Nemzeti Ujság, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

2 .a­m­maammmNEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1927 február 1. ... *­■ , vetség soraiba­­nem a pártpolitika, nem a világnézet, hanem a bűnöket megtorló végzet tüzelj­, bele. Ez az igaz­ság. Ezt jó lesz m­egérteni, mert az úgynevezett „Burgenlandiak“ múltja van s az nem forradalmi vörös mú­lt, tradíciója van s az nem elvtársi tra­díció, vágyai, ideáljai, álmai vannak s azok nem a Deutsch elvtárs panamáik­tól terhes nehéz álmai. A sortűz gyű­lt­os volt, de az vesse az első követ, aki legyilkolta a múltat, lábbal taposta a tradíciót és megrontotta az álmokat. A képviselőház a jövő héten, a felsőház az azt követő héten kezdi meg az ér­­demleges munkát (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bod János pénzügyminiszter ma benyújtotta az országgyűlésen az adócsökkentő ja­­vaslatot, amelynek letárgyalása első dolga lesz a képviselőháznak. A javasla­tot a pénzügyi bizottság még ezen a hé­ten letárgyalja. A bizottságban a pénz­ügyminiszter és Őrffy Imre előadó ismer­teti a nemzetgyűlésen benyújtott javas­lattól csak lényegtelen, inkább stiláris változtatásokkal eltérő javaslatot és a képviselőház haladéktalanul hozzáfoghat a bizottság által letárgyalt javaslat tár­gyalásához. Tekintettel arra, hogy köz­isén ünnep van, a javaslat ezen a héten már aligha kerül a képviselőház elé, amelynek az alakulás formaságainak el­intézése után ezen a héten már nem lesz tennivalója. Ezért a képviselőhöz kedd után már csak a jövő héten tart ülést, a felsőház pedig m­ég a jövő héten sem ül össze. Mayer János a hódmezővásár­helyi mandátumot tartja meg Mayer János földmivelésügyi miniszter ma délelőtt fogadta Hódmezővásárhely mintegy hatvantagú küldöttségét, amelyet Soós kor­­mányfőtanácsos, polgármester vezetett. Soós polgármester hosszabb beszédben kérte a föld­­mivelésügyi minisztert, hogy a hódmezővásár­helyi mandátumot tartsa meg. A miniszter válaszában megköszönte Hód­­mezővásárhely város küldöttségének és Hód­mezővásárhely közönségének a szeretetét. Ki­jelentette, hogy a mandátumok megtartásának dolgában eljáró bizottság még nem döntött s a miniszterelnöktől függ, hogy melyik mandá­tumot fogja megtartani. A küldöttség tagjai közül Soós Károly pol­gármester, Goluarsich Antal egyetemi tanár, és Molnár István gazdaegyesü­leti elnök Reichten István gróf miniszterelnököt is felkeresték, akinek szintén előadták Hódmezővásárhelynek azt az óhaját, hogy a földmivelésü­gyi minisz­ter a város mandátumát tartsa meg. A mi­niszterelnök azt válaszolta a küldöttségnek, hogy az ő óhaja is találkozik Hódmezővásár­hely kérésével. Lovaglás Í­gy Pakots kettős mandátuma miatt Pakots József kettős mandátuma ügyében ma újabb fordulatról számolhatunk be. A demo­krata párt képviselői csoportja, mint megír­tuk, olyan feltételekhez kötötte a Gál Jenő ja­vára való lemondást, hogy azt, mint előre lát­ható volt, sem Pakots, sem Gál nem fogadhat­­ták el. A pártvezetőség erre felszólította Pa­kot­so-t, hogy a déli kerületi mandátumáról mondjon le, amit Pakots nem volt hajlandó tudomásul venni. A kettős mandátum ügyének ez a része tehát még mindig megoldatlan, köz­ijén azonban az érdekelt felek, Hajdú Marcell és Pakots József — lovagiak­útra terelték az ü igyet. Hajdú Marcell azzal vádolja Pakots Józsefet, hogy megszegte szavát, viszont Pa­kots azt állítja Hajdúról, hogy nem mond iga­zat. Az igazmondás kétségének eldöntésére Hajdú Marcell provokáltatta Pakots Józsefet, aki szintén megnevezte segédeit. A két fél se­gédei ma este ültek össze, döntésre azonban nem tudták