Nemzeti Ujság, 1925. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

.javalat arra, hogy csökkenti. A gondot a fi­áról, hogy a szak- . . .éktől elvett vagyont visszaadják, hogy azok szabadon működhessenek. A villa­mos vasutak alkalmazottainak szabad szer­vezkedése ellen a kormány nem gördít aka­dályt. Külön pont tárgyalja az amnesztiát, amelyről szóló rendelet 1921 karácsonyán meg is jelenít. Megszünteti a kormány a gyor­sított bírói eljárást és hajlandó a munkásbiz­­tosítás autonómiáját a legrövidebb idő alatt visszaállítani. A paktum második részében a szociáldemo­kraták vállaltak bizonyos kötelezettségeket, melyeket természetesen nem tartottak be- A paktum szerint a párt vállalkozott arra, hogy a külföldi összeköttetései révén meg fogja cáfolni a Magyarországról terjesztett ,alaptalan terrorhíreket, kooperál a külügy­miniszterrel, megszakít min­den érintkezést az emigránsokkal és velük a harcot a külföl­dön is felveszi. Ígéretet tesz továbbá, hogy tartózkodik a politikai sztrájkoktól és szakít az októbristákkal és a polgári demagógia képviselőivel. Kötelezi magát, hogy köztár­sasági propag­andát nem űz és a kormány­­nyal szemben, mint annak jellemzése, tisz­tességes fegyverekkel fog küzdeni. Ez volna a paktum lényege. A szociáldemo­krata párt vezetőség a paktumot tegnap párt­­választmányi ülésén tárgyalta le és e párt­­választmányi ülésen Farkas István, a párt főtitkára, aki annak idején részt vett a pak­tum megszövegezésében, nagyobb beszédet mondott. Farkas István azzal okolta meg a paktum aláírását, hogy annak idején kény­szerhelyzetben voltak és éppen ezért szüksé­gük volt arra a talpalatnyi földre, amin a lábukat megvethetik. — Természetes, — mondotta Farkas — hogy a pártvezetőség soha egy pillanatra sem tar­totta magára nézve kötelezőnek ezt a jegyző­könyvet, mivel kényszerhelyzetben írta alá. • Azt hisszük, hogy a közvélemény nem mehet el szó nélkül a kormány és a szo­ciáldemokrata párt egyezsége mellett. Vártuk a kormány cáfolatát a paktum egyés részleteire vonatkozóan, azonban, sajnos, félhivatalos nyilatkozatok is m­egerőelletté­k annak minden pontoza­­tát. Farkas István nyíltan is kijelentette a tegnapi párt választmányi ülésein, hogy ők az aláírt paktumot nem tartották kö­telezőn­ek s így ezzel igazolta azoknak a Politiku­so­kna­k az állásfoglalását, akik a szociáldemokratákkal való minden megegyezés ellen állást foglalnak. Ki­váncsiak vagyunk, hogy kik voltak, akik tudtak a pártban erről a paktumról és kik hajlandók fedezni az akkor történt megállapodást. Az már kétségtelen, hogy a kormány — enyhén szólva — óriási politikai baklövést követett el, amikor felült a szociáldemokraták ígé­retének és a szocialista agitációt reá­­szabadította az országra. Ez a paktum igen jó fegyver lehetett egyes politiku­sok kezében, nagyon jó lehetett arra, hogy a legitimista politikusokat a vá­lasztásokon kibuktassák azok, akik ki akarták őket buktatni, de végzetes kö­vetkezményekkel jár az egész polgári társadalom és a nemzetgyűlés munka­képességére is. Mi a polgári társada­lomra nézve nem látunk más eredményt ebből a paktumból, mint azt a bizonyos 25 vörös szegfűt, amely azóta ott garáz­dálkodik a nemzetgyűlésen. fintálzó ember Az észszerű táplálkozás felel meg az, aki napi reggelihez és uzsonnához természetes tápszert­úra dobozonként 37.400 és 64.000­­corona Mintát és ismertetést lágyen küld a Dr. tápszerszyár Rt., Budapest