Nemzeti Ujság, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-24 / 67. szám
2 Kitűnő minőségű Oxford____„P6.N Puplin______P 7.90 Nyersselyem _P 9.80 Székely Jenőid"9. közötti viszony az elemi iskolákban ősidőktől fogva közvetlenebb volt, mint a középiskolában, mert ártatlan életük még nem csapott össze a problémák viharával. Az évek múlásával azonban elmélyül a szakadék. Feszültség támad, amelyet eddig nem tudott feloldani a tanulmányok türelmetlen tempója. Az osztályfőnöki órán nem lesz kalkulus, se intő, se osztálynapló. Az osztályfőnöki órán nincs tananyag, nincs osztály és nincs osztályfőnök. Csak induló életek vannak és megérkezett életek. Csak egy múltba emlékező és jövő felé néző lélek van, a jó tanár, a melegszívű ember, a jövőért felelős pedagógus szeretettel és higgadt bölcsességgel teli lelke, megpróbáltatásokat, kiállott nyugalma és negyven ötven lobogó kis lány körülötte, nem az „osztály“, hanem egy kis csapat különálló ember, ötven induló egyén tele forró kíváncsisággal, esetlenséggel és tájékozatlansággal. Hatalmas munka vár az osztályfőnökökre. A tervsikere azon fordul meg, mennyi érzéke, türelme, készsége és odaadása van a tanárnak. A tisztaságvizsgálattól a tanulás technikájának elsajátításán keresztül az állampolgári nevelésig bele kell férnie ebbe az órába azoknak a milliónyi kérdéseknek is, amelyekkel a bizalommal megnyíló gyermek lélek menthetetlenül elő fog állni. És hány olyan izgató kérdés lesz, amellyel a plénum előtt nem lehet kirukkolni. Amikről csak négyszemközt beszélhet, egyik ember, egyik férfi a másikkal. Legyen nyitva az osztályfőnök ajtaja ezeknek a külön beszélgetéseknek is. Voltak eddig isfogadóórák a tanári szobában, de csak a szülők számára. Az új intézmény szükségszerűen magával vonja a gyermekek fogadóóráját. Mérhetetlen tehertöbblet kerül ezáltal az osztályfőnök vállára. A gyermekének egészen különleges ismerete és szeretete kell a terv megvalósításához. El se képzelhető másként, csak úgy, hogy az első osztály főnöke mindig ugyanaz legyen. "Ehhez specialisták kellenek, specialistái a szívnek, a szeretetnek. Csak egy markáns részletét ragadtuk itt ki az új középiskolai törvényjavaslatnak, amely azonban minden részében közelebb hozza egymáshoz a tudást, az életet és az iskolát. A tanárnak pedig az eddiginél sokkal több módot ad rá, hogy a nevelőmunka jobban érvényesüljön benne a tanítónak. Hogy ezt a célkitűzést el tudják-e érni, csak akkor lenne kérdés, ha nem éppen a magyar tanári karról lenne szó. A magyar tanárság azonban, a tantérendek és a világi iskolák tanárai egyaránt teljes biztosítékát nyújtják annak, hogy egészségesebb, talpraesettebb, tájékozottabb fiatalság fog kikerülni a nemzet jövőjén dolgozó kezek alól. Új erőpróba előtt áll a magyar tanárság. Az eredmény azonban mint a múltban, most sem lehet kétséges. F s rcftinep" NEMZET ÚJSÁG Szombat, 1934 március 24. Hóman szombaton intézkedik a gyakornoki állások betöltéséről Hóman Bálint kultuszminiszter a műegyetemi javaslat átlalános vitája után mondott nagy beszédében bejelentette, hogy az állami költségvetés kereteiben nyolcszáz, a magánvállakozásoknál pedig négyszáz állástalan diplomás ifjút helyeznek el. A kultuszminiszter kijelentését természetesen elsősorban az állástalan diplomás ifjúság fogadta nagy reménységgel, de a nagyközönség minden rétege is érdeklődéssel várta a kinevezések megtörténtét. A Nemzeti Újság munkatársa most megbízható forrásból úgy értesült, hogy Hóman Bálint kultuszminiszter szombaton adja ki intézkedését az állami gyakornoki állások betöltésére. Hogy az egyes tárcák között milyen arányban helyezik el a felvételre kerülő nyolcszáz ifjút s hogy melyik minisztérium hány jogászt, mérnököt közgazdászt, orvost, stb. alkalmaz, arra vonatkozóan azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az anyag most van feldolgozás alatt. A lengyel földminiszter a kormányzónál és a miniszterelnöknél A kormányzó