Nemzeti Ujság, 1933. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
I áss ftilJPN KttafasiHiK: lOSa. február 23—március IS-ig rQUOUSTUS** STA EGYPTOMBA a SxontfíSidre, Görög- S 0« Türökorságba, 1 A ij'pj 'f"§| Olaszirszágba. S Kérjen még ma prosp^ktust az ifi "FALBA JBF TengerHajózási Társaság budapesti Irodáitól M Thesasqui 2, Iasi-utca 17 2 aki helyes módon köti össze az örökkévalót az ideiglenessel. Ehhez a keresztényellenes világ erősen fel van vértezve. Kezében vannak a hatalom és a képzettség legfontosabb állásai. Évszázadokon keresztül növekedett és úgy lehet mondani, benne van a modern ember vérében. Csak türelemmel fogjuk lelkeinket magunkévá tenni, • csak kifogyhatatlan kitartással végezhetjük el azt a munkát korunkon, amelyre küldettünk. Az 1933-ak új év! A nap éppen úgy kel fel ma, mint minden, születő napon. B BLOCKNER J. központi irodája _________MT., Vireghéi-utca 10. 3 BLOCKNER J. fiókirodája VI., Andrisigant S. , "blockner j. fiókirodája VI., Vilmos (sísiihu 33, B. u. é. k. BLOCKNER J. fiókirodája VII., Erzsébeti-körút 12. •— Na, öregem, így sohasem érünk oda — ordította a soffőr fülébe. A soffőr valamivel jobban iparkodott, de eltévesztette az utcát és ezzel öt percet elvesztegetett. Az ilyen gazembert le kellene durrantani, mint valami veszett kutyát. Negyed hatkor végre odaértek Margit lakása elé. Negyedik emelet, lift A házmester késik. Sándor nekiiramodott és egy lélekzetre felrohant a negyedik emeletre. Vadul kalapált a szives levegő után kapkodott. Mindegy. Már úgyis két perccel elmellott negyed hat Becsengetett. Várt Mégegyszer csengetett Mi ez! Nincs itthon senki! Végre csoszogást hallott Akkor már magánkívül volt a bosszúságtól. Kinyílt az ajtó. — Ki az! — kérdezte egy haragos, csodálkozó öreg nénike. Sándor zavarba jött — Bocsánat, a kisasszonyt keresem. — Kit! — Margit kisasszonyt A nénike dörmögött valamit, megfordult és visszacsoszogott. Sándor ott állt az ajtóban, sápadtan, kalaplevéve, reszketve az izgalomtól, gyámoltalanul és szégyenkezve, mint egy koldus. Nagy sokára visszajött a kicsi, rosszarcú anyóka, lábujjhegyen jött, mutatóujját felemelte és Sándor felé suttogott: — Pszt, pszt, a kisasszonyt nem lehet most zavarni, a kisasszony most alszik. Sándor nem hitt a fülének. — Mit mond! — Pszt, pszt. Ne tessék úgy kiabálni, a kisasszony most alszik. Sándornak minden vére az agyára talált. Szeretett volna felordítani, de aztán hirtelen kihúzta magát, megmerevedett és szó nélkül kifordult az ajtón. — Mit mondjak a kisasszonynak? — suttogott utána a házvezetőnő. — Semmit — felette rekedten Sándor ifis szédéregve tántorgott lefelé a lépcsőn. Európa gazdasági életét megbénító agrárválság, amely egy ideig csak a kiviteli országokat sújtotta, átterjed azokra az országokra is, amelyek az önellátás elvére támaszkodva, óriási pénzáldozatokkal megalapozták melegházi mezőgazdaságukat. A válság a helytelen, előre nem látó termelési politika, a régi gazdasági egységek megbontásának, a változott gazdasági helyzet felismerése és a megfelelő alkalmazkodás hiányának a következménye, így állapítják ezt meg külön-külön és együttesen a válság okait kutató szakemberek. A válság ott kezdődött, hogy a háborút követő csökkent termelés után, amikor a gazda soha nem remélt áron adta el terményeit, adósságát rendezhette és sokáig nélkülözött beruházásokat végezhetett. Euópaszerte megindult a többtermelés, ugyanakkor azonban a fogyasztás nem emelkedett, sőt egyre