ICO az evés célját nem a gyomor, kielégítésé­ben, hanem test­erő­­lésm­ű varaplásá­­ban, egéez­é­ -nek fentartásában" látja feltételeinek étrendjébe a az Ovomaltine besorozza. forgalmi adóval együtt Wander gyógyszer­­ét postahivatal ­ Hehemetlen szagokat megszünteti a NEMZETI ÚJSÁG Csütsörtök, 1925 január 1. Mit tett a Köztisztviselők Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezete a tisztviselőkért? A Köztisztviselői Fogyasztási Szövetkezete ellen több napilapban megjelent cikkek hatása alatt felkerestük a szövetkezet vezetőségét, hogy megkérdezzük, van-e alapja ezeknek a cikkeknek és a tisztviselői osztály részéről a szövetkezet ellen állítólag megnyilvánuló ani­­mózitásnak. A vezetőség kérdésünkre a követ­kező választ adta: — Kérem, mi nem tudunk semmiféle animó­­zitásról, vagy ellenszenvről, ami a köztisztvi­selői karban álítólag a szövetkezet ellen meg­nyilvánulna, már­pedig tudnunk kellene ilyenről. Az utóbbi időben hosszú idő óta olyan említésre méltó panasz, mely valami általános kifogásolni valót talált volna a szövetkezet működésében, szövetkezetünkhöz egyáltalán nem érkezett. — De nem is látjuk semmi indokát valami komoly vagy alapos kifogásnak, mert amit a jelenlegi lesújtóan küzdelmes gazdasági viszo­nyok között a szövetkezet a rendelkezésre álló anyagi erejével a köztisztviselői osztály érde­kében megtehet, mindent megtettünk, lehetet­lenségeket pedig tőlünk kivánni nem lehet. Nevezetesen a szövetkezet anyagi erejét felül­múló olyan gazdasági kedvezményeket, ami­­neket az állam a kedvezményes ellátás során nyújtott a köztisztviselőknek, természetes, hogy nem adhat a szövetkezet, mert hiszen ezek a kedvezmények a közszolgálati alkalma­zottak szolgálati járandóságának legjelentéke­nyebb részét egyenesen mint illetmény kiegé­szítését képezitek és oly nagy összegeket re­prezentáltak, hogy semmiféle magánvállalat jövedelme nem bírná el. Hogy a szövetkezet az erejéhez mért legnagyobb gazdasági elő­nyöket nyújtotta eddig is tagjainak, azt a más szövetkezetek által adott kedvezményekkel való összehasonlítás tudná beigazolni, ilyen összehasonlítás elébe pedig szívesen áll a szö­vetkezetünk.­­ A szövetkezet jelenlegi vezetősége tudatá­ban van és teljes mértékben át van hatva attól a céltól, amelyre a szövetkezetei naggyá fejlő­dése kötelezi, hogy t. i. tagjainak a mai nehéz gazdasági viszonyok között a lehető legna­gyobb gazdasági kedvezményeket biztosítsa, ami a­­szövetkezet erejétől kitelik. Szándékot­an használjuk e szót „tagjainak“, mert a szövet­kezet tagjai érdekében alakult és nem adhat 60,— papirtolováe üzletrész tőke alapján több, mint 300.000 köztisztviselőnek és családjának sem kedvezményes ellátást. — Nem kívánunk fellengzős szavakat hasz­nálni, de hogy módot adjunk más szövetkeze­tek által tagjaiknak nyújtott előnyökkel való összehasonlításra» egyszerűen reámutatunk azon tényekre, amelyekben az általunk nyúj­tott gazdasági kedvezmények megnyilvá­nulnak. — 1921 óta a mai esztendeig a szövetkezet a rendes osztalékon felül tagjainak minden üzletrészre ingyen adott egy új üzletrészt, ezzel akarván tagjainak a vagyonban való részesedését növelni. Mikor az inflációs idők­ben más részvénytársaságok több kevesebb készpénz befizetés ellenében adtak ki új rész­vényeket, akkor mi ingyen minden ellensz­ol­gáltatás nélkül tettük ezt azért, mert alapsza­bályaink szerint az osztalék mértéke korlá­tozva lévén, ily módon akartuk tagjainkat a szövetkezet vagyonában részeltetni.