Nemzeti Ujság, 1933. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

I áss ftilJPN­ KttafasiHiK: lOSa. február 23—március IS-ig rQUOUSTUS** STA EGYPTOM­BA a SxontfíSidre, Görög- S 0« Türökorságba, 1 A ij'pj 'f"§| Olaszirszágba. S Kérjen még ma prosp^ktust az ifi "FALBA JBF TengerHajózási Társaság budapesti Irodáitól M Thesasq­ui 2, Iasi-utca 17 2 aki helyes módon köti össze az örökké­valót az ideiglenessel. Ehhez a keresz­­tényellenes világ erősen fel van vér­tezve. Kezében vannak a hatalom és a képzettség legfontosabb állásai. Évszá­zadokon keresztül növekedett és úgy le­het mondani, benne van a modern em­ber vérében. Csak türelemmel fogjuk lelkeinket magunkévá tenni, • csak ki­fogyhatatlan kitartással végezhetjük el azt a munkát korunkon, amelyre kül­dettünk. Az 1933-ak új év! A nap éppen úgy kel fel ma, mint minden, születő napon. B BLOCKNER J. központi irodája _________MT., Vireghéi-u­tca 10. 3 BLOCKNER J. fiókirodája VI., Andrisigant S. , "blockner j. fiókirodája VI., Vilmos (sísiihu­ 33, B. u. é. k. BLOCKNER J. fiókirodája VII., Erzsébeti-körút 12. •— Na, öregem, így sohasem érünk oda — ordította a soffőr fülébe. A soffőr valamivel jobban iparkodott, de eltévesztette az utcát és ezzel öt per­cet elvesztegetett. Az ilyen gazembert le kellene durrantani, mint valami ve­szett kutyát. Negyed hatkor végre oda­értek Margit lakása elé. Negyedik eme­let, lift A házmester késik. Sándor neki­­iramodott és egy lélekzetre felrohant a negyedik emeletre. Vadul kalapált a szive­s levegő után kapkodott. Mindegy. Már úgyis két perccel elmellott negyed hat Becsengetett. Várt Mégegyszer csengetett Mi ez! Nincs itthon senki! Végre csoszogást hallott Akkor már magánkívül volt a bosszúságtól. Kinyílt az ajtó. — Ki az! — kérdezte egy haragos, cso­dálkozó öreg nénike. Sándor zavarba jött — Bocsánat, a kisasszonyt keresem. — Kit! — Margit kisasszonyt A nénike dörmögött valamit, megfor­dult és vissza­csoszogott. Sándor ott állt az ajtóban, sápadtan, kalaplevéve, resz­ketve az izgalomtól, gyámoltalanul és szégyenkezve, mint egy koldus. Nagy so­­­­kára visszajött a kicsi, rosszarcú anyóka, lábujjhegyen jött, mutatóujját felemelte és Sándor felé suttogott: — Pszt, pszt, a kisasszonyt nem lehet most zavarni, a kisasszony most alszik. Sándor nem hitt a fülének. — Mit mond! — Pszt, pszt. Ne tessék úgy kiabálni, a kisasszony most alszik. Sándornak minden vére az agyára ta­­lált. Szeretett volna felordítani, de az­tán hirtelen kihúzta magát, megmereve­dett és szó nélkül kifordult az ajtón. — Mit mondjak a kisasszonynak? — suttogott utána a házvezetőnő. — Semmit — felette rekedten Sándor ifis szédéregve tántorgott lefelé a lépcsőn. Európa gazdasági életét megbénító agrárválság, amely egy ideig csak a ki­viteli országokat sújtotta, átterjed azokra az országokra is, amelyek az önellátás elvére támaszkodva, óriási pénzáldoza­tokkal megalapozták melegházi mező­gazdaságukat. A válság a helytelen, előre nem látó termelési politika, a régi gaz­dasági egységek megbontásának, a vál­tozott gazdasági helyzet felismerése és a megfelelő alkalmazkodás hiányának a következménye,­­ így állapítják ezt meg külön-külön és együttesen a válság okait kutató szakemberek. A válság ott kezdő­dött, hogy a háborút követő csökkent ter­melés után, amikor a gazda soha nem remélt áron adta el terményeit, adóssá­gát rendezhette és sokáig nélkülözött be­ruházásokat végezhetett. Euópaszerte megindult a többtermelés, ugyanakkor azonban a fogyasztás nem emelkedett, sőt egyre jobban