Nemzeti Ujság, 1925. október (7. évfolyam, 220-245. szám)

1925-10-01 / 220. szám

2 Most, amikor az előkészületek folyamán girlandokkal kezdik díszíteni az ünnepség állványait, még nem jött el az ideje annak, hogy megemlékezzünk az alapítókról, az előharcosokról, az adakozókról, az első nagy igazgatóról és utódairól, a sok kiváló színészről és színésznőről, íróról és zeneszerzőről, ama sok lángelméiről, akinek nagysága a műintézeti dicsőségét tette ki. Most inkább csak azon akarunk merengeni, milyen szép volt a napsugár amaz ideje és eltűnődni ama kérdésen: mi is volt az alapelve az akkori színházvezetésnek. Nos, igaz, nagyon szerencsés időkben keletkezett és fejlődött a Népszínház, rengeteg sok tehetség állt rendelkezésre minden irányban, népszínmű, operett egyaránt kivételes nagyságokkal büszkélkedett, de mindez nem elég magyarázata a nagy eredménynek. Úgy véljük azonban, hogy az aranykorszak egyik biztosítéka a vezető emberek személyiségében rejlett, akik részben az irodalomból, részben a művészetből származtak. Üzlet volt akkor is az üzlet és a színházvezetés akkor se volt más, mint kompromisszum művészet és üzlet között, de azok, akik a kompromisszumot megkötötték, a hozzáértés, a hivatottság és lelkük idealizmusának ellenőrzése alatt állottak. Manapság, amikor — vajmi kevés kivétellel — úgy vásárolnak maguknak az emberek színházat, mint ahogyan тай« körülmények között cipészboltot avagy vendéglőt vásárolhatnának maguknak, lényegesen megváltozott a színházi üzlet képe, tehát a művészeté is. Remélnünk kell azonban, hogy mindez csak átmeneti állapot, valamint ahogyan átmeneti állapotnak érezzük magának a Népszínháznak szünetelését is. El fog jönni a nap, amikor sok minden mással együtt tető alá fog kerülni az új Nemzeti Színház is és akkor újra vissza kapja Népszínházát ~’Tuldapest és Budapestet a Népszínház. •+. erre a színházra szükség van, a '•ros legsajátosabb szinháza ' vendége és házigazdája 'sti nép. 9000 em. vándoriparral 1300-an foglalkoznal. Az ország megkisebbedése folytán az ipari népességnek nem egészen a fele, a háziiparhoz és vándoriparhoz tartozóknak pedig mindössze egynegyed része maradt meg a trianoni határok között, így az ipari osztályhoz tartozó népesség nemcsak aránylagosan, hanem abszolút számban is jelentéktelen töredékké zsugorodott. A háború hatása mutatkozik abban is, hogy iparunk eddig következetesen mutatkozó központosítása megakadt, a kisebb üzemek a nagyobbak rovására erősen tért hódítottak. A háború, Trianon és az elszegényedés nyomait látjuk a statisztikai táblázatok minden adatában. Szomorú kép, ha szemünk megakad Nagy-Magyarország statisztikai adatain. Csak egy a vigasztaló, hogy már az 1920. évi adatokhoz képest a szűk határok között is nagy haladást találhatunk. A legközelebbi nagy statisztikai munka bizonyára szebb és öneredetesebb képet tud rajzolni az országról, mint a mostani. gyarország elvesztette földmivelő népének kétharmadát Decentralizálódott az ipar Adatok az 1920. évi népszámlálásból (A Nemzeti Újság tudósítóitól.) A mai gyar statisztikai közleményeknek az 1920. évi népszámlálásról szóló újabb kötete nehéz feladat elé állítja az olvasót. A száraz statisztikai adatok, az egymásra toluló számoszlopok felforralják az érdeklődő vérét és csak a legnagyobb önmegtagadással lehet összeválogatni a kötetből az érdekes adatokat. A nagy gonddal összeállított munka ugyanis az első népszámlálási eredményeket tárja elénk, amelyek Csonka-Magyarországra vonatkoznak. Az apró számok mellett még ott pompáznak a régi nagy számsorok is, amelyek az igazi magyar birodalom nagyságát, erejét és hatalmát tüntetik fel. Még látjuk, hogy 1910-ben 20Щ000 volt a magyar birodalom összlakossága, ma pedig 7.980.000 főt számlál. Ennek a megcsökkent lakosságnak több mint 55 százaléka, vagyis 1.119.000 foglalkozik őstermeléssel, tehát az országot joggal nevezik agrárállamnak. A közszolgálat és a szabadfoglalkozás 372.000 embert köt le, nyugdíjasok és tőkések közel 200.000-en vannak. A mezőgazdasággal és az őstermelés egyéb ágaival foglalkozó lakosság Csonka-Magyarországon alig egyharmad része a régi Magyarország hasonló foglalkozású népének. Feltűnő ennél a foglalkozási ágnál a része® földmivelés rendkívül nagymértékű szaporodása. Míg 1900-tól 1910-ig a részes földmunkások száma majdnem ötven percenttel esett, addig a mostani népszámlálásnál a jelenlegi határok között is 120 percentes szaporodást mutat. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy a háború a fejlettebb gazdálkodás rovására a kezdetlegesgazdaság felé vezetett vissza. Jelentékenyen még csökkent a 100 katasztrális holdon felüli birtokosok és bérlők száma. Ennek egyrészt az általános elszegényedés az oké, másrészt pedig az, hogy az el szakított: • •: •'•'ctken rendkívül sok nagybirtok maradt. Rendkívül érdekesek az iparra vonatkozó adatok. Tulajdonkéntent mert ma 669.000 személy űz, házi- és popiparral NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1925 október 1. Milyen adót kell októberben fizetni? Az egyenes adók esedékessé válnak, de november 15-ig fizethetők . Az adófelszólamlási bizottságok október 12-én kezdik meg működésüket (A Nemzeti Úíjság tudósítójától.) Október hó elsején esedékessé válnak a IV. negyedi egyenes adók (földadó, hánsadó, általános kereseti adó, jövedelem- és vagyonadó, társulati adó), amelyek azonban egyelőre nem okoznak gondot az adófizető közönségnek, mert november 15-ig késedelmi kamat nélkül fizethetők. Az októberi el nem halasztható terhek a következők: Október 11-ig le kell róni a szeptemberi értékpapírforgelmi adót azoknak, akik ez a dőltemnek készpénzben való lefizetésére kaptak engedélyt. A lerovás az előírt lajstromok csatolása mellett történik. Ugyancsak október 11-ig be kell fizetni az alkalmazottak után a július—szeptemberi évnegyedre esedékes nyugdíjilletéket. A szolgálati- és munkaviszonyban álló alkalmazottaktól szeptember hóban levont kereseti adót október 15-ig kell elszámolni a munkaadóknak illetményjegyzékek alapján. A fényűzési forgalmi adót szintén október 15-ig kell befizetni. A vagyonváltságföldek IV. negyedi haszonbére ugyancsak október 15-én esedékes.Végül október 15-ig tartoznak a július—szeptember negyedi forgalmukról forgalmiadó bevallást adni azok, akik forgalmi adójukat negyedévenként készpénzben fizetik. A bevallással egyidejűleg be kell fizetni azt a forgalmiadó különbözetet is, ami a havonként előre lefizetett részösszegek levonása után a bevallás szerint elmaradt. Azok pedig, akik forgalmi adójukat havonként készpénzben fizetik, október 15-ig szintén bevallást kötelesek beadni és az esedékes adót befizetni. A havonként esedékes forgalmiadóelőleget október 21-ig kell beszolgáltatni. Október 12-én kezdik meg a működésüket az adófelszólamlási bizottságok, amelyek az általános kereseti adó, továbbá a jövedelem- és vagyonadó ellen beadott felebbezéseket fogják tárgyalni. A pénzügyminiszter rendelete szerint ezt a munkát november végéig be kell fejezni. A jövedelem- és vagyonadó ellen beadott felebbezéseket szeptember 30-ig akkor is el kellett fogadni, ha a fizetési meghagyás kézbesítésétől számítva 15 nap már eltelt. Októberben azonban már csak azokat a felebbezéseket fogadják el, amelyek a fizetési meghagyás átvétel után 15 napon belül nyúttatnak be. A felebbezésekben a bizonyítékokat igazolni kell, mert különben az egész felebbezést viszszautasítják, így pl. a kereskedőknek be kell mutatni a mérlegüket, a nyereségveszteség számlát stb. A jövedelemadó kivetéseknél ugyanez az alap, amit az általános kereseti adóra vonatkozólag megállapítottak. Ezért ha az általános kereseti adóját eredményesen megfelebbezte valaki, a megfelelő törlést ki fogják terjeszteni a jövedelemadóra is anélkül, hogy eziránt külön felebbezést kellene beadni. Központosítják a fővárosban az elektromos üzemtermelést Egy belga-amerikai pénzcsoport tett ajánlatot A külföldi tartozások törlesztését ötvenéves koncesszió ellenében vállalják (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Nemzeti Újság mai számában jelentette, hogy egy új tervezet