Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

2 [valamely cikk. Ez nem az ártól függ,­­hanem attól, hogyan aránylik az ár a cikk­­belső értékéhez, használhatóságához. Az Ovomaktine tehát olcsó, mert koncentrál­­­tan tartalmazza a friss tej, friss tojás és a maláta minden táperejét és vitaminját. Kizárólag erőt és egészséget szol­­gáltató nemes anyagot juttat a szer­­vezetnek minden rost és salak nélkül. Jiz Ovomaltine-t IOO°l0-ig emészti meg a szervezet és teljességében válik izommá és vérré. Ezért olcsó az Ovomaltine. Napi adagja csak 8 fillérbe kerül. A reggeli- és uzsonnatejbe 2—3 kávés­kanál Ovomaltine erőt és egészséget ad, árakat, hogy a parlamenti szokáshoz híven ne a magukat védeni nem tudó tisztviselőket vonják felelősségre, hanem a minisztert, mert mindenért a miniszter felelős. (Helyeslés. Taps.) Dinnyés Lajos: Végre egy rendes minisztert Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter. Többen rámutattak azokra a jelenségekre, amelyek a gazda­sági válság következéseképen keletkezett közhangulat hatását tükröztetik vissza. Már valóságos kultúrdefetizmussá fajult a hangulat. Ez, tisztelt képviselőház, nagy nemzeti érdekeket veszélyeztet. Nagy aggodalommal szemlélem e jelenségeket és még jobban aggódom azon, hogy az én tárcám­ keretében végrehajtott redukció­kat és az én tervezett esetleges intézkedé­seimet ilyen szemszögből bírálják el és a financiális szempontból eszközölt takaré­kosságot mint kulturális „leépítést“ fog­ják fel. Én ezzel a felfogással, amely a lati tarán­y leépítést­ követeli, s amely mindenáron minden magasabb kulturális intézményt meg akar szüntetni — nem értek egyet! Nem ismerem el az érdek­ellentétet, amelyet a gazdasági és kultu­rális érdekek között a magasabb kultúra és a népművelés között akarnak támasz­tani. A szellemi és az anyagi kultúra, a magas és a népkultúra egyenrangúak (Úgy, van! Tígy van!) és az állam érdekei szempontjából egyenértékű tényezői a nemzeti életnek. Egészséges nemzeti fej­lődés csak a gazdasági és kulturális elő­feltételek egyidejű biztosítása mellett képzelhető el. Nem ismerem el, hogy a kultúrpolitika akár a financiális, akár a gazdasági, akár a szociálpolitikának alá­rendelt függvénye legyen. A kultúrpoliti­kát én a ma fennálló takarékossági köve­telmények figyelembevételével, de a­ nem­zeti kultúrfejlődés szellemében kívánom irányítani. (Éljenzés.) Racionális átépítés •— Nem leépítésről van szó, hanem kul­turális szervezetünknek az adott financiá­lis kerethez történő alkalmazásáról, egy racionális átépítésről, egy észszerű, a mi viszonyainknak megfelelő kulturális há­lózat és intézménysorozat megteremtésé­ről, a nemzet, illetőleg az állampolgá­rok teherbírósépességének legkomolyabb figyelembevételével. Belátom, hogy a kul­tuszminiszternek ez a kötelessége és én ezért igyekszem a keretek között elhelyez­kedni, a jövőre nézve azonban kijelentem, hogy a mai költségvetés nem ad sok képet, inkább egyes kontúrjait sejteti az én jövőbeli átépítésre irányuló elgondo­lásaimnak. . (Helyeslés.) —■: A kultusztárca kiadásai hatmillión felüli összeggel csökkentek ebben az esz­tendőben. Ebből 1,5 millió esik a dologi kiadásokra, a többi