Nemzeti Ujság, 1928. szeptember (10. évfolyam, 198-220. szám)

1928-09-01 / 198. szám

MAI CIKKEINK: A franciaországi magyarok távirata Kell egy amerkai államtitkárhoz Aki Európából Stines-birodalmat akart csinálni a külföldi zsír- és burgonyabehozatal problémája Eseményekben gazdag volt a máriacell­­semmeringi társasutazás Szombaton kezdődik a nemzetközi gyors­­irókongresszus Megkerült a visegrádi kettős öngyilkos­­sági kísérlet férfifőszereplője A kisebbségek panasza visszhangra talált Görögország nem csatlakozik a kisantant­­hoz A csehek újabb rablóhadjárata Az albán nemzetgyűlés holnap szavazza meg az új alkotmánytörvényt Hétfőn kezdődik a nemzetközi orvoskon­gresszus Ausztria belső harca a polgári rendért Milánó közepén fényes nappal kiraboltak egy ékszerüzletet Előbb új csatahajók, csak azután a há­­borúellenes paktum Szombaton nyílik meg a szombathelyi kiállítás A főváros a védővámok csökkentését kéri A nyári szezonban enyhült a fizetésképte­lenségi válság A családi háborúság vége Megszüntették az autón utazók podgyász vámját Emberéletet követelt a heves megyei lép­­fene járvány (p.): Hol ütik-verik meg a diákokat? Béry László: öngyilkos szerelmesek Pufi (Novellapályázat) Ijjas J. Antal: Lakást keresek . . . M. I. m­.: Miért csökkent a balatoni fürdő­­vendégek száma? Deficit van a főváros jövő évi költségvetésében — hangzott fel a riadó a, baloldalon és kemény támadásra indult a baloldali sajtó a főváros vezetősége ellen. Túljegy­zést emlegettek és úgy támadták a fővá­rost, mintha máris sokmilliós költség­­többletet rakott volna a közönség nya­kába, többet költött volna, mint ameny­­nyire joga és meghatalmazása van. A bal­oldali műháborúra válaszul ma illetékes helyről nyilatkozat érkezett, amely egész egyszerűen megállapítja, hogy az 1929. évi költségelőirányzatnál semmiféle túl­lépés nem lesz. Nemsokára elkészül a vég­leges költségvetési tervezet és azok, akik most túllépéssel vádolják a főváros ügy­osztályait, látni fogják, hogy a fővárost deficites költségvetéstől félteni nem kell. Ez a nyilatkozat hivatalos, felelős hely­ről származik és mindenesetre több hi­telt érdemel, mint azok a támadások, amelyek felelőtlen helyről, a politikai el­fogultság jegyében indultak a főváros vezetősége ellen. Természetes, hogy az ügyosztályok szeretnék már a jövő évi költségvetés keretében megvalósítani azokat a terveket, amelyek régen elinté­zésre várnak, az ügyosztályok kívánsága azonban még nem jelenti a végleges költ­ségvetést és a főváros vezetősége csak azért állhat helyt, amit a pénzügyi ügy­osztály nyilvánosságra hoz. Ez eddig nem történt meg és a két héten belül nyil­vánosságra kerülő költségvetés a mostani hivatalos nyilatkozat szerint nem az ügy­osztályok terveinek a képét, hanem a gon­dos és lelkiismeretes fővárosi gazdálko­dás bizonyítékát tárja majd a nyilvános­ság elé. A főváros közönsége ennek alap­ján majd bírálatot mond,hat a főváros vezetőségéről, de véleményt alkothat ma-­­gának azokról­ is, akik anélkül, hogy­ a való tényeket ismerték volna, politikai el­fogultságból­, elhamarkodottan támadták azokat, akik komoly és igazságos embe­rektől csak elismerést érdemelnek. — . # , _ 5 ff',•• -■ J‘ fjL j / f 'J rl * \ * “• fB?P C7 *.•) -a V.PV , *'?./ • / (/| u^Gnakfvn^k«., 8 Mm¥ BHBM flj§ mB if» I vVSifeh. AE EB ^ * *a ■ *»• ** R4ki**i­et^. t^j B ff 'Egi jiBp v| raKj Mg 1 p§B i«*. miimh^s h“«.”'I v*hs Slip ,S W Wm- «pl m HH IBI fii«, jf ISb V fB * * • *k «Hum*. mat,fcos-6i,u.HaHa. JH vSR mBbSl „.