Nemzeti Ujság, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

2 spekulációban gyökeredzik! Mond-e valamit a szomorú magyar földönfu­tóknak az a pesti színházi csinálmány, amellyel véletlenül külföldön találko­zik? Vájjon büszkék-e e kétszeresen önérzetes, mert anyjuktól elragadott magyarok arra, hogy a pesti kuplékat olasz színpadokon dalolják és hogy­­Amerikában „Budapester Theatert“ 'játszanak? Mi közük mindehhez? . . . Szívük mellett, fülük mellett, siketen siklik el minden, ami nem igazi alko­tás a magunk lelki anyagából. Lám, az ilyen darab, mint A halha­­­tatlan ember, eddigelé csak háromezer ember előtt hangzott el és máris millió és millió magyar emberé. Nem tudjuk, nem is tudhatjuk, mesterműről van-e szó, mert ennek bírája az idő, amely ki­választja a magáét. Sőt, nem jelenti a bírálat elhomályosodását sem, amikor­­valamiről megállapítjuk, hogy ez a mienk, annyira a miénk, hogy nem le­hetne a másé. És ez a fontos! Különben is: ez az a klasszis, ahonnét a jövendő­­válogat! Erre gondoljatok ti mindnyájan, akik ebben az országban daloltak, ir­tok, faragtok, pingáltok, zenéltek, egy­szóval valamennyien, akiknek lelkében magyar könnytől nedves a költészet virága! Jelszavatok legyen: Mentői mélyebb emberi igazságok, mentői nemzetibb formában! Akkor ti lesztek Csaba vezér uj vitézei, Hadak Útján nyargalok, túl a határokon, megvédeni és fenntartani minden magyarok lelki és országos integritását! ­ Szegedi Alletika­ ma és a szombati­eiui Alletmai Club Prágában Prága, február 28. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának­­telefonjelentése.) A Szegedi Atlétikai Club ,ma délután négy órakor mérkőzött a cseh első osztályú bajnokság második­­­gyezettjével, a Slavia csapatával. Ez ,no­m az első­ találkozás, tizennégy év óta magyar és cseh csapat közt. A mérkőzés iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg, több mint tízezer főnyi nézőközönség előtt folyt le. Az első félidőben az eredmény 5:0 volt a Slavia javára. A csehek az első félidőben valósággal lelépték az ellenfe­let,­ amely a szokatlan pályán és környe­zetben alig tudott mozogni.­ A második félidőben a Szegedi AC erőre kapott, a Slavia csatársora pedig visszaesett, azon­ban eredményt egyik fél sem tudott el­érni. A második félidőben a szegediek vé­delme gyönyörű formát mutatott és a Sla­­­via minden támadást leszerelte. A szegedi­­csapat csatársora teljesen gólképtelennek és gyengének bizonyult. Holnap délután újra magyar-cseh mérkőzés lesz, amely a Sparta cseh bajnoki csapat és a Szombat­­helyi Atlétikai Club között folyik le. (1). Vasion Sifon Karton Dalén Csipke Selyem Szalag Ruhaszövet Kabátbélés NEMZETI ÚJSÁG (Folytatás az első oldalról) a ráták csapnivaló dialektikáját, gyenge­ségét és rossz lelkiismeretét bizonyítja. Az Új Nemzedék egy törvényszéki tár­gyalás adatai alapján írta meg leleple­zését, amelyről a többi délutáni lap előt­tünk ismeretlen okokból — lemaradt. A vád tehát a szociáldemokraták cá­folata után is teljes épségében fennáll és sok mindent megmagyaráz. Magyarázza, miért siettek a szociáldemokraták az első parancsra a második internationale dön­tőbírósága elé, miért mosakodtak és miért fogadtak el utasításokat. Megma­gyarázza azt az összeköttetést a bécsi „emigránsok” és az itteni szociáldemo­krata vezetők között, amely különösen az utolsó időben érvényesült a szociál­demokrata párt politikájában. Az emi­gránsokat és a szociáldemokratákat, akik a hatalomért való határtalan versengésükben már talán régen szakí­tottak volna, a mindennél