Nemzeti Ujság, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
ftnrkuittill I» ibUUnU ■ Hei*. RMt, T4HofiTidiM.10. T*i. i m-t7,m-ts«* J.U.-FI «к Id adóhivatalok, ТП1., Rákiad, «t 1.Tóidon i J.13<-06, TetaUMtil. Tal. i *n-«- Raklamácdók, * TalWo* i m-47. 4NEMZETI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatársi TÚRI BÉLA VII. évfolyam 195. számiroda ф Bwdapestt, 1925 szeptetmber 1 Előfizetés!#*, hóra 40.00« К, centiyedevro !26.0v% ha Egyes szán ára 2000 K, vastársap 3088 К* Wienben hétköznap és vasárnap 2500 osztrák bor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint* MAI CIKKEINK: Oldal Megkezdődik a marokkói offenzíva • 2 Sürgetik Ausztria csatlakozását Németországhoz ...............................2 Befejeződött a cionista kongresszus . 2 Nagy ünnepséggel nyitották meg a Fala Szövetség századik kiállítását Cegléden...............................3A fegyelmi ügyek revíziója a közoktatásügyi bizottság ülésén . . 4 Hétfőn délben keresztelték meg az újszülött főhercegnőt .... 4 Nyomában vannak a hamis milliósok gyártóinak ................................... 5 Főbelőtte magát egy hadbíró százados 5 Véget ért a stockholmi egyházi kongeresszus ........................................ 5 A városok kongresszusa Zalaegerszegen ............................... . . • 6 Tízezrek látogatják a zalaegerszegi kiállítást ........................................* 6 A veszprémi püspök a nagyszakácsi „látomásokról“ 6 Rádió-műsor ..............................................11 Az új Magyar Színház megkezdte működését . ........................................11 Az MTK lett az országos bajnok . .12 Az osztálysors játék húzása .... 12 Sigritz nyerte a 800 méteres bajnokságot .......... 12 Ifjabb magyar-osztrák provizórium terve merült fel...................................13 Az Egyesült Államok mint hitelező 13 Nem bukott meg a városok kölcsöne 14 Egy szocialista képviselő és egy százados afférj* .... . • 15 Dénes Gizella: A сл...-gszemű barát 3 Endrődi Béla: A diákévek becsülete . 7 5200 koronába fog kerülni az az egységes kenyértípus, amelynek megteremtését ma határozta el a drágasági ankét. Nem Ujjongunk, nem is követelőzünk, csak egyszerűen feljegyezzük az eseményt, mint a drágaság ellen megindított here első eredményét. Kenyeret tehát megpróbált már juttatni a drágaság ellen összeült nagytanács az éhezőknek és ha az akció máshol meg nem fenekült — amire mindig el kell készülnünk Magyarországon —, akkor ötezerkétszáz koronáért, legalább egy napra való kenyér kerül az éhező elárvult asztalára. Egyszerűen és minden elfogódottság nélkül nyugtázzuk ezt az eredményt, még azt a feltolakvó keserűségünket is szeretnénk elfojtani, hogy miért kellett ezzel az ankétig várni, miért nem lehetett ankét, nélkül egészséges, becsületes után olcsóbbért adni kenyeret. Ha a közvetítő kereskedelem törvényének ismerete nélkül, pusztán a fogyasztó fejével gondolkodunk és szemléljük az eseményeket, akkor ennek ez árleszállításnak, ennek az ankétézésnek bizonyos színpadiassága tűnik elénk. Circenses. A kormánynak vagy a közvetítő kereskedelemnek van-e szüksége erre? Mert azt egészen biztosan tudjuk, hogy a fogyasztónak nem. A fogyasztó most csak kenyeret akar. A cirkuszi játékokból elég volt neki. Hamis milliósokkal árasztotta el az országot az olaszliszkai csodarabbi rokonsága és napokig kellett nyomoznia a különböző hatóságoknak, hogy a hamisítók kártevő munkáját lehetetlenné tegyék. Bocherek százai nyüzsögtek az olaszliszkai csodarabbi portáján és figyelték riadtan a nyomozás minden mozzanatát, amely napról-napra több terhelő adatot jelentett a csodarabbi házanépe ellen. Nem ismerjük a csodarabbik környezetét, etnikai és anyagi zsinórmértékét, de aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a sok hoch emek fontosabb volt a csodarabbik tekintélyének, félképpen pedig szabadságának megmentése, mint a bűn felderítése. Erre kell legalább következtetnünk abból a jelenségből, amely mint egészen szokatlan mellékzerej kísérte végig a nyomozást, hogy a csodarabbiért aggódó héckerek valóságos ellennyomozást indítottak és szívós, szervezett detektív munkával követték lépésről-lépésre a nyomozást. Bár néhány megtévedt emberről nem szívesen vonunk következtetést valamely fajra, mégis el kell fogadnunk, hogy a sok száz bocher nem mind a megtévedettekért aggódik, amikor a csodarabbi rokonságát féltette, hamm, a zsidóért. És a zsidó megmeneküléséért szívesen futni hagyta volna a bűnöst. - Kormányválság készül Franciaországban ? Páris, augusztus 31. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A Soir mai száma azt a szenzációs hírt közli, hogy Franciaországban kormányválság van kitörőben. A pénzügyi világ előkelőségeinek egy csoportja szeptember végére erős támadást tervez Caillaux pénzügyminiszter ellen pénzügyi politikája miatt. Patiniévé miniszterelnököt pedig a marokkói háborúval az országtól követelt áldozatok miatt fogják támadni. A lap szerint ellenzéki politikai körökben remélik, hogy sikerül az egész kormányt lemondásra bírni és a miniszteri állásokat egészen új alapokon betölteni. Pain lévére Caillaux azonban el vannak szánva, hogy minden eszközzel meghiúsítsák a kormányválság előidézésre való törekvést. (T.) Az első drágaságú ankét 3200 koronás aftsiges henofilipes előállítására fállalkozik a pekipartesiaid —■ n ———— A nép túléli miniszter шей van elégedve a mai anket eredményével — Szerdán a vendéglásás hávesipartesükettel tanácskozik az árieszálinászdi — További sorozatos ankéteken igyekszik a tojás, tej, vaj, burgonya, hagyma és egyéb ételmicikkek árát leszorítani Az új kenyértipus felerészt 6-os gabonalisztből, feleresztes rozslisztből készül ----——ИОСТ1ТШ ч (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A népjóléti minisztériumban ma délután mégis megtartották azt az úgynevezett drágasági ankétet, amelynek összehívása annyi nehézségbe ütközött és amelynek megtartása az utolsó napig bizonytalan volt. A mai ankétem egyelőre csak a legfontosabb közszükségleti cikknek, a kenyérnek olcsóbbá tételéről volt szó s az elért eredmény, ha nem is teljesen kielégítő, de mindenesetre biztató jel arra nézve, hogy kormányakcióval mégis el lehet érni a legfontosabb élelmiszercikkek árának csökkentését. A mai ankét lefolyásáról alábbi részletes tudósításunk számol be: Délután öt órakor a népjóléti minisztérium tanácstermében megjelentek a kormány képviseletében Wimmersberg Frigyes báró kereskedelmi, Prónay György báró miniszterelnökségi, Vargha Imre pénzügyi és Schandl Károly fölmivelésügyi államtitkárok, míg a Kereskedelmi Kamarát Szeghő és Bittner alelnökök, Gyulay Tibor főtitkár, a fővárost Vajna Ede tanácsnok, a rendőrséget Nagy Béla rendőrtanácsos, a pékipartestületet Deutsch Mór elnök képviselték. Az értekezleten kezdetben Wimmersberg államtitkár elnökölt, majd fél hatkor megérkezett Fass József helyettes miniszterelnök, népjóléti miniszter, aki átvette az elnöklést A tanácskozás este fél kilenc óráig tartott , annak befejeztével Vass József helyettes miniszterelnök az ankét lefolyásáról a következőkben nyilatkozott előttünk: " A pékipariezdület részéről megjelent kiküldöttek igen alapos számításokkal próbálták igazolni azt az eljárásukat, hogy a lisztárak esését mindenkor dezkomptálták a kenyérárakban, három százalék, vagyis a forgalmi adó kivételével. A maguk részéről erősen hangsúlyozták azt, hogy a magyar fogyasztóközönség előnyben részesíti a fehér kenyeret és mint a háború alatt s később a kötött gazdálkodás első évében, a forradalmak után nem tudták elfogadhatóvá tenni a rozekenyeret, szerintük éppen úgy nehéz ma a közönséget rászoktatni a nem egészen fehér kenyér fogyasztására. Kifejtették azt is, hogy bizonyos ármagasság tulajdonképpen csak a luxuskenyérnél, az úgynevezett kalácskenyérnél mutatkozik. Az értekezleten a pékipartestület képviselői több kenyérmintát mutattak be, azok közül kiválasztottam egyet , megkérdeztem, hogy a megállapított liszttípusnak axitozott arányban való felhasználásával ezt a kenyérfajtát elő tudják-e állítani kilónként 5.200 korona körüli áron. Tettem ezt azért, mert megvizsgálva és megizlelve a kenyeret, meg kellett állapítanom, hogy az kiváló minőség nem is félbarna, hanem inkább fehérkenyérnek mondható és nézetem szerint tökéletesen kielégíti a kényes igényeket is. A pékipartestület jelenlévő képviselői a gondolatot elfogadhatónak és megvalósíthatónak jelentették ki, csupán azt kérték, hogy a holnap délelőtt folyamán pontos kalkuláiókat készíthessenek be a kenyér elnevezéséről és jelzéséről is tanácskozhassanak. Erre az utóbbira azért van szükség, hogy az esetleges visszaéléseknek és a megállapított egységes kenyértípus minceén lerontásának elejét vegyék. Ezt az eredményt a magam részéről