Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

■ i) y ■ Mai számon? S2 oldal - Ingyen Nemzeti Szalon és Képes Melléklet ■KFM7inri N­Rlfira­­séji Voml­áss Felelős szerkesztő: TÓTH LÁ­SZLÓ dr. 4 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA, X. évfolyam 147. szám ♦ Vasárnap , Budapest, 1928 július 1 MAT CIKK LINK: Norvégia felett látta utóimra Amund­ A kommunisták vörös s­r­t rendeznek Csehországban Orvosolni kell a tan­­sérelmeit Kemények és illúziód­k, magyar jelenben a magyar jövőről _ . A belügyminiszter jóváhagyta a Wenck­­heim-palota megvételét Az Országos Tanügyi Kiállítás megnyit Algírban elfogták a marseillei tömeg­gyilkost .. Kinevezések és előléptetések a MÁV-nál (tek): Miért kell bürokrácia az iskolában? Kállay Miklós: Dráma és irodalom Bibó Lajos: Prat vagy Kiss Kemechey László: A „Roma Romában SURÁNYI MIKLÓS VASÁRNAPI KRÓNIKÁJA Meg lehet menteni az elsülyedt tenger­alattjárók személyzetét 1929-re elkészül Európa leghatalmasabb erőműve . Korszerű újításokkal harcol a gramofon a rádió ellen Madeleine: Tengerparti kosztümök, ma­gyar vászoncsodák Szmollény Nándor: A matyó-hímzés, mint cseh házipari termék Háziasszonyoknak Kozmetika AUTÓ, MOTOR, REPÜLÉS Esterházy Antal herceg Bugatti-kocsin el­ért gugerhegyi győzelme a végletekig kiélezte a küzdelmet a bajnokságért KÖZGAZDASÁG, MEZŐGAZDASÁG Az év első felében 113 százalékkal emel­kedett az inzolvenciák száma A kedvező terményértékesítés fő feltétele NEMZETI SZALON Mados György: Az orosz szoprán Berényi János: A békesség fehér bor­­zalma (vers) Berend Miklósné: Az igaz szerelem tra­gédiája a régi erkölcsök és a léha nagyváros harcában Ivan Mosjoukine: Az élő tükörkép H­: Tages, a pompeji uzsorás . . . Törökné Kovács Hermin: Jánoska F. F. Szrejebrannij: Az út, az igazság, az élet A NEMZETI ÚJSÁG KÉPES MŰMEL­LÉKLETE Az olasz királyi pár leleplezi a piemonti lovasezred hősi halottjainak szobrát Maddalena pilóta-őrnagy A máltai lovagrend magyar csoportjának alakuló ülése Nem örökkévaló a szerződés, még ha annak is deklarál­ták. A román félhivatalos L’ Indepen­­dence Roumaine ezt az egészen egyszerű és bölcs életigazságot belátta és meg­írta. Amit írt, az nem új igazság. Meg­mondották ezt már az angol magyarba­rát politikusok, megmondotta Rother­­mere lord. Mussolini és megírtuk mi is, nem is egyszer, hanem sokszor. A szer­ződés, álljon bár sokmillió szurony mö­götte, nem örökkévaló, mert emberi mű s minél több benne a gyűlölet, az erő­szak, a kábult diadal bosszúvágya, an­nál gyöngébb, tehát annál rövidebb az élete. A román félhivatalos szerint ma a­ békerevíziót nem lehet elképzelni há­ború nélkül, de eljöhet a nap, amikor a szerződések nem leszne­k fenntarthatók háború nélkül. Elmés axióma, de nincs benne igazság, mert akkor már a reví­zió késő. A szerződéseket éppen azért kell revízió alá venni, hogy véges életük fentartható legyen háború nélkül, béké­vel. Hogy a revízió elképzelhető háború nélkül, bizonyítja, hogy elképzelik az angolok, az olaszok, sőt a magyarok is s éppen azért képzelik el békés eszközök­kel, hogy ne legyen háború, amikor már nem lehet fenntartani azt az emberi, vé­ges művet háború nélkül. Maga a ro­mán félhivatalos is azt írja, hogy van­nak a békeszerződésnek olyan kérdései, amelyekről nem lenne nehéz kimutatni, hogy már eddig is revízió alá vették. Nos, ha vannak ilyenek, akkor a gyakor­lat már döntött s bebizonyította, hogy a revízióhoz nem háború kell, hanem az élet természetes parancsának követése: belátás, bátorság, okosság és igazságos­ság. Az utak adva vannak, tessék kö­vetni őket. A francia kamara óriási többséggel bizalmat sza­vazott Poincaré kormányának Poincaré heves támadást intézett a radikális szocialisták ellen Páris, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Né­hány nappal ezelőtt még úgy látszott, hogy a kormány általános és pénzügyi politikájának a vitája még a Poincaré­­kabinet bukását is eredményezheti. Ma már megváltozott a helyzet, Poincaré le­törte a radikális szocialisták kormány­buktató akcióját. Péntek délután folytatta a kamara a kormány általános és pénzügyi politiká­jának vitáját. A royalista Jean Lecour- Grandmaison