Nemzeti Ujság, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
2 .ammaammmNEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1927 február 1. ... *■ , vetség soraibanem a pártpolitika, nem a világnézet, hanem a bűnöket megtorló végzet tüzelj, bele. Ez az igazság. Ezt jó lesz megérteni, mert az úgynevezett „Burgenlandiak“ múltja van s az nem forradalmi vörös múlt, tradíciója van s az nem elvtársi tradíció, vágyai, ideáljai, álmai vannak s azok nem a Deutsch elvtárs panamáiktól terhes nehéz álmai. A sortűz gyűltos volt, de az vesse az első követ, aki legyilkolta a múltat, lábbal taposta a tradíciót és megrontotta az álmokat. A képviselőház a jövő héten, a felsőház az azt követő héten kezdi meg az érdemleges munkát (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bod János pénzügyminiszter ma benyújtotta az országgyűlésen az adócsökkentő javaslatot, amelynek letárgyalása első dolga lesz a képviselőháznak. A javaslatot a pénzügyi bizottság még ezen a héten letárgyalja. A bizottságban a pénzügyminiszter és Őrffy Imre előadó ismerteti a nemzetgyűlésen benyújtott javaslattól csak lényegtelen, inkább stiláris változtatásokkal eltérő javaslatot és a képviselőház haladéktalanul hozzáfoghat a bizottság által letárgyalt javaslat tárgyalásához. Tekintettel arra, hogy közisén ünnep van, a javaslat ezen a héten már aligha kerül a képviselőház elé, amelynek az alakulás formaságainak elintézése után ezen a héten már nem lesz tennivalója. Ezért a képviselőhöz kedd után már csak a jövő héten tart ülést, a felsőház pedig még a jövő héten sem ül össze. Mayer János a hódmezővásárhelyi mandátumot tartja meg Mayer János földmivelésügyi miniszter ma délelőtt fogadta Hódmezővásárhely mintegy hatvantagú küldöttségét, amelyet Soós kormányfőtanácsos, polgármester vezetett. Soós polgármester hosszabb beszédben kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a hódmezővásárhelyi mandátumot tartsa meg. A miniszter válaszában megköszönte Hódmezővásárhely város küldöttségének és Hódmezővásárhely közönségének a szeretetét. Kijelentette, hogy a mandátumok megtartásának dolgában eljáró bizottság még nem döntött s a miniszterelnöktől függ, hogy melyik mandátumot fogja megtartani. A küldöttség tagjai közül Soós Károly polgármester, Goluarsich Antal egyetemi tanár, és Molnár István gazdaegyesületi elnök Reichten István gróf miniszterelnököt is felkeresték, akinek szintén előadták Hódmezővásárhelynek azt az óhaját, hogy a földmivelésügyi miniszter a város mandátumát tartsa meg. A miniszterelnök azt válaszolta a küldöttségnek, hogy az ő óhaja is találkozik Hódmezővásárhely kérésével. Lovaglás Így Pakots kettős mandátuma miatt Pakots József kettős mandátuma ügyében ma újabb fordulatról számolhatunk be. A demokrata párt képviselői csoportja, mint megírtuk, olyan feltételekhez kötötte a Gál Jenő javára való lemondást, hogy azt, mint előre látható volt, sem Pakots, sem Gál nem fogadhatták el. A pártvezetőség erre felszólította Pakotso-t, hogy a déli kerületi mandátumáról mondjon le, amit Pakots nem volt hajlandó tudomásul venni. A kettős mandátum ügyének ez a része tehát még mindig megoldatlan, közijén azonban az érdekelt felek, Hajdú Marcell és Pakots József — lovagiakútra terelték az ü igyet. Hajdú Marcell azzal vádolja Pakots Józsefet, hogy megszegte szavát, viszont Pakots azt állítja Hajdúról, hogy nem mond igazat. Az igazmondás kétségének eldöntésére Hajdú Marcell provokáltatta Pakots Józsefet, aki szintén megnevezte segédeit. A két fél segédei ma este ültek össze, döntésre azonban