a mai lisztárak mellett és a, jelenleg forgalomban lévő kenyérárakhoz viszonyítva, egyelőre kielégítőnek találom annál is inkább, mert az, aki a tervezett kenyértípusnál fehérebb, úgynevezett kalácskenyeret kíván fogyasztani, az bizonyára rendelkezik az annak megvételére szükséges anyagi eszközökkől is. A pékipartestület hajlandóságát, amelyet különben hasonló tárgyalások alkalmával közélelmezési miniszter koromban is tapasztaltam, megköszöntem s ezzel az értekezlet véget ért. A helyettes miniszterelnök ezután arról informált bennünket, hogy a mai ankéthez hasonlóan sorra kívánja vernni valamennyi fontos közszükségleti cikk árrevízióját s ezért szerdán délutánra már magához kérette a vendéglős és kávés ipartestület képviselőit, akikkel szintén igyekezni fog békés megegyezés útján árleszállítást elérni. A mai értekezleten a péksüteményre vonatkozóan az érdekképviseletek kijelentették : ezt az állításukat be is igazolták, hogy a péksüteményt ötszáz koronás áron szállítják az elárusítóknak, ami a miniszter véleménye szerint is teljesen egy nívón áll a sütemény külföldi paritásos árával. A népjóléti miniszter kijelentette, hogy a 650 koronánál magasabb árban forgó(Folytatása a második oldal II. és III. hasábján) Lapunk mai száma 2000 korona Ne legnél főbb háború? Irta: Sarányi ratháds Vasárnapi cikkünkben Normann Angeli híres szállóigéjét idéztük, hogy: rossz üzlet a háború, rossz üzlet még a győzteseiknek is, rossz üzlet még akkor is, ha bizonyos államok területe néhány ezer négyzetkilométerrel megnövekedik és néhány állam bankjában össze is gyülemlik néhány százmillió értékű aranyrúd. Amerikából most olyan hírek jönnek, hogy az Egyesült Államok nagy békeszervezetei óriási könyvtárt iratnak össze arról, hogy mi okozta a világháborút és miképpen lehetne a háború intézményét örökre kiküszöbölni az emberiség történetéből, mert rossz üzlet a háború, rossz üzlet volt még Amerikának is. Amerika újra kitesz magáért. Ilfra megmutatja, hogy az Óceánon túl ide van még önzetlenség, van még békeszeretet és van még humanizmus bőven. Lám az európai világháborúból pénzügyileg, számlakivonat szerint egyesegyedül Amerikának volt valami haszna. Amerika jegyezhetett be magának üzleti noteszébe néhány milliárd dollárnyi követelést az európai hadviselő államok terhére. És lám, mégis ez az Amerika szállította nekünk a wilsoni boltokat és ez az Amerika irat most össze egy százhatvan kötetre tervezett könyvtárt, amelynek forrásanyaga alapján az emberiség szemébe akarja vágni azt az igazságot, hogy rossz üzlet a háború, tehát az emberiség örökre mondjon le a háborús haszon minden illúziójáról. Meg kell adni, Amerikában vannak férfiak, akik bankár, hadiszergyáros, egyenruhaszállító és fagyasztotthús-exportőr létükre jól értik a módját, hogy megrnkassák Európát nagyszerű humanitárius elveik objektivitásával. Nekik nem kell több háború, ők megvetik a profitot, ők inkább lemondanak a milliárdokról, de nem tudják nézni, hogy az európai emberek százezer számra gyilkolják le egymást önző nemzeti érdekeik miatt. Ezek után ne higyje senki, hogy Amerika az üzlet hazája. Amerika ugyan részt vett a világháborúban, Amerika ugyan beállott a két tucat állam közé, amelyek összefogtak Németország és Magyarország tönkretételére. Amerika ugyan az Óceánon át magához emelte Európa minden államának minden aranykészletét, de ime, lássátok, Amerika ennek dacára megundorodott a háborútól. Amerika nem akar több háborút látni és utálattal fordul el a háborús profit gondolatától és százhatvanezer kötetben akarja dokumentálni, hogy nincs bűnösebb, embertelenebb, destriktívebb dolog a világon, mint hasznot húzni a háborúskodásból. Nem tagadhatjuk, hogy igaza van Amerikának. Rossz üzlet a háború, — de mintha ezt 1914 előtt is tudták volna már az emberek, sőt emlékezünk arra, hogy Nagy Frigyes korában is ezt hangoztatta Kaunitz gróf a versaillesi udvarban, amikor a századok óta tartó francia-osztrák ellenségeskedés megszüntetésére beszélte rá XV. Lajos diplomatáit. Már akkor rájöttek némely felvilágosult agyvelők, hogy az európai háborúk vértengerein mindig csak néhány szerencsés kis kalóz csinál jó fogást, mialatt a zavaros hullámok maguk alá temetik a büszke nagy csatahajókat. Nagy Frigyes is hiába háborúskodott hét esztendeig és Napóleon is hiába pusztította ki a francia fiatalságot és hiába öntötte tele vérrel a