azt hangoztatta, hogy a kor­mány a maga széthúzó elemeivel nem tá­maszkodik állandó jellegű többségre. Arra kérte Poincarét, őrködjék a fiatal nemzedék erkölcsi nevelésén, melyet Her­­riot programja veszélyeztet. Poincaré válaszában kifejtette, hogy a nemzeti egység kormányának ereje ab­ban rejlik, hogy valamennyi miniszter bizonyos időre háttérbe helyezte szemé­lyes hajlamait. A kormány azzal a több­séggel dolgozik, amelyik őt követi. Kivá­­lnyi er, - -telleacg minkás legyen, de ha esetleg lemorzsollódások ál­lanának be, ez a körülmény sem lesz a kormányra bátortalanító hatású. Rátérve a stabilizáció kérdésére, kifej­tette Poincaré, hogy a stabilizálás foga­natosítása után normális helyzet még mindig nem várható. Franciaország előtt nagy kiterjedésű munkaterület áll és a stabilizációt nem szabad újabb megingás­nak kitérni. Poincaré ez alkalommal még nála is szokatlan szenvedéllyel szállott szembe politikai ellenfeleivel. Már nem fenyegette lemondással a radikális szo­cialistákat, hálátlansággal sem vádolta őket, hanem erős támadást intézett elle­nük. Szemükbe vágta, hogy nincs rászo­rulva a támogatásukra, nélkülük is ké­pes tovább kormányozni, mert csak olyan többséget akar, mely a saját jószántából áll a kormány mellé. Beszéde végén kérte a kormány eredeti napirendi indítványának elfogadását. A kamara 155 szavazattal 126 ellenében el is fogadta a napirendi indítványt. A sza­vazásnál a kormány tulajdonképen na­gyobb többséget kapott, mint amilyenre számított. A radikális szocialista párt 125 tagja közül mintegy százan szavaztak 4 kromány mellett. A Power.'*­­y mostani többsége olyan nagy, amilyenre még nem volt példa kormánynyilatkoza­tot követő politikai szavazásban Smith Alfrédet jelölték az amerikai demokraták köztársasági elnöknek ——■■ Rikkancsból — kormányzó és elnökjelölt (Saját tudósítónktól.) A houstoni demo­krata kongresszus, mint az alább közölt táviratok jelentik, Smith newyorki kor­mányzót választotta meg­ elnökjelöltnek. Smith Alfréd Emánuel 1873-ban szüle­tett Newyorkban, szegénysorsú család­ból. Gyermekkorában mint rikkancs, ké­sőbb mint segéd egy halkereskedésben, végül mint egy jogi iroda írnoka kereste meg a kenyerét. 1903-ban beválasztották a newyorki parlamentbe. Ezzel kezdő­dött tulajdonképen a politikai pályafu­tása. 1911-ben már a demokraták vezére volt és két évvel később a newyorki par­lament elnöke. 1915-ben közszolgálatba lépett és ebben a minőségében dolgozott 1919-ig, amikor első ízben megválasztot­ták Newyork állam kormányzójává. A következő választáson megbukott ugyan, de 1923 óta háromszor választották újra, és­ mindig igen nagy többséggel. Smith népszerűsége, mióta politikai pályára lépett, egyre nő; ez a nagy népszerűség adja a magyarázatát annak is, hogy há­romszor választották meg egymás után Newyork állam kormányzójának. Már az 1924-iki elnökválasztásnál sze­repelt, mint a demokrata párt egyik elnök­jelöltje, de akkor főleg azt hozták fel el­lene, hogy mint a katolikus vallás híve, bizonyára engedményeket fog tenni a ka­tolikus egyháznak. Múlt év tavaszán a lapokban kijelentette, hogy­­5 nem isme­ri el egyházának semminő olyan hatal­mát, amely az Amerikai Egyesült Álla­mok alkotmányával szembehelyezkedne. Az egyház és állam teljes szétválasztásá­nak a híve és az egyházi hatóságoknak azt a jogát sem ismeri el, hogy az egyes államok törvényeibe beleszóljanak. A nyilvános iskolát tekinti az amerikai szabadság kifejlesztőjének, de nem kor­látozza a szülőknek azt a jogát, hogy gyermekeiket tetszés szerint nyilvános vagy felekezeti iskolába járathatják. A demokrata kongresszus megállapította a párt programját Smith elfogadta elnökké jelölését Houston (Texas) jan. 