Nemzeti Ujság, 1924. május (6. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
* * _________________ ndt, de elvárja, hogy becsületes munkája után részére és családja részére a tisztességes megélhetést biztosítsák. Ezután előterjesztette a határozati javaslatot, melyben felhívják a kormányzat figyelmét a kétségbeejtő és tarthatatlan helyzetre és azt kérik, hogy a kormirányzat a lehető legsürgősebben biztosítsa a közszolgálati alkalmazottak összességének a kistárembert megillető megélhetés lehetőségét. A hallgatóság lelkes tapssal adott kifejezést helyeslésének. Plattfy, Gyürgy nemzetgyűlési képviselői hangsúlyozta, hogy pártja tisztában van nemcsak a közszolgálati alkalmazottak szomorú anyagi helyzetével, hanem e társadalmi osztály erkölcsi, közművelődési, politikai s általában nemzeti jelentőségével is. Az egységes párt e hó 9-iki külön pártértekezletén foglalkozik az elhangzott kívánságokkal F. Szabó Géza előadásában. Kéri, hogy a nyilatkozatát megnyugvással és bizalommal fogadják. Hentz Lajos dr. postatanácsos a KANSz vezetősége iránt, a m. kir. posta-személyzet öszszességének bizalmát és támogatását tolmácsolta. Csap Ferenc máv. főfelügyelő a vasúti szolgálat különleges voltáról emlékezett meg s az aranyparitásos rendezésig is a szőnyegen levő kérdések sürgős elintézését hangsúlyozta. Hlavatníj Imre tanár a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek neveltetési lehetőségére fektet súlyt s figyelmeztet arra, hogy az országot ezer éven át fenntartó középosztály sarjairól van szó. Homonnay Tivadar dr. nemzetgyűlési képviselő szólott azután, akit meleg ovációval üdvözöltek. Készséggel jelentette ki, hogy továbbra is meleg érdeklődéssel kíséri a közszolgálati alkalmazottak jogos mozgalmait és pártja nevében csatlakozik a Káosz határozati javaslatához. A felvetett fontos kérdéseket gyökeres megoldásukig napirenden tartják. Elismeréssel szól a transz vezetőségéről, amely céltudatosan és sokszor tapasztalt eréllyel hivatásának magaslatán áll. Azt hiszi, hogy a szanálási javaslatok keretei között biztosítani lehet a közszolgálati alkalmazottak kultúremberhez méltó megélhetését. Abban a kölcsönös viszonyban, mely állam és tisztviselő között fennáll, teljesítse mind a két fél kötelességét, ő és barátai készséggel állanak továbbra is rendelkezésre, hogy a mai helyzetet megjavítsák. A vidék csatlakozása Nagy Endre dr. postaigazgató (Szeged) Németországban és Ausztriában a tisztviselők iránt a kormány részéről több jóindulatot tapasztal, mint nálunk. Ha a kormány nem tudja letörni a nagy drágaságot, adjon megfelelő illetményeket. Ezeknek rendezése fölött olyan titokzatosság lebeg, mely a legnagyobb nyugtalanságra ad okot. Matavovszky György nyugtanfelügyelő (Győr) a központtal való szolidaritását dokumentálja. Kéri a kormányt, hogy ne lépjen az antiszocializmus terére. Olchváry Zoltán dr. kir. ítélőtáblás elnök a debreceniek, Kovácsy István ny. irodaigazgató pedig a nyugdíjasok bizalmát tolmácsolták a vezetőség iránt. Rákóczy István ny. főispán (Balassagyarmat) biztosítja a vezetőséget a legkitartóbb támogatásáról, de arra kéri, hogy álláspontja mellett tartson ki. Csernay Andor jh. főigazgató hibáztatja,hogy nem minden közalkalmazott tagja a Kansznak. A főbiztosnak meg kell mondani, hogy négytagú tisztviselői család nálunk havi 18 dollárból él, amit egy amerikai munkás 3 nap alatt megkeres. Ez a megállapítás pártunkra téríti. Irsik József tanár a tanárság érdekében tört lántsát. Benda László tanító (Szombathely) a Kansz memorandiumának angol nyelvre fordítását sürgeti. Kiss László főszolgabíró (Szeghalom) köszönettel adózik a vezetőségnek s az összes alkalmazottaknak a Kanszba való belépését