Nemzeti Ujság, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

3 intézet, mely egyike lesz ama termé­szettudományi kutató intézeteknek, melyeket a magyar tudomány specifi­kum szerint a magyar tudomány hír­neve emelésére Klebelsberg tervbe v­ett. Erre a számlára írandó a svábhegyi csillagvizsgáló kiépítése, ami pótolni lesz hivatva, a nemzeti katasztrófánk­nak áldozatul esett ógyallai csillagvizs­gálat, bizonyságul szolgálván a magyar nemzet tudományszeretetéről és szel­lemi kultúrájáról. Kétségtelen, hogy a magyar közép­­osztály leromlása és szerény anyagi exisztenciája mellett az extenzív ösz­­töndíjpolitika ma a nemzeti nevelés egyik fő kérdése. Erről is a nemzetgyű­lés előtt fekszik a javaslat, mely a Nemzeti Közművelődési Alapot kí­vánja megteremteni. De a szaktudás fokozására is szükség van. Az Ösztön­díj Tanács felállításáról szóló javaslat az intenzív tudományos művelést, az elsőrangú szakemberek kiképzését cé­lozza, ami nélkül a tudomány nagy­­­arányú specializálódása folytán a való­ban tudományos nívó fenntartása nem lehetséges. Különben a példa és a ta­pasztalás mutatja, hogy e külföldi ösz­­töndíjpolitika, különösen kapcsolatosan a külföldi kutató intézetekkel, mily ered­ményeket ért el. Klebelsberg gróf Bécs­ben és Berlinben, meg a Fraknói-intézet felhasználásáról Rómában már edig is olyan intézményeket létesített, melyek­ben olyan kutató magyar tudományos­­ munka folyik, amelyre büszke lehet a magyar irodalom. Emellett ez intézeteik főiskolai internátusi célt is szolgálnak és sok magyar talentumot fognak meg­menteni a tudománynak. A javaslat most csak törvényes alapot kíván te­remteni a már meglevő és bázist a még emelendő ilyen intézetek számára. Aki közelebbről ismeri azt a terv­szerű történelmi munkásságot, amelyet a Magyar Történelmi Társulat elnöki székéből Klebelsberg gróf az újabb fia­tal tudós gárda lelkes munkájának irá­nyításával és az anyagi eszközök előte­remtésével kifejt, az csak reményeket fűzhet ahhoz, hogy a benyújtott javas­latokkal kidolgozott formában jelent­kező tervszerű tudománypolitika is eredményeket fog felmutatni. Nem cif­ra, vagy üres keret készül, hanem élő sejtek, működő központi szervek kép­ződnek, melyek a magyar tudományos és kulturális életet a magyar faj talen­tuma arányában fogják kiterjeszteni. Bárcsak egyházi téren is látnánk ha­sonló tervszerű tudománypolitikát, ami­­ mindig jellemezte a nagy egyházakat. Tudjuk, hogy az anyagi eszközökben való hiány ma mindenben kerékkötő, de azért nem szabad felhagyni az utak­­módok keresésével. A hivatalos állami tervszerű tudománypolitika talán éb­resztőig, jótékonyan fog kihatni a ma­gyar társadalomra is. Bethlen ministerelnök mai tanácskozásai Október 31 -ig lehet felszólalni a választói névjegyzékek ellen Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este visszaérkezett Gödöllőről s ma délelőtt folytatta megkezdett tanácskozásait. A kora délelőtti órákban Mayer János földmivelés­­ügyi miniszter jelent meg a miniszterelnöknél, akinek a tárcája keretébe tartozó ügyekről tett jelentést. A déli órákban Scitovszky Bé­lát, a nemzetgyűlés elnökét fogadta a kor­mányelnök. Scitovszky Béla távozásakor csak annyit közölt a nyilvánosság számára, hogy a miniszterelnökkel több fontos kérdésen kívül a nemzetgyűlés összehívásáról is tárgyalt, de végleges döntésre még nem került sor. A mi­niszterelnök ezután az állami pénzverde meg­látogatására ment, majd visszatérése után Kószó István és Ladik Gusztáv belügyi állam­titkárokat fogadta, akik a választói névjegyzé­kek összeállítása ügyében referáltak Bethlen István