került Ripka Ferenc dr., a főváros főpolgármesterének kezébe, amely lehetővé teszi, hogy a főváros polgársága mentessíttessék azoktól a súlyos terhektől, melyeket ránézve a főváros külföldi tartozásainak törlesztésikötelezettsége jelent. Jelentettük, hogy a terv a főváros üzemi gazdálkodásának reformján nyugszik és az üzemviizsgáló bizottság megállapításain épül fel. Az üzemvizsgáló bizottság a belügyminiszterhez fölterjesztett jelentésében ugyanis rámutatott arra, hogy a főváros drágáin termeli az elektromos áramot ée hogy az áramtermelés koncentrációja révén igen jelentős megtakarításokat lehetne elérni. Megállapították különben a főváros külföldi hitelezőinek szakértői is, hogy a főváros által termelt áram drága és ennek fő okát nemcsak az elektromos áramfejlesztő telepek elavult berendezettségének tulajdonítatták, hanem annak is, hogy a telepek által használt magyar szén aránylag drágább, mint a sokkal jobb minőségű angol szén. Az elektromos áramfejlesztő telepek összpontosítása egyik kedvenc gondolata lett a főpolgármesternek , a főváros vezető körei is számoltak azzal, hogy ezt a koncentrációt maholnap keresztül kell vinni. Bár az üzemvilzsgáló bizottság jelentését mindenkor hétpecsétes titokként kezelték, egy belga és amerikai tőkésekből álló pénzcsoport mégis megtudta a budapesti elektromos üzemek termelési költségeire vonatkozó adatokat, valamint azokat a lehetőségeket, amelyek az áram olcsóbb termelését biztosítják. A pontos üzemi adatok birtokában a csoport ezután részletes ajánlatot tett a főváros elektromos árammal való ellátása tekintetében. A tőkéscsoport az áramfejlesztés központitásával ellátná a főváros összes áramfogyasztóit és árammal dolgozó ipartelepeit jelentékenyen olcsóbb árammal, mint ahogy azt ma kapják a fogyasztók. Amellett pedig az ötvenéves koncesszió ellenében elválná a főváros összes külföldi tartozásainak törlesztéseit is. Olyan ajánlat ez, amely alkalmas arra, hogy illetékes körök azt komoly megfontolás tárgyává tegyék, mert hiszem amellett, hogy a főváros lakossága nagy megtakarítást érhetne el áramszükségletének költségeinél, megszabadulna a külföldi kölcsönök törlesztésével járó terhektől is. A főváros esetleg maga állítja fel az új áramfejlesztőtelepet Bármilyen kecsegtető is azonban az ajánlat és bármilyen alkalmat is ad arra, hogy első hallásra megnyerje a súlyos adóterheik alatt görnyedő fővárosi polgárnak a tetszését, hozzáértő körökben nincsenek oly nagyon elragadtatva tőle. — Az üzemvizsgáló bizottság jelentése alapján — mondották nekünk — a beavatottak előtt nyílt tiltok lett, hogy az elektromos áramfejlesztő telepek koncentrációja révén olcsóbban lehetne előállítani az áramot, mint eddig. Tíz-tizenkét millió aranykoronás megtakarítást lehetne elérni, tehát ugyanannyit, amenynyit a belga-amerikai társaság akarna nyerni az elektromos áramon a külföldi kölcsönök törlesztése céljaiból. Egy ilyen központi áramfejlesztő telep létesítésének szükségességével tehát már idehaza is tisztában, voltunk és csak arról volt szó, hogy honnnan szerezzük meg a szükséges tőkét egy ilyen új, modernül berendezett telep létesítéséhez. Kétségtelen, hogy erre a célra újabb külföldi kölcsönt kellene igénybe venni, aminek a lehetősége azonban adva van, mintám a főváros régi hitelezőivel már megegyezett A belgaamericai tőkéscsoport valamilyen atommódon megkaphatta az üzemvizsgálatok során beszerzett üzemi adatokat és azok alapján már könnyen kiszámíthatta, hogy egy központi telep létesítésével mennyivel adhatja olcsóbban az áramot és mennyi nyereséget biztosít majd számára az áramtermelés monopóliumát biztosító ötvenéves koncesszió. — Kérdés, várjon a köz- és magángáz daságnak egy oly fontos szükségletét amilyen az elektromos áram, ki lehet-e újból adni a kezünkből, holott ezt a központi áramfejlesztő telepet mi is megvalósíthatjuk, a külföldi kölcsönök törlesztésére szükséges összegeiket mi is belekalkulálhatjuk az áram egységáraiba, sőt a magunk számára biztosíthatjuk azt a nyereséget is, amelyet a belga-amerikai