Nemzeti Ujság, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

Szerda, 1922 március 1. NEMZETI ÚJSÁG Franciaországban más­fél esztenc­es katonai szolgálati időt léptetnek életbe A békeszerződés eredményei nem felelnek meg a várakozásoknak Paris, febr. 26. (Wolff.) A kamara mai ülé­sén a hadsereg kiegészítéséről szóló törvény­­javaslatot tárgyalta. Fabry előadó jelentésé­ben kifejtette, hogy az egyéves szolgálati idő megfelel a végrehajtott békeszerződésnek, most azonban a tizennyolc hónapi szolgálati kötelezettség felel meg a helyzetnek, amely a szerződés ellenére kifejlődött és igen sokban különbözik attól a helyzettől, amelyet várni lehetett. Francia tisztek inzultáltak egy cseh szenátort Prága, febr. 28. Gödingben pár nappal ez­előtt francia tisztek lovaglóostorral megfenye­gették Lorenz szenátort a sajtóban megjelent közleményei miatt. A honvédelmi miniszté­rium most kijelenti, hogy a francia tiszteket visszahívták és felelősségre vonják őket. Holnap lép életbe a 3%-os forgalmi adó és a 20° 0-os luxusadó A kisebb adókulcs miatt a közönség ma megrohanta az fizteteket (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az érdek­­képviseletek és a fogyasztók minden tiltako­zása ellenére március 1-én mégis csak életbe lép a 3 százalékos forgalmi adó és vele együtt a 20 százalékos luxusadó. Az egyetlen kedvez­mény, amit a pénzügyminiszter a közönség ér­dekében piegtett, az volt, hogy a forgalmi adót nem február 1-én léptette életbe, hanem március 1-ére halasztotta el. A pénzügymi­niszter ugyan kilátásba helyezte azt is, hogy a luxuscikkek jegyzékét revízió alá fogja venni, azonban ez nem történt meg és ez a mulasztás talán még súlyosabban érinti a kö­zönséget, mint a 3 százalékos forgalmi adó. Ugyanis a luxuscikkek sorában egész sereg olyan cikk szerepel, amely egyáltalában nem mondható luxuscikknek és amely az elsőrendű életszükségleti cikkek sorába tartozik. Ezek után most szintén 20 százalékos adót kell fizetni, ami a fogyasztók szempontjából már elviselhetetlenné teszi a helyzetet Ha még hozzávesszük azt hogy előreláthatólag már március 15-én életbe fognak lépni a magasabb vasúti tarifák, úgy túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a megélhetés március vége felé legalább 100 százalékkal lesz drágább, mert hiszen a forgalmi adót a luxusadót, a vasúti tarifát többször fogják felszámítani a közönségnek. Kereskedői körökben éppen ezért a jövőt a legpesszimisztikusabban ítélik meg. Általában számolnak, a fogyasztás rendkívüli megcsappa­násával és azt hiszik, hogy a publikum legfel­jebb napi szükségletét fogja bevásárolni. Ma volt az utolsó nap, amidőn még a másfél százalékos forgalmi adó és a tízszázalékos luxusadó mellett lehetett vásárolni. Ennek nyoma meg is látszott az üzletekben. A ruha-, textil-, cipő-, divatüzleteket egész nap folya­mán valósággal elözönlötte a közönség. Hoz­zájárult az üzletek megrohanásához az a kö­rülmény is, hogy a tisztviselők is ma kapták meg fizetésüket és akinek bevásárolni valója volt, sietett vele, hogy még az alacsonyabb adókulcsot fizesse. Belvárosi üzletek előtt va­lósággal sorba állott a közönség és a kereske­dők, személyzetükkel együtt alig győzték a ki­szolgálást. A legtöbb közülük azonban mégis szomorúan nézte ezt a nagy megrohanást. Kapuzárás előtti vásárlások ezek — mon­dotta nekünk egy kereskedő — tessék majd bejönni holnap és holnapután az üzletbe, mun­ka nélkül leszünk valamennyien, mert aligha akad vevő. Tudomásunk szerint a kereskedelmi érdek­­képviseletek mozgalmat indítottak a luxusadó és a forgalmi adó végrehajtási utasításának enyhítése végett és ez