­­ A tagok vásárlási összege után évenként 16 és 10% közt váltakozva vásárlási vissza­térítést adtunk készpénzben az osztalékon kí­vül és már most jelezhetjük, hogy az 1924. év üzletévnyereségéből minden valószínűség sze­rint ugyanily mértékben vásárlási visszatérí­tés megadására fogunk tudni a közgyűlésnek javaslatot tenni. Hogy ez mit jelent stabil­­tom­a mellett, azt mindenki rögtön beláthatja, ha tekintetbe veszi, hogy a mai nehéz viszonyok mellett a detail kereskedő bizony alig számít­hat 10%-nál több hasznot az áru eladásánál. Pedig figyelembe kell venni, hogy szövetkeze­tünk oly áruk vásárlásánál is megadja ezt a fenti visszatérítést, amelyeknél mint például liszt és cukornál köztudomásúlag úgyszólván semmi haszon sem mutatkozik, mert önkölt­ségi áron adjuk el vevőinknek. Természetes, ez csak úgy lehetséges, hogy tagjainkon kívül mások is vásárolnak boltjainkban, mert csak ez teszi lehetővé, hogy a nemtagok vásárlásá­nál elért hasznot a tagok közt vásárlási visz­­szatérítésképen kiosztjuk. Ebből látható, hogy a nemtagok vásárlásának megengedése egye­nesen a tagok gazdasági érdeke, mert enélkül csak nagyon csekély , vagy talán semmi visszatérítést nem tudnánk adni a jelenlegi nyomasztó gazdasági viszonyok között. Min­denesetre ajánljuk alaposan vizsgálódó embe­reknek: hasonlítsák össze ezt az általunk nyújtott vásárlási visszatérítést más szövet­kezetek által tagjaiknak adott vásárlási visz­­szatérítési százalékkal. fa minőségét és árát össze kell hasonlítani más kereskedők által eladott szén és fa minőségé­vel és árával és számba kell­ venni, hogy ná­lunk vásárolt fa és szén vételára után ugyan­csak adunk vásárlási visszatérítést, a hála Istennek folyton javuló­ koronával is számolva. Sőt ezeknél a cikkeknél, ismerve az össz tiszt­viselői társadalom helyzetét, bármely hitelké­pes közszolgálati alkalmazottnak a tüzelő­anyagokat 4 havi részletfizetésre szállítjuk. Ugyanezt a részletfizetést bevezettük a tex­til- és cipőárukra is, amelyeknél természetesen a vásárlási visszatérítést is megadjuk. Tüzelő­anyagoknál 4 milliárd korona, textilnél 3 és fél milliárd korona értékű árut osztottunk ki eddig hitelre és részletfizetésre, ami minden­esetre súlyos kamatveszteséget jelent, mert ezt saját üzleti keresetünkből tettük. Bevezettük az úgynevezett olcsó árnuktaiók rendszerét is, így nemrégiben 6 héten keresz­tül, addig­­ i­, amíg az új vámtarifa-rendszer életbelépte ezt megengedte, olcsó zsírt szolgál­tattunk ki, így a zsír kg.-ját 36.000 koronáért adtuk akkor, amikor a piacon 43.000 koronáért volt kapható. Felhívjuk a figyelmet, hogy Bu­dapesten az egész ősz folyamán a legolcsóbb burgonya nálunk volt kapható, amennyiben 1209 koronáért adtuk kilogramját, szemben a főváros olcsó burgonyaakciójának 1400 koro­nás árával, megakadályozva a burgonya to­vábbi áremelkedését. A legközelebbi időben, amikor az állami szö­vet- és cipő­akció meg fog szűnni, tervbe vet­tük textil- és cipőáruknak önköltségi áron való árusítását és minden reményünk meg­van arra, hogy e téren is ármérséklést fogunk tudni elérni. Re­ kell mutatnunk arra, hogy a liszt eladásénál alacsonyabb árakat, mint ahogy ma boltjainkban adjuk, nem is lehet el­érni, mert csak éppen, hogy fedezik ezek az árak a beszerzési önköltséget, hozzátéve azt, hogy ma boltjainkban elismerten legjobb mi­nőségű liszt kapható. Általában