Nemzeti Ujság, 1924. december (6. évfolyam, 256-274. szám)

1924-12-02 / 256. szám

yi. évfolyam 256. szám. Ara 2000 korona Kedd, 1924 december 2._ NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal« Budapest, T. Honvéd nt 10. Telefont 127—47, 127—43 és József 65. — FiókkiadóhiTatal: Rákóczi út 1. Tel.: J. 193—00, Teréz-körut 82. Tel.: 121-41 EekküDtelók: Tel 18-84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPI tri*usz szemmtól Tóös László dr. • Mwmist**n Tár! Eléflzetési Ars Egy hónapra 40.000 korona fedévre 1201000 korona. — Egye* szám ám korona. Wienben hétköznap és vasárnap osztrákkor. — Hírdetések milliméteres dijmbászerint. Mi lesz most? A nemzetgyűlés pártjai között nem merül- illet fel a kérdés, hogy: ki a legény a csárda- ban?! Ezt az igazságot kell mindenekelőtt le-szögezni, áruikor a mentelmi bizottság javas-lata szerint szigorú megtorlásban részesültek a legutóbbi botrány protagonistái. Itt ne ujjongjon a többség, amiértfölnnmaradt és nem szabad, hogy ökölbe szorítsa kezét a turbulens elem, hogy így vagy amúgy, majd megmutatja, hogy . . . mert a nemzetgyűlés az a hely, ahol nincs más „legény” mint a rend, a szólásszabadság, a közérdek Nem tartozunk azokhoz a politikai cinikusokhoz, akik a mentelmi jog kezelését hatalmi kérdésnek tekintik, sőt úgy véljük, ha«*» épen ezen a ponton hárul a többségre a legszubiálisabb felelősség. És pedig azért, mert épen itt nemcsak bűnöket lehet elkövetni, de — ami Talleyrand szerint még nagyobb baj — hibát is. Meglehet, hogy túl szigorúak mutatkozott a nemzetgyűlés, amikor a rendbontók fölött ítélkezett, mindenesetre azonban expiálta a legfőbb renden esett sérelmet. Már most csak arra kell ügyelnünk, hogy el ne kövessük ama bizonyos hibát, amely a legnagyobb bajt jelenti. Meg kell nyugtatni a közvéleményt afelől, hogy csak iíz néhány rendbontót nemutattak el. Nem pedig az igazságot. Nem szabad tűrni, hogy a szociáldemokraták és radikálisok egyesült cége az antipanamista szabadalommal kérkedjék. Tessék kinyitni minden ablakot, minden ajtót, nemcsak a közélet hygiénitus szellőztetése céljából, hanem azért is, hogy a közvélemény mindent lásson, mindent halljon, mindent tudjon. A palota is csak a rend őrei lehetnek, nem a panamatitkoké! Ezt a kérlelhetetlen őszinteséget követeljük a kormányzattól, amikor a háta mögött álló tábor erejét tudta éreztetni egy felforgató kisebbséggel! Elképzelhetetlen, hogy éppen a kormány ne tudná azt, amiről minden verébestripel. Az utóbbi esztendők folyamán mindenféle méreggel telt meg a néplélek, gyanúval, undorral és kétségbeeséssel. Okkal vagy ok nélkül, úgyszólván általánossá vált a hit, amely szerint sohasem volt rettenetesebb a korrupció, mint éppen most, úgynevezett nemzeti megújhodásunk alapkőletételénél. Izgatta az emberek fantáziáját sok minden, amit láthatott, anélkül, hogy magyarázatát tudta volna adni. Látott érthetetlen meggazdagodásokat a magyar romokon, amik csupán hullarablásból és kriptás osztogatásokból származhattak. Szájról-szájra járt a hir Vagy a rágalom, megannyi fekete hollója a nemzeti pusztulásnak, károgva, hogy közéletünket átitatta mindenféle panamának gerjedő mételye. Ismételjük: akár alapos, akár alaptalan, a kormányzatnak tudomásul kell vennie ezt a közhiedelmet, pláne most, amikor a legutóbbi törvényszéki tárgyalások nyomán valóságnak bizonyult sok minden, ami eddig csupán a fantázia hagymázas túlzásának tetszhetett. A