Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-26 / 166. szám

22 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1925 Julios 28. Egy millió virág és sxássesser fa áissziii a fővárosi A forradalmak alatt 20,000 tát vágtak ki a főváros utcáin — Az ember, a kutya, a ló és a kecske pusz­títja a legjobban az ültetvényeket > (A Nemzeti Újság tudósítóidtól.) Már a műit 'évi, da különösen a* idei tavasz nagy meg­lepetésekkel szolgáit a főváros közönségének, amennyiben a parkok, sétányok és terek régi szépségükben kezdtek kibontakozni a sétáló közönség előtt Különösen az idén ismét szá­mos virágszőnyeggel tarkították a város kő­sivatagának kevésszámú oázisát, uj virág­ágyak népesedtek be a legpompásabb virá­gokkal, dusabb lett a sétányok gyepszönyege, gondozottábbak a fák és cserjék és bármily sietős is az embernek a dolga, ha egy-egy téren keresztül megy, rövid időre felüdül a pompá­san ápolt parkok látására, melyekben közel egymillió virágot ápol a fővároe kertészete. A forradalmak és a kommün világot megváltó materialisztikns gondolatvilága nem sokat tö­rődött a főváros parkjaival és sétányaival. Elcsenevészedett és tönkrement minden, rész­ben, mert nem áldoztak erre a célra, másrészt pedig, mert akkor minden — a közé volt, tehát letéptek minden virágot és egész virág­ágyakat loptak el azok, akik mindent „köz­vagyonná“ tettek. Annyira lopkodták a kiül­tetett virágokat, hogy végül ki se ültettek többó semmit és hagyták, hogy amit el nem loptak, elpusztuljon. De nemcsak a virágot lopkodták, hanem még a fákat is pusztították, Budapest ma sokkal porosabb, mint békében volt, mert Kispest, Erzeébetfalva, Rákosfalva és Újpest környékén rengeteg fát kivágtak, Elpusztították a Pékerdőt is és tönkretették a véderdőket Budapest körül. Hogy a perifériá­kon mekkora volt a pusztítás, azt legjobban abból lehet megítélni, hogy magának a fő­városnak te, Hetén közel 20,000 fát vágtak ki a forradalmak vívmányaiért lelkesülő tömegek és a szociális termelésből jólétet fakasztó elvtársak, Ä forradalmak és a kommün által tőnkre, tett parkokat, sétányokat és tereket pedig hosszú ideig nem lehetett rendbehozni. Egész tavalyig a vízhasználatot illetően életben tar­tották a legszigorúbb korlátozásokat és ezek­nek értelmében nemcsak a parkokat és tere­ket, de még a faiskolákat s a kertészeti tele­pet sem lehetett öntözni. Ennek következté­ben elpusztultak a esemetefák és jórészt a virágállamány is úgy, hogy a főváros kerté­szeti telepét szinte teljesen fel kellett újítani. Szerencse, hogy a székesfőváros kertészete egy bíráló szakembernek, Häde Károly kerté­szeti igazgatónak avatott kezére van bízva. Ez a Németországból ideszármazott ur nem­csak hogy teljesen magyarrá lett, de a főváros egyik leglelkesebb barátja, aki virágdiszbe szeretné öltöztem az egész várost. Szebbnél- szebb pompás terveinek se szeri, se száma, amelyekkel mind Budapest kertészeti szépsé­geit akarja fokozni, 1 — Nincs pénz! Ez a baj! — jegyzi meg rezignáltam egy-egy terv elmagyarázása után és szinte érezzük, hogy elszorul a szive, mert nem valósíthatja meg nagyszerű terveit. A sok terv közül bizonyára a legszebb az, amely a Szent Gellért-hegy déli lejtőjének rendezésére és kertészeti