak ajánlatot tett, (melyben az Ausztriának ítélt területnek több mint negyedrészét az egész nyugatmagyarországi lakosságnak több mint kétheted részét Magyarország számára követeli. Est az ajánlatot az osztrák kormány, a külügyi bizottságnak augusztus 18-iki és 27-ikihatározataira támaszkodva, azzal utasította vissza, hogy a nekünk odaítélt területek sima átadása előtt ezek a tárgyalások lehetetlenek. Az antant megparancsolta a magyar csapatoknak, hogy hagyják el Nyugat-Magyarországot: a magyar csapatok el is hagyták Nyugat- Magyarországot Helyükre csendőrök jöttek, akik bizony nem nagyon hasonlítottak a csapatokhoz. Mikor a csendőröknek is el kellett hagyniuk az országot, a csendőrök is eltűntek és az úgynevezett „felelőtlen elemek“ árasztották el az országot. A csapatok, a csendőrök és a felelőtlen elemek közt való kapcsolatot a magyar kormány maga világította meg, amidőn — mint később alkalmasa lesz kifej* teni — villámszerű gyorsasággal megtisztította az országot a felelőtlen elemektől. Schober ezután azt fejtegette, hogy nem Nyugat- Magyarország népe szegült ellene fegyverrel a meg*szállásnak, hanem szabadcsapatok, amelyeket „bizonyára nem a magyar kormány tudta nélkül egy messze szétágazó szervezet küldött le Nyugat-Magyarországba". Az osztrák kormány gyenge biztonsági csapatai minden erőfeszítés ellenére sem voltak elég erősek a „terrorizált lakosság megvédésére“. Az osztrák csapatok visszavonásának hosszas indokolása után részletesen ismertette a kancellára velencei tanácskozás diplomáciai előzményeit. Rámutatott arra, hogy a Velencébe szóló meghívás esetén nem látott utat arra, hogy „a nyugat-magyarországi lakosság szenvedéseinek végét vesse**. A nemzetközi jog perrendtartása — mondotta Schobig (és ezzel találóan jellemezte a trianoni szerződéssel Magyarországra elkövetkezett helyzetet) — sajnos, ilyen jogerős döntésekre nézve nem jelöli meg a végrehajtó szervet és még mindig azé a jog, ald azt maga raagának megszerzi. Megállapítja végül a kancellár, hogy a létrejött megállapodást csak azzal a feltétellel írta alá, hogy az aláírás nem kötelező egyébre, minthogy .A jegyzőkönyvet a nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlja, így elértük, hogy éppen egy hónappal a jegyzőkönyv aláírása után Nyugat-Magyarországot birtokunkba vehetjük. A kormányt több oldalról szemrehányással illették, hogy a restaurációs kísérlet folytán keletkezett magyarországi helyzetet nem használta fel Nyugat- Magyarország rögtöni és teljes megszállására. Ezt a szemrehányást visszautasítom. Emlékeztetem Önöket arra, hogy Nyugat Magyarország ezekben a válságos napokban sem szabadult meg egy percre sem a bandáktól, úgy hogy Ausztria katonai akciója szemben találta volna magával úgy a restaurációs kísérlet, mind a magyar kormány híveit, úgyhogy ez az akció bennünket a le nem fegyverzett Magyarországgal szemben a legsúlyosabb helyzetbe juthatott volna. De diplomáciai tekintetben is igen kedvezőtlen helyzetet teremtett volna ez az akció, mert végül is teljesen magunkra hagytak volna bennünket. Szívós munka után végre sikerült nekünk a szavazási aktus szabadságának és igazságosságának legfontosabb feltételeit érvényre juttatnunk. A szavazás titkos lesz és az ennek védelmére szükséges kanzálok mellett fog lefolyni. A magyar csapatok elhagyják a területet és mint Benes úr, éppen most közli velem, a felsősziléziai kontingens átvonulására nézve már gondoskodás történt, úgy hogy a szavazás a szövetségközi rendfentartó csapatok jelenlétében fejjük majd le. A kancellár a javaslat elfogadását újólag a nemzi gyűlés figyelmébe ajánlotta, majd a kancellár után Dinghoffer dr. tiltakozott a népszavazás előkészítésének módja ellen és felhívta Magyarország figyelmétarra, hogy a két ország egymásra van utalva. Leitner szociáldemokrata képviselő szólalt még fel, utána a nyugatmagyarországi kérdésről szóló jegyzőkönyvet a nemzetgyűlés felénél is több tagja jelenlétében egyharmadnál nagyobb szavazattöbbséggel elfogadták. KyagaS-Msagerorsság ??j fÉgysé!lSEgít I öelstasterí/ Becs. nov. 81). |A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nyagatmagyarországi népszavazás körül lezajlott diplomáciai küzdelemnek Masirevica bécsi magyarkövet nyilatkozata adja meg a karakterét, amelyik Ausztria ratifikációs és a felötte missu megszállás terén tanúsított csüresivart erőfeszítésével szemben röviden a következőt iondja: — Amennyiben \_/népszavazás eredménye Ausztriára nézve tznvező lenne, Magyarország minden továbi tiltakozás nélkül aláveti magát a döntésnek és átadja az Ausztriának ítélt területet az osztrák kormánynak. Ez a kijelentés nem csupán az események várható kialakulását festi minden agitációnál ékesebben alá, de egyúttal a két rivális állam erkölcsi ellentéteinek is történelmi dokumentuma, amit jóleső érzéssel könyvelünk el a nyugatmagyarországi események lapjain. Az átítelt területek megszállása, mint arról jelentéseink beszámolnak, befejezést nyert. Hivatalos jelentést erről az osztrák kormány mindezidáig nem adott, de az a tény, hogy a vas megyei Csém és Pornóapáti is már megszállás alá került, a teljes megszállást — térkép és logika szerint — kétségtelenné teszi. S úgy látszik, ezzel áll összefüggésben a soproni tábornoki bizottság ma kiadott rendelete, amely szerint az összes soproni lapokat a 3-as számú antant-albizottság cenzúrázza felül. A velencei egyezmény ugyanis a teljes megszállás napjától számított nyolcadik napon rendeli el a népszavazást, nem lehetetlen, hogy az életbe lépett cenzúra ennek a nyolc napnak a kezdetét jelenti.