tőkéscsoport akar kivinni az országból. Eddig egy ilyen központi áramfejlesztő telepről azért nem lehetett szó, mert hiszen az elektromos áramfejlesztő telepeket a főváros csak a háború utolsó éveiben váltotta meg, a villamosvasút pedig csal 1922 derekán került a főváros tulajdonába. Egy ilyen tervezgetésnek eddig különben is erősen útjában álltak a főváros rendezetlen pénzügyi viszonyai, amelyeknek rendezése tekintetében csak most tettük meg az első lépést a külföldi tartozásokra vonatkozó egyezmény megkötésével. Most, hogy a főváros pénzügyei is a konszolidálódás útjára kerültek, megvan a lehetősége annak, hogy újabb külföldi kölcsön fölvételével ezt az elektromos áramfejlesztő telepet magunk is megcsinálhassuk. Városházi vezető körökben tehát erősen megoszlanak a vélemények a belga-amerikai tőkéscsoport ajánlata tekintetében, egyébként azonban magárnak az ajánlatnak a részletei sem ismeretesek. Ezekre vonatkozóan illetékes helyen erősen titkolóznak, mert az ajánlatot előbb egy szaktanács elé terjesztik és csak azután viszik a szakbizottságok és a törvényhatósági bizottság elé, mely ebben az ügyben az autonómia részéről végső fokon dönteni jogosult. A szaktanács már e héten, hozzálát az ajánlat áttanulmányozásához, mely azután pártközi konferencia s az illetékes bizottságok elé fog kerülni. Halálos szerencsétlenség a rákosi agyagbányában — —i rrrai-sпинии Egy kordé kocsijával és lovával az elhagyott tárnába zuhant (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Borzalmas szerencsétlenség történt a külső Jászberányá út végén, a Dräsche téglagyár úgynevezett rákosi keramit és agyagbányájában. Az egyik kocsis, aki bordélyával az elhagyott aknák feltöltéséhez salakot hordott, vigyázatlanul az akna széléhez hajtott s a kocsi kiürítése közben az akna széle leszakadt alatta és lovával, kocsijával a mélységbe zuhant, ahol a magasan álló talajvízbe fulladt. A szerencsétlenség részletei a következők: . . Az említett bányának egyik részét felhagyták és már hetek óta azon dolgoztak, hogy az ott vájt negyven-ötven méter mélységű bányaüregeket földdel és salakkal betömjék, nehogy valami veszedelem érhesse az arra tévedőket. A szerencsétlenség éppen ennek a biztonsági munkának folyamán történt. Az almák betöméséhez a salakot és földet a rendes kétkerekű bordákkal hordták. A mai urnába befejezése előtt az utolsó kocsi jött az egyik negyvenöt méter mély aknához. A kocsis az akna széléhez vitte kocsiját, hogy a salakot a nyílásba fordítsa. Eközben történt, hogy vigyázatlanul túlságosan közel ment a nyílás szájához és a meglazult föld beomlott; kocsi, ló és gazdája óriási robaj mellett zuhantak egy pillanat alatt a mélységbe. Az ott dolgozó munkásoka robajra megijedtek és nem mertek közel menni, mert féltek, hogy a föld alattuk is beszakad és ők is elpusztulnak. A bányaigazgatóság irodájába siettek és jelentették a szerencsétlenséget. Azonnal hívták a tűzoltóságot, akik a késő esti órákban meg is érkeztek, hogy segítsenek a mélységbe zuhant emberen. A X. kerületi tüzőrség hosszú tolólétrával és reflektorokkal vonult ki, hogy megmentse a szerencsétlenül járt embert, ha ugyan még életben találják. Reflektorral világították meg a sötét, mély almát, létrát bocsátottak az üregbe, az egyik tűzoltó egy darabig mászott is lefelé, de hamarosan megállapította, hogy minden fáradtságuk hiábavaló, mentésről már szó sem lehet. A nagy mélységben tudniillik a talajvíz olyan magasan állott az akna fenekén, hogy az egész kocsit, lovat, mindent elborított és a kocsiménak is csak a vége látszott ki a vízből. Nem is folytatták tovább a munkát, holnap majd megerősítik az akna körül meglazult földet és megfelelő előkészület mellett fognak hozzá az elpusztult embernek, továbbá a kocsijának és lovának kiemeléséhez. Tulajdonképpen még a nevét sem tudják, mert többedmagával csak a napokban fogadták fel és név szerint még alig ismerték őket. A rendőrség a halálos szerencsétlenség ügyében megindította a vizsgálatot, hogy megállapítsák, kit terhel a felelősség a katasztrófáért.