Nemzeti Ujság, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

Aierk«»zt#*eg ir MHT MgaanM'IM^RR jbiwiwwbbibr^miiiiiii «ui wp 'egsr vsffly mtgietá. /‘•'dEEstVrit In dadahivatfdl i Buda Ajfiifck ]W |BeA KnBf al^a Hl lfflf /*4ASrjfiU Egy hóram4®yg*. .»t, v..uonvéd-a.io. RsjfgL ■ jagg! i jBg&& ml JfflEf SH i HaH ^BBM «SB I Hm Ha ^ Mb. ! W 1 flk7pB’'*pirt'''* v'r 1­el. . 127-47, 127-4* c­­gro­g& 3 »gi .dl fööjUni /^Sn lpfrdM| Hi HB &M 1 IIS| «■«&. ' ‘ C/1 tiJ, TIH‚r, i.6­. Fiókkiadóh‚v{ ■ ms!&2 rej3H« gHgBiI fagy imn Bm Hnj jjggjl 1 ajBB VMUuik. jíw% 1 mai •·‚« •‚■ 1» fu­­tatok, vili.,Rákóczi §B apja ^8 jf vjpy ssgg hh M Big Mb SjPf g HB # «as« k|p , u,, .némig a Ml. Telefon, J. 136-06 Ri iActS 1 M Wg BEE BV * 1 RJ BH §Sgi$ I ■ V m BWS Al .„rjjjor. - lOrd«­Taréz-kSrót 62. Tel. jfl jKga B i^EM . |^H . BM&i H&g fi HE V Wb' »SB , • »Tl«k nO-*1 I m *-131-41. Reklamációk - KI ^H IR H HEL JK MUB ■- y g «KR fflSiA. * t e£á--c^ij»z.bá. «Telefoni IMH ^L •■•k­at. Felelős szerkesztő : TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦^CER^^ÉNY^OUTIKAI^APILAF^^^ Főmunkatársi TÚRI BÉLA mai CIKKEINK « Mussolini szenzációs nyilatkozata Olasz­ország terjeszkedési politikájáról .Vlassics Gyula báró a felsőház felada­tairól szombaton és vasárnap nyolc spanyol be­teg halt meg. Zsitvay Tibor elnöki székfoglalója a kép­­viselőh­ázban saszinói közgyűlések Ellentétek az orvostudományi kar és az egyetemi tanács között az Ádám-ügy miatt töltötték a fővárosnál megüresedett állásokat Magyar Nők Szentkorona Egyesületé­nek közgyűlése kugliéból a skandináv félsziget felé hú­zódott az orkán. Két év alatt 13.000 családi ház Az országgyűlés munkarendje Végleg megalakult a Marx-kormány Színházi posta Rádió-műsor A mai báli est Botrány egy ítéletkihirdetésnél A Kúria teljes ülése hatályon kívül he­lyezett egy régi döntvényt A magyarországi bencések Fordulópont előtt a magyar ökölvívó­­sport A Nemzeti Bank Főtanácsa a múlt év gazdasági viszonyairól Ingadozó volt a tőzsde. Bibó Lajos: Munka vagy harc. Lovagias útra terelődött, a demokrata párt mandá­­tumharca. Cikkázó kardok szikrázásából csap majd ki az igazság fénye: melyik demokrata nem mondott, igazat és melyik demokrata állított valótlant. Két állítás áll ugyanis egymással szemben és állító­lag két becsületszó. Mindenesetre különös, hogy ilyen kérdésben könnyű olasz kar­dokkal lehessen szétvágni a csomót. A lo­vaglás eljárás tárgya ugyanis sértés le­het és társadalmunk nehezen gyógyítható betegsége, hogy az ilyen sértést azután párbajjal szokták elintézni. Azt azonban, hogy valaki a becsületszavát megszegte-e vagy nem,­­ azt karddal nem lehet elin­tézni. Nem lehet pedig azért, mert két, ál­lítás és két becsületszó ál­lván egymással szemben, az egyik feltétlenül valótlan, ami kizárja azt, hogy a kettő közül az egyik fél párbajozhass­ék. Ez tudniillik a régi feudális felfogás szerint volt így. A demokrácia azonban, úgy látszik, a lova­gias eljárásban és a párbajügyekben rendkívüli haladást mutat, visszaállítván a középkori párbajnak egy olyan furcsa istenítélet változatát, amelyben nem az igazság dől el, hanem­­ a valóság! A de­mokrata párt alapítója, Vázsonyi Vilmos valószínűen, ő­ fordul egyet a sírjában, amikor pártjának vezérutódai így akar­ták eldönteni a mandátumok dolgát. Vá­zsonyi Vilmos nem párbajozott, sőt ezzel bizonyos régi felfogások szerint párbaj­­képtelenné is tette magát, ami természe­tesen nem akadályozta meg, hogy nagy képességeivel a demokrata pártnak erős és sokáig győzelmes