illetménycsökkentés­sel függ össze. Ezzel a megtakarítással szemben azonban még a mai nehéz körül­mények között is módot tudtam találni arra, hogy a tárca egyes, már sajnos, eléggé elsorvadt tételeinél a régi összeg maradjon meg, viszont más tételek, mint a népművelés, könyvtárfejlesztés, a lehe­tőséghez képest emelésben részesüljön. Találóan mondta erre vonatkozóan Kun Béla tisztelt képviselőtársam, hogy in­kább" csak elvi" jelentősége van az ilyes­minek és ezzel mintegy jelezni akarjuk, hogy hol látjuk azt a hiányt, amelyet, mi­helyt a viszonyok kedvezőbbre fordul­nak, eltüntetni igyekezünk és hogy mi­lyen ágazatokban kell majd nagyobb ösz­­szeget fordítanunk az alimentálásra.­­ Amikor én jobb időkről beszélek, rém a távoli jövőre gondolok. Meggyő­ződésem, hogy a tervezett átépítéssel, amelyet a pénzügyminiszter úr és többi minisztertársaimmal együtt megbeszél­tem és amely a kormány programjának egy lényeges pontja, módot fogunk ta­lálni még a közeljövőben bizonyos feles­leges intézmények megszüntetése, felál­dozása árán a valódi kultúrszükségletei­ kedvezőbb kielégítésére.­­ A mai Magyarország lakossága a ré­ginek 11,5 százaléka, a kulturális kiadá­sok ezzel szemben a régi kiadásnak 36,6 százalékát jelentik, tehát nem felelnek meg a számaránynak. Ebből a költségve­tésből megállapítható, hogy a magas kul­túra egyes intézményei ma igen súlyos, mostoha helyzetben vannak. Sokszor hall­juk, hogy bizonyos intézményeink, egyes egyetemek stb. túl volnának dotálva. Ezek az intézmények ugyanazzal a személyzet­tel, ugyanazon költségkeretekkel dolgoz­nak s ez némelyiknél a tudományos ha­ladást ki is szélesítette a funkciók körén. Ma már a kultusztárca tuldotálásáról beszélni nem lehet. Az erre vonatkozó meséket a legendáknak kell átadnunk. A megtakarítás egy része áthárítással tör­tént, mint azt, a középiskoláknál méltóz­­tatik majd látni, összes intézményeink lineáris elsorvasztása, vagy pedig sze­lektív átszervezése között választhatunk, melyiket valósítsuk meg. Itt nem arról van szó ugyanis, hogy például egy gim­náziumot megszüntessünk, hanem arról, hogy az egész nemzeti kultúrát hogy tud­juk átmenteni egy jobb korszak számára. (Taps.) — A budapesti és vidéki egyetemeken nagy fontosságú tanszékek nincsenek be­töltve. Esetleg nincsenek is megszervezve. A budapesti egyetemen nincs betöltve a nemzetközi jogi tanszék, Szegeden nincs egy másik fontos tanszék, Debrecenben hiányzik a biológiai tanszék. Ebből azt kívánom bizonyítani, hogy mindez már nem fináncprobléma, hanem kultúrpoliti­kai kérdés. Turchányi képviselő úr az én óvatos tempómat dicsérte. Elfogadom a dicséretet, mert nem jöttem eddig ki a terveimmel a nyilvánosság elé és nem jövök reform tervekkel a jövőben sem,­ amíg teljesen átgondolva, elkészítve nin­csenek. (Helyeslés.) Az elhamarkodott, idő előtti újítások veszélyeztetik a legna­gyobb mértékben a fejlődést. De nem sze­retem a szimptomatikus kezelést sem, és ehelyett gyökerükben és rendszeresen kí­vánom megoldani a dolgokat. (Helyeslés.) Mik a tényleges szüségletek ? — Első feladatunk a tényleges kulturá­lis szükségletek megállapítása volt. Szép anyag állt a minisztérium rendelkezésére, egyes részeit