Nemzeti Ujság, 1933. május (15. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
Kedd, 1933 május 1.2 ' 'nemzeti ujság is, hogy nyugalmunk és egész nemzeti életünk biztonsága azt a légkört továbbra is példának állítsa szinte egész Európa elé, amelyet itt az idegenek nemcsak csodálnak, de tisztelnek is. Az idegenforgalomra is nemcsak azért van szükségünk, mert növeli fogyasztásunkat és termelésünket, hanem mert mentől több ember ismeri meg közvetlen közelségből ennek a nemzetnek életét, annál inkább gazdagodhatnak most gazdasági erőink, de egyúttal növekedhetnek azok a szellemi és lelkiismereti erők is, amelyek a világ szemében a magyar igazság elkerülhetetlen győzelmét hirdetik. Munkával lehet bejutni a kislakásból a nagyobba, a régi jó otthonba. Már van egy pár okos, helyes kezdeményezés, itt is ott is munka indul — állam és társadalom visszhangja legyen a biztosíték, hogy a holnap jobb legyen, mint a tegnap — a kisebb lakásban is! Kollányi Ferenc dr. Mint mély részvéttel értesülünk, május 1-én hosszabb betegség után, fehérvérsejtűségben, meghalt Kollányi Ferenc dr. nagyváradi prelátus-kanonok, jáki apát, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Szent István Akadémia osztályelnöke, az Országos Levéltárak és Hiteshelyek főfelügyelője, a kivételes értékű történetíró. A magyar történettudományt halálával nagy veszteség érte, mert Kollányi egyike volt a magyar történetírás legmélyebben látó és legszorgalmasabb művelőinek. Nemcsak mint tudós, hanem mint ember is a kiválóság csúcsain járt. Önzetlenségével, egyéni szeretetreméltóságával, szervezőképességével és a közért való lelkes odaadásával mindenkinek becsülését megnyerte. Az elhunyt régi nemes családból, Komáromszentpéteren született 1863-ban. Esztergomban szentelték pappá 1885-ben s rövid káplánkodás után Rómába küldték ki, ahol történetkutatásokat végzett. 1893-ban a Nemzeti Múzeum ősévé, utóbb igazgató-őrévé nevezték ki, 1902-ben a jáki apáti, 1907-ben pedig a prelátusi címet nyerte el. Nagyváradi kanonokká 1912-ben nevezte ki Ferenc József király, aki utóbb a Szent István-renddel is kitüntette. Várady Lipót Árpád kalocsai érsekkel együtt két évtizeden át tevékeny működést fejtett ki a Szent László Társulatban s a társulat horvátországi és magyar iskoláinak inspektora volt. Negyven esztendőre terjedő történetírói pályája egyaránt gazdag volt vetésben és aratásban, változatos tervezésben és alkotásban. Munkásságának emlékei megannyi momentumok, melyek a magyar történetírás legjavaihoz tartoznak. Kollányi minden művében alapos és lelkiismeretes kutató, szigorúan tárgyilagos feldolgozó és előkelő, lehiggadt stílusú iró, akit minden témájában az igazság kiderítésének önzetlen vágya vezérelt. Legnevezetesebb munkái: Az esztergomi érsek pizétumjoga (1889), A magyar katolikus alsópapság végrendelkezési joga (1890). A magyar katolikus főpapság végrendelkezési jogának története (1886), A veszprémi püspökök királyné-koronázásának története (1©01). A magánkegyuri jog hazánkban a középkorban (1906). A párbaj jogi természetéről irt munkája szerencsés szintézise a történetírók forráskutató munkájának, a jogász tisztánlátásának és a katolikus tudós szigorú egyházi felfogásának. Igen nagybecsűek a közép- és újkori magyar egyháztörténet köréből vett dolgozatai, valamint a Nemzeti Múzeum, különösen pedig a Széchenyi-könyvtár múltját megvilágosító alapvető munkái is. Kollányi Ferenc dr. temetése május 3-án délután 4 órakor lesz a Kerepesi úti temető hatottasházából. Lelki üdvéért az engesztelő szentmiseáldozatot május 4-én délelőtt 9 órakor az egyetemi templomban mutatják be. Leverték a kubai fosztogató forradalmárokat Havanna, május 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Kubai forradalmárok három községet megtámadtak és kifosztottak. Lefegyverezték a községek katonai helyőrségét és az ellenállókat felkoncolták. Első dolguk az volt, hogy a táviró- és telefonvezetéket megrongálták. A módosabb embereket kirabolták és a községházát szintén kifosztották. Az egyik községben agyonlőtték a prefektust. A kormánycsapatok elkésve érkeztek s nem tudták megakadályozni a rablást. Üldözőbe vették a banditákat, akik egy erdőségben elbarrikádozták magukat. A banditák nagy részének sikerült kereket oldani, hat banditát a kormánycsapatok katonái agyonlőttek. A kormány intézkedései a forradalmat elfojtották. 