vezére legyen s az igazságügy miniszteri székbe is beleülhes­sen. A mai demokrata pártnak azonban valóságos rohamcsa­patai vannak lova­­giaskodó és párbajozó urakból. Az egyik demokrata a villanyáramot akarja kard­dal leszállítani és alpolgármestereket akar elnöki székükből karddal kipisz­kálni. A másik két demokrata vezér egy­máshoz küld segédeket. Mondja meg va­laki, hogy nem demokratizálódunk! Hi­szen a demokrata párton belül valósággal a feudális lovagkor elevenedik meg de­mokratikus formában. El lehetünk ké­szülve rá, hogy a demokrata párt elnöki értekezletére a vezérek legközelebb pán­célban, buzogánnyal, lándzsával, vasba öltözött lovakon jelennek meg, miközben leeresztett sisakrostélyukon keresztül, a legharciasabb terézvárosi csatakiáltások­kal köszöntik egymást. El kell ismernünk immár kétségtelen dolog, hogy az egykor nem párbajozó demokrata vezér pártja mind egy szálig párbajképes lett. A pár­bajképesség, ime, megérkezett a demo­krata pártvezérekhez, ellentétben a múlt­tal. De ugyancsak ellentétben a múlttal minden egyéb képesség, ami azelőtt­ volt úgy ré­szek versrapp eltávozott től­ük." U­szztunovics ne­edsser kapott mergjátszást Kormány alak Húsra A­ demokratapárt öt miniszteri tárcát követel Radicsék ellenzékbe mennek Belgrád, január 31. (A Nemzeti Újság külön tudósító­jáinak telefonjelentése.) U­zunovics dezignált miniszterelnök, akit Sándor király még szombat éjszaka az új kormány megala­kításával bízott meg, a mai nap folyamán a demokrata párt és a szlovén néppárt vezéreivel tárgyalt. A demokrata párt­ ve­zéreivel folytatott tanácskozások ered­ménytelenül végződtek, tekintettel arra, hogy a demokrata párt 5 miniszteri tár­cát követelt a kormány támogatása fejé­ben , azonkívül a leghatározottabban ra­gaszkodik ahhoz, hogy az új kormányban Maximovics belügyminiszter ne kapjon tárcát. A szlovén néppárt a késő esti órákban úgy határozott, hogy Uzunovics minisz­terelnök felhívásának eleget téve belép a kormánykoalícióba s megnevezi minisz­terjelöltjeit a párt rendelkezésére, bocsá­tott a tárcára. A pártértekezlet este 8 óra­kor már meg is állapodott a­­8 miniszter személyében s Kulovec helyettes párt­elnököt, valamint Besenjak és Gosar kép­viselőket delegálta a kormányba. Az új kormány miniszteri tárcáinak nagy ré­szét ismét a radikális párt kapja s a ra­dikális párt, amely néhány hónappal ez­előtt két táborra szakadt, most ismét egyesül, hogy közös erővel támogassa Uzunovics hetedik kormányát. A radiká­lis párt késő délutáni konferenciáján a párt disszidens csoportja Ljuba Jovano­­vics vezetésével bejelentette a pártba való visszalépését, amit a párt­vezet­őség tudomásul is vett. Támogatni fogják az új kormányt a német képviselők is. A horvát parasztpárt Radics István elnökle­tével a késő esti órákban úgy határozott, hogy a hetedik Udun­ovics-k korm­ány ellen a legelkeseredettebb harcot indítja meg. Véres összeütközés az osztrák front­harcosok és köztársaságpártiak között Nyugatmagyarországon A Sopron melletti Som falu véres vasárnapja­i A frontharcosok sortüzet adtak le az elinuló köztársaságiakra Egy munkás és két gyermek azonnal meghalt A tettesek állítólag elmenekültek Az osztrák szocialisták denunciálásra és magyar gyalázásra használják fel a véres incidenst Véres vasárnapja volt tegnap a meg­szállott Nyugatmagy­arország egyik kis falujának. Somfalva községben, amelyet az osztrákok az átcsatolás után Schatten­dorf­nak kereszteltek el, vasárnap délután egy szocialista gyűlés után összeütközés támadt a