Nemzeti Ujság, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

2 zetgyűlés ülése u­tán a pénzügyminiszter érte­kezlete® hívta össze a budapesti pénzintézetek léprettőit. A túlzott valutaspekuláció ellen tervezett kényszerrendszabályok mindenesetre helyesek, mert ezzel azt a célt is szolgálják, hogy a for­­galom­ az értékpiacra terelődik, ahol viszont a papírok még mindig belső értékük alatt van­nak. A magas értékpapírárfolyamok különben is nemzeti szempontból a jelen körülmények között, amikor a külföld legfőbb vállalataink részvényeit potom, pénzen vásárolhatja össze, egyenesen kívánatosnak mutatkoznak. Az értekezlet lefolyásáról tudósításunk a következő: " A nemzetgyűlés mai ülése után a pénzügyminiszter értekezletre hívta össze a budapesti pénzintézetek és bankok vezetőit, hogy a korona további romlásának megakadályozására vonatkozó intézkedéseket meg­beszéljék. Az értekezleten a pénzügyminiszteren kí­vül megjelent a jegybank részéről Pap Elek alkor­mányzó, Fényes igazgató, Tabakovich devizaintéző, Fattinger osztálytanácsos, a Budapesti Bankok kép­viseletében Weisz Fülöp, Ernyey Károly, Madarassy- Beck Gyula báró, Kornfeld Pál báró, Fleissig Sándor, Horváth Lipót, Kelemen Gyula, Mank Péter és Bán József. Rótay Tibor pénzügyminiszter az értekezlet, meg­­nyitása után közölte, hogy azért hívta össze a bank­­igazgatókat, mert a drágasági bizottság értéktőzsde szakértőjének meghallgatása­ előtt tisztázni akarja a helyzetet­­ és meg akarja könnyíteni a drágasági bi­zottságnak a devizaüzletekre vonatkozó felvilágosí­tások megadását. A legutóbbi időben a valutapiacon valóságos pánik tört ki, melynek psichológiai oka van. A közönség látta, hogy Ausztria után Németország helyzete is egyre rosszabbodik, attól félt, hogy Magyarországon is be­­következik az összeomlás. A miniszter szerint ez a hit teljesen téves, mert Magyarország helyzete lénye­gesen különbözik Németországétól. Mi elsősorban agrár­állam vagyunk s a reparáció sem sújt bennünket annyira, mint Németországot Kereskedelmi mérlegünk eb­ben a létesítendőben négymilliárd többletet­­ mutat. A politikai helyzet is kedvezőbbé vált, amennyiben biztosítottnak látszik azoknak a javaslatok­nak a megszavazása, melyektől a deficit csökkenését várják. Németországban rengeteg bankjegyet bocsátottak ki, míg a m­agyar kormány már hetek óta nem vette igénybe a jegybankot. A pénzügyminiszter azt kér­dezte, hogy­ nem volna-e indokolt valami rendszabályt életbeléptetni, esetleg de­vizaközpontot felállítani. Tudja jól, hogy a devizaközpont, nagy hátránnyal­­jár,­de ha a pániknak másként nem lesz vége, mégis szükségessé válik ez az intézkedés. Weisz Fülött szerint a pánik a vidéken keletkezett és különösen­­a gazdaközönségnél észlelhető. A páni­kot a túlspekuláció és a rendkívül elszaporodott bank és váltóüzletek működése idézte elő. Ezerhatszáz ma­gánbank túlságosan sok. Ezek csábították a közönsé­get a valutajátékra. A középosztály, mely mellékke­resetre szorult, könnyen hajlott a magánbankházak animálására. Kornfeld Pál csak a végső szükség esetén nyúlna a, devizaközpont felállításához. Krnyay Károly szükségesnek tartja a sok magán­­bankház valuta-­ és devizaüzleteinek korlátozását. Madarassy-Beck Gyula báró szerint a lakásbérek és a búza árának emelkedése okozta a korona belső vásárló erejének csökkenését. Kényszerintézkedést nem tart alkalmasnak, helyesebb volna, ha a közön­séget felvilágosítanák. Horváth Lipót gazdasági intézkedéseket és meg­felelő propagandát ajánl. Ilyen intézkedések például a földadó javaslat megszavazása. Helyesnek tartaná, ha a valutaüzleteket korlátoznák és módját ejtenék, hogy a valuta helyett az értékpapír­piacra terelnék át a közönséget. Kelemen Gyula az export megkönnyítése mellett Ez alatt fel. Fleissig Sándor örömmel fogadná a devizaközpon­tot, mert elhárítaná a bankókról a valuta leromlásá­nak ódiumát.. Nem a tőzsde irányítja a közönséget, hanem a közönség irányítja a tőzsdét. Bán József és Mank Péter felszólalása után Kállay pénzügyminiszter összegezte az elhangzottakat és megállapította, hogy a valutával, való kereskedést korlátok közé kell szorítani. A­ bankok a TÉBE útján már intézkedtek. Legközelebb rendeletet bocsát ki, mely a magánbankházak működését