Nemzeti Ujság, 1933. március (15. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-01 / 49. szám
kia«*til ratal i Itala ||j l|3|j ' MlEk SmIMbSM J «Ba ■ fiffí Bátyádon* 10 peng# p—t,V^H**aed B.K. H \p3sk 5 B9L« H^jii ÉfitjW HIM IMI púja fl fwflS ^BBfl; SO fillér. «*ye» ssám TalafBB. 12-7-47 e* R llllUi gPfV WM REE Ilii H K ára lé fillér, *a.ar»ap • ^ ** ■ »83 iglir^U |M|ii Emdf( Ilii WMI 1 KÉP M WPM M IUIér. Auntrlébju» 13-IMM. Fiókkiadó. B| »SS 1 Jjf Wm BBS * Pgaf |M2 Iggs fl MV Bj ffiffiaTKal Hjgfi hetktinap S. --SO. hivatali | Harfliu Ki ’«SSÍ MS SS Bf«! JS5fiSW * KP1Í Siä3 tüü M MűB k Hl. *• ” hivatali Harthv R '•gjj VB » HEsB „.f 188591 fajai HHjB Wirt Jf Jam Bk MWM Hlrdatíaak minimét«. ■Uéaét Másom. BJBUHIA, JBBBHBm raa dzjaiabia aaarlata Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. + KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmünk r*s TÚRI BÉLA ------- ■ ........ ' --------- ------—---------- ---- .................. ' N '1" p , 19 XV. évfolyam 49. szám ^ SztSPdG , Budapest, 1933 .máreius 1. Lángban égő ország A kéz, amely felgyújtotta a német birodalmi gyűlés épületét, lángra akarta lobbantani Németországot. A kéz, így mondjuk, mert ha a gyújtogatók többen is voltak, a kéz: Moszkva keze. A birodalmi gyűlés palotájának lángba borítása jeladás akart lenni. A német kommunisták a polgárháborúra készültek. Polgárháborúra? Háborúra a polgárság elleni Ez a párt a gazdasági nyomorúság, a tömegek munkanélkülisége és a végzetes gondok idejét akarta kihasználni arra, hogy a rajtaütéssel uralma alá kényszerítse a német birodalmat is. Ahogy Moszkvában templomokat gyújtottak fel, úgy akarták felégetni Berlinben azt a palotát, amelyhez a német birodalom történelmi emlékei fűződnek és amely ma kétségtelenül a német demokrácia szimbóluma. A parlament felégetésénél a parlamentarizmus elpusztítására gondoltak. Azt hitték, hogy erre a jeladásra Németországban megcsinálhatják mását annak a rajtaütésnek, amellyel az orosz polgárságot kiirtották. Úgy látszik, az utolsó pillanatban meghőköltek. Amikor a Liebknecht-házat a porosz rendőrség már napokkal előbb megszállta és amikor terveik lelepleződtek, akkor bizonyos volt az is, hogy a rendőrség és a katonaság ereje meg fogja akadályozni a vakmerő bolseviki terv végrehajtását. Hitler kormánya erélyt tanúsít. A német kormány mögött ebben most ott áll az egész német polgárság, amikor önvédelmi harcot folytat a vörös rémuralom ellen. Hitler nagy hatása a tömegekben már eddig is esztendők óta éppen azon alapult, hogy széles polgári és munkás rétegek benne látták megtestesülve azt az erélyt, amely fel tudja venni a küzdelmet a marxista felforgatás ellen. Mert észre kellett venni, hogy a kommunizmus miként hódít lépésrőllépésre újabb területeket magának Németországban és mert védekezni is kellett azzal a veszedelemmel szemben, amely nyíltan tör az állam erőinek és az erkölcs törvényeinek leigázására. A német nemzet érezte, hogy mi van a levegőben és feltétlenül ennek az érzésnek hatásai nyilatkoztak már meg akkor, amikor Hindenburg Hitlerre bízta a kancellárságot és amikor Göring számára olyan hatalmat biztosítottak, amellyel valóban meg tudja védelmezni a német népet a kommunista veszedelemmel szemben. Mert a veszély láthatólag nagy. Ahol már a parlament épületét gyújtják fel, ott nem lehet az ellenféllel szemben érvekkel hadakozni: ott azt az erélyt és azt a szigort kell tanúsítani, amely láthatóan meg is nyilvánul a német kormány intézkedéseiben. A kommunisták nyilván nem riadtak volna vissza semmi eszköztől, mint ahogy nem riadtak vissza a parlament felégetésétől sem. Ium proximus ardet Ucalegon . . . Már a szomszédságban ég a Város és amikor a berlini parlament égése ide is átlángol és átlángol egész Európába, amkor érezni kell azt is, hogy a német kormány erélyén túl ez nemcsak Németország belső ügye, ami ott történik, hanem az egész európai civilizációé és polgári társadalomé. Amikor a bolseviki Oroszország szerepe a háború utáni Európában kidomborodott, azzal a kemény ellentéttel