Nemzeti Ujság, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

­f j \ " ~ . íj \ 2 NEMZETI ÚJSÁG________________________ Péntek, január 1. ci­óban vannak. Azt azonban a politika irányításából hinnie és éreznie kell legalább a magyarságnak, hogy Csonkamagyarorszá­g mi­niszte­rel­nöké­nek és így ma az egész magyarság sorsa legfőbb hivatalos intézőjének „Magyarország erőinek szabad kifej­tése“, „Magyarország fölemelkedések és hasonló kifejezések alatt nem Csonk­am­agyar ország szanálását kell értenie. Mert ha itt végződik a magyar politika, akkor a nemzet élve is sírba van fektetve. A magyar miniszterelnök titkának tehát abban kell állnia, bizalmat is csak akkor igényelhet és érdemel, ha tudja, hogy azon az úton, melyen nem­zetét vezeti, az az ország, mely „kultú­rában és gazdasági javakban, nemzet­közi tekintélyben gyarapodva szolgálja az egész emberiség ügyét“, nem Csonkamagyarország. A célkitűzés szabja még mindig a politika útjait és módjait is. Ha tehát a miniszterelnök Locarno óta külpolitikájának új útjai­val biztat és karácsonyi üzenetében a magyar kérdést európai érdekű kér­désnek mondja, akkor ezentúl látnunk kell külpolitikánk ezen új útjait, me­lyeken a világ sorsának intézőivel együtt fölemelkedésünk felé haladunk. Egy azonban egészen bizonyos, hogy ha még annyira igaz volna is, hogy azok- kik ma a világ sorsát intézik, tudják, hogy a magyar ügy európai ügy, a magunk sorsát mégis csak ma­gunknak kell kikovácsolni. Mások csak segítségünkre lehetnek, ha úgy tudjuk a középeurópai kérdésekbe ma­gunkat bekapcsolni, hogy a puszta szimpátián túl a­ hatalmak és Európa békéjének érdeke is teszi a ma­gyar ügy rendezése. Ezért a jövő nagy kérdéseihez és titkához tartozik, hogy egy keleti Locarno tervét külpo­litikánk hogyan tud­ja kontrak­a­tk­ozni vagy megfordítva, ha egy lépést tehet­­szénk előre, elősegíteni. Jövőnk titká­nak másik nagy kérdése, hogy keres­­kedelmi politikánk kiépítésében pilla­­natnyi előnyökéig ki ne sikoljunk ab­ból a vágányból, hiely a végcéltól elve­zet. Mi nem hisszük, hogy Csonka- Mag­yarország valaha, is állandóan egészséges gazdasági és fejlettebb kul­turális életre képes legyen. De hogy kisebb-nagyobb könnyítések ideiglenes javulást hozhatnak, azt tagadni osto­baság volna. Vigyázzunk tehát, hogy egy tál lencséért örökségünket oda ne adjuk. Csonkamagyarország szanálásá­nak látszata el ne kábítson és meg ne tévessze a világ sorsának intézőit sem. Utunk nehéz a jövőnk felé. Fordulói szinte beláthatatlanok. Szakadékai életveszélyesek. Minden lépés veszede­lemmel jár. Óvatosságra tehát szükség van, de hogy egy helyben járva, körbe forogva, előbbre, a célhoz nem jutunk, az egészen bizonyos. Külpolitikánk megmozdulása és megmozdítása tehát elengedhetetlen szükségesség, mert külpolitikánk eddig a külpolitikát a mém sajátos értelmében véve, semmi aktivitást nem mutatott fel. Reméljük tehát, hogy az új utak az aktivitást je­lentik és jelzik, hogy nem nyugszunk meg abban, hogy a világ sorsának in­tézői elintézik sorsunkat. A jövő titka ránk nézve ebben a megmozdulásban áll. A többi titkot szívesen rábízzuk a felelős tényezőkre , viselve a nagy történelmi felelőssé­get a magyar nemzet jövőjéért. Ifj­ú kormány Finn­­ország­ban ■A magyar kis barátja as új külügy­miniszter Helsinki, december 31. Kullio, az agrárpárt vezére, új kormányt alakított, amelyben az agrárpárt is, a szövet­­kezeti párt is hat-hat taggal van képviselve. Kiáli­- j-m­inisztor Saelaele Emil egyetemi ta­nár lesz, aki már több izben megfordult Ma­gyarországon és tökéletesen ismeri a magyar nyelvet és irodalmat és buzgó munkája a finn-ugor kapcsolatoknak, honvédelmi minisz­ter pedig Hjelmann, a technikai főiskola ispánfe­ató (Folytatás az első oldalról) a jég elment. A kanyarodó felső vé­gében Kis­fokasig a jég áll. Tiszabábolnáról jelentik, hogy az­ árvizet főként a jégtorlaszok okolták. Egyelőre­ veszély nincs, a víz apad. A tisza­füredi jelentések is a víz apadásáról száncol­­na­k be. A Kőrösödn a sjelyxet még tragikus­ ­A honvédség főparancsnoka Gyulán — Vésztőnél nem fenyeget utahto veszedelem Békésgyula, dece­­ber 31. (A Nemzeti Újság tudósítójénak jelen­­tése). A trianoni árvíz rettentő pusztítá­­sainál talán csak az árvízsújtott lakos­ságnak Románia iránt érzett elkeseredése nagyobb. A haragot azonban elnyomja a társadalmi szolidaritás érzése, az a hő­sies m­unkakészség, amely a lakosságot a mentés munkájára késztette. Csak a leg­nagyobb elismerés hangján lehet megem­lékezni a lakosság fegyelmezettségéről , arról az együttműködésről, amely a vol­­dári lakos séta és hadsereg mentő munká­ját jellemzi. Ideérkezett hírek szerint a románok ál­tal megszállt területen elkövetett gázáti vágás következményeire már kezdenek ráteszm­élni Bukarestben is. A román bel­­ügyminiszter felfüggesztette állásától a kisjen­i ..tőszó­la akiről aki a veszedelem napjaiban mulasztásával hozzájárult a la­ Honda fejvesztettségéhez s a szükséges intézkedéseket nem tette meri, sőt cser­benhagyva járása népét, hazaszökött a ki­rály­sáp­beli Romániá­ba. Hitek vannak arról is, hogy a meg­szállt terü­­letbeli nép véres csatákat ví­vott a nótákon, amikor arról volt szó, hogy a vizet hová árasszák el, így tör­tént, hogy az esztelen gátátvágás ka­tasztrófát okozott. Ma reggel Gyulára és onnan Vésztőre érkezett .Janka Kecsárd bomtedtepa* varacsnok, aki bejárta az egész elárasztott területet és a legnagyobb megélegedését fejezte ki úgy a katonai, mint a polgári hatóságoknak az elvégzett óriási munkaá­rakért. Az elárasztott házak közül sok össze­dőlt. Az árvízről almfelvételeket készíte­nek és ezeket be­ fogják mutatni a film­színházakban az árvízkárosultak javára. Újabb veszélyre nincs kilátás. A hatósá­gok emberfeletti munkát végeznek, srt.­, mérnök mérse súlyosan megbetegedett- A katonásán és a polgári munkások vál­­vetve dolgoznak. A kormányzó a kabi­netiroda útján telefonon érdeklődött a helyzetről. Gyulaváriban lényegesebb változás nem történt. A gátakon mindenüt folynak az erősítő munkálatok. Szeghalomból érke­zett jelentés szerint változás ott sincs. A fokközi hídnál tegnap este végzett gátbe­vágásokon keresztül a­­víz lassan vissza­folyik a Kőrös medrébe. Marjáról a Kő­rösről áradást jelentenek. Szeghalomból ína délelőtt ismét nyolcvan