Nemzeti Ujság, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

2 magunknak, mert volt fürdőhelyünk bő­ven. Keveset törődtünk vele. ..ha egyik­­nek-másiknak rosszul ment a Gora, mert virágzott helyette másik. Nem bántuk,­ha a közönség itt, vagy amott ne­m­ is ta­lálta meg a kényelmét. Mehetett helyette másképen, mert nem csináltunk fürdőpo­­litikát, illetve, ha csináltunk, rosszat csinál­tűnik, uralkodott az anarchia egész fürdőü­gyünk terén és . . . ment a magyar gyógyulni, vagy nyaralni külföldre. Most kevés a­ fürdőnk és most nem lehet tékozolni avval, amink megma­radt. Most nem állhat meg­ minden a régiben, mert csak erőnket­­ megfeszítve tudjuk a mindennapi szükségleteket is kielégíteni. Most kell­ fürdőpolitikát csi­nálni és pedig jót . . . nagyon jót — , akkor majd itthon is megtalálja a ma­gyar közönség mindazt, ami eddig kül­földre csábította.­­A magyarnak mindig az volt a termé­szete, hogy akkor szedte össze az erejét, mikor baj volt. Ha jól ment a dolga, könnyelmü­sködött. Sok fürdőnk vo­lt könnyelmüsködtünk. Most kevés van, hát szedjük össze az erőnket. Most baj van, mert minden garasért kár, ami külföldre megy és nagy szó minden fillér, ami kül­földről bejön, most álljunk ki magyaros erővel a gátra és mutassuk meg, hogy mit tudunk. Mennyi virtus volna benne, oda kiál­tani a külföldnek. Elvettétek fürdőink kilenctized részét, de mi abból a kérés­ből, ami megmaradt, többet, nagyobbat és értékesebbet csináltunk, mint amit el­vesztettünk. Helyreállítottam nemzetgaz­daságom kárát és ti isszátok meg a levet, mert új és veszedelmes konkurenciát csináltam a ti fürdőtelepeiteknek, így állana helyre a magyarországi gyógyfü­rdő-autarchia. De már előadá­som elején jeleztem, hogy ezzel még épen­­séggel nincsen kimerítve feladatunk. Azok az országok, melyek nem tudják saját forrásaikból kielégíteni népük min­den szükségletét, elkerülhetetlenül im­portra szorulnak. Ezt az importot ellen­­­s­­lyozni pedig, csakis exporttal lehet, hát a mi fürdőpolitikánknak is exportra kell dolgoznia. Ne tessék megijedni: nem a fürdőket akarom exportálni, nem for­rásainkat akarom­ külföldre elvezeti!.. Van az exportnak másik lehetősége is: Olaszországnak páratlan értékű va­gyona van műkincsekben,Svájc nem­zeti vagyonának túlnyomó része azok a természeti szépségek, amelyekkel az Úr­isten égbemeredő szikláit és tavak­kal teleh­intett völgyeit feldíszítette. Ez a két nemzet is exportra dolgozik a maga mű­vészeti, illetve természeti kincseivel. Nem azokat magukat exportálja, hanem a gyönyörűséget amit keltenek. A külföl­dinek csak éppen el kell jönnie érte. Ugyamigy vagyunk a fürdő- és ad’i‘le­-i '1 is. Leihe Itt is exportra b aczivem. . cs •L‘t melneik ezeket! & helyeken es ezt ,. ezt s gyergy tillat lőhet ku ,L exportálta­. A külföldinek csak éppen el kell jönnie érte. Az idegenfo­rgalom alapjában veve köz­g­azdasá­gilag az exportnak eg­y neme. A hatása mindenesetre ugyanaz, amennyi­ben idegen pénzt hoz be az országba. Erre az idegen pénzre a mi gazdasági életünk­nek rettenetesen nagy szüksége van. Ezért nem elég, ha f­ü­r­d­őt­el­ep­ein­ket any­­nyira fejlesztjük, hogy a mi lakossá­gunkat ell­áthassák, de mi­n­den tiszt­essé­­g­es eszközzel idegenek időcsal­og­­ására kell törekednünk. Az idegenforgalomnak általában két­féle megjelenési formája van a külföl­dön is. Az egyiket azok az utasok adják, akik tanulmányi célból, látkörük szélesí­tése végett utaznak. Ezek a tapasztalat szerint rendesen sietnek. Mindenütt csak annyi időt töltenek, amennyi elegendő arra, hogy mindent — néznivalót, amint mondani szokták — elvégezzenek. Az ilyen utazó talán hasznosabb politikai szempontból, mert megismeri