ügyben még e héten ér­tekezletet tartanak. Sürgetni fogják azt is, hogy a luxuscikkek jegyzékét a pénzügymi­niszter revízió alá vegye. Ausztriát a szövetségesek megsegítik, de ellenőrzés alá helyezik Az év deficitje 250- 300 milliárd osztrák korona Bécs, febr. 28. (A Nemzeti Újság tudósítójá­­tól.) Annak ellenére, hogy az antantállamokon­­és Csehországon kívül még a skandináv álla­mok is foglalkoznak a tervvel, hogy Ausztria számára kölcsönt folyósítsanak, a politikai és gazdasági körök sötétnek látják a helyzetet Attól tartanak, hogy a kölcsönök fejében a szö­vetségesek Auszriát gondnokság alá helyezik, illetőleg oly intézkedések megtételére kötelezik, amelyek gazdasági önállóságát teljesen illuzió­­riussá teszik. A feltételekről különben már a Demokrácia — Amerikában írta : Irsay István dr. Chicago, febr. 15. ■ Nézze meg kérem azt az urat Az ennek és ennek a banknak az elnöke. Mint házaló kezdte. —­ Úgy? felelem és semmi csodálkozás nem ül az arcomra. Elég régen vagyok itt már ahhoz, hogy ezt a fajtáját a dicsekvésnek meg­szokjam. Házaló volt? Akkor nagyon érdekes lehet az üzleti élet psychológiája, hogy az illető domináns szerephez juthatott. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a házaló lelkivilága nem kell hogy különbözzék a bankelnökétől és aki­nek a szellemi élete ócskavas vételére és el­adására van beállítva, az ugyanebben a me­derben, ugyanazokkal a módszerekkel haladhat előre és végül ócskavas helyett kötvényeket fog venni és eladni. Hála Istennek, — ámbár ezt az áradozást sokszor hallottam — mégis azt hiszem, hogy az üzleti élet élére csak rit­kán kerülnek házalók. Valaki beleszületik ebbe a világba tele indu­latos erővel. Szegény szülők fia. De beleékelő­dött a munka kellős közepébe nagyon hamar. A szeme messze ellát, mert tehetséges. Sokat lát és sokat akar. Nagy tervek zsibongnak benne fiatalon. Miért akasszák meg a körül­mények? Ne akasszák meg, de nem is akaszt­hatják, mert szerencséjére a gondolattalan em­beriségnek, a gép ensemble-ja nagyon is tö­kéletes szokott lenni, belőle semmi sem hiány­zik. A genie gondolata legtöbbször akarat, az akarata még többször tett. És a géniusz hor­dozója érzi, hogy noblesse oblige. Tanul és dolgozik, képzi magát éjjel-nappal és öntuda­tosan megy eléje a nyitó napnak, öntudatosan szalad neki a robogó létnek. Nem bukik el. A genie-re szükség van, a genie-t, ha önmaga megadta a lökést, mások kapják kézbe és vi­szik előre. Csak meg kell mutatnia, mit tud­ valamit látszatnia kell. A többiek érzik, hogy szükségük van reá, a többiek ragaszkodnak hozzá, a saját kedvükért, mindnyájuk kedvéért héten biztosat fog tudni a kormány, mert ma Londonba érkezett Grimm volt osztrák pénz­ügyminiszter, aki érintkezésbe lép a Népszövet­ség pénzügyi bizottságával. Híre jár, hogy a feltételek közt szerepel a papírpénz nyomásá­nak beszüntetése, a jövedelmek erősebb meg­adóztatása, továbbá a liszt- és kenyér állami pótlék megvonása. A parlamenti pártok fölszólítani készülnek a kormányt, hogy adjon felvilágosítást a köl­­csön­tárgyal­ásokról és az ország pénzügyi helyzetéről. Az 1922-ik év deficitjét 250—300 mil­­liárdra becsülik. A kölcsönök hírére az idegen valuták árfolyama hanyatlott, a közúti valut azonban újból emelni készül a viteldíjakat, ami további általános drágulást idéz elő, és nevében. Hamar lesz belőle az, ami kíván­kozik, így emelkedett fel például a Canadian Pa­cific elnöke. És sokan mások, különösen köz­lekedésügyi emberek. Megérdemlik. Glória ne­kik. Szép példát mutattak: a lendületes aka­rásból. De a szép példának ezek a mutatói nem demokraták. Távol legyen