pénteken délután 4 órakor kihallgatáson fogadta Naboniecznikow-Klukowski Bronislaw lengyel földmivelésügyi minisztert. A lengyel miniszter a kormányzói kihallgatás után Gömbös Gyula miniszterelnöknél tett látogatást a miniszterelnökségen. A lengyel miniszter délben megkoszorúzta a Hősök emlékművét. A kegyeletes aktus alatt a téren felállított lovasrendőrdíszszázad tisztelgett. Nakoniecznikow- Klukowski miniszter a Gellért-szálló különtermében dezsönén vett részt, amelyet gróf Somssich László, az OMGE elnöke adott tiszteletére. A dezsönén Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter, Rosé Ádám, a lengyel földmivelésügyi minisztérium osztályfőnöke, Kozlowski Tamás a, kielczei mezőgazdasági kamara elnöke, Lepkovszky Szaniszló lengyel követ, gróf Myczielski Kázmér követségi attasé, báró Karsak Raymond sajtóelőadó, Majer Károly földmivelésügyi államtitkár, gróf Hoyos Miksa, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke és a mezőgazdasági érdekeltségek vezetői voltak hivatalosak. Este Kállay Miklós földmivelésügyi Gyengélkedés idején, különösen ha a roszszullét, szorulás vagy keresztfáján folkozza, az enyhe és igen kellemes „Ferenc József“ kaseravíz mindig puha, könnyű, székürülést és kielégítő emésztést szerez. Híres forvesek a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus életkorban is hosszabb időn át alkalmazható anélkül, hogy szerfelett kedvező hatása csökkenne. miniszter adott vacsorát a Nemzeti Kaszinó külön termében a lengyel földműűvelésügyi miniszter tiszteletére. A vacsonán résztvettek Kánya Kálmán külügyminiszter, Imrédy Béla pénzügyiminiszter, Rosé Ádám, a lengyel földmivelésügyi minisztérium osztályfőnöke, Lepkovszky Szaniszló lengyel követ, Nicki Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Bessenyey Zénó, a képviselőház alelnöke. Ivády Béla, Mayer János és Purgly Emil volt földmivelésügyi miniszterek, gróf Csekonics Iván, Görgey István, báró Prónay György, gróf Somssich László, gróf Hoyos Miksa, Schandl Károly, gróf Myczielski Kázmér követségi attasé, báró Karsak Raymund sajtóelőadó, a minisztériumok gazdaságpolitikai ügyosztályainak vezetői és a mezőgazdasági érdekeltségek képviselői. Vacsora után Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter meleghangú beszédben üdvözölte lengyel kollégáját, aki a mostani killítés alkalmából visszaadta az ő lengyelországi látogatását. A magyar —lengyel barátságot két tény bizonyítja legjobban: a két nagy ország évszázadokig élt egymás mellett és a történelemben egyetlen egy eset sem volt, amikor a magyar és a lengyel egymás ellen fogott volna fegyvert, de nagyon sok alkalommal siettek egymás segítségére. Lengyelország most új fejlődés idejét éli és mi csillogó szemmel nézzük a Polonia Restituta nagy lendületét. Kállay miniszter poharát Pilsudski marsall és a lengyel köztársaság elnöke egészségére ürítette. Nakonieczwiilkow-Klukowski miniszter meghatottam válaszolt és igen szívélyes szavakkal köszönte meg a vendégszeretetet. Utalt az évezredes testvéri és baráti viszonyra és hangsúlyozta, hogy a muziról senki sem méltóbb beszélni, mint Kállay miniszter, akinek ereiben a Báthoryak vére csörgedezik s akivel együtt legutóbb is a középeurópai és keleteurópai országok agrárblokkjának megszervezésén dolgoztak. Kívánja, hogy a mai megpróbáltatások korszakában a hagyományos barátság a jobb jövő tényezője legyen és szilárd alapjául szolgáljon gazdasági összeköttettésünk kibővítésének. A lengyel földmivelésügyi miniszter ezután poharát a kormányzóra, Kállay miniszterre és a magyar nemzetre ürítette. f ' ' ll* »• s''i '' f' ' té'J £ bafti’'1 hol a legjobb gazdának is csak 18 katasztrális holdja van, 8, három-három katasztrális holdnál többel rendelkező olyan család van, ahol még van gyermekáldás. A legutolsó 10 évben e 8 családnak 13 gyermeke született Ebben a kis községben 52 teljesen szegény (cseléd és napszámos) család lakik, akiknek az utolsó 10 évben 