sürgeti. Domokos Sándor dr. törvényszéki tanácselnök (Sopron), Szíjgyártó Albert igazgató (Szeged), Ganzer Rezső dr. segédtanfelügyelő (Kaposvár) és Buddy Zoltán ny. járásbíró (Eger) és mások ecsetelték a közszolgálati alkalmazottak, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és árvák immár tarthatatlan helyzetét , és azt, a határozott kívánságot, hogy a kielégítő helyzet javítása sürgősen történjék és erre nézve a szövetség tegyen meg minden törvényes eszközzel igénybevehető lépést. Utánuk Andor Endre államtitkár temperamentumos beszédben a határozat javaslathoz azt a kiegészítést javasolta, hogy a Kansz memorandumát juttassák a kormányzóhoz s igyekezzenek őt meggyőzni a memorandumban foglalt illetményrendezés változatlan elfogadásának szükségességéről. Andor ezenkívül meleg szeretettel emlékezett Kelety Dénesről, a Kaosz volt elnökéről. Séthy Antal, elnök végül szavazás alá bocsátotta a határozati javaslatot, melyet egyhangúlag elfogadott, a nagygyűlés Az országos nagygyűlés a Hymnuss eléneklésével délután 2 órakor ért véget. A szociáldemokrata párt belső válsága A huszonkettedik országos pártkongresszus felderítette a pártban dúló ellentéteket . A párt ma is forradalmi alapon áll (A Nemzeti Újság tudósítójától.) két hét múltán írunk a szociáldemokraták országos kongresszusáról, nem annyira a már sok tekit... tétben elavult esemény ismertetése,a' níjjfist' inkább tanulság és megismerés céljából. A for'radalmak óta öt esztendő zajlott le, m ennyi idő pedig Magyarországon m mindig elegendő a feledésre. Az országos kongresszuson át megtudtuk, hogy a szociáldemokraták nagyon sokat kiradíroztak emlékezetük táblájáról s nagy hajlandóságuk van úgy szerepelni, mintha a múltban mi sem történt volna. A harcok arzenáljából előszedték a régi rozoga fegyverzetet, az ismeretes szótárt, a szervezettség túlzott önbizalmából fakadó elkapatottsáftot, a diktátori hangot, saját maguk fontosságának búni ideit át. Kezdik úgy beállítani a dolgokat, mint hogy ha újra ők volnának az „egyetlen szervezett erő”, azt pedig jól tudjuk, hogy annak idején is ez volt az a jelszó, amelylyel a polgári társadalomnak a gyöngeség tudatát szuggerálták s ezen átaztán le is igazunk. A kongresszus eseményei azonban rádöbbenthetika polgári társadalmat arra, hogy ő is kelleténél többet feledett. A szervezettségtől egyébként már nem ijedünk meg. Ez a szervezettség korántsem az egyetlen erő és nem olyan nagy erő, mint volt a múltban. A törpe minoritás a forradalmi kísérletezések idején is minoritás maradt. Elegendő volt az ország leterrorizálására, de a kicsikart hatalom megtartására ,s az ország sorsának intézésére már akkor is kevésnek bizonyult. Az országos kongresszus, de még inkább a lezajlott nyomdássztrájk cáfolhatatlan jeleit mutatja annak, hogy a marxista alapon szervezett munkásság nem egységes, mélyreható ellentétek vannak és súlyos válságok zajlanak le a nagy nehezen megőrzött egység felszíne alatt. Három irányzat viaskodik a párt belső életében. Az orthodox marxista fegyelmezett szakszervezetek csapatai állnak a középen, akiket az emigráció likvidálásának s a régi vezérek hazatérésének ígéretével tartanak féken a mai vezérek. Az úgynevezett „második garderobból’ alakult mai vezérkart tűrik az „elvtársak” mert egyelőre nem tehetnek egyebet. A szélsőbaloldali irányzat, mint határozott ellenzék vonult fel a kongresszusra. Számbeli ereje nagy, csapatainak tömege az új generációból, a bányamunkásságból és az úgynevezett „lumpen-proletariátusból” rekrutálódik. Vezéreik azonban nincsenek. Ez volt az ellenzék vereségének legfőbb oka is. Ezek tulajdonkép kommunisták, akiket örökségül vett át a forradalmakból a szociáldemokrata