vinni az ügyet és így a tárgyalást holnap folytatják. Hajdú Marcell segédei hír szerint becsületbírósági döntéshez ragaszkod­nak, amibe Pakots segédei nem hajlandók bele­menni. A demokrata párt mindezek ellenére ragaszkodik ahoz a határozatához, amelynek értelmében Pakotsnak le kell mondani a déli kerületi mandátumáról. Ha Pakots végül mégsem respektálná a határozatot és a budai mandátumáról való lemondással Gál Jenőnek juttatná mandátumát, akkor a párt hír szerint kizárási mozgalmat indít ellene. nyagánjelentései megállapítják, hogy a szo­ciáldemokratáknál nem volt fegyver és hogy az ő részükről egyáltalán semmi sem történt. Ennek bizonysága az is, hogy például teljesen épen maradtak annak a korcsmának ablakai, ahonnan a lövések eredtek. Ugyanennek a lapnak egy másik jelentése szerint a súlyosan sebesültek között két frontharcos is van. Ezek, úgy látszik, akkor sebesültek meg, amikor a pályaudvaron ösz­­szetű­ztek a szocialistákkal. A keresztényszocialista Neues Mon­ta­gsblatt a­zt írja, hogy az össze­tűzés Lépes­falvárn tör­tént, a magyar határ előtti utolsó vasútállo­máson­ A lap jelentése szerint Nagymarton­­ban a frontharcosok gyűlést tartottak, ame­lyen a lépesfalvai helyi csoport tagjai is résztvettek. Amikor ezek a vonattak megér­keztek, a lépesfalvai pályaudvaron a köztár­sasági védőszövetség tagjai fogadták őket nagyobb számban. Előbb élénk szóváltás tá­madt, majd a pályaudvarral szemközt levő vendéglőből több lövés — állítólag harminc — dördült el. Az incidensek lefolyására vonatkozó hí­rek zavarosak és összefüggéstelenek, úgy hogy az esetről még nem lehet ítéletet alkotni. A lapok jelentése szerint a lövöldözések után a frontharcosok elmenekültek. Negyven letartóztatás A borzalmas eseménynek természetesen ha­marosan hire ment a környéken és a közeli falvakból, Mattersburgból, Wienerneustadtból nyomban orvosok és a közigazgatás közegei siettek a helyiszínre. Kivonult a csendőrség is, a gyilkos frontharcosok azonban ekkorra már elmenekültek. Mialatt a mentők bekötözték a sebesülteket, a csendőrség megkezdte a kihall­gatásokat, és negyven embert letartóztatott. Valószínű azonban, hogy a tettesek nincsenek ezek között. A sekattendorfi csendőrség azon­nal táviratilag értesítette a környező falvak csendőrségét a véres harcról és így már az esti órákban megindult a hajsza az elmenekült frontharcosok után. A frontharcosok nem lépték át a magyar kőtárt A bécsi hétfői újságok részletesen foglalkoz­nak a burgenlandi véres összeütközéssel és a Morgen többek között azt írja, hogy a gyilkos frontharcosok közül többen átmenekültek ma­gyar területre. A Nemzeti Újság munkatársa érdeklődött a soproni államrendőrségi­él, ahol azt a választ kapta, hogy ezek a hírek egyál­talában nem felelnek meg a valóságnak, sem a közigazgatási hatóságok, sem a magyar csendőrség nem tudnak arról, hogy Burgen­­landból frontharcosok léptek volna át magyar területre, már­pedig ez nem történhetett volna meg anélkül, hogy erről az illetékes ha­tóságok tudomást ne szereztek volna. A soproni államrendőrség vezetője egyébként hétfőn dél­előtt­­érintkezésbe lépett, a határmenti csendőr­­örs-parancsnokságokkal, akiktől azt az értesí­tést kapta, hogy hétfőn délelőtt tíz óráig jogo­sulatlan határátlépésről egyik csendőrömhöz sem érkezett be­jelentés. Az osztrák hivatalos jelentés Bécs, január 11. A nyugatm­­agyarországi tartományi kormány hivatalosan a következőket jelenti: A som­falvai incidens ügyében még az éj­szaka folyamán megindított, vizsgálat alapján megállapítható, hogy a­ tényállás a következő: Január 30-án délután Somfaivá® (nagymar­ton­i