megoldására vonatkozik. A Gel­lért-hegy déli lejtője ma teljesen elhanyagolt állapotban van. Még ma sem tudja senki, hogy mi lesz a Gellért-hegyi barlanggal, mely még mindig közveszélyes emberek búvóhelye. A Citadellához felvezető ut teljesen el van ha­nyagolva, itt nincsenek sétányok, pihenőle, vi­rágágyak, padok stb., amikkel a Gellért-hegy- nek ezt az oldalát is kellemessé, kedvessé és széppé lehetne tenni. A Szent Gellért-szálló- ban lakó külföldiek csodálkoznak is azon, hogy ennek a hatalmas és szép fürdőnek köz­vetlen tőszomszédsága ennyire el van hanya­golva és csak nehezen tudják megérteni, hogy a főváros ennek a világhírű fürdőnek a kör­nyezetét kellőképpen ki nem alakítja. Bade Károly igazgató pompás tervet dolgozott ki a Szent Gellért-hegy déli lejtőjének rendezésére vonatkozóan. Lépcsőzetes terraszokat tervez, kényelmes és lejtős utakkal és lépcsőkkel. Pázsitszőnyegekkel és virágágyakkal akarja szépíteni a kilátást a Gellért-szálló ablakaiból s a sétálók számára számos padot akar elhe­lyezni. Sok magyarázgatás helyett közöljük ennek a tervnek vázlatát és figyelmébe ajánl­juk illetékes köröknek ennek keresztülvitelét, hogy legalább a főváros egyik világfürdőjének tájéka legyen valóban világvárosi. 104 parte és parírozott lér van Budnpesfen Budapest régebbi tanácsainak szükkeblü- sége összezsúfolta ezt a várost. Szűk és leve­gőtlen utcáikkal barázdálta tele ezt a kőten­gert annyira, hogy vannak utcáinkban egész házsorok, amelyeknek földszintjén, sőt első és második emeletén a lakók sohasem kapnak napot. A modem városépítés alapelvei szerint minden utcának legalább is olyan szélesnek kell lennie, mint a benne álló legmagasabb házaik, hogy az életet adó napsugár minden lakásba behatolhasson. A városépítést irányító régebbi tényezők ezt az elvet nem tartották szem előtt és legfeljebb arra törekedtek, hogy az utcákat valahogy kiegyenesítsék. Nem aka­runk itt kitérni arra, hogy legszebb utcáinkat és útjainkat rosszul tervezték. Nekivezették őket hegynek, vagy a hidak irányába épitve a hidak mellé. Csak leszögezzük, hogy még a nagykörutat is vidéki viszonyoknak megfele­lően méretezték és ma már egész biztos benne mindenki, hogy a Hungária-körulat is szűkre szabták. Természetes, hogy ilyen helytelen városépítési politika mellett valósággal vissza­riadtak attól, hogy a város belterületein tere­ket és parkokat létesítsenek. Nem gondoltak arra, hogy lehetővé tegyék a napi munkájuk­ban elfáradt embereknek a lakásuk közelében elhelyezett sétányon való felüdülést. S ha a felnőttekre nem gondoltak, természetes, hogy még kevésbé gondoltak a jövő nemzedékre, a gyerekekre és nem gondoskodtak játszóterek­ről, Ma már nehéz ezeken a bajokon segíteni. Már békében is nehéz volt és még nehezebb ma, amikor a fővárosnak minden ilyenirányú kérdést a telekpolitika s a pénzkérdés szem­üvegén keresztül kell néznie. Bármily szegényesek vagyunk is parkok és sétányok dolgában, mégis — szinte hihetetlen első hallásra — a fővárosban 104 park, sétány és tér van. A legnagyobbak ezek közül a Nép­liget, a Városliget, a Városmajor. Nagyobb terek a Horváth-kert, az Erzsébet-tér, a Tisza Kálmán-tér, a Ferenc-tér, a Szabadság-tér és a Muzeum-kert. A többi tér már kisebb