Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

S illetve a tempó diktálását. Louis Marinék vérmes számítása, hogy a jelöltek között többet tartottak a maguk hívének, mint amennyi tényleg annak vallja magát és Louvheur pártjának, a baloldali radikáli­soknak negyven, sőt hatvan főre való emelkedése inkább arra mutat, hogy a balszárny erősödött. Maga az, hogy Loueheur csoportja a mérlegen a vezető szerepéhez jutott, inkább azt a lehetősé­get rejtegeti, hogy a baloldal merészebb és aktívabb lesz. Herriot, Briand és Pain­­levé tábora se fogyatkozott meg és tud­juk, hogy Herriot a Poincaré-kabinetben csak a frank­ politika érdekében vállalt tárcát. Nem merte magát kivonni a Poin­caré által megkövetelt összefogásból, mert ezzel ódiumot vett volna magára a pénz­ügyi helyzetéért, jövőjéért máris remegő kispolgárság előtt. A frank stabilizálása után, amikor többé nem kell tartani attól, hogy Poincaré nem támogatása egyenlő a nemzetietlen magatartással, kérdés, hogy Herriot radikalizmusa med­dig marad nyugton, főleg mikor ismere­tes, hogy ma a francia belpolitikában a mérsékelt és toleráns felfogás érvénye­sült az egyházpolitika terén. Poincaré a választásokon ezért olyan oldalakról is támogatásban részesült, amelyekre külön­ben nem számíthatott volna, de amely tá­mogatás a politika törvényei szerint azon percben megsemmisült a konzervatív po­litika javára, mihelyt a választások vé­get értek és a parlamentben alakul ki és dől el a politika iránya. A francia konzervatív elemek ezt a je­lenséget már többször láthatták, a tanul­ságát is szomorúan tapasztalhatták, de jelen esetben szemrehányás annál kevésbé érheti őket, mert szinte kényszerhelyzet­ben voltak és megfelelő hangulat nélkül mihez is kezdhettek volna? Sem Poincaré pénzügyi politikájával, sem Briand kül­politikájával a szembehelyezkedés nem lett volna politikailag okos és indokolt cselekedet Ez egyenesen kihívása lett volna a közvéleménynek a különben más utakon járó konzervatív politika ellen. A francia kamarában a helyzet a frank stabilizációja után tehát korántsem olyan tiszta és korántsem olyan veszélynélküli, mint az a választások eredménye után első pillanatra látszott Tain­varé ügyes­sége és Briand külpolitikai programjának további kiépítése­ ugyan még mindig jó­zanságot parancsolt a kamarára és a radikális mozgolódásokra, de hogy nem lehet jobbfelé való eltolódásról beszélni, az az eddigi jelek után kétségtelen. Saj­nos azonban, a külpolitika és a magyar probléma szempontjából még ebből a helyzetből se meríthetünk reményt és bármi változást A városi mérnökök kongresszusa (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Vá­rosi Mérnökök Országos Szövetsége teg­nap tartotta ezévi közgyűlését melyet­­Mumbach Dezső székesfővárosi tanács­nok, a szövetség elnöke nyitott meg. A mérnöki kamara nevében Thoma Fri­gyes főtitkár, az Országos Középítési Tanács nevében Hü­ltl Dezső műegyetemi professzor, a Magyar Mérnök és Építész­­egylet nevében K. Császár Ferenc épí­­tésztanár, végül a Magánmérnökök Or­­szágos Szövetsége nevében László Jenő mérnök-vállalkozó üdvözölték a szövet­­séget. Bánóczy Béla, székesfővárosi fő­mérnök, a szövetség főtitkára olvasta fel ezután az 1927. év működéséről szóló je­lentést. Furgyik György rákospalotai műszaki tanácsos a számvizsgáló bizott­ság jelentését mutatta be. A tisztújításra került ezután a sor. Elnökké megválasz­tották Rumbach Dezső székesfővárosi ta­nácsnokot, alelnökké Berzenczey Domo­kos szegedi műszaki főtanácsost, Schön Győző budapesti gázgyári h. vezérigaz­gatót és Zboray János székesfővárosi fő­tanácsost. Főtitkárrá Bánóczy Béla bu­dapesti főmérnököt, főjegyzővé Orbán Béla pesterzsébeti tanácsnokot, pénztá­rossá Medgyessy Iván fővárosi főmérnö­köt, titkárrá Kartner János mérnököt, jegyzővé Rózsás Pál főmérnököt, ellen­őrré Dósa Kálmán budafoki főmérnököt választották meg. Ugyancsak