szabályozza. Megvárja ennek az intézkedésnek az eredményét és akkor bármennyire nem helyesli a beavatkozást, mégis kénytelen volna a devizaközpontot felállítani, mert­ összetett kézzel nem nézheti a magyar korona leromlását. Kéri a bankok vezetőit, hogy a valutaüzleteket a giró­-és pénztáregylet úti­ak bonyolítsák le. NEMZETI ÚJSÁG Ke­dd, 1920 augusztus 1. A földadójavaslat parlamenti főpróbája Az egységes párt egységesen a miniszterelnök mögött áll — Elmaradt a kormányzópárt mai bizottsági ülése a földadó ügyében — A pénz­ügyi bizottság holnap nem ül össze — Rövid parlamenti szünet lesz — A belügyminiszter Nyíregyháza képviselője (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzet­­gyűlés m­a délutáni ülésén egymásután hatá­rozott az indemnitási vita során benyújtott kü­lönböző határozati javaslatok sorsáról. Ezeket a javaslatokat a legkülönbözőbb pártállású képviselők, a legkülönbözőbb céloktól vezérel­tetve, a legkülönbözőbb ügyekben terjesztették a törvényhozás elé. És a nemzetgyűlés nagy egységes pártja egészen kifogástalan fegyelem­mel döntött sorsuk fölött, úgy ahogyan a kor­mány megszólaló tagjai kívánták. Nem egyszer, jutott abba a helyzetbe ennek a pártnak zöme, hogy­­ olyan javaslatok elvetése mellett szavaz­zon, amelyek nemcsak a párthoz tartozó, a párt pol­itikai felfogását ismerő képviselő nyújtott be, hanem amely egyezik a párt tö­rekvéseivel is. És mégis szavaztak, egységesen, kivétel nélkül, fegyelmezetten. A miniszter­sel­nök m­a tisztázta a parlament erőviszonyait és meggyőződött arról, hogy az egységes párt valóban egységesen támogatja őt. Valóságos főpróbája volt ez a mai délután a földadó­reform nagy parlamenti csatájának. Egészen nyilvánvaló, hogy az a kormánytöbbség, amely ezeket a kényes, sokszor szívéhez nőtt, sokszor igen tetszetős és népszerű­ javaslatokat a mi­niszterelnök vagy a szakminiszterek egyetlen szavára egységesen elvetette, egységesen fogja elfogadni a földadó reformját, amelyet a mi­niszterelnök az ország gazdasági talpraállítása szempontjából elkerülhetetlennek tart. Egyébként valószínűleg a feladóreform ügyében megtartott szombati ankét eredmé­nye az, hogy az egységes párt pénzügyi és közgazdasági bizottságának mai ülése elma­radt, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának holnapi tanácskozása pedig szintén elmarad. Az ankéten megnyilvánult óhajnak megfele­lően a kormány időt akar adni e törvényhozás tagjainak arra, hogy a javaslatot tanulmá­nyozhassák. Valószínű, hogy a pénzügyi bi­zottság csak a csütörtöki napon kezdi meg küz­delmes előzmények után a törvénytervezet tárgyalását. Hogy azután ez a bizottsági vita meddig tart, az teljesen a bizottság szuverén elhatározásától függ. Beavatottak véleménye szerint legalább 8—10 napos bizottsági tárgya­lásra van kilátás. Ebben az esetben, mivel az indemnitás részletes vitája alig tart tovább e hét végénél — több napos parlamenti szünet várható. A belügyminiszter Nyíregyháza egyhangúlag megválasztott képviselője Rakovszky­­ belügyminiszter- • 5432,- ellenjelöltje, Lovas-Kovács­­József 260 elfogadható aláírót kapott Nyíregyházán. Minthogy Lovas-Kovács József két­szeri újabb halasztás után sem tudta megszerezni az előírt számú aláírót, Rakovszky Iván belügyminisz­tert a város egyhangúlag megválasztott képviselőjé­nek kell tekinteni. A választási­ elnök augusztus 8-án reggel fogja hivatalosan kihirdetni az eredményt. Hetvenöt millióba kerül évenként a nemzetgyűlés A nemzetgyűlés gazdasági bizottsága. Gaál Gusztos elnöklésével ma délelőtt 11 órakor, az elnöki fogadó­teremben ülést tartott. Palmer Kálmán elnöki főta­nácsos, előadó ismertette a folyó ügyeket és a nem­zetgyűlésnek (képviselőháznak) 1922­—23. számadási évre vonatkozó költségvetését. Az 1922—28. év­i összes rendes kiadások 58,iil.578 koronára rúgnak, az 1921—22. évben előirányzott 19.429.727 koronával szemben. Ehhez a rendes szükséglethez hozzászá­mítva még a nem rendszeresített és változó illetmé­nyekből előreláthatólag előálló körülbelül 16 millió koronát­, a nemzetgyűlés összes szükséglete körülbelül 75 millió koronára tehető. A bizottság­ az ily ért­elem­ben tett költségelőirányzatot változtatás nélkül elfo­gadta. A bizottság elutasította a székesfővárosnak az országház előtt elvonuló 295 folyó­méternyi park­részletnek rakodás céljára való átengedése iránti ké­relmét. A bizottság némi javításokat eszközölt a státuszviszonyokon, a tisztviselők és egyéb alkalma­zottak előmenetelének megkönnyítése érdekében és hozzájárult Lukovich Aladár, a nemzetgyűlés volt háznagy arcképének megfestetéséhez, továbbá 10.009 koronát szavazott meg Endrődi Sándor, a parlamenti napló huszonöt éven át volt szerkesztője síremléké­nek költségére. Ulamh Ferenc gyósött s barcsi kerületben A Szabó István (nagyatádi) lemondásával megüre­sedett barcsi kerületben tegnap, július 30-án foly­tak le a nemzetgyűlési képviselőválasztások. A vá­lasztási harc végeredményében csak Ulain Ferenc dr., a Szózat főszerkesztője és Szemző Ernő, a Kis­gazdák Biztosító Intézetének vezérigazgatója, Nagy­atádi bizalmasa között volt, mert a többi jelölt az ajánláshoz szükséges aláírást sem tudta megszerezni. A szavazatok összeszámlálását hétfőn délelőtt fejez­ték be. Eredménye az, hogy Ulain Ferenc dr.-t mint­egy 1000 szótöbbséggel egységespárti programmal nemzetgyűlési képviselővé választották. A k­isoktatásügyi bizottság ülése A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága augusz­tus hó 4-én délután 5 órakor az I. számú bizottsági teremben ülést tart. A számvizsgáló bizottság ülése A nemzetgyűlés számvizsgáló bizottsága augusztus hó 2-án déli 12 órakor, a nemzetgyűlés pénztárának helyiségében ülést tart. Seipel osztrák kancellár nyilatkozik a Nemzeti Újságnak Ausztria a pénzügyi terv elfogadásával az antant követelését teljesítette A jegybank felállítása biztosítva van — Magyarország és Ausztria baráti viszonya (A Nemzeti Újság tudósítójának tele­fonjelentése.) Bécs, július. 31. Az osztrák parlament még nyári szünet előtt letár­gyalta a pénzügyi javaslat egész komplekszumát. Akik azt hitték, hogy a javaslat elintézése után a gazdasági életben javulás következik be,­­alaposan csalódtak. Csak céltudatos és hosszú ideig tartó munkával lehet eredményt fölmutatni. Ez a fölfogás domborodik ki abból a nyilatkozatból, melyet ma Seipel szövetségi kancellár a Nemzeti Újság tudósí­tója előtt tett. •— Hogyan ítéli meg a pénzügyi terv parlamenti elintézése után Ausztria gazdasági helyzetét? — kér­dezte tudósítónk. — A nemzetgyűlésen elfogadott pénzügyi terv keresztülvitelével — mondotta a kancel­lár — Ausztria az­ontani követelését telje­síti, mert ezzel megteremtette a­­ békeszerző­désben megígért és később ismételten kilá­tásba helyezett külföldi hitel előfeltételét. Másik jelentősége az, hogy pozitív bizonyí­tékát adtuk ezzel annak, hogy Ausztria helyre akarja állítani államháztartását,­ amennyire ezt az országban levő segédeszközök megen­gedik. Ezért meg kellett terhelni­­ a lakossá­got,­ amennyire csak lehetett, viszont bizo­nyos, hogy ennek a nagy áldozatkészségnek meglesz az eredménye. A zálogjog megoldásáról és a hitel kérdésének mi­ helyzetérül a kancellár a következőket mondotta: — A zálogjog feloldása a hitel megnyerésé­nek legelső és legfontosabb feltétele. Ez teszi lehetővé, hogy a hitelről tárgyalhas­sunk. Ennek alapján a jegybank fölállítása és a legközelebbi jövő feladatai biztosítva vannak.­­ A nyugatmagya­rországi kérdés elinté­zésénél a magyar kormány ismételten bebi­zonyította, hogy a velencei szerződést tiszte­letben tartja és aoráriskodik arról, hogy Ausztriával továbbra is baráti­­ viszonyban maradjon. Ausztria a nyugatmagyarországi incidens elintézését elégtétellel veszi tudo­másul. Mindkét országnak érdeke, hogy az olyan jelenségeket, melyek a baráti viszonyt megbonthatják, kiküszöböljék. A baráti vi­szony újabb megpecsételése lesz, h­a Ma­gyarország a velencei egyezmény szerint Ausztriát megillető brennbergi bányákat, visszaadja Ausztriának. A magyar kormány békeszeretete és áldozatkész­sége, mely a nyugat-magyarországi akció leszerelésé­ben megnyilvánult, — m­int, előrelátható volt, — meg­nyugtató hatást váltott ki Ausztriában. Az osztrák kancellár nyilatkozata ezt a megnyugvást tükrözi vissza. Ami a baráti viszony hangoztatását illeti, Magyarország mindig hajlandó volt a jóbarátság megteremtésére és ápolására és csak örömmel vesz­­szük tudomásul, hogy ez a hajlandóságunk végre Ausznalban is megértésre talált.

Next