hatalmasabb kapocs tartotta össze: a pénz. Mindezek csak feltevések mindaddig, amíg a szocáldemokrata párt pontról­­pontra, adatokkal és teljes nyíltsággal meg nem cáfolja a bécsi kommunisták vádját Ha a cáfolat elmarad és a szociál­­demokrata párt bűnössége beigazolódik, akkor a pártnak nemcsak a politikai kö­vetkezményeket kell viselnie, hanem vi­selnie kell a teljes büntetőjogi felelőssé­get is. Jogászi szakvélemény szerint ugyanis, ha igaz,­ amit a bécsi kommu­nisták állítanak, akkor a magyarországi szociáldemokrata párt a hűtlenség bűn­tettét követte el és az ügyészségnek el­járást kell indítania a párt felelős ve­zetői ellen A kommunisták ugyanis két­ségen kívül az ország ellenségeinek te­kinthetők és a velük való anyagi össze­köttetés teljesen kimeríti a hűtlenség tényálladékát. A kommunistákkal való összeköttetést a magyar bíróság súlyo­san büntette. Kétségtelen, hogy az össze­köttetés leghatásosabb formája a pénz adása és elfogadása, amely a bécsi kom­munisták szerint kétségtelenül megtör­tént. A magyar közéletben páratlanul álló óriási botrányt likvidálni kell. A cáfolat elmaradt, haladéktalanul lépjen közbe az ügyészség. Ha bűncselekmény történt — már­pedig a kommunisták pénzének pártcélokra való elfogadása tagadhatat­lanul bűncselekmény — azt egyedül a magyar bíróság előtt lehet elintézni. Da­dogó, leplezgető és oktalanul vádaskodó nyilatkozatokat elintézésnek nem fogad­hat el­ a közvélemény. —Hinni wMin— ницч—■■■—ми Intézkedések az új elnök választására Berlin, február 28. Miután az alkotmány nem intézkedett helyettes alelnöki állásról, az elnöki tiszt­séget ideiglenesen Luther dr. birodalmi kancellár látja el. A kormány megfon­tolás tárgyává teszi, hogy törvényjavas­latot terjesszen be a tartósabb helyette­­sítésről, vagy azonnal kiírja, az elnök­­választást. A birodalmi gyűlés hétfőn összeül, de gyászának kifejezése után va­lószínűleg elnapolja magát. Az elnöki állás betöltésénél a birodalmi gyűlésnek semmi szerepe nincs, miután az népsza­vazás útján történik. A pártok körében rendkívül nagy az élénkség. A jobboldali pártok oly jelöl­tet akarnak fölállítani, aki az egész bi­rodalom jobboldali pártállású szavazóit egyesíteni tudja. A bajorok állítólag Rupprecht bajor trónörökös jelöltsége érdekében agitálnak. A szocialisták és a baloldal többi pártjai valószínűleg Marx dr. porosz miniszterelnököt kandidálják. A választás az 1924. március 11-án hozott törvény szerint megy végbe. A választás Ebert német birodalmi elnök meghalt Berlin, február 28. A Wolff-Iroda jelenti: A­ biro­dalmi elnök ma délelőtt 10 óra­ 15 perckor csendesen elszenderült, anélkül­ hogy eszméletét vissza­nyerte volna. Mint iparoslegény indult neki az élet­nek és mint köztársasági elnök halt meg Ebert Frigyes. Kiváltságos talentum és ragyogó egyéni tulajdonságok nélkül fu­totta be ezt a pályát, amelynek végső állomására nem juthatott volna el, ha az a párt, amelyhez­­tartozott, a háború vége felé alá nem ássa a német biroda­lom épületét és­ meg nem fúrja az állam hajóját, hogy a császárság helyébe a köztársaságot állíthassa. A történetírás van hivatva megállapítani, hogy a belső összeomlásból terheli-e egyéni felelősség is a szociáldemokrata párt egykori vezé­rét Nyitott koporsójánál érdeméül kell betudni, hogy a köztársaság elnöki tiszt­ségében iparkodott pártatlan maradni és hogy élete egész folyamán egyszerű és becsületes ember volt. Váratlan halála erős visszahatással le­het Németország belpolitikai helyzetére, mert helyének betöltése körül kétségkí­vül