tőlük. Ezek arisztokraták. Megbecsülik, értékelik énjüket és nem lévén szükségük rá, nem áltatják ma­gukat azzal a frázissal, hogy mindenki egyenlő. Ha egyenlő, miért nem pl. John Smith lett a vasúttársaság elnöke, miért közülök valaki, a tehetségesek, a kiválók, a szellemi arisztokra­ták közül? (Tudniillik a nép így értelmezi itt a­­ demokráciát. Washingtontól, Franklintól és Lincolntól örökbe maradt, még a francia for­radalom ideológiáján épült, az egyénnél már divatjukat múlta mondatok alkotják a demo­krácia fogalmát. Hisz a tömeg mindig az egyé­nek mögött van évszázadokkal. És hát hogyne volna mindez az axióma való, amikor a nem­zet nagyjai állították fel. Washington ugyan mégsem állt szemtől-szembe a modern kapita­lizmussal. És mégis igaza van, mert az elvek nagyon szépen festenek és három fontos okból kell esküdni rájuk: először, mert az iskolában úgy tanítják, másodszor, mert vigasztalás a szegény embernek, hogy már e földön is bol­dog lehet, harmadszor, mert hát Amerika de­mokrata marad és lesz!­ Az már azután nem nyom a latban, hogy a demokrácia fogalma mit takar, honnan született és hova vezet ez a nyájas fogalom és még nyájasabb szó. Fontos csak az az egy, hogy mindnyájan egyenlők va­gyunk. A beteggel az egészséges egyenlő, a bolond a józannal, a rossz a jóval, a tehetsé­ges a tehetségtelennel. Feltéve — feltéve, hogy egyenlő a pénzük, még célszerűbb, ha a józan, a jó, a tehetséges stb. több pénz felett rendel­kezik, (ha tényleg egyenlő akar lenni az anti­­podusával). Szóval a gazdag nem egyenlő a szegénnyel. Mintha valami akadoznék itt a logikában és a kígyó a saját farkába harap. Mert nem mindenki lesz vasútelnök. Ki lesz az? Aki tehetségesebb. De, aki tehetségesebb. Huszár Károly ünneplése (­A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar újság­író társadalom ma este az Otthon­ Körben­ rendezett vacsorán meleg, szinte családias szeretettel ünnepelte Huszár Károly volt miniszterelnököt, aki az újságírás teréről lépett a politikai pályára és a régi kollegiali­tást a legmagasabb polcon is megtartotta. Ez az ün­neplés nem a politikusnak szólt, hanem a szervező tehetségnek, aki nyomor-akcióval milliókat varázsolt ki a fővárosi éhségdzsungel borzalmainak enyhítésére és aki most áll az új akció küszöbén, amely a jövő magyar tehetségeit van hivatva felkarolni. Mindezek­ben az akciókban a sajtó hűséges munkatársa volt Huszár Károlynak és a mai lakomán elhangzott be­szédek zálogát adták annak, hogy a magyar tehet­ségek megmentésére irányuló új akciója az egész sajtó osztatlan támogatására fog találni. A vacsorán, amelyen a fővárosi saj­tóegyesületek és napilapok képviselőin kívül számos közéleti kiválóság is megjelent, az első félköszöntőt az Otthon­ Kör ne­vében Kun Andor tartotta és miután üdvözölte a ven­dégeket, méltatta Huszár Károly alakját, aki mindig egész ember volt, a saját útján járt és mindenbe a szivét viszi be. Belevitte a szivet a politikába is és ezzel tudott társadalmi békét is szerezni. Pekár Gyula államtitkár kiemeli, hogy Huszár mindig a lényeget látta meg és akcióiban annak meg­valósítására­­törekedett. Kitűnő tulajdonságai szinte mellékesek nála, mert legszebb gondolatai a szívből jönnek és ez az ő titka. Bonitz Ferenc mint legrégibb szerkesztője és négy újságíró testület képviselője üdvözli Huszárt, mint jó kollegát és jó újságírót.. Kiemeli, hogy minden akciójában a legnagyobb segítőereje a sajtó volt kü­lönbség nélkül: reméli, hogy ez lesz a jövő akcióban is, amely az újságíró társadalmat elsősorban érdekli. Akik kezükbe vették az ország sorsát forró aggyal és hideg szivel tették ezt, mikor