jobban összezsugorodott. A kereslet és a kínálatviszonyának a megromlása maga után vonta a termények katasztrófáiig átsülyedését, amelynek lendületes lökést adott a tengerentúli termelő államok óriási terményfelesleg zuhatolga. A drága terményárak és még drágább termelési eszközök mellett beállított termelés az értékesítés rosszabbodásával egyre súlyosabb helyzetbe került, megkezdődött az eladósodás, menteni, ami még menthető jelszóval. A mentés azonban nem járt eredménnyel, a rövid időre szóló adósságok nagy kamatai felemésztették a termelő hasznát, amely a lemorzsolódó terményárak miatt amúgy is egyre jobban csökkent , ma újból ott áll Európa mezőgazdasága, hogy fülig el van adósodva. A kibontakozás lehetőségeit időközben még jobban megbolygatta, kilátástalanná tette egyes országok elzárkózó politikája, amellyel tulajdonképpen az elzárkózó országok saját csenevész mezőgazdasági termelésüket akarták megmenteni, de tetézte a bajokat, megzavarta az értékesítés amúgy is bizonytalan helyzetét az időnként jelentkező orosz dumping is. A konferencián kudarca körülbelül öt éve állnak már a gazdasági élet korifeusai, kirurgusai az örökös lázban vergődő európai mezőgazdaság betegágyánál, a válság szimptómáit pontosan megállapították és kimondották azt is, hogy az európai gazdasági élet erősen felbillent egyensúlya csak akkor állítható helyre, ha a középeurópai államok mezőgazdaságát szanálják. Megállapították azt is, hogy az agrárválságnak egyik fő oka Közép- Európa egységes termelő és fogyasztó területeinek mesterséges szétdarabolása. Országok, amelyek évszázadokon át a legszorosabb közösségben éltek, amelyek a merkantilizmus idejében együttesen rakták le termelési rendszerük alapjait, amelyeknek ipara és mezőgazdasága egymásban gyökerezik, hirtelen elszaggatták az összekötő fonalakat, hogy önellátásra célzó törekvéseknek hódoljanak és egymásnak kölcsönösen versenyt támasszanak. Genf, Varsó, Bukarest, Sinaia, Belgrád, Róma London, Stresa azok a városok, ahol rengeteg mennyiségű javaslatot tettek és tervezetet dolgoztak ki, óriási mennyiségű, egész könyvtárra tehető jegyzőkönyvet állítottak össze, anélkül azonban, hogy jelentős, pozitív eredményt értek volna el. Franciaország termeli Oroszország után a legtöbb búzát A válság a gyakori konferenciák ellenére egyre jobban mélyül, mert a termelés emelkedik, viszont nagyobb termeléssel nem tart lépést a fogyasztás. A termelés előretörése egyes beviteli államokban olyan készleteket halmozott fel, hogy a behozatallal fedezendő szükséglet teljesen eltörpült, ugyanekkor a kivitelre termelő országok, úgy látszik, nem tudnak megállni a termelés lendületében. Az európai termelés, amely a háború után csak 30 százaléka volt a világ gabonatermelésének, most már elérte a 40 százalékot. • Európában az idén a legtöbb búza, 991 millió mázsa Franciaországban termett, mégpedig 18,3 millió mázsával több, mint az elmúlt évben. Utána következik Olaszország 75,1, Németország 50,60 millió méter mázsával. Az említett államok tehát, amelyek behozatalra szorulnak, az idén a nagyobb termés miatt természetesen kevesebb külföldi búzát vesznek át. A búzát exportáló európai államok, így Magyarország, Jugoszlávia, Románia és részben Lengyelország termése az idén összesen 68,7 millió mázsa volt a tavalyi 105,9 millióval szemben és tulajdonképpen az elemi csapások, főként pedig a rozsdakárok miatt csökkent kisebb termés mentesíti az exportáló országokat a