és már nem bir sem sétány, sem park jelleggel. Hyen kisebb parkírozott tereink az Eötvös-tér, Petőfi-tér, Szervita-tér, Apponyi-tér, József-tér, Gizella-tér, Ferenc József-tór, Országház-tér, Rudolf-tér, Eskü-tér, Fővám-tér, az Erzsébet­ed budai hidfőmelletti kis park, Szentlélek- tér, Disz-tér, Korvin-tér, Pálffy-tér, Szilágyi­tér, Döbrentei-tór, a Statisztika-kert, a Körönd, Hunyadi-tér, Klauzál-tér, Szegényház-tér, Kál­vária-tér, Bethlen-tér, Mátyás-tér, Sándor-tér, Rákóczi-tér, Bakács-tér stb. Ezek a terek persze már nem annyira sétahelyek, mint inkább ker- tészetileg díszített térségek. Ezekhez számítanak a Városháza és a klinikák virágágyakkal díszí­tett udvarai, a Bazilika előtti térség, az Andrá&sy- szobor környéke, a Halászbástya, a Tinódi- szobor környéke, a Baross-kávéház előtti tér, a Verbőczv-szobor és Pázmány-szobor előtti tér, Szent László-tér, Boráros-tér stb. Százezer fa áll a főváros utcáin A főváros kertészete gondozza hegyi sétá­nyainkat is. Ezek a Gellérthegy, a Svábhegy, az Istenhegy sétányai, mig az erdei sétányo­kat a Hűvösvölgyben, Zugligetben stb. a fő­város erdészeti hivatala gondozza. Sétányoknak alaklmas fasoraink közül a legszebb a Zita királyné-ut vadgesztenye sora a budai Duna- parton. Ideszámítható a Bástyasétány, a Vár­hegy sétányai, a Várkert-rakpart, a Gellért- rakpart stb. Fásitott területe,inkhez tartozik a Rózsadomb szerpentinje és a Hunyadi-ut. Ezeken a terekéi, sétányokon ée az utcákon együttesem körttbeM 100.000 fm 4U a kerté­szeti igazgatóság gondozásában. A* utcáik fásí­tását kezdetben nagyon rendszertelenül vé­gezték. Találunk a főváros utcáin vad­gesztenyefát, akácfát, platánt, juhar-, ecetfát stb. Egyik-másik fafajta art az utcát, ahova ültették megkedvelte éa szépen tenyészik, mint például • gesztenyefák a Zita királyné- utón és a Kecskeméti-utcában, amivel szem­ben ugyanezek a fák már a szomszédos utcák talajában sehegysem tenyésznek. Vannak ut­cák, amelyek nem is ugyanazzal a fajta fával vannak beültetve, mert kisérletképen többféle fát ültettek eL így például az Andrássy-uton a Vilmos császár-úttól kezdve a Körútig nyolc­féle fát ültettek, amelyek közül itt a platán tenyészik a legjobban. A Köröndtől kifelé már csak platánok vaunak az Andrássy-uton és ezek ott ma már szép és kellemes sétány diszei. Sokan vannak, akik azt fszeretnék, ha a főváros utcáit vadgesztenyefákkal szegélyez­nék, mert ez a fa terebélyesedik a leghama­rabb. Ezzel szemben nSa ínár megállapított tény, hogy a vadgesztenyefa nem bírja ki a pesti füstös levegőt és a Zita királyüé-utoi is csak azért díszük jobban, mert itt tisztább levegőt kap. A mi klímánkban általában nagyon nehéz úgy a virágágyak gondozása, mint a fák karbantartása. Bemnüiket ebbets a tekintetben nem lehet más külföldi városokkal össze­hasonlítani. Nem lehet arra hivatkozni, hogy Parisban, Berlinben, vagy Londonban szebbek a parkok és az utcai ültetvények. A mi kii­mánk egész más, mint Berlin, Páris, vagy Lon­don klímája. Nálunk a nyár folyamán minden kiég, tönkremegy a pázsit és természetesen a virágültetvények is. A mi klímánk az okozója annak, hogy az utcák fái is már augusztusban lehullatják a lombjukat és attól fogva kopa­szán merednek az-égnek. A