Nemzeti Ujság, 1933. november (15. évfolyam, 250-272. szám)

4 — Gyomor- és hasbántalmak, izgékonyság, migrén, kimerültség, szédülés, szívszorulás, ré­mes álmok, ijedtség, általános rosszullét, csök­kent munkaképesség sok esetben megszűnnek azáltal, hogy a beteg naponként reggel éh­gyomorra megiszik egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvizet. Az emésztőszer­vek bántalmainak szakorvosai általánosan di­csérik a Ferenc József vizet, mert ez a gyo­mor és a belek működését előmozdítja, az epekiválasztást fokozza, az anyagcserét meg­élénkíti és a vért felfrissíti. kérdés­ének rendezése érdekében utazott Amerikába. A tanácskozáson az a nézet kristályosodott ki, hogy ebben a kérdés­ben hosszabb időre, 3-3 évre nyugalmi helyzetet kell teremteni azáltal, hogy ez idő alatt Anglia változatlanul tartozásai­nak tíz százalékát fizeti. Csütörtökön a francia kormány jegyzéke is megérke­zett, amely háborús tartozásának decem­ber 15-én esedékes részletével kapcsolat­ban közli, hogy most sem fog fizetni, mint ahogy az előző két részletet sem fizette meg. A KEGYELET ÜNNEPE BUDAPEST TEMETŐIBEN ÉS A VIDÉKEN A főváros közönsége ezúttal is kegyelettel áldozott Mindszentek és Halottak napján ha­lottjai emlékének. Már a kora reggeli órákban megindult a népvándorlás a temetőkbe, ahol a súlyos gazdasági viszonyok ellenére is min­den sír gyönyörű virágdíszben pompázott. Temetők: Szerdán délután 4 órakor a kor­mányzó jelenlétében avatták fel a Hősök te­metőjében az új emlékművet. Az ünnepségen József főhercegéken kívül az összes katonai, frontharcos-, levente-alakulatok, valamint szá­mos küldöttség jelent meg. Az ünnepi beszé­det Sipőcz Jenő polgármester mondotta, majd Nánássy-Megay Ernő altábornagy beszélt a honvédség nevében. Utána Horthy Miklós kor­mányzó koszorút helyezett az emlékműre.­­ A Nemzeti Egység Pártja küldöttségileg adózott Kossuth Lajos emlékének a kerepesi temető­ben lévő mauzóleumnál. — Az egyetemi ifjú­ság gyászünnepélyt tartott a világháború­ban elesett bajtársai sírjánál, majd koszorút helyeztek báró Perényi Zsigmond, gróf Bat­thyány Lajos, a Pető­-család, Jókai Mór, Bakó László, Woroniecky Miriszláv herceg és Hornyák Géza sírjára. — A Magyar Képző­művészek Orsz. Szövetsége a kerepesi teme­tőben az elhunyt magyar művészek emléke-­­zetének áldozott. Az idén Munkácsy Mihály sirjára tették le a szövetség koszorúját. — A báró Eötvös Kollégium volt tagjainak szö­vetsége megkoszorúzta nagy halottjainak sír­ját. — Az ÉME koszorút helyezett Buday Dezső sírjára. Egyesületek: A budavári helyőrségi tem­plomban a honvédség gyászmisét mondatott, amelyet Jlász István tábori­­püspök pontifikált. — A Szociális Misszió Társulat az idén is ünnepi istentisztelettel áldoz a hősök emléké­nek- A november 3-án tartandó istentiszteletet dr. Hász István tábori püspök pontfikálja az anyaház új kápolnájában. (Krisztin­a-körut 125.) — A Nemzeti Egység Pártja kegyelete jeléül kedden délelőtt megkoszorúzta Nagy­atádi-Szabó Istvánnak, a földmivelésügyi mi­nisztérium előtt álló szobrát. A szobor előtt Simon András országgyűlési képviselő m­on­­dott emlékbeszédet.­­ A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete kegyeletes szo­kás szerint Erdély nagy halottjainak sírjá­nál Mindszentek napján emlékünnepélyt ren­dezett. Dr. Jancsó Benedek síremlékét meg­koszorúzták.