azonban nem dolgozták fel annak idején. A belügyminiszter úr, aki­vel megbeszéltem a legfontosabb munká­latokat, maga is ismeri ezt az anyagot. Éppen a múlt héten kaptam meg azokat a statisztikai adatokat, amelyek az egész ország iskolaszervezetéről nyújtanak tá­jékoztatást. Ha eljönnek egyszer a képvi­selő urak a hivatalomba, megmutatom azokat a térképeket, nem is hiszik, meny­nyi mindent lehet látni ilyen térképen. Különösen azoknak szeretném megmu­tatni, akik a saját városuknak rendkí­vüli fontosságáról nagy mértékben meg vannak győződve. Ezek a képviselő urak csodálkozni fognak azon, mi mindent fog megmagyarázni a térkép, megmagyará­zom, hogy miért van az, ha valahol egy iskola tízszer annyiba kerül, mint más­hol, de nem elégít ki komoly kulturális szükségletet. Ez az elvi megállapítás nem jelenti a kérdés elodázását. A jövő költ­ségvetésig ezeknek az intézkedéseknek nagy rész­ét meg is kívánjuk ternni. Tizenhétezer főiskolás van Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ezután arról beszél, hogy felsőoktatásunk túl van méretezve, kö­zépfokú iskoláink pedig aránytalanul vannak az egyes vidékeken elhelyezve. A felekezeti iskolák tekintetében az a véleménye, hogy felesleges középiskolák és felsőbb iskolák fenntartása az, amiért a felekezetek nem tudják ellátni az elemi oktatási kötelezettségeiket. A háború előtt 14.000 volt Magyarország főiskolai hallgatóinak száma, ma a Csonkama­­gyarországban közel tizenhatezer főisko­lás van. Igen indokolt tehát az az aggo­dalom, mely a szellemi túltermelés ellen irányul. Az a nézete, hogy az iskolázott­ságot korlátozni nagyon nehéz. Azt kel­lene megérttetni a tanulókkal, hogy a diploma egyúttal nem jogcím az állam­hoz való bejutáshoz. Ma az a helyzet, hogy nemcsak diplomások, hanem az érettségizettek, sőt azok, akik négy pol­gárit végeztek csak, szintén az államhoz akarnak bejutni. A minősítési törvény eltörlését, amit Eckhardt Tibor ajánlt, aggályosnak tartja. A rostavizsga nem vált be. A szelekció tekintetében az 1891-es törvény alapján áll és nem az 1920-as törvény alapján, mely már egyébként is hatályon kívül van helyez­ve. Foglalkozik ezután azokkal a híresz­telésekkel, hogy a kultuszkormány egyet­­emet akar megszüntetni. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1933 Június 1. Mi lesz az egyetemekkel? — Teljes egyetemek megszüntetéséről nincs szó és arra nem hajlandó. A helyzet az, hogy van egy háromszáz éves kultúrintézményünk, a Budapesti Páz­mány Péter Tudományegyetem, amely nemzetközileg elismert tudósokat és tanítványokat adott a világnak. Nem tud egyetérteni azokkal, akik ennek az intézménynek a megcs­on­kí­tás­a árán akarnak más intézményeket erősíteni. A budapesti egyetem csonkításával lejjebb szállítanám a magyar kultúr­színvonalat, mert a megcsonkított egyetem nemzet­közi viszonylatban nem állná meg a he­lyét. Tanszékek és tanszékek között azon az alapon disztingválni, hogy melyik gyakorlati és melyik csak tudomány­os, nem hajlandó. Nem marad más megoldás hátra, mint a vidéki egyetemeken egyes tudománykarok szüneteltetése, összevo­nása. Ez ellen több képviselő állást fog­lalt, rendszerint lokálpatrióta érzésektől vezettetve. A