Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

2 Briandnak, úgy látszik, még Né­metország keleti határaira nézve is sikerült elérni azt, hogy a döntőbíró­­sági szerződések nem szolgáltathat­nak alapot semminemű revíziós tö­rekvésre. Legfeljebb a népszövetségi paktum 19. paragrafusa alapján indul­hatna meg revíziós kísérlet, de hogy ez ma gyakorlatilag semmit se jelent, azt külön nem kell bizonyítani. Tulaj­donképpen­ marad tehát minden a ré­giben, csak egy csomó garanciajavas­lat fogja megkötni a legyőzöttek ke­zé­t-lábát. Világos, hogy ez jobb helyzetet te­remthet a győztes szövetségesek szá­mára a mai nyugtalanító gondok he­­lyett. De hogy ez nem Európa szaná­lása és nem az az új alap, melyen jobb és békésebb jövő alakulhat ki, azt azok érzik jobban, kik Közép- és Keleteurópában élnek. Az angol­­francia válasz- és garanciajavaslatok tehát teljesen más és hamis vágányra terelték Németország ajánlatát, mely­nek éppen az volt az előnye és lényege, hogy leszámolva a nyugati határok véglegességével, számolt azzal is, hogy a keleti határok szabályozásával meg­gyógyítható, vagy legalább is lénye­gesen enyhíthető a középeurópai poli­tikai és gazdasági helyzet. Ezért nagy fontosságú, hogy Német­ország milyen választ ad az angol­­francia jegyzékre és a maga nagy és létproblémáin kívül — melyek önma­gukban külön mérlegelést képeznek — figyelemmel lesz-e ama problémákra, melyek megoldása nélkül Európa bé­kéje meg nem szilárdulhat és főleg egy középeurópai állam, mint Német­ország is, nyugodt fejlődést el nem ér­het. Ha az angol reálpolitika csak azon a vágányon haladna, hogy elő­ször csak az első állomásra akar el­jutni és a német-francia feszültség robbanó erejét akarja levezetni új helyzet teremtésével, ezt még megér­tenék. Ezt követhetné azután a máso­dik lépés a kontinens nyugalmának megteremtésére, mit Anglia világpoli­tikájának szempontjából óhajt. De úgy állítani fel a tételt, hogy Európa a Rajnarommnál végződik és annak biztosítása már Európa nyugalmát és békéjét jelenti, bizony nem elég mesz­­szirelátás. Pedig Anglia politikáját mindig az jellemezte, hogy mesz­­sziebb látott. Középeurópai és európai egyensúly-politikáját is így irányí­totta és azért iktatta európai politiká­jának dogmái közé, hogy a Duna men­tén egy szilárd és erős hatalomra van szükség. Most pedig e ponton legbete­gebb Európa, nemzetközi bíróság­ is megállapítja sé­relmeink jogos voltát és megfelelően megbélyegzi a cseh kormány hihetetlenül embertelen eljárását. Ezenkívül sokat várunk azoktól a megállapodásoktól is, amelyek e kérdésben az elmúlt hetekben Genfben Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és Benes Ede dr. cseh­szlovák külügyminiszter között létre­jöttek. Szlovenszkóban és Ruszinszkóban hihetetlenül nagy azoknak az őslakosok­nak a száma, akiknek illetőségét két­ségbe vonták és ezzel a megélhetés és a boldogulás minden lehetőségét elvették. Nekünk természetes kötelességünk, hogy e kérdés minél előbbi gyökeres megoldá­sát követeljük mindenkitől, akinek kezé­ben a döntés fekszik. Ezek a dolgok Varsóban is szóba fog­nak kerülni és meg vagyok győződve arról, hogy a Népszövetségi Ligák Unió­jának varsói közgyűlése is mellettünk fog állást foglalni és hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nemzetközi közvélemény figyelme mind melegebben és melegebben forduljon felénk. •­­•) „Beszéljünk a románokról“ Mosoiu tábornok : „Nem igaz, hogy a románok segítségével távolította volna el Friedrich a Peidl-kormányt“ K­­olozsvárról jelentik. A Keleti Újság egyik munkatársa beszélgetést folytatott Mosoiu közmunkaügyi miniszterrel, aki Nagyváradról Kolozsváron át utazott Bukarestbe. A lap munkatársa, akit a miniszter szalonkocsijában fogadott, is­mertette vele a magyar nemez egy­űlésen a román megszállással kapcsolatosan el­hangzott felszólalásokat, valamint a Vi­lágnak .,Beszéljünk a románokról . . .