1915 május 2. Hogy történt a gorlicei áttörés? E napokra esik a központi hatalmak egyik legszebb hadisikerének az évfordulója, a tarnow—gorlicei áttörési csatának, mely 1915 május 2-án vette kezdetét. A kis nyugat galiciai városka mellett aratott győzelemnek nemcsak katonailag volt nagy a jelentősége, hanem politikai, sőt erkölcsi vonatkozásban is. Döntő kihatással volt az egész orosz hadjáratra, sőt magára a cári birodalom összeomlására. Mint emlékezetes, a magyar-osztrák hadsereg a tél folyamán csak a legnagyobb hősiességgel, a legsúlyosabb áldozatok árán és csak a legvégső erőfeszítéssel tudta a Kárpátokat, Magyarországnak ezen Istenadta védőbástyáit a szakadatlan orosz tömegtámadások ellen megvédeni. Nikolaj Nikolajevics, az orosz generalisszimusz, könyörtelen eréllyel száz- és százezer orosz muzsikát küldött a „megbabonázott hegység“ ellen — így nevezték már utóbbiak —, újra és újra rohamra, hogy megnyissa az utat a „magyar rónák, azután pedig Budapest és Bécs felé!“ A „kárpáti téli csata“ ezért lett a haditörténelem egyik legcsodálatosabb teljesítménye. Nehogy a hadsereg a háborította hegyek között teljesen elvérezzen, a hadvezetőségek egy új és lehetőleg meglepő hadművelet tervével foglalkoztak. Ennek célja volt: az oroszokat a Kárpátoktól elvonni, egyben az ellenség túlerejére való tekintettel a döntést a mozgó háborúban kierőszakolni, mely reánk nézve sokkal kedvezőbb kilátásokkal kecsegtetett. A tervbe vett áttörésre legalkalmasabbnak, már a földrajzi és hadászati adottságoknál fogva is, az a keskeny, de jól járható terepszakasz mutatkozott, melyet északon a Visztula, délen pedig a Kárpátok hegylánca határolt. Mivel a hadművelet a német szövetséges együttműködésével volt elgondolva, megfelelő megbeszélések előzték meg, mely irta: vitéz Németh Lajos ny. tábornok nők tárgya nemcsak a hely, időpont és az e célra kijelölendő erőket érintette, hanem a parancsnoklás kérdését is. Hiányzott, mint tudjuk, az egységes vezetés és így ez volt talán a legkényesebb kérdés. Végre úgy egyeztek meg, hogy az áttörést Mackensen fogja vezetni (mellette Seeckt mint vezérkari főnök), de névleg a cs. és Mr. hadseregfőparancsnokságnak lesz alárendelve. A hadműveletben résztvett a magyar-osztrák 3. és 4. hadsereg, nagyon sok magyar csapattal és magasabb parancsnokkal és a német 11. hadsereg. • Az előkészületek nagy alapossággal és körültekintéssel történtek meg. Fősúlyt a titoktartásra, azonkívül lehetőleg sok tüzérségnek az összpontosítására fordítottak, mivel az oroszok állásaikat módfelett erősen építették ki. Április végén az összes előmunkálatok tervszerűen készen voltak. Az ellenség készülődéseinket részben nem vette észre, részben nem méltatta azokat kellőképen. Hozzájárult, hogy az orosz legmagasabb katonai vezetők között éppen akkor volt igen hiányos az együttműködés. Május 2-án reggel 1000 ágyú és aknavető — eddig ismeretlen tömeg! — egyszerre kezdte működését. Ez volt a világháború első „pergőtüze“. Amikor órákig tartó ágyútűz után a gyalogság rohamra indult, eleinte igen könnyű munkája akadt. Az ellenséges állásokat e rettenetes tüzorkán összerombolta vagy a földdel egyenlővé tette. Az ellenség közül az, aki nem volt halott vagy sebesült, majdnem harc nélkül adta meg magát. Százával, sőt ezrével jöttek át az oroszok a mi vonalainkba látszólag