Nemzeti Ujság, 1935. március (17. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-19 / 64. szám

14 NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1935 március 19. Ankét előtt a munka problémái írta: Wälder Gyula műegyetemi ny. r. tanár, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet elnöke Az emberi lét céljairól alkotott fogal­munk, világnézetünk meghatározzák cse­lekvéseink irányait. Észszerűen érvé­nyes ez nemcsak az egyéni cselekvé­sekre, de a politikai célkitűzésekre is, melyek voltaképpen közös és egyetemle­ges cselekvéseket jelentenek. Bármeny­nyire egyszerűnek, sőt primitívnek hangzanak is ezek a megállapítások, sajnálattal meg kell állapítani, hogy az utóbbi időben egyre-másra találkozunk olyan jelenségekkel, melyek bizonyos antagonizmusra engednek következtetni élet és politika, élet és teória, élet és tudomány között. Politikusok, közgazdá­szok, professzorok gyakran elfeledni lát­szottak azt, hogy minden politika, min­den elmélet és minden tudomány vég­eredményben csak egy célt szolgálhat: az embert. A közgazdasági elmélet célja nem lehet más, mint elméleti alapjait lerakni annak a célkitűzésnek, melyet az emberi közösség vállal tagjai megélhe­tésének minél tökéletesebb biztosítására. Maga a célkitűzés a gazdaságpolitiká­ban jut kifejezésre, amelynek legmaga­sabb fokon tehát szervesen kell kapcso­­l­ódnia a szociálpolitika és nemzetpoli­tika célkitűzéseihez. Ha az emberi cse­lekvés e területein a harmónia jegyében fonódnak össze az adottságok és lehető­ségek, úgy ez annyit­ jelent, hogy az em­beri törekvésnek ezek a komponensei mind helyesen működnek. Zavarok ese­tén az összetevők egy része nem áll hi­vatása magaslatán és ilyenkor kézen­fekvő a gondolat: az elméletben, vagy a gazdaságpolitikai irányításában van a hiba, de semmiesetre sem az életben. A múltban is gyakran láttunk példát arra, miként került összeütközésbe egy­mással élet és tudomány, vagy élet és politika. Hiszen az emberi történelem nagy tragédiái jórészt ebből fakadtak. A jelen nagy problémája is antagoniz­­m­usból ered: a gazdasági élet kívánalmai és a gazdasági elmélet egyes tételei kö­zött találunk ellentéteket. Könnyen mosolyoghatna valaki ezen. Hiszen any­­ny­ira kézenfekvő az, hogy ha élet és elmélet ellentmond egymással, akkor az életre legyünk elsősorban tekintettel. Természetesnek látszik, hogy ha például az elmélet szerint az államháztartás szempontjából nem is üdvös a munka­szerző politika, de általa mégis ezreket ragadhatunk ki a mumikátlansá­gból és éhségből, akkor az élet követeléseinek értelmében akár az elmélet ellenére is tennünk kell valamit Talán fel lehetne vetni azt is, hogy a közgazdasági elmé­let volt éppen az, amely empirikus ala­pokból indult ki és amelynek a módosult viszonyokkal, adottságokkal a jelenben és jövőben is számolnia kell. Talán meg kellene említeni azt is, hogy logiku­sabb, de egyszerűbb is a doktrínákat módosí­taná, mint szembehelyezkedni a természe­tes fejlődéssel, a szerves élettel. Különö­sen hangsúlyozni kell azonban, hogy ha tényleg van látszólagos ellentmondás elmélet és gyakorlat között, akkor a meg­oldás nem az elzárkózásban, hanem a közeledésben adódhatik osupán, mert lényegben és tartósan nem állhat szem­ben egymással sem élet és tudomány, még kevésbé azonban az élet és a gazda­ságpolitikai irányítás. Ezek volta­k azok a meggondolások, melyek­ végső eredményben oda vezettek, hogy a Magyar Mérnök- és Építész Egy­let elhatározta, hogy helyt ad olyan szakt­anácskozmányna­k, mely a beruhá­zási és közmunkapolitikával kapcsolatos összes elméleti és gyakorlati kérdéseket hivatott tisztázni. Lehetővé kívánjuk tenni, hogy egyöntetű elvi állásfoglalás alakuljon ki abban az irányban, hogy váljon Magyaroszágon is lehetség r&*-e ma a gazdasági és szociális válság le­győzésére igén­ybe venni azokat az esz­közöket, melyek Angliában, Olaszország­ban és Németországban olyan kétségbe ponti italian m­a AnvoVo­­­nmanké Ifik. Ezen az elvi állásfor­laláson túlmenően azonban az ankét legfőbb célját abban is látom, hogy a kiviteli módozatok, a pénz­ügyi megoldások és a végrehajtási foko-. Ijatunk tekintetében olv pozitív in­vasl­a­tokkel pvnln'íliorn. rnM\-.'k on-p- rv-szn mos, „~Y —i- YwV-t tí-n’-W V~*tc."V ten nivyfpntiTvign beruházási program alapjait rakják le. A miniszterelnök nagyszabású reform­politikát írt zászlajára. Minden reform­­célkitűzés azonban csak akkor számíthat tartós eredményességre, ha annak gazda­sági és műszaki alapjait a higgadt terv­szerűség és józan koncepciók jegyében raktuk le. Ha a beruházások problémá­ját ebben a nemzetgazdaságpolitikai beál­lításban nézzük, kétségtelen, hogy a ma­gyar munka ankétja nagy mértékben hi­vatott hozzájárulni ahhoz, hogy a jövő Magyarországon több és boldogabb ma­gyar élhessen.