nem tudták vinni az ügyet és így a tárgyalást holnap folytatják. Hajdú Marcell segédei hír szerint becsületbírósági döntéshez ragaszkodnak, amibe Pakots segédei nem hajlandók belemenni. A demokrata párt mindezek ellenére ragaszkodik ahoz a határozatához, amelynek értelmében Pakotsnak le kell mondani a déli kerületi mandátumáról. Ha Pakots végül mégsem respektálná a határozatot és a budai mandátumáról való lemondással Gál Jenőnek juttatná mandátumát, akkor a párt hír szerint kizárási mozgalmat indít ellene. nyagánjelentései megállapítják, hogy a szociáldemokratáknál nem volt fegyver és hogy az ő részükről egyáltalán semmi sem történt. Ennek bizonysága az is, hogy például teljesen épen maradtak annak a korcsmának ablakai, ahonnan a lövések eredtek. Ugyanennek a lapnak egy másik jelentése szerint a súlyosan sebesültek között két frontharcos is van. Ezek, úgy látszik, akkor sebesültek meg, amikor a pályaudvaron öszszetűztek a szocialistákkal. A keresztényszocialista Neues Montagsblatt azt írja, hogy az összetűzés Lépesfalvárn történt, a magyar határ előtti utolsó vasútállomáson A lap jelentése szerint Nagymartonban a frontharcosok gyűlést tartottak, amelyen a lépesfalvai helyi csoport tagjai is résztvettek. Amikor ezek a vonattak megérkeztek, a lépesfalvai pályaudvaron a köztársasági védőszövetség tagjai fogadták őket nagyobb számban. Előbb élénk szóváltás támadt, majd a pályaudvarral szemközt levő vendéglőből több lövés — állítólag harminc — dördült el. Az incidensek lefolyására vonatkozó hírek zavarosak és összefüggéstelenek, úgy hogy az esetről még nem lehet ítéletet alkotni. A lapok jelentése szerint a lövöldözések után a frontharcosok elmenekültek. Negyven letartóztatás A borzalmas eseménynek természetesen hamarosan hire ment a környéken és a közeli falvakból, Mattersburgból, Wienerneustadtból nyomban orvosok és a közigazgatás közegei siettek a helyiszínre. Kivonult a csendőrség is, a gyilkos frontharcosok azonban ekkorra már elmenekültek. Mialatt a mentők bekötözték a sebesülteket, a csendőrség megkezdte a kihallgatásokat, és negyven embert letartóztatott. Valószínű azonban, hogy a tettesek nincsenek ezek között. A sekattendorfi csendőrség azonnal táviratilag értesítette a környező falvak csendőrségét a véres harcról és így már az esti órákban megindult a hajsza az elmenekült frontharcosok után. A frontharcosok nem lépték át a magyar kőtárt A bécsi hétfői újságok részletesen foglalkoznak a burgenlandi véres összeütközéssel és a Morgen többek között azt írja, hogy a gyilkos frontharcosok közül többen átmenekültek magyar területre. A Nemzeti Újság munkatársa érdeklődött a soproni államrendőrségiél, ahol azt a választ kapta, hogy ezek a hírek egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak, sem a közigazgatási hatóságok, sem a magyar csendőrség nem tudnak arról, hogy Burgenlandból frontharcosok léptek volna át magyar területre, márpedig ez nem történhetett volna meg anélkül, hogy erről az illetékes hatóságok tudomást ne szereztek volna. A soproni államrendőrség vezetője egyébként hétfőn délelőttérintkezésbe lépett, a határmenti csendőrörs-parancsnokságokkal, akiktől azt az értesítést kapta, hogy hétfőn délelőtt tíz óráig jogosulatlan határátlépésről egyik csendőrömhöz sem érkezett bejelentés. Az osztrák hivatalos jelentés Bécs, január 11. A nyugatmagyarországi tartományi kormány hivatalosan a következőket jelenti: A somfalvai incidens ügyében még az éjszaka folyamán megindított, vizsgálat alapján megállapítható, hogy a tényállás a következő: Január 