talajunk sem alkal­mas akármilyen fa tenyésztésére. Most már meg van állapítva, hogy csak egy pár fafajba van, mely a budapesti talajt és a budapesti klímát jól tűri. Ezek: a Besson-féle nemes akác, melyet kisérletképen a Népszínház-utcában ültettek és ott jól tenyészik; a Celtis, mely fiatal korában ugyan lassan nő, de ha már megszokta a helyet, szépen fejlődik (számos Celtisfa van az Andrássy-uton a Vilmos osá- szár-uttól a Köröndig); a japán akác, Sophora Japonica, moly szintén jól bírja homokos tala­junkat és nagyon szépen diszlik a Széchenyi- fürdő előtt és a Váci-uton a Nyugati pálya­udvartól a Lehel-térig. Az említett fák a köny- nyü talajt szeretik és ezért a pesti oldalt népe­sítik majd be ezekkel a fákkal. Ezzel szemben Budának nagyon nehéz talaja van és jó leve­gője, amiért ott már nagyon sok fa igen szé­pen tenyészik az utcákon. A legjobban a külön­böző juharfajták és a vadgesztenyefa. Sok­szor hallali panaszokat a kertészeti igazgató­ság ellen, hogy a pesti utcákon levő fákat nem engedik terebélyesedni, hanem évröl-évre megnyirják a koronájukat és ezért azok örökre kicsiny és csenevész fák maradnak. — Tévedésben van a közönség — mondotta nekünk Rade Károly igazgató, — amit elvégre nem is lehet zokon venni. Akadt már szak­értő in, az állami erdészet egyik igen magas- rangú tisztviselője, aki szintén kifogásolta, hogy az utcákon lévő fákat üyiratom. Ezt azért teszem, mert arra kell törekednem, hogy a fák törzse minél hamarabb vastagodjék és igy jobban tudjanak ellenállni azoknak a nagy szeleknek, amelyek oly söleszor söprik végig a pesti utcákat és oly nagy károkat okoznak a faállományban. Az erdőben nem kell nyírni a fákat, mert ott az öregebb fák védik a fiata­lokat a szelek elől. Az utcáin azonban szaba­don ki vannak téve a viharoknak, amelyekkel szemben az elültetett fa gyökérzetének és tör­zsének erősítésére kell mindenekelőtt törekedni A Gellért-hegy déli lejtőjének parkírozása Rode Károly kertészeti igazgató tervei szerint és cask azután engedheti meg az ember, hogy a fti koronája te kellőképen kifejlődhessék. ált . * i legnagyobb ellensége Megkérdeztük Bade Károly igazgatót, hogy miért ültet újabban annyi kaktuszt s főváros sétányaira. — A kaktusznak két nagy előnye van — mondotta az igazgató. — Az egyik az, hogy szé­pen és jól tenyészik a főváros homokos tala­júban s a főváros klímáját is bírja, másik e.őnye pedig az, hogy — nem lopják el. Bár akadtak már emberek, akik nem törődve azzal, hogy összeszurkálják a kezüket, bizony még a kaktuszokat is megdézsmálták. Egyelőre kisérletképen a Szabadság-téren ültettünk el kaktuszokat és mivel a kísérlet bevált, a Szé­chenyi fürdő előtti téren már egész kaktusz­ágyakat telepitettünk. Általában a virágos Budapest legnagyobb ellensége maga a közön­ség. Ahol nem tartunk éjjeli őrt, ott meg- dézsmálják a virágágyakat és vannak napok, hogy húsz-harminc viráglopást is jelentenek nekem. Szamom, de igy van, hogy pl. a város kellős közepén, a Köröndön nem lehet virág­ágyakat csinálni, mert itt is ellopják a virágo­kat A mi közönségünk még nem tud eléggé vigyázni a köz vagyonára s ha látják is, hogy valaki lopkodja a virágokat — sajnos — nem figyelmeztetik a tolvajra a legközelebbi