• A Magyar Mérnök- és Építész Egylet­ben a beruházásokról indított ankéttel kapcsolatban hétfőn sajtóértekezlet volt Az értekezleten Wälder Gyula műegye­temi tanár, az építészegylet elnöke ismer­tette az ankét célját, hangoztatva, hogy az ankét feladata az aktív gazdaság­­politika számára a műszaki szakemberek, az érdekeltség és a gazdasági élet vezetői által helyesnek tartott utat megvitatni. A válságot és ezzel együtt a munkanél­­küliséget enyhíteni, illetve csökkenteni lehet, amint azt a külföldi példák mu­tatják, csak a megfelelő gazdaságpoli­tikai eszközökkel hozzá kell látni. Andreich Károly műegyetemi magán­tanár ismertette ezután rövid előadás­ban az invesztíciós tevékenység jelentő­ségét a válság leküzdésében. Végül új­laki Müller Pál, akinek korábban tar­tott előadása alapján indul meg az an­két, tárta fel nagy vonásokban a kér­dés körvonalait. Az ankét anyaga nyom­tatásban is meg fog jelenni. Az ankét első ülése szerdán délután lesz. Ismét 30 pengővel leszállították az arany beváltási árát. Hivatalosan jelentik, hogy a Pénzintézeti Központ március 19-én a délelőtti üzleti órákban a szinaranyat kilogrammon­ként 5870 pengő áron fogja vásárolni. Ez te­hát annyit jelent, hogy a szinarany beváltási árát ismét 30 pengővel leszállították. Az aranyvalutájú országok közül Belgium korlátozza először a deviza- és arany­forgalmat A belga kormány az állam ellenőrzése és kezessége mellett új nemzeti pénzváltóhivat­alt állított fel, amellyel — a hivatalos jelen­tés szerint — nem akarják megszüntetni a rendes kereskedelmi forgalomban szükségessé váló pénzváltó műveletek szabadságát, hanem a cél az, hogy véget vessenek az üzérkedésnek és a pénzrejtegetésnek. Az arany-, aranyrúd- és váltópénzkereskedelem az új rendelkezések értelmében a Nemzeti Bank ellenőrzése alá kerül. A devizakereskedelem terén a legfőbb ellenőrzést a Nemzeti Bank és a devizakeres­kedelemmel foglalkozó többi bank felett az új nemzeti pénzváltóhivatal fogja gyako­rolni. Az új rendelkezések határozottan ki­jelentik, hogy az ország valutarendszere és aranyparitása semmiféle változást nem szenved. A pénzváltás, valamint a deviza- és aranykereskedelem ellenőrzéséről szóló rende­leteknek brüsszeli politikai és gazdasági kö­rökben egyaránt nagy fontosságot tulajdoní­tanak és úgy vélik, hogy e rendeletek arany­kiviteli tilalommal érnek fel. Ma már nem is történtek aranyelvonások a Nemzeti Banktól és a kormány intézkedései meg fogják szün­tetni az arany- és devizavásárlásokat, ame­lyek a belga frank értékcsökkentése érdeké­ben megindult mozgalom következtében az utóbbi időben nagy méreteket kezdtek ölteni. A párisi tőzsdén a német általános védköte­­lezettség bevezetése nagy áresést idézett elő. Parisból jelentik: Bár a tőzsde nyugodtan fo­gadta a március 16-án kiadott német rendel­kezéseket, mégis a fokozottabb kínálat követ­keztében — amint az előrelátható volt — a legtöbb francia és nemzetközi érték árfolyama jelentékeny mértékben esett. Az Utazók Egyesületének közgyűlése. A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesü­lete vasárnap tartotta meg alsóterényi Auer Róbert elnök vezetésével 45. évi rendes köz­gyűlését. Az elnök megnyitóbeszédében kifej­tette, hogy az elmúlt esztendő ismét a gazda­sági válság jegyében folyt le, miáltal ismét sok kereskedelmi utazó állás és kereset nél­kül maradt. Vas Imre társelnök beszámolt arról, hogy a kereskedelmi miniszter ez egye­sület elnökségének közbenjárására a II. osz­tályú bérletjegyek árának 1.130.A pengőben való további egy évi próbaidőre való