Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
■ i) y ■ Mai számon? S2 oldal - Ingyen Nemzeti Szalon és Képes Melléklet ■KFM7inri NRlfiraséji Vomláss Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. 4 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA, X. évfolyam 147. szám ♦ Vasárnap , Budapest, 1928 július 1 MAT CIKK LINK: Norvégia felett látta utóimra Amund A kommunisták vörös srt rendeznek Csehországban Orvosolni kell a tansérelmeit Kemények és illúziódk, magyar jelenben a magyar jövőről _ . A belügyminiszter jóváhagyta a Wenckheim-palota megvételét Az Országos Tanügyi Kiállítás megnyit Algírban elfogták a marseillei tömeggyilkost .. Kinevezések és előléptetések a MÁV-nál (tek): Miért kell bürokrácia az iskolában? Kállay Miklós: Dráma és irodalom Bibó Lajos: Prat vagy Kiss Kemechey László: A „Roma Romában SURÁNYI MIKLÓS VASÁRNAPI KRÓNIKÁJA Meg lehet menteni az elsülyedt tengeralattjárók személyzetét 1929-re elkészül Európa leghatalmasabb erőműve . Korszerű újításokkal harcol a gramofon a rádió ellen Madeleine: Tengerparti kosztümök, magyar vászoncsodák Szmollény Nándor: A matyó-hímzés, mint cseh házipari termék Háziasszonyoknak Kozmetika AUTÓ, MOTOR, REPÜLÉS Esterházy Antal herceg Bugatti-kocsin elért gugerhegyi győzelme a végletekig kiélezte a küzdelmet a bajnokságért KÖZGAZDASÁG, MEZŐGAZDASÁG Az év első felében 113 százalékkal emelkedett az inzolvenciák száma A kedvező terményértékesítés fő feltétele NEMZETI SZALON Mados György: Az orosz szoprán Berényi János: A békesség fehér borzalma (vers) Berend Miklósné: Az igaz szerelem tragédiája a régi erkölcsök és a léha nagyváros harcában Ivan Mosjoukine: Az élő tükörkép H: Tages, a pompeji uzsorás . . . Törökné Kovács Hermin: Jánoska F. F. Szrejebrannij: Az út, az igazság, az élet A NEMZETI ÚJSÁG KÉPES MŰMELLÉKLETE Az olasz királyi pár leleplezi a piemonti lovasezred hősi halottjainak szobrát Maddalena pilóta-őrnagy A máltai lovagrend magyar csoportjának alakuló ülése Nem örökkévaló a szerződés, még ha annak is deklarálták. A román félhivatalos L’ Independence Roumaine ezt az egészen egyszerű és bölcs életigazságot belátta és megírta. Amit írt, az nem új igazság. Megmondották ezt már az angol magyarbarát politikusok, megmondotta Rothermere lord. Mussolini és megírtuk mi is, nem is egyszer, hanem sokszor. A szerződés, álljon bár sokmillió szurony mögötte, nem örökkévaló, mert emberi mű s minél több benne a gyűlölet, az erőszak, a kábult diadal bosszúvágya, annál gyöngébb, tehát annál rövidebb az élete. A román félhivatalos szerint ma a békerevíziót nem lehet elképzelni háború nélkül, de eljöhet a nap, amikor a szerződések nem lesznek fenntarthatók háború nélkül. Elmés axióma, de nincs benne igazság, mert akkor már a revízió késő. A szerződéseket éppen azért kell revízió alá venni, hogy véges életük fentartható legyen háború nélkül, békével. Hogy a revízió elképzelhető háború nélkül, bizonyítja, hogy elképzelik az angolok, az olaszok, sőt a magyarok is s éppen azért képzelik el békés eszközökkel, hogy ne legyen háború, amikor már nem lehet fenntartani azt az emberi, véges művet háború nélkül. Maga a román félhivatalos is azt írja, hogy vannak a békeszerződésnek olyan kérdései, amelyekről nem lenne nehéz kimutatni, hogy már eddig is revízió alá vették. Nos, ha vannak ilyenek, akkor a gyakorlat már döntött s bebizonyította, hogy a revízióhoz nem háború kell, hanem az élet természetes parancsának követése: belátás, bátorság, okosság és igazságosság. Az utak adva vannak, tessék követni őket. A francia kamara óriási többséggel bizalmat szavazott Poincaré kormányának Poincaré heves támadást intézett a radikális szocialisták ellen Páris, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Néhány nappal ezelőtt még úgy látszott, hogy a kormány általános és pénzügyi politikájának a vitája még a Poincarékabinet bukását is eredményezheti. Ma már megváltozott a helyzet, Poincaré letörte a radikális szocialisták kormánybuktató akcióját. Péntek délután folytatta a kamara a kormány általános és pénzügyi politikájának vitáját. A royalista Jean