ember ment át Vésztőre az erősítő munkálatokhoz. .. Magyar Gazd­aszövetség a Zsékiénytik­raegyei árvízről A T­­agyar Gazdaszövetség igazgató-vá­lasztmánya legutóbbi ülésében azokkal a károkkal foglalkozott, melyek a magyar mezőgazdaságot és a nemzeti vagyont a békésvármegyei árvíz következtében ér­ték. A felszólalók kifejezést adtak a csa­pástól sújtott vidék lakossága iránt ér­zett részvétnek. Az ország különböző vi­dékeiről megjelent gazdák elkeseredéssel hangoztatták, hogy a gyakori árvízveszély is igazolja a trianoni határok természet­­ellenes és igazságtalan voltát. A békés­ árvízzel­ kapcsolatban kiemelték, hogy csakis a román hatóságok hanyagsága és rosszindulata oka az árviz­en méretének és tisztító voltának. Az ülés határozata alapján a Magyar Gazdaszövetség felíra­tva­­ kérte a kormányt egyrészt minél szélesebb körű felsegélyező akció megin­dítására, másrészt arra, hogy nemzetközi úton minden eréllyel iparkodjék Románia felelősségét megállapítani és ha kell, a Nemzeteit Szövetsége útján oly itt törté­nés­eket kieszközölni a szomszédállamok­nál, melyek hasonló esetek megismétlődé­sét tehetetlenné teszik. Kitér fes­íik­ a statáriumot ! TJebreeer. december 31. Kesserü Lajos dr. debreceni törvény­­és a v­­ír­ódiak­ árvizveszedelemnlel kapcsolatban hirdetményt bocsátott ki, amelyben statáriumot hirdet ki a berely­­tyóújfalui és derecskéi, járásbíróságok, valamint a napylétai közigazgatási járás egész területére. Megindult a tdr&udulom adalto&G munKdtfzz Az árvizsujtott embereik érdekében széles­körű társadalmi adakozás indult meg, ami annál sürgősebb, mert az óriási károsodáson tisztán az állam terhére, segíteni nem lehet. Többek közt az újévi fogyasztás alkalmából, vendéglők, kávéházak 10%-ot számítanak fel a vendégeknek az árvízkárosultak javára. Külön meg kell emlékeznünk Ripka Ferenc főpolgármesterről, aki az adakozások érde­kében meleghangú felhívással fordul a kö­zönséghez. A GyOSz akciója A Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­sége tagjai körében a tegnapi nap folyamán gyűjtést indított az árvíz által sújtott sze­rencsétlenek felsegítésére és örömmel jelent­hetjük, hogy az akciónak a gyárak között komoly visszhangja támadt, hogy már az első napon a következő adományok érkeztek a Szövetség pénztárához: Rimamurány-Salgó­tarjáni vasmű r. t. 15 millió, Magyar Általá­nos Kőszénbánya­ r. t. 15 millió, Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. 15 millió, Ganz és társa Danubius gép­­vagon és hajógyár r. t. 15 mil­lió, Weiss Manfréd acél és fémműves r. t. 15 millió, Wolfner Gyula és társa 15 millió, Ma­gyar pamutipar r. t. 10 millió, Goldberger Leó 10 millió, Deutsch Ignác és fia r. t. 10 millió, Leipziger Vilmos cukor- és szeszgyár r. t. 10 millió, Gsehwind-féle szesz-, élesztő-, likőr- é® rum gyár r. t. 10 millió. A Gyosz­ folytatja a gyűjtést, ezen az uton is felhívja tagjai figyelmét, az akcióra és az egybegyű­lt összeget Vas® József népjóléti miniszternek fogja rendelkezésére bocsátani a segélyre szo­náták közt való sürgős szétosztás végett. Az Idegenforgalmi szövetség Az Idegen­forgalmi Szövetség az árvízka­­taszt­rófával