Nemzeti Ujság, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
2 mintha bizony ennek az ára nem a területi integritásról való végleges lemondás volna, fiát, ha ez nem hipokrízis, akkor nem tudom, mi az? Márpedig a múlt idők megmutatták, hogy a hipokrízis milyen kárt tesz a nemzet jellemében, mert nagy erőfeszítést igénylő elhatározásokra, igazi céltudatos akarásra a nemzetet teljesen képtelenné teszi. Pedig az erő éppen a céltudatos, a törhetetlen akaratban, nem pedig a hatalmak előtt való bujkálásban rejlik. Ha folytatni fogjuk azt az utat, amelyen az Ausztriával való kapcsolat fennállása idejében jártunk, még jobban meg fogjuk adni az árát, mint megadtuk 1918-ban. Hiszen a nemzeti önérzetet fokozni kell, azt pedig nem lehet fokozni sem a kivételes hatalom állandósításával, sem erőszakos választásokkal, sem hamis jelszavakkal, sem az ideák összezavarásával, hanem csak határozott célok kitűzésével, a nemzet felvilágosításával, erőteljes agitációval és meggyőződéssel, s a lelkek megkeményítésével. . . . . . . , Legyen hát már egyszer vége a hipokrízis uralmának, elég volt már belőle, tanulhatnánk valahára a közelmúlt történetéből. Meg kell mutatni a nemzetnek, hogy letiport és senki által meg nem értett nemzet csak erényei és erős akarata által emelkedhetik fel ismét, ha céljai eléréséért minden áldozatra kész. De ócsárolni a Habsburgokat elűző forradalmat és tovább maradni a forradalom, a detronizációés a szabad királyválasztás útján, demokráciát hirdetni és amellett elnyomni a közszabadságot, Nagy-Magyarországot emlegetni, de megtagadni az arra vezető eszközöket: mindez oly benső ellenmondás, mely magát nemcsak azon boszulja meg, aki cselekszi, de főképpen magán a nemzeten. kincsen szakadás a keresztény ellenzéken Vuagnérsti kapcsolatok a forradalmi radikaufzmussal szemben — Friedrich megcáfolja az álhíreket — Belgrád gratulál a budapesti szocialistáknak (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Friedrich István mai beszéde, mely az engedékenység hangján szólalt meg és súlyosan elítélte a mindenáron való ellenzékieskedést, konkrétebb formát adott azoknak a lappangó híreknek, amelyek már egy hét óta a keresztény ellenzék egy része és a kormányzópárt között történt közeledésről beszélnek. Mindenesetre jellemző, hogy ugyanazok a hírforrások, amelyek konstatálják ezt a közeledést, tehát a politikai konszolidációnak egy tagadhatatlan tünetéről számolnak be — ugyanakkor pártbomlásról, egyenetlenségről hintik el a hiteket. A keresztény ellenzék két vezére, Andrássy Gyula gróf és Friedrich István meghasonlásáról suttognak ők és egyes hírforrások már azt is tudni vélik, hogy • Friedrich István mai beszéde burkolt támadás volt Andrássy ellen és egyben beharangozása Friedrich közeli kilépésének az Egyesült Keresztény Ellenzék soraiból. Ezek a nyugtalan, sokszor egymásnak ellentmondó hírek mindenesetre jellemzik a politikai atmoszféra egészségtelen voltát. A teljesen megromlott politikai erkölcs által kormányzott logika szerint ha a keresztény ellenzék egyes tényezői a radikalizmus fenyegető veszedelmével szemben a parlamenti harc bizonyos etape-jában hajlandók félretenni a differenciákat, amelyek elválasztják őket a kormányzópárttól — akkor ez már azt is jelentené, hogy meghasonlottak régi fegyvertársaikkal. Holott Friedrich István viselkedése egyáltalán nem jelent, egyenetlenséget, pártbomlást, még az erők út csoportosulását sem , hanem egy világnézeti frontnak, egy eszmei kapcsolatnak a konkrét formában ki nem fejezhető, tárgyalásokkal elő nem készített, csupán az események alakulásával előidézett automatikus kiformálódását. Éljenek! A magyarországi szociáldemokrata párt a tegnapi napon a következő táviratot kapta: Belgrád, 6982. 71 24 18. Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. VIII., Conti utca 4., Budapest. Jugoszláviai szocialista párt plénuma, amely a napokban Belgrádban tartatott meg, üdvözli a testvér szociáldemokrata pártot és a szocializmus híveit, akik a képviselőválasztásokon fényes győzelmet biztosítottak, mely győzelem jele az új és valódi foradalmi csoportosulásnak, a forradalomban a szociáldemokrácia, a magyarországi öntudatos osztály proletariátus egyedüli és igazi képviselője körül.. Éljenek. Lapcsevits elnök, Kovats és Obradovits titkárok. Kommentár azután nem nagyon kell ehhez! Ez a győzelem valóban az uj és valódi forradalmi csoportosulásnak, a jele. És méltóbban vájjon ki ünnepelhetné ezt a ..forradalmi csoportosulást“, mint annak az államnak a forradalmi szervezetei, amely állam lángba borította a világot, elrabolta országunk éléskamráját és tapsol mindannak, ami nekünk rossz, ami sírunkat ássa, ami a lejtőn taszít bennünket egyre mélyebben. A szociáldemokraták győzelmének Belgrád tapsol és Bukarest tapsol és Prága gratulál! Kell-e ehhez magyarázat? És büszkék-e vájjon ezekre a feltért szavakra a Conti-utcában? És megköszönik-e vájjon a szerencsekivánatokat? És hogyan köszönik meg? Megköszönik-e a meggyilkolt aggok és gyermekek vérét? Az elrablott búzát? A m meggyalázott szüzeket? Hát a botütések nyomán kiserkedt vért és könnyet? Azt a tengergyalázatot, siralmat, gyászt és pusztulást, amit a Laposevitsek, Koratsok és Obradovitsok népének köszönhetünk? Ehhez a sürgönyhöz mi is gratulálunk! Legyenek büszkék rá. Tegyék az ablakukba. Törvénnyel egységesítik a tudományos intézetek adminisztrációját A péntekre tervbe vett minisztertanácsot szombaton délután fogják megtartani. Ezen a minisztertanácson az egyes szakminiszterek ismertetni fogják benyújtásra kerülő, törvényjavaslataikat. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter is beterjeszti első törvényjavaslatát, amely a tudományos intézetek szakszerű, magasabb adminisztrációjáról fog szólni. A kérdés az Országos Levéltárnak a belügyminisztériumból a kultuszminisztériumba való áthelyezésével vált aktuálissá. A törvényjavaslat szerint a Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum, magasabb rangú tisztviselőkből és egyetemi tanárokból álló tanács vezetése alá kerül, amelynek feladata lesz, hogy az összes új tudományos állásokra a jelöléseket elvégezze. A törvényjavaslat kimondja, hogy ez az új intézmény nem igényelhet új tisztviselői kart, hanem a meglévőkből rekrutálódik és az említett kulturális intézmények adminisztrációját fogja egységesíteni. Az újságírók egyesülete a sajtó teljes felszabadításáért A Magyarországi Újságírók Egyesületének választmánya ma délután Márkus Miksa elnöklésével ülést tartott, amelyen az indemnitási javaslattal összefüggő sajtókérdések kerültek tárgyalásra. Ezzel kapcsolatosan egyhangúan a következő határozatot fogadták el: A Magyarországi Újságírók Egyesületének választmánya arra kéri a kormányt a nemzetgyűlést, hogy a háború esetrére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseknek folyamatban lévő hatályon kívül helyezésével kapcsolatban már most szüntessék meg az összes rendelkezéseket, amelyek ez alapon a sajtó szabadságát korlátozzák, így mindenekelőtt helyezze hatályon kívül azt a rendeletet, amely előzetes kormányengedélyhez köti az új lapok megjelenését, valamint szüntessék meg a lapoknak közigazgatási úton történő betiltását. Egyben a választmány annak kapcsán, hogy a „Világ“ újból csak két hónapra kapta meg az utcai elárusítási engedélyt, annak kiemelésével, hogy sem törvény, sem rendelet a kolportázs-jog időhatárhoz kötött engedélyezéséről nem intézkedik,, tiltakozik a kolportázsjog engedélyezésének ilyen önkényes kezelése ellen. Czébe László alelnökvégül az újságírók gazdasági helyzetéről tett jelentést. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseket a választmány megelégedéssel vette tudomásul. Megalakult az Állandó összeférhetetlenségi bizottság Ma délelőtt az országházban a nemzetgyűlés ülése alatt megalakult az állandó összeférhetetlenségi bizottság, melynek elnöke Széchenyi Viktor gróf, helyettes elnöke Ernszt Sándor lett. Ezután a mentelmi bizottság tartott ülést, Fáy Gyula elnöklésével. Az ülésen az eddig bejelentett tizennégy mentelmi sérelem ügyében Almássy Lászlót, Mikovényi Jenőt és Zsitvay Tibort küldték ki előadókul. ................................................. '■ ——* '■ ' NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1922 július 21. Drákói rendszabályok a német monarchisták ellen Az ír köztársaságiak harca Dublinben — Poincaré újból megfenyegesse Németországot — Az orosz küldöttség Hágában Az európai politika helyzete és eseményei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A német köztársaság kormánya drákói rendszabályokkal iparkodik védekezni nemcsak a gyilkos merényletek, hanem minden oly törekvés ellen, mely a monarchia visszaállítását célozza. A köztársaság védelmére az elnök által már régebben kiadott és a Rathenau-gyilkosság után megszigorított rendeleteket most kibővítették és törvénybe akarják foglalni. A június 29-iki rendelet szerint azokra is halál vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés vár, akik részt vesznek oly szervezetekben vagy azokat pénzzel támogatják, amelyek a köztársasági kormánynak valamely hivatalban levő vagy volt tagját láb alól eltenni akarják. Fegyházbüntetés sújtja azokat is, kik — ám tudomással bírnak ily szervezetekről — a hatóságokat vagy a veszélyeztetett személyeket nem értesítik. A rendelet kivételes intézkedései a gyülekezési és sajtószabadságot is érintik, mégpedig a háborús évek korlátozásainál nagyobb mértékben. A korlátozás eredményeképpen a Hamburger Tagblatt ma váratlanul megszüntette megjelenését. A lap kiadója kijelentette, hogy nem áll módjában minden esetben megfizetni azt az 500.000 márkáig terjedő pénzbüntetést, amelyet a rendkívüli törvény alapján kiszabhatnak. Minthogy a lap nemzeti irányánál fogva ilyen büntetésre számítani kell, a kiadó kénytelen egyelőre megszüntetni a lap megjelenését és bevárja a dolgok továbbfejlődését. A szocialisták és a jelenleg velük tartó pártok természetesen helyeslik a rendszabályokat. A demokrata párt kiáltványban hívta föl a polgárságot, hogy hagyjon fel a múlt iránt táplált kegyelettel (!) és követeli, hogy az iskolákban köztársasági szellemben tanítsanak és az állam csak köztársasági érzésű tisztviselőket alkalmazzon. A birodalmi gyűlés többsége arra is hajlandó, hogy a házszabályszerűen előírt időről lemondva, azonnal hozzáfog a törvényjavaslat tárgyalásához, Bajorország azonban komoly aggodalmakat táplál a kivételes rendelkezések egyes pontjaival szemben. Tudvalevő, hogy Bajorország többsége nem köztársasági érzelmű és el van határozva, hogy kellő időben visszaállítja a királyságot, ezért — mint már a múlt évben, most is — kifogásokat emel a polgári jogoknak és a sajtószabadságnak egyoldalú gúzsbakötése ellen. Lerchenfeld gróf bajor miniszterelnök már föl is szólalt a birodalmi kormánynál, amely szükségesnek látta, hogy tanácskozásra hívja meg a birodalom egyes tartományainak kormányelnökeit. A tanácskozás tegnap megkezdődött, s a kivételes intézkedésekről szóló törvényjavaslat a jövő hét elején kerül a parlament elé. A müncheni országgyűlésen a néppárt és a középpárt a legélesebben kikeltek az elnöki rendelet ellen, a szocialisták és a demokraták ellenben szükségesnek mondották. • Írországban kitört a háború a kormány csapatai és a Valera-féle köztársasági irreguláris sereg között. Dublinban a lázadók megszállották az igazságügyi palotát, a Four Courts-ot