Lecour- Grandmaison azt hangoztatta, hogy a kormány a maga széthúzó elemeivel nem támaszkodik állandó jellegű többségre. Arra kérte Poincarét, őrködjék a fiatal nemzedék erkölcsi nevelésén, melyet Herriot programja veszélyeztet. Poincaré válaszában kifejtette, hogy a nemzeti egység kormányának ereje abban rejlik, hogy valamennyi miniszter bizonyos időre háttérbe helyezte személyes hajlamait. A kormány azzal a többséggel dolgozik, amelyik őt követi. Kiválnyi er, - -telleacg minkás legyen, de ha esetleg lemorzsollódások állanának be, ez a körülmény sem lesz a kormányra bátortalanító hatású. Rátérve a stabilizáció kérdésére, kifejtette Poincaré, hogy a stabilizálás foganatosítása után normális helyzet még mindig nem várható. Franciaország előtt nagy kiterjedésű munkaterület áll és a stabilizációt nem szabad újabb megingásnak kitérni. Poincaré ez alkalommal még nála is szokatlan szenvedéllyel szállott szembe politikai ellenfeleivel. Már nem fenyegette lemondással a radikális szocialistákat, hálátlansággal sem vádolta őket, hanem erős támadást intézett ellenük. Szemükbe vágta, hogy nincs rászorulva a támogatásukra, nélkülük is képes tovább kormányozni, mert csak olyan többséget akar, mely a saját jószántából áll a kormány mellé. Beszéde végén kérte a kormány eredeti napirendi indítványának elfogadását. A kamara 155 szavazattal 126 ellenében el is fogadta a napirendi indítványt. A szavazásnál a kormány tulajdonképen nagyobb többséget kapott, mint amilyenre számított. A radikális szocialista párt 125 tagja közül mintegy százan szavaztak 4 kromány mellett. A Power.'*y mostani többsége olyan nagy, amilyenre még nem volt példa kormánynyilatkozatot követő politikai szavazásban Smith Alfrédet jelölték az amerikai demokraták köztársasági elnöknek ——■■ Rikkancsból — kormányzó és elnökjelölt (Saját tudósítónktól.) A houstoni demokrata kongresszus, mint az alább közölt táviratok jelentik, Smith newyorki kormányzót választotta meg elnökjelöltnek. Smith Alfréd Emánuel 1873-ban született Newyorkban, szegénysorsú családból. Gyermekkorában mint rikkancs, később mint segéd egy halkereskedésben, végül mint egy jogi iroda írnoka kereste meg a kenyerét. 1903-ban beválasztották a newyorki parlamentbe. Ezzel kezdődött tulajdonképen a politikai pályafutása. 1911-ben már a demokraták vezére volt és két évvel később a newyorki parlament elnöke. 1915-ben közszolgálatba lépett és ebben a minőségében dolgozott 1919-ig, amikor első ízben megválasztották Newyork állam kormányzójává. A következő választáson megbukott ugyan, de 1923 óta háromszor választották újra, és mindig igen nagy többséggel. Smith népszerűsége, mióta politikai pályára lépett, egyre nő; ez a nagy népszerűség adja a magyarázatát annak is, hogy háromszor választották meg egymás után Newyork állam kormányzójának. Már az 1924-iki elnökválasztásnál szerepelt, mint a demokrata párt egyik elnökjelöltje, de akkor főleg azt hozták fel ellene, hogy mint a katolikus vallás híve, bizonyára engedményeket fog tenni a katolikus egyháznak. Múlt év tavaszán a lapokban kijelentette, hogy5 nem ismeri el egyházának semminő olyan hatalmát, amely az Amerikai Egyesült Államok alkotmányával szembehelyezkedne. Az egyház és állam teljes szétválasztásának a híve és az egyházi hatóságoknak azt a jogát sem ismeri el, hogy az egyes államok törvényeibe beleszóljanak. A nyilvános iskolát tekinti az amerikai szabadság kifejlesztőjének, de nem korlátozza a szülőknek azt a jogát, hogy gyermekeiket tetszés szerint nyilvános vagy felekezeti iskolába járathatják. A demokrata kongresszus megállapította a párt programját Smith elfogadta elnökké jelölését Houston (Texas) jan. 