168 gyermekük született.. Az arányszám eszerint a valamelyes vagyonkával rendelkezőknél 50 százalékos visszaesést mutat a teljesen vagyontalanokkal szemben. Tizenhárom dunántúli községnek 21 évre visszamenő népesedési statisztikáját készítettem el. Kezemben van e népesedési viszonyokat feltüntető érdekes grafikon. A születések száma 1913 magas pontjáról ijesztő zuhanással hull le 1917 legmélyebb pontjára, hogy 1920. és 1921- ben még az 1913-asnál is magasabbra szökjék. Ettől a dátumtól kezdve némi hullámzással, de egészében határozottan egyre lefelé haladó irányt vesz a születési grafikon. 1918-ban, mikor a születések száma még mélyponton van, a legmagasabb a halálozás. 1919-től aztán majdnem ciklakozva egészében a vízszintes vonalat érintik a szögeknek mély és magas pontjai. A házasságkötések grafikonja 1915—1916-ban éri el a legmélyebb pontot, 1919-ben pedig a legmagasabb pontot. Azóta 1925-ben esik a legmélyebb pontra, hogy 1933. végéig majdnem egyenes vonalban folytatódjék tovább. A szaporodás 1913-tól kezdve zuhan; legmélyebb pontja 1918, midőn a halálozásé a legmagasabb. 1918-tól 1921-ig merészen fölfelé tör a szaporodási grafikon, azóta a jó és rossz termés nyugtalanul váltakozó szögleteiben folytatódik 1933. végéig. 1918. óta 1932- ben érte el a szaporodási grafikon legmélyebb pontját. Amit most mondok, méltóztassanak a laikus szavának tekinteni, de míg meg nemgyőznek ellenkezőjéről, nem tudom helyeselni, hogy 1848 szakított a hagyományos követküldéssel s az idegen parlamentarizmust honosította meg. Azt gondolom, a jobbágyság megszüntetésekor is az ősi nyomon kellett volna tovább menni. A falut meg kellett volna hagyni a közös művelésnek szövetkezetté tömörült alapján. Anépesedés mindenesetre jobb arányszámot mutatna, talán a többtermelés kívánalmait is jobban szolgálná az egybeszántott, mint az eldombolt, földtest, s nem volna majdnem áthidalhatatlan szakadék a zsellér és a gazda, a földmunkás és a birtokos között. Természetesen e nehézségek helyett volnának mások, de— mint a nagybirtokok vagyonkezelése mutatja — bizonyára nem legyőzhetétlenek. Az újonnan telepítendő falvak gazdasági életét én a szövetkezeti közös művelésre alapítanám. A ciszterci Rend birtokán Előszállás, Mercegfalva földmunkás telepei népjóléti és népesedési arányszáma kétségtelenül jobbnak mutatkozik az önállóan gazdálkodók falvaknál. Egy alkalommal vasárnapi szentbeszédemet a gyermekáldásról mondottam. A mise után a templom előtt beszélgettem híveimmel. „Adjanak földet, plébános úr, majd akkor lesz gyerek!“ Nem igaz, vágtam le a megjegyzést tevő zselléremberre. Hány gyermeke van? — kérdeztem. — Öt, válaszolta. — Ne lássa, nézzen körül, melyik itt álló gazdának van annyi? A gazdák kínosan mosolyogtak, emberem pedig bosszúsan mondotta szomszédjának. Ennek a papnak mindig igaza van. A szegénység és a népesedés problémájául szegődik oda harmadiknak a falu kultúrája. A román megszállás idején azt mondottam a harctérről hazatért legényeknek: védekeznünk kellene a román megszállás ellen. Táborba nem szállunk, még a falu végére sem megyünk ki, de a házunk elé kiállunk, ha mással nem, hát vasvillával. A szenvedés nemcsak önzővé, hanem oktalanná, sőt esztelenné is tehet. A kommün bukásakor a győri fehér gárdába verbuváltam a férfi népet. A legénység, hármat leszámítva, nem ment el. A falu értelmes gazdái azonban mind bevonultak s Klempa Károly győri állomásparancsnok szava szerint, a győri fehér-gárda mintacsapatát alkották. Ha a föld népe nemcsak testi tagja lesz nemzetének, hanem értelmileg, érzelmileg, jellemileg is, akkor nemzetével léleikszerinti közösségben él. Hogy erre a kultúrfokra a falu minden rétege felemelkedhessék, vissza kell adnunk a falunak más alakban az osztó-igazság alapján mindazt, fwni£mit hatalmas pénz- és véradójáért megilleti. Hogyan szerezhető hát meg a falu számára a nemzettel való nélkülözhetetlen lelki közösség? Emberrel győz, emberrel