grófnak. A névjegyzékek ellen, mivel az utóbbi napokig igen sok panasz és felszóla­lás érkezett, a belügyminisztérium éppen ezért szükségesnek vélte a felszólalási határidő meg­hosszabbítását. Kószó István államtitkár a miniszterelnök­kel folytatott mai tanácskozása után elmon­dotta, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök hozzájárult ahhoz az indítványához, hogy a felebbezési határidőt egy hónappal meghoss­­szabbítsák. A választói névjegyzékek hibái el­len tehát október 31-ig lehet panasszal élni. A felszólamlások meghosszabbítására vonatkozó rendeletet a hivatalos lap holnapi száma közli. H­é­sz jpz­é­t, s évi 18a/o-kal 1. helyti jelzálogbiztositék met- H lel kihelyezi a . ff BUDAPEST, Kölfl Dellk­ Vilmos császár-nt 45 Jelzálogosztálya NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1926 október 1. (Folytatás az első oldalról) ban a tagok egy része polgári gondolko­zásánál fogva igenis elkeseredett harcot vív a párt radikális szárnyával, mely a szociáldemokratákkal való szövetkezést erőszakolta ki és hogy tegnap a demo­krata pártból legalább 15 ember szava­zott a polgári jelttekre, ezt annak kell tulaj­donítanunk, hogy a demokrata párt polgári gondolkodású elemei nem enged­nek annak a pártterrornak, amelyet a szociáldemokraták oktrojáltak rá a blokkra. A demokrata pártban nevek vannak forgalomban és tudni vélik személyen­ként, hogy kik szavaztak Bárczy István ellen és bár ezektől bennünket óriási tá­volság választ el, meg kell állapítanunk, hogy a nevek birtokosai valóban mind régi pesti polgárok, akik a szociáldemo­kratákkal való szövetkezésnek valószí­nűen régtől fogva ellenzői voltak a párt­ban is. A tegnapi szavazás, amely kétségtelen­né tette a demokratikus blokk bomlását, mára már hatásaiban is jelentkezik. A blokknak az a része, amely Bedő Mór körül csoportosul, számszerűtt mintegy húsz-huszonöt ember, ma már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy kilép a blokból, mert bizonyosra veszik, hogy a biok sok vezető tagja elárulta a biok programját s a további együttműködést lehetetlennek tartják. Elhatározásukat a holnapi közgyűlés előtt nem akarták nyilvánosságra hozni, a közgyűlés után azonban nyilvánosan is megtörténik a pártszakadás. A túloldali sajtó, mely teg­nap abszolút többséget jósolt Bárczy Ist­vánnak s amely heteken keresztül hir­dette Sipőcz Jenő bukását, ma név sze­­rint sorolja fel a községi polgári párt és a szabadelvű párt tagjait és a nyomta­tott betű hatalmával igyekszik rábírni az egyes bizottsági tagokat, hogy a hol­napi választásnál Bárczy Istvánra adják le szavazatukat. A túloldali sajtónak ez a fáradozása azt hisszük, époly meddő lesz, mint ahogy teljesen hiábavalónak bizonyult az az igyekezetük, hogy a köz­véleményt a választás­ eshetőségei tekin­tetében félrevezessék. A baloldali sajtó terrorisztikus fellépésére egyébként már ma este megadta a választ a községi pol­gári párt értekezlete, a holnapi válasz­tás pedig a polgári front egysége tekinteté­ben el fog oszlatni minden kételyt, ame­lyet a baloldalról támasztanak a félre­vezetett k­özönség soraiban. Ma este a váro­sháza összes pártjai ér­tekezletet tartottak. A demokrata biok ma is egyhangú határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy Bárczy Istvánt tá­mogatja. Ugyanígy határozott előzően a szociáldemokrata biok is. E határozatok­kal szemben is úgy hisszük, hogy akik tegnap sem támogatták a szociáldemo­kraták jelöltjét, azok holnap sem fognak megfutamodni a polgári frontról. Ripka Ferenc dr. felajánlotta lemondását Ripka Ferenc dr. főpolgármester ma megjelent Bethlen István