Nemzeti Ujság, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-03 / 197. szám

Csütörtök, 1925 szeptember 3. NEMZETI UJSÁG Európai helyzetkép a genfi tanácskozás kezdetén Németország az angoFrancia criclеИсвШеК OthiteOponljáftan Angol-német szövetség Erímeroország elleni, vagy francianémet szövetség Anglia ellen? — A tavi poftikájánaki körvonalai ! (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az európai béke űrei ismét összejöttek Genfbest, hogy megerősítsék a versafflesi és egyéb békealkotásaikat Az államok ismét kölcsönösen biztosítani fognák egymást mindenről, különösen a francia diplomáciának lesz gondja arra, hogy megnyugtassa a hozzája csatlakozó kisebb államokat, amelyek egy kissé orrolnak a nagy protektorra az egyoldalú rajnai paktum miatt. Nemigen tudják megérteni, hogy nzisz őket egyre-másra azzal biztatták, hogy Franciaország nélkülük nem szerzőtik. kivált Lengyelország hitte, hogy az ő bőrére nem fog alkut kötni a francia segítőtárs, s íme, egyszerre mégis kiderült, hogy Franciaország nem akar magányos lovas lenni, hanem egyszerűen cserben hagyja kihasznált kis szövetségeseit. Most ismét el fog hangzani a biztosítás Trianon és Versailles integritásáról. De bármennyit beszélnek is a békeszerződések megingathatatlan voltáról, mindenki érzi, hogy ez már túlhaladott álláspont, a revízió a lelkekben már el van határozva, csak beszélni nem mer még róla senki sem. Egyelőre a győzőket ennél komolyabb kérdések foglalkoztatják. Ők már ott tartanak, hogy az egész világot saját gazdasági érdekeik szerint igyekeznek átalakítani és ezen törekvésükben nem respektálják a trianoni határvonalakat. A két angolszász náció már a maga hallgatag módján elintézte a békaszerződéseket, nem veszteget rájuk több ezer, hanem csendben dolgozik. Az Observer a genfi találkozás után megírta, hogy szó sem lehet a versaillesi szerződés revíziójának elhalasztásáról. A nagytekintélyű lap még sohasem írt erről a kényes témáról ilyen határozottan, ha most mégis komoly formában mert róla írni, el kell hinnünk, hogy útban van a revízió. A francia sajtó természetesen villámokat szór a revízió gondolata ellen és hatalmas cikkekben jelenti ki,hogy Európa nevei nem akarnak az angolszászok rabszolgái lenni. Ilyen címeket találunk a francia sajtóban: Az angol szénbányász-sztrájkot Európa népei fogják megfizetni. — Európa népei nem vállalják azokat a terheket, amelyeket az angol munkás lustasága reáhárít. — A francia lapok állandóan az angolszászok franciaellenes frontját emlegetik. Értve alatta a Rajnát, a rifvidékét és a drúzok földjét. Szerintük a Ruhr-megszállást a dollár és a sterling versenye idézte elő■ Ezért nem egyeztek bele a háborús adósságok elengedésébe, ha aton azok igazságtalan követelése által Franciaországot is erőszakos lépésre kényszerítették. Keserűen emlegetik a franciák az angolszász jelszót: Nincs paktum, nincs pénz. Beinvie már meg is fenyegeti az angolokat, hogy addig erőszakolják a német francia közeledést, míg az tényleg megtörténik, de akkor az angolok majd egy erős német-francia blokkal találják majd magukat szemben. Ez a hatalmas szóáradat tulajdoni kép csak takargatja azt a meggyőződést, hogy az erőszakos békék helyébe most az aranybékét akarják hozni. Az angol arany szanálta Ausztriát, Magyarországot és Németországot, most Franciaországot veszi sorra, amely azonban nehezen áll