­­ A magyar gyorsírók az idén is felkeresték nagy­ halottjaik sírjait . A­ né­metvölgyi temetőben Markovits Iván sírjánál Kozma Bernét iskolaigazgató, Czigány János sírjánál pedig dr. Hazay Árpád országgyűlési gyorsirodai tanácsos mondott beszédet; a régi tabáni temetőben Czanásy István újra felállí­tott síremlékét avatták fel és itt dr. Szom­­b­thy István fii­kutató, dr. Téglás Géza, a Gyakorló Gyorsírók Társaságának elnöke és dr. Tr­eger Ernő miniszteri tanácsos, a gyors­­írási ügyek a. kir. kormánybiztosa beszéltek. A Kerepesi­ úti temetőben dr. Fab­o Henrik sírjánál dr. Téglás Géza áldozott kegyelettel az egyságes magyar gyorsi megalapozója m­l­ékánná; Bódogh J­ánon sírjánál Szív­a Béla, Jakab Lajos sírjénál Tohnár Endre és Kozma Err», mondtak onriléb«ink­ket. Vidék. A győri felsőkereskedelmi iskola volt növendékei megható gyészünnepség keretében koszorúzta meg a világháborúban elhunyt baj­­temű emlékművét* — Szegeden a belvárosi katolikus hért terasáébmi az állomásparancs­­nok*­* a Titászbálmrában hért halált halt katonák emlékére ünnepséget rendezett. Ez­után Shvoy Kálmán vegyesdandárparancsnok, kíséretével az evangélikus hősi halottak teme­tőjébe vonul, ahol megkoszorúzták az új hősi emlékművet. A bukaresti magyar követség csütörtö­kön Magyary Antal követ vezetése mel­lett *«11»« arámban kivonult a bukaresti ró­mai katolikus tsmrtéhe­­z koszorút helyezett el a temetőben nyervó magyar késők sírjára. I TENGERI halak *"■“ *! HMarit*&&.es Telefon: 86-?-82. HORTI LAJOS a genyerán­ál. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1933 november 3. NAGY IZGALMAK KÖZÖTT rendőri asszisztenciával és ügyvédek veszekedése mellett kezdték meg a spolarich­ étterem árverését Csütörtökön este hét óra tájban, a Fe­renci­ek-tere 7. szám­úi ház előtt hatalmas tömeg verődött össze az árverések jól is­mert alakjaiból és kiváncsi járókelőkből. Először kisebb csoportokban tárgyalták az eseményeket, majd benyomultak a ha­talmas palota kapualjába és ott lázong­tak. Egynegyed nyolc óra előtt pár perc­cel két rendőr érkezett a házhoz, akik a Spolonich-étterem udvari bejáratánál ál­lottak fel-Az utcán járókelők csakhamar szájról­­szájra adták: — Árverezik a Spolarich-éttermet! . . . A tömeg egyre nőtt s egy-kettőre el­lepte a Ferenciek­ terének nagyrészét majd elözönlötte a 7. számú ház kapual­ját és udvarát is. Fél nyolc órakor érkeztek meg a hite­lezők ügyvédjei és a végrehajtó. A tömeg egyre izgatottabban viselkedett és zúgva kiabálva sürgette, hogy engedjék már be az étterembe, az árverésre. Az elülállókat nekinyomták az ajtóknak, úgyhogy az üvegtáblák komoly veszedelemben forog­tak. A két rendőr nem is tudott ellen­állni a tömeg erőszakosságának és erősí-­­tésért telefonáltak a kerületi kapitány­ságra, ahonnan csakhamar egy szakasz rendőr érkezett és az étterem utcai font­ján helyezkedett el. Bent a teremben ezalatt az ügyvédek sorra diktálták be ügyfeleik követelé­seit és megkezdődött a vita, hogy egy tételben árverezzék-e el az egész beren­dezést, vagy darabonk­ént? A ferencren­­diek képviselője, dr. Hetényi Béla elő­terjesztette, hogy az árverést szenvedő Spolarichék nyilatkozatot adtak, amely szerint beleegyeznek abba, hogy a beren­dezést a becsárnak kétharmad részén alul is eladhatják. Dr. Hetényi ezután sürgette az árverés megkezdését, de a többi hitelezők ügyvédjei zajongva til­takoztak ez ellen és a vita során csak­hamar személyeskedő kifakadások és sér­tegetések hangzottak el az ügyvédek között. A kint álló tömeg közben egyre han­gosabban viselkedett és a kivezényelt szakasz rendőr is csak úgy tudott ren­det teremteni, hogy gumibotokkal és kardlappal kényszerítették feloszlásra a rajongókat. Mialatt a kapualjat és az udvart megtisztították, a kiterelt tömeg az utcai bejárat előtt újra csoportosult, élén az árverési hiénákkal, éttermi al­kalmazottakkal és egyéb „érdeklődő“­­vel. A rendőrség erélyes fellépésére azon­ban hamarosan itt is rend lett. Az étteremben ezalatt a bírósági végre­hajtó vezetésével tovább folyt a tárgya­lás és Spolarichék megbízottai tájékoz­tatták az érdeklődőket az ügy állásáról. Elmondották, hogy 1926-ban nyitották meg a Ferenciek­ terén éttermüket, amely­nek felszerelésébe közel félszázezer pen­gőt fektettek be. Eleinte igen jól ment az üzlet és naponta 1000—1600 pengő be­vételük is volt. A forgalom azonban ké­sőbb megcsappant. A vendégek továbbra is látogatták ugyan az éttermet, de a le­csökkentett fizetésű tisztviselők, bírák és katonatisztek már kevesebbet fogyasz­tottak. A napi forgalom utóbb már csak mindössze 300—500 pengő körül mozgott, úgyhogy Spolarichék is súlyos fizetési nehézségekbe kerültek. 51.773 pengő bértartozás Spolarichék felpanaszolták, hogy az éttermet, amelyben negyvenhárom alkal­mazott dolgozott, most elárverezik. A Nemzeti Újság munkatársa megállapí­totta, hogy Spolarichék már 1928. óta nem tudták pontosan fizetni házbérüket. Hogy forgalmukat növelhessék, a régi étterem helyiségeihez csatolhatták a Csallány és Neusiedler cég által bérelt helyiségeket is, majd később a Hecht Bankház volt üzlethelyiségét. A rendház abban az árban állapította meg az új helyiségek bérét, amennyit azokért a békeévekben kaptak. A 16.000 pengős bér­összeget először leengedték 12.000 pen­gőre, később pedig már 36.000 pengőre. Ebben a bérösszegben azonkívül benne foglaltatott Spolarich György elsőemeleti ötszobás pompás lakásának lakbére is. A legutóbbi bérleszállítás idején Spo­larichék már mintegy félévi bérrel tar­toztak a rendháznak, amelynek természe­tesen fizetnie kellett a hátbérjövedelem után a köztartozásokat. Miután a 42.000, illetve a 36.000 pengős bérösszegnek mint­egy 50 százaléka erre a célra ment el, a rend két esetben is kénytelen volt köl­csönt felvenni, hogy köztartozásból eredő kötelezettségeinek eleget tehessen. A rendnél már így is kétszer zálogoltak és a hátralékos köztartozások fejében letil­tották a palota házbérét. Spolarichék ellen már két esetben indí­tottak felmondási pert bérnemfizetés miatt: 1931-ben és 1932-ben. Spolarichék a bíróság előtt mind a két alkalommal kötelezték magukat, hogy heti bérfizetési részletekkel törlesztik tartozásukat, de ennek a bírói egyezségnek sem tettek ele­get és ez év májusától kezdve egyetlen fillért sem fizettek a ferencesek rendházá­nak. A rendnek természetesen tovább kellett fizetnie köztartozásait a vendéglő bérleménye után s ezek az utóbbi időben már több mint 28.000 pengőre növekedtek. Spolarichék tartozása az általuk leírt bérleményért jelenleg 51.773 pengő és ennek kamatai, valamint az eljárások költségei, ezenkívül még másoknak is tetemes összeggel tartoznak, így például a Királyi Állami Pincegazdaságnak 254.000 pengővel. Hosszas egyezkedések után ez év szep­tember 20-ikára tűzték ki az első ár­verést a vendéglő felszerelésére. Spola­richék az árverés elhalasztását kérték azzal, hogy rendezni fogják tartozásukat és fizetik a további bérösszeget. Ez azon­ban nem történt meg, sőt az esedékes bért sem fizették, úgy hogy október 16-ra újabb árverést tűztek ki ellenük. Spola­richék még ekkor sem fizettek. A ferencrendiek ezt követően, október 16-iki keltezéssel, levelet kaptak Spola­­richéktól, amelyben megköszönik a Ferenc-rendnek azt a jóindulatát, amely­­lyel irántuk mindenkor viseltetett és ki­jelentik, hogy hálára kötelezte őket a rend azzal, hogy két esetben is elhalasz­totta a kitűzött árverést. Megígérik, hogy vállalt kötelezettségüknek pontosan és hiánytalanul eleget fognak tenni, hiszen azt nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelezettségnek is tekintik. Spolarichék levelükben kérik a rendet, hogy közösen kérjék meg az árverés kitűzését novem­ber 2-re. Elismerik továbbá, hogy 51.763 pengő tőkével, ennek a kamataival és a költségekkel tartoznak a rendnek. A közös kérelem beadása után Spolarichék bezárták vendéglőjüket, de később állítólag olyan ajánlatot tettek, hogy november 1-től kezdve újból átven­nék a bérletet, ha a rend 26.000 pengőre szállítja le a bérösszeget és a régebbi tartozás kiegyenlítésére elfogadja a napi bevétel 8%-át. A rend természetesen nem fogadhatta el ezt az ajánlatot, hiszen a napi bevétel oly alacsony volt, hogy a törlesztés a köztartozások fedezésére sem lett volna elegendő. 43.000 pengő becslési ár A vendéglőben az árverésről tárgyaló ügyvédek végül is megegyeztek abban, hogy többek tiltakozása ellenére is meg­tartják az árverést. Papp István bíró­sági végrehajtó kihirdette a végzést, hogy a vendéglői berendezést egy tétel­ben fogják árverésre bocsátani, 13.000 pengő becslési áron. Kijelentette, hogy az árverésen csakis azok vehetnek részt,­­ akik a becslési összegnek törvényben elő­írt 10 százalékát letétbe helyezik. Felszó­lítására az összegyűltek közül kilencen jelentkeztek és fejenként 4000 pengőt le-­­­tétbe helyeztek a végrehajtónál, aki meg­is kezdte az árverést. Ekkor azonban töb­­­­ben is közbeszóltak és követelték, hogy ne együttesen, hanem tételenként árve­rezzék el a berendezést. A végrehajtó végül is úgy határozott, hogy a többség kívánságának eleget tesz és kihirdette, hogy az árverést tételekben tartják meg. Az első árverésre kerülő tétel 53 darab vendéglői asztal volt, 318 pengő kikiál­tási áron. Az első árverező 150 pengőt ígért, majd felment egészen 450 pen­gőig, amikor eszébe jutott, hogy meg­számolja az asztalokat. Kiderült, hogy az 53 darab asztalból mindössze 35 van meg. Most tehát újra kellett kezdeni az ár­verést. 80 pengőről 100 pengőre verték fel ismét az árat, végül is 400 pengőért Hetényi Béla ügyvéd vásárolta meg az asztalokat A következő tétel négy márványasztal volt, amelyeket 66 pengő­s Címváltozás! NATIONAL REGISZTRÁLÓ PÉNZTÁRAK TERJESZTÉSI VALLALHTfl R.T. u­j c­í­m­e: Budapest, IV., Szarka­ utca 4. Telefon változatlan 82-5­10. ért vásárolt meg a ferencrendiek ügy­védje. Az árverezők ekkor már zúgtak, hogy vacsorázni szeretnének, mire a végrehajtó vacsoraszünetet rendelt el és az árverést egyelőre felfüggesztette. Vacsoraszünet után már csak a szokott árverési közönség, a hivatásos árverezők maradtak együtt. Most az éttermi beren­dezési tárgyak kerülnek sorra, amelyek potom pénzért cserélnek gazdát. A hiva­tásos árverezők ismert csoportja most is összebeszél, összedolgozik és Eckstein nevű „vezére“ köré csoportosul. Eckstein, a többek között, 950 pengőért vette meg az éttermi berendezést és a páholyokat. Büszkén veti oda az árverést vezető végrehajtónak: — Na most már páholyban ülök! A többiek odasugják neki: — Benne vagyok... benne vagyok... A „Vezér“ megnyugtatóan visszasúg: — Jól van!... Negyvenkilenc borszéket 100 pengőért, 30 méter hosszú szőnyeget pedig 65 pen­gőért árvereznek el. Éjjeli 12 óráig még alig jutottak el a dobra kerülő tárgyak egyötöd részéig és legalább még két napon át fog tartani az árverés. Éjszaka két órakor végre abba­hagyják a licitálást, amelyet pénteken folytatnak. Papp András. MÓKA, VIDÁMSÁG JÓKEDV A NEMZETI MUNKAHÉTEN A TESz rendezőbizottsága lankadatlan lel­kesedéssel dolgozik a Nemzeti Munkahét elő­készítésén. Megkérdeztük a bizottság egyik vezetőtagját, hogy milyen intézkedések tör­téntek a közönség szórakoztatására. A követ­kező választ kaptuk: Külön pla­kátok jelentek meg már arról, hogy a Nemzeti Munkahéttel kapcsolatban Sörhetet is rendez a TESz. Hat­van előkelő vendéglőst szólítottunk fel arra, hogy november 13-tól 18-áig naponta 10—10 vendéglőben rendezzenek mókás, vidám, jó­kedvet fakasztó sörünnepélyt. Minden ünne­pélyen megjelenik a TESz zsűrije és azokat a vendéglősöket, akik ünnepélyeik műsorán a legjobban ki tudták domborítani a Nemzeti Munkahét jelentőségét, maradandó értékű el­ismerő oklevéllel tüntetjük ki. Bizonyos tehát, hogy vendéglőseink versenyre kelnek egy­mással és feledhetetlenül vidám sörünnepélye­ket rendeznek vendégeik részére. Gondoskod­tunk arról is, — folytatta a főrendező úr — hogy naponta a város minden részében le­gye­nek ilyen sörünnepélyek. November 16-án, csütörtökön például a következő 10 vendéglős versenyez: Tachler Lajos Claridge sörözője, Böszörményi-út 28., Kodra és Strassenreiter Zöldfa-vendéglője, Krisztina-tér 9. Csirszka Konrád Császárfürdő-éttermei, Zsigmond-utca 31., Csörgits Lajos Bécsi Sörháza, Király-utca 40., a Szondi­ Söröző (Britannia-szálló), Teréz­­körút 39., Elő József, Thököly-út 4., Metropole Söröző, Rákóczi-út 58., Jany József, Tavasz­mező-utca 7., Potzmann Mátyás, Üllői-út 5., Noficzer Béla, Mester-utca 8. Végül — mondotta informátorunk — arról is történt gondoskodás, hogy a Nemzeti Mun­kahéten minden fővárosi vendéglőben lehes­sen TESz-menüt kapni, ami a vidékről felse­­reglő közönség megfelelő ellátását biztosítja. ­ A Salg­ó-Tarjáni Kőszénbánya­­ Rt. igazgatósága, felügyelőbizott­­g­sága és tisztviselőkara mély fáj­­d­dalommal jelentik, hogy a társu­­­­lat igazgatója, Mit Róbert úr folyó évi október hó 31-én, 50-ik életévében elhunyt. A megboldogult 32 éven át ritka odaadással, páratlan hűséggel és példaadó kötelességérzettel szol­gálta a társulat ügyeit. Szor­galma, tudása és szilárd jelleme a társulat vezetői közé emelte. A kitűnő tisztviselő és meleg­szívű kortárs emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. A megboldogult földi maradvá­nyait november hó 2-án, déli fél 1 órakor kísértük a farkasréti te­mető halottasházából a rom. kat. anyaszentegyház szertartása sze­rint örök nyugovóhelyére.­­

Next