Nemzeti Ujság, 1928. szeptember (10. évfolyam, 198-220. szám)
1928-09-01 / 198. szám
MAI CIKKEINK: A franciaországi magyarok távirata Kell egy amerkai államtitkárhoz Aki Európából Stines-birodalmat akart csinálni a külföldi zsír- és burgonyabehozatal problémája Eseményekben gazdag volt a máriacellsemmeringi társasutazás Szombaton kezdődik a nemzetközi gyorsirókongresszus Megkerült a visegrádi kettős öngyilkossági kísérlet férfifőszereplője A kisebbségek panasza visszhangra talált Görögország nem csatlakozik a kisantanthoz A csehek újabb rablóhadjárata Az albán nemzetgyűlés holnap szavazza meg az új alkotmánytörvényt Hétfőn kezdődik a nemzetközi orvoskongresszus Ausztria belső harca a polgári rendért Milánó közepén fényes nappal kiraboltak egy ékszerüzletet Előbb új csatahajók, csak azután a háborúellenes paktum Szombaton nyílik meg a szombathelyi kiállítás A főváros a védővámok csökkentését kéri A nyári szezonban enyhült a fizetésképtelenségi válság A családi háborúság vége Megszüntették az autón utazók podgyász vámját Emberéletet követelt a heves megyei lépfene járvány (p.): Hol ütik-verik meg a diákokat? Béry László: öngyilkos szerelmesek Pufi (Novellapályázat) Ijjas J. Antal: Lakást keresek . . . M. I. m.: Miért csökkent a balatoni fürdővendégek száma? Deficit van a főváros jövő évi költségvetésében — hangzott fel a riadó a, baloldalon és kemény támadásra indult a baloldali sajtó a főváros vezetősége ellen. Túljegyzést emlegettek és úgy támadták a fővárost, mintha máris sokmilliós költségtöbbletet rakott volna a közönség nyakába, többet költött volna, mint amenynyire joga és meghatalmazása van. A baloldali műháborúra válaszul ma illetékes helyről nyilatkozat érkezett, amely egész egyszerűen megállapítja, hogy az 1929. évi költségelőirányzatnál semmiféle túllépés nem lesz. Nemsokára elkészül a végleges költségvetési tervezet és azok, akik most túllépéssel vádolják a főváros ügyosztályait, látni fogják, hogy a fővárost deficites költségvetéstől félteni nem kell. Ez a nyilatkozat hivatalos, felelős helyről származik és mindenesetre több hitelt érdemel, mint azok a támadások, amelyek felelőtlen helyről, a politikai elfogultság jegyében indultak a főváros vezetősége ellen. Természetes, hogy az ügyosztályok szeretnék már a jövő évi költségvetés keretében megvalósítani azokat a terveket, amelyek régen elintézésre várnak, az ügyosztályok kívánsága azonban még nem jelenti a végleges költségvetést és a főváros vezetősége csak azért állhat helyt, amit a pénzügyi ügyosztály nyilvánosságra hoz. Ez eddig nem történt meg és a két héten belül nyilvánosságra kerülő költségvetés a mostani hivatalos nyilatkozat szerint nem az ügyosztályok terveinek a képét, hanem a gondos és lelkiismeretes fővárosi gazdálkodás bizonyítékát tárja majd a nyilvánosság elé. A főváros közönsége ennek alapján majd bírálatot mond,hat a főváros vezetőségéről, de véleményt alkothat ma-gának azokról is, akik anélkül, hogy a való tényeket ismerték volna, politikai elfogultságból, elhamarkodottan támadták azokat, akik komoly és igazságos emberektől csak elismerést érdemelnek. — . # , _ 5 ff',•• -■ J‘ fjL j / f 'J rl * \ * “• fB?P C7 *.•) -a V.PV , *'?./ • / (/| u^Gnakfvn^k«., 8 Mm¥ BHBM flj§ mB if» I vVSifeh. AE EB ^ * *a ■ *»• ** R4ki**iet^. t^j B ff 'Egi jiBp v| raKj Mg 1 p§B i«*. miimh^s h“«.”'I v*hs Slip ,S W Wm- «pl m HH IBI fii«, jf ISb V fB * * • *k «Hum*. mat,fcos-6i,u.HaHa. JH vSR mBbSl „.«a?M * fSsfi /aigfef —— jBSH —ffl&jL MBS HJ9L 13 JabB Wk. MB M tér 1. Telefon 1 525-12 jBttm* ■ ■ nH JPWim BMBal^str.. A iMffif» ♦♦ ■ Felelős verkuztffi TÓTH LÁSZLÓ dr. *KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA 7 'VT" *■ ---------------------------------------------------------X. évfolyam 198. számy*? » Szombat ♦ Budapest, 1928 szeptember 1 A román kormány fenyegetéssel próbál a népszövetségi tanácsra hatni -----—«MHMitfbBW*---- Újabb szemfényvesztés közvetlen tárgyalás felajánlásával Most már nem föltevés, hanem bebizonyult tény, hogy az a jegyzék, amelyet a bukaresti kormány augusztus 29-én adott át bukaresti követünknek, egy újabb balkáni manőver célját szolgálta. Genfi távirat tudatja, hogy a román delegáció vezetője tegnap, tehát 24 órával amagyar kormányhoz intézett jegyzék után levelet intézett a népszövetségi tanácshoz, amelyben az augusztus 29-iki jegyzékre hivatkozva, azt hangoztatja, hogy a „megbeszéléseket teljes