kötélnek. Erre megindították a frankot a lejtőn, elővették a háborús adósságokat, közben a francia gyarmatokon egyszerre kigyulladt a harc tüze. Ha Franciaország végül mégis kénytelen lesz engedni, majd Oroszországot veszik elő, de mivel ennek rendezése csak az egész Európa útján lehetséges, akkor majd magától összetörik Versailles és Trianon. Angol felfogás szerint ennek így kell bekövetkeznie, mert így kívánja azt az angolszász érdek. A piacokat úgy kell berendezni, hogy az angol bányász meg az amerikai is meg legyen elégedve. Az angolszászok nem csinálnak forradalmat. Ők csak keresztülviszik elveiket. Berlin nem Budapest. Németország tudja jó, hogy nélküle nem indulhat el az angolok nagy hengere, azért két vasat tart a tűzben. Franciaországot figyelmezteti szerződéses kötelezettségére, hogy szereljen le s közben Angliára kacsintgat. A németek tudják jól, hogy az angolok szemében a francia és a német egyformán csak eszköz az angolszász célok elérésére. — Középemórában teljes a káosz mintha kiesett volna ez a kontinensdarab a diplomácia számításából, pedig ez csak látszat, mert közben lázas munka folyik. Alig kötötte meg Briand a rajnai paktumot. Benes másnap már Parisban volt és harmadnap a francia sajtó megírta, hogy Közép-Európában is hasonló megállapodás fog létesülni. A párisi magyar követ kijelentette, hogy ez az egész terv csak az agyakban van meg. A lengyel hadügyminiszter kétszer is kardjára ütött, de fenyegetése nem hatott, mert jól ismerik szorult helyzetét. A francia lapok pedig ugyanekkor Lengyelország új beosztásáról elmélkednek. A középeurópai seb fáj, tehát óvatosan kell kezelni. Az óvatosság jeleit látjuk. Működnek még mindig az ellenőrző bizottságok, a kisantant bepanaszolja Magyarországot az erdélyi kisebbség ügyében, így zsarolják a balkáni politikusok azt az országot, amelytől oly sióikat akarnak. Zavart akarnak kelteni, meg akarják gyengíteni a r.ayarságot, hogy azután magzsarolják és végül megegyezzenek vele. Minthogy jól tudják, hogy a fájó sebhez valamiképpen hozzá kell nyúlni, mert az angolok aranya úgy kívánja, maguk kezdik a hajbakeverést. Pasi remek az ilyen manőverek legtöbbnyire sikerültek, azonban most aligha fog neki sikerülni, hogy Trianont ércnél maradandóbbá tegye. Az angolszász vágyakozás az aranybéke és a gazdasági megértés után erősebb, mint Pasios, a kisantant és összes támogatói. Ilyen helyzetben kezdi meg a Népszövetség mostani ülésszakát ahol a bélkemüveket oerromló kérdések egész garmadája kerül megoldásra Pénteki tárcáink. Szederkényi Anna: A lábtörlő. Geöcze Sarolta: Amerika evolúciója (II.) Mámorok Remegve mondom, hogy szeretlek. Görcsösen hívlak és kereslek. De hangom szürke és rekedt. A mámorok rég cserben hagytak. Nem gyújt varázsa józan agynak. Hiába vallok én néked. Ők voltak, akik rádakadtak. He elszéledtek, elapadták. Itt hagytam, mind a mámorok . . . Szólltlak, de a szivem dermedt. Rám tévedsz, mint az álmos gyermek. Ki ágya felé támolyog. Marschalko Teofíl Túl az időn Írta: D. Jovánovnch Lea ' A kis Asám ott ült a sárga aranyló fövényen s az őszi bágyadt napfényben korát túlhaladó búval gondolt az elmúlásra. Gondolatait nem a zöld levelek között feltűnő naranceszin feltűnése irányította, de az a munka, melyet az acélos izma rabszolgák végeztek. A nagy király halt meg s most itt ássák új otthonát a lengőszakállu főpap, a kis Asám apja felügyelete