földünket és népünket, jó hírünket elviszi és kultú­ránknak, politikai vágyainknak szétszó­­lója lesz. Nemzetgazdasági szempontból­ azonban a másik típus a hasznosabb. Ez a für­­dőző és üdülő idegen. Ez soká marad egy helyben, mert pihenni akar. Ennek tehát nagyobb tételben exportáljuk abstrakt javainkat. Emellett azonban nem siet és a múzeumokon, a Halászbástyán és egyéb nevezetességeken kívül megnézi a kira­katokat is. Ha pedig megnézi, vásárol is. Csak a magyar kereskedőn múlik, hogy magyar árut adjon neki és a magyar gyároson, hogy a magyar áruval meg le­gyen elégedve. Az ilyen idegen tehát nemcsak fürdőinknek és szállodáinknak jelent több jövedelmet, de eladási lehető­séget jelent a magyar kereskedelemre nézve is és a magyar ipar ingyenes pro­pagálására is megnyerhető. És ha gon­doskodunk róla, hogy kulturális érté­keinkkel is kényelmesen­ megismerked­­hessék, ha országunk viszonyairól ügye­sen tájékoztatjuk, politikai szempontból is éppen olyan értéket jelenthet, mint a tanulm­ányi kiránduláson itt járó láto­gató­ . Nemzetgazdasági szempontból tehát az idegenforgalomnak ezt a második formá­ját kell különösen értékesnek tartanunk Ezt a forgalmat pedig csak fürdőink és üdülőtelepeink teremthetik meg. Erre tö­rekszünk mi is ebben a teremben Buda­pest fürdőin keresztül s ezzel a mun­kánkkal az au­taruh­­­a hiánya folytán megbomlott egyensúly helyreállításában vállaltunk jelentős szerepet. Mindezeket idáig általánosságban mon­dottam az ország fürdőügyére vonat­ko­­zóUg. Mit jelentenek azonban az elmon­dottal!, a székesfővárosra és a székesfővá­rosi fü­rdőügyekre összesürítve? A főváros sohasem volt autarchia. Nem is lehetett. Város sohasem le­het az. Mindig behozza az élelmi­szert és kiviszi ipari és szellemi fölösle­gét. Ez a bevitel és kivitel Budapestre m­éz­ve a háború előtt természetes egyen­súlyban volt, mert a kiviteli területe: —■ a régi ország­ — olyan mértékben vette igénybe a várost, hogy az igy származó jövedelem az élelmiszer és nyersanyag behozatali költségeit bőségesen fedezte. Ma ez a kiviteli terület harmadára esök­kent. Kevesebbet tud felvenni általában ,egy-egy árucikkből. A piac területe meg­csappant. De lehet a mérleget kiegyenlí­teni, ha új árut, vagy­ régebben is szállí­totta­k, de nagyobb mennyiségben viszünk a kisebb területre s lehet új piacot ke­resni az elveszett helyett, ebben az eset­ben a nagy külföldet, amely messze túl­esik a régi Magyarország határain. Ezt kell tennünk Budapest fürdőivel. Szállít­suk a budapesti fürdőkben megszerezhető egészséget a vidéknek az eddiginél na­gyobb mennyiségben,­­ adjunk el be­lőle mentől többet a messze külföldnek és a székesfőváros kiviteli veszteségét legalább részben pótolni fogjuk tudni. Mikor előbb az idegenforgalom előnyei­ről általában beszéltem, azt mondottam, hogy a fürdőző vendég nemzetgazdasági szempontból azért is különösen értékes, mert soká itt időzvén és ráérő ideje lé­vén, vásárol, jó hírét viszi a magyar áru­nak és megismervén közviszonyainkat, hasznos politikai szolgálatokat is tehet. Felesleges részletesen kifejtenem, hog­y mindezek az előnyök mennyivel nagyobb mértékben érvényesülnek a székesfővá­rosban, ahol az ország kereskedelme, ipara, szellemi élete összefut. Tehát or­szágos szempontból Budapest fürdőélete fontosabb a vidéki fürdőtelepek sorsánál és Buda­pest Fürdőváros fejlődése az or­szágos fürdőpolitika tengelye és sark­pontja. Mielőtt szavaimat befejezném, tartozom miéig valamivel hallgatóságomnak. Elő­­adá­somnak majdnem egész folyamán emlegettem az egészséges fü­rdőpolitikát, melyet eddig elmulasztottunk, beszéltem arról, hogy mindent, amivel a magyar nemzetgazdaságon segíthetnek, az egész­séges fürdőpolitika teremtheti meg. Nem mondtam­­ meg azonban, hogy miben áll­jon ez a jó, ez a helyes fürdőpolitika. Én közigazgatási szakember lévén és górcsővel foglalkozván éveken át igazga­tási problémákkal, régen reájöttem arra az igazságra, hogy minden nagy fel­adatra való felkészülésnek titka a munka megszervezése. Kevésbé ügyes emberek is többet tudnak alkotni egységes és ösz­­szehangolt szervezetben, mint még olyan tökéletes egyéniségek, akiknek a tevé­­ken­ysége .ni».",eu kellőképen megorgani­­'.