összezsugorodott. A kereslet és a kínálat­­viszonyának a megromlása maga után vonta a termé­nyek katasztrófáiig átsülyedését, amely­nek lendületes lökést adott a tengeren­túli term­elő államok óriási terményfe­lesleg zuhatolga. A drága terményárak és még drágább termelési eszközök mel­lett beállított termelés az értékesítés rosszabbodásával egyre súlyosabb­ hely­zetbe került, megkezdődött az eladóso­dás, menteni, ami még menthető jelszó­val. A mentés azonban nem járt ered­ménnyel, a rövid időre szóló adósságok nagy kamatai felemésztették a termelő hasznát, amely a lemorzsoló­dó­ termény­árak miatt amúgy is egyre jobban csökkent , ma újból ott áll Európa mezőgazdasága, hogy fülig el van adó­sodva. A kibontakozás lehetőségeit idő­közben még jobban megbolygatta, kilá­tástalanná tette egyes országok elzár­kózó politikája, amellyel tulajdonképpen az elzárkózó országok saját csenevész mezőgazdasági termelésüket akarták megmenteni, de tetézte a bajokat, meg­zavarta az értékesítés amúgy is bizony­talan helyzetét az időnként jelentkező orosz dumping is. A konferencián kudarca körülbelül öt éve állnak már a gaz­dasági élet korifeusai, kirurgusai az örökös lázban vergődő európai mezőgaz­daság betegágyánál, a válság szimptó­­máit pontosan megállapították és ki­mondották azt is, hogy az európai gaz­dasági élet erősen felbillent egyensúlya csak akkor állítható helyre, ha a közép­­európai államok mezőgazdaságát sza­nálják. Megállapították azt is, hogy az agrárválságnak egyik fő oka Közép- Európa egységes termelő és fogyasztó területeinek mesterséges szétdarabolása. Országok, amelyek évszázadokon át a legszorosabb közösségben éltek, amelyek a merkantilizmus idejében együttesen rakták le termelési rendszerük alapjait, amelyeknek ipara és mezőgazdasága egy­másban gyökerezik, hirtelen elszaggatták az összekötő fonalakat, hogy önellátásra célzó törekvéseknek hódoljanak és egy­másnak kölcsönösen versenyt támassza­nak. Genf, Varsó, Bukarest, Sinaia, Bel­­­grád, Róma London, Stresa azok a vá­­­rosok, ahol rengeteg mennyiségű javas­latot tettek és tervezetet dolgoztak ki, óriási mennyiségű, egész könyvtárra te­hető jegyzőkönyvet állítottak össze, anél­kül azonban, hogy jelentős, pozitív ered­ményt értek volna el. Franciaország termeli Oroszország után a legtöbb búzát A válság a gyakori konferenciák elle­nére egyre jobban mélyül, mert a terme­lés emelkedik, viszont nagyobb terme­léssel nem tart lépést a fogyasztás. A termelés előretörése egyes beviteli álla­mokban olyan készleteket halmozott fel, hogy a behozatallal fedezendő szükség­let teljesen eltörpült, ugyanekkor a ki­vitelre termelő országok, úgy látszik, nem tudnak megállni a termelés lendü­letében. Az európai termelés, amely a háború után csak 30 százaléka volt a világ gabonatermelésének, most már elérte a 40 százalékot. • Európában az idén a legtöbb búza, 991 millió mázsa Franciaországban termett, mégpedig 18,3 millió mázsával több, mint az elmúlt évben. Utána következik Olaszország 75,1, Németország 50,60 mil­lió méter mázsával. Az említett államok tehát, amelyek behozatalra szorulnak, az idén a nagyobb termés miatt termé­szetesen kevesebb külföldi búzát vesznek át. A búzát exportáló európai államok, így Magyarország, Jugoszlávia, Romá­nia és részben Lengyelország termése az idén összesen 68,7 millió mázsa volt a tavalyi 105,9 millióval szemben és tulajdonképpen az elemi csapások, fő­ként pedig a rozsdakárok miatt csökkent kisebb termés mentesíti az exportáló or­szágokat a katasztrofális