30-án délután Somfaivá® (nagymartoni kerület) a frontharcosok egyesületébe, a köztársasági védőszövetség gyűlést akart tartani, de a hatóságnál csupán az első gyűlést, jelentették be. A frontharcosok gyűlésénekszínhelye a Tscharmann-vendéglő volt, a köztársasági védőszövetségé a Moser-vendéglő. A köztársasági védőszövetség tagjai zárt menetben vonultak át a vendéglőből a lépcefalvak somfaival pályaudvar irányába. A pályaudvarhoz való felvonulás célja az volt, hogy megakadályozzák a frontharcosok újabb csoportjának Somfalvára való bejutását, miután megtudták, hogy a legközelebbi bécsi vonattal újabb frontharcosok érkeznek, köztük Bill ezredes. A köztársasági védőszövetség elzárta a pályaudvart és nem akarta kiengedni a pályaudvarról a frontharcosokat- Útközben néhány lövést hallottak a helységből. A lövések, mint később megtudták, a Tscharmannvendéglőből eredtek és két embert — Ezmarice Mátyást Kelén patakéról és Groessing 7 éves iskolásgyereket Somfalváról — halálra sebezték. Ezidei szerint még nem lehet határozottan megállapítani, hogy hogyan történt ez az eset A vizsgálat tovább folyik. A bécsi szocialisták „magyar üzelmekre” vezetik vissza a véres összeütközést Bécs, január 31. Az alsóausztriai tartománygyűlésen Ofen,baeck és Holmer szociáldempokrata képviselők sürgősségi indítványt terjesztettek elő a tegnapi somfalvás incidensek miatt. Az indítványban a tegnapi eseményeket magyar érzelmekre vezetik vissza és fölszólítják a tartományi kormányt, hasson oda a szövetségi kormánynál, hogy először is vessenek véget ezeknek az üzelmeknek, amelyek Nyugat-magyarország békés lakosságát — azt a lakosságot, amely egyszer már áldozata lett a magyar felkelők letöréseinek — rendkívül nyugtalanítják, másodszor, hogy tegyék meg a szövetségi kormánnyal egyetértésben a szükséges intézkedéseket. Pechal nagynémet képviselő hozzájárult az indítványhoz, de az interpelláló képviselőkkel ellentétben kijelentette, hogy a felelősséget az incidensek miatt az ő tudomása szerint nem lehet az osztrák frontharcosok nyakába varrni, mert nyilvánvaló, hogy „magyaromokról" van szó-Baresek dr. tartományi főnök pártja, és a tartományi kormány nevében kijelentette, hogy elítéli az ilyen gonosz üzelmeket. A sürgősségi indítványokhoz hozzájárni. Mindent meg fog tenni, hogy a tartományi gyűlés határozat a lehető legsürgősebben tudomására adja a szövetségi kormánynak. A tartománygyűlés ezután egyhangúlag fogadta a sürgősséget, valamint az indítván érdemi jászét. Az utolsó osztrák hivatalos jelentés már csak két halottról tu A burgenlandi távirati iroda Bécsen a késő éjjeli órákban újabb kommünik adott ki, amelyben megállapítja, hogy köztársasági védőszövetséghez tartó emberek a vasúti állomástól visszajövénekszóval és gúnyolódó *kiabálások melett vonultak végig Somfalván, ahol Tsolxarmann vendéglőnél történt az összcsapás köztük és vendéglőben tartózkdók között. A vizsgálat szerint a vendégöből is és az utcáról is estek lövések s vendéglő falán kődobások nyomait i, láttak. Két haláleset, történt, ezenkiv könnyebben megsebesült Haring Józsi hatéves somfaival gyermek. (Folytatás az első oldalról) Estélyre menő prr mind as illatom Dr. M o r i s s o n szőrtelenitöt használják, illety * felesleges h*rszílokat eltünteti. Kapható minden pszloiban, drogériában és iUMsaertirban, — Ovbtum 2 pengi 40 fillér Csakis Dr. Moríceos-félét fogadjon el I fftraktári KOZMOCHEMIA R.