szemben, amely a keresztény politika részéről mindenkor megnyilvánult és minden országban kifejeződött a marxista politikával szemben, világszerte akadtak olyan jóhiszemű emberek is, akik azt hitték, hogy Moszkvában egy új gazdasági átalakulás történik csupán. Azt hitték, hogy a terror és vérfürdő után, amellyel a kommunisták ott uralomra jutottak, a gazdasági és termelési célok érdekében fog érvényesülni ennek az új hatalomnak ereje. Ha feltételezzük ezt a jóhiszeműséget egyesekről, akik ezt az álláspontot foglalták el, ma már a tapasztalatok után nem lehet senki jóhiszeműen megértő a kommunizmussal szemben. Kitűnt, hogy a gazdasági terv magában nyomort és pusztulást jelent az orosz nép számára. Kitűnt, hogy befelé csak a félelmetes terror és minden meggyőződés vérbefojtása tartja fenn ezt az uralmat. De mindenekfölött kitűnt, hogy Moszkva a világot akarja forradalmasítani, kitűnt, hogy meg akarja semmisíteni a keresztény kultúrát és szellemet és ki akarja irtani azt a polgári társadalmat, amelyet gyűlöl és megsemmisítésére tör. Szinte kémikus, de sajnos, egyúttal jellemzően tragikus is, hogy Párisban az Emberi Jogok Ligája akkor bocsátja ki kiáltványát „a német erőszak ellen“, amely napon dédelgetett kedvencei, a kommunisták felgyújtják a német birodalmi gyűlés épületét, a demokrácia szimbólikus házát. Azok a szabadkőművesek és azok a szabadgondolkodók, akik így kacérkodnak Moszkvával és a bolsevizmussal, már sehol sem jóhiszeműen, árulói népüknek, árulói a polgári közösségnek és árulói annak a keresztény erkölcsnek és szellemnek, amelynek közösségében egyedül tartható fenn a mai kultúra és világrend. És meg kell értenie mindenkinek mindaz után, ami Németországban történik, hogy itt nagy dologról van szó: mindnyájunkról van szó, nemzetekről és társadalmakról, népekről és azok életéről. És éppen ezért tudjuk azt is, hogy amint Németországban az egész polgári társadalom egységes erővel lép fel a kommunista veszedelemmel szemben, éppen úgy mindenütt, nálunk is, a polgárság jól tudja a maga kötelességét és teljesíteni is fogja, ha kell. Akik háborúban voltak és akik nem voltak háborúban, mindenütt, a nemzet egész népi és polgári társadalma jól tudja, hogy mit kell megvédelmeznie, önmagát, családját, hagyományait, jövendőjét, életét, vagyonát azzal a pusztító tűzzel szemben, amely mindent fel akar égetni és amellyel Moszkva lángba akarja borítani a világot. És meg is fogja védeni! Németország felé ezért fordul most a figyelem, mert a nagy küzdelem immár folyik, mert ez a küzdelem sorsdöntő Európára, de az egész világra nézve is. A bolseviki támadást a német nép ereje fogja visszaverni. Minden egyéb világpolitikai és gazdasági kérdésnél fontosabb ma ez a mérkőzés, amely láthatólag a bolsevizmus erőpróbája akar lenni. És ezért különösen figyelmes érdeklődés fordul a német szociáldemokrácia magatartása felé. Most látjuk majd: várjon a német szociáldemokrácia demokrata-e, avagy marxista? Marxista abban az értelemben, amelylyel a bolseviki rombolást segíti és támogatja, avagy demokrata abban az értelemben, amellyel a német népi tömegeket akarja megmenteni a pusztulástól? Ezekben a napokban sok minden történhetik tehát Németországban. Megtörténhetik, hogy az izgalom túlfűtött hangulatában a szenvedély itt-ott túlzottan lobban lángra. Megtörténhetik, hogy a bolsevista vakmerőség véres kísérletekben próbálkozik, avagy véres ellenhatásokat vált ki. Amikor a parlament épületére csóvát dobnak és amikor kanócokkal égetik fel a demokrácia hajlékát, akkor az események lefolyásában sok minden történhetik úgy, ami nyugodt időkben és kevésbbé izgalmas hangulatban talán máskép folyna le. De a lényeg mégis csak az és a legfontosabbnak mégis csak annak kell lennie, hogy a német nép leszámoljon azzal a bolseviki terrorral szemben, amely a birodalom életét immár másfél évtizede egyre jobban megmételyezte. A német kommunizmus valósággal előőrse és propagandistája volt Moszkvának és innét táplálkozott az a kulturbolsevizmus, amely annyi lelket fertőzött meg nálunk is. Most