“ című vezércikkét és felvilágosításokat kért tőle. Mosoiu miniszter ezt felelte: Semmit, egyáltalán semmit sem tudok arról, hogy a román hadvezetőség és a Friedrich-csoport közt bármiféle clíze­­tes megegyezés jött volna létre a kom­munista kormány eltávolítása ügyében. Az újságíró itt közbevetette, hogy nem a kommunista­ kormány, hanem a Peidl­­kormány eltávolításáról van szó. A miniszter ezt válaszolta: Az egész ügy: Aus der Luft gegriffen! Én Friedri­­chet nem is láttam azelőtt, mielőtt mi­niszterelnök lett. Egészen őszintén mon­dom ezt, nemcsak hivatalosan. Aus der Luft gegriffen, tette hozzá mégegyszer németül. "­ A miniszter az újságíró további kérdé­sére megcáfolta egyes lapoknak azt a hí­resztelését, hogy őt fogják erdélyi mi­­niiszterré kinevezni és kijelentette, hogy amíg a liberális párt uralmon lesz, addig nem neveznek ki erdélyi minisztert. NEMZETI ÚJSÁG a Kaliforniában tengerrengés Santa Barbarái As utcákon megnyílt a földi — Többs­zász ember elpussztult — Amerika nyugati résszén több h­elyen volt földrengés (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Még meg sem halványodtak a Japán egy ré­szét elpusztító rettenetes földrengés ese­­ményei, Észak-Amerikából már­is újabb borzalmas földrengés híre érkezik. Santa Barbarában vasárnap föld- és tengerren­gés volt, amely hajókat mulasztott össze, utcákat tölt el és az eddigi jelentések sze­rint több mint száz embert megölt. A nagyarányú és borzalmas földrengésről az alábbi táviratok érkeztek: Föld- és tengerrengés romokba döntötte San­ta Barbarát San Francisco, június 30. (Wolff.) A föld- és tengerrengés nagy pusz­tításokat okozott Sok épület bedőlt és félő, hogy emberéletben is nagy a veszteség. Az Arlington és a Cabrilo szállodák romokban hevernek A földből hőforrások törtek elő, a vízművek duzzasztó medencéinek gátjai meg­repedtek, minek következtében a város nagy­­része viz aki került. A táviróösszejöttetés megszakadt és ezért csak fogyatékos tű­reket lehet kapni Santa Barbarából. A főutcán a legtöbb ház beomlott. Az öbölből a tenger ár­jának hatalmas hullámai hömpölyögnek a városra. Kilenc helyen tűz támadt, de sike­rült hamarosan elfojtani. San Francisco, június 30. (Wolff.) A Southern Pacific Railway igaz­gató­sága jelenti, hogy Santa Barbarában a katasztrófa emberáldozatot is követelt és a Fő­ utcán a legtöbb épület bedőlt. Az Arling­­ton-szálloda pusztulásakor hét emberélet ve­szett oda. Santa Barbara kedvelt fürdőhely, híresek a szállodái, amelyek most a föld­rengéskor elpusztultak. -Úig maradt ház sér­tetlenül. A legnagyobb épületek, a bankok, a városi könyvtár, a városháza, a katolikus templom, az Arlington-szálloda és a Szent Ferenc-kórház teljesen elpusztult. A föld­rengés középpontja, úgy látszik, a város üz­letnegyede volt. Két erős földlökés után húsz kisebb földrengés következett. A városi víz­vezeték medencéi, a gáz- és petróleum tartá­lyok beomlottak. A Southern Pacific Railway sínei a város mentén elgörbültek. Az összedőlt fogházból elmenekültek a foglyok Newyork, június 30. A legújabb jelentések szerint a föld­lökéseket olyan robaj követte, mintha száz meg száz gépfegyver egyszerre kat­togott volna. Santa Barbarában az utcákat porfelhő fekárta be. Az utcák kövezete úgy hullámzott, mint a tenger áradata. A fogház épülete kettévált és később beszakadt. A fog­lyok elmenekültek, de senki sem törődött ve­lük. Egy nagy hotel lakói, szám szerint három­százan, úgy eltűntek, hogy senki sem tudja, hova lettek és mennyi holttest hever a be­omlott szálloda romjai alatt. A városi villa­­mosművek is elpusztultak, tehát nincs vi­lágítás. Los-Angelesban is volt földrengés Newyork, június 30. Ma reggel 6 óra 43 perckor Los­ Angelesban heves földrengést éreztek. A külső városré­szekben néhány ház megingott. Kár nem esett. Az Egyesült államok nyugati részén szom­baton