bukik egy nagy ügy. Kell minden faluba legalább egy nemes, intelligens lélek, aki értelmével, képzettségével, tűrni- és kitartani tudásával, azaz jellemezejével közös nevezőre tudja hozni a falu egymást rágó, széthúzó, kanapé-pörökbe, irigykedő asszonyi féltékenykedésekbe merülő intelligenciáját. Nemcsak a világosság száll ugyanis a magasból alá, hanem a sötétség is onnan fölülről ereszkedik a földre. A falu úri népének példája fölemeli, vagy porba sújtja a földnek a népét. A falu Agilis, vezető egyéniségének segítségére kell sietnünk. Szükségesek a művészi tollal irt tankönyvek; a ponyvának rém irodalma helyett a remekírókból vett szemelvények népies kiadásai; ismeretterjesztő, léleknemesítő előadások; néhanapján szakemberek kiszállásai a faluban. Ha minden tíz évben hallanának is a falusiak egy-egy reten áldotta művészt, hatása feledhetetlen volna. A sajtó, rádió, iskola, templom értelmet megvilágosító, szivet "nemesítő együttműködésére föltétlenül szükség van." Az ifjúságot ki kell ragadnunk a korcsma egyedül boldogító bűvköréből. Az ifjúsági egyesületek, dalkörök és zenekarok, de különösen a Levente-intézmény nagyon alkalmas erre. A leventeintézmény természetesen csak akkor éri el a célját, ha az intézmény fejlődése során mentői jobban visszaszorul a fiatalsággal való bánásban a merev dirill s mentől jobban előtérbe lép a pedagógia. Tapasztalásból tudom: aki az ifjúság életigenlésének örömeitbírja, irányítani tudja, az az ifjúság szivét bírja. S akié az ifjúság szive, azé a jövő. Amint a gyermekáldás megakadályozásáról s a korcsmázásról szólva már rámutattam: megingott a falu bogárhátú házainak egykor annyit dicsért tiszta erkölcse.* Bevonult a faluba a rémek réme is: az öngyilkosság. Mint már említettem, megdőlt a falu egysége, pedig nem is oly régen mint az anyatyuk a csirkéit, úgy fogta egybe a templom a falunak köréje húzódó házait. Nem tudok elképzelni derűsebb, megnyugtatóbb képet, mint gyermekkorom ünneplő faluját. A némán hallgató határnak a harangok ünnepi zúgása adta meg a vasárnapi méltóságot. A falu kimosakodott, kiöltözött népe a gomblyukba, imakönyvbe egy-egy szál virágot tűzve sietett az Isten házába. A mindennapi kenyérnek, a termésnek munkája ment köszönteni a mindennapi kenyérnek, a termésnek az Urát. A falu népe tudott élni, tudott meghalni, szépen leáldozni, mint a nyugvóra térő nap. „Csak az a vég!" — kiált fel kétségbeesetten Madách Ádámra. A falu romlatlan népét sem az egyéni, sem az egyetemes vég nem izgatta, mert gyermek módjára oda tudta hajtani fejét a mindnyájunk Atyjának tenyerébe. Ezért tudott a falusi ember küzdeni és bízva bízni. A marxizmus hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy ősi útjáról letérítse a magyar föld népét- Pannonhalma messze látszó várába rengeteg kéregető jön. Két ilyen kéregető fiatalember hátizsákját könyvekkel tele látom. „Barátom, nem csinálunk mi egymásnak konkurrenciát?“ —• kérdeztem tőlük. A két fiatalember nevetett, de nem tiltakozott. A nemzet vezetőinek és minden hit fiának gondja legyen rá, hogy a magyar falu jobb sorsra hivatott, lelkes, de hiszékeny Ádámjai mellé felvilágosítóul ne Madách Luciferé álljon oda. A Sátán felvilágosít ugyan, de marólag kritikájával minden egységet szétbomlaszt, minden nagyot lecsepül, minden szentet beszennyez és minden tenni akarást kétségbeesésbe sodor. Ne a Sátán álljon oda, hanem Krisztus! Krisztus, akinek felvilágosító ereje ma is ugyanazzal a hatással van mindazokra, akik őszintén hisznek Benne, mint egykoron az Emmaus-i út két szomorú vándorára. „Nemde, szivünk gerjedez vala bennünk, amint szólott az utón és megfejté nekünk az írásokat?“ — tör ki a boldog ámulat a szinte megzavarodott két tanítványból. Vezessük vissza a falut önmagához, a hazához, vezessük vissza Krisztushoz! • Sok a vétség a szülők megbecsülése ellen, pedig mint Herczeg Ferenc írja: minden jót felülről nyer, minden, bajt önmagának köszönhet az ifjú.