katasztrofális búzaártól. Rozsból a legtöbb, mégpedig 83,8 millió mázsa Németországban termett, utána következik Lengyelország 64,1 millió mázsával, majd Csehország 21.7 millió mázsával. A legnagyobb árpatermő állam Németország, ahol az idén 32.2 millió mázsa termett, utána következik Spanyolország 27.7 millió mázsával. A zabtermelés terén első helyen Németország áll 67 millió, a második helyen Franciaország 51.2, a harmadik helyen Lengyelország 23.7 millió mázsával. A tengeritermés terén Románia vezet 54.3 millió mázsával, a tavalyi 60.6 millió mázsával szemben, azután következik Jugoszlávia 43.2 millió mázsával. Burgonyából Németország termesztett a legtöbbet, mégpedig 453.2 millió métermázsát, utána következik Lengyelország 269 millió métermázsával. A termelés emelkedésében nagy szerepet játszik az egy olyan állunk, ahol bizonyos termények, termelés lehetőségei nem kedvezőek, forszírozzák azok termelését, ezeket magas vámokkal védik, amivel megakadályozzák azt, hogy azok az országok, ahol a termelés feltételei kedvezőbbek és megfelelőbbek, értékesítsék terményeiket. Az, hogy egyes államok egyik-másik termény vetésterületét csökkentették, mit sem változtatott a válság súlyosságán. Jelentékenyen fejlődött a lótenyésztés Az állattenyésztéssel foglalkozó államok állatainak és állati termékeinek elhelyezésére ugyanaz vonatkozik, ami a szemes termények értékesítését megnehezíti. Az autarchia és annak érdekében életbeléptetett intézkedések útját állják az állatértékesítésnek s ezzel súlyos helyzet elé állítják a legtöbb agrárállam állattenyésztését. Újabban az ottawai egyezmény és a német vajbevitel kontingentálása mért érzékeny csapást az állattenyésztő államokra. Ha az állattenyésztésnél a fejlődés nem is annyira szembetűnő, mint a szemes termények termelésénél, kétségtelen, hogy ezen a téren is túlzás történt. Európa államai közül legtöbb szarvasmarhát a német birodalom tenyészt, ahol a szarvasmarhaállomány 18,4 millió darabra tehető. Utána következik Franciaország, a harmadik helyen pedig Lengyelország áll. A sertéstenyésztés terén a német birodalom vezet, majd Lengyelország következik a sorban. A juhtenyésztés terén első helyen Spanyolország szerepel, a másik legnagyobb juhtenyésztő ország pedig Románia. Természetesen az összeállításban itt is kihagytuk Oroszországot, amely például a világ valamennyi állama között a juhtenyésztés terén az első helyen áll körülbelül 122 millió darabos juhállományával. Igen érdekes fejlődést mutat az európai lótenyésztés, amely különösen a háború után lendült fel. Németország lóállománya az utolsó békeévben 4,5 millió darabot tett ki, amely a háború alatt 25 százalékkal csökkent, azonban 1924-ben már újból elérte a békenívót. Az agrárválság furcsaságai Az állatértékesítés nehézségeivel együtt jár az állati termékek értékesítésének számtalan akadálya is. A már említett ottawai egyezmény, amelynek alapján Anglia csak bizonyos mennyiségű európai terményt és terméket enged be, elsősorban az északi államokat sújtotta, amelyek tulajdonképpen Anglia élelmiszerellátására rendezkedtek be. A dián gazdák, mivel vajat nem tudnak Angliába A VILÁG BÚZATERMELÉSÉNEK NEGYVEN SZÁZALÉKA ESIK MÁR EURÓPÁBA ■ ■■mm miéi il IIIMHBBMBWBO WPSffllMIHIWl IMllimw ■ ----- A sok agrártonferencia sem enyhített a mezőgazdaság válságán SEGÍTSÉG után kiált valamennyi európai állam gazdatársadalma NEMZETI ÚJSÁG Vasúir nszp, 1933 Január 1. Krisztus Egyháza titkát tegnap úgy ünnepli, mint