Nemzeti Ujság, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
MAI CIKKEINK: Oldal Károlyi Imre grófot ismét kihallgatták a rendőrségen .......................2 Nagy vita a mészárosok közgyűlésén 2 Pótnyomozás az erzsébetvárosi merénylet ügyében ....... 2 Tömeges kiutasítás készül a Felvidéken ....................................................2 Nem mond le a Bratianu-kormány . 3 Új orientáció az európai külpolitikában .....................................................3 A Viktória újabb tőkeemelése felborulással fenyegeti a szanálást . 3 Bársony János meghalt.......................4 Frankvita a nemzetgyűlésen .... 5 London, Peking és Budapest versenye egy magyar képért .... 5 Négyezer gyermeket ebédeltet a főváros .................................................11 Bélyeg rovat ...................... 11 Megkezdődtek a futballbotrányok . . 11 Fokozni kell a rétek és legelők fittermését ................................. . 12 Százhúszezer darab Concordia részvényt exekutáltak az utolsó hetekben . . . . ..............................12 Lanyha volt az értékpiac .... 12 Szervezkednek a hadikölcsön-tulajdonosok ..........................................12 A tőzsdetagok a szállítás régi rendjéért ...................... ..... 12 Tremmel Mátyás gyilkosa a Tábla előtt ..............................................13 Bizonyítás kiegészítést rendeltek el a Kosztka-ügyben .........................14 Figyelő: Századunk, mely nem tud elmúlni ............................. 3 Endrődi Btéla: Március ..... 7 Kállay Miklós: A hattyúdal ... 10 Az összhang teljes a szocialisták között, ezt nem lehet letagadni. Leon Blum Párisban impertinensen beleszól egy magyar belpolitikai kérdésbe és a szociáldemokrata párt idehaza éppen olyan impertinensen szól bele a külpolitika kérdésébe. És csodálatos módon mind a két beleszólásnak egy ugyanazon refrénje van, hogy a magyar miniszterelnök és a magyar kormány nem képviselheti Magyarországot a Népszövetség előtt. Hát ki képviselheti? Talán Rothenstein Mór vagy Leon Blum úr személyesen? Ez a furcsa egyetértés, amelyben a francia szocialista párt és a magyarországi szociáldemokraták óhaja összecsendül, Leon Blumer részéről egyszerűen csak szemtelenség. A magyar szociáldemokraták nemzetgyűlési frakciója részéről azonban még ennél is több. Olyan valami, amivel szemben voltakép csak a mentelmi jog védhet meg súlyos jogi következményektől. Az erkölcsi következményektől azonban a mentelmi jog sem véd és a magyar nemzet közvéleménye egészen bizonyosan a legméltóbb ítéletet fogja hozni, ezzel a példátlanul vakmerő összeesküvéssel szemben, amelyben lehetetlen fel nem fedezni az emigráció gyászlovagjainak összekötőtiszti szerepét. Hát csak folytassák. Minden ilyen tény igen jó arra, hogy az ország valamennyi rétege egészen tisztába jöjjön a magyarországi, úgynevezett munkásvezérek politikai lélektanával. Bacher úr tehát továbbra kapja óriási tantiémjeit, amelyek a Viktória-konszern tönkretétele körül szerzett bokros érdemeit jutalmazzák. A felfordult közgazdasági rendszernek és a megrendült erkölcsi rendnek iskolapéldája ez az eset, ahol ezrek és ezrek tönkretétele után nem a felelősségrevonás, hanem a tantem kiutalás következik. Ha a jogrendet, amely nemcsak közjogok védelmének biztos keretét jelenti, tetnéri a magánjogi és kereskedelmi jogi viszonyoknak pártatlan szabályozását is, milyen arculütés éri, akkor igazán itt volna az ideje, hogy ezen a Bacher-Viktória ügyön lázadozzanak egy kissé végre azok is, akik a jogrend hivatalos védőiként patentíroztatták magukat. A Bacherügyben azonban némák a nagy tömegek jogairól kiabáló ajkak. Nem szólnak a sajtó jerichói kürtjei sem, legfeljebb néha recsegnek el egy mentőnyilatkozatot, soh, nem a póruljárt kisrészvényesek vagy a hitelezők, sokkal inkább Bacher úr érdekében. Pedig a botrány ma nagyobb, mint valaha, mert idestova világos, hogy az óriási összeg, amelyet az állam rendelkezésre bocsátott, nem is elég a vezérigazgató úr ügyleteinek szanálására. Mi az első perctől kezdve megmondottuk, milyen aggodalommal nézzük a Viktória körül történő dolgokat és nagyon keserű az elégtételünk, amikor megállapítjuk hogy igazunk van. Kasztbadban és Teplitzben szuronyokkal kergették szét a nyelvrendelet ellen tüntető németeket # ______________ A csehek csendőrökkel és rendőrökkel nyomták el a szabad véleménynyilvánítást Prága, március 1. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A cseh nyelvrendelet ellen a német parlamenti szövetség és a német nemzeti párt a német sarkta területek hetven városában rendezett tiltakozó gyűlést. A kormány csendőri és rendőri készenlétekkel készült fel a mozgalomra. Reichenbergben hatalmas tüntető tömeg fejezte ki tiltakozását a kisebbség elnyomása ellen. Teplitzben Kallina képviselő kijelentette, hogy a miniszterelnök megszegte szavát, mire feloszlatták a gyűlést és a tömeges szuronyokkal kergették szét. A csendőröket pfuj kiáltásokkal fogadták. Karlsbadban a Deutschland Deutschland über alles és a Wacht am Rhein éneklése miatt a gyűlést a rendőrség szétkergelte és öt embert letartóztattak. Trautenauban az egybegyűlt óriási tömeg nem akarta tudomásul venni a gyűlés feloszlatását és a komolyabb összeütközést csak a rendezők higgadt magatartása akadályozta meg. Aussigban előre betiltották a gyűlést, amelyet azonban zárt helyen mégis megtartotak s utána kisebb csoportokban jelentek meg az utcán a résztvevők, akiket a rendőrség szétkergetett, ötöt letartóztatott s az egyik ellen hatóság elleni erőszak cimán indítottak eljárást. (1.) Elnapolják a nemzetgyűlést a miniszterelnök genfi útjénak tartamára Apponyi Albert gróf elhalasztotta felszólalását Cimcrtant követ Bethlennél (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csendes részvétlenséggel tárgyalja négy nap óta a nemzetgyűlés a frankbizottság jelentését Mára várták, hogy a vita megélénküljön. Apponyi Albert gróf készült felszólalásra, amelyet az egész közvélemény feszült figyelemmel várt A felszólalás elmaradt és Apponyi Albert gróf kijelentette, hogy Bethlen genfi útja előrt semmiesetre sem beszél, mert az esetleges genfi eseményeikért nem akar felelősséget vállalni. Apponyi Albert gróf felszólalásának elmaradása sok találgatásra adott alkalmat. Beszélték, hogy a felszólalástól azért állott el, mert tegnap lakásán több mint három óráig tanácskozott Teleld Pál gróffal és a tanácskozás eredménye lett volna a mai felszólalás elmaradása, Apponyi Albert gróf magatartásából azt a következtetést igyekeztek levonni, hogy a konzervatív politikusok terveiben is változás állott be. Ezzel szemben Zichy János gróf határozottan kijelentette, hogy senkivel tárgyalást nem folytatott és a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt delkarációját feltétlenül előterjesztik a nemzetgyűlésen. A mai nemzetgyűlés folyosóján sokat beszéltek arról a látogatásról, amelyet Clinchant francia követ Bethlen István grófnál tett. A köveii látogatása és a nemzetgyűlés ülésének a késő déli órákban történt váratlan felfüggesztése arra a feltevésre adnak alkalmat az ellenzéken, hogy francia demurs érkezett. Sokan már a demurs tartalmát is találgatták. Megbízható helyen úgy informáltak bennünket, hogy Clinchant követ a frankügy egyes részleteiről tájékozódott a miniszterelnöknél. Az állítólagos demarsra vonatkozóan maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy ilyenről szó sincs és Clinchant minden második nap fel szokta keresni. Mint befejezett tényt emlegették ma a nemzetgyűlésen, hogy a nemzetgyűlés üléseit a miniszterelnök genfi tartózkodása idejére feltétlenül elnapolják és az elnapolás már a legközelebbi napokban megtörténik. Ezt a hírt, amelyet először a Nemzeti Újság közölt, jól informált helyen szerzett értesülésünk alapján most is megerősíthetjük. zört, Gömbös Gyulától származó nyilatkozatot teljes egészében fenntartja. Henry Ilelsen nyilatkozatára Gömbös Gyula a Szózatban ma az alábbi nyilatkozattal válaszolt: — Nem tulajdonítok nagy fontosságot annak, hogy a sajtó hogyan foglalkozik ezzel a nyilatkozattal. Már megmondottam, hogy lényegben helyesen adta vissza Helson úr az én nyilatkozatomat, kifejezésekben azonban nem volt precíz, nem volt szabatos, mert én nem szoktam durva és közönséges kitételeket használni senkiről. Most nem kívánok polemizálni, csak annyit mondok, remélem, hogy Hellsen úr fel fog keresni ez a dologban, amikor is emlékezetébe segítem beszélgetésünk egész menetét és egész tartalmát Egyébként a magam részéről már lezártam ezt a dolgot és nem kívánok foglalkozni vele, ugyancsak nem rdekelnek azok a megjegyzések, amelyeket bizonyos sajtóorgánumok ehhez az interjúhoz fűznek. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a nyilatkozat voltaképpen beismerése a Henry Hellsen által közölt interviu helyességének. Az intervjúban szorosan vett durva és közönséges kitételek elő sem fordulnak és a közvélemény nem is kitételeken ütközött meg, hanem az intervjú kijelentéseinek tartalmán, lényegén, amit Gömbös Gyula nyilatkozata szerint is Hellsen úr helyesen adott vissza. Gömbös Gyula lezártnak tekinti a dolgot és nem érdeklik a hozzáfűzött megjegyzések. Ez az ő dolga. A magyar politikai közvéleménynek azonban az a dolga, hogy Gömbös Gyula ügyéből levonja a konzekvenciát. A radikális ellenzék deklarációban tiltakozik a nemzetgyűlés elnapolása ellen A demokratikus ellenzéki pártok ma este értekezletet tartottak, amelyen az általános politikai helyzetről tárgyaltak s a frankügyben követendő további taktikájukat beszélték meg. Az ülésnek tb. a része bizalmas volt és arról tudósítást nem is adtak ki. Az ülés további folyamán az értekezlet a belügyminisz(Folytatásai a második oldal 11. és ill. hasábján) Gexfoes elismeri, hogy Kellsen lényegben helyesen adta vissza nyilatkozatát Politikai körökben nagy feltűnést keltett Henry Hellsen-nek a Nemzeti Újság vasárnapi számában megjelent nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy a Berlingske Aften január 27-iki számában kö Lapunk mai száma 2000 korona tV/ isiNEMTFTI ItISati^ 11 MUl * mJL ItfOnllssH Felel?, szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ ír. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Fémnaka ter.: TÚRI BÉLA _________________________________________________________________________________________________________________ Vili. évfolyam 49. szám » /tecedit Budapest, 1926 március 2 Az anyák halottja Hosszú évek óta temetünk már nagy embereket, nagy reményeket és elérhetetlen illúziókat. A küzdelmek és a harcok profán zaja mögött szakadatlanul hangzik a nemzet, gyászának és lemondásainak fájdalmas hangja. Beethoven gyászindulójának szívbemarkoló akkordjai festik alá a magyar életet. A szakadatlan gyászban is azt kell most mondanunk, hogy feketébbek lettek a zászlók, igazabbak a könnyek, mert most újra igaz embert gyászolunk. Bársony János emlékezetére lengeti újra a fekete lobogót a tavaszi szél. Újra meghalt valaki, aki mint ember, mint tudós, mint közéleti vezér nagy érték volt. Újra kihull az élet rostáján egy név a magyar nevek sorozatából, elsötétül egy szín a magyar kultúra színskálájából. Újra szegényebbek leszünk a jellem és a tudás kincseiben, amelyeket egy boldogabb és szebb világtól örököltünk. Újra éreznünk kell, hogy az igazi nagyokat a múlt időkből mentettük át a mai napok sivár kietlenébe s hogy idestova, elhagyottan és letörve, a múlt díszei és értékei nélkül, magunkra maradunk. Azt szokták mondani, hogy a magyar a maga nagyságait, csak haláluk után tudja megbecsülni, hogy nem engedi nagyjait élni, de szépen tudja őket eltemetni. Ez a vád — mert ez komoly és súlyos vád — nem mindenben igaz, de most azt akarjuk, hogy a magyar valóban és igazán tudjon gyászolni. Látni akarjuk az anyák nagy orvosának ravatalánál azt a fájdalmat, amelyet Bársony János elmúlása megérdemel. Látni akarjuk, hogy a magyar társadalom életükben, halálukban s az érdem és kiválóság emlékezetének megőrzésében is meg tudja a kultúra értékeit becsülni. Bársony János megszámlálhatatlan ezer életet adott a magyarságnak. Ott állott az élet nagy misztériumának, a születésnek ezerszer megújuló csodájánál. Életek fakadtak az ő tudásából és életek menekültek a halálból. Tudós és tanár volt Bársony János. Egyéniségének megragadó jellemvonása igazi lelkiségének mindenkor megmutatkozó nemes és úri nobilitása volt. Atyja a betegeinek, barátja kartársainak, segítő vezére tanítványainak. Hitvalló katolikus, akinek ajkán a kereszténység nem jelszó, hanem átélt meggyőződés; rendületlen magyar, akinek hirdetett tanításaiban a nacionalizmus nem demagógia, hanem az élet sarkigazsága; elismert tudós, akinek termékenységben, szeretetben, magas erkölcsiségben nyilatkozott meg Európaszerte elismert tudása, úgy állott betegeinek, ezer és ezer megmentett asszonynak ágya mellett, mint az emberséges jó barát, aki mások életének virulásáért él s aki második otthonának, a klinikájának és szenvedő embertársainak adja magát. Koronás betegeket mentett meg és vagyontalan szegényeket, de rang és vagyon elenyészett a tudós érző szíve előtt: boldog volt a beteg, aki rábízhatta törékeny életét. És boldogok voltak a tanítványok, akik ott sereglettek körülötte, akik Bársony Jánostól a tudás kincseit, az emberséges jóság példáit tanulták s érezték, hogy a tudós magyar nemcsak professzor, hanem vezér is volt, aki lelket, kitartást tudott önteni az élet nyomorával küzdő csüggedőkbe. Előadásának szépsége lebilincselte hallgatóit.