ma válasz­tották meg a szakosztályi elnököket is éspedig a kari szakosztály elnökévé Far­kas Rezső fővárosi műszaki tanácsost, a mérnöki szakosztály elnökévé Király Kálmán fővárosi műszaki tanácsost, az építészeti szakosztály elnökévé Váczi- Hübsch Kálmán tanácsnokot (Vác), a gé­pészeti szakosztály elnökévé Buecz Ká­roly műszaki tanácsost (Szeged), az üze­mi szakosztály elnökévé Szigetit Gábor gázgyári igazgatót, végül a közigazga­tási szakosztály elnökévé Lovas Zsig­­mond műszaki főtanácsost (Győr). Szombaton délelőtt a különböző fővá­rosi intézményeket tekintették meg az­­országból összegyűlt­ városi mérnökök. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1928 július 1. (Folytatás az első oldalról) végrehajtani a szesztilalmat. A demo­krata párt becsületes kísérletet fog tenni, hogy a szesztilalmi rendelkezések végre­hajtassanak. (Ez a szövegezés kompro­misszumot jelent a kérdésben fenálló szélsőséges álláspontok között. A külpolitikára vonatkozó rész nem em­líti sem a Népszövetséget, sem pedig a nemzetközi döntőbíróságot. Ezzel szemben élesen állást foglal az ellen, hogy idegen nemzetekkel politikai szövetségeket kös­senek. A program követeli az örmények­nek adott ígéretek teljesítését és egy helyi önkormányzat megvalósítását. A pro­gram elítéli a háborút, a militarizmust, az imperializmust, továbbá a más álla­mok ügyeibe való beavatkozást. (T.) Újabb kormányválság Görögországban A Zaimisz-kabinet beadta lemondását Athén, július 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Egy hónapon belül másodszor került válságba a kormány. Ezúttal Kafandarisz pénzügy­miniszter jelentette be, hogy leteszi tár­cáját, mire Zaimisz miniszterelnök Kon­­dariotisz köztársasági elnöknek benyúj­totta az egész kabinet lemondását. Hire jár, hogy Venizelosz alakít új kormányt, amely feloszlatja a képviselőházat és új választásokat rendel el. Nincs kizárva, hogy hivatalnokkormány alakul. Általá­nos a nézet, hogy Venizelosz kormányra­­lépése esetén a belső zavargások nem lesz­nek elkerülhetők. (T.) A kommunisták „Vörös napot“ rendeznek Csehországban ''■—■—♦ama—— Gyermekeket akarnak az első vonalba állítani a rendőrattak ellen — A töltényes csomag Prága, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A prágai rendőrség erélyes intézkedésekkel fenyegetőzik a kommunisták által hirde­tett „Vörös nap“ ellen, amelyet július 6-án akarnak megtartani. Egész Cseh­országban röpcédulákat terjesztenek, amelyek a munkásságot arra­­hívják fel, hogy július hatodikán tömegesen jelen­jék meg Prágában a Vörös Napon. A röp­cédulák Bécsben készültek és valószínű­leg bécsi kommunista ügynökök terjesz­tik azokat Csehországban. A kommunisták úgy tervezik a „Vörös Napon“ rendezendő tüntetéseket, hogy dz r­ sv. t... ...stra­et rendőri attakok lefegyver­zésére­­ gyermekcsapatokat állítanak. A pártvezetőség teherautókat bérel, amelye­ket gyermekekkel töm meg s ez az autó­park fog haladni a demonstráló menet élén. Vizsgálat egy csomag körül Tegnap délután a prágai főposta nagy­termében az egyik hivatalnok egy sza­bálytalan külalaku csomagot vett észre, mely újságpapirosba volt csomagolva. Abban a föltevésben, hogy a csomagot valaki ottfelejtette, rendőrt hivatott, hogy a csomagot a rendőrségre származtassa. A rendőr eltávolította a csomag külső papirosát s legnagyobb csodálatára éles töltények tárultak szeme elé. A töltény­hüvelyek orosz eredetűek. A rendőr a gyanús csomagot a rendőrigazgatóságra vitte. A Prager Tagblatt munkatársának ér­deklődésére a rendőrségen azt a felvilá­­gosítást adták, hogy aligha politikai bűn­cselekményről van­ szó. Lehetséges, hogy a töltények tulajdonosa házkutatástól való féltében egyszerűen így akart meg­szabadulni a kényes csomagtól. Ha poli­tikai csíny, akkor lehetséges, hogy vala­melyik kommunista-éljenes egyén akarta vele a kommunistákat gyanúba hozni (?) vagy kommunisták maguk