fordítva kellett volna. Huszár Károly azonban hideg aggyal és forró szível dolgozik a jövő magyarsága érdekében. Rákosi Jenő a Huszár által kezdeményezett új ak­ció jelentőségét méltatja, amely nélkül Magyaror­szág múlhatatlanul elvész. A legszomorúbb perspek­tíva előttünk az, hogy a fiatalság, amely ma készül jövendő csatáira, olyan állapotban van, hogy a te­hetségek a jövendő ígéreteivel mintegy örvény szé­lén táncolnak és az a veszély fenyeget, hogy a kö­vetkező nemzedék nemhogy feljebb emelkednék, ha­nem még inkább alább száll. Ha mi tudunk segíteni az új nemzedéken, akkor megtettük azt, amit még az országért megtehetünk. Nem az a nagy szerencsétlen­ségünk, hogy szétdaraboltak bennünket, hanem, hogy lelkileg vagyunk megcsonkítva és a lelki integritást kell a jövő­­nemzedékben biztosítani. Huszár ezt az alkalmat úgy tekinti, mint amely újabb lendületet adhat a magyar tehetségek megmen­tésére induló akciójának. Megkapó szavakban, saját életéből indulva ki, festi a diáknyomort, amely te­hetségeket derékban törhet ketté. Nem tudja, hogy a mai ifjúságban, amely fizikailag annyira meg van gyengülve, megvan-e a szívósság, hogy nehéz elemi körülmények között is előre tudjon törni. A legna­gyobb bajt ő is a lelki integritás elvesztésében látja. Pent és lent a kétségbeesés ül a lelkekben. Új moz­galmát azzal a jelszóval indítja meg, hogy a magyar integritáshoz a magyar társadalom integritása vezet. Nemcsak anyagi segítséget akar nyújtani a jövő ma­gyar tehetségeknek, hanem lelki kapcsolatot terem­teni velük. A hat millió koronát, amelyre szüksége az már gazdagabb is, vannak, akik egy és van­nak, akik száz talentummal indulnak el a nagy útra. Ezt azonban senki sem szereti elismerni. Mindenki egyenlő és egyenlően kell boldo­gulnia, különben igazságtalan a társadalom — okszerűen. Hogyne, de akkor keressük az igaz­­talanságot a természetnél, amely handicap-pel bocsátott el egyeseket. A legtöbbet. Úgy látszik, a „survival of the fittest” elmélete szerint mégsem csak a legalkalmasabbak élik túl az évezredeket Különben hála a jó Égnek, hogy így van. Most vegyük szemügyre, hogyan is áll a do­log a házalóval. A házaló ócskavasat adott és vett nem gyerekkorában, hanem felnőtt korá­ban, amikor más, valóban jócélú ember kemé­nyen tanult és dolgozik, építi ki magában az öntudatos jövőt anyagot hord össze, hogy majdan felelősséges állásban a többiek káréit ne vallják az ő self-made-man-ségének. A há­zaló adott és vett és közben csak egy gondo­lata volt: a Pénz! Meg kell élnem, nyögte ma­gában és sírta másoknak, amikor nem kelt a vas, lerongyolódott a ruha és néhány cent ala­mizsna kellett meleg sandwichre. Nekem is meg kell élnem — mondta vállát vonogatva, amikor később mások kértek tőle. (Sokan van­nak ugyan, akik ezt az állítást nem ismerik el annyira magától értetődőnek.) Az elv jó, hogy pénzt be, de sohase ki, mert a centek gyűlnek a számoló ember kezében és szépen, lassan fo­lyószámlává sűrűsödnek, különösen amikor egy nagyob tétel mosogatórongy, vagy fog­piszkáló, vagy akármi más fordul meg ezen a kevéssé kényes kézen. A pénz pénz és az üzlet üzlet — mondják ezen urak és amikor három­ezer dollárjuk van, mélyen lenézik a kétezer dollár tulajdonosát és százezerre­ magasan a kilencvenezres felett állanak. Ez tehát a híres elv: a pénz pénz. Hogy tudniillik két dollár több, mint egy. Csodálatos, hogy ez az egyszerű számtani tétel milyen indokká képes válni némely ember kezében. Hát hogyne, mikor ez a kéz annyira ellentétes a Midás királyéval. Az ő keze érintésétől minden szemét arannyá vált — a házaló urak érintésétől pedig még az ­3

Next