eléggé meg nem becsülhető ársza­bályozó és ármérséklő hatást gyakorolnak fiókjaink, árait is igazol legjobban, ha össze­­haebnlítj­uk ázott­­helyeknek-‘árait, ahol • fiók­jaink vannak,".azokkal, ahol ilyenek nincsenek. A kérelmek* egész" sorát "tudjuk felmutatni, amelyek arra irányulnak, hogy szövetkezetünk állítson fiókokat vidéki városokban, mert ezek­től várják az olcsóbbodást. Tagjainknak egy régi óhaját, az árudából való­ házhozszállítást ez évben már megvaló­­sítottuk és a központi házhozszállítás illető­leg a hitelezésnek minden más cikkre való ki­­terjesztése — bár az a rendkívüli költségek és nehéz gazdasági viszonyok folytán momen­tán nem valósítható meg—, állandó gondosko­dásunk tárgyát képezi és reméljük, hogy ezek a jótétemények is megvalósíthatók lesznek a közeljövőben. Ezekből látható, hogy a szövetkezet alapsza­­bályszerű céljának tőle telhetőleg igyekszik megfelelni és hogy ennél többet jelenleg nem lehet tenni, annak tisztán azok a roppant ne­héz gazdasági viszonyok az ok­ai, amelyek köz­tudomásszerűleg nyomják az egész országot. Olvastuk a lapokban azokat a cikkeket, me­lyek a szövetkezetnek részvénytársasággá való átalakulásár­ól és a szövetkezeti üzletrészek összevásárlásáról szólnak. Ez a hír már azért is teljesen alaptalan, mert hiszen a szövetke­zetnek részvénytársasággá való átalakulása jog­ abszurdum. Üzletrészek összevásárlásáról sincsen tudomásunk és óva intjük e helyen is tagjainkat, hogy üzletrészeiket másra átruház­zák, mert a bekövetkező aranymérlegre való áttérés alkalmával az üzletrészek át fognak ér­tékeltetni és akkor azok, akik most potom áron üzletrészeiket átruházzák, esetleg nagy károso­dást szenvednének. Éppen ezzel a kérdésben van összefüggésben a tagfelvételnek részünkről való időleges szü­neteltetése is, amelyet szintén a jelenlegi és régi tagjaink gazdasági érdekéből kellett a gazdasági körülmények nyomása alatt elren­­delnünk. Nem akartuk ugyanis 60 papírkoro­nás új üzletrészek kibocsátásával az üzletrész­tőkét felvizezni és ezáltal okozói lenni annak, hogy a régi tagok üzletrészei elértéktelened­jenek, vagy értékükben csökkenjenek. Német­országban a szövetkezeti tagok védelmére a törvény mondotta ki, hogy az aranymérleg megalkotásáig új tagok nem vehetők fel, ná­lunk törvény hiányában igazgatóságunk ezt a kereskedelmi törvényben lefektetett felelőssége alapján rendelte el egyes-egyedü­l a mai tagok gazdasági érdekeinek megvédése céljából. Vagyis ebben a kérdésben se tisztán a szövet­kezet tagjainak érdeke vezetett bennünket, mint minden más ténykedésünkben. Végül határozottan valótlannak nyilvání­tunk minden olyan állítást, mely arra irányul, hogy szövetkezetünk ez államtól a kedvezmé­­nyes ellátás lebonyolítására nyújtott pénzeket­­, vagy egyáltalán nem a kedvez­te céljaira fordította volna. A kincstári pénzek kiutalását és felhasználását a pénzügyminisztérium kirendeltsége, a Pénzin­tézeti Központ ké­t revizora állandóan ellen­őrizték, két állami bizottság pedig utólag vizs­gálta felül a lebonyolítást s igy nyugodtan, ál­lunk e tekintetben is bármely ítélőszék elé. !"4* Boldog újévet Nem gyújtottam lámpát, de a halálos csönd­ből és a koromsötétből megállapítottam, hogy még négy óra sincs, óvatosan földre eresz­kedtem a paplan alól, bele éppen a két háló­­cipőbe. A függöny nyílásán kikémleltem az utcára: senki, a hiénák még aludtak. A dí­vánnyal kezdtem s keresztbe odaállítottam az előszoba ajtaja elé. Mert oldalt fektettem, el­került ráállitani az ebédlőasztalt, erre hossz­­mánt a vasalódeszkát s hogy az egész egyen­súlyát biztosítsam, két fotelból megcsináltam a tornyot is. A barrikád belső része ezzel megépült. — Most már jöhetnek a kutyák . . . Nem halk sikollyal felriadt, lámpát gyúj­tott és rémülten meredt rám: — Jaj!