búzaártól. Rozsból a legtöbb, még­pedig 83,8 millió mázsa Németországban termett, utána következik Lengyelország 64,1 millió má­zsával, majd Csehország 21.7 millió má­zsával. A legnagyobb árpatermő állam Németország, ahol az idén 32.2 millió mázsa termett, utána következik Spa­nyolország 27.7 millió mázsával. A zab­termelés terén első helyen Németország áll 67 millió, a második helyen Francia­­ország 51.2, a harmadik helyen Lengyel­­ország 23.7 millió mázsával. A tengeri­termés terén Románia vezet 54.3 millió mázsával, a tavalyi 60.6 millió mázsával szemben, azután következik Jugoszlávia 43.2 millió mázsával. Burgonyából Né­metország termesztett a legtöbbet, még­pedig 453.2 millió métermázsát, utána következik Lengyelország 269 millió m­é­­termázsával. A termel­és emelkedésében n­agy szerepet játszik az e­gy olyan ál­l­unk, ahol bizonyos termények, terme­lés lehetőségei nem kedvezőek, forszí­rozzák azok termelését, ezeket magas vá­mokkal védik, amivel megakadályozzák azt, hogy azok az országok, ahol a ter­melés feltételei kedvezőbbek és megfele­lőbbek, értékesítsék terményeiket. Az, hogy egyes államok egyik-másik ter­­mény vetésterületét csökkentették, mit sem változtatott a válság súlyosságán. Jelentékenyen fejlődött a ló­tenyésztés Az állattenyésztéssel foglalkozó álla­mok állatainak és állati termékeinek elhelyezésére ugyanaz vonatkozik, ami a szemes termények értékesítését megnehe­zíti. Az autarchia és annak érdekében életbeléptetett intézkedések útját állják az állatértékesítésnek s ezzel súlyos hely­zet elé állítják a legtöbb agrárállam állattenyésztését. Újabban az ottawai egyezmény és a német vajbevitel kontin­­gentálása mért érzékeny csapást az állat­­tenyésztő államokra. Ha az állattenyész­tésnél a fejlődés nem is annyira szembe­tűnő, mint a szemes termények termelé­sénél, kétségtelen, hogy ezen a téren is túlzás történt. Európa államai közül legtöbb szarvas­­marhát a német birodalom tenyészt, ahol a szarvasmarhaállomány 18,4 millió da­rabra tehető. Utána következik Francia­­ország, a harmadik helyen pedig Len­gyelország áll. A sertéstenyésztés terén a német birodalom vezet, majd Lengyel­­ország következik a sorban. A juh­tenyésztés terén első helyen Spanyol­­ország szerepel, a másik legnagyobb juh­tenyésztő ország pedig Románia. Termé­szetesen az összeállításban itt is kihagy­tuk Oroszországot, amely például a világ valamennyi állama között a juhtenyész­tés terén az első helyen áll körülbelül 122 millió darabos juhállományával. Igen érdekes fejlődést mutat az európai ló­tenyésztés, amely különösen a háború után lendült fel. Németország lóállomá­­nya az utolsó békeévben 4,5 millió dara­bot tett ki, amely a háború alatt 25 szá­zalékkal csökkent, azonban 1924-ben már újból elérte a békenívót. Az agrárválság furcsaságai Az állatértékesítés nehézségeivel együtt jár az állati termékek értékesítésének számtalan akadálya is. A már említett ottawai egyezmény, amelynek alapján Anglia csak bizonyos mennyiségű európai terményt és terméket enged be, elsősorban az északi államokat sújtotta, amelyek tulajdonképpen Anglia élelmi­szerellátására rendezkedtek be. A dián gazdák, mivel vajat nem tudnak Angliába A VILÁG BÚZATERMELÉSÉNEK NEGYVEN SZÁZALÉKA ESIK MÁR EURÓPÁBA ■ ■■mm miéi il IIIMHBBMBWBO WPSffllMIHIWl IMllimw ■ -----­ A sok agrárt­onferencia sem enyhített a mezőgazdaság válságán SEGÍTSÉG után kiált valamennyi európai állam gazdatársadalma NEMZETI ÚJSÁG Vasúir nszp, 1933 Január 1. Krisztus Egyháza titkát tegnap úgy