áiHa. De ni­­i: r] : '• . 1.uudu'h.1.­­. gondol*­kodásunk! '„Mi igy vagyunk A legtöbb em­ber­­ a hibában szenved, hogy nem képes ügyeket organikusan áttekin­teni, de csak egy-egy részletet lát, arra gondol, annak a vélt érdekeiért harcol s ezzel a szürkkeblűséggel az ügynek magá­nak csak árt. A magyar ember pedg két­szeresen szenved ebben a gyengeségben. Ezt is mi látjuk legjobban, akik év­tize­dek óta hordjuk magunkban a magyar igazgatás reorganizációjának gondola­tát. Mindenki csak egy-egy apró részle­tet ragad ki, lényegtelen kérdéseken ma­kacskodnak és vitáznak és alig néhány ember tud csak arra a magaslatra emel­kedni, hogy egy egész organizáció össze­fogó gondolatait áttekintse és a vezető célnak, a főgondolatnak a részleteket alá­rendelje. A fürdőpolitika is elsősorban szervez­kedés kérdése. Itt is főként arról van szó, hogy a fővárosi egyes fü­rdőtelepek ne merüljenek ki a maguk cicomázásában, hanem összhangos, organikus, szerves tevékenységre egyesüljenek. Minden budapesti fürdőpolitika rossz lesz, ame­lyik az egyes külön telepek céljait külön akarja szolgálni netán a többi romlására. És minden fürdőpolitika jó lesz, amely a főváros összes fürdőtényezőit mint szer­ves egységet fogja fel és közös fővel, közös akarattal hajlandó cselekedni. Közös működési program. Ádáz kon­­kurrencia helyett együttes reklám, együt­tes propaganda, a szerepek bölcs megosz­tása, a speciális előnyöknek a közös egész rendelkezésére való bocsátása, a közösen rendelkezésre álló értékeknek az egyesek részére való átengedése, egyszóval közös, organikus együtt­működés az egész vo­na­lon. Ez a jó fürdőpolitika. A budai hegyek alján fakadó források­nak nem szabad egyenként, külön-tülön ere­csk­éken lef­oly­niuk, mert így apró pa­tak marad mindenük. Ha összefogjuk őket egy nagy árokba, hatalmas folyóra duzzadhatnak, mely széles mezőket képes termékennyé tenni. Erre a feladatra vállalkozott­­a Buda­pest Fürdőváros Egyesület. Szervezetet akar létesíteni, mely sok külön tagból — a budapesti fürdőkből — alkotna organi­kus egységes lényt. Buda­pest ma csak város, amelyben fürdők vannak, de le­hetne nagy fürdő, amely városban fek­szik. Ez Egyesület a fürdőkből akar vá­rost teremteni, kommun­itást, élő egységet, amely párhuzamosan folytatna életet a jelenlegi Budapesttel, az igazgatási, ipari és kereskedelmi centrummal, úgy azon­ban, hogy épen a fürdőjelleg adná meg Budapest jellegzetességét más, hasonló nagy városokkal szemben, így fog meg­születni az ország gócpontjában egy olyan nagy fürdő,egység, amely már ma­gában megteremtheti a cson­kamagya­rr­­országi fürdőautóruhát és hozhat be any­­nyi idegen pénzt, amennyit egyetlen más export területén sem várhatunk. A fent elmondottak — úgy hiszem — kellőképen bizonyítják, hogy ez a cél­kitűzés nem egy privát tó­­ ,­­ág aprólé­kos, lelkes mmnokrácia csupán, de nagy viap­aetKa®d®sági probléma, mely orszá­gos jelentőségű feladataink között is egyike a legfontosabbnak. Ezzel a tudat­tal folytathatja­­nagy munkáját a Buda­pest Fürdőváros Egyesület. NEMZETI UJSI Péntek, 1927 Julius 1. _ Román vilantin a Daily Mail cikkéről. Roth­ermere lordról ts Kanal basa hatal­máról Romania „dicsőséges fegyvertényei“ 1919-ben A bukaresti Universul (Popescu igaz­­s­á­gü­gy m­­in­is­zt­er lapja) „Magyarországi akciók” címe alatt foglalkozik lord Rot­­hermere cikkével és ezeket írja: — Budapest deliriumban. A trianoni hét után újabb­­trianoni hetet szentelnek Rothermere lord tiszteletére. Az egész lel­kesült és hazaifiságtól lángoló Magyar­­ország követeli a trianoni béke revízió­ját. Kétségtelen, hogy Bethlen gróf or­szágának legnépszerűbb embere lord Rothermere. A magyar nemzetnek a béke­­szerződéseik alkalmazásából származó ,aggasztó” helyzetének elfogult megíté­lés© alapján közölte a cikket a lord — írja az Universal —, melyben a nyugati közvéleménynek tudomására hozza, hogy Középeurópában fontos változtatást kell tenni úgy a politikai földrajz, mint a gazdasági földrajz tekintetében. Ezután idézi a lap a lord cikkének azt a részét, mely szerint Magyarországnak még mindig volt ereje a bolsevizmustól megszabadítani Nyugateurópát és erre a következőket jegyzi meg: „így feledkez­nek meg Románia 1919. évi dicsőséges fegyvertényéről, még lord Rothermere, Középeurópa történelmi, politikai és gaz­dasági problémáinak „kiváló“­ ismerője is. Ha a lordnak tudomása volt Románia e hatalmas katonai és politikai akciójá­ról és mégis az igazság meghamisításá­val felcserélte a szerepeket, hogy babér­ral ékesítse érdemtelenül a magyarokat, úgy a történelmi tények ismertetésében a becsületesség hiányáról tesz tanú­bizonyságot.” Az Universal ezután emlékeztet arra, hogy Magyaror­szág Kemál basa példá­jára hivatkozik, mint aki meg tudta sem­misíteni a sevresi békét. „Románk azon­ban — írja az Universul — jóval ngyobb hatalom felett rendelkezik, mint Sémai basa és a román katonák már ismetik az utat, amely Budapestre vezet.” • Hogy az Universul-sak és a többi ro­máin lapnak nem tetszik a Daily Mail cikke és lord Rothermeret elfogultnak és a történelmi igazság meghamisítójának mondja, azon igazán nem lehet csodál­kozni. Nem meglepő az sem, hogy derék romáin szomszédaink, akik a háborúban történt leveretésü­k után békét kunyerál­­tak, „dicsőséges fegyverténynek“ hirde­tik a l­efegyverzett Magyarországba való bevonulásukat. Mi ismerjük D’Annunzió­­nak a román vitézségről és becsületről 1918 elején írott cikkét, amelyhez hasonló hangon soha senki nem nyilatkozott egy nemzetről s ezért a román sajtónak sem­miféle megnyilatkozása nem kelthet bennünk meglepetést. Ellenben kiváncsiak vagyunk, mit szól a török közvélemény Kemal basa és a tö­­rö­kség csodálatos teljesítményeinek le­kicsinyléséhez­? A törököknek a történe­lem folyamán nem egyszer volt alkal­muk a románokkal szembekerülni s vi­tézségükről­ és katonai értékükről kel­lően tájékozódni. Talán ezért fogadta Kemal basa 1921-ben mosolyogva azt a hírt, hogy Románia a párisi nagyköveti tanácsnak felajánlotta egy román expe­­díciós hadsereg küldését Anatoli­aba a törökök ellen, a sévresi szerződés végre­hajtása végett. Mi nem kicsinyeljük le Románia hatal­ mát és elhisszük, hogy katonái ismerik a Budapestre vezető utat. De úgy tudjuk, hogy ismerik azokat a szorosokat is, amelyeken át 1916-ban Erdélyből Romá­niába visszafutottak. A bolgárok állást foglalnak a magyar ügy mellett Szófia, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A bolgár sajtó a román-magyar viszályról írva, élénk védelmébe veszi a magyar ügyet. A félhivatalos Demokraticseszki Vesztnik vezércikkben mutatja ki a ma­gyar álláspont helyességét. A kormány­­párti Slovo hasábjain Penakov ismert jogtudós szintén vezércikkben kel a ma­gyar tétel pártjára. A Zora ugyancsak vezércikket közöl a kérdésről Grenov nemzetközi jogi egyetemi tanár tollából. Grhenov azt a tanácsot adja a bolgárok­nak, hogy a magyarok példájára ők is tiltakozzanak a békeszerződés igazság­talanságai ellen. A tót emigránsok akcióid Angliában és Amerikában Prága, június 30. A Lidové Novi­ni hosszabb cikkban foglal­kozik a tót emigránsok legutóbbi bécsi kon­ferenciájával, amelyen a Bécsben, Parisban és Lengyelországban élő irredenta tót emigránsok vettek részt. A konferencián Jehlicska, a cseh­két állameszme ellenzékének vezére elnökölt, aki mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt Len­gyelországban irredenta tót kormányt alakí­tott. A bécsi konferencia többek közt úgy ha­tározott, hogy a tót emigránsok küldöttséget menesztettek Angliába és tárgyalásokat kezde­nek a vezető angol politikusokkal, támogatásu­kat kérve ahhoz, hogy rendeljenek el a pitts­­burgi egyezmény alapján a felvidéken népsza­vazást a tót föld hovatartozandóságának kér­désében. A küldöttség Londonból Amerikába megy s hír szerint Coolidge elnök is fogadni fogja az emigránsokat, amire vonatkozólag állítólag már pozitív ígéretet is tett. A Lidove Novini a bécsi konferenciával kap­csolatban minősíthetetlen hangon ír Magyar­­országról és azt állítja, hogy Jedlicskáékat hi­vatalosan és erkölcsileg is Magyarországból támogatják. A lap szerint a budapesti rádió­­állomás vasárnap különböző irredinta-szónok­­latokat továbbított, amelyek a felvidék vissza­csatolásáról szóltak. A tót emigránsok foko­zódó agiációja a Lidove Novttrt szerint tagad­hatatlanul lord l­othermere legutóbbi cikkével­­függ DSI _____ A magyar- román állás Korítés német mal Világílásban­ Berlin, június 30. «­?» (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Taegliche Rundschau, amely közel áll Stresemann külügyminiszterhez, a buka­resti híradásokkal szemben, amelyek a román álláspont helyességét iparkodtak kimutatni, a következőket írja: — A román nyilatkozatnak a­z az állí­tása, hogy az Erdélyben végrehajtott ro­mán agrárreformot nem befolyásolták nemzeti szempontok, cáfolatra talál ab­ban az egyszerű tényben, hogy a régi Románia és Erdély között különbséget tettek a kisajátított birtokok után járó kártalanítási összegek megállapítása kö­rül és hogy feltűnően egyoldalú volt a törvényhozás döntése a kisajátítandó birtokok nagysága tekintetében. Két vo­natkozásban helytelen az a román állás­pont, hogy valamennyi romániai nagy­birtokost egyenlő­ mértékben­­ vetettek az agrárreform alá és hogy kivételeket nem lehet megtűrni. Először is az agrárrefor­mot valójában nem egyforma mértékkel hajtották végre, másodszor pedig, mert­­a nemzetközileg kötelező békeszerződés írja elő a romániai magyar állampolgár bir­tokosok különleges kezelését; ezt a szer­ződést Románia még az 1921 október 31-én életbeléptetett erdélyi agrárreform előtt aláírta és ezt nem lehet egyoldalú nem­zeti törvénnyel hatályon kívül helyezni. A magyar kormány sohasem mondott le a magyar állampolgároknak eme külön­leges jogáról és magyar birtokok kisajá­tításának lehetőségét csupán a teljes kár­talanítás feltétele mellett fogadta­ el. A Daily Mail ismerteti a külföldi sajtóban tamed! visszhangot London, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Daily Mail folytatja a Rothermere lord cikkével kap­csolatban a külföldi lapokbann megtett köz­lemények ismertetését és kü­lön kiemeli a bécsi Reichspo* fcosMBCBt­ld**, «mely rámutat arra, hogy lord Ti­­ther»neve­rel a trianoni szerződé« igazságta »ságát»'» nézve egy véleményen van Anglia, Ri­petor- Olaszország, Amerika és Franciaorság titbb vezető elméje is és olyan francia politikusok, mint De Monzie, Jouvenel, Tissier és Pédéologue. Minden vasárnap a NEMZETI ÚJSÁG autórovata a legérdekesebb

Next