«a?M * fSsfi /aigfef —— jBSH —ffl&jL MBS HJ9L 13 JabB Wk. MB M tér 1. Telefon 1 525-12 jBttm* ■ ■ nH JPWim BMBal^str.. A­ iMffif» ♦♦ ■ Felelős verkuztffi TÓTH LÁSZLÓ dr. *­­KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA 7 'VT" *■ ---------------------------------------------------------­X. évfolyam 198. szám­y*? » Szombat ♦ Budapest, 1928 szeptember 1 A román kormány fenyegetéssel próbál a nép­­szövetségi tanácsra hatni -----—«MHMitfb­BW*----­ Újabb szemfényvesztés közvetlen tárgyalás felajánlásával Most már nem föltevés, hanem bebi­­zonyult tény, hogy az a jegyzék, ame­lyet a bukaresti kormány augusztus 29-én adott át bukaresti követünknek, egy újabb balkáni manőver célját szol­gálta. Genfi távirat­ tudatja, hogy a ro­mán delegáció vezetője tegnap, tehát 24 órával a­­magyar kormányhoz intézett jegyzék után levelet intézett a népszö­vetségi tanácshoz, amelyben az augusz­tus 29-iki jegyzékre hivatkozva, azt han­goztatja, hogy a „megbeszéléseket teljes jóhiszeműséggel folytatni lehet“. Íme, amint előre megmondottuk, Romá­nia továbbra is szabotálni próbálja az optánskérdést. Az a mód azonban, amely­­lyel célját elérni törekszik, még a bal­káni stílushoz szokott emberek számára is elké­pesztő. A tényeknek szemérmet­lenebb elferdítésére és a képmutatásnak visszataszítóbb megnyilvánulására még nem volt példa a nemzetközi érintkezés­iben. De a román kormány nem elégszik meg ezzel, cinikus vakmerőségében odáig megy, hogy valósággal megfenyegeti a népszövetségi tanácsot, ha az optáns­kérdést a magyar kormány kívánsága szerint újból napirendre tűzné ki. Nem tudjuk, mikép fog viselkedni a tanács. A magyar közvélemény eddig figyelembe vette, hogy a Népszövetség elsősor­ba­n politikai intézmény, amely a közvetítést, a békéltetést tartja legfőbb feladatának, s erre való tekintettel — noha a­ békeszerződés és a­ népszövetségi paktum a vegyes döntőbíróságokat ille­tően világosan előírja a tanács teendőit —, türelmesen vártunk. De most már vé­get kell érnie a hiábavaló közvetítésnek és a Népszövetség köteles utat nyitni az igazságszolgáltatásnak. A hágai nemzet­közi állandó bíróság az a fórum, amely kompetens a vitás kérdés elbírálására, ha a népszövetségi tanács — márciusi álláspontját feladva — nem akar, vagy nem mer saját jogkörében intézkedni. A holnap meghozandó határozatából ki fog derülni, ad-e még valamit az igazságra, a döntőbíráskodás nagy elvére és saját presztízsére­? A holnapi határozatból Ma­gyarország levonhatja a végső konzek­venciát a Népszövetség intézményéről. A román manőverről szóló jelentés így hangzik: Közlemény a tanácshoz és a magyar­ kormányhoz Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Nemzetek Szövetségének főtitkára egy közleményt adott át a genfi magyar kép­viseletnek. A közlemény címe: „A tanács­hoz és a­ magyar kormányhoz intézett kommüniké“. A közleményben a­ főtitkár Románia képviselőjének kérésére közli Antóniádénak az optánsü­gyre vonatkozó levelét. A főtitkárhoz címzett levélben Antóniádé kijelenti, hogy a román kor­mány csodálkozással fogad­ja (!) a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendre tűzését kéri a jelen ülésszak­ban. A román kormány fentartással fo­gadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kívánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan kérdést vet fel, amely felett a tanács június nyolcadikán véglegesen döntött (?!), kijelentve, hogy