Nemzeti Ujság, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

l»rk*uM(íf )■ ^Is.. EISMsetást­ári ““t6VlH,oSlídB“dlŐ' Bu ^’BHi Eyy hóra 4 pangd; *300-65.Vickkladd’ IrwYk 9 WSLdi JÉl ÍííJIíÉ mm3 ülLdá ffH Ellj Eh 1 B» iA 80 dili'.­vatalok: Vili. ker., Ej ’S15|JhB IW’ilEl SSS tgsWi BSw fi B8W tHLJH • z á­ra ára 16 Ml. lÍ6k0í*Táté1’ k*»’ íí' S3 $ E fjg§ Mjjsjf 'S Ks | | lm tér’ v«(á">aP 3i Tel.I 121-41,1.Oreráfi. ■ sjj W> MM JbhSÍ 0 Wteí wíM wM ÜVjfj' háx-n. 18, Tel., 123-65. SS f ÍM Mm V BCT M S Mf K WK M 1 ' TM II. Batthyány-sír 6, wj fl­TX­,.lg|r|l| Maok JMM1—EbBIL JBK T­fgi|. ..liy­­WM ■ SiilimiLAB» teres dijereben Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ /Himnokatán: TÚRI BÉLA . i II i mmm Ilii Ibiméi tm iÄBagSMt'iM»? ? il Imii MURI • 11 ■ ■—snn^M limai ■ , ,,, , , , ................................. ■■■ ....^ ..................... ..—­ IX. évfolyam 146. s­zám » Pell/eJc ♦ pest, 1927 julius 1 BBagawumArciiM ......................... MAI CIKKEINK: Magyarország az egyetlen állam, ahol már helytállították a kereskedelem szabadságát Daudet helyett letartóztatták Pujot szer­kesztőt Csökken a kényszeregyezségek és a cső­dök száma Augusztusban ér véget a leszerelési konferencia Román vélemény a Daily Mail cikkéről A főváros arany toll­at küld Rothemere lordnak XI. Pius pápa Szent Péter sírjánál Derer tót szocialista magyarellenes be­széde a parlamentben Nagyszabású úszó- és birkózóversenyt rendez a MAC Gratz Gusztáv előadást tartott Stock­holmban a magyar kereskedelemről A gazda gondjai az aratás idején Beöthy László átveszi a Belvárosi Szín­házat Négy magyar győzelem a kecskeméti sakktornán Cochet legyőzte Tildent Wimbledonban Az ifjúsági atléták legjobbjainak klasz­­szikus találkozója A Csehországba szökött ál-orvost kiadták és az üg­yészség letartóztatta Tizenhárommilliárd a határmegállapító bizottság fu­varköltsége Balla Irma! Július (vers) Endrődi Béla: Arany trombita­­ Kilián Zoltán: A bolognai akác Cselekedjék a közönség! ee T­­ T-Tsrr­'i Tn 1­n­n­itttttt 1 A szökevények nyomorúságos hada már megint Magyar­­ország ellen agitál Párisban, ahol a je­lentések szerint újabb előadást tartott háborús szerepünkről s a háború utáni időről a forradalom nevezetes Osram bácsija, a forradalmi külügyi politiká­nak ez a groteszk és kétbalkezes Paprika Jancsija. De alig érdeklik a magyar köz­véleményt az efajta emigráns próbálko­zások, a külföld közvéleményét még ke­vésbé. A karaván halad és nem törődik a nyomába vakkanó hangzavarral, különö­sen nem akkor, ha olyanok részéről tör­ténik, akiknek működését annak idején még a saját táborukban is köznevetség s enyhe szánakozás kísérte. De mit szóljon a magyar közvélemény ahhoz, hogy a Ká­rolyi-forradalom aktív résztvevői nem­csak Párisban emelnek szót, hanem Deb­recenben is, ahol a liberális sajtó kikül­döttjeit vezérlik ki nyilvánvalóan abból a célból, hogy megmutassák nekik a de­mokratikus szélső­baloldal hatalmi vá­­gyainak hiú délibábját. Csodálatos, hogy a régi verklit újra meg újra megszóll­­tatják és kicsiny körüknek elfogult sor­saiban még ma is az országos népszerű­ség melegét képzelik bele, g­iffogó régi frázisokat mondanék el, mintha a horto­­- .ur" ... -még mindig ecet égne a lám,a m­i magyar­ség fainak Tiszán imá­n és Tiszán tv: még mindig elég volna a lem­etet szidni a szalu­­ágról sza­valni, hogy bevegye a jó­ bolonditás maszlagát. A jó urak azonban csalódnak Debrecenben és Párisban egyaránt, a kül­föld már nem hisz nekik, a magyar nép pedig nem hallgat rájuk. Byrd ma este elérte Franciaországod de eltévedt . (Tudósítás az 5-ik oldalon) ..