kapcsolatban felhívja lötedékébe tartozó közlekedési vállalatokat, gyógyfürdő­ket, szanatóriumokat és a többi ipari és ke­reskedelmi szervezeteket, hogy az Árvízka­tasztrófa áldozatainak javára nyolc napon át legalább 5 százalékot vonjanak le a különböző befizetésekből, olyan formában, hogy az ösz­szeget egyenesen Riptea Ferenc főpolgármes­terhez küldjék le, aki nagy buzgalommal jár el az árvízkatasztrófa károsultjainak érdeké­ben. A gyulai akció A József kir. szanatórium egyesület közli, hogy az egyesület gyulai szanatóriumát az árvízzel kapcsolatban semmiféle veszély nem fenyegeti. A szanatóriumban a legnagyobb rend és nyugalom van, a betegeket nem szál­lították el — ahogy azt egyes lapok közölték —, sőt a környékbeli lakosok bútoraikkal egyetemben a szanatórium területére mene­kültek Ma reggel Gyulára érkezett Lukács György nemzetgyűlési képviselő é® ötmillió koronát adományozott a kalmartak javára. Az első bék­éscsab­ai gőzmalom ötven méter mázsa lisz­tet, Reischner Artur gyáros tízmillió koronát adott és a budapesti Vörös Kereszt Egyesület Apor Vilmos báró gyulai plébános útján aján­lotta fel segítségét. Lengyel Zsolt népjóléti minisztériumi helyettes álamtitkár, akit a se­gélyakció kormánybiztosává neveztek ki, egyelőre Gyulán marad. Hátaih­oz tmnít az árvízk­árosultak­nal.­­ Valamikor az egész világ megmozdult a szegedi árvízkárosultak felsegítése ér­dekében. Ma, amikor magyar véreink ezrei váltak hajléktalan földönfutókká a trianoni árvíz következtében, csak a ma­gunk erejére számíthatunk. A megpróbál­tatások iskolájának ebben az ú.i csapásá­ban is számítunk erre az erőre, a társa­dalom erejére elsősorban, mert erős a hitünk, hogy a magyarságban van szív, van lélek, amely érezni tud és megrendül az ártatlanul szenvedő magyarok rom­lásának h­írére. Amikor most boldog új­évet kívánnak egymásnak a magyarok, tegyék boldoggá önmagukat és véreiket azzal, hogy az éhező, a hajléktalan apák. anyák és főleg a gyermekek javára ada­kozzanak. úgy érezzük, hogy a magyar szív mindig sokkal melegebb, érzőbb és a krisztusi szeretethez ki­demel­kedőbb volt aminé­l, nemhogy lelkesítő szavakra, volna szükség, amikor nemzeti csapás érte a magyarok ezreinek még a közel napokban is erőtől duzzadó, virágzó életét. Ezt a virágzást elsöpörte a triamani árvíz. Mi tehát, csak a magyar szírek ajtaján kon­pogtatónik: magyarok, adakozzatok! Mindenki küldje pénz- vagy természet­beni (főleg meleg gyerme­krubákt) ado­mányát követte elül a Magyar Vörös­­kereszt címére (Budapest,, VI., Andrássy­­ut 8.), ahonnan a nemes célú adakozáso­kat rendelkezési helyére továbbítják. *» Szer­keszt­őségi fi­­­t.l­­­öz dr. Lukács G» távné Ripka főpolgármester felhívására való hivatkozás««1 100.060 koronát kül­dött­ be, amely összeget a­z árvizkafezsul­­tafe javára további tettük. Képek a „szabadság** birodalmából­­ ......... Szervezett rablóbandák Moszkvában Éhség és nyomor —­ Kétmillió magyar koronának felel meg a munkások átla­gos havi keresete Moszkva, 1925 december hó.