­... Mi azt... — Elbarrikádoztam a lakást. Ide boldog­­ulóvel be nem teszi senki a lábát. Nem ismét rám nézett. Láttam, hogy azt hiszi, hogy megőrültem- Gyöngéden kézen­­fogtam s kiemelve az ügyből, kivezettem az előszobába. A burrikádra tekintett és az arca kigyult: — Tihamér, nagy vagy... — szólt és úgy nézett föl rám, mint egy diadalmas had­vezérre. Ebben a pillanatban harsányan, szinte uj­jongva megszólalt a csengettyű. — Mari! ... — ordítottam. A lány éppen kaszmálódott. — Nézze meg gyorsan, ki az! Nemmel a barrikád mögött meglapulva figyeltük a leányt, aki a gázóra felől kerülve, az egyik fotel alatt vizsgálódott Lábujj­hegyen tért vissza: — Az az ember, aki fel szokta önteni a gáz­órát ... — Csússzon a konyhába — súgtam — hoz­zon kést és vágja el a csengő vezetőket. Két­ perc múlva ez is megvolt. Éppen jókor, mert már az ember ököllel,­verte­ az ajtót sei !~ Hé! Hé! — ordította — nem hallják! Boldog újévet! Néma izgalommal várakoztunk. Az ember most már lábbal biztatta magát és hátat for­dítva, bakugrásokkal rugdalta az ajtót. Mari oldalfedezékéből hozzánk mászott: — Ketten vannak ... — szólt. — Ketten ! — Igen. Itt van az az ember is, aki az utcán a túlsó oldalon este meggyújtja a lámpát. Az ajtó csattogott, a barrikád rezgett, alat­tunk pedig rengett a föld. A két ember most újabb rohamot intézett és éktelen káromkodás­sal nekifeszített­­ék vállukat az ajtónak. A tor­lasz azonban hősiesen tartotta magát. Tíz percig próbálkoztak még, akkor hallottuk, hogy távoznak. — Napoleon — súgta a feleségem és szerel­mes hódolattal borult a keblemre. Kint lassan derengett. Hat órakor megjelent az ajtó előtt a szemetes, utánna a vici. Negyedóra múlva megérkeztek a postások, összesen négy darab. A közönséges, az ajánlott levél, a pénzes levél és a csomag­hordó. A vici meg a szemetes négykézláb állottak, a négy postás a hátukra mászva próbálta kifeszíteni az ajtó felső üvegablakát. Hasztalan, a barri­kád tornya nem engedett. Fél nyolckor újabb vezényszó hangzott el és a hangjukból tisztán kivehető volt, hogy a gázos, a villanyos, a kéményseprő, a csatorna­tisztító, a palafedő, a liftes, személyében je­lentős segéd csapat érkezett. — Disznók — mondta valamelyik — fel kellene­­ egész házat robbantani. Szerencsére a vélemények megoszlottak, mert mások viszont a Duna fenekét tartották alkalmas­nak. — Boldog újévet! — bömbölt most vall’,ki s a hang megremegtette a levegőt. Sül csönd. — Próbáljuk talán együtt! — indítványozta a sarki kofa vőlegénye, aki ebben a pillanat­ban érkezett. Gü­lonszerű üvöltés söpört végig az udva­­ron, a hangok azonban az ajtó előtt lehul­­lottak. A torlasz azonban megingott A hátamon hideg veríték gyöngyözött. — Hagyják csak, majd elbánok én velünk. — hallatszott ebben a pillanatban kívülről. Megismertem, az egyik állatkerti ápoló hangja volt . ..• Ebben a pillanatban felébredtem. Nyolc óra volt Az ágyamnál Mari állt, hogy itt a kéményseprő, boldog újévet kívánt. Az éj­jeli szekrény fiókjából kivettem a revolvert és kimentem, fogadni az ostromló sereg elő­­futárjait!. ..

Next