* ’ ------------------— --1 ■»» Féktelenül tobzódik a választási terror Erdélyben Elkobozták a magyar párt plakátait Goldis volt kultuszminisztert őrizet alá helyezték Kolozsvár, junius 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A­­román­ok választási harca, amely teljes joggal nevezhető a magyar kisebbségek elleni terrornak, ijesztő mértékben széle­sedik tovább s egyre több és több atroci­tásban nyilvánul meg. A Nemzeti Újság már napokkal ezelőtt elsőnek emlékezett meg a lehetetlen és durva választási harc­ról, amely a magyar kisebbségek minden tiltakozása ellenére is sulyosodik s en­nek következtében a magyar párt vezető­ségéhez egymásután érkeznek a jelenté­sek a kisebbségi blokk ellen folytatott választási erőszakosságokról. A választási erőszakosságok élei külö­nösen a magyar papok ellen irányadnak s a sziguranca egymás után idézi maga elé őket, hogy e zaklatással elriassza őket a magyar párt érdekében kifejtett vá­lasztási propagandától. Tovább folytat­ják azt a taktikát is, hogy a székely választópolgárokat egymásután hívják be hadgyakorlatra , j­­avulásokét pedig feloszlatják, vagy a gyű­lések tarthatá­­sára beadott kérvényedet elamerikázzák. Rikító példája volt enek az elameriká­­zásnak az aradi prefektus eljárása, aki azon indokolással hogy egy „tolvonás­­nyi ereje sincsen, olyan fáradt“, a gyű­lés engedélyezését több magyar kisebb­ségi képviselőjelölt erélyes tiltakozása ellenére is folytonosan halasztgatta. A magyar párt kolozsvári központjá­ban pedig szigorú felsőbb utasításra de­tektívek jelentek meg és a párt valamen­­nyi választási plakátját elkobozták, noha a pártvezetőség a plakátok terjesztésénél betartotta az előírt formákat, sőt a pla­kát szövegét előzetesen is bemutatta a hatóságoknak. Jelentések érkeztek arról is, hogy a magyar választópolgárok nem tudnak hozzájutni választó igazolványuk­hoz. A román választási terror egyébként már annyira fokozódott, hogy a saját napilapjaik tárnak föl lehetetlenebbnél lehetetlenebb „eseteket“. Ezek az esetek aztán a legdrasztikusabb és legemberte­­leneb­b formában jelentkeznek. A válasz­tási harcok már odáig fajultak, hogy több városban és faluban a liberális párti „botosok” békés, védtelen polgárokat, asszonyokat és gyermekeidet támadtak meg és véresre verték őket." Ezek után természetesen nagyon is illu­­zórikus Duca belügy­miniszter kijelentése — amelyet az újságírók előtt tett —, hogy minden olyan akciót meg fog hiúsítani, A.wség e *?a!bad*ágot veszé­lyeztetné". Hogy ez­ a kijelentés mennyire ír?... és megbízható, azt legjobban mutatja az a legutóbbi jelentés, amely szerint G­ol­­dis­v­it kultuszminisztert lakásán őrizet alá helyezték. Godisnak felsőbb pa­rancsra nem szabad lakását elhagynia. A volt minisztert detektívekkel figyelte­tik, sőt megtiltották, hogy bárki is érint- Icezzék vele. Miclea Xevér volt képviselő­je, aki be akart menni Goldis lakására, az egyik detektív revolvert szegzett. summáim hűlügi miniszter hitvallása a lettopolifika mellett A svéd király is megjelent stresemann előadásán Oslo, (Kriszti­ánia) jun. 