képviselők csak más váro­sok egyetemének redukciójába mennek belt. (Derültség.) Ő számolni akar az eléje terjesztett komoly érvekkel, de mi­kor a nemzet érdekeiről van szó, a parti­kuláris érzéseket alá kell rendelni a nemzet érdekeinek. És meggyőződését küldött eg­járással sem tudják befolyá­solni. Az állami hivatalos:".an nem az a fi­in, h­gy sok a jogászember, hanem az, hogy kevés a jogászember. Különbséget kell természetesen tenni a pusztán jog­végzett, a karitatív diplomát kapott jo­gász és a valódi jogász között. Foglalkozik a felekezeti jogakadémiák­kal, amelyek megszüntetése nem áll ha­talmában. Legfeljebb a minősítési jogot vonhatná meg. A jogakadémiák kérdését magánvéleménye szerint úgy lehetne megoldani, hogy a jogakadémiák ne azt az anyagot adnák elő, hanem egy ala­csonyabb jogot. A közgazdasági oktatást rendkívül fontosnak tartja. Már a rég­múltban több terv merült fel, így volt egy terv, Zichy János terve, hogy egy jogkart bővítsenek ki közgazdasági karra. Másik terv volt Darányi Ignác terve, hogy közgazdasági, mezőgazda­­sági, bányászati, erdőgazdasági és állat­orvosi szakokkal létesítsenek egy köz­­gazdasági egyetemet. Ehelyett a harma­dikat választották, a legrosszabbat. Csi­náltak egy közgazdasági kart, melyet nem fejlesztettek egyetemmé. Kétségtelen, hogy valamit kell csinálni. A közgazdasági kar a mű­egyetemen . Leghelyesebb volna visszatérni Da­rányi elgondolásához, ő ezt teszi magáé­ra. Ennek alapján kibővíti a József mű­egyetemet. Lesz három műszaki és há­rom gazdasági fakultás. Bevonja az ál­latorvosi, erdészeti és bányászati szako­kat, anélkül azonban, hogy ezeknek a szakoknak külön főiskoláit megszün­tetné. — Az átszervezés révén — mondta a kultuszminiszter — bizonyos tanszékek, amelyek többszörösen szerepelnek, ugyancsak rendezésre várnak. A köz­­igazgatási kiképzés kérdése a közgazda­­sági kar feladata. Ezt úgy fogjuk meg­toldani, hogy a közgazdasági és a jogi kar érdekeit itt kölcsönösen összeegyez­tetjük. Útját akarom szegni annak az abúzusnak, hogy egyes főiskolák, ame­lyek nem egyetemek, doktori diplomát adjanak. Én az ilyesmit helytelennek tartom. A gazdasági akadémiák kérdé­sében még nem jutottam megállapodásra, a földmívelésügyi miniszter úrral. De meggyőződésem, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást. A Dunántúl két gazdasági akadémiája közül az egyik megmarad, a másikat átalakítjuk közép­fokú mezőgazdasági iskolává. A mű­egyetem közgazdasági fakultásának az átszervezése a közeli napokban esedékes. A többi kérdés a jövő évben foglalkoz­tatja majd a törvényhozást. Átszervezik a középiskolákat is . De a középiskoláknál is szükség lesz bizonyos iskolák megszüntetésére. Ez a munka folyik és konkrét előterjesztés ugyancsak később történik. A külföldi kollégiumokra vonatkozóan Ralsay kép­viselőtársam azt mondotta, nem hinné, AIMBMIZIA Clearingforgalom. BELLEVUE-HOTEL !­*52 PALACK-HOTEL UHI Mindennemű felvilágosítás és fizetés Carlton-szálló. Telefon: 88-9­70. mÉmw Próbáljon szerencsét! V­egyen III. KID. ÁLLAMSORSJEGYET! Húzás Június 8-án, délután főnyeremény , 4­0.000 aranypengő Összesen 17.000 nyeremény Sorsjegy ára: egész P 3.