gróf miniszter­elnöknél és bejelentette lemondását. A miniszterelnök hosszasan elbeszélgetett a főpolgármesterrel és lemondását nem fogadta el. Mi a magunk részéről termé­szetesnek találjuk, hogy a miniszterelnök nem tett eleget Ripka Ferenc dr. kérésé­nek és továbbra is ő rá bízta a főváros ügyeinek ellenőrzését. Ripka dr. lemon­dását különben is túlérzékeny alkotmá­nyos fölfogásának kell tulajdonítanunk és valószínűen ebből a szempontból bí­rálta azt el a miniszterelnök is, mert hiszen az, hogy Ripka a polgármester­­választáson kisebbségben maradt a két másik jelölttel szemben, ez semmiképpen sem befolyásolhatja annak a tisztségnek viselését, amelyet Ripka Ferenc elejétől fogva mindenkor nagy körültekintéssel, előrelátással és céltudatos munkával töl­tött be. A főpolgármester nagy áldozatot hozott azzal, hogy személyét a polgári front megvédése érdekében a választási harcba beledobta és igy Sipőcz Jenő győzelmével ő is aktív részese lesz a pol­gári front diadalának, melyet a polgári pártok külön felvonulásával, de az ellen­ség közös erővel való legyőzésével lehe­tett csak biztosítani. A Keresztény Községi Párt a régi tanács mellett foglalt állást A Keresztény Községi Párt ma este Wolff Károly elnökletével intézőbizottsági ülést tar­tott, melyet közvetlen azután pártértekezlet követett. Wolff Károly elnöki megnyitójában megköszönte a párt tagjainak azt a szilárd és egységes magatartást, amelyet a tegnapi pol­gármester választáson tanúsítottak és amely­­lyel lehetővé tették azt a nagy erkölcsi győ­zelmet, amelyet a párt a tegnapi napon ara­tott. Meg van győződve arról, hogy a párt egyhangú fellépésének nagy jelentősége van az egész országra nézve. Megállapította Wolff, hogy a pártnak minden egyes tagja tegnap a helyén volt és leadta a szavazatát Sipőcz Jenőre. (Hosszas éljenzés.) Kifejezte azt a re­ményét, hogy a párt tagjai a holnapi válasz­táson is ugyanúgy fognak viselkedni, mint tegnap. — A tegnapi választás — folytatta Wolff — azt igazolja hogy helyesen ítéltük meg a hely­zetet, amikor Sipőcz Jenő mellett foglaltunk állást. Helyesen mérlegeltük a politikai szi­tuációt és felelősségünk tudatában cseleked­tünk. Állásfoglalásunk érett politikai meg­fontolás következménye. Akik a polgári gon­dolat hívei, azokat holnap sem tévesztheti meg egy pillanatra sem az, hogy hova helyez­zék a fehér golyót. Ott nem lehet polgári frontról beszélni, ahol a szociáldemokrácia teljes felkészültséggel várja, hogy mikor fog­hat bele politikai aktivitásába. Ami keresz­tény és nemzeti világnézetünk nem pártpro­gram, hanem guvermenentális alap és min­denkit szeretettel fogadunk, aki a főváros ér­dekében ezen az alapon dolgozni akar. Ezt a felelős tényezőknek minden oldalon meg kell érteniük.­ Mi a blokkal szemben egyenlő erő­vel állunk. Aki tehát nem akar kísérletezni a polgári szorgalom és a családi élet terén, az csak mi mellénk állhat. Az egész ország most visszafojtott lélegzettel figyel arra, hogy az az 56 szavazat, mely tegnap is a polgári fron­tot védelmezte, miként fogja holnap a mi je­löltünk támogatása révén a polgári érdekeket védelmezni. Érzem a történelmi pillanat je­lentőségét és nyugodtan állíthatom, hogy minket a jövő tekintetében felelősség nem terhel, mert mi megtettük a kötelességünket. Most várom, hogy minden oldalon belátással legyenek és remélem, hogy a jövendővel szem­­be­n nem fogják vállalni a felelősséget, azért, ha most nem cselekszenek.