alatt. Asámot már kora reggel kihozta az apja, hogy lássa és el ne feledje, hogy készül a hajlék, amelyen átvándorol a királyok legnagyobbja az örök házába. Útközben mint egy felnőttnek, úgy magyarázott a fiának, ki bizonyára a főisten kedvence, mert oly okos és értelmes kérdéseket tesz fel, hogy széles e hazában kevés bölcs tud rá megfelelni. Asám és az apja a korai derengésben, a már halványan sziporkázó csillagok oltalma alatt lépkedtek, mert ez a legbiztosabb idő a király sír helyének kiválasztására. Sin, a holdistenség még jelen van. Marduk napistenség is már ott van s a csillagképek istenei körül hemzsegik a kitüntetett helyet. Amikor az ősz főpap a hajnali szürkületben halk morajjal kérlelte isteneit, még nem volt ily feneketlen homok e tájon. Az Eufrates pálmaligetekben épült városok falait mosta és Bábel palotáinak büszke tornyait tükrözte sárgás vize. Azóta e széles, méltóságteljes folyó piszkosan hömpölyög, nem akarja a sivár partot s a ráncos beduin fakó képét visszatükrözni, inkább felkavart iszappal homályositja el szemét. Moraja a múltat emlegeti, melyet már senki sem hallgat kavicsos partjain. Szóval, a kis Asám ott feküdt hanyatt egy domboldalon s nézte a sürgést-forgást. Egy csapat rabszolga fényes cserepet hozott, mások zománclapokat, pikkelyes téglákat a sírbolt építéséhez. Majd teveháton hosszra füzérre fűzött agyagtáblácskákat, melyekre a nagy király dicső élete volt feljegyezve. Fürge rabszolgák óvatosan szedték le. Az egyik mégis felbomlott és a téglányi agyagtáblácskák széthullottak. A rabszolgák ijedten rebbentek szét, de egyikük ijedten felkapta az eltört táblát és elrejtette. A kis Ásám látta, hogy később a folyóba dobta. Részvéttel gondolt a szegény pápa sorsára. Ha megjön az író, az ügyetlen rabszolgának a kézfejébe kerül, hogy e szent iratot eltörte. A kis Ásám sokszor látta az apjánál, otthon a toronyszobában, hogyan készíti a táblácskát és hogy irogat bele kis pálcikával. Asám is játszott így sokszor, bár ő még nem tudta a betűvetés nagy művészetét. Sietve hozott el az építőktől egy marék sarat, összegyúrta, elegyengette és tele véste mindenféle jeggyel. Mire a nap leszállni készült, kőkeménnyé száradt s az indulás zűrzavarában, oda rejtette a többi közé. Másnap Asám ott látta már füzérben a sírbolt zománcfalán, iratos emlékeket, melyet messze Mezopotámia homokjából szabadított fel az angol csákány. A tudós nagy híresség volt, Európa közérdeklődése mellett tett közzé újabb és újabb ékiratos szöveget. Nem törődött mással, csak e leletekkel, ez volt minden öröme, nehézsége, problémája, emellett elfelejtett élni. Nem látta, hogy szőke haja fehérré vált, hogy az arca már ráncos, nem gondolt a jövőre, a múltban élt. Evvel álmodott, evvel ébredt, szivét, lelkét elfoglalták a babiloni agyagtáblák. De élete is tragikus fordulatot vett. A királysírban talált füzérben, egy táblán megakadt minden tudománya. Uj jelek. Hamisítvány nem lehet, hiszen ő maga volt ott s reszkető gyönyörrel ő maga szedte össze a már elporladt képmadzag közül; — ez volt élete legboldogabb pillanata. De nem, ezt nem tudja megfejteni. Az összes eddig használt kulcsok hasznavehetetlenek. Lehetetlen, hogy meg ne fejtse, hogy szuverén tekintélye az okiratok olvasásában csorbát szenvedjen. Neki fogott új lendülettel. Hosszú évek munkája után, ugyanaz az eredmény. Más megoldás nem lehet, minthogy később