kerület) a frontharcosok egyesületé­be, a köztársasági védőszövetség gyűlést akart tar­tani, de a hatóságnál csupán az első gyűlést, jelentették be. A frontharcosok gyűlésének­­színhelye a Tscharmann-vendéglő volt, a köz­­társasági védőszövetségé a M­oser-vendéglő. A köztársasági védőszövetség tagjai zárt menet­ben vonulta­k át a vendéglőből a lépcefalvak somfaival pályaudvar irányába. A pályaudvarhoz való felvonulás célja az volt, hogy megakadályozzák a frontharcosok újabb csoportjának Somfalvára­ való bejutását, miután megtudták, hogy a legközelebbi bécsi vonattal újabb frontharcosok érkeznek, köztük Bill ezredes. A köztársasági védőszövetség el­zárta a pályaudvart és nem akarta kiengedni a pályaudvarról a frontharcosokat- Útközben néhány lövést hallottak a helységből. A lövé­sek, mint később megtudták, a Tscharmann­­vendéglőből eredtek és két embert — Ezmarice Mátyást Kelén patakéról és Groessing 7 éves iskolásgyereket Somfalváról — halálra sebez­ték. Ezidei szerint még nem lehet határozottan megáll­apí­tani, hogy hogyan történt ez az eset A vizsgálat tovább folyik. A bécsi szocialisták „magyar üzelmekre” vezetik vissza a véres összeütközést Bécs, január 31. Az alsóausztriai tartománygyű­lésen Ofen,­baeck és Holmer szociáldempokrata képviselők sürgősségi indítványt terjesztettek elő a teg­napi somfalvás incidensek m­iatt. Az indít­ványban a tegnapi eseményeket magyar érzel­­mekre vezetik vissza és fölszólítják a tartomá­nyi kormányt, hasson oda a szövetségi kor­mánynál, hogy először is vessenek véget ezek­nek az üzelmek­nek, amelyek Nyugat-magy­a­r­­ország békés lakosságát — azt a lakosságot, amely egyszer már áldozata lett a magyar felkelők letöréseinek — rendkívül nyugtala­nítják, másodszor, hogy tegyék meg a szövet­ségi kormánnyal egyetértésben a szükséges in­tézkedéseket. Pechal nagynémet képviselő hozzájárult az indítványhoz, de az interpelláló képviselőkkel ellentétben kijelentette, hogy­ a felelősséget az incidensek miatt az ő tudomása szerint nem lehet az osztrák frontharcosok nyakába varrni, mert nyilván­való, hogy „magyaromokról" van szó-Bar­esek dr. tartományi főnök pártja, és a tartományi kormány nevében kijelentette, hogy elítéli az ilyen gonosz üzelmeket. A sürgősségi indítványokhoz hozzájárni. Mindent meg fog tenni, hogy a tartományi gyűlés határozat a lehető legsürgősebben tudomására adja a szövetségi kormánynak. A tartomány­gyűlés ezután egyhangúlag­­ fogadta a sürgősséget, valamint az indítván érdemi jászét. Az utolsó osztrák hivatalos jelen­tés már csak két halottról tu A burgenlandi távirati iroda Bécsen a késő éjjeli órákban újabb komm­ünik­ adott ki, amelyben megállapítja, hogy köztársasági védőszövetséghez tartó emberek a vasúti állomástól visszajöv­énekszóval és gúnyolódó *kiabálások me­­lett vonultak végig Somfalván, ahol Tsolxarmann vendéglőnél történt az össz­­csapás köztük és vendéglőben tartózk­dók között. A vizsgálat szerint a vendé­göből is és az utcáról is estek lövések s vendéglő falán kődobások nyomait i­, láttak. Két haláleset, történt, ezenkiv könnyebben megsebesült Haring Józs­i hatéves somfaival gyermek. (Folytatás az első oldalról) Estélyre menő prr mind as illatom Dr. M o r i s s o n szőrtelenitöt használják, illety * felesleges h*rszílokat eltünteti. Kapható minden pszloiban, drogériában és iUMsaertirban, — Ovbtum 2 peng­i 40 fillér Csakis Dr. Moríceos-félét fogadjon el I fftraktári KOZMOCHEMIA R.