rendőrt Hallatlan károkat okoznak a parkok­ban a kutyák is. Az emberek indolensek és ha a kutyájuk beszalad egy virágágyba, nem hív­ják vissza, hanem hagyják, hogy ott kapar­jon, túrjon és kiforgassa gyökerestől a virá­gokat. A parkokban ugyan csak zsinóron sza­bad vezetni a kutyákat, mindazonáltal este szabadon eresztik őket és akkor az állatok összetumak mindent Buxus bokrokat pl. éppen a kutyák miatt nem lehet Pesten ki­ültetni. A kocsisok lovaikkal úgy állnak meg az utcádon, hogy a ló lerúghassa a galyakat és lelegelhesse a lombokat. A külsőbb terüle­teken a kecskéket eresztik rá az ültetvényekre és sétányokra és igy pusztítják el a fákat és cserjéket. A publikum indolenciájával szem­ben természetesen egészen tehetetlenek va­gyunk, bár a rendőrség elég szigorúan bünteti azokat, akiket tetten ér. Nem lehet azonban csodálkozni a viráglopásokotn, ha Pesten <t sétányokról, sőt az utcákról még a padokat is ellopják. A padok faanyagát elfütik, a vas­anyagot pedig az ócskavaskereskedőknél le­het aztán megtalálni. Nincs is szándékunkba^ többé fapadokat felállítani, hanem beton- padokkal fogunk kísérletezni. Évente 150—200 uj betonpadot akarunk felállítani. — A régi parkokat már sikerült rendbehozni és most. már uj parkok létesítésére térünk át. Legutóbb a Városmajorban létesítettünk egy uj parkot és most a Városmajor terveinek to­vábbi keresztülvitelén dolgozunk. Többek közt ott egy nagy játszóteret is létesítünk majd a gyermekek részére. Munkálataink sok száz embert foglalkoztatnak, különösen tavasztól őszig. A Népligetben, a Városligetben és Budán naponta 50—100 ember dolgozik egy felügyelő vezetésével és a sétányokon is két csoportba osztva 50—50 ember végzi el a kertészeti teen­dőket. A Városmajorban van faiskolánk aí nehéz talajban termő fák, a Népligetben a könnyű talajban termő fák és cserjék részére, a központi telepen pedig a virágokat és dísz­növényeket neveljük. Ez a telep azonban nem megfelelő, mert a vasút közelében van, minél­fogva töméntelen korom lepi be növényeinkéi 100.000 fa és 5 millió virág díszíti Buda­pestet! Milyen szép lehetne ez a város, ha agyon nem építették volna s a közönség maga ügyelne fel arra, hogy ültetvényeinket senki ne bántsa! ,---------------------- ■ ——w mélyen leszállított árban, 10 I TOP POP IC hawl résMetlseíésre kap­í í. J» V H hatók. Öreg Írógépek becseré­lnie. fiaflirokkantak IrógépraütielyecöSca a"-: Érdeklődésnél kérj dk feltétlen e lapra hivatkozni I sokszor ad gondot, mi­lyen táplálkozással ál­líthatnák a leg­gyorsabban helyre megrongált egész­ségüket és ide­geiket. A Jó levegó és pihenés mellett figyelemmel kell lenni a helyes táplálko- zásra Is. Gyors és biztos eredményt lehet elérni, ha a rec -éli- és uzsonna- teihez három kávéskanál Ovomaltinet adnnk. Az Owmaltino természetes koncentrált erősítő táp­szer, amelynek segítségével a legjobban pótoljuk az elvesz­tett erőket, fússeseget, rugalmasságot. Ara dobozonként 87.100 és 61 600 korona forgalmi adósai együtt — Kapható gyógyszerárakban, drogériákban, fűszer- és osemegekereske- désekben. — Mintát és ismertetést ingyen küld a dr. Wander yőgywer- és tápszer gyár Äk, Budapest, 100. postahivatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék