Nemzeti Ujság, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
2 magunknak, mert volt fürdőhelyünk bőven. Keveset törődtünk vele. ..ha egyiknek-másiknak rosszul ment a Gora, mert virágzott helyette másik. Nem bántuk,ha a közönség itt, vagy amott nem is találta meg a kényelmét. Mehetett helyette másképen, mert nem csináltunk fürdőpolitikát, illetve, ha csináltunk, rosszat csináltűnik, uralkodott az anarchia egész fürdőügyünk terén és . . . ment a magyar gyógyulni, vagy nyaralni külföldre. Most kevés a fürdőnk és most nem lehet tékozolni avval, amink megmaradt. Most nem állhat meg minden a régiben, mert csak erőnket megfeszítve tudjuk a mindennapi szükségleteket is kielégíteni. Most kell fürdőpolitikát csinálni és pedig jót . . . nagyon jót — , akkor majd itthon is megtalálja a magyar közönség mindazt, ami eddig külföldre csábította.A magyarnak mindig az volt a természete, hogy akkor szedte össze az erejét, mikor baj volt. Ha jól ment a dolga, könnyelmüsködött. Sok fürdőnk volt könnyelmüsködtünk. Most kevés van, hát szedjük össze az erőnket. Most baj van, mert minden garasért kár, ami külföldre megy és nagy szó minden fillér, ami külföldről bejön, most álljunk ki magyaros erővel a gátra és mutassuk meg, hogy mit tudunk. Mennyi virtus volna benne, oda kiáltani a külföldnek. Elvettétek fürdőink kilenctized részét, de mi abból a kérésből, ami megmaradt, többet, nagyobbat és értékesebbet csináltunk, mint amit elvesztettünk. Helyreállítottam nemzetgazdaságom kárát és ti isszátok meg a levet, mert új és veszedelmes konkurenciát csináltam a ti fürdőtelepeiteknek, így állana helyre a magyarországi gyógyfürdő-autarchia. De már előadásom elején jeleztem, hogy ezzel még épenséggel nincsen kimerítve feladatunk. Azok az országok, melyek nem tudják saját forrásaikból kielégíteni népük minden szükségletét, elkerülhetetlenül importra szorulnak. Ezt az importot ellenslyozni pedig, csakis exporttal lehet, hát a mi fürdőpolitikánknak is exportra kell dolgoznia. Ne tessék megijedni: nem a fürdőket akarom exportálni, nem forrásainkat akarom külföldre elvezeti!.. Van az exportnak másik lehetősége is: Olaszországnak páratlan értékű vagyona van műkincsekben,Svájc nemzeti vagyonának túlnyomó része azok a természeti szépségek, amelyekkel az Úristen égbemeredő szikláit és tavakkal telehintett völgyeit feldíszítette. Ez a két nemzet is exportra dolgozik a maga művészeti, illetve természeti kincseivel. Nem azokat magukat exportálja, hanem a gyönyörűséget amit keltenek. A külföldinek csak éppen el kell jönnie érte. Ugyamigy vagyunk a fürdő- és ad’i‘le-i '1 is. Leihe Itt is exportra b aczivem. . cs •L‘t melneik ezeket! & helyeken es ezt ,. ezt s gyergy tillat lőhet ku ,L exportálta. A külföldinek csak éppen el kell jönnie érte. Az idegenforgalom alapjában veve közgazdaságilag az exportnak egy neme. A hatása mindenesetre ugyanaz, amennyiben idegen pénzt hoz be az országba. Erre az idegen pénzre a mi gazdasági életünknek rettenetesen nagy szüksége van. Ezért nem elég, ha fürdőtelepeinket anynyira fejlesztjük, hogy a mi lakosságunkat elláthassák, de minden tisztességes eszközzel idegenek időcsalogására kell törekednünk. Az idegenforgalomnak általában kétféle megjelenési formája van a külföldön is. Az egyiket azok az utasok adják, akik tanulmányi célból, látkörük szélesítése végett utaznak. Ezek a tapasztalat szerint rendesen sietnek. Mindenütt csak annyi időt töltenek, amennyi elegendő arra, hogy mindent — néznivalót, amint mondani szokták — elvégezzenek. Az ilyen utazó talán hasznosabb politikai szempontból, mert megismeri földünket és népünket, jó hírünket elviszi és kultúránknak, politikai vágyainknak szétszólója lesz. Nemzetgazdasági szempontból azonban a másik típus a hasznosabb. Ez a fürdőző és üdülő idegen. Ez soká marad egy helyben, mert pihenni akar. Ennek tehát nagyobb tételben exportáljuk abstrakt javainkat. Emellett azonban nem siet és a múzeumokon, a Halászbástyán és egyéb nevezetességeken kívül megnézi a kirakatokat is. Ha pedig megnézi, vásárol is. Csak a magyar kereskedőn múlik, hogy magyar árut adjon neki és a magyar gyároson, hogy a magyar áruval meg legyen elégedve. Az ilyen idegen tehát nemcsak fürdőinknek és szállodáinknak jelent több jövedelmet, de eladási lehetőséget jelent a magyar kereskedelemre nézve is és a magyar ipar ingyenes propagálására is megnyerhető. És ha gondoskodunk róla, hogy kulturális értékeinkkel is kényelmesen megismerkedhessék, ha országunk viszonyairól ügyesen tájékoztatjuk, politikai szempontból is éppen olyan értéket jelenthet, mint a tanulmányi kiránduláson itt járó látogató . Nemzetgazdasági szempontból tehát az idegenforgalomnak ezt a második formáját kell különösen értékesnek tartanunk Ezt a forgalmat pedig csak fürdőink és üdülőtelepeink teremthetik meg. Erre törekszünk mi is ebben a teremben Budapest fürdőin keresztül s ezzel a munkánkkal az autaruha hiánya folytán megbomlott egyensúly helyreállításában vállaltunk jelentős szerepet. Mindezeket idáig általánosságban mondottam az ország fürdőügyére vonatkozóUg. Mit jelentenek azonban az elmondottal!, a székesfővárosra és a székesfővárosi fürdőügyekre összesürítve? A főváros sohasem volt autarchia. Nem is lehetett. Város sohasem lehet az. Mindig behozza az élelmiszert és kiviszi ipari és szellemi fölöslegét. Ez a bevitel és kivitel Budapestre mézve a háború előtt természetes egyensúlyban volt, mert a kiviteli területe: —■ a régi ország — olyan mértékben vette igénybe a várost, hogy az igy származó jövedelem az élelmiszer és nyersanyag behozatali költségeit bőségesen fedezte. Ma ez a kiviteli terület harmadára esökkent. Kevesebbet tud felvenni általában ,egy-egy árucikkből. A piac területe megcsappant. De lehet a mérleget kiegyenlíteni, ha új árut, vagy régebben is szállítottak, de nagyobb mennyiségben viszünk a kisebb területre s lehet új piacot keresni az elveszett helyett, ebben az esetben a nagy külföldet, amely messze túlesik a régi Magyarország határain. Ezt kell tennünk Budapest fürdőivel. Szállítsuk a budapesti fürdőkben megszerezhető egészséget a vidéknek az eddiginél nagyobb mennyiségben, adjunk el belőle mentől többet a messze külföldnek és a székesfőváros kiviteli veszteségét legalább részben pótolni fogjuk tudni. Mikor előbb az idegenforgalom előnyeiről általában beszéltem, azt mondottam, hogy a fürdőző vendég nemzetgazdasági szempontból azért is különösen értékes, mert soká itt időzvén és ráérő ideje lévén, vásárol, jó hírét viszi a magyar árunak és megismervén közviszonyainkat, hasznos politikai szolgálatokat is tehet. Felesleges részletesen kifejtenem, hogy mindezek az előnyök mennyivel nagyobb mértékben érvényesülnek a székesfővárosban, ahol az ország kereskedelme, ipara, szellemi élete összefut. Tehát országos szempontból Budapest fürdőélete fontosabb a vidéki fürdőtelepek sorsánál és Budapest Fürdőváros fejlődése az országos fürdőpolitika tengelye és sarkpontja. Mielőtt szavaimat befejezném, tartozom miéig valamivel hallgatóságomnak. Előadásomnak majdnem egész folyamán emlegettem az egészséges fürdőpolitikát, melyet eddig elmulasztottunk, beszéltem arról, hogy mindent, amivel a magyar nemzetgazdaságon segíthetnek, az egészséges fürdőpolitika teremtheti meg. Nem mondtam meg azonban, hogy miben álljon ez a jó, ez a helyes fürdőpolitika. Én közigazgatási szakember lévén és górcsővel foglalkozván éveken át igazgatási problémákkal, régen reájöttem arra az igazságra, hogy minden nagy feladatra való felkészülésnek titka a munka megszervezése. Kevésbé ügyes emberek is többet tudnak alkotni egységes és öszszehangolt szervezetben, mint még olyan tökéletes egyéniségek, akiknek a tevékenysége .ni».",eu kellőképen megorgani'.áiHa. De nii: r] : '• . 1.uudu'h.1.. gondol*kodásunk! '„Mi igy vagyunk A legtöbb ember a hibában szenved, hogy nem képes ügyeket organikusan áttekinteni, de csak egy-egy részletet lát, arra gondol, annak a vélt érdekeiért harcol s ezzel a szürkkeblűséggel az ügynek magának csak árt. A magyar ember pedg kétszeresen szenved ebben a gyengeségben. Ezt is mi látjuk legjobban, akik évtizedek óta hordjuk magunkban a magyar igazgatás reorganizációjának gondolatát. Mindenki csak egy-egy apró részletet ragad ki, lényegtelen kérdéseken makacskodnak és vitáznak és alig néhány ember tud csak arra a magaslatra emelkedni, hogy egy egész organizáció összefogó gondolatait áttekintse és a vezető célnak, a főgondolatnak a részleteket alárendelje. A fürdőpolitika is elsősorban szervezkedés kérdése. Itt is főként arról van szó, hogy a fővárosi egyes fürdőtelepek ne merüljenek ki a maguk cicomázásában, hanem összhangos, organikus, szerves tevékenységre egyesüljenek. Minden budapesti fürdőpolitika rossz lesz, amelyik az egyes külön telepek céljait külön akarja szolgálni netán a többi romlására. És minden fürdőpolitika jó lesz, amely a főváros összes fürdőtényezőit mint szerves egységet fogja fel és közös fővel, közös akarattal hajlandó cselekedni. Közös működési program. Ádáz konkurrencia helyett együttes reklám, együttes propaganda, a szerepek bölcs megosztása, a speciális előnyöknek a közös egész rendelkezésére való bocsátása, a közösen rendelkezésre álló értékeknek az egyesek részére való átengedése, egyszóval közös, organikus együttműködés az egész vonalon. Ez a jó fürdőpolitika. A budai hegyek alján fakadó forrásoknak nem szabad egyenként, külön-tülön erecskéken lefolyniuk, mert így apró patak marad mindenük. Ha összefogjuk őket egy nagy árokba, hatalmas folyóra duzzadhatnak, mely széles mezőket képes termékennyé tenni. Erre a feladatra vállalkozotta Budapest Fürdőváros Egyesület. Szervezetet akar létesíteni, mely sok külön tagból — a budapesti fürdőkből — alkotna organikus egységes lényt. Budapest ma csak város, amelyben fürdők vannak, de lehetne nagy fürdő, amely városban fekszik. Ez Egyesület a fürdőkből akar várost teremteni, kommunitást, élő egységet, amely párhuzamosan folytatna életet a jelenlegi Budapesttel, az igazgatási, ipari és kereskedelmi centrummal, úgy azonban, hogy épen a fürdőjelleg adná meg Budapest jellegzetességét más, hasonló nagy városokkal szemben, így fog megszületni az ország gócpontjában egy olyan nagy fürdő,egység, amely már magában megteremtheti a csonkamagyarrországi fürdőautóruhát és hozhat be anynyi idegen pénzt, amennyit egyetlen más export területén sem várhatunk. A fent elmondottak — úgy hiszem — kellőképen bizonyítják, hogy ez a célkitűzés nem egy privát tó ,ág aprólékos, lelkes mmnokrácia csupán, de nagy viapaetKa®d®sági probléma, mely országos jelentőségű feladataink között is egyike a legfontosabbnak. Ezzel a tudattal folytathatjanagy munkáját a Budapest Fürdőváros Egyesület. NEMZETI UJSI Péntek, 1927 Julius 1. _ Román vilantin a Daily Mail cikkéről. Rothermere lordról ts Kanal basa hatalmáról Romania „dicsőséges fegyvertényei“ 1919-ben A bukaresti Universul (Popescu igazságügy miniszter lapja) „Magyarországi akciók” címe alatt foglalkozik lord Rothermere cikkével és ezeket írja: — Budapest deliriumban. A trianoni hét után újabbtrianoni hetet szentelnek Rothermere lord tiszteletére. Az egész lelkesült és hazaifiságtól lángoló Magyarország követeli a trianoni béke revízióját. Kétségtelen, hogy Bethlen gróf országának legnépszerűbb embere lord Rothermere. A magyar nemzetnek a békeszerződéseik alkalmazásából származó ,aggasztó” helyzetének elfogult megítélés© alapján közölte a cikket a lord — írja az Universal —, melyben a nyugati közvéleménynek tudomására hozza, hogy Középeurópában fontos változtatást kell tenni úgy a politikai földrajz, mint a gazdasági földrajz tekintetében. Ezután idézi a lap a lord cikkének azt a részét, mely szerint Magyarországnak még mindig volt ereje a bolsevizmustól megszabadítani Nyugateurópát és erre a következőket jegyzi meg: „így feledkeznek meg Románia 1919. évi dicsőséges fegyvertényéről, még lord Rothermere, Középeurópa történelmi, politikai és gazdasági problémáinak „kiváló“ ismerője is. Ha a lordnak tudomása volt Románia e hatalmas katonai és politikai akciójáról és mégis az igazság meghamisításával felcserélte a szerepeket, hogy babérral ékesítse érdemtelenül a magyarokat, úgy a történelmi tények ismertetésében a becsületesség hiányáról tesz tanúbizonyságot.” Az Universal ezután emlékeztet arra, hogy Magyarország Kemál basa példájára hivatkozik, mint aki meg tudta semmisíteni a sevresi békét. „Románk azonban — írja az Universul — jóval ngyobb hatalom felett rendelkezik, mint Sémai basa és a román katonák már ismetik az utat, amely Budapestre vezet.” • Hogy az Universul-sak és a többi romáin lapnak nem tetszik a Daily Mail cikke és lord Rothermeret elfogultnak és a történelmi igazság meghamisítójának mondja, azon igazán nem lehet csodálkozni. Nem meglepő az sem, hogy derék romáin szomszédaink, akik a háborúban történt leveretésük után békét kunyeráltak, „dicsőséges fegyverténynek“ hirdetik a lefegyverzett Magyarországba való bevonulásukat. Mi ismerjük D’Annunziónak a román vitézségről és becsületről 1918 elején írott cikkét, amelyhez hasonló hangon soha senki nem nyilatkozott egy nemzetről s ezért a román sajtónak semmiféle megnyilatkozása nem kelthet bennünk meglepetést. Ellenben kiváncsiak vagyunk, mit szól a török közvélemény Kemal basa és a törökség csodálatos teljesítményeinek lekicsinyléséhez? A törököknek a történelem folyamán nem egyszer volt alkalmuk a románokkal szembekerülni s vitézségükről és katonai értékükről kellően tájékozódni. Talán ezért fogadta Kemal basa 1921-ben mosolyogva azt a hírt, hogy Románia a párisi nagyköveti tanácsnak felajánlotta egy román expedíciós hadsereg küldését Anatoliaba a törökök ellen, a sévresi szerződés végrehajtása végett. Mi nem kicsinyeljük le Románia hatal mát és elhisszük, hogy katonái ismerik a Budapestre vezető utat. De úgy tudjuk, hogy ismerik azokat a szorosokat is, amelyeken át 1916-ban Erdélyből Romániába visszafutottak. A bolgárok állást foglalnak a magyar ügy mellett Szófia, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A bolgár sajtó a román-magyar viszályról írva, élénk védelmébe veszi a magyar ügyet. A félhivatalos Demokraticseszki Vesztnik vezércikkben mutatja ki a magyar álláspont helyességét. A kormánypárti Slovo hasábjain Penakov ismert jogtudós szintén vezércikkben kel a magyar tétel pártjára. A Zora ugyancsak vezércikket közöl a kérdésről Grenov nemzetközi jogi egyetemi tanár tollából. Grhenov azt a tanácsot adja a bolgároknak, hogy a magyarok példájára ők is tiltakozzanak a békeszerződés igazságtalanságai ellen. A tót emigránsok akcióid Angliában és Amerikában Prága, június 30. A Lidové Novini hosszabb cikkban foglalkozik a tót emigránsok legutóbbi bécsi konferenciájával, amelyen a Bécsben, Parisban és Lengyelországban élő irredenta tót emigránsok vettek részt. A konferencián Jehlicska, a csehkét állameszme ellenzékének vezére elnökölt, aki mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt Lengyelországban irredenta tót kormányt alakított. A bécsi konferencia többek közt úgy határozott, hogy a tót emigránsok küldöttséget menesztettek Angliába és tárgyalásokat kezdenek a vezető angol politikusokkal, támogatásukat kérve ahhoz, hogy rendeljenek el a pittsburgi egyezmény alapján a felvidéken népszavazást a tót föld hovatartozandóságának kérdésében. A küldöttség Londonból Amerikába megy s hír szerint Coolidge elnök is fogadni fogja az emigránsokat, amire vonatkozólag állítólag már pozitív ígéretet is tett. A Lidove Novini a bécsi konferenciával kapcsolatban minősíthetetlen hangon ír Magyarországról és azt állítja, hogy Jedlicskáékat hivatalosan és erkölcsileg is Magyarországból támogatják. A lap szerint a budapesti rádióállomás vasárnap különböző irredinta-szónoklatokat továbbított, amelyek a felvidék visszacsatolásáról szóltak. A tót emigránsok fokozódó agiációja a Lidove Novttrt szerint tagadhatatlanul lord lothermere legutóbbi cikkévelfügg DSI _____ A magyar- román állás Korítés német mal Világílásban Berlin, június 30. «?» (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Taegliche Rundschau, amely közel áll Stresemann külügyminiszterhez, a bukaresti híradásokkal szemben, amelyek a román álláspont helyességét iparkodtak kimutatni, a következőket írja: — A román nyilatkozatnak az az állítása, hogy az Erdélyben végrehajtott román agrárreformot nem befolyásolták nemzeti szempontok, cáfolatra talál abban az egyszerű tényben, hogy a régi Románia és Erdély között különbséget tettek a kisajátított birtokok után járó kártalanítási összegek megállapítása körül és hogy feltűnően egyoldalú volt a törvényhozás döntése a kisajátítandó birtokok nagysága tekintetében. Két vonatkozásban helytelen az a román álláspont, hogy valamennyi romániai nagybirtokost egyenlő mértékben vetettek az agrárreform alá és hogy kivételeket nem lehet megtűrni. Először is az agrárreformot valójában nem egyforma mértékkel hajtották végre, másodszor pedig, merta nemzetközileg kötelező békeszerződés írja elő a romániai magyar állampolgár birtokosok különleges kezelését; ezt a szerződést Románia még az 1921 október 31-én életbeléptetett erdélyi agrárreform előtt aláírta és ezt nem lehet egyoldalú nemzeti törvénnyel hatályon kívül helyezni. A magyar kormány sohasem mondott le a magyar állampolgároknak eme különleges jogáról és magyar birtokok kisajátításának lehetőségét csupán a teljes kártalanítás feltétele mellett fogadta el. A Daily Mail ismerteti a külföldi sajtóban tamed! visszhangot London, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Daily Mail folytatja a Rothermere lord cikkével kapcsolatban a külföldi lapokbann megtett közlemények ismertetését és külön kiemeli a bécsi Reichspo* fcosMBCBtld**, «mely rámutat arra, hogy lord Tither»neverel a trianoni szerződé« igazságta »ságát»'» nézve egy véleményen van Anglia, Ripetor- Olaszország, Amerika és Franciaorság titbb vezető elméje is és olyan francia politikusok, mint De Monzie, Jouvenel, Tissier és Pédéologue. Minden vasárnap a NEMZETI ÚJSÁG autórovata a legérdekesebb