ma. A teremtés nagy rendjei az elsőéi és a másodiké még itt vannak. Az embert újból otthonossá tenni a pompás isteni rendben, ez az értelme a keresztény időszámítás minden egyes esztendejének és azok a nagy esztendők, melyek ezen a téren haladást hoznak. Legyen az 1933 ilyen bőséges áldás esztendeje! JT Ügyfeleinek és üzletbarátainak ROMOtfUKVCt kíván Moll flösse r. f. hirdetővállalat ív.. Váci-álca 10. (Rudolf Mosse-ház.) szállítani olyan mennyiségben, mint azelőtt, radikális eszközökhöz folyamodtak, hogy vajtermelésüket csökkentsék. Megegyezés történt ugyanis a gazdák és a szövetkezeti exportvágóhidak között, hogy a tehén állatállományt jelentékenyen csökkentik, mégpedig olyanképpen, hogy ezzel a húspiacot se terheljék túl. Elhatározták, hogy egyelőre 14.000 darab kimustrált tehenet vér- és húslisztté dolgoznak fel sertéshizlalási célra. Az európai mezőgazdaság válságának, illetően a kedvezőtlen termésértékesítésnek számos ilyen furcsasága van. Ilyen például a görög szőlőtermelés esete is. A görögök apró szőlőjüket nem tudják értékesíteni s ezért a görög kormány elhatározta, hogy kötelezővé teszi a szőlőnek a kenyérsütésnél való felhasználását, mégpedig huszonöt százalék mennyiségben. Minden állam kísérletezik, újabb korlátozó intézkedéseket léptet életbe, vámokat emel s közben egyre jobban mélyed bele az európai mezőgazdaság a válság hínárjába. Valamennyi európai állam gazdatársadalma egyformán segítség után kiált, jobb árakat kíván termékeiért, kamatcsökkenést, adósságkonverziót sürget, az ipari árak letörését követeli. A kívánságok minden államban egyformák és azonosak, de hol és miképpen lehet azokat közös nevezőre hozni, mikor következik be a felismerése annak, hogy a korlátozások nem hozhatják meg az annyira kívánt kibontakozást és a termelés egyensúlyért «■—■ *») Budapest, december 31. Gömbös Gyula miniszterelnök az év utolsó napján nyilatkozott a félhivatalos estilapnak. Hangsúlyozta, hogy meg akarja indítani a gazdasági vérkeringést. Az erre vonatkozó javaslataik munkában vannak. Elsősorban a belügyminiszter által kidolgozott racionalizálási törvényjavaslat lesz az, amely megindítja ezt a folyamatot. Nyugodt, rendszeres munkával akarja megvalósítani szándékait, éppen ezért ostorozza a türelmetlen kritikát. Ismételten hangsúlyozta, hogy az egyik legfontosabb feladatának a társadalmi válaszfalak lebontását tartja. Magyarország külpolitikai törekvéseit a béke szolgálatában akarja érvényesíteni. Azok a kereskedelmi szerződések, amelyeket a kormány kezdeményezett, illetve már meg is kötött, a nemzetközi gazdasági életbe való bekapcsolódásunkat célozzák. Amikor az ötös konferencia az államok egyenjogúságát a fegyverkezés terén elismerte, örömmel állapította meg a lausannei szellem érvényesülését. Ennek a megállapodásnak a konzekvenciájáról mindaddig, amíg a konkrétumok nem válnak ismeretessé, beszélni nem lehet. Mindaddig, amíg az elvi kérdések nem tisztázódnak, a honvédség marad jelenlegi állapotában. Végül gazdasági kérdésekben nyilatkozott a miniszterelnök és kijelentette, hogy igyekezni fog mindent elkövetni az államháztartás egyensúlya érdekében, de csak addig a határig, amíg az élet törvényei és az igazság megengedik. —»a a—o»a›—ˇ—«*‡««—›M—g mm w......... (INI©wy Smokovch) Uj Tárcpafüi’ed, Egékéwi (Lem. — Eh főszezonban is mérsékel! pausátársh. Bővebb felvilágosítással készséggel szolgál a* Igazgatóság, vagy Eisner drogért*» Budapest, YL, Andrássy ut 82.