észlelt földrengés, mint most megálla­pítható, Montanában, Idahoban, Washington­ban és Wyomingban jelentékeny anyagi kárt okozott, melyet félmillió dollárra becsülnek. A leghevesebb volt a rengés Közép-Montgná­­ban, ahol több városban a lakosság rémülve menekült házaiból. A földlökések következté­ben az utak és vasutak részben használhatla­­nokká váltak. White—Sulphur—Springs és Three-Forks városokban számos üzlet beom­lott. Az utóbbi városban negyvenegy földlö­kést számláltak. Közép-Montanában tegnap megismétlődtek a földlökések. A budapesti seizmográf is jelezte a földrengést Az egyetemi földrengéstani obszervató­rium készülékei június 28-án 2 óra 33 perc­kor távoli földrengést jeleztek. A föld­rengés fészke 8600 kilométer távolságban van. Galito, Montecito és Naples városokat is rombadöntötte a földrengés Newyork, június 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Kaliforniá­ból érkező jelentések szerint a nagy terü­letre kiterjedő földrengésnek — amelyet gyengén San Franciskóban is érezték — legészakibb pontja Porto Villé volt. Santa Barbarán kívül még Galito, Montecito és Naples kisebb városokat döntötte romba a földrengés. A legutóbbi jelentések sze­rint száz halott és három­százötven sebe­sült van. Santa Barbarában ma három újabb föld­lökést éreztek. A beomló épületek újra sok embert megsebesítettek, vagy megöltek. A lakosság­ legnagyobb része azonban már előzőleg,elhagyta a várost és így az újabb földrengés emberéletben nem okozott olyan nagy pusztítást, mint az első föld­lökések. A földremgési szakértők vélemé­nye szerint a földrengés centruma a Rocky Mountainsben van és előidézője valószínűleg egy a föld belsejében kelet­kezett mély hasadás. (T.) Ifjabb földrengés Santa Barbara június 30. (Havas.) Ma reggel itt újabb földren­gést éreztek, amelynél nyolc ember életét, vesztette, 34-en súlyosan megsebesülte­k. A földrengés okozta eddigi kárt 250 fő mil­lió dollárra becsülik. Világpolitika — június 30. Aki az utóbbi hetekbe© megfigyelte az oszt­rák-német népszövetség gyűléseit, amelyeken szociáldemokraták és horog­­keresztesek, demokraták és keresztény­­szocialisták egyforma lelkesedéssel tün­tettek a Németországhoz csatlakozás mel­lett, minden kételyt kizáróan megállapít­hatta, hogy a csatlakozási vágy ki nem irtható az osztrák nép lelkéből. Épp ezért különösnek tűnik fel a kormány és a nép­képviselet tartózkodó magatartása s jo­gossá teszi egyes osztrák publicistáknak azt a vádját, hogy a népképviselet eltá­volodott a néptől. Ramnek kancellár és Marija külügyminiszter túlságos óvatos­ságot tanúsítanak Németországgal szem­ben, viszont nagyon messze mentek el a francia-cseh politikához való alkalmaz­kodásban. Iga igaz is, hogy Ausztriának a pénzügyi szanáláson kívül gazdasági kedvezményekre is van szüksége, mert különben a régi bajok ismét előállónak, ennek dacára nem egészen indokolt a kormány meghunyászkodása. Briand és Benes előtt. Az a vasúti és vámtarifán­g segít­ség, amelyet a cseh külügyminisz­ter kilátásba helyzett, csak efemer értékű é® Ausztriát függő helyzetbe juttatja a cseh állammal szemben. Gyökeres vál­tozást Ausztria politikai és gazdasági helyzetében nem efajta expediensek idéz­hetnek elő, hanem a nagy német biroda­lomhoz való csatlakozás- Amit ma Be- Szeri­a, július 1. nes azért ajánl fel, hogy leszerelje az „Anschluss“ mozgalmat, föltétlenül meg fogja adni Csehország, ha Ausztria tag­jává lett a német államszövetségnek. Az osztrák külügyminiszter most Pá­­risban időzik, hogy Briandnal megtár­gyalja a Benes-féle terveket. Az osztrák sajtó nagy része bizalmatlan iránta és az újonnan kinevezett párisi követ, Grüner­berger dr. volt külügyminiszter iránt, aki a Ruhr-krízis idején, a genfi Népszövet­ség gyűlésén tüntetőleg hordta a francia becsületrend vörös szalagját. Elődjéről, Eickhoff báróról most kiderült, hogy négy évi párisi időzése