párt. Ezzel a csoporttal való együttműködés politikai immoraltása hívja ki a legélesebb kritikát. Van aztán egy kisebb, jobboldali csoport, amely még nem ellenzék, de erre a szerepre vár. Ez a konzervatívabb, képzettebb csoport elégedetlen a pártvezetéssel és nem látja szívesen a párt életének intézői, vezérei és agitátorai között azokat az elemeket, akik bizonyos antiszemitizmusra adnak okot a munkásság körében. Ezek határozottan elítélik a parlamenti frakció működését, amelynek sokkal több szava volt például a numerus clausus és a névmagyarosítás ügyében, mint amunkáskérdésekben. A pártvezetőség megállta az ostromot. A vihar elmúlt, de a párt életének mélyén a válság tovább feszíti a kereteket.. A jobboldali rész tudja, hogy a párt nem hivatott az ország kormányzására s a szociáldemokráciának nem a politikai életben való személyes érvényesülés elősegítése,hanem a szervezeteknek a munkásérdekekben való érvényesítése a feladata. A baloldali résznek azonban a politika a fontos, mert erre nevelte a demagógia. A munkásságnak ez a csoportja sohasem hajlandó meg-íérteni, hogy az ipari munkásság nemcsak az egész országban, hanem a fővárosban is elenyésző kisebbség, amely arányszámán és jelentőségén felül érvényesült ugyan a választások véletlenével, de diktálni nem hivatott. Hogy a belső válság mikor érik meg, azt ma még látni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy mindig a kormányzat gyengeségével s a polgári társadalom elernyedésével arányban növekedik a baloldali irányzat vetése. Minél inkább késik a szakszervezeti törvény és minél inkább kitolódik a gazdasági konszolidáció, annál több a demagógia esélye. A kongresszus Ami már most a kongresszust illeti, azt április hó 20-án délelőtt 10 órakor nyitotta meg Farkas István nemzetgyűlési képviselő, országos pártvezetőségi titkár. A kiküldöttek soraiban ott voltak a nemzetköziség dokumentálására a külföldi kiküldött se- C. T. Cramp ,,elvtárs, a angol munkáspárt. Szekulics Milán a jugoszláv, Lehotzky a csehszlovák. Schaeffer a csehszlovákiai német szociáldemokrata párt képviseletében. A kongresszus elnöke Peyer Károly nemzetgyűlési képviselő volt, aki igyekezett költői lendülettel beszélni arról a ragaszkodó szeretetről, amellyel a munkásság gondol azokra, akiket a börtön, az internáló tábor és az emigráció akadályoz meg a jelenlétben. Határozati javaslatot is adott be a politikai foglyok szabadonbocsátásának, az internálótábor feloszlatásának és az emigránsok hazatérésének érdekében■ A kongresszus a javaslatot Garami és Kuchinger éltetésével fogadta el. Azután az angol Cramp mondott üdvözlő beszédet. Mi — az angol munkáspárt — nem vagyunk bolsevisták —mondotta —, kifejezetten szocialisták vagyunk és azon az alapon állunk, mint a magyarországi szociáldemokrata párt. De mi nem akarunk teóriákat és soha sem megyünk visszafelé. Nem akarjuk az erőszakot, nem kívánjuk a vérontást és a forradalmakat (Néma csönd a teremben), mert az erőszak mindig erőszakot szül és ezért becsüljük többre az elmék forradalmasítását. A csöndesen foly dobáló kongresszus egyik érdekes jelenete volt az a harc a „spiclik" körül amikor Peyer elnök meglepetésszerűleg felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy soraikban hatósági egyének is ülnek. A kitört viharos lármában Verdi Gyula nemzetgyűlési képviselő kéretette ezek eltávolítását a padokból. Peyer elnök erre felszólítja a hatóság képviselőit, hogy távolítsa el a „spicliket". A külföldi elvtársak — mondja —, most már ujjal mutathatnak a soraikba befurakodott spiclikre. (Erre a kijelentésre mindenki „igazoltatta“ ismeretlen szomszédját , s az állítólagos „spicliket“ kituszkolták a teremből