került e füzérbe. Íme egy újabb probléma, hogy jutott és melyik korban valaki e királysírhoz, mely harminc méternyi mélységbe volt betemetve! Miért helyezte valaki utólag e táblát oda és mi lehet a tartalma? De a felvetett kérdésekre a híres assyrológus nem tudott feleletet adni. Nagy tudása és szelleme, mely átszárnyalta és ismerte évezredek kultúráját és ismertette a tudásra éhes világgal, most megtorpant. Lehetetlen, hogy ne tudja megfejteni, hogy kudarccal fejezze be éltetét! És íme, mégis, ez a kis pártégla útját állja és tudásának szigorú határt szab. Végtelen! Végtelennek kell lennie a szellemnek, hogy mindent tudjon. S a száraz pozitivista, fájdalmában, hogy szellemét ily szűk határok között kell tudnia, elkezdett e végtelen szellem fogalmával foglalkozni. A réges-rég homokba temetett oázisban a kis Asám gyermekszívéből sarjadt főtett háromezer év múlva hozzásegített egy szellem kibontakozásához. S a nap sugara, mely egykor beragyogta a királysírokat, most lesiklott a tudós csillogó szemüvegéről s a szürke Themse nedves ködébe tűnt el, hogy jókor reggel a keleti homoksivatagra mosolyogjon. Háromezer évvel később egy októberi verőfényes nap áttörte a londoni köd süni burkát s korához nem illő vidámsággal csillant meg egy tudós assyrologus pápaszemén. A tiszteletreméltó tudós egy mártír önfeláldozásával betürgette az ék Briand megnyitói!« a Népszövetség tanácsának Genf, szeptember 3. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentésg Berlinen át.) A nemzetek szövetsége tanácsának Эб-ik ülését ma délelőtt Briand fancia külügyminiszter nyitotta meg. Rövid bevezető beszédében teljesen mellőzte a legfontosabb és legnehezebb kérdések említését. A tanács minden vita nélkül elfogadta a természeti elemi csapások elleni nemzetközi biztosítás létesítésére, továbbá némely ópiumot gyártó országokba vizsgálóbizottság kiküldé Aról tanácsttdások Genf, szeptember 2. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A Nemzetek Szövetségének Tanácsa ma délben nem tartott hivatalos illést, ehelyett azonban egész sor magán megbeszélés volt az egyes vezetőpolitikusok között. A legfontosabbak voltak azok a tanácskozások, amelyek célja Vandervelde belga külügyminiszter informálása volt. Vandervelde először Briand-mal tanácskozott, majd részt vett a francia külügyminiszter által a tanács tagjai számára adott villámreggelin. Estefelé Vandervelde Chamberlaint kereste fel, akivel egy óra hosszat tanácskozott. Vandervelde ezután fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt kijelentette, hogy az angol és francia külügyminiszterrel folytatott megbeszélések Anglia, Franciaország és Belgium álláspontjának teljes összeegyeztetésével jártak és a legjobb bizonyítékát adták annak, hogy a személyes megbeszélés mennyivel eredményesebb a jegyzékváltásnál. A szövetségesek egy gondosan kidolgozott biztonsági szerződési tervezetet készítettek, amellyel Belgium is minden részletével egyetért. A tervezetet jelenleg Londonban a jogügyi szakértők vizsgálják felülre készítik elő a végleges elfogadásra. Ebből azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy "Németországot befejezett tények elé akarják állítani. Németországnak ellenkezőleg teljes szabadsága lesz és jogában fog állni, hogy ellenjavaslatokat terjesszen elő. A három külügyminiszter közti genfi megbeszéléseket tovább fogják folytatni, amint a