Nemzeti Ujság, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

2 mintha bizony ennek az ára nem a területi in­tegritásról való végleges lemondás volna, fiát, ha ez nem hipokrízis, akkor nem tudom, mi az? Már­pedig a múlt idők megmutatták, hogy a­ hipokrízis milyen kárt tesz a nemzet jellemében, mert nagy erőfeszítést igénylő el­határozásokra, igazi céltudatos akarásra a nemzetet teljesen képtelenné teszi. Pedig az erő éppen a céltudatos, a törhetetlen akaratban, nem pedig a hatalmak előtt való bujkálásban rejlik. Ha folytatni fogjuk azt az utat, amelyen az­ Ausztriával való kapcsolat fennállása ide­jében jártunk, még jobban meg fogjuk adni az árát, mint megadtuk 1918-ban. Hiszen a nem­zeti önérzetet fokozni kell, azt pedig nem lehet fokozni sem a kivételes hatalom állandósításá­­val, sem erőszakos választásokkal, sem hamis jelszavakkal, sem az ideák összezavarásával, hanem csak határozott célok kitűzésével, a nemzet felvilágosításával, erőteljes agitációval és meggyőződéssel, s a lelkek megkeményíté­sével. . . . . . . , Legyen hát már egyszer vége a hipokrízis uralmának, elég volt már belőle, tanulhatnánk valahára a közelmúlt történetéből. Meg kell mutatni a nemzetnek, hogy letiport és senki által meg nem értett nemzet csak erényei és erős akarata által emelkedhetik fel ismét, ha céljai eléréséért minden áldozatra kész. De ócsárolni a Habsburgokat elűző forradalmat és tovább maradni a forradalom, a detronizáció­­és a szabad királyválasztás útján, demokráciát hirdetni és amellett elnyomni a közszabadsá­got, Nagy-Magyarországot emlegetni, de meg­tagadni az arra vezető eszközöket: mindez oly benső ellenmondás, mely magát nemcsak azon boszulja meg, aki cselekszi, de főképpen magán a nemzeten. kincsen szakadás a keresztény ellenzéken Vuagnér­sti kapcsolatok a forradalmi radi­­kaufzm­ussal szemben — Friedrich megcáfolja az álhíreket — Belgrád gratulál a budapesti szocialistáknak (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Friedrich Ist­ván mai beszéde, mely az engedékenység hangján szólalt meg és súlyosan elítélte a min­­denáron való ellenzékieskedést, konkrétebb for­­mát adott azoknak a lappangó híreknek, ame­lyek már egy hét óta a keresztény ellenzék egy része és a kormányzópárt között történt közele­désről beszélnek. Mindenesetre jellemző, hogy ugyanazok a hírforrások, amelyek konstatál­­ják ezt a közeledést, tehát a politikai konszo­lidációnak egy tagadhatatlan tünetéről szá­molnak be —­ ugyanakkor pártbomlásról, egye­netlenségről hintik el a h­it­eket. A keresztény el­lenzék két vezére, Andrássy Gyula gróf és Fried­rich István megh­asonlásáról suttognak ők és egyes hírforrások már azt is tudni vélik, hogy • Friedrich István mai beszéde burkolt támadás volt Andrássy ellen és egyben beharangozása Friedrich közeli kilépésének az Egyesült Ke­resztény Ellenzék soraiból. Ezek a nyugtalan, sokszor egymásnak ellentmondó hírek minden­esetre jellemzik a politikai atmoszféra egész­ségtelen voltát. A teljesen megromlott politikai erkölcs által kormányzott logika szerint ha a keresztény ellenzék egyes tényezői a radikaliz­mus fenyegető veszedelmével szemben a parla­menti harc bizonyos etape-jában hajlandók félretenni a differenciákat, amelyek elválaszt­ják őket a kormányzópárttól — akkor ez már azt is jelentené, hogy meghasonlottak régi fegy­vertársaikkal. Holott Friedrich István visel­kedése egyáltalán nem jelent, egyenetlenséget, pártbomlást, még az erők út csoportosulását sem , hanem egy világnézeti frontnak, egy eszmei kapcsolatnak a konkrét formában ki nem fejezhető, tárgyalásokkal elő nem készí­tett, csupán az események alakulásával előidé­zett automatikus kiformálódását. Éljenek! A magyarországi szociáldemokrata párt a tegnapi napon a következő táviratot kapta: Belgrád, 6982. 71 24 18. Magyarországi Szociál­demokrata Pártnak. VIII., Conti­ utca 4., Budapest. Jugoszláviai szocialista párt plénuma, amely a na­pokban Belgrádban tartatott meg, üdvözli a test­vér szociáldemokrata pártot és a szocializmus hí­veit, akik a képviselőválasztásokon fényes győzel­met biztosítottak, mely győzelem jele az új és valódi foradalmi csoportosulásnak, a forradalom­ban a szociáldemokrácia, a magyarországi öntuda­tos osztály proletariátus egyedüli és igazi képvise­lője körül.. Éljenek. Lapcsevits elnök, Kovats és Obradovits titkárok. Kommentár azután nem nagyon kell ehhez! Ez a győzelem való­ban az uj és valódi forradalmi csopor­tosulásnak, a jele. És méltóbban vájjon ki ünnepel­hetné ezt a ..forradalmi csoportosulást“, mint annak az államnak a forradalmi szervezetei, amely állam lángba borította a világot, elrabolta országunk élés­kamráját és tapsol mindannak, ami nekünk rossz, ami sírunkat ássa, ami a lejtőn taszít bennünket egyre mélyebben. A szociáldemokraták győzelmének Belgrád tapso­l és Bukarest tapsol és Prága gratulál! Kell-e ehhez magyarázat? És büszkék-e vájjon ezekre a feltért szavakra a Conti-utcában? És megköszönik-e vájjon a szerencsekivánatokat? És hogyan köszönik meg? Megköszönik-e a meggyilkolt aggok és gyer­mekek vérét? Az­ elrablott búzát? A m meggyalázott szüzeket? Hát a botütések nyomán kiserkedt vért és könnyet? Azt a tenger­gyalázatot, siralmat, gyászt és pusztulást, amit a Laposevitsek, Koratsok és Obra­­dovitsok népének köszönhetünk? Ehhez a sürgöny­höz mi is gratulálunk! Legyenek büszkék rá. Tegyék az ablakukba. Törvénnyel egységesítik a tudományos intézetek adminisztrációját A péntekre tervbe vett minisztertanácsot szomba­ton délután fogják megtartani. Ezen a minisztertaná­cson az egyes szakminiszterek ismertetni fogják be­nyújtásra kerülő, törvényjavaslataikat. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter is beterjeszti első tör­vényjavaslatát, amely a tudományos intézetek szak­szerű, magasabb adminisztrációjáról fog szólni. A kérdés az Országos Levéltárnak a­ belügyminiszté­riumból a kultuszminisztériumba való áthelyezésével vált aktuálissá. A törvényjavaslat szerint a Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és az Iparművé­szeti Múzeum, magasabb rangú tisztviselőkből és egyetemi tanárokból álló tanács vezetése alá kerül, amelynek feladata lesz, hogy az összes új tudomá­nyos állásokra a jelöléseket elvégezze. A törvény­javaslat kimondja, hogy ez az új intézmény nem igé­nyelhet új tisztviselői kart, hanem a meglévőkből rekrutálódik és az említett kulturális intézmények adminisztrációját fogja egységesíteni. Az újságírók egyesülete a sajtó teljes felszabadításáért A Magyarországi Újságírók Egyesületének választ­mánya ma délután Márkus Miksa elnöklésével ülést tartott, amelyen az indemnitási javaslattal össze­függő sajtókérdések kerültek tárgyalásra. Ezzel kap­csolatosan egyhangúan a következő határozatot fo­gadták el: A Magyarországi Újságírók Egyesületének választ­mánya arra kéri a kormányt a nemzetgyűlést, hog­y a háború esetrére szóló kivételes hatalom alap­ján kibocsátott rendelkezéseknek folyamatban lévő hatályon kívül helyezésével kapcsolatban már most szüntessék meg az összes rendelkezéseket, amelyek ez alapon a sajtó szabadságát korlátozzák, így min­denekelőtt helyezze hatályon kívül az­t a rendeletet, amely előzetes kormányengedélyhez köti az új lapok megjelenését, valamint szüntessék meg a lapoknak közigazgatási úton történő betiltását. Egyben a vá­lasztmány annak kapcsán, hogy a „Világ“ újból csak két hónapra kapta meg az utcai elárusítási enge­délyt, annak kiemelésével­, hogy sem törvény, sem rendelet a kolportázs-jog időhatárhoz kötött engedé­lyezéséről nem intézkedik,, tiltakozik a kolportázsjog engedélyezésének ilyen önkényes kezelése ellen. Czébe László alelnök­­végül az újságírók gazdasági helyzetéről tett jelentést. Az ezzel kapcsolatos intéz­kedéseket a választmány megelégedéssel vette tudo­másul. Megalakult az Állandó összeférhetetlenségi bizottság Ma délelőtt az országházban a nemzetgyűlés ülése alatt megalakult az állandó összeférhetetlenségi bi­zottság, melynek elnöke Széchenyi Viktor gróf, he­lyettes elnöke Ernszt­ Sándor lett. Ezután a mentelmi bizottság tartott ülést, Fáy Gyula elnöklésével. Az ülésen az eddig bejelentett tizennégy mentelmi sérelem ügyében Almássy Lászlót, Mikovényi Jenőt és Zsitvay Tibort küldték ki elő­adókul. ................................................. '■ ——* '■ ' NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1922 július 21. Drákói rendszabályok a német monarchisták ellen Az ír köztársaságiak harca Dublinben — Poincaré újból megfenyegesse Németország­­ot — Az orosz küldöttség Hágában Az európai politika helyzete és eseményei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A német köztársaság kormánya drákói rendszabályok­kal iparkodik védekezni nemcsak a gyilkos merényletek, hanem­ minden oly törekvés ellen, mely a monarchia visszaállítását célozza. A köztársaság védelmére az elnök által már ré­gebben kiadott és a Rathenau-gyilkosság után megszigorított rendeleteket most kibővítették és törvénybe akarják foglalni. A június 29-ik­i rendelet szerint azokra is halál vagy életfogy­tig tartó fegyházbüntetés vár, akik részt vesz­­nek oly szervezetekben vagy azokat pénzzel támogatják, amelyek a köztársasági kor­mánynak valamely hivatalban levő vagy volt tagját láb alól eltenni akarják. Fegyházbünte­tés sújtja azokat is, kik — ám tudomással bír­nak ily szervezetekről — a hatóságokat vagy a veszélyeztetett személyeket nem értesítik. A rendelet kivételes intézkedései a gyülekezési és sajtószabadságot is érintik, még­pedig a háborús évek korlátozásainál nagyobb mérték­ben. A korlátozás eredményeképpen a Hambur­ger Tagblatt ma váratlanul megszüntette megjelenését. A lap kiadója kijelentette, hogy nem áll módjában minden esetben megfizetni azt az 500.000 márkáig terjedő pénzbüntetést, amelyet a rendkívüli törvény alapján kiszab­­hatnak. Minthogy a lap nemzeti irányánál fogva ilyen büntetésre számítani kell, a kiadó kénytelen egyelőre megszüntetni a lap meg­jelenését és bevárja a dolgok továbbfejlődését. A szocialisták és a jelenleg velük tartó pártok természetesen helyeslik a rendszabályo­kat. A demokrata párt kiáltványban hívta föl a polgárságot, hogy hagyjon fel a múlt iránt táplált kegyelettel (!) és követeli, hogy az isko­lákban köztársasági szellemben tanítsanak és az állam csak köztársasági érzésű tisztviselő­ket alkalmazzon. A birodalmi gyűlés többsége arra is hajlandó, hogy a házszabályszerűen előírt időről lemondva, azonnal hozzáfog a tör­vényjavaslat­ tárgyalásához, Bajorország azon­­ban komoly aggodalmakat táplál a kivételes rendelkezések egyes pontjaival szemben. Tud­valevő, hogy Bajorország többsége nem köz­­társasági érzelmű és el van határozva, hogy kellő időben visszaállítja a királyságot, ezért — mint már a múlt évben, most is — kifogá­sokat emel a polgári jogoknak és a sajtósza­badságnak egyoldalú gúzsbakötése ellen. Ler­chenfeld gróf bajor miniszterelnök már föl is szólalt a birodalmi kormánynál, amely szüksé­gesnek látta, hogy tanácskozásra hívja meg a birodalom egyes tartományainak kormányel­­nökeit. A tanácskozás tegnap megkezdődött, s a kivételes intézkedésekről szóló törvényjavas­lat a jövő hét elején kerül a parlament elé. A müncheni országgyűlésen a néppárt és a kö­zéppárt a legélesebben kikeltek az elnöki ren­delet ellen, a szocialisták és a demokraták el­lenben szükségesnek mondották. • Írországban kitört a háború a kormány csa­patai és a Valera-féle köztársasági irreguláris sereg között. Dublinban a lázadók megszállot­­ták az igazságügyi palotát, a Four Courts-ot és a Fowler Hall-t. A kormány csapatai ostrom alá vették az igazságügyi palotát és egyes ré­szeiből kiűzték a lázadókat. A kormány csapa­tai a tüzelésnél figyelemmel voltak arra, hogy az épületben nagyobb kár ne essék, ennek elle­nére tegnap a Four Courts kigyuladt és lán­gokban áll. A város egy részét óriási robbanás rázkódtatta meg. A lázadóknak O'Connor ve­zetése alatt álló 150 főnyi csapata a palota hátsó részében vonta meg magát és folytatja az ellenállást. A Dublin környékén folyó har­cokban tegnap 35 ember elesett és 37 megsebe­sült, a kormánycsapatok azonban a helyzet urai. Limerick közelében a felkelők egy hidat levegőbe röpítettek és több helyen megszakí­tották a vasúti forgalmat. A sorkatonaság be­nyomult a dublini Dregheda-erődbe, melyet a felkelők tartottak megszállva. Az ír kormány manifesztumot bocsátott ki, amely azt mondja, hogy minden ír férfi­ és nő ragaszkodhat esz­ményeihez és életelveihez, de a kormány nem tűri, hogy akár egyesekkel akár a többség aka­ratával szemben erőszakoskodás történhessék. Tegnap este ápolónői egyenruhában fölismer­ték és letartóztatták Thomas Barry-t, a fölke­­lők vezérkarának egyik tagját Valéra hollété­ről nincs megbízható hír. A legújabb jelentés szerint a fölkelők a Délirország és Anglia kö­zötti kábelt elvágták. Ulster fővárosában, Belfastben titkos fegyverraktárakat és egy tit­kos bombagyárat fedeztek föl, amelyek a dél­­írországi köztársaságiak céljaira szolgálta­k. A késő esti órákban egy dublini távirat jelenti, hogy a Four Courtsban a lázadók kitűzték a fehér zászlót. A kormány cenzúra alá vetette a hírszolgálatot.­ A német jóvátételi kérdésről Poincaré a sze­nátus ülésén azt a kijelentést tette, hogy az kereset nem érkezett és könnyen zsákutcába ve­zethet. Németország a londoni ultimátum előtt meghajolva­ elfogadta ugyan a fizetési terve­zetet, de csakhamar azon mesterkedett, hogy azt kivihetetlenné tegye. Megvádolta a biro­dalmi kormányt, hogy nem korlátozta kiadá­sait, nem reformálta pénzügyi rendszerét, sőt szaporította a papírpénz-forgalmat. A banká­rok értekezlete arra a következtetésre jutott, hogy a német tartozások újabb leszállítása kí­vánatos, ehhez azonban a francia kormány nem járulhatott. Poincaré szerint Németország pénzügyi tönkre jutása, csak komédia, mert a márka értéke csak külföldön hanyatlott, s a német iparvállalatok jelentékeny nyereségeket könyvelnek el. Németország igyekszik hajóha­dának helyreállítására és a felszerelésre 12 milliárdot irányzott elő. Németország hajó­tere harmadik helyen áll a világon. Gazdasági hegemóniáját akarja megvalósítani és straté­giai jelentőségű vasutakat is épít. Ezeket meg kell akadályozni, első­sorban Németország pénzügyeinek ellenőrzés alá helyezésével. A német adósságok leszállításának tervét Fran­ciaország semmiesetre sem fogadhatja el. Ha Németország megtagadja pénzügyeinek ellen­őrzését vagy rosszhiszeműsége nyilvánvaló lesz, akkor a szövetségesek közösen vagy kü­­lön-kü­lön büntető rendszabályokhoz nyúlhat­nak. Ez a kérdés Franciaország számára élet és halál kérdése. A szenátus bizalmi napirend el­fogadásával adott kifejezést helyeslésének. A hágai értekezlet adósságügyi albizottságá­nak az ülésén már az oroszok is résztvettek, Litvinov kijelentette, hogy a szovjet elkészí­tette a gazdasági újjáépítés programját, amelynek körvonalait Génuában már megálla­­pították. Egyúttal azonban hangsúlyozta, hogy a magántulajdon kérdésében és a lefoglalt ja­vak visszaadása tekintetében a szovjet csakis Oroszország érdekei szerint fog eljárni. Fontos annak a megállapítása, hogy kik voltak a bir­tokosok: egyes államok vagy pedig orosz vagy külföldi magánszemélyek. A belga, francia és olasz megbízottak kijelentették, hogy nem osztják Litvinov felfogását, mire ez utóbbi azt javasolta, hogy a vitás kérdéseket teljes ülé­seken vizsgálják meg.

Next