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Stre­­seman dr. birodalmi külügyminiszter csüörtök délelőtt tartotta az oslói egye­tem dísztermében előadását abból az al­­kaomból, hogy­ az idei Nobel-díjat meg­kapta. A borús idő ellenére hatalmas em­­bertömeg gyűlt össze az egyetem előtt. A dísztermet, amely Oslo legnagyobb­­ termei közé tartozik, előkelő közönség töltötte meg. Jelen voltak a német követ, a német követség egész személyzete, a storthing elnöke, a miniszterelnök, a kor­mány és a storthing tagjai, a diplomá­ciai testület számos képviselője, Oslo város tanácsának tagj­ai, valamint a mű­vészi, tudományos és gazdasági élet kép­viselői. Két óra után megjelent a király a­ te­remben és szívélyesen üdvözölte Strese­­mann dr.-t. Ezután Stang tanár, egye­temi rektor, a Nobel-bizottság elnöke tartott, rövid beszédet és örömét fejezte ki afelett, hogy Stresemann dr.-t üdvö­zölheti, majd Stresemann dr. lépett az előadói emelvényre, hogy előadását meg­tartsa. Beszédének során a német külpolitika körül az utóbbi években vívott küzdelem vázolása után ismertette a mai Német­ország felfogását. Hangsúlyozta, hogy a német közeledési és békepolitika a német népi élek kívánságából fakadt. A birodalmi gyűlés legutóbbi tárgya­lásai bebizonyították, hogy a német nép túlnyomó többsége egyöntetűen kívánja a békét és a megértést. Végül Locamot említette a szónok és mindenekelőtt té­vesnek minősítette azt a felfogást, amely szerint Németország a locamoi politikát csak a Németország számára való hasz­nosság szempontjából nézi. Loearno — mondotta Stresemann dr. — ennél többet jelent. Loearno biztosítja a Rajna mellett az állandó békét, a két nagy szomszédos nemzet ünnepélyesen lemondott minden erőszak alkalmazásáról. A locarnoi poli­tika nem egyeztethető össze a gyűlölet, az erőszak és az elnyomás politikájával. Lovarno a megértés, a szabad akarat és a jobb jövőbe vetett hit politikája. Stresemann dr. beszédét nagy lelkese­déssel fogadta a közönség. Stang tanár, mint a Nobel-bizottság elnöke, köszöne­tét fejezte ki a szónoknak és a király személyesen tolmácsolta . Szerencsek­ívá­­natait. Az egyetem előtt várakozó tömeg lelkesen megéljenezte a német birodalmi külügyminiszt­ert. Lapunk mai száma 16 fillér Budapest fürdői Irta: Rakovszky Iván Van a svédeknek egy igen nevezetes geográfusa, Rudolf Kielsén, aki azonban a geográfia mellett az állambölcselet tudo­mányát is műveli, s aki éppen eze­n a té­ren aratta legjelentősebb világsikereit. „Az állam, mint életforma” című mun­kája világ nevezetességre tett szert, a benne kifejtett alapigazságok pedig az államtudom­ány értékes közkincsei lettek. Ez a Kjellén említett munkájában új fogalmat állít fel: az autarchia fogalmát, értvén ez alatt olyan országot, melyben a nép összes lényeges szükségleteit a saját ország segítő forrásai fedezni tud­ják. Tehát röviden kifejezve: az autar­chia olyan ország, melyben a gazdagom­ ön­kielégü­lés lehetőségei adva vannak. A gazdasági élet ilyen kikerekített mi­voltának előnyei szembeszökőik. Az ilyen állam kereskedelmi és pénzügyi mérlege kedvezően alakul, mert lényeges szükség-­­ letek kielégítése végett nem megy pénz., si külföldre, míg ezzel szemben olyan állam,­­! f) mely nem autarchia, állandó küzdelemben­ él, hogy kellő exporttal ellensúlyozzál­ azt a