láthatják ezek a kulturbolsevistáik, hogy milyen kultúra az, amely palotákat gyújt lángra és műkincseket, éget fel. Brigantik és gazembereik, gyújtogatók és gyilkosok véres ökle és lángcsóvája fenyegette meg a birodalmi gyűlés épületének égő lángjai mellett Németországot és Európát. Ezeknél a lángoknál kellett azt is meglátnunk — németek- nek, de a világ egész polgárságának is —, hogy milyen félelmetes erők próbálkoztak ránk törni. Ennek a tűznek fénye, egy lángban élő ország küzdelme, talán világosságot visz sokfelé, mindennüvé, hogy meglássák, hol az igazi veszedelem az emberiség számára. Gyújtogatások és gyilkosságok sorozatával készültek Moszkva bérencei a hatalom átvételére Berlin, február 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Kétségtelenül megállapított tény, hogy a birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása — amelyhez csak a szociáldemokraták által felgyújtott bécsi igazságügyi palota esete hasonlít — jeladásnak készült a kommunista forradalom- és terrorcselekmények megkezdéséhez. A német birodalmi kormány nyomban a legkíméletlenebb eréllyel látott hozzá a közbiztonság védelméhez. Minden közüzemet és középületet erős rendőri készültség szállt meg s a rendőrség megerősítésére a segítő csapatokat, vagyis a nemzeti szocialista rohamosztagokat is berendelték és akcióba helyezték. A németországi bolsevista terror legvakmerőbb és legarcátlanabb merényletére a kormány a kommunista párt teljes leverésével, a vezetők és képviselők letartóztatásával felelt. Berlinben és az egész országban megindult házkutatások óriási anyagából megállapította, hogy rendszeresen előkészített forradalomról van szó, amelyet Moszkvából irányítottak, orosz bolseviki rendszer szerint. Az adott utasítások arról szóltak, hogy haladéktalanul fel kell gyújtani valamennyi kormány épületet, kastélyt, múzeumot és fontos üzemet. Az utasítások értelmében zavargások és összetűzések esetén a terrorcsapatok előtt gyermekeket és asszonyokat kell küldeni, mégpedig lehetőség szerint rendőrök gyermekeit és asszonyait. A kommunisták terveinek felfedezése természetszerűleg zavarólag hatott a bolsevista forradalmi tervek előre megbeszélt keresztül hitelére. De ez pillanatig sem akadályozza meg az államhatalmat, hogy végre tizennégy esztendei tétlenség után kisöpörje Németország politikai és közéletéből a forradalmi marxizmus tűzfészkeit. A kiadott hivatalos jelentés szerint a szociáldemokrata párt ellen is el kellett járni, mert bebizonyult, hogy az elfogott gyújtogató velük is összeköttetésben állott. Az államhatalom fegyverhasználattal is visszaveri a támadást, amellyel a marxizmus, nemcsak Németországnak, hanem Európának békéjét is fenyegeti. A hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy a gyújtogató vallomása bebizonyította a Lapunk mai száma 16 fillér X A német kormány könyörtelenül leszámol a vörös veszedelemmel A birodalmi gyűlés palotáidnak felgyujtása feladás volt a kommunista felkelésre — Moszkva dolgozta ki a terrorcselekmények és a forradalom tervét — Ti kormány bizonyítottnak látta a szociáldemokrácia bűnrészességét is — Rengeteg letartóztatás és házkutatás a nagyvárosokban ter énjettől kezdve ,megszűntek a közszabadságok a német birodalomban Berlin, február 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A birodalmi kormány megtette az intézkedéseket a kommunista párt által tervezett forradalom meghiúsítására, a rendőrség letartóztatta a kommunista párt vezérkarát, valamennyi képviselőjét és a szökésben levő képviselők elfogása iránt intézkedett. Göring birodalmi biztos a minisztertanácson előterjesztett jelentésében bizonyítékokat szolgáltatott arról, hogy a birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása a kommunista párt műve volt. A jelentés arra indította a birodalmi kormányt, hogy a nép és az állam védelméről rendeletet terjesszen a birodalmi elnök elé. A rendelet messzemenően korlátozza a politikai szabadságokat A birodalmi kormány el van határozva arra, hogy a kitűzött általános választásokat megtartja.