­­ Mi a magunk részéről szoros kapcsolatot kívánunk létesíteni azokkal, akikkel biztosí­tani lehet a tanács jelenlegi összetételét és azt, hogy az érdemes tisztviselők állásukban meg­maradjanak. Kijelentettem nemrégiben, hogy a Keresztény Községi Párt elég erősnek érzi magát arra, hogy megvédje a tisztviselőket a­ terrorral szemben, viszont tisztában lenne teendőivel, ha a pártot cserben hagynák. A tisztviselői kar tegnap egységesen kitartott a párt mellett és semmi okuk nincs föltételezni, hogy a tisztviselői karnak akár egy tagja is megfeledkezhetnék holnap magáról. Ezután Wolff Károly fölhívta a pártot, mondja ki határozati­lag, hogy a jövőben is mindig egy­ségesen kíván föllépni a tisztújító szavazá­soknál. Miután a párt ezt a javaslatot egy­hangúan elfogadta, az elnök felkérte a párt­tagokat, hogy holnap, pénteken 4 órakor min­denki pontosan jelenjék meg a közgyűlésen. A Községi Polgári Párt értekezlete Az egységes községi polgári párt ma este Kozma dr. elnöklésével fontos értekezletet tar­tott, amelyen úgy a párt szabadon választott, mint kinevezett bizottsági tagjai teljes szám­ban jelen voltak. Az értekezleten az elnök a tegnapi választással foglalkozott és méltatta Ripka Ferenc főpolgármester érdemeit, aki — bár nem juthatott be a polgármesteri székbe — mégis két éven át olyan szolgálatokat tett a fővárosnak, hogy az összes jelenlevők meggyő­ződése szerint rászolgált volna arra, hogy abba a pozícióba kerüljön, ahol az alkotó munkát és a társadalmi békét továbbra is si­keresen biztosíthatta volna. Ami a pénteki polgármesterválasztást illeti, erre nézve az elnök anélkül, hogy a maga ré­széről bármilyen irányban állást foglalt volna, a párttagok véleményét kérte ki. Az értekez­leten a jelenlevő bizottsági tagok majdnem mind felszólaltak és egyhangúság alakult ki abban, hogy ha a pártnak nem sikerült a maga polgármesterjelöltjét megválasztatnia, úgy Budapest érdekei szempontjából a legna­gyobb súlyt kell helyeznie arra, hogy a fővá­rosban a polgári kormányzat folytonossága mindenesetre biztosítassék. Ezért mindkét je­lölttel szemben ez a szempont az irányadó, amit a pártnak nyomatékosan hangsúlyoznia kell legfőbb elvi kívánalom gyanánt. Az értekezlet ezután igen behatóan foglal­kozott a polgármester-választáson kívül a többi főtisztviselő választás esélyeivel és egy­hangúan amellett foglalt állást, hogy a mai érdemes főtisztviselőket állásukban meg kí­vánja tartani. A lengyel Kormány lemondod Varsó, szeptember 30. A kormány lemondott. Az elnök a le­mondást elfogadta. Húsz év a püspöki széken Az egész magyarság ünnepli Boromisza Tibor szatmári megyés püspök jubileumát (A Nemzeti Újság tudósítójától). A trianoni határ nem szakí­thatja el azokat az érzelmi szálakat, amelyek a történelmi magyar kato­­licizmus egységét hirdetik hosszú évszázadok óta, önként értetődő dolog tehát, hogy a csonka ország katolicizmusa meleg szeretettel és tisz­­telettel emlékszik meg Boromisza Tibor szat­­mári megyéspüspökről, főpásztori kinevezésé­­nek 20­.sik évfordulóján. A 87 éves megyéspüs­­pök az egész magyarság szeretetének jelei között ünnepli meg elszakított egyházmegyé­­jének székhelyén, Szatmáron püspökké szented­­tetésének évfordulóját. Ma, szeptember 30-án volt ugyanis 20-ik évfordulója annak, hogy I. Ferenc József apostoli magyar király a római Szentszékkel egyetértésben a szatmári egyházmegye élére nevezte ki Boromisza Tibort, annak idején a kalocsai székesfőkápta­­lan tagját. Boromisza Tibor püspök, az ősz főp­ásztor a nemzet legtragikusabb évtizedében apostoli buzgalommal dolgozott azon a nehéz és sok áldozatot követelő őrhelyen, ahová őt papi és emberi erényeinek elismeréséül a pápa és a király bizalma állította. A közben lezajlott szo­morú esztendők beigazolták a