Nemzeti Ujság, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
Aierk«»zt#*eg ir MHT MgaanM'IM^RR jbiwiwwbbibr^miiiiiii «ui wp 'egsr vsffly mtgietá. /‘•'dEEstVrit In dadahivatfdl i Buda Ajfiifck ]W |BeA KnBf al^a Hl lfflf /*4ASrjfiU Egy hóram4®yg*. .»t, v..uonvéd-a.io. RsjfgL ■ jagg! i jBg&& ml JfflEf SH i HaH ^BBM «SB I Hm Ha ^ Mb. ! W 1 flk7pB’'*pirt'''* v'r 1el. . 127-47, 127-4* cgrog& 3 »gi .dl fööjUni /^Sn lpfrdM| Hi HB &M 1 IIS| «■«&. ' ‘ C/1 tiJ, TIH‚r, i.6. Fiókkiadóh‚v{ ■ ms!&2 rej3H« gHgBiI fagy imn Bm Hnj jjggjl 1 ajBB VMUuik. jíw% 1 mai •·‚« •‚■ 1» futatok, vili.,Rákóczi §B apja ^8 jf vjpy ssgg hh M Big Mb SjPf g HB # «as« k|p , u,, .némig a Ml. Telefon, J. 136-06 Ri iActS 1 M Wg BEE BV * 1 RJ BH §Sgi$ I ■ V m BWS Al .„rjjjor. - lOrd«Taréz-kSrót 62. Tel. jfl jKga B i^EM . |^H . BM&i H&g fi HE V Wb' »SB , • »Tl«k nO-*1 I m *-131-41. Reklamációk - KI ^H IR H HEL JK MUB ■- y g «KR fflSiA. * t e£á--c^ij»z.bá. «Telefoni IMH ^L •■•kat. Felelős szerkesztő : TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦^CER^^ÉNY^OUTIKAI^APILAF^^^ Főmunkatársi TÚRI BÉLA mai CIKKEINK « Mussolini szenzációs nyilatkozata Olaszország terjeszkedési politikájáról .Vlassics Gyula báró a felsőház feladatairól szombaton és vasárnap nyolc spanyol beteg halt meg. Zsitvay Tibor elnöki székfoglalója a képviselőházban saszinói közgyűlések Ellentétek az orvostudományi kar és az egyetemi tanács között az Ádám-ügy miatt töltötték a fővárosnál megüresedett állásokat Magyar Nők Szentkorona Egyesületének közgyűlése kugliéból a skandináv félsziget felé húzódott az orkán. Két év alatt 13.000 családi ház Az országgyűlés munkarendje Végleg megalakult a Marx-kormány Színházi posta Rádió-műsor A mai báli est Botrány egy ítéletkihirdetésnél A Kúria teljes ülése hatályon kívül helyezett egy régi döntvényt A magyarországi bencések Fordulópont előtt a magyar ökölvívósport A Nemzeti Bank Főtanácsa a múlt év gazdasági viszonyairól Ingadozó volt a tőzsde. Bibó Lajos: Munka vagy harc. Lovagias útra terelődött, a demokrata párt mandátumharca. Cikkázó kardok szikrázásából csap majd ki az igazság fénye: melyik demokrata nem mondott, igazat és melyik demokrata állított valótlant. Két állítás áll ugyanis egymással szemben és állítólag két becsületszó. Mindenesetre különös, hogy ilyen kérdésben könnyű olasz kardokkal lehessen szétvágni a csomót. A lovaglás eljárás tárgya ugyanis sértés lehet és társadalmunk nehezen gyógyítható betegsége, hogy az ilyen sértést azután párbajjal szokták elintézni. Azt azonban, hogy valaki a becsületszavát megszegte-e vagy nem, azt karddal nem lehet elintézni. Nem lehet pedig azért, mert két, állítás és két becsületszó állván egymással szemben, az egyik feltétlenül valótlan, ami kizárja azt, hogy a kettő közül az egyik fél párbajozhassék. Ez tudniillik a régi feudális felfogás szerint volt így. A demokrácia azonban, úgy látszik, a lovagias eljárásban és a párbajügyekben rendkívüli haladást mutat, visszaállítván a középkori párbajnak egy olyan furcsa istenítélet változatát, amelyben nem az igazság dől el, hanem a valóság! A demokrata párt alapítója, Vázsonyi Vilmos valószínűen, ő fordul egyet a sírjában, amikor pártjának vezérutódai így akarták eldönteni a mandátumok dolgát. Vázsonyi Vilmos nem párbajozott, sőt ezzel bizonyos régi felfogások szerint párbajképtelenné is tette magát, ami természetesen nem akadályozta meg, hogy nagy képességeivel a demokrata pártnak erős és sokáig