Nemzeti Ujság, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
f j \ " ~ . íj \ 2 NEMZETI ÚJSÁG________________________ Péntek, január 1. cióban vannak. Azt azonban a politika irányításából hinnie és éreznie kell legalább a magyarságnak, hogy Csonkamagyarország miniszterelnökének és így ma az egész magyarság sorsa legfőbb hivatalos intézőjének „Magyarország erőinek szabad kifejtése“, „Magyarország fölemelkedések és hasonló kifejezések alatt nem Csonkamagyar ország szanálását kell értenie. Mert ha itt végződik a magyar politika, akkor a nemzet élve is sírba van fektetve. A magyar miniszterelnök titkának tehát abban kell állnia, bizalmat is csak akkor igényelhet és érdemel, ha tudja, hogy azon az úton, melyen nemzetét vezeti, az az ország, mely „kultúrában és gazdasági javakban, nemzetközi tekintélyben gyarapodva szolgálja az egész emberiség ügyét“, nem Csonkamagyarország. A célkitűzés szabja még mindig a politika útjait és módjait is. Ha tehát a miniszterelnök Locarno óta külpolitikájának új útjaival biztat és karácsonyi üzenetében a magyar kérdést európai érdekű kérdésnek mondja, akkor ezentúl látnunk kell külpolitikánk ezen új útjait, melyeken a világ sorsának intézőivel együtt fölemelkedésünk felé haladunk. Egy azonban egészen bizonyos, hogy ha még annyira igaz volna is, hogy azok- kik ma a világ sorsát intézik, tudják, hogy a magyar ügy európai ügy, a magunk sorsát mégis csak magunknak kell kikovácsolni. Mások csak segítségünkre lehetnek, ha úgy tudjuk a középeurópai kérdésekbe magunkat bekapcsolni, hogy a puszta szimpátián túl a hatalmak és Európa békéjének érdeke is teszi a magyar ügy rendezése. Ezért a jövő nagy kérdéseihez és titkához tartozik, hogy egy keleti Locarno tervét külpolitikánk hogyan tudja kontrakatkozni vagy megfordítva, ha egy lépést tehetszénk előre, elősegíteni. Jövőnk titkának másik nagy kérdése, hogy kereskedelmi politikánk kiépítésében pillanatnyi előnyökéig ki ne sikoljunk abból a vágányból, hiely a végcéltól elvezet. Mi nem hisszük, hogy Csonka- Magyarország valaha, is állandóan egészséges gazdasági és fejlettebb kulturális életre képes legyen. De hogy kisebb-nagyobb könnyítések ideiglenes javulást hozhatnak, azt tagadni ostobaság volna. Vigyázzunk tehát, hogy egy tál lencséért örökségünket oda ne adjuk. Csonkamagyarország szanálásának látszata el ne kábítson és meg ne tévessze a világ sorsának intézőit sem. Utunk nehéz a jövőnk felé. Fordulói szinte beláthatatlanok. Szakadékai életveszélyesek. Minden lépés veszedelemmel jár. Óvatosságra tehát szükség van, de hogy egy helyben járva, körbe forogva, előbbre, a célhoz nem jutunk, az egészen bizonyos. Külpolitikánk megmozdulása és megmozdítása tehát elengedhetetlen szükségesség, mert külpolitikánk eddig a külpolitikát a mém sajátos értelmében véve, semmi aktivitást nem mutatott fel. Reméljük tehát, hogy az új utak az aktivitást jelentik és jelzik, hogy nem nyugszunk meg abban, hogy a világ sorsának intézői elintézik sorsunkat. A jövő titka ránk nézve ebben a megmozdulásban áll. A többi titkot szívesen rábízzuk a felelős tényezőkre , viselve a nagy történelmi felelősséget a magyar nemzet jövőjéért. Ifjú kormány Finnországban ■A magyar kis barátja as új külügyminiszter Helsinki, december 31. Kullio, az agrárpárt vezére, új kormányt alakított, amelyben az agrárpárt is, a szövetkezeti párt is hat-hat taggal van képviselve. Kiáli- j-minisztor Saelaele Emil egyetemi tanár lesz, aki már több izben megfordult Magyarországon és tökéletesen ismeri a magyar nyelvet és irodalmat és buzgó munkája a finn-ugor kapcsolatoknak, honvédelmi miniszter pedig Hjelmann, a technikai főiskola ispánfeató (Folytatás az első oldalról) a jég elment. A kanyarodó felső végében Kisfokasig a jég áll. Tiszabábolnáról jelentik, hogy az árvizet főként a jégtorlaszok okolták. Egyelőre veszély nincs, a víz apad. A tiszafüredi jelentések is a víz apadásáról száncolnak be. A Kőrösödn a sjelyxet még tragikus A honvédség főparancsnoka Gyulán — Vésztőnél nem fenyeget utahto veszedelem Békésgyula, deceber 31. (A Nemzeti Újság tudósítójénak jelentése). A trianoni árvíz rettentő pusztításainál talán csak az árvízsújtott lakosságnak Románia iránt érzett elkeseredése nagyobb. A haragot azonban elnyomja a társadalmi szolidaritás érzése, az a hősies munkakészség, amely a lakosságot a mentés munkájára késztette. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet megemlékezni a lakosság fegyelmezettségéről , arról az együttműködésről, amely a voldári lakos séta és hadsereg mentő munkáját jellemzi. Ideérkezett hírek szerint a románok által megszállt területen elkövetett gázáti vágás következményeire már kezdenek ráteszmélni Bukarestben is. A román belügyminiszter felfüggesztette állásától a kisjeni ..tőszóla akiről aki a veszedelem napjaiban mulasztásával hozzájárult a la Honda fejvesztettségéhez s a szükséges intézkedéseket nem tette meri, sőt cserbenhagyva járása népét, hazaszökött a királysápbeli Romániába. Hitek vannak arról is, hogy a megszállt területbeli nép véres csatákat vívott a nótákon, amikor arról volt szó, hogy a vizet hová árasszák el, így történt, hogy az esztelen gátátvágás katasztrófát okozott. Ma reggel Gyulára és onnan Vésztőre érkezett .Janka Kecsárd bomtedtepa* varacsnok, aki bejárta az egész elárasztott területet és a legnagyobb megélegedését fejezte ki úgy a katonai, mint a polgári hatóságoknak az elvégzett óriási munkaárakért. Az elárasztott házak közül sok összedőlt. Az árvízről almfelvételeket készítenek és ezeket be fogják mutatni a filmszínházakban az árvízkárosultak javára. Újabb veszélyre nincs kilátás. A hatóságok emberfeletti munkát végeznek, srt., mérnök mérse súlyosan megbetegedett- A katonásán és a polgári munkások válvetve dolgoznak. A kormányzó a kabinetiroda útján telefonon érdeklődött a helyzetről. Gyulaváriban lényegesebb változás nem történt. A gátakon mindenüt folynak az erősítő munkálatok. Szeghalomból érkezett jelentés szerint változás ott sincs. A fokközi hídnál tegnap este végzett gátbevágásokon keresztül avíz lassan visszafolyik a Kőrös medrébe. Marjáról a Kőrösről áradást jelentenek. Szeghalomból ína délelőtt ismét nyolcvan ember ment át Vésztőre az erősítő munkálatokhoz. .. Magyar Gazdaszövetség a Zsékiénytikraegyei árvízről A Tagyar Gazdaszövetség igazgató-választmánya legutóbbi ülésében azokkal a károkkal foglalkozott, melyek a magyar mezőgazdaságot és a nemzeti vagyont a békésvármegyei árvíz következtében érték. A felszólalók kifejezést adtak a csapástól sújtott vidék lakossága iránt érzett részvétnek. Az ország különböző vidékeiről megjelent gazdák elkeseredéssel hangoztatták, hogy a gyakori árvízveszély is igazolja a trianoni határok természetellenes és igazságtalan voltát. A békés árvízzel kapcsolatban kiemelték, hogy csakis a román hatóságok hanyagsága és rosszindulata oka az árvizen méretének és tisztító voltának. Az ülés határozata alapján a Magyar Gazdaszövetség felíratva kérte a kormányt egyrészt minél szélesebb körű felsegélyező akció megindítására, másrészt arra, hogy nemzetközi úton minden eréllyel iparkodjék Románia felelősségét megállapítani és ha kell, a Nemzeteit Szövetsége útján oly itt történéseket kieszközölni a szomszédállamoknál, melyek hasonló esetek megismétlődését tehetetlenné teszik. Kitér fesíik a statáriumot ! TJebreeer. december 31. Kesserü Lajos dr. debreceni törvényés a víródiak árvizveszedelemnlel kapcsolatban hirdetményt bocsátott ki, amelyben statáriumot hirdet ki a berelytyóújfalui és derecskéi, járásbíróságok, valamint a napylétai közigazgatási járás egész területére. Megindult a tdr&udulom adalto&G munKdtfzz Az árvizsujtott embereik érdekében széleskörű társadalmi adakozás indult meg, ami