-T. Budapest, vil., Dembinski utca 4/c. A Magar Nők Szentkorona Szövetségeni országos közgyűlése ■ ■■■——MM—ammm■ ■ ■ — Odescoichl Károlyné hercegné nagy beszéde a legitimizmusról A Magyar Nők Szentkorona Szövetségének országos rendes közgyűlése előkelő és szépszámú közönség jelenlétében, a feszült érdeklődés és őszinte lelkesedés jegyében folyt le. Apponyi Albertné grófné országos elnök nagy elismeréssel emlékezett meg az egy év alatt elért eredményekről s további munkára buzdította a szövetség tagjait. A hallgatóság lelkes tapssal fejezte ki szeretett elnöke iránt nagyrabecsülését. Utána Taszter Béla igazgató olvadta el érdekes történelmi visszapillantással bevezetett évi jelentését, amelyben ismertette a szervező munka előrehaladását úgy a fővárosban, mint a vidéken, ahol a Szövetségnek már szépen működő megyei központi szervezete van s több vidék, városban fogják rövid időn belül a megalakulást kimondani. Az ellenőrző és számvizsgáló bizottság jelenlését, valamint az 1927. évre előirányzott költségvetést a közgyétés helyeslőleg vette indomául. Az elenőrző és számvizsgáló bizottságba újra beválasztotta Balás Béla ny. főispánt, Jakabffy Elemér p. n. főtanácsod és Grüner Tivadar vezérgazgatót. A választmányt öt uj taggal egészítették ki. Az u.j tagok- Papp Józsefné, Földvára Emma, Borhozy Sándorné, Hónai Petra és Kllinger Mária. Végül a szövetség közszeretetben álló ügyv. elnöke. Odespalde* Károlyné hercegné tartotta meg záróbeszédét. Széles látókörre mutató alapos taggal fejtegette a Szövetség működésének szükségességét és jelentőségét. — Bevallom őszintén — mondotta —, hogy sokkal nagyobb eredményt szeretnék látni. Engem a heti teadélutánok, a kultúrcélutánok nem elégítenek ki. Én szeretném azt látni, hogy kis királyunk neve tömegeket tudjon megmozdítani. Tömegeket, amelyek életüket és vérüket képesek áldozni azért az eszméért, amit a kis király személye képvisel nagy Magyarországért és az ősi magyar alkotmányért Hogy ezek a tömegek eddig nem mozdultak meg, ennek szerintem két oka van. Az első okot egy gyűjtő fogalommal fogom megnevezni. Dofastizmus ez a szomorú háborús tapasztalatokra emlékeztető szó, amely erősebb minden warci fegyvernél, amely belsőleg gyöngít, a lelkek drótakadályait robbantja fel, aláaknázza az akaratot, a szívósságot, a kitartást. A detailiamus nálunk kétféleképpen jelentkezik. Az elsőt az ellenfél „álruhába“ öltöztetésének nevezem. Mindenki legitimistának mondja magát. „Az egész ország legitimista megoldást akar. Kár tehát ez irányban bármit is tenni. Bízzuk a dolgokat a jó szerencsére, és azokra, akik a„ halaimon vannak“ — mondják. A dosaitiamus másik ujja és szintén veszedelmes formája a kishitűség és a hiszékenység. Sokan vannak, akik felülnek mi üde® mende-mondának. A lapokba,a beharangozott erőszakos megoldásokat, regényes házasságok történetét, hozományba adott országrészek tündérmeséit, készpénznek veszik. És aztán lemondóan híresztelik, hogy itt már kár dolgozni, úgy is késő, jön a királyválasztás. Nem tudom melyik beállítás tévesebb, melyik a veszedelmesebb, de mind a kettő egyformán bűnös. Nem találok szavakat, amelyekkel eléggé ostorozni tudnám azokat a hamis beállításokat, melyek bizonyára jóhiszeműek, de nem kevésbbé hibásak. Az önbizalom hiánya, a romlatás nem kisebb baj, mint az elbizakodottság. Ezeket a tapasztalatokat leszűrhettük a világháború alatt, amikor mind a két túlzás a legvéresebben bosszulta meg magát. Én nyáron Létunitóban voltam és már nyilvánosan és személyesen is tanúskodtam és anuskodom ma is ennek jllentkezéséről. De tegyük fel, hogy így volna. Mert szegezi senkik írója a legitimisták ellen ezt a váat. Tudtommal a legitimisták nincsek abban