­­A Nemzeti Újság alkalmi, levelezőjétől,) Var­sótól Moszkváig még az úgynevezett gyorsvo­nattal is 34 óráig tart a k/ us. Az egyesült szov­jet köztársaságok országainak határállomásain a legszigorúbb vizsgálatoknak vetik alá az utasokat, akiknek nemcsak a podgyászait vizs­gálják meg, hannem­ őket magukat is meg­motozzák.­Az orosz vasút vonalakon nincsenek kocsiosztályok. Ehelyett kemény, vagy puha üléseket­ utazhatnak az utasok és miután a puha ülésekért magától értetődően magasabb viteldiffit követelnek, a szovjet­ hatóságoknak ez a forgalmi rendszer® ugyanazt jelenti, mint­ha a régi első és második kocsiosztályt állí­totta volna vissza. Moszkvában a pályaudvar előtt állandóan nagyszámú kiáltozó és folytonosan veszedő ko­­csishad táborozik. Taxiautók nincsenek. Kincs szálloda sem, mert az ügyetlen még meglevő vendégfogadóban kommunista megbízottak lak­nak. A háború előtti hatalma® hotelekben pe­dig most azok a katonák tanyáznak, akik annak idején lerombolták a kaszárnyákat. A régi polgárok lakásai most tömeglakások és istenhelyek. A város utcáin csak rosszul öltözött embert lehet látni. A férfiak gallér és nyakkendő nélkül, az asszonyok és leányok is nyílt utcán szivarozva és cigarettázva járkálnak. Az egész város egy óriási cigánytáborhoz hasonlít. A visszataszító jelenetek egymást érik. A város utcái alig vannak megvilágítva, a Kreml tetejére felvont óriási vörös lobogót azonban minden éjjel villany fényszórókkal világítják meg. A lakosság teljesen elszegényedett. Új ruhát senki sem vásárolhat magának, mert a ruha és a cipő ára megfizethetetlen. Emellett a munkabér feltűnően alacsony, mert még egy szakmunkás sem keres havonta többet 60—70 rubelnél, ami magyar koronákra átszámítva körülbelül két és félmilliónak felel meg. Min­denki nyomorog. A tanítók helyzete siralmas, de nem kedvezőbb a munkásoké sem, akiknek naponta 10—12 órát kell dolgozniuk anélkül, hogy bérükből a legelemibb igényeiket kielé­gíthetnék. A proletárszabadság birodalmában az összes üzemek állami vezetés alatt állanak és egy állami üzemben dolgozó munkásnak ha­lálbüntetés terhe alatt tilos a sztrájk. Viszont ugyanekkor az alig néhány, még üzemképes magánvállalat alkalmazottainak és munkásai­nak kötelességükké teszik a sztrájkot, mint az öntudatos proletárság leghathatósabb fegyve­rét a tőkével szemben. A hihetetlenül maga® adók és a munkásság folytonos sztrájkolása következtében jóformán az összes magánvál­lalatok tönkrementek. Megtörtént például az, hogy egy jugoszláv állampolgárnak sikerült engedélyt kapnia egy orosz állami birtokon való gazdálkodásra. Szorgalmas munkával, kellő hozzáértéssel sikerült is a szerb gazdának valóságos mintagazdaságot létesítenie, akkor aztán olyan magas adót vetettek ki reá, hogy inkább mindent veszni hagyott és külföldre menekült. A nagyobb városokban Csóka kémei figye­lik az exnpereket, mindenkinek el kell készül­nie arra, hogy egy névtelen feljelentésre bí­róság elé állítják, börtönbe vetik, vagy akár ki is végzik. Ezeket a szörnyű állapotokat a Szovjetoroszországban mindössze 400.000 szer­vezett bolsevikinek 150 millió ártatlan ember felett gyakorolt rémuralma idézte elő. A pro­le­társzabadság világbirodalmában ezek szerint tehát valóban ázsiaiak a közállapotok.

Next