kinevezés helyes­­ségét: a legsötétebb és legszomorúbb események idején hivatásainak magaslatán állott a püspök s jószivével, emberbaráti érzésével, tapintatá­val, törhetetlen hitével valóban főpásztora, lelkivezére lett népének. Boromisza Tibor püspök, aki már 51 éve fel­szentelt pap, az évfordulót székhelyén ünnepli meg, a káptalannak és papjainak körében. Egész Erdély részt vesz a magyar katoliciz­mus e díszének ünneplésében, mert hiszen csak természetes, hogy az erdélyi magyarság nagyon nagyra becsüli azt a főpásztort, aki mindig sokat áldozott a magyar kultúra és a vallási intézmények érdekében. Adományai hosszú és áldásos főpásztori működése során mai érték­­ben fölül haladják a 35 milliárd koronát, bi­zonyságául annak, hogy szeretőiben, bőkezű­ségben, a szegények támogatásában, a kultúra emelésébe a nagy történelmi hagyományok­hoz méltóan hivatása magaslatán állt. It­t A jubileumi ünnepségre Budapestről Wol­kenberg Alajos egyetemi tanár, apostoli proto­­notárius utazott Szatmárra, de lélekben és szívben jelen vannak a határon innen élő bará­tai, tisztelői és hívei seregéből is. A jubileum, alkalmából Zichy Gyula gróf kalocsai érsek rendkívül meleghangú pásztor­levélben emlékezik meg a jubiláló püspökről, Kalocsa város szülöttéről, méltatván a jubi­láns papi erényeit és puritán jellemét, majd ezeket írja: — Nekünk idegenben élő honfitársainkra és testvéreinkre való tekintettel kétszeresen fontos és értékes jóságos patriarchánk élete, mely minden szakában példaképül szolgál. Minél nagyobb szeretettel és hálával gondo­lunk itteni sokoldalú működésére, annál inkább kérem kedvelt papságomat, hogy a jubileum napján szentmiséinkben minél na­gyobb bensőséggel emlékezzünk meg egyház­megyénk nagy fiáról és kérjük a jó Istent, hogy a veszélyben forgó nyáj hűséges fő­pásztorát, a szatmári egyházmegye tizedik püspökét jó hívei javára és a mi örömünkre sokáig, boldogan éltesse és mindaddig ne hagyja körünkből távozni, mig az öreg Si­meonhoz hasonlóan szivéhez nem szorítja —­ mint a kis Jézus titokzatos testét — a szat­mári egyházmegyének innenső részét. A szatmári ünnepségek Szatmár, szeptember 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának jelen­­tése.) Boromissza Tibor szatmári püspök fel­szentelésének húszéves jubileumi ünnepére há­rom részre szakított egyházmegyéjének ma­gyar és cseh vidékeiről is számosan jelentek meg úgy hívei, mint a papság köréből, de a csonka ország egyéb vidékeiről is. Kalocsáról a kalocsai érsek és a káptalan képviseletében Horváth Győző dr. felszentelt püspök utazott le személyesen. A délelőtti hálaadó ünnepi nagymisén az ünnepi beszédet Szabó István nagyprépost tartotta. A székesegyházban dél­után 5 órakor tartott nagyszabású ünnepi kon­certen Wolkenberg Alajos dr. pápai protono­­tárius, egyetemi tanár tartott ünnepi szónok­latot aki szintén erre az alkalomra utazott le Budapestről. Este a színházban volt nagysza­bású ünnepség, amelyen társadalmi és feleke­zeti különbség nélkül a város valamennyi szá­­­­mottevő tényezője megjelent. Scheffler János teológiai tanár nagyhatású üdvözlő beszéde után Jánosinak „A halhatatlan halál“ című drámai munkáját adták elő. A jubileumra a csonka ország minden részéből, főpapoktól, a lelkészkedő papságtól és más egyházi férfiak­tól, valamint nagyszámú hívőktől és nagyon sok katolikus intézménytől érkeztek ünnepi üdvözletek. Budapestről a többi között a Páz­mány Péter Tudomány Egyetem, külön az egyetemek teológiai fakultása, a Szent István Akadémia a Szent István Társulat és az Or­szágos Katolikus Szövetség küldöttek üdvözlő iratot.

Next