pfuj! pfuj! kiáltások kíséretében.) Miután nehezen helyreállt a rend és elült a „vihar“, következett a pártvezetőség jelentése amelyet Farkas István képviselő adott elő. Követelte az általános amnesztiát, az ellenforradalom „barbár“ intézkedéseinek eltörlését Azután a gyülekezési és egyesülési jog sérelmeiről beszélt s azt mondta, hogy a szolgabírák humorizálnak ezekről a kérdésekről. Majd a parlamenti frakció jelentését terjesztette elő Vanczák János nemzetgyűlési képviselő. A frakció hivatása, hogy erőt mutasson az ellenséggel szemben. Sok szó esik arról, hogy az ország határain túl élő emigránsok nincsenek megelégedve a frakció működésével. Lehetséges, hogy ha sikertelenséget látunk működésünkben, a párt fórumai szükségét fogják látni egy múló passzivitásnak. Erre indult meg aztán a kongresszus legérdekesebb és tanulságos része: a vita a jelentésekről. Az első szónoktól, aki az „ellenzék“ nevében beszélt, az elnök megvonta a szót. Weiszhaus Aladár helyteleníti, hogy a parlamenti frakció a polgári pártokkal karöltve vívja harcait. Azt kérdezte, hogy van-e a kormány és a párt között paktum. (Derültség.) Ezután került sorra Vágó István, a párt szélső balszárnyának szónoka, aki az ellenzéki csoport nevében olvasott fel deklarációt. A győri szociáldemokratáknak ez a volt párttitkára, mint a kommunisták itt feledett képviselője, tiltakozott az ellen, hogy a párt a fáradalmi múltat és a közelmúlt vezető egyéniségeit megtagadja. Elítéli Batitz Gyulának a képviselőházban tett egy állítólagos nyilatkozatát, amely szerint az emigráció hazatérése a pártmozgalomban bonyodalmakra vezethet. Erre Batitz Gyula azt válaszolta heves és erős kifejezések közben, hogy az a nyilatkozat nem történt meg. Néhány szónok ezután a pártvezetőséget és a parlamenti frakciót védelmezte, köztük Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő ,aki végül is elkeseredetten kiáltott oda: akiknek nem tetszik a párt működése, azok menjenek a Bethlen pártjába. Húsvét másodnapján folytatták a sokszor szenvedélyes hangon kirobbant s a nemzetgyűlés „viharaiból" jól ismert kitételekkel súlyosbított vitát. Ezen a napon a pártvezetőség már a híveket vonultatta fel. Farkas Zoltán az esti órákban végre hozzájutott, hogy megtartsa zárszó jogán beszédét. Vágóval szemben kijelentette, hogy a párt ma is az 1903. évi deklaráció alapján áll. A parlamenti helyzet kívánatossá teszi a polgári ellenzékkel való együttműködést. A kritika nem volt tárgyilagos, tiltakozik a kormánnyal való paktum híresztelése ellen. A párt egyébként a parlamentarizmus alapján áll; akik ennek nem hívei, azok hagyják el a pártot! Ezután megtörtént a szavazás és a többség a pártvezetőség és a parlamenti frakció jelentését tudomásul vette. Forradalmi alapon Peyer Károly tartott ezután beszédet a politikai és a gazdasági helyzetről. Beszélt a szanálás és a házbérek emelése ellen. A szanálásnak nincsenek meg a belpolitikai előfeltételei. A bajokon csak az általános titkossal lehet segíteni s ezért szükségesnek látja egy választójogi blokk alakítását. Az ellenzéken — mondotta — érvényesülni akar a vezetőség ellen a demagógia hangja. Nem tagadjuk a párt forradalmiságát, de a forradalmiság soha,sem a, hangban, hanem, a cselekedetekben nyilvánul meg. Nem az orosz, hanem az angol eredményeket kívánja a pártnak. Ezután határozati javaslatot terjesztett elő, amely a pártprogram követeléseit foglalja össze. A határozati javaslat elfogadása után, a kedden tartott folytatólagos ülésen a pártvezetőség tagjait választották meg. Az ellenzék listája kisebbségben maradt, mire az ellenzék visszavonult, amennyibenVágó István rövid felszólalásban megfújta a takaródét. * NEMZETI UJSÁG Kedd, mi mám 8L