eláll" a kérdés tárgyalásától. Antóniádé rámutat ezután arra, hogy Titulescu a június nyolcadiki tanácsülé­sen felolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. Antóniádé sze­rint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalások lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány — folytatja Antó­niádé levele — augusztus 23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kor­mány álláspontját. Amikor a magyar kö­vet Bukarestben ezt a magyar jegyzéket átnyújtotta, közölték vele, hogy augusz­tus 28-án fog rá választ kapni a román kormánytól. A magyar kormány mind­azonáltal nem várta be ezt a választ, ha­nem a tanács elé vitte ismeretes kívánsá­gát. Antóniádé felhívja a tanács figyelmét arra a jegyzékre, amelyet augusztus 29-én adtak át a magyar kormány buka­resti követének. Ebben a jegyzékben a román kormány megállapította, hogy a m­agyar korm­ány elutasítja a románoknak azt az ajánlatát, hogy nevezzen ki delegátusokat és azok lépjenek érintkezésbe a román delegátu­sokkal abból a célból, hogy bizonyos meg­szabott körű tárgyalások folyamán meg­állapítsák a magyar optánsoknak nyúj­tandó ellenértéket. Ezeket a tárgyalásokat már augusztus 9-én felajánlották, ennek következtében a román kormány, csak saj­nálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati meg­állapodás egyetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány — folytatja Antóniádé levele — nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés út­ját és újból kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműség­gel (!) ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahhoz a makacs magatartáshoz, amely a Népszö­vetség legutolsó tanácshatározatával is ellentétben áll. Amennyiben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalnia kell is ezért a kijelentéséért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kor­mánynak az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelen­tene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak s annyival súlyosabb megítélés alá esnék, mert a tanács maga is elismerte, hogy a­ viszály elintézésének egyetlen lehetősége az, ha a két fél köz­vetlen tárgyalásokba bocsátkozik egy­mással. A levélhez Antóniádé csatolta a buka­resti kormány augusztus 29-én kelt jegy­zékét. . . ( A Apponyi Aóbert gróf a tanács előtt válaszol a román delegátus levelére Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) Apponyi Albert gróf ma levelet in­tézett a Népszövetség főtitkárához. A le­vélben elismeri, hogy átvette a főtitkár­nak a magyar delegációhoz intézett köz­leményét, amely Antóniádé román dele­gátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levél­ben,­­ hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal, ame­lyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tar­talmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazo­­­­kat a következtetéseket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. A tanács holnap foglalkozik a magyar—román üggyel Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától). A ta­nács holnap délelőtt zárt ülésen fog az optopsüggyel foglalkozni. Nem érdem­ben tárgyalja, hanem azt fogja megbe­szélni, hogy ki lehet-e napirendre tűzni a­z ügyet, vagy sejti. Cushendun lord, az angol fődelegátus, tegnap a­ sajtó képviselői előtt nyilat­kozva, a többi között az optánsügyet is érintette. Rosszul cselekszenek azok — mondotta —, akik türelmetlenkednek a f­olytatása