csinálták avégből, hogy a rendőrséget bosszantsák. Az éleslátású prágai rendőrség tehát sem­mit sem lát az „éles“ töltényekben. Hát majd július 6-án!... MIÉRT KELL BÜROKRÁCIA AZ ISKOLÁBAN? Budapest, június 30. (tek.) Az iskola folyosóján, kániku­lai melegben, hosszú sort álltak a szü­lők. Apák, anyák szorongottak, kezük­ben iratokkal, mellettük a gyermekek­kel. A beh­atás lezajlott izgalmas je­lenetek között. A gimnázium épületé­nek folyosója zsibongó tömeggel volt tele s a sor lekanyarodott a lépcsőn, ahol közelharcot vívtak minden lépés­nyi megnyert térért. Beiratás volt. Az az ötödik gimnazista, aki abban az iskolában végezte az osztályokat, ott kellett hogy szorongjon a szülőjével, mert a létszám kontingentálva van, nem késhet egyetlen napot, órát, sőt percet sem. Hiszen ha esetleg betelik a létszám, majd csak szeptemberben írják be, ha beírják, mint magántanu­lót, vagy elindulhat az apa, az anya reménytelen körútra, hogy keressen egy másik iskolát. Mindenki jól tudja, a tanárok is, a szü­lők is, hogy ez így nincs jól, de végig kell csinálniuk a tortúrát, mert a sza­bály, a paragrafus bürokráciát köve­tel. Miért? Amelyik apa, vagy anya ott szorongott a közelharc sortállásában, két-három héttel ezelőtt is tudta, hogy a gyereket be kell íratni, tudta, hogy abba az iskolába kell beíratnia, ahol a gyerek eddig is tanult és tudta, hogy nem válogathat az iskolákban. Miért nem lehet elvégezni a dolgot önként értetődően, az osztályvizsga, vagy a bizonyítványkiosztás idején, osztá­lyonként, amikor a gyerek a bizonyít­vány alapján automatikusan a felsőbb osztályba lenne beírható? Miért ne le­hetne ezt osztályonként végezni, to­longás, lyúkszemtiprás, izgalmak és fölösleges aggodalmak nélkül? Hiszen az iskola ismeri a saját tanulóit, a bi­zonyítványokat, mindenféle szükséges, okmányokat, amelyek rendelkezésére álltak az első beiratásnál s azokat sza­bályszerűen el is könyvelte. Miért ne lehetne úgy csinálni, hogy már a vizsga idején nyilatkozik a szülő, eset­leg levélben, amit bevisz a gyerek s ezzel automatikusan megtörténik a be­iratás? Miért kell sort állni, bevárni azt a bizonyítványt, amit az iskola is­mer, — hiszen ő állította ki, — miért kell tolongani? Az automatikusan megtörtént beiratások után esetleg fennmaradó helyeket is könnyebb volna az iskolában újonnan jelentke­zők sortállásával betölteni. Miért kényszeríti a szabály, a paragrafus fö­­löleges bürokráciára a munkával, amúgy is túlterhelt igazgatót és a tanárt? Ez az egyetlen nap tragikus helyze­tek elé állíthat szülőket, akik betegség, vagy egyéb ok miatt épen ma nem tudtak megjelenni. Ezekkel miért kell végig járatni a szeptemberig való vá­rakozás izgalmas kálváriáját? S miért kell a rendes tanulót, akinek apja, anyja nem győzött a közelharc lyúk­­szemtiprásaiban, magántanulóvá lefo­kozni? Könnyű lenne segíteni a dol­gon, csak épen meg kellene engedni, hogy az iskola, az igazgató, a tanár ne kényszerüljön bürokráciára, hanem járjon el jó érzése, a dolgok természe­tes rendje szerint. Az élet és nem a papiros számára kell megállapítani a szabályt. A belügyminiszter jóváhagyta a Wenckheim-palota megvételét Hamarosan megkezdik a palota átalakítását a Fővárosi Könyvtár céljaira (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Buda­pest székesfőváros a háború után nagy­ megértéssel karolta fel a kultúra fejlesz­tését és a kultúra terén hozott áldozat­­készségével mindenütt elismerést keltő eredményeket ért el. A fővárosnak a szel­lemi élet szolgálatába állított intézményei között különösen az utóbbi évek folya­mán elért hatalmas eredményeivel a Fő­városi Könyvtár vívta ki magának az el­ső helyet, amely felismerve kulturális életünk alapvető feladatait, az egyetemes kultúra művelését s annak közlését, ter­jesztését vállalta magára. Míg a könyv­tár fejlődése hatalmas arányokban tört, előre a­ főváros közönségének megértő