győzelmes vezére legyen s az igazságügy miniszteri székbe is beleülhessen. A mai demokrata pártnak azonban valóságos rohamcsapatai vannak lovagiaskodó és párbajozó urakból. Az egyik demokrata a villanyáramot akarja karddal leszállítani és alpolgármestereket akar elnöki székükből karddal kipiszkálni. A másik két demokrata vezér egymáshoz küld segédeket. Mondja meg valaki, hogy nem demokratizálódunk! Hiszen a demokrata párton belül valósággal a feudális lovagkor elevenedik meg demokratikus formában. El lehetünk készülve rá, hogy a demokrata párt elnöki értekezletére a vezérek legközelebb páncélban, buzogánnyal, lándzsával, vasba öltözött lovakon jelennek meg, miközben leeresztett sisakrostélyukon keresztül, a legharciasabb terézvárosi csatakiáltásokkal köszöntik egymást. El kell ismernünk immár kétségtelen dolog, hogy az egykor nem párbajozó demokrata vezér pártja mind egy szálig párbajképes lett. A párbajképesség, ime, megérkezett a demokrata pártvezérekhez, ellentétben a múlttal. De ugyancsak ellentétben a múlttal minden egyéb képesség, ami azelőtt volt úgy részek versrapp eltávozott tőlük." Uszztunovics needsser kapott mergjátszást Kormány alak Húsra A demokratapárt öt miniszteri tárcát követel Radicsék ellenzékbe mennek Belgrád, január 31. (A Nemzeti Újság külön tudósítójáinak telefonjelentése.) Uzunovics dezignált miniszterelnök, akit Sándor király még szombat éjszaka az új kormány megalakításával bízott meg, a mai nap folyamán a demokrata párt és a szlovén néppárt vezéreivel tárgyalt. A demokrata párt vezéreivel folytatott tanácskozások eredménytelenül végződtek, tekintettel arra, hogy a demokrata párt 5 miniszteri tárcát követelt a kormány támogatása fejében , azonkívül a leghatározottabban ragaszkodik ahhoz, hogy az új kormányban Maximovics belügyminiszter ne kapjon tárcát. A szlovén néppárt a késő esti órákban úgy határozott, hogy Uzunovics miniszterelnök felhívásának eleget téve belép a kormánykoalícióba s megnevezi miniszterjelöltjeit a párt rendelkezésére, bocsátott a tárcára. A pártértekezlet este 8 órakor már meg is állapodott a8 miniszter személyében s Kulovec helyettes pártelnököt, valamint Besenjak és Gosar képviselőket delegálta a kormányba. Az új kormány miniszteri tárcáinak nagy részét ismét a radikális párt kapja s a radikális párt, amely néhány hónappal ezelőtt két táborra szakadt, most ismét egyesül, hogy közös erővel támogassa Uzunovics hetedik kormányát. A radikális párt késő délutáni konferenciáján a párt disszidens csoportja Ljuba Jovanovics vezetésével bejelentette a pártba való visszalépését, amit a pártvezetőség tudomásul is vett. Támogatni fogják az új kormányt a német képviselők is. A horvát parasztpárt Radics István elnökletével a késő esti órákban úgy határozott, hogy a hetedik Udunovics-k kormány ellen a legelkeseredettebb harcot indítja meg. Véres összeütközés az osztrák frontharcosok és köztársaságpártiak között Nyugatmagyarországon A Sopron melletti Som falu véres vasárnapjai A frontharcosok sortüzet adtak le az elinuló köztársaságiakra Egy munkás és két gyermek azonnal meghalt A tettesek állítólag elmenekültek Az osztrák szocialisták denunciálásra és magyar gyalázásra használják fel a véres incidenst Véres vasárnapja volt tegnap a megszállott Nyugatmagyarország egyik kis falujának. Somfalva községben, amelyet az osztrákok az átcsatolás után Schattendorfnak kereszteltek el, vasárnap délután egy szocialista gyűlés után összeütközés támadt a frontharcos szövetség tagjai ás a gyűlésről elvonuló köztársasági védőszövetségesek között, amelynek során három embert agyonlőttek, több mint tizetizedig súlyosan megsebesítettek. A véres összeütközésről a Nemzeti Újság bécsi tudósítója a következőket jelenti: Sortűz a vendéglő ablakából Bécs, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az osztrák szociáldemokrata párt vasárnap délutánra népgyűlést hirdetett Somfalvára. A somfalvai és a lépesfalvai frontharcosok szövetsége a gyűlés egybehívásának hírére elhatározta hogy meg fogja zavarni a szociáldemokrata párt felvonulását. A frontharcosok egy csapata már a kora délutáni órákban felvonult és, amikor a védszövetségbeliek a lépesfalvai hídnál föltűntek, sortűzzel fogadták a felbukkanó csapatot. A védszövetségbeliek viszonozták a tüzelést, mire a frontharcosok visszahúzódtak s igy itt nagyobb összeütközésre nem került a sor. A délután négy órára hirdetett gyűlés minden rendzavarás nélkül folyt le. A népgyűlés eloszlása után a köztársaság védelmi szövetség tagjai zárt menetben igyekeztek hazafelé. Amikor a csapat a Tspharmann-vendéglő elé ért, a kocsmában elhelyezkedett frontharcosok az ablakon keresztül sortüzet adtak le a zárt menetre. Smarics Mátyás klingenbachi hadirokkant fejlövést kapott és azonnal meghalt. Egy másik golyó egy Grossing nevű nyolcéves kisfiút talált, aki szintén pillanatok alatt kiszenvedett A harmadik áldozat, egy tizenhároméves ún. szívlövést kapott és azonnal meghalt A gyilkos sortűzre a védőszövetségbeliek vad futásban kerestek menekülést, mire a frontharcosok újabb sortüzet adtak le. Percekig ropogtak a fegyverek, amelynek eredményeképpen három halott és több mint húsz súlyos sebesült maradt a csatatéren. . Ni A bécsi lapok négy halottról számolnak be ",,S .. , Bécs. január 31. Nagimartónból "jelentik. Sántfalván a Tschaxmann-féle vendéglőben a frontharcosok tegnap délutánra gyűlést hívtak össze. Ebben az időben a republikánus védőszövetség tagjai is összegyülekeztek a szomszédos községekből. A két párt között a délután folyamán súrlódások támadtak, amelyeknél a többi között a Bécsből jövő frontharcosok közül a pályaudvaron való megérkezéskor többen megsebesültek Amikor a védőszövetség tagjai a pályaudvarról visszatértek, a Tscharmann-vendéglő előtt a vendéglős fia és valószínűleg rajta kívül néhány frontharcos, több lövést tett a tömegre. A lövések Smarics kelénpataki munkást és egy véletlenül a vendéglő előtt tartózkodó hétéves fiút halálosan megsebesítettek. Smarics és a gyermek a helyszínen meghaltak. Hét személy többé-kevésbbé súlyos sebesülést szenvedett. Smarics hadirokkant, aki a háborúban elvesztette félszemét, tarkóján halálos lövést kapott. Groessing somfalvi vasutas 8 éves egyetlen gyermekét szívén találta egy golyó, amely azonnal kioltotta életét. Több munkás is megsebesült, köztök négy vagy hat súlyosan. Meg nem erősített hírek szerint egyikük belehalt, sebesüléséig. A Sonn- und Montagszeitung még egy negyedik halálos áldozatról is tud. A Sonn- und Montagszeitung és a Morgen (Folytatása a m 'sottle oldalon) . Lapunk mai száma 16 fillér , 2000 korona A „gyilkos“ sortűz Hány lövést adtak le Somfalván az úgynevezett „Burgenlamd“ frontharcosai, a kettőt-e, amint azt hivatalosan megállapították, vagy ötredet, amint azt a bécsi trombiták világgá harsogják, lényegében egészen mindegy. A világ ítélete nem lesz kegyelmesebb, elnézőbb és megbocsátóbb, ha csak kettő volt a