ünnepli, mint ma. A teremtés nagy rendjei az elsőéi és a másodiké még itt vannak. Az embert újból otthonossá tenni a pompás isteni rendben, ez az értelme a keresztény időszámítás min­den egyes esztendejének és azok a nagy esztendők, melyek ezen a téren haladást hoznak. Legyen az 1933 ilyen bőséges áldás esztendeje! JT Ügyfeleinek és üzletbarátainak ROMOtfUK­VCt kíván Moll flösse r. f. hirdetővállalat ív.. Váci-álca 10. (Rudolf Mosse-ház.) szállítani olyan mennyiségben, mint az­előtt, radikális eszközökhöz folyamodtak, hogy vajtermelésüket csökkentsék. Meg­egyezés történt ugyanis a gazdák és a szövetkezeti exportvágóhidak között, hogy a tehén állatállományt jelentéke­nyen csökkentik, még­pedig olyanképpen, hogy ezzel a húspiacot se terheljék túl. Elhatározták, hogy egyelőre 14.000 darab kimustrált tehenet vér- és húslisztté dol­goznak fel sertéshizlalási célra. Az európai mezőgazdaság válságának, illetően a kedvezőtlen termésértékesítés­­nek számos ilyen furcsasága van. Ilyen például a görög szőlőtermelés esete is. A görögök apró szőlőjüket nem tudják értékesíteni s ezért a görög kormány el­határozta, hogy kötelezővé teszi a szőlő­nek a kenyérsütésnél való felhasználását, még­pedig huszonöt százalék mennyiség­ben. Minden állam kísérletezik, újabb korlátozó intézkedéseket léptet életbe, vámokat emel s közben egyre jobban mélyed bele az európai mezőgazdaság a válság hínárjába. Valamennyi európai állam gazdatársadalma egyformán segít­ség után kiált, jobb árakat kíván termé­keiért, kamatcsökkenést, adósságkonver­­ziót sürget, az ipari árak letörését köve­teli. A kívánságok minden államban egyformák és azonosak, de hol és mi­képpen lehet azokat közös nevezőre hozni, mikor következik be a felismerése annak, hogy a korlátozások nem hozhat­ják meg az annyira kívánt kibontakozást és a termelés egyensúlyért «■—■ *»­) Budapest, december 31. Gömbös Gyula miniszterelnök az év utolsó napján nyilatkozott a félhivatalos estilapnak. Hangsúlyozta, hogy meg­ akarja indítani a gazdasági vérkerin­gést. Az erre vonatkozó javaslataik mun­kában vannak. Elsősorban a belügymi­niszter által kidolgozott racionalizálási törvényjavaslat lesz az, amely megin­dítja ezt a folyamatot. Nyugodt, rend­szeres munkával akarja megvalósítani szándékait, éppen ezért ostorozza a tü­relmetlen kritikát. Ismételten hangsú­lyozta, hogy az egyik legfontosabb fel­adatának a társadalmi válaszfalak le­bontását tartja. Magyarország külpoli­tikai törekvéseit a béke szolgálatában akarja érvényesíteni. Azok a kereske­delmi szerződések, amelyeket a kormány kezdeményezett, illetve már meg is kö­tött, a nemzetközi gazdasági életbe való bekapcsolódásunkat célozzák. Amikor az ötös konferencia az államok egyenjogú­ságát a fegyverkezés terén elismerte, örömmel állapította meg a lausannei szellem érvényesülését. Ennek a megál­lapodásnak a konzekvenciájáról mind­addig, amíg a konkrétumok nem válnak ismeretessé, beszélni nem lehet. Mind­addig, amíg az elvi kérdések nem tisztá­zódnak, a honvédség marad jelenlegi ál­lapotában. Végül gazdasági kérdésekben nyilatkozott a miniszterelnök és kijelen­tette, hogy igyekezni fog mindent elkö­vetni az államháztartás egyensúlya ér­dekében, de csak addig a határig, amíg az élet törvényei és az igazság megenge­dik. —»a a—o»a›—ˇ—«*‡««—›M—g mm w......... (INI©wy Smokovch) Uj Tárcpafüi’ed, Egékéwi (Lem. — Eh főszezonban is mérsékel! pausátársh. Bővebb felvilágosítással készséggel szolgál a* Igazgatóság, vagy Eisner drogért*» Budapest, YL, Andrássy­ ut 82.

Next