támogatása következtében, addig mindin­kább nyilvánvalóvá lett, hogy a könyvtár­­ mostani, gróf Károlyi­ utcai elhelyezése e szépen fejlődő intézményt annyira meg­bénítja, hogy a minden talpalatnyi he­lyen könyvvel zsúfolt helyiségeiben fej­lődni már képtelen, nagyértékű külön­­gyűjteményei nehezen hozzáférhetők és kezelhetők, a könyvtárhoz évről-évre fo­kozódó mértékben özönlő olvasóközönsé­get pedig mostani elhelyezésében kiszol­gálni nem tudja. Mivel új épületre a­ pénzügyi viszonyok következtében gon­­dolni sem lehetett, a könyvtár elhelyezé­sét csak két módon lehetett megoldani: vagy egy új bérházba beépített megoldás­sal, vagy pedig egy már meglevő épület­nek átalakításával. Miután az első terv nem volt megvalósítható, jött a Wenck-­­heim-palota megvételének és könyvtári célra történő átalakításának terve. Enyv­­vári Jenő könyvtárigazgató mint egye­düli megoldási lehetőséget, a palotának a könyvtár számára való átalakítását aján­lotta. Műszaki és könyvtári szempontból végzett gondos számítások alapján ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy a palota kellő átalakítással és be­rendezéssel az adott viszonyok között a könyvtár céljainak leginkább megfelel.. A Wenckheim-épület fekvése ugyanis a lehető legszerencsésebb, központi fekvésű­, izolált, az egyetemek, a múzeum és a nagykönyvtárak közelében fekszik, tehát olyan helyen van, amelyet a kutatók és a főváros műveit olvasó közönsége állan­dóan fölkereshet. A palota mintegy 60 helyiséget foglal­ magában,­ amelyek kö­zül az olvasótermeknek szánt nagytermek az eddigi 52 olvasóhellyel szemben­ 125 olvasó befogadására alkalmasak. Ezek­ben a termekben hatalmas ablakok biz­tosítják a világosságot, az úttestekről be­szűrődő zaj, amely egy központi fekvésű épületnél sem kerülhető el, a Baross- és különösen a Reviczky-utcában korántsem oly nagymérvű, hogy megszokottá ne válhatnék. A termek artisztikus szép­sége a főváros legnagyobb történelmi ér­tékű különgyűjteményei számára is a legméltóbb kereteket adja meg. Alkalmas berendezést talál a Wenckheim-palotában a budapesti gyűjtemény, amelynek itt ál­landó kiállítóterme, munka- és raktár­­helyisége biztosítva van, úgyszintén a keleti, a röpirat- és pamflet-, hasonlóan a bibliográfiai gyűjtemény és a magyar szépirodalmi termékek első kiadásainak gyűjteménye, a Szüry-könyvtár. Mindezek a termek a művészi kiképzés megbolyga­­tása nélkül, stílusos bútorokkal fölsze­relve adják meg azt a külső keretet is, amelyek a jövőben a Fővárosi Könyv­tárt, mint a főváros egyik látványossá­gát és kulturális életének egyik centru­mát méltóképpen mutatják be az idege­nek előtt is. A palotában a könyvraktár, az igaz­gatóság és egyéb munkahelyiségek cél­jaira oly nagy hely áll rendelkezésre, hogy a könyvtár fejlődését mintegy 50 esztendőre biztosítja. Az itt tervbe vett átalakítások legnagyobb részben olyan ter­mészetűek, amelyek a palotának bármely célra történő átalakítása esetén is fenn­­állanának. Az átalakítások foganatosítása és a legmodernebb könyvtári berendezés lehetősége az épület szilárd volta miatt minden nehézség nélkül történhetik meg, amelyek a különböző részekbe való közle­kedést, a könyvtári szolgálat szempont­jait, valamint a higiénia követelményeit is sikeresen biztosítják. A Wenckheim-palota megvételéről és átalakításáról már 1926. őszétől fogva folynak a tárgyalások. A belügyminisz­tertől most érkezett meg a tanácshoz a terv jóváhagyása, amelyben a belügymi­niszter a benyújtott terveket a maguk egészében magáévá tette. Ez a miniszteri leirat az ősszel kerül a közgyűlés elé és a közgyűlés határozata után a tanács mindjárt intézkedik, hogy a Fővárosi Könyvtár új elhelyezése minél hamarabb megtörténjék. SZÉP ASSZONY, szép lesz a lakása, ha függönye, nálam vásárolja. LŐWY ARTHUR kézimunka-üzlet Budapest, Királypsazsa 15. Lipót­ körút 25. Cérna, csipke és betét mtr-je 7 fillér.

Next