-T. Budapest, vil., Dembinski­ utca 4/c. A Magar Nők Szentkorona Szövetségeni országos közgyűlése ■ ■■■——MM­—ammm■ ■ ■ —­ Odescoichl Károlyné hercegné nagy beszéde a legitimizmusról A Magyar Nők Szentkorona Szövetsé­gének országos rendes közgyűlése elő­kelő és szépszámú közönség jelenlétében, a feszült érdeklődés és őszinte lelkesedés jegyében folyt le. Apponyi­ Albertné grófné országos elnök nagy elismeréssel emlékezett meg az egy év alatt elért eredményekről s további munkára buz­dította a szövetség tagjait. A hallgató­ság lelkes tapssal fejezte ki szeretett el­­nöke iránt nagyrabecsülését. Utána Taszter Béla igazgató olvadta el érdekes történelmi visszapillantással bevezetett évi jelentését, amelyben ismertette a szervező munka előrehaladását úgy a fő­városban, mint a vidéken, ahol a Szövet­ségnek már­­ szépen működő megyei köz­ponti szervezete van s több vidék­, város­ban fogják rövid időn belül a me­galaku­­lást kimondani. Az ellenőrző és számvizsgáló bizottság jelenlését, valamint az 1927. évre elő­irányzott költségvetést a közgyét­és he­­lyeslőleg vette indomául. Az elenőrző és számvizsgáló bizottságba újra bevá­lasztotta Balás Béla ny. főispánt, Ja­­kabffy Elemér p. n. főtanácsod és Grü­ner Tivadar vezér­gazga­tót. A választmányt öt uj taggal egészítet­ték ki. Az u.j tagok- Papp Józsefné, Föld­vára Emma, Borhozy Sándor­né, Hónai Petra és Kllinger Mária. Végül a szövetség közszeretetben álló ügyv. elnöke. Odespald­e* Károly­né her­cegné tartotta meg záróbeszédét. Széles látókörre mutató alapos t­aggal fejtegette a Szövetség működéséne­k szükségességét és jelentőségét. — Bevallom őszintén — mondotta —, hogy sokkal nagyobb eredményt szeret­nék látni. Engem a heti teadélutánok, a kultúrcélutánok nem­ elégítenek ki. Én szeretném azt látni, hogy kis királyunk neve tömegeket tudjon megmozdítani. Tömegeket, amelyek életüket és vérüket képesek áldozni azért az eszméért, amit a kis király személye képvisel nagy­ Ma­gyarországért és az ősi magyar alkotmá­nyért Hogy ezek a tömegek eddig nem mozdultak meg, ennek szerintem két oka van. Az első okot egy gyűjtő fogalommal fogom megnevezni. Dofastizmus ez a szo­morú háborús tapasztalatokra emlékez­tető szó, amely erősebb minden warci fegyvernél, amely belsőleg gyöngít, a lelkek drótakadályait robbantja fel, alá­aknázza az akaratot, a szívósságot, a ki­tartást. A detailiamus nálunk kétfélekép­pen jelentkezik. Az elsőt az ellenfél „álru­hába“ öltöztetésének nevezem. Mindenki legitimistának mondja magát. „Az egész ország legitimista­ megoldást akar. Kár tehát ez irányban bármit is tenni. Bízzuk a dolgokat a jó szerencsére, és azokra, akik a„ halaimon vannak“ — mondják. A dosa­itiamus másik ujja és szintén ve­szedelmes formája a kishitűség és a hi­székenység. Sokan vannak, akik felülnek mi üde® mende-mondának. A lapokba,a beharangozott erőszakos megoldásokat, regényes házasságok történetét, hozo­mányba adott országrészek tündérmeséit, készpénznek veszik. És aztán lemondóan híresztelik, hogy itt már kár dolgozni, úgy is késő, jön a királyválasztás. Nem tudom melyik beállítás tévesebb, melyik a veszedelmesebb, de mind a kettő egyfor­mán bűnös. Nem találok szavakat, ame­lyekkel eléggé ostorozni tudnám azokat a hamis beállításokat, melyek bizonyára jó­­hiszeműek, de­ nem kevésbbé hibásak. Az önbizalom hiánya, a romlatás nem kisebb baj, mint az elbizakodottság. Ezeket a ta­pasztalatokat leszűrhettük a világháború alatt, amikor mind a két túlzás a legvé­resebben bosszulta meg magát. Én nyáron Lét­­un­it­­óban voltam és már nyilvánosan és személyesen is tanúskodtam és anus­­kodom ma is ennek jllentke­zé­séről. De te­gyük fel, hogy így volna. Mert szegezi s­enkik írója a legitimisták ellen ezt a v­áat. Tudtommal a legitimisták ni­ncsek abban a helyzetben, hogy kis