jóhiszeműséggel folytatni lehet“. Íme, amint előre megmondottuk, Románia továbbra is szabotálni próbálja az optánskérdést. Az a mód azonban, amelylyel célját elérni törekszik, még a balkáni stílushoz szokott emberek számára is elképesztő. A tényeknek szemérmetlenebb elferdítésére és a képmutatásnak visszataszítóbb megnyilvánulására még nem volt példa a nemzetközi érintkezésiben. De a román kormány nem elégszik meg ezzel, cinikus vakmerőségében odáig megy, hogy valósággal megfenyegeti a népszövetségi tanácsot, ha az optánskérdést a magyar kormány kívánsága szerint újból napirendre tűzné ki. Nem tudjuk, mikép fog viselkedni a tanács. A magyar közvélemény eddig figyelembe vette, hogy a Népszövetség elsősorban politikai intézmény, amely a közvetítést, a békéltetést tartja legfőbb feladatának, s erre való tekintettel — noha a békeszerződés és a népszövetségi paktum a vegyes döntőbíróságokat illetően világosan előírja a tanács teendőit —, türelmesen vártunk. De most már véget kell érnie a hiábavaló közvetítésnek és a Népszövetség köteles utat nyitni az igazságszolgáltatásnak. A hágai nemzetközi állandó bíróság az a fórum, amely kompetens a vitás kérdés elbírálására, ha a népszövetségi tanács — márciusi álláspontját feladva — nem akar, vagy nem mer saját jogkörében intézkedni. A holnap meghozandó határozatából ki fog derülni, ad-e még valamit az igazságra, a döntőbíráskodás nagy elvére és saját presztízsére? A holnapi határozatból Magyarország levonhatja a végső konzekvenciát a Népszövetség intézményéről. A román manőverről szóló jelentés így hangzik: Közlemény a tanácshoz és a magyar kormányhoz Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Nemzetek Szövetségének főtitkára egy közleményt adott át a genfi magyar képviseletnek. A közlemény címe: „A tanácshoz és a magyar kormányhoz intézett kommüniké“. A közleményben a főtitkár Románia képviselőjének kérésére közli Antóniádénak az optánsügyre vonatkozó levelét. A főtitkárhoz címzett levélben Antóniádé kijelenti, hogy a román kormány csodálkozással fogadja (!) a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendre tűzését kéri a jelen ülésszakban. A román kormány fentartással fogadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kívánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan kérdést vet fel, amely felett a tanács június nyolcadikán véglegesen döntött (?!), kijelentve, hogy eláll" a kérdés tárgyalásától. Antóniádé rámutat ezután arra, hogy Titulescu a június nyolcadiki tanácsülésen felolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. Antóniádé szerint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalások lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány — folytatja Antóniádé levele — augusztus 23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kormány álláspontját. Amikor a magyar követ Bukarestben ezt a magyar jegyzéket átnyújtotta, közölték vele, hogy augusztus 28-án fog rá választ kapni a román kormánytól. A magyar kormány mindazonáltal nem várta be ezt a választ, hanem a tanács elé vitte ismeretes kívánságát. Antóniádé felhívja a tanács figyelmét arra a jegyzékre, amelyet augusztus 29-én adtak át a magyar kormány bukaresti követének. Ebben a jegyzékben a román kormány megállapította, hogy a magyar kormány elutasítja a románoknak azt az ajánlatát, hogy nevezzen ki delegátusokat és azok lépjenek érintkezésbe a román delegátusokkal abból a célból, hogy bizonyos megszabott körű tárgyalások folyamán megállapítsák a magyar optánsoknak nyújtandó ellenértéket. Ezeket a tárgyalásokat már augusztus 9-én felajánlották, ennek következtében a román kormány, csak sajnálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati megállapodás egyetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány — folytatja Antóniádé levele — nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműséggel (!) ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahhoz a makacs magatartáshoz, amely a Népszövetség legutolsó tanácshatározatával is ellentétben áll. Amennyiben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalnia kell is ezért a kijelentéséért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kormánynak az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak s annyival súlyosabb megítélés alá esnék, mert a tanács maga is elismerte, hogy a viszály elintézésének egyetlen lehetősége az, ha a két fél közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik egymással. A levélhez Antóniádé csatolta a bukaresti kormány augusztus 29-én kelt jegyzékét. . . ( A Apponyi Aóbert gróf a tanács előtt válaszol a román delegátus levelére Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) Apponyi Albert gróf ma levelet intézett a Népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegációhoz intézett közleményét, amely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal, amelyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. A tanács holnap foglalkozik a magyar—román üggyel Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától). A tanács holnap délelőtt zárt ülésen fog az optopsüggyel foglalkozni. Nem érdemben tárgyalja, hanem azt fogja megbeszélni, hogy ki lehet-e napirendre tűzni az ügyet, vagy sejti. Cushendun lord, az angol fődelegátus, tegnap a sajtó képviselői előtt nyilatkozva, a többi között az optánsügyet is érintette. Rosszul cselekszenek azok — mondotta —, akik türelmetlenkednek a folytatása a 2-ift oldalon.) Lapunk mai száma 16 fillér Gazdasági minisztérium hrts: Surányi Miklós úgy látszik, most már számolhatunk azzal, hogy a legközelebbi jövőben már meg is valósul a gazdasági minisztérium terve. A gazdasági minisztérium gondolata azonban nem olyan egyszerű ,kormányzati reform, mint aminőnek az ügy első szempillantásra megnyilatkozik. Mert miről lehet szó? Vagy egyszerűen egy új minisztériumról, amelynek, hogy munkája legyen, két-három más minisztérium hatásköréből hasítanak ki egy kis új kormányzati tárcát. Vagy ha nem erről, akkor arról lehet csak szó, hogy az új miniszter tárcanélküli lesz, fölében és* helyezkedvén a lobbi gazdasági miniszté- riumnak. Ez pedig páratlanul merész újítás a népképviseletnek felelős minisz- teriális kormányzat történetében. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ez utóbbiról van szó. Megérteni meg tudjuk érteni, hogy az ötlet napvilágra kívánkozott, mert hiszen a gazdasági élet kormányzata, hogy éppen földművelésügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi reszortokra oszlott, ez egészen ötletszerű, egészen teoretikus, merőben önkényes, szinte, hogy úgy mondjam, tisztára véletlen felosztása volt a gazdasági kormányzatnak, amely a világ minden felelős kormányzattal igazgatott államában más és más tárcákra oszlik. Az alkotmányjogban éppen úgy, mint a kormányzati és közigazgatási jogban nincsenek dogmák és jaj annak az államférfimnak, parlamentnek vagy közvéleménynek, amely régi politikai hagyományok, elavult kormányzati elvek, hasznavehetetlen csoportosítások kultuszában megfeledkezik a reális gazdasági és társadalmi szükségletek kielégítéséről. Egyáltalában nem volt lényeges, sőt nem is jelentett semmit, hogy az ország gazdasági kormányzatát három minisztérium és pedig éppen a földmivelésügyi, kereskedelemügyi és pénzügyi minisztérium intézte eddig. Lehetett volna egy minisztérium vagy kettő, de lehetett volna esetleg öt is, mint Angliában vagy négy, mint Olaszországban, de úgy, hogy mind a négy minisztériumot egyetlen tetterős és vállalkozó szellemű ember tartsa a markában. Merőben szőrszálhasogatás és politikai kalabakteroknak való talmudizálás volna, ha ebből valaki alkotmányjogi problémát akarna csinálni. Isten ments, ez tőlünk is távol áll, ám azért nem hallgathatjuk el azt a nem ok és alap nélkül való aggodalmukat, hogy ez az új minisztérium váljon a kormányzat egységességét, gyorsaságát, invenciózus voltát, a korszerűségekhez való alkalmazkodásra való képességét, szociális tartalmát és a modern élethez való hozzásimulását nem inkább csökkenteni fogja-e ahelyett, hogy a nagy koncepciók hatalmas lendületével fokozná és diadalra vinné. Eddig mindenben az volt a baj, hogy a legkisebb gazdasági megmozduláshoz az amúgy is agyonközigazgatott országban legalább két—három minisztérium hozzájárulása volt szükséges. Mi lesz most? Most még mindezek hegyibe a gazdasági miniszter legfőbb hozzájárulása is szükségessé válik? Rettenetes volna ezt elképzelni. Egy aktív miniszter mondta nemrégiben, hogy Magyarországon az olyan ügy, amelybe két-három közigazgatási hatóságnak s ezek fölött még egy-két minisztériumnak is van beleszólása, legyen az bár a legsürgősebb, a leghasznosabb és a legkitűnőbb dolog, reménytelenül elsülyed a bürokratikus megoldhatatlanságok feneketlen izngoványaiban. Az ég szerelmére, csak nem akarják még eggyel szaporítani