a helyzetben, hogy kis királyunknak más környezetet teremthessenek. Intézzék ezt a vádat azokhoz, akiknek a hatalom a kezükben van, akik kellő előkészülés után hazahozhatják, mondjuk Gödöllőre, a kis királyt és akkor biztosítva lesz a magyar környezet, a magyar nevelés, az egész magyar nemzet színe előtt és szeme láttára. Adja Isten, hogy az országgyűlés meggondolja azt, hogy milyen tehermentesítése volna a magyar közéletnek, hogy ha a királykérdés tényleges bekapcsolása megtörténhetne azáltal, hogy rátér a legitimizmus útjára s be nem várva a király nagykorúságát, hazahozza a távol idegenből, magyar földre, magyar ég alá. És ezzel a mi legmesszibbtüfedő programunk is adva van. Kedves munkatársak! Mi nem évekre dolgozunk előre, itt nem érünk rá időt mulasztani és várni az idők elérkezésének teljességét. Nekünk minden igyekezetünk és minden gélünk az kell hogy legye®, hogy a han,gulatot úgy irányítsuk, hogy a kis király, a Jöhető, leggyorsabban Irtzatérdesken közilénk. Nekünk visz eszközünk -erre nincsen, mint a közhangulat befolyásolás®, a legerélyesebb és legzavósiabb propaganda. A mi sorainkban nem szabad kishitűeknek, nem szabad csüggedőknek, de nem is szabad olyanoknak semlenniük, akik csodát várnak. Deadjuk manapság már nem történnek. Minden eredményt csak szívós munkával és acél akarattal lehet elérni. A mi szövetségünknek olyannak kell lenni, mint egy legitimista hadseregnek, amely nem tűri a detailizmust. Olyannak, amely összetartásával, bátorságával és fegyelmezettségével megrémíti és sakkban tartja ellenfelét, mert nem elég a gyengéd gondolat, nem elég a könnycsepp, nem elég a teázás és még többet mondok, nem elég még az az iuta sem, amelyet királyunkért elmondunk. Az Isten is csak azon segít, aki önmagán segít. Az Isten kinyilatkoztatta az utat, de nekünk ezt az utat meg kell járnunk És ha gyengék és puhák vagyunk, akkor elbukunk, de elbukik velünk együtt a legitimizmus is. Szűnni nem akaró taps és éljenzés zugott fel a hercegné beszéde után. G. Módossy Ilona kedves szavai után, melyekkel a szövetség nevében köszönte meg az elnökség fáradhatatlan buzgalmát, a kis király éljenzésével ért véget a magas színvonalú közgyűlés, amelyen a következők voltak jelen Apponyi Albertné grófné elnök, Odescalchi Károlyné hercegné ügyv. elnök, Ugrón Gáborné, Szomjas Lajosné is Istvánffy Gyuláim alelnökök, Andrássy Gyuláné grófné, Batthyány Lajosné grófné, Zichy Jánosné grófné, Odeschschi Zoárdné hercegné, Apponyi Györgyné grófné, Kollnoky grófné, Kray Istvánné báróné, Balás Bélané, Szentkereszti Pálné báróné, Szterényi Sándorné báróné, Steffánits Istvánná, Zsilinszky Mihályné, Dirner Gusztávné, Fiaskó Istvánné, Reiner Irma, Baracs Marcelné, Pellegrini Albertné, G. Madossy Ilona, Radnay Árpádné, Hodossy Sándorné, BrázJánosné, Skuléthy Rezsőné, lovag Lypniewszky Györgyné, Szilágyi Istvánná, Gallé Dezsőné, Steinbarzer Alajosné, feöldi Dobit Antalné és még számos tagja a szövetségnek. A vármegyei szervezetek közül a szombathelyi szervezet képviseletében megjelent: Czirdky Józsefné grófné és Vaskó Istvánné, a győri szervezet képviseletében lovag Herbia Viktorné s franni Tódorné, a székesfehérvári szervezet képviseletében Károlyi Józsefné grófné és Tréfi Erzsébet, a zalaegerszegi szervezet képviseletében Péhri József apátplébános, a szegedi szervezet képviseletében Palloviem Alfonz Károlyné őrgrófné. Nagy Manőné, Simkó Elemérné dr.-né és Mayor Mária, a miskolci szervezet képviseletében Hoyos György grófné, a veszprémi szervezetet megbízásból Steffrvits István képviselte.