heves küzdelem fog megindulni a jobb- és baloldali pártok között, Khartet a forradalmi nemzetgyűlés emelte az­­el­nöki székbe, utódját általános szavazással kell megválasztani. A német nép pártokra oszlása kétségessé fogja tenni a küzdel­met, ha minden valószínűség szerint az új elnök nem a jobb- sem a baloldal, ha­nem a centrum köréből kerül Ebert örökébe. Az elhunyt elnök életrajza Ebert Frigyes 1871 február 4-én szüle­tett Heidelbergben, ahol atyja szabó­mester volt. Az elemi és ipariskolát vé­gezte és azután szíjgyártó mesterséget tanult. Nagybátyjának a befolyása alatt, aki Mannheim­ben volt szociáldemokrata városi tanácsos, korán bekapcsolódott a szociáldemokrata pártmozgalmakba és a szakszervezeti életbe. Bevándorolta az egész országot, mint legény és minden­ városban kivette részét a szociáldemo­krata mozgalmakból. 1893-ig tartott ez a vándorélete, amikor is Brémában az egyik szociáldemokrata lapnak a munka­társa, majd a szerkesztője lett. Hamaro­san nevet szerzett magának a párt szé­lesebb rétegeiben és az 1905-iki pártnagy­­gyűlés beválasztotta a pártvezetőségbe. Egyidejűleg a­ pártelnökségnek a titkára is lett. Már előzőleg megkezdette a nyil­vános politikai szereplést is azzal, hogy beválasztották Bréma szabad város kis parlamentjébe. 1912-ben azután a biro­dalmi gyűlésbe is bekerült, ahová az El­berfeld-Bannen kerület küldötte be. Egy évvel később, Bebel halálával a német szociáldemokrata párt őt választotta meg elnökévé. A parlamenti és politikai élét­ban nagy nyugalmával és tárgyilagossá­gával politikai ellenfelei megbecsülését is kivívta s ennek volt következménye, hogy már a háború alatt a birodalmi gyűlés főbizottságának az elnökévé vá­lasztották, az összeomlás kritikus nap­jaiban pedig őt szemelték ki a birodalmi kancellárságra. Scheidem­annal együtt Miksa badani herceg lemondása után megalakította a népbiztosok tanácsának kormányát,. 1919 február 11-én nagy több­séggel választották meg a­ birodalom első elnökévé és mandátumát 1922 október 24-én, a leadott 391 szavazat közül 314-et 1925 június 30-ig hosszabbították meg. Hatéves elnöki működésie alatt Ebert­nek a jobboldali sajtó részéről több ré­sze volt gúnyolódásban , mint támadá­sokban. Csak a múlt évben emelték el­lene a vádat, hogy a háború utolsó esz­tendejében sztrájkra, izgatta a lőszergyá­rak munkásait, e vád alól azonban a perben, amelyet egy magdeburgi újság ellen indított,, tisztázta meg. A szélső­­jobboldal orgánumai a januárban ki­pattant Barmat-botrányba is belekever­ték nevét, a közvélemény azonban meg volt győződve, hogy Ebert keze nem szennyeződött be. Utolsó órái Berlin, február 28. Tegnap este az orvosok még javulást re­méltek, az éj folyamán azonban a beteg álla­pota rosszabbra fordult s a hajnali órákban megejtett vizsgálat megáll­apí­totta, hogy a hashártyagyulladás rohamosan, tovább fejlő­dött. Azonnal értesítették Ebert családját és Meißner államtitkárt, akik sietve megjelentek a szama­tórium­ban. Bier tanár a láthatólag nagyon szenvedő betegnek csillapító szereket adott be, mire elaludt. Reggel 9 órakor azt a jelentést adták ki a kezelő orvosok, hogy az elnök állapota reménytelen. A halál 10 ó­ra 15 perckor következett be, anélkül, hogy a beteg magához tért­ volna­ Ágyánál feleségén, leányán, fián és vején, dr. Jenitekén kívül Meiszner államtitkár volt jelen A hír gyorsan elterjedt a városban s megdöbbenést keltett, mert a ma reggeli lapok közlései után senki nem gondolt a katasztrófa hirtelen bekövet­kezésére. A gyász Berlin, február 28. A birodalmi