annál sürgősebb, mert az óriási károsodáson tisztán az állam terhére, segíteni nem lehet. Többek közt az újévi fogyasztás alkalmából, vendéglők, kávéházak 10%-ot számítanak fel a vendégeknek az árvízkárosultak javára. Külön meg kell emlékeznünk Ripka Ferenc főpolgármesterről, aki az adakozások érdekében meleghangú felhívással fordul a közönséghez. A GyOSz akciója A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége tagjai körében a tegnapi nap folyamán gyűjtést indított az árvíz által sújtott szerencsétlenek felsegítésére és örömmel jelenthetjük, hogy az akciónak a gyárak között komoly visszhangja támadt, hogy már az első napon a következő adományok érkeztek a Szövetség pénztárához: Rimamurány-Salgótarjáni vasmű r. t. 15 millió, Magyar Általános Kőszénbánya r. t. 15 millió, Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. 15 millió, Ganz és társa Danubius gépvagon és hajógyár r. t. 15 millió, Weiss Manfréd acél és fémműves r. t. 15 millió, Wolfner Gyula és társa 15 millió, Magyar pamutipar r. t. 10 millió, Goldberger Leó 10 millió, Deutsch Ignác és fia r. t. 10 millió, Leipziger Vilmos cukor- és szeszgyár r. t. 10 millió, Gsehwind-féle szesz-, élesztő-, likőr- é® rum gyár r. t. 10 millió. A Gyosz folytatja a gyűjtést, ezen az uton is felhívja tagjai figyelmét, az akcióra és az egybegyűlt összeget Vas® József népjóléti miniszternek fogja rendelkezésére bocsátani a segélyre szonáták közt való sürgős szétosztás végett. Az Idegenforgalmi szövetség Az Idegenforgalmi Szövetség az árvízkatasztrófával kapcsolatban felhívja lötedékébe tartozó közlekedési vállalatokat, gyógyfürdőket, szanatóriumokat és a többi ipari és kereskedelmi szervezeteket, hogy az Árvízkatasztrófa áldozatainak javára nyolc napon át legalább 5 százalékot vonjanak le a különböző befizetésekből, olyan formában, hogy az öszszeget egyenesen Riptea Ferenc főpolgármesterhez küldjék le, aki nagy buzgalommal jár el az árvízkatasztrófa károsultjainak érdekében. A gyulai akció A József kir. szanatórium egyesület közli, hogy az egyesület gyulai szanatóriumát az árvízzel kapcsolatban semmiféle veszély nem fenyegeti. A szanatóriumban a legnagyobb rend és nyugalom van, a betegeket nem szállították el — ahogy azt egyes lapok közölték —, sőt a környékbeli lakosok bútoraikkal egyetemben a szanatórium területére menekültek Ma reggel Gyulára érkezett Lukács György nemzetgyűlési képviselő é® ötmillió koronát adományozott a kalmartak javára. Az első békéscsabai gőzmalom ötven méter mázsa lisztet, Reischner Artur gyáros tízmillió koronát adott és a budapesti Vörös Kereszt Egyesület Apor Vilmos báró gyulai plébános útján ajánlotta fel segítségét. Lengyel Zsolt népjóléti minisztériumi helyettes álamtitkár, akit a segélyakció kormánybiztosává neveztek ki, egyelőre Gyulán marad. Hátaihoz tmnít az árvízkárosultaknal. Valamikor az egész világ megmozdult a szegedi árvízkárosultak felsegítése érdekében. Ma, amikor magyar véreink ezrei váltak hajléktalan földönfutókká a trianoni árvíz következtében, csak a magunk erejére számíthatunk. A megpróbáltatások iskolájának ebben az ú.i csapásában is számítunk erre az erőre, a társadalom erejére elsősorban, mert erős a hitünk, hogy a magyarságban van szív, van lélek, amely érezni tud és megrendül az ártatlanul szenvedő magyarok romlásának hírére. Amikor most boldog újévet kívánnak egymásnak a magyarok, tegyék boldoggá önmagukat és véreiket azzal, hogy az éhező, a hajléktalan apák. anyák és főleg a gyermekek javára adakozzanak. úgy érezzük, hogy a magyar szív mindig sokkal melegebb, érzőbb és a krisztusi szeretethez kidemelkedőbb volt aminél, nemhogy lelkesítő szavakra, volna szükség, amikor nemzeti csapás érte a magyarok ezreinek még a közel napokban is erőtől duzzadó, virágzó életét. Ezt a virágzást elsöpörte a triamani árvíz. Mi tehát, csak a magyar szírek ajtaján konpogtatónik: magyarok, adakozzatok! Mindenki küldje pénz- vagy természetbeni (főleg meleg gyermekrubákt) adományát követte elül a Magyar Vöröskereszt címére (Budapest,, VI., Andrássyut 8.), ahonnan a nemes célú adakozásokat rendelkezési helyére továbbítják. *» Szerkesztőségi fit.löz dr. Lukács G» távné Ripka főpolgármester felhívására való hivatkozás««1 100.060 koronát küldött be, amely összeget az árvizkafezsultafe javára további tettük. Képek a „szabadság** birodalmából ......... Szervezett rablóbandák Moszkvában Éhség és nyomor — Kétmillió magyar koronának felel meg a munkások átlagos havi keresete Moszkva, 1925 december hó.A Nemzeti Újság alkalmi, levelezőjétől,) Varsótól Moszkváig még az úgynevezett gyorsvonattal is 34 óráig tart a k/ us. Az egyesült szovjet köztársaságok országainak határállomásain a legszigorúbb vizsgálatoknak vetik alá az utasokat, akiknek nemcsak a podgyászait vizsgálják meg, hannem őket magukat is megmotozzák.Az orosz vasút vonalakon nincsenek kocsiosztályok. Ehelyett kemény, vagy puha üléseket utazhatnak az utasok és miután a puha ülésekért magától értetődően magasabb viteldiffit követelnek, a szovjet hatóságoknak ez a forgalmi rendszer® ugyanazt jelenti, mintha a régi első és második kocsiosztályt állította volna vissza. Moszkvában a pályaudvar előtt állandóan nagyszámú kiáltozó és folytonosan veszedő kocsishad táborozik. Taxiautók nincsenek. Kincs szálloda sem, mert az ügyetlen még meglevő vendégfogadóban kommunista megbízottak laknak. A háború előtti hatalma® hotelekben pedig most azok a katonák tanyáznak, akik annak idején lerombolták a kaszárnyákat. A régi polgárok lakásai most tömeglakások és istenhelyek. A város utcáin csak rosszul öltözött embert lehet látni. A férfiak gallér és nyakkendő nélkül, az asszonyok és leányok is nyílt utcán szivarozva és cigarettázva járkálnak. Az egész város egy óriási cigánytáborhoz hasonlít. A visszataszító jelenetek egymást érik. A város utcái alig vannak megvilágítva, a Kreml tetejére felvont óriási vörös lobogót azonban minden éjjel villany fényszórókkal világítják meg. A lakosság teljesen elszegényedett. Új ruhát senki sem vásárolhat magának, mert a ruha és a cipő ára megfizethetetlen. Emellett a munkabér feltűnően alacsony, mert még egy szakmunkás sem keres havonta többet 60—70 rubelnél, ami magyar koronákra átszámítva körülbelül két és félmilliónak felel meg. Mindenki nyomorog. A tanítók helyzete siralmas, de nem kedvezőbb a munkásoké sem, akiknek naponta 10—12 órát kell dolgozniuk anélkül, hogy bérükből a legelemibb igényeiket kielégíthetnék. A proletárszabadság birodalmában az összes üzemek állami vezetés alatt állanak és egy állami üzemben dolgozó munkásnak halálbüntetés terhe alatt tilos a sztrájk. Viszont ugyanekkor az alig néhány, még üzemképes magánvállalat alkalmazottainak és munkásainak kötelességükké teszik a sztrájkot, mint az öntudatos proletárság leghathatósabb fegyverét a tőkével szemben. A hihetetlenül maga® adók és a munkásság folytonos sztrájkolása következtében jóformán az összes magánvállalatok tönkrementek. Megtörtént például az, hogy egy jugoszláv állampolgárnak sikerült engedélyt kapnia egy orosz állami birtokon való gazdálkodásra. Szorgalmas munkával, kellő hozzáértéssel sikerült is a szerb gazdának valóságos mintagazdaságot létesítenie, akkor aztán olyan magas adót vetettek ki reá, hogy inkább mindent veszni hagyott és külföldre menekült. A nagyobb városokban Csóka kémei figyelik az exnpereket, mindenkinek el kell készülnie arra, hogy egy névtelen feljelentésre bíróság elé állítják, börtönbe vetik, vagy akár ki is végzik. Ezeket a szörnyű állapotokat a Szovjetoroszországban mindössze 400.000 szervezett bolsevikinek 150 millió ártatlan ember felett gyakorolt rémuralma idézte elő. A proletárszabadság világbirodalmában ezek szerint tehát valóban ázsiaiak a közállapotok.