- fél P 1.50 Kapható minden főelárusítónál, bankban, sorsjegyárusítóknál és dohánytőzsdékben, valamint a pénz előzetes beküldése mellett postán a Székesfővárosi M. Kir. Pénzügy­­igazgatóságnál, V., Szalay­ utca 10 szám, hogy ezek ne kerülnének többe, mint a költségvetés szerinti 125.000 pengő. Meg­nyugtatom, hogy ezek a kollégiumok mindössze 180.000 pengő előirányzott kiadásba kerülnek. Tisztelt Ház! Őszin­tén megmondom, ha rajtam állt volna, én a nyelvkészség elsajátítása szempont­jából sem foglaltam volna állást a kollé­giumok mellett Minthogy azonban az in­tézmények már megvannak (felkiáltások a jobboldalon: Szükség van a kollégiu­mokra!), megelégszem azzal, hogy az in­tézetek derék és kiváló igazgatóit utasí­tottam, tegyék lehetővé az ott élő ma­gyar fiatal tudósok számára a tudomá­nyos körökkel való minél intenzívebb érintkezést. Fábián Béla: A nyelvet nem tudják ott meg­tanulni! Hóman Bálint vallás- és közoktatási ügyi miniszter megmagyarázza Fábián­­nak, hogy a kollégiumokba nem nyelv-, tanulás céljából mennek ki, hanem tudo­mányos képzés végett. Csak olyanokat küldenek ki, akik az illető nyelvet bírják. Támadás érte — folytatta a miniszter —­ a különböző kutató intézeteket. (Zaj.) Farkasfalvi Farkas Géza a több közbeki­áltásra válaszolva, indulatosan veri az asz­talt: — Ne bántsák Klebelsberget! Őrizzük r még az alkotásait!­­ Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: Elődöm elgondolásainak elvi kiválóságát senki sem vonhatja két. TAVASZRA RÓKÁIN szenzációsak, olcsók! Dil UH MM I. Gerbeaud sarkán. Megóvásért telefonáljon: 815—11. ségbe. (Úgy van! Helyeslés.) A népműve­lés terén további kiépítést tartok szüksé­gesnek. (Helyeslés.) Pontosnak tartanám a különböző kisebb múzeumok fejlesztése helyett olyan szemléltető gyűjtemények létesítését, amelyek valóban közvetlenül oktató célt szolgálnak. Gondolkozom Te­leki Pál gróf javaslata felett, ő a cserké­szeknek a népművelésbe való bevonását kívánta. (Helyeslés.) Szólt ezután a kul­tuszminiszter a könyvtárügy fejlesztésé­­ről. Ezután az adminisztrációra tért át. — Nem kívánok hosszasabban szólni az igazgatás, a bürokrácia átszervezéséről, kénytelen vagyok azonban rámutatni arra, hogy a minisztériumnak ma olyan funkciókat is kell végeznie, amelyek ha­talmasan megszaporítják a munkáját Ebből következik a felelősség elvének a kipusztulása. Másik oka ennek a törvé­nyek és rendeletek kaotikus sokasága Jánossy Gábor: Rendeleteserdő! Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: A minisztérium átszerve­zése az egyszerűsítés jegyében történik. Az ügyosztályok számát 15-ről 9-re szállí­tottam le, a végleges szám 7 lesz. Fontos­nak tartom a fokozatos felelősség elvének a kiépítését. A tárca ügykörére vonatkozó jogszabályok és törvények anyagát össze­gyűjtöttem, elnöki osztályom elvégzi e munkát, a rendeletek átvizsgálása után megtörténik az egységesítés és ezt kézi­könyv formájában kiadjuk. A felügyelet szakszerűbbé és intenzívebbé tétele szem­pontjából szükséges a másodfokú szak­iskolai hatóságok egyesítése. Ezen a téren egy alapos koncentrálásra van szükség, amely a munkát hatásosabbá teszi, a minisztériumot pedig tehermentessé. Hóman Bálint itt egy pillanatra szűnő-

Next