gyűlés épületére a halálhír vé­tele után félárbócra engedték a lobogókat és intézkedés történt, hogy ma­ és holnap, vala­mint a temetés napján minden nyilvános elő­adás (beleértve a színházakat és mozikat), to­vábbá zene és nyilvános szórakozás elmarad­jon. A délelőtt folyamán a középületekre is félárbócsra bocsátott zászlókat tűztek ki. A tőzsde mai üzletnapja itt és Hamburgban, va­lamint Frankfurtban elmaradt Vasárnap, 1925 március 1. közvetlen és titkos. A válasz­tás napját a Mtrod­almi gyűlés szabja meg, de oly­módom, hogy vasárnap vagy pedig hiva­talos munkaszünet napja legyen. Meg­választott elnök az, aki a szavazatoknak több mint fel­ét kapja; ha azonban az első szavazás nem hozott abszolút többséget, a második szavazásiban a relatív többség dönt. Választható az alkotmány 41-ik cikkelye értelmében bármely német alatt­való, aki betöltötte 35-ik életresztendeiji­­­ Ebert, német birodalmi elnök utolsó arcképe Luther birodalmi kancellár az elhunyt elnökről Berlin, február 28.­­ A minisztertanács ma dlelőtti üléséta Luther dr. birodalmi kancellár megin­dult hangon emlékezett meg a birodalmi­ elnök haláláról és egyebek közt ezeket mondta: Megrendülten áll­unk az államfő rava­talánál, akinek emberi tulajdonságai oly, gyakran segítettek nehéz tárgyi kérdése­ket a német nép javára m­egoldani. So­kunknak azok közül, akiket a birodalom kormányába szólítottak, barátjává is lett. " A külföld részvéte Berlin február 28.­­ (Saját tudósítónk telefonjelentése) Az első részvétnyilatkozatok közt volt Hai­nisch dr. osztrák elnök és Ramek szövet­ségi kancellár meleghangú távirata. Rész­véttáviratok érkeztek Luther dr. kancel­lárhoz az összes európai államfőktől és kormányoktól, köztük a francia köztár­saság elnökétől és Herriot miniszterel­nöktől. Kölnben az angol delegátus hiva­talos épületén a gyász, jeléül a brit­ zászlót félárbócra eresztette. Valószínűen Marx lesz Ebert utóda Berlin, február 28.­­ (A Nemzeti Újság külön tudósítójának, tele­fonjelentése.) A német politikai világot neon­ érte váratlanul az elmékváltozás, hiszen az al­kotmány értelmében Ebert mandátuma június harmincadikán lejárt volna az 1922. évi meg­­hossa­bbítás után. Májusban a pártoknak m­ár meg kellett volna egyezniük az elnökjelöltek mélyé­ben és a kulisszáik mögött már régóta folytak az előkészületek. Ebert újból való meg­választatásáról semmi esetre sem volt szó, fő­képpen azért, mert a most elhunyt elnök ezt határozottan ellenezte. Megfelelő kandidátu­sokban azonban igen nagy hiány volt. Termé­szetesen csak komprom­msszumok alapján lehe­tett volna valamelyik irányzatnak, szóval a bal- vagy a jobb­oldalnak a mga eroberet győ­zelemre juttatni és ezeknek a komprom­­­szu­­moknak az alapja az a különös helyzet, amely most a birodalmi és a porosz belpolitikában előállott. Mind a két helyen a dön­tő tényező a centrum, amely a birodalomban kissé balfelé, a porosz tartománygy­űlésben pedig kissé jobb­­felé orientálódik. A jobboldali irányzatoknak érdekük, hogy a centrum politikáját maguk­­felé hajlítsák és érdekes, hogy Stegerwald, a keresztény szakszervezeti mozgalom vezére ée a centrumnak ma talán legtekintélyesebb em­bere, szintén ezen a véleményen van. A nép­párt vetette fel először a gondolatot, hogy а centrum jobboldali halandóságát azzal кеl megnyernie, hogy Marxot kandidálják a biro­dalmi elnök állására. Mint beavatott politikai körökből értesülök, ez a gondolat általános tetszésre talált és Marx tekinthető a legkomo­lyabb jelöltnek a német birodalmi elnöki ál­lásra. (Т)

Next