királyunk­nak más környezetet teremthessenek. In­tézzék ezt a vádat azokhoz, akiknek a ha­talom a kezükben van, akik kellő elők­é­szü­lés után hazahozhatják, mondjuk Gö­döllőre, a kis királyt és akkor biztosítva lesz a magyar környezet, a magyar neve­lés, az egész magyar nemzet színe előtt és szeme láttára. Adja Isten, hogy az or­szággyűlés meggondolja azt, hogy­ milyen tehermentesítése volna a magyar közélet­nek, hogy ha a királykérdés tényleges be­kapcsolása megtörténhetne azáltal, hogy rátér a legitimizmus útjára s b­e nem­ várva a király nagykorúságát, hazahozza a távol idegenből, magyar földre, magyar ég alá. És ezzel a mi legmesszibbtüfed­ő programunk is adva van. Kedves munka­társak! Mi nem évekre dolgozunk előre, itt nem érünk rá időt mulasztani és várni az idők elérkezésének teljességét. Nekünk minden igyekezetünk és minden gélünk az kell hogy legye®, hogy a han­,­gulatot úgy irányítsuk, hogy a kis király, a Jöhető, leggyorsabban Irtzatérdesken közi­­lénk. Nekünk visz eszközünk -erre nin­csen, mint a közhangulat befolyásolás®, a legerélyesebb és leg­zavósiabb propa­­­ganda. A mi sorainkban nem szabad kis­­hitűeknek, nem szabad csü­ggedőknek, de nem is szabad olyanoknak s­em­­lenniük, akik csodát várnak. Deadju­k manapság­ már nem történnek. Minden eredményt csak szívós munkával és acél akarattal lehet elérni. A mi szövetségünknek olyan­nak kell lenni, mint egy legitimista had­seregnek, amely nem tűri a­ detail­izmust. Olyannak, amely összetartásával, bátor­ságával és fegyelmezettségével megrémíti és sakkban tartja ellenfelét, mert nem elég a gyengéd gondolat, nem elég a könnycsepp, nem elég a teázás és még többet mondok, nem elég még az az iuta sem, amelyet királyunkért elmondunk. Az Isten is csak azon segít, aki önmagán segít. Az Isten kinyilatkoztatta az utat, de nekünk ezt az utat meg kell járnunk­ És ha gyengék és­ puhák vagyunk, akkor elbukunk, de elbukik velünk együtt a le­gitimizmus is. Szűnni nem akaró taps és éljenzés zu­­­gott fel a hercegné beszéde után. G. Módossy Ilona kedves szavai után, me­lyekkel a szövetség nevében köszönte meg az elnökség fáradhatatlan buzgal­mát, a kis király éljenzésével ért véget a magas színvonalú közgyűlés, amelyen a következők voltak jelen Apponyi Albertné grófné elnök, Odes­­­calch­i Károlyné hercegné ügyv. elnök, Ugrón Gáborné, Szomjas Lajosné is Istvánffy Gyuláim alelnökök, Andrássy Gyuláné grófné, Batthyány Lajosné grófné, Zichy János­né grófné, Odesch­schi Zoárdné hercegné, Apponyi Györgyné grófné, Kollnoky grófné, Kray Istvánné báróné, Balás Béla­né, Szentkereszti Pál­­­né báróné, Szterényi Sándorné báróné, Ste­ffánits Istvánná, Zsilinszky Mihályné, Dirner Gusztávné, Fiaskó Istvánné, Rei­ner Irma, Baracs Marcelné, Pellegrini Albertné, G. Madossy Ilona, Radnay Ár­pád­né, Hodossy Sándor­né, Bráz­­Jánosné, Skuléthy Rezsőné, lovag Lypniewszky Györgyné, Szilágyi Istvánná, Gallé De­­zsőné, Steinbarzer Alajosné, feöldi Dobit Antalné és még számos tagja a szövet­ségnek. A vármegyei szervezetek közül a szombathelyi szervezet képviseletében megjelent: Czirdky Józsefné grófné és Vaskó Istvánné, a győri szervezet képvi­seletében lovag Herbia Viktorné s franni Tódorné, a székesfehérvári szervezet kép­visel­etében Károlyi Józsefné grófné és Tréfi Erzsébet, a zalaegerszegi szervezet képviseletében Péhri József apátplébá­­nos, a szegedi szervezet képviseletében Palloviem­­ Alfonz Károlyné őrgrófné. Nagy­ Ma­nőné, Simkó Elem­érné dr.-né és Mayor Mária, a miskolci szervezet kép­­viseletében Hoyos György grófné, a veszprémi szervezetet megbízásból Stef­­fr­vits István képviselte.

Next