sortüz, mert a világot az érdekli, hogy a frontharcosok, akiket illegitim fegyveres alakulatnak neveznek a szociáldemokraták, sortüzet adtak a „köztársasági védőszövetségre“, amely illegitim fegyveres szociáldemokrata alakulat. A sortűz eldördült és most a világ azt látja, késő nagy ámulással, hogy Deutsch elvtárs fegyveres alakulata provokálta a frontharcosokat s ennek nyomán fűbe haraptak: az úgynevezett „Burgenland“ lakosságát évek során át felvonulások ürügyeivel sanyargató, rekviráló, minden tradíciót és jóérzést sértő paraziták. Deutsch elvtársnak, aki legutóbb minket rágalmazott meg titkos fegyverkezéssel, legalább annyi puskája van a „köztársasági védőszövetségben“, mint ahány égbekiáltó panamája és gyalázattal terhelt bűne a saját pártjában. Az elvtárs valószínűleg egészen természetesnek találja, hogy az úgynevezett „Burgenlandban“ ekzerehoznak a felfegyverkezett szociáldemokraták. Mi nem tartjuk természetesnek. Senki a világon nem tarthatja természetesnek, hogy a „köztársasági védőszövetség“ tartja megszállva, fegyveres terror alatt, a nacionalista érzések sértegetésével s a vallási béke feldúlásával a nyugatmagyarországi nép elorzott otthonát. Ezt még azok sem tarthatják természetesnek, akik Bécs fejőstehenének és zöldséges kertjének ürügye alatt, azt ami nem volt Bécsé, az elvtársaknak adták. Ezek után ugye az következnék, hogy az összetűzés okozói s a „köztársasági védőszövetség“ című forradalmi gárda patronusai sietve eltakarítják az útból a vádló tényeket, elrejtik a puskákat, mint a panamákat, megindul az illegitim fegyveres alakulatok leszerelése, a forradalomból való kijózanodás, a rádöbbenés arra a tényre, hogy az erkölcsi világrend nyilatkozik meg, amikor ráüt az elorzott föld, az orgazda kezére. Ez lenne a becsület logikája. Azonban szociáldemokráciáról van szó, tehát annak pontosan ellenkező a mentalitása, s gyefogyott és ostoba vád hangzik fel, hogy a sortűzben a magyarok keze van benne. Üvölt és harsog a vád, indítványokat tesznek a parlamentben, tüntetéseket rendeznek, felbomlással fenyegetik azt a vérszegény osztrák konszolidációt, amit sikerült alaposan aláaknázniok a panamáktól mocskos elvtársi kezeknek. A magyarok keze? Könnyű ezt a vádat félrefricskázni az útból. Nem is foglalkozunk vele. Sokkal fontosabb ennél, hogy az elorzott földet vissza és a vádaskodásban üvölt a bűntettes vádló lelkiismerete. Nyugatmagyarországon vér folyt. Most feltehetjük a kérdést: miért raboltak, miért vonultak be, mit keresett ott a „köztársasági védőszövetség“, miért provokált, miért árulja el a terror, hogy amit jogtalanul eltulajdonított, kísértetjárásként nehezedik lelkiismeretére és nem bír vele? Nem a mi dolgunk megítélni, hogy miért volt véres az úgynevezett „burgenlandi“ frontharcosok vasárnapja s miért dördült el a frontharcosok sortűze. A mi dolgunk s az egész világ dolga, hogy abban a földi pokolban, amelyet a forradalmi bűneinek szemétdombján kakaskodó elvtársi felfegyverkezés képvisel, már csak a fegyverdörrenés tudja világgá kiáltani, hogy ott baj és szenvedés van. Nem védjük a lövöldözőket, de tiltakozunk az ellen, hogy az úgynevezett „Burgenland“ népének vallási érzéseit, anyagi javait sértő és harácsoló parazitaságra, a mi megrágalmazásunkban, vagy a kétségbeesett lakosság önbiráskodásában mentséget s a bűnöket leplező spanyolfalat keressenek. Nem a magyarok keze intézte a sortüzet, hanem a magyar múlt emlé- Ikezete s a vörös köztársasági védőszó