örülve, hogy megmenekültek a biztos halál elől. Amikor azonban a hátulról előrevont orosz tartalékok tűntek fel, derék gyalogságunkra hárult a feladat, mint mindig, hogy a sikert kibővítse és a támadást előrevigye. Délben már Gorlice, az orosz állás egyik kulcspontja, este pedig az ellenséges vonal kb. 16 km. szélességben a kezünkben volt. Az áttörés sikerült! A Kárpátok arcvonala és így elsősorban Magyarország is felszabadult a fojtogató halálos orosz szorítás alól! A magyar csapatok és vezetők — sokan még, hála a Gondviselésnek, közöttünk vannak — kiválóan állották meg helyüket és kivették oroszlánrészüket e nagyszerű győzelemből. Sohasem szűnő hála, köszönet és az elismerésnek minden neme illeti e hősöket! A hadiszerencse ez alkalommal hű maradt a központi hatalmakhoz. A nyár folyamán visszafoglaltuk Lemberget, Przemyslt és szeptember végén egész Nyugatoroszország Varsóval, Wolhynia összes váraival és városaival birtokunkban volt. Az 1915 tavaszán uralkodó nyomasztó, szinte reménytelen politikai légkörbe a katona hozott új lendületet és erőt! «S mindig kívánatos a nyírt se!» meggyógyítsa» Zichy János grófi elnöki székfoglalója a Nemzeti Összetarts Társaskörében — Baranyay Jusztin emlékbeszéde Apponyiról (A Nemzeti Újság tudósitójától.) Vasárnap délelőtt volt a Nemzeti Összetartás Társaskörének közgyűlése, amelyen Baranyay Jusztin egyetemi tanár mondott rendkívül érdeklődéssel és nagy figyelemmel fogadott emlékbeszédet a társaskör elhunyt elnökéről, Apponyi Albert grófról. Baranyay Jusztin Apponyi lelkének fénytöréséről beszélt, arról, hogy milyen egyéni formában vette fel lelkébe és élte át korának uralkodó eszméit, a nacionalizmust, a magyar közjogot, a tizenkilencedik század humanizmusát, a polgári demokráciát, a szocializmust, a legújabb kor univerzalizmus felé való vágyódását és a magyar jogfolytonosság gondolatát, a legitimizmust. Apponyi vallásosságáról többek között a következőket mondotta: — A kor legműveltebb férfiának lelkében, amikor az a genfi tó partján elhagyta 86 éves porhüvelyét, ugyanaz a gyermeki, alázatos, mélységes és fenséges keresztény hit élt, amelyet egykor az eberhardi kastélyban gondos szülök csepegtettek a kisgyermek lelkébe, amelyet a kalksburgi kollégium jezsuita atyái a serdülő ifjú lelkében annyi szeretettel gondoztak. Apponyi Albert maga tette meg a nagy vallomást, hogy katolikus lelkének hitét a kétség árnya soha meg nem szállta. Nagyszerű, lélekzetelállítóan nagyszerű jelenség. Egy férfiú, akiben a neni lángja ragyogott, ki korának egész műveltségét felvette magába, ki végigküzdötte több mint két emberöltőn át az európai ember minden lelki problémáját, kire a világ csábításának és kisértésének az az árja zúdult, amely csak a kivételes születésű, kivételes vagyonú, kivételes fizikumú és kivételes szellemű férfi osztályrésze lehet, ki látott maga körül nem egyszer ősi hitet összeomlani, ki ismert egyházában gyarló papokat és főpapokat, végigment a patriarchiai évek hosszú során lelkében azzal a hittel, amelyet a szent keresztség kegyelme öntött beléje. A Széchenyi István lelkivilágával vont párhuzam után Baranyay Jusztin beszédét így fejezte be: — Apponyi lakónek struktúrája Michelangelo nagyszerűségét mutatja. A hatalmas, masszív épületet azonban belülről Fra Angelico da Fierola légiee, mennyei, imbor, szent festményei borították. Ebben a hatalmas férfiúban, akinek alakja letűnt hősi korok idejére emlékeztetett, akinek szelleme az európai művelt nép egészét hordta magában, mindig volt egy ártatlan, tiszta, naiv, szent gyermek is. A mély meilletődéssel hallgatott nagyvonalú emlékbeszéd után a közgyűlés egyhangúan elnökévé választotta Zichy János grófot és alelnökévé Károlyi József grófot. Zichy János gróf, a megválasztott új elnök 4rrR Szabad orvosválasztás! Betegség ellen biztosítson az ANGLO-HHNUBIAN LLOYD Általános Biztosító Részvénytársaságnál Budapest, V., Hold utca 91. a maga és Károlyi József gróf alelnök nevé*ben köszönetet mondott a bizalomért. I — Nehéz lesz az én szerepem — mondotta — annak a férfiúnak a helyén, aki* nek a személyisége egyedül elég volt arra, hogy a kört fenntartsa és az eszmét pro-* pagálja itthon és az ország határain ki-ivül. Teljesen átérzem a feladat nehézségét, mégis köszönettel fogadom a bizalmat és minden erőmmel azon leszek hogy, megfeleljek annak a nehéz munkának, amely Apponyi Albert gróf utódjára a kör elnöki székében vár. Szükségem van azonban a kör valamennyi tagjának fokozott támogatására, mert csak összetartással és egymás segítésével, megértésével végezhetjük el a ránk bízott feladatokat. Az oroszlán bátorságával kell cselekednünk, azzal a meggyőződéssel, hogy az összefogó erő a Duna völgyében nem lehet más, mint az a király, akit mi várunk. — A mai időben különösen fontos, hogy minden körülmények között fenntartsuk a kört, amely a legitimizmus bölcsője volt és amely ezt a gondolatot ápolta, fejlesztette. Sohasem voltunk közelebb az eszme megvalósulásának a lehetőségéhez, mint ezekben a pillanatokban, amikor úgy látszik, hogy a mi eszménket európai érdeklődés veszi körül. Idehaza olyan hangok hallatszottak, hogy a trón betöltése, a királykérdés megoldása nem időszerű és nem kívánatos. Az ilyen hangokkal szemben kifejezést kell adnom annak a meggyőződésemnek, hogy ennek a kérdésnek a nyitvatartása seb a nemzet testén és gyógyításra vár. Valamely sebnek állandó nyitvatartása nem vezethet másra, mint a szervezet gyengítésére, mindent el kell követnünk tehát, hogy a seb minél előbb meggyógyuljon. El tudom képzelni, hogy lehetnek sebek, amelyeknek idő előtt való begyógyítása nem opportánus, de ennél a sebnél elég hosszú időt fordítottunk már a nyitvatartásra és senki előtt sem lehet vitás, hogy a meggyógyítás minden körülmények között kívánatos. Ezt vallom,én és ezt vallja az egész társaskör és ennek a meggyőződésnek a jegyében veszem kezembe azt a zászlót, amelyet Apponyi Albert gróf kezéből kiragadott a halál. A termet zsúfolásig megtöltő közönség lelkes tapssal fogadta Zichy János gróf beszédét, ma meghallgatták az igazgatóság jelentését, amelyben az igazgatóság köszönetet mond Zichy János grófnak, Csekomnics Iván grófnak, Széchenyi Aladár grófnak a kör fenntartása érdekében végzett lelkes és áldozatkész munkájukért. Módosítani kell a népszövetség revíziós ellátását F. Llevellyn-Jones angol képviselő nyilatkozata a revízió akadályairól London, május . (A Nemzeti Újság tudósítójától.) F. Llewellyn-Jones angol képviselővel beszélgetést folytatott a Magyar Távirati Iroda tudósítója s ez alkalommal a magyarság e régi barátja a revízió kérdéséről nyilatkozott. Utalt MacDonald és Mussolini római tanácskozásaira s azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a revízió legnagyobb nehézsége a népszövetségi alapokmány fogyatékos és nem kielégítő intézkedései. Az alapokmány 19. szakaszának két fő hiánya a következő: először a Népszövetség közgyűlésének teljes egyhangúságát követeli, másodszor még az egyhangú határozat is pusztán az érdekelt államoknak adandó tanács jellegével bírna. Ezért a Népszövetség bárminő közbenjárási kísérlete gyakorlatilag meddő és eredménytelen volna. A helyzet orvoslásához feltétlenül szükség van a 19. szakasz olyan módosítására, hogy abszolút vagy kétharmad, esetleg háromnegyed többség határozhassa el, hogy bizonyos lépéseket kell tenni a békerevízió érdekében. Nyilatkozata további részében kifejtette, hogy még a felületes szemlélő is meg fogja érteni, hogy Európa békéje attól függ, hogy a Népszövetség határozott politikát kövessen azoknak a hatalmaknak befolyása alatt, amelyek a fő felelősséget viselik Európa háború utáni térképének megrajzolásáért. Kombinált bátorok, háMk, ebátUSk olcsó árban