frontharcos szövetség tagjai ás a gyűlésről elvonuló köztársasági védő­­szövetségesek között, amelynek során há­rom embert agyonlőttek, több mint tizet­izedig súlyosan megsebesítettek. A véres összeütközésről a Nemzeti Újság bécsi tudósítója a következőket jelenti: Sortűz a vendéglő ablakából Bécs, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az osztrák szociáldemokrata párt vasárnap délutánra népgyűlést hirdetett Som­falvára. A somfalva­i és a lépes­falvai frontharcosok szövetsége a gyűlés egybe­­h­ívásának h­írére elhatározta hogy­ meg fogja zavarni a szociáldemokrata párt felvonulását. A frontharcosok egy csa­pata már­­ a kora délutáni órákban fel­vonult és, amikor a védszövetségbeliek a lépesfalvai hídnál föltűntek, sortűzzel fo­gadták a felbukkanó csapatot. A véd­­szövetségbeliek viszonozták a tüzelést, mire a frontharcosok visszahúzódtak s igy itt nagyobb összeütközésre nem került a sor. A délután négy órára hirdetett gyűlés minden rendzavarás nélkül folyt le. A népgyűlés eloszlása után a köztár­saság védelmi szövetség tagjai zárt me­netben igyekeztek hazafelé. Amikor a csapat a Tspharmann-vendéglő elé ért, a kocsmában elhelyezkedett frontharcosok az ablakon keresztül sortüzet adtak le a zárt menetre. Smarics Mátyás klingen­­bachi hadirokkant fejlövést kapott és azonnal meghalt. Egy másik golyó egy Grossing nevű nyolcéves kisfiút talált, aki szintén pillanatok alatt kiszenvedett A harmadik áldozat, egy tizenhároméves ún. szívlövést kapott és azonnal meghalt A gyilkos sortű­zre a védőszövetségbeliek vad futásban kerestek menekülést, mire a frontharcosok újabb sortüzet adtak le. Percekig ropogtak a fegyverek, amelynek eredményeképpen három halott és több mint húsz súlyos sebesült maradt a csatatéren. . Ni A bécsi lapok négy halottról számolnak be ",,S .­­. , Bécs. január 31. Na­gi­mart­ónból "jelentik. Sántfalván a Tschaxmann-féle vendéglőben a frontharcosok tegnap délutánra gyűlést hívtak össze. Ebben az időben a republikánus védőszövetség tagjai is összegyü­lekeztek a szomszédos községekből. A két párt között a­ délután folyamán súrló­dások támadtak, amelyeknél a többi között a Bécsből jövő frontharcosok közül a pályaud­varon való megérkezéskor többen megsebesül­tek Amikor a védőszövetség tagjai a pálya­udvarról visszatértek, a Tscharmann-vendéglő előtt a vendéglős fia és valószínűleg rajta kí­vül néhány frontharcos, több lövést tett a tö­megre. A lövések Smarics kel­én­pataki munkást­­ és egy véletlenül a vendéglő előtt tartózkodó hétéves fiút halálosan megsebesítettek. Smarics és a gyermek a helyszínen meghaltak. Hét személy többé-kevésbbé súlyos sebesülést szen­vedett. Smarics hadirokkant, aki a háborúban elvesz­tette félszemét, tarkóján halálos lövést kapott. Groessing somfalvi vasutas 8 éves egyetlen gyermekét szívén találta egy golyó, amely azonnal kioltotta életét. Több munkás is meg­sebesült, közt­ök négy vagy hat súlyosan. Meg nem erősített hírek szerint egyikük bele­halt, sebesüléséig. A Sonn- und­ Montagszeitung még egy ne­gyedik halálos áldozatról is tud. A Sonn- und Montagszeitung és a Morgen (Folytat­ása a m 'sottle oldalon) . Lapunk mai száma 16 fillér ,­ 2000 korona A „gyilkos“ sortűz Hány lövést adtak le Som­falván az úgynevezett „Burgenlamd“ frontharco­sai, a kettőt-e, amint azt hivatalosan megállapították, vagy ötred­et, amint azt a bécsi trombiták világgá harsog­ják, lényegében egészen mindegy. A világ ítélete nem lesz kegyelmesebb, elnézőbb és megbocsátóbb, ha csak kettő volt a sortüz, mert