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A demokrata párt nemzeti konventje a tegnapi ülésen a pártprogramot elfogadta és Smith newyorki kormányzót elnökjelöltté választotta meg. A 1065 érvényes szavazatból, melyek ötvenöt államból adódtak össze. Smithre az első választási menetben 849 szavazat esett, vagyis kétharmadnál több, ennek hatása alatt a második menetben Smith-t egyhangúlag választották meg. Smith Albanyból (Newyork állam) táviratban tudatta, hogy elfogadja a jelölést. Táviratában kiterjeszkedik a párt külpolitikai irányelveire és kijelenti, hogy a pártprogram annak az egyszerű igazságnak ad kifejezést, hogy a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ olyan isteni parancs, amely nem tartalmaz semmiféle megszorítást, és amelyet alkalmazni kell a népek és a nemzetek viszonyában is. Kijelenti továbbá, hogy gyökeresen m°Ő kell változtatni a szesztilalmi törvényt és fel kell irtani a ..sálon** néven ismeretes csapszékeket. Az elfogadott, pártprogram megállapítja, hogy a republikánus párt nyolc évi kormányzás alatt nem tudta megfelelően (Folytatása a 2-tfr oldalon} Lapunk mai száma 32 fillér íA A francia politika Irtás Turr Béla Karlsbad, június hó, A francia kamarában a bizottságok megalakulása és a bizottság elnökeinek megválasztása arra vall, hogy a frank stabilizálása után meglepetések nincsenek kizárva az új parlamentben. A választások után azt hirdették az első statisztikai kimutatások, hogy az új kamara inkább jobbfelé tolódott el. Ez a számítás azonban az eddigi jelek szerint mintha tévedés volna és a jobbfelé való orientálódásról korai volt beszélni. A számítási hiba abban volt, hogy Louis Marin pártját közel 150 tagra becsülték, ami 50 mandátum nyereséget jelentett volna. Ami azonban a francia politikában nem ritkaság, most is az történt, hogy a pártok parlamenti kialakulásánál kitűnt, hogy Louis Marin pártjának tulajdonképpen csak 100 tagja van, vagyis a Poincaré-kormány jobb szárnya egyáltalán nem lett erősebb a választó okon. A balszárny ellenben, ha számban szintén nem sokat változott is, mintha nagyobb agilitással jött volna a parlamentbe. A sok új tag között — mint hírlik — igen sok a szabadkőmíves, kik a páholyok utasítása szerint erőteljesebb baloldali politikát terveznek. Ez az elán, ez az előretörés mutatkozott meg a bizottsági elnökválasztáson, ahol a pénzügyi bizottság elnökévé az ugyancsak baloldali Malvy-t választották megt, a külügyi al hizság elnöke is Paul Boncour maradt, aki szintén a baloldal embere. Igaz, hogy a gyarmatügyi bizottság elnöke 2 szavazattal a jobboldal jelöltje lett és Maginot a hadügyi bizottság elnökévé egyhangúlag választatott meg, mégis a kormány jobb szárnyát a pénzügyi bizottsági elnökválasztás annyira elkeserítette, hogy ha nem lett volna küszöbön a frank stabilizálását hozó javaslat, a parlamenti bonyodalmak már) megkezdődtek volna. A frank stabilizálása azonban egyelőre csendet parancsol. Poincaré mindem előtt ezt akarta megcsinálni, azért ma változtatott kabinetjén a választás után ezért marasztalta a más nézeten levő Louis Marint azzal a szelíd kényszerrel, hogy az egész kabinet lemond és elmgy ha Louis Marin nem enged álláspontból. A frank stabilizálása pedig az alapon történik. A frank kurzusa független lesz a dollártól és se aminek pénzügyi jelentősége igen nagy és a francia nemzeti álláspont divalát jelenti. Ez voltakép Poincaré pé így: koncepciójának és akciójának legnrggbbb sikere s ezért számíthat Poincaré címen a munkájában minden jó francia támogatására. Pedig Poincaré a francia pénzügyi függetlenséget már olyan helyzetben mentette meg, mikor a francia frank zuhanóban volt és az amerikai bankvilág készen állott, hogy Franciaországot teljesen az angol-száz érdekkörbe, illetve az amerikai tőke járszalagjára, vonja. Poincaré a franknak a régi aranyalapon történő stabilizálásával most teljes diadalra juttatja eddigi frank-politikáját. Ez olyan érdem a francia nemzet szemében, mely győzelme dacára a talajt már bizonytalannak kezdte érezni maga alatt, hogy ezt az érdemet nem feledik el neki. A francia választási győzelem annak a Poincarénak szólt,ki a frankot zuhanásában megállította és most már stabilizálni is tudja. A választásokon a győzelem továbbá, jelentette azt, hogy a francia nemzet többsége magáévá, tette Briand békepolitikáját. A választások eredménye tehát tulajdonképpen ezt a két dolgot jelentette, de a kommunisták kudarcán kívül nem adott arra feleletet, hogy a parlamentben Poincaré jobb- vagy balszárnya ragadhatja-e magához a vezetést.