kormányzatnak kötelessége tehát, hogy kiszolgáltassa a teljes listáját mindazoknak, akik kijárással avagy illetéktelenül káros pártfogolással kereskedtek, tisztázni kell minden vádat, amely esetleg miniszterekre, képviselőkre, magasabb funkcionáriusokra nehezedik, másfelől pellengérre kell állítani minden alaptalan vádaskodót. De amikor az erkölcsi tisztogatás nagy munkáját várjuk a kormánytól, irtózattal fordulunk el attól a lelkülettől, amely a szociáldemokraták fenyegetésében nyilvánul meg. Mert fenyegetnek! Óvatos, körülírt, s ha nem is két-, de másfélértelmű a fenyegetés, amely körülbelül úgy szól: jó, jó, ha kizártak bennünket, távolmaradunk, de sokkal nagyobb baj lesz, ha máshova sem megyünk el! .. . Értjük, tudjuk, miről van szó. Sztrájkról, esetleg általános sztrájkról, a munka beszüntetéséről. A közgazdasági élet megfojtásáról, a máris nagy munkanélküliség teljes kitermeléséről. Új nyomorról. Még nagyobb ínségről. Katasztrófáról. S mindez miért? Mert néhány szociáldemokrata vezér bosszút akar állani megérdemelt büntetéséért, fogai között sziszegvén: „Majd megmutatom, ki a legény a csárdában!” .Hogy ebben a munkában radikális polgárok szövetségesül ajánlkoznak a szociáldemokratáknak, senkit sem lephet meg, aki tudja, hogy a demagógia elemei vonzzák egymást, mihelyst rombolásról van szó. Ez a szövetség már rombadöntötte egyszer M Magyarországot, amikor a csatornarepedés nagy katasztrófája elöntötte közéletünket. Nem feledtük el sem októbert, de márciust és reméljük, hogy összeomlásunkból levonja a megfelelő tanulságot kormányunk is. Sőt tovább megyünk: nem akarjuk feltételezni, még komolyabb szociáldemokrata vezéreinkről sem, hogy ne fékeznék lelkiismeret dolgában kevésbé feszélyezett elvtársaikat, amikor ezek közgazdasági életünk legnagyobb nehézségei közepette politikai sztrájkkal fenyegetőznek. Egyáltalán: az országnak békére és békességés munkára van szüksége. A parlamenti konfliktus mindenesetre elmérgesítette a hangulatot, egyelőre talán alkalmatlanná is tette összhangos együttműködésre. De úgy véljük, ha a kormány az egész vonalon a legnagyobb elszántsággal és minden tekintet nélkül a személyekre, tiszta helyzetet teremt, másfelől, ha a most kiutasított képviselők és frakciók — minden egyéni hiúságról lemondva — tárgyias vitára és tárgyias munkára térnek át, meg lehetne menteni a nemzetgyűlés munkaképességét. „A liberalizmusban India visszatartani a forradalmi mozgolódásokat“ Worn három nagy beszéde a szociáldemokratái forradalmi kísérletéről és a polgárság kötelességeiről Sipőcz polgármester nem helyesli a Pécsi adórendszer lemásolását (A Nemzeti Újság tudósítójától.) AZ Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó ma este elnökének, Csilléry Andrásnak tiszteletére vacsorát rendezett, amelyen megjelentek Sipőcz Jenő dr. polgármester,Weiff Károly, Petrovácz Gyula, Czettler Jenő dr., Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselők is. Csiktéry Andrást Karok Kristóf közgazdasági egyetemi tanár köszöntötte fel. Kresztes István ügyvéd, a kaszinó vendégeit köszöntötte fel Majd Csilléiy András emelkedett szólásra s kiemelte, hogy ünnepeltetését csak annak tulajdonítja, hogy elvei mellett hűségesen kitartott. Kérte a megjelenteket, tartsanak ki továbbra is ezek mellett az elvei mellett. Ezután Wolff Károly szólalt fel. — A liberális hasábokon — mondotta — már hónapok óta írják, de különösen az utóbbi hetekben mindig erősebb crescendoban hangoztatják, hogy a keresztény eszme már régen fantazmagória. Csodálkozik azon, hogy itt a Dohány utcában, tehát a nyugati civilizáció középpontjában mégis ilyen lelkes keresztény társaságot láthat együtt. Ha ez a halál, akkor ő ilyen meghalást kíván. A parlamenti botrány tanulsága A politikai irány megválasztása a polgárság egyik legkényesebb és legnehezebb feladata. Amikor a polgárságot az elé a feladat elé állítják, hogy a maga politikai irányát válassza és szabja meg, akkor a polgárságot csábítják jobbra és balra és legújabban a közénk cseppent államférfiak hangsúlyozva hirdetik azt, hogy a kiengesztelődés politikáját kell követni. Pedig a pénteki parlamenti események megmutatták, hogy vénasszonyos gügyögés a kiengesztelődés politikáját egyengetni A liberalizmus, mint azt mindig hirdettem, a szociáldemokraták szálláscsinálója. Gagyogjanak kiengesztelői lésről azoknak, akik polgári forradalmat akarnak. A liberalizmusnak sohasem volt elég ereje ahhoz, hogy egyoldalúan viszsza tudja tartani a forradalmi mozgolódásokat. A forradalmakkal szemben csak egyet lehet tenni: megvédeni a keresztény gazdasági politikát. A pénteki nap igazolta, hogy ha a nemzetben a nyugalmat állandósítani akarjuk és a konszolidációt meg akarjuk alapozni, akot mást előttünk nem ölthet, csakis a keresztény és nemzeti politika útja. Félne kell tenni minden kicsinyes érdeket és egységes táborban kell felvenni a harcot és szembe kell szállni a forradalmi törekvésekkel.. Itt konszolidáció addig nem lehet, amíg kilencvenöt százalék magyarnak megélhetése kellőképpen biztosítva nincsen. A zsidóságnak a kilencvenöt százalék magyarság életlehetőségeit kellene biztosítania, ezzel szemben azonban mégis inkább a szociáldemokratával tart. Miért helyezkednek szembe a kilencvenöt százalék magyarsággal? Ha a zsidóság is a kilencvenöt százalék magyarságnak megélhetését akarná biztosítani és azok mellé állana, akiknek küzdelme ezt célozza, akkor elhinném, hogy ők is nemzetfenntartó munkát akarnak végezni. Ha a kormány a szociáldemokrata terrorral és a forradalmi jelenségekkel szemben felveszi a harcot, akkor ebben a munkában támogatni fogjuk. „Nem adjuk ki a kelinkből Budapestet“ A politikában elszánt emberekre van szükség. Amikor a vacsorán megjelent, bizonyságot akart tenni amellett, hogy Csilléry András sohasem tétovázott, nem hagyta el a zászlót és mindenkor tetrekész harcosnak mutatkozott. Sipőcz Jenő is azok közé a férfiak közé tartozik, akik elveiket nem a konjunktúrák szerint határozzák meg. Nem fogjuk kiadni a kezünkből a keresztény Budapestet! Isten minket úgy, segéljen! A frenetikus hatást keltő beszéd után Sipőcz Jenő polgármester szólott az egybegyűltekhez. — A gazdasági helyzet — mondotta — mindjobban súlyosbodik a fővárosban, általános a kereskedelem pangása, a köz- és magántisztviselőknek mindinkább súlyosbodik a helyzetük, a B-listás és hasonló dolgok a főváros polgárságának helyzetét óráról órásra teszik súlyosabbá. A bécsi adók lemásolását nem tartand helyesnek, mert ezeket az adókat lázasfejű emberek állapították meg és ezekkel a polgárság kiíratására törekedtek. Mert nemcsak úgy lehet a polgárságot kiirtani, m mint ahogyan azt a bolsevisták tették, hogy a polgárok életét oltották ki, hanem ki lehet irtani a polgárságot azáltal is, ha súlyos adókkal lehetetlenné teszik a megélhetését. Ezután még vámosan szólaltak fe.