a világot az érdekli, hogy a frontharcosok, akiket illegitim fegyveres alakulatnak nevez­nek a szociáldemokraták, sortüzet ad­tak a „köztársasági védőszövetségre“, amely illegitim fegyveres szociáldemo­krata alakulat. A sortűz eldördült és most a világ azt látja, késő nagy ámulással, hogy Deutsch elvtárs fegyveres alakulata provokálta a frontharcosokat s ennek nyomán fűbe haraptak: az úgynevezett­­ „Burgenland“ lakosságát évek során át­­ felvonulások ürügyeivel sanyargató,­­ rekviráló, minden tradíciót és jóérz­ést­­ sértő paraziták. Deutsch elvtársnak,­­ aki legutóbb minket rágalmazott meg titkos fegyverkezéssel, legalább annyi puskája van a „köztársasági védőszö­vetségben“, mint ahány égbekiáltó pa­namája és gyalázattal terhelt bűne a saját pártjában. Az elvtárs valószínű­leg egészen természetesnek találja, hogy az úgynevezett „Burgenlandban“ ekzereh­oznak a felfegyverkezett szo­ciáldemokraták. Mi nem tartjuk ter­mészetesnek. Senki a világon nem tarthatja természetesnek, hogy a „köz­­társasági védőszövetség“ tartja meg­szállva, fegyveres terror alatt, a na­cionalista érzések sértegetésével s a vallási béke feldúlásával a nyugat­magyarországi nép elorzott otthonát. Ezt még azok sem tarthatják termé­szetesnek, akik Bécs fejőstehenének és zöldséges kertjének ürügye alatt, azt ami nem volt Bécsé, az elv­társaknak adták. Ezek után ugy­e az következnék, hogy az összetűzés okozói s a „köztár­sasági védőszövetség“ című forradalmi gárda patronusai sietve eltakarítják az útból a vádló tényeket, elrejtik a pus­kákat, mint a panamákat, megindul az illegitim fegyveres alakulatok leszere­lése, a forradalomból való kijózano­dás, a rádöbbenés arra a tényre, hogy az erkölcsi világrend nyilatkozik meg, amikor ráüt az elorzott föld, az or­gazda kezére. Ez lenne a becsület logi­kája. Azonban szociáldemokráciáról van szó, tehát annak pontosan ellen­kező a mentalitása, s gyefogyott és ostoba vád hangzik fel, hogy a sortűz­­ben a magyarok keze van benne. Üvölt és harsog a vád, indítványokat tesznek a parlamentben, tüntetéseket rendeznek, felbomlással fenyegetik azt a vérszegény osztrák konszolidációt, amit sikerült alaposan aláaknázniok a panamáktól mocskos elvtársi kezek­nek. A magyarok keze? Könnyű ezt a vá­dat félrefricskázni az útból. Nem is foglalkozunk vele. Sokkal fontosabb ennél, hogy az elorzott föld­et vissza és a vádaskodásban üvölt a bűntettes vádló lelkiismerete. Nyugatmagyarországon vér folyt. Most feltehetjük a kérdést: miért ra­boltak, miért vonultak be, mit keresett ot­t a „köztársasági védőszövetség“, miért provokált, miért árulja el a ter­ror, hogy amit jogtalanul eltulajdoní­­tott, kísértetjárásként nehezedik lelki­­ismeretére és nem bír vele? Nem a mi dolgunk megítélni, hogy miért volt vé­res az úgynevezett „burgenlandi“ frontharcosok vasárnapja s miért dör­dült el a frontharcosok sortű­ze. A mi dolgunk s az egész világ dolga, hogy abban a földi pokolban, amelyet a for­radalmi bűneinek szemétdombján ka­kaskodó elvtársi felfegyverkezés kép­visel, már csak a fegyverdörrenés tud­ja világgá kiáltani, hogy ott baj és szenvedés van. Nem védjük a lövöl­dözőket, de tiltakozunk az ellen, hogy az úgynevezett „Burgenland“ népének vallási érzéseit, anyagi javait sértő és harácsoló parazitaságra, a mi megrá­­galmazásunkban, vagy a kétségbeesett lakosság önbiráskodásában mentséget s a bűnöket leplező spanyolfalat keres­senek. Nem a magyarok keze intézte a sortüzet, hanem a magyar múlt emlé- I­kezete s a vörös köztársasági védőszó­

Next