és a Fowler Hall-t. A kormány csapatai ostrom alá vették az igazságügyi palotát és egyes részeiből kiűzték a lázadókat. A kormány csapatai a tüzelésnél figyelemmel voltak arra, hogy az épületben nagyobb kár ne essék, ennek ellenére tegnap a Four Courts kigyuladt és lángokban áll. A város egy részét óriási robbanás rázkódtatta meg. A lázadóknak O'Connor vezetése alatt álló 150 főnyi csapata a palota hátsó részében vonta meg magát és folytatja az ellenállást. A Dublin környékén folyó harcokban tegnap 35 ember elesett és 37 megsebesült, a kormánycsapatok azonban a helyzet urai. Limerick közelében a felkelők egy hidat levegőbe röpítettek és több helyen megszakították a vasúti forgalmat. A sorkatonaság benyomult a dublini Dregheda-erődbe, melyet a felkelők tartottak megszállva. Az ír kormány manifesztumot bocsátott ki, amely azt mondja, hogy minden ír férfi és nő ragaszkodhat eszményeihez és életelveihez, de a kormány nem tűri, hogy akár egyesekkel akár a többség akaratával szemben erőszakoskodás történhessék. Tegnap este ápolónői egyenruhában fölismerték és letartóztatták Thomas Barry-t, a fölkelők vezérkarának egyik tagját Valéra hollétéről nincs megbízható hír. A legújabb jelentés szerint a fölkelők a Délirország és Anglia közötti kábelt elvágták. Ulster fővárosában, Belfastben titkos fegyverraktárakat és egy titkos bombagyárat fedeztek föl, amelyek a délírországi köztársaságiak céljaira szolgáltak. A késő esti órákban egy dublini távirat jelenti, hogy a Four Courtsban a lázadók kitűzték a fehér zászlót. A kormány cenzúra alá vetette a hírszolgálatot. A német jóvátételi kérdésről Poincaré a szenátus ülésén azt a kijelentést tette, hogy az kereset nem érkezett és könnyen zsákutcába vezethet. Németország a londoni ultimátum előtt meghajolva elfogadta ugyan a fizetési tervezetet, de csakhamar azon mesterkedett, hogy azt kivihetetlenné tegye. Megvádolta a birodalmi kormányt, hogy nem korlátozta kiadásait, nem reformálta pénzügyi rendszerét, sőt szaporította a papírpénz-forgalmat. A bankárok értekezlete arra a következtetésre jutott, hogy a német tartozások újabb leszállítása kívánatos, ehhez azonban a francia kormány nem járulhatott. Poincaré szerint Németország pénzügyi tönkre jutása, csak komédia, mert a márka értéke csak külföldön hanyatlott, s a német iparvállalatok jelentékeny nyereségeket könyvelnek el. Németország igyekszik hajóhadának helyreállítására és a felszerelésre 12 milliárdot irányzott elő. Németország hajótere harmadik helyen áll a világon. Gazdasági hegemóniáját akarja megvalósítani és stratégiai jelentőségű vasutakat is épít. Ezeket meg kell akadályozni, elsősorban Németország pénzügyeinek ellenőrzés alá helyezésével. A német adósságok leszállításának tervét Franciaország semmiesetre sem fogadhatja el. Ha Németország megtagadja pénzügyeinek ellenőrzését vagy rosszhiszeműsége nyilvánvaló lesz, akkor a szövetségesek közösen vagy külön-külön büntető rendszabályokhoz nyúlhatnak. Ez a kérdés Franciaország számára élet és halál kérdése. A szenátus bizalmi napirend elfogadásával adott kifejezést helyeslésének. A hágai értekezlet adósságügyi albizottságának az ülésén már az oroszok is résztvettek, Litvinov kijelentette, hogy a szovjet elkészítette a gazdasági újjáépítés programját, amelynek körvonalait Génuában már megállapították. Egyúttal azonban hangsúlyozta, hogy a magántulajdon kérdésében és a lefoglalt javak visszaadása tekintetében a szovjet csakis Oroszország érdekei szerint fog eljárni. Fontos annak a megállapítása, hogy kik voltak a birtokosok: egyes államok vagy pedig orosz vagy külföldi magánszemélyek. A belga, francia és olasz megbízottak kijelentették, hogy nem osztják Litvinov felfogását, mire ez utóbbi azt javasolta, hogy a vitás kérdéseket teljes üléseken vizsgálják meg.