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A demokrata párt nemzeti konventje a teg­napi ülésen a pártprogramot elfogadta és Smith newyorki kormányzót elnökjelöltté választotta meg. A 1065 érvényes szava­zatból, melyek ötvenöt államból adódtak össze. Smithre az első választási menet­ben 849 szavazat esett, vagyis kétharmad­nál több, ennek hatása alatt a második menetben Smith-t egyhangúlag választot­ták meg. Smith Albanyból (Newyork állam) táv­iratban tudatta, hogy elfogadja a jelö­lést. Táviratában kiterjeszkedik a párt külpolitikai irányelveire és kijelenti, hogy a pártprogram annak az egyszerű igazságnak ad kifejezést, hogy a „sze­resd felebarátodat, mint tenmagadat“ olyan isteni parancs, amely nem tartal­maz semmiféle megszorítást, és amelyet alkalmazni kell a népek és a nemzetek viszonyában is. Kijelenti továbbá, hogy gyökeresen m°Ő kell változtatni a szesztilalmi tör­vényt és fel kell irtani a ..sálon** néven ismeretes csapszékeket. Az elfogadott, pártprogram megállapít­ja, hogy a republikánus párt nyolc évi kormányzás alatt nem tudta megfelelően (Folytatása a 2-tfr oldalon} Lapunk mai száma 32 fillér í­A A francia politika Irtás Turr Béla Karlsbad, június hó, A francia kamarában a bizottságok megalakulása és a bizottság elnökeinek megválasztása arra vall, hogy a frank stabilizálása után meglepetések nincsenek kizárva az új parlamentben. A választások után azt hirdették az első statisztikai kimutatások, hogy az új ka­­mara inkább jobbfelé tolódott el. Ez a számítás azonban az eddigi jelek szerint mintha tévedés volna és a jobbfelé való orientálódásról korai volt beszélni. A számítási hiba abban volt, hogy Louis Marin pártját közel 150 tagra be­csülték, ami 50 mandátum nyereséget je­lentett volna. Ami azonban a francia politikában nem ritkaság, most is az tör­tént, hogy a pártok parlamenti kialaku­lásánál kitűnt, hogy Louis Marin pártjá­nak tulajdonképpen csak 100 tagja van, vagyis a Poincaré-kormány jobb szárnya egyáltalán nem lett erősebb a választó o­kon. A balszárny ellenben, ha számban szintén nem sokat változott is, mintha nagyobb agilitással jött volna a parla­mentbe. A sok új tag között — mint hír­lik — igen sok a szabadkőmíves, kik a páholyok utasítása szerint erőteljesebb baloldali politikát terveznek.­­ Ez az elán, ez az előretörés mutatkozott meg a bizottsági elnökválasztáson, ahol a pénzügyi bizottság elnökévé az ugyan­csak baloldali Malvy-t választották meg­t, a külügyi al hizság elnöke is Paul­ Boncour maradt, aki szintén a baloldal embere. Igaz, hogy a gyarmatügyi bizott­ság elnöke 2 szavazattal a jobboldal je­­löltje lett és Maginot a hadügyi bizottság elnökévé egyhangúlag választatott meg, mégis a kormány jobb szárny­át a pénz­ügyi bizottsági elnökválasztás annyira elkeserítette, hogy ha nem lett volna küszöbön a frank stabilizálását hozó ja­vaslat, a parlamenti bonyodalmak már)­ megkezdődtek volna. A frank stabilizálása azonban egyelőre csendet parancsol. Poincaré mindem előtt ezt akarta megcsinálni, azért m­a változtatott kabinetjén a választás utá­n ezért marasztalta a más nézeten levő Louis Marint azzal a szelíd kényszerrel, hogy az egész kabinet lemond és elm­gy ha Louis Marin nem enged álláspon­t­ból. A frank stabilizálása pedig az alapon történik. A frank kurzusa független lesz a dollártól és se aminek pénzügyi jelentősége igen nagy és a francia nemzeti álláspont di­valát jelenti. Ez voltakép Poincaré pé így: koncepciójának és akciójának legnr­ggb­bb sikere s ezért számíthat Poincaré címen a munkájában minden jó francia támo­gatására. Pedig Poincaré a francia pénz­ügyi függetlenséget már olyan helyzet­­ben mentette meg, mikor a­ francia frank zuhanóban volt és az amerikai bankvilág készen állott, hogy Franciaországot telje­sen az angol-száz érdekkörbe, illetve az amerikai tőke járszalagjára, vonja. Poin­caré a franknak a régi aranyalapon tör­ténő stabilizálásával most teljes diadalra juttatja eddigi frank-politikáját. Ez olyan érdem a francia nemzet szemében, mely győzelme dacára a talajt már bizonyta­lannak kezdte érezni maga alatt, hogy ezt az érdemet nem feledik el neki. A francia választási győzelem annak a Poincarénak szólt,­ki a frankot zuhaná­sában megállította és most már stabili­zálni is tudja. A választásokon a győze­lem továbbá, jelentette azt, hogy a francia nemzet többsége magáévá, tette Briand békepolitikáját. A választások eredménye tehát tulajdonképpen ezt a két dolgot je­lentette, de a kommunisták kudarcán kí­­vül nem adott arra feleletet, hogy a par­lamentben Poincaré jobb- vagy bal­­szárnya ragadhatja-e magához a vezetést.

Next