kiadást, amit a külföldről fedezett* szükségletek kielégítése okoz. A régi Magyarország tipikus ilyen autarchia volt. Ami kincset a hegy háta és belseje hord, ami gazdagság a róna silkjá­n terem, a­mi erő a televények mé­lyén rejlik, a­mi kincset folyóvizek és a tenger árja rejt, azt mind megtaláltuk a régi Magyar­országon, amely valóban népének minden szükségletét saját ter­mészetes forrásaiból el tudta látni. El tudta látni azzal is, amire mai gyü­lekezetünk elsősorban gondol, — fürdő­vel, gyógyító vízzel, üdülőtelepekkel. Ennek ellenében a mai Magyarország neon lutarchia többé. Erdeink, bányáink, ipari vidékeink majdnem egészen elvesz­tek, s velük veszett el fürdőtelepeink 80 százaléka is. Az az ország, amelyik — ha erre berendezkedett volna—,játszva el­­láthatta volna az ország minden lakosát fürdővel, gyógyvízzel és üdítő levegővel -'elygijr^­n­.A Cik­ik tud« minden gyógyulói?ra. szőrűm lak-v­­al?ak a legprim­ití rebb ig­­ vek melli 1»­,fürdőzést biztosítani. Az az orsóig, amelyik háború előtt igen csekély fuzán­­sággal, idecsábithatta volna a­ külföldiek százezreit, most alig-alig rendelkezik egy­két olyan, hegyes, .­melyet az Isten or­szág-világ találkozóhelyéül teremtett. A mai generációra ezen a téren kétféle feladat várakozik: 1. Helyreállítani az autarchikus állapo­tot a gyógyfürdők terén, hogy t. i. az ország egész fürdőszükségletét az ország maga lássa el. 2. Mivel olyan államban élünk, mely nem autarchia, melynek háztartásában tehát a kivitel nagy jelentőséggel bír, fürdőügyünket is be kell állítani finan­ciális mérlegünk megjavításának szolgá­latába. Foglalkozzunk elsősorban az előbb em­lített feladattal. Azt mondottuk, hogy helyre kell állí­tani az autarchikus állapotot fürdő­­ügyünk terén. Erre a célkitűzésre joggal­­válaszolhatja valaki, hogy az autarchia fogalma geográfiai feltételeken nyugszik, ezeken pedig változtatni csak határaink megváltoztatásával lehet. _Ez az ellenvetés az autarchia tényezőinek általános vizsgálatánál absolute logikus ugyan, de mint mindenütt, itt is van­nak kivételek és a mi ügyünk — a fürdő­ügy — épen ilyen kivétel. A trianoni békeszerződéssel csak az a tény ment ve­szendőbe, hogy az ország minden gyó­gyulást kereső lakosát számtalan für­dőinkben kényelmesen­ elhelyezhettük. De csak a helyzet szűnt meg, de a lehetős­ég megmaradt. Vizek maradtak és Istenáldotta forrá­sok bugyognak a kis magyar területen is. Csak az szűk, ami hozzájuk épült, csak si­keret ki nem elégítő, amiben felhaszná­lásuk adva van. Ha mindezen változta­tunk — pedig kotorni változtatni rajta — magyar emberi hetyi, nem kell külföldi fürdőre mennie. És akkor teljesítve az első cél: Csonkamagyarország fürdőügyi szempontból ismét maga fogja tudni el­látni népei szükségletét. De van másik ellenvetés is, amelyet fej­tegetéseimmel szemben joggal fel lehet hozni. Mikor a régi Magyarország el tudta volna látni a lakosság fürdőszük­ségletét, akkor is külföldi fürdőkre utaz­tak legtehetősebb polgáraink. Hogyan akarjuk tehát gyógy­tényezőink megcsap­pant száma mellett itt tartani őket! A felelet egyszerű: helyes fü­rdőpolitiká­va­l. Azelőtt megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy ne csináljunk fürd­ő­­politikát. Sőt még azt is, pedig ez még rosszabb, hogy csináljunk ugyan fürdő­­politikát, de rosszat. Megengedhettük

Next