alatt gondosan el­kerülte a németországi laptudósítókkal való érintkezést és összejöveteleknél a­­német nagykövetség diplomatáival is francia nyelven társalgott. A bécsi Ball­­hausplatz ■ politikájára jellemző, hogy Berlinből visszahívták Riedl dr. követet, aki nem titkolta, hogy híve a csatlako­zási mozgalomnak. Mindezek az intézke­dések nem változtatnak a tényen, hogy az osztrák közvélemény már döntött, s még a monarchisták is előnyösebbnek tartják a csatlakozást, mint kiszolgál­tatva maradni Franciaország és a kisan­­tant kényének-kedvének. ff A francia kormányválság megszűnt, miután Painlevé a hazafias érzésre való hivatkozással rá tudta venni a szocialista pártot, hogy a marokkói kérdésben tovább támogassa. A jú­nius 23-én éjjel megszavazott napirend a par­lamenti mozaikművészet igazi csodája, mert mindazt ki lehet belőle olvasni, ami egyfor­mán megnyugtatására szolgálhat a pacifisták­ban­, a nacionalistáknak, sőt a militaristák­­na­k is. Ebből a napirendből megtudta a világ, hogy Franciaország nem akar hódítani és Marokkóban békére törekszik, de megóvja a nemzetközi szerződéseket és megtartja ígére­teit, vagyis a már birtokába vett területekből semmit sem enged át. Még Abd-el-Kh­met is megnyugtathatná az ünnepélyes kamarai ha­tározat, mert a napirend említést tesz a k­is­­lakosság önrendelkezési jogáról. Ha nem csa­lódunk, a párisi békediktátumok óta ez az első eset, hogy aktív francia kormányelnök megemlékezett Wilson sutbadobott és , meg­­csúfolt elvéről. . „ Egyelőre bizonytalan, hogy a szocialisták, akik­nek a támogatása nélkül a baloldali kor­mány nem tarthatja magát, beletörődnek-e abba, hogy elveiket a blokk fentartásáért mindegyre felfüggesszék, avagy választóik nyomása alatt kilépnek a kormányt támogató többségből? A helyzet kialakulására, miután C­aillaux pénzügyi javaslatait is lenyelték a szocialisták, a marokkói háború eseményei lesznek döntő befolyással. Ha Abd-el-Krimmel sikerül békét kötni, a kormány pozíciója me­g fog szilárdulni. Ha ellenben tovább is viszik a katonákat Marokkóba és újabb hiteleket kell kérni a háború céljaira, a szocialisták kénytelenek lesznek elválni a polgári radiká­lisoktól és köztársasági szocialistáktól, mert a francia népnek az egész Marokkónál fonto­sabb a frank megszilárdulása. Jókai-ünnep a Svábhegyen A villát, ahol Jókai évtizedeken át lakott a Svábhegyen, jelenlegi tulajdonosa, Freissig Sándor kincstári főtanácsos díszes emléktáblá­val jelölte meg. Az emléktáblát Péter Pál-nap­­ján leplezték le ünnepélyes keretek között, elő­kelő közönség jelenlétében. A közönség sorai­ban ott volt Rákosi Jenő, a Jókai Emlékbi­zottság elnöke, Kozma Andor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Kisfaludy Társaság képviseletében, Petri Móric és Szathmáry Ist­ván, a Petőfi Társaság képviseletében, továbbá Vészi József, Horánszky Lajos és még sokan mások. Az ünnepségen Székely Ferenc, a Svábhegyi Egyesület és Club elnöke lendületes megnyitóbeszéde után Kozma Andor olvasta fel ez alkalomra írt ünnepi ódáját, amelyet a közönség igen nagy tetszéssel és lelkes tapsok­kal fogadott. Majd a svábhegyi polgári és köz­művelődési kör dalárdája adott elő hazafias dalokat, végül pedig a svábhegyi ifjúság vo­nult fel hódoló menetben, virágokat szórva az emléktábla elé. Az ünnepség után a házigazda vendégül látta a meghívott írókat. Az elmon­dott számos felköszöntő során Rákosi Jenő szellemes beszédben hódolt Jókai emlékének. Petri Móric a Kisfaludy Társaság képviseleté­ben, mint a Társaság alapítóját és első elnökét ünnepelte a halhatatlan költőt. Szathmáry Ist­ván pedig „Jókai üzen“ című tüzes költemé­nyét szavalta el igen nagy hatással. A közön­ség nevében Egry Sándor köszönte meg a fe­lejthetetlen irodalmi ünnepet. Este nyolc óra­kor a svábhegyi polgárság az ottani dalárda hangversenye keretében a Jókai-szobrot koszor­­úzta m­eg.

Next