londoni szakértők — akik állandóan jelentést tesznek a tárgyalások haladásáról — további értesítésekért küldenek Briand francia külügyminiszterhez. Népszövetségi körökben egyébként most nem foglalkoznak annyit a biztonsági kérdéssel, mint inkább a mosszüli kérdéssel, amely holnap kerül a Nemzetek Szövetsége elé. A török delegáció már mindenre kiterjedő utasítást kapott kormányától. Hír szerint a török kormány álláspontjából semmit sem hajlandó engedni. Másrészt úgy tudják, hogy azok a kijelentések, amelyeket Amery angol gyarmatügyi miniszter tenni fog, határozottan az angol álláspontot fogják fenntartani és így a kérdés még jobban kiéleződik. Beavatott népszövetségi körökben ezért azt várják, hogy a tanács egyelőre ki fog térni a döntés elől és 3 sére és a rabszolgaság megszüntetését célzó szabályokra vonatkozó jelentéseket. A konstantinápolyi görög kisebbségek panaszát Ishii (japán) előadó javaslata alapján a legközelebbi ülésszakra halasztották el. Az elfogadott felntések alapján a közgyűlés fog fog- Яайкиш a nemzetközi biztosítás megteremtésével és a rabszolgaság leküzdése elleni akcióval. A delegáció vezetői a tanács ülése előtt hosszas megbeszélést folytattak, amelynek eredményeképen a moszuli kérdés tárgyalást a mai tanácsülés napirendjére nem tűzték ki. A tanács legközelebbi ülése csütörtökön délelőtt lesz. (T.) A Palesírlnacentenarium Irta: Gáspár Pál A Rómától harminchat kilométernyire fekvő, hatezer lakosú Palestrina (azelőtt Preneste) városában a „Corso Pierluigi” egyik házán ez a felirat olvasható: „E házban született és lakott Giovanni Pierluigi, a zene fejedelme". Ezt a jelzőt nem az emléktábla-bizottság találta ki, hanem csak egyszerűen idézése a művésznek a Szent Péter-templomban volt sírfeliratának, mely így hangzik: „Johannes Petrus Aloysius Praenestinus. Musicae princeps.“ Abban az időben, mely e két emléktábla dátuma közé esik, élt a katolikus egyházi zenének, de az egész polyphonikus énekművészetnek is legnagyobb mestere: Palestrina. Családi neve Pierluigi volt, de szülővárosáról Premostinusnak is nevezték, sőt önmaga is többször így nevezi magát. Mikor szülővárosa a Profi este helyett a Palestrina nevet kapta, Pierlingit is Palestrinának nevezték. Szülőháza márvány tábláján mindenkinek feltűnik az évszám hiánya. Mikor az emléktáblát elhelyezték, még nem volt megállapítva a város neves szülöttének születési éve. A város levéltárából és a templom anyakönyveiből azért nem volt megállapítható az évszám, mert mindkettő elpusztult 1557-ben, mikor a városon átvonuló spanyol és német hadak felgyújtották a várost, így tehát más adatok után kellett kutatni. Csaknem minden életrajzíró más eredményre jutott. A legbővebb Palestrina-életrajz szerzője, Baini. 1524-re teszi; Baeunker 1514-re; a nagytekintélyű Haberl 1526-ra; Andrea Adami 1529-re. Mindegyiknek van valami adata, melyre véleményét alapítja, de amelyről az utána következő megállapítja, hogy tarthatatlan. Az újabb kutatók, főleg Casimiri, az 1525. évet állapítják meg és az olasz Cecilia Egyesület is — hosszú tudományos vita után — ezt fogadta el és 1925 szeptemberére tűzte ki a Palestrina-centenárium megölését. Az eddigi adatokból azonban sem a születés hónapja, sem napja nem volt megállapítható. Casimiri — a laterani bazilika tudós és híres karnagya — megmondotta, hogy mindaddig, míg valami újabb irat elő nem kerül valamelyik