a 2-ift oldalon.) Lapunk­ mai száma 16 fillér Gazdasági minisztérium hrts: Surányi Miklós úgy látszik, most már számolhatunk­ azzal, hogy a legközelebbi jövőben már meg is valósul a gazdasági minisztérium terve. A gazdasági minisztérium gondo­lata azonban nem olyan egyszerű ,kor­­mányzati reform, mint aminőnek az ügy első szempillantásra megnyilatkozik. Mert miről lehet szó? Vagy egyszerűen egy új minisztériumról, amelynek, hogy munkája legyen, két-három más minisz­térium hatásköréből hasítanak ki egy kis új kormányzati tárcát. Vagy ha nem er­ről, akkor arról lehet csak szó, hogy az­­ új miniszter tárcanélküli lesz, fölébe­n és* helyezkedvén a lobbi gazdasági miniszté-­­ riumnak. Ez pedig páratlanul merész újítás a népképviseletnek felelős minisz-­­ teriális kormányzat történetében. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ez utóbbiról van szó. Megérteni meg tudjuk érteni, hogy az ötlet napvilágra kíván­kozott, mert hiszen a gazdasági élet kor­mányzata, hogy éppen földművelésügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi reszor­tokra oszlott, ez egészen ötletszerű, egé­szen teoretikus, merőben önkényes, szinte, hogy úgy mondjam, tisztára vé­letlen felosztása volt a gazdasági kor­mányzatnak, amely a világ minden fele­lős kormányzattal igazgatott államában más és más tárcákra oszlik. Az alkot­mányjogban éppen úgy, mint a kor­mányzati és közigazgatási jogban nincse­nek dogmák és jaj annak az államférfim­nak, parlamentnek vagy közvéleménynek, amely régi politikai hagyományok, el­avult kormányzati elvek, hasznavehetet­len csoportosítások kultuszában megfe­ledkezik a reális gazdasági és társadalmi szükségletek kielégítéséről. Egyáltalában nem volt lényeges, sőt nem is jelentett semmit, hogy az ország gazdasági kormányzatát három minisz­­térium és pedig éppen a földmivelés­­ügyi, kereskedelemügyi és pénzügyi mi­nisztérium intézte eddig. Lehetett volna egy minisztérium vagy kettő, de lehetett volna esetleg öt is, mint Angliában vagy négy, mint Olaszországban, de úgy, hogy mind a négy minisztériumot egyetlen tetterős és vállalkozó szellemű ember tartsa a markában. Merőben szőrszálhasogatás és politikai kalabakteroknak való talmudizálás volna, ha ebből valaki alkotmányjogi problé­mát akarna csinálni. Isten ments, ez tő­lünk is távol áll, ám azért nem hallgat­hatjuk el azt a nem ok és alap nélkül való aggodalmukat, hogy ez az új mi­nisztérium váljon a kormányzat egysé­gességét, gyorsaságát, invenciózus vol­­­tát, a korszerűségekhez való alkalmazko­dásra való képességét, szociális tartal­mát és a modern élethez való hozzásimu­­lását nem inkább csökkenteni fogja-e a­helyett, hogy a nagy koncepciók hatal­mas lendületével fokozná és­ diadalra vinné. Eddig mindenben az volt a baj, hogy a legkisebb gazdasági megmozduláshoz az amúgy is agyonközigazgatott ország­ban legalább két—három minisztérium hozzájárulása volt szükséges. Mi lesz most? Most még mindezek hegyibe a gazdasági miniszter legfőbb hozzájáru­lása is szükségessé válik? Rettenetes volna ezt elképzelni. Egy aktív miniszter mondta nemrégiben, hogy Magyarorszá­gon az olyan ügy, amelybe két­-három közigazgatási hatóságnak s ezek fölött még egy-két minisztériumnak is van beleszólása, legyen az bár a legsürgő­sebb, a leghasznosabb és a legkitűnőbb dolog, reménytelenül elsülyed a bürok­ratikus megoldhatatlanságok feneketlen izngoványaiban. Az ég szerelmére, csak nem akarják még eggyel szaporítani

Next