fentar­­tásét rendelte el és beszámolt a II. osztályú vasúti bérletjegyek árának további leszállí­tása érdekében a MÁV igazgatóságával és dálnoki Kováts Gyula kereskedelemügyi ál­lamtitkárral folytatott tárgyalások eddigi eredményéről. Dr. Badvány Manó főtitkár előterjesztette az évi jelentést, amelynek so­rán beszámolt az egyesület múlt évi munká­járól, amely a kereskedelmi utaztatás meg­könnyítését célozta. Beszámolt a múlt évben létesített betegellátási intézmény kifogástalan működéséről és hogy az egyesület 138.180 pen­gőt folyósított állásnélküli és segélyre szoruló tagjainak és özvegyeinek. A közgyűlés ezután Gutmann Zsigmond kir. tanácsost, aki az egyesület 45 év előtti megalapításának mun­káját vezette és az egyesület körül nagy ér­demeket szerzett, tiszteletbeli taggá és örökös alelnökké választotta, aki ezért meghatottan mondott köszönetet. Végül megejtették a vá­lasztásokat. Magyar Kötvények. Negyedszer adta most ki a Jakobovic­s Gyula és társa értékpapír­­kereskedő cég a magyar kötvényekről szóló összefoglaló munkáját, amely tökéletes képét nyújtja Magyarország hosszúlejáratú külföldi adósságainak. Az igen nagy gonddal készült művet, amelyet az érdeklődők kizárólag tisz­­teletpéldányként kaphatnak a kiadónál, min­den értékpapírüzlettel foglalkozó igen nagy haszonnal forgathatja. A Magyar Kereskedelmi Hitelbank-Schopper J. G. Részvénytársaság igazgatósága a köz­gyűlésnek javasolni fogja, hogy az 1934. évi P 35.0­1.08 tiszta nyereség új számlára vites­sék át. A TENYÉSZÁlLATKIÁLLÍTÁS SZTÁR JELÖLTJEI műértő szemek előtt vonultak be ideiglenes lakosztályaikba A tavasz megérkezését a múltban bizonyos­­ napokkal, természeti jelenségekkel, egyes ma- i­darak, növények és virágok megjelenésével­­ hozták összefüggésbe, amióta azonban a ta­vaszi mezőgazdasági kiállítást és tenyész­állatvásárt rendszeresítették, a tavasz csal­hatatlan hirdetője és beköszöntője a kiállítás lett A magyar mezőgazdaság nagyarányú ta­vaszi bemutatkozásának előkészületeit ezúttal is ragyogó napsütésben kezdték. A Pongrácz­­úti tenyészállat vásárt­elep „teherpályaudvará­ra“ hétfőn reggel 120 vagont irányzottak a csonka ország minden részéből, megrakva mezőgazdaságunk produktumaival, tenyészál­lat állományunk szine-javával és egyéb agrár­­kincsünkkel. A kiállítás anyaga és gazdagsága szempont­jából örvendetes jelenség a százhúsz vágón — állapították meg a kiállítás rendezőségének serény és a sikerért drukkoló tagjai —, mert tavaly csak 100 vágón érkezett. A régi ACSEV- kocsik, körülbelül 20 lehet a számuk, Mező­hegyes anyagát hozták. A vasúti kocsik osz­lopban felsorakoztatott százada olyan hangos, mint,l egy nagy gazdasági udvar. Bőgés, bége­­tés, röfögés, kiált a csordás, nógat a kanász, füttyent a juhász, kurjant a gulyás s a távo­labbi kocsikból kolomp-szó is is hangzik. Egy­másután kitárul a kocsik ajtaja. A mangali­cáknak nem kell sok biztatás. Ha terjedelmük és teltségük nem gátolná őket a mozgásban, biztosan könnyedén kipenderülnének a ra­kodó betonjára, mint ahogy ez sztárjelöltek­hez illenék is. Becses kövérségük tudatában azonban méltóságteljesen, szorosan egymás mellett csoszognak az ól felé és barátságosan megröfögik kiváncsi ellenségeiket kik azt la­tolgatják, hogy mennyi zsírt lehet vájjon ki­olvasztani egy-egy ilyen kolosszusból. Renitenskednek a sziláj magyar bikák A kirakodásnál a tehenekkel sincs baj lát­­szik rajtuk, hogy különösnek találják a fo­gadtatást, amikor a fehérköpenyes embe­rek megvizsgálják orrukat, nyelvüket, lábai­kat és jámboran alávetik magukat ennek az Itt divó furcsa szokásnak és lassan bebotor­­kálnak az istállókba. A bikákkal azonban már nem megy ilyen könnyen a dolog. Különösen a hatalmas szarvú magyarfajta bikák méltat­lankodnak a vagonokból való „kilakoltatás“ ellen. Még kinézni sem hajlandók a nyitott ajtókon. Hiába állítanak az ajtók elé egy kő­ teg illatos szénát. Nem kell. Hiába szólítják nevükön, a csábító szó süket fülekre talál. Végre akad egy bátor ember, aki bemerészkes­dik a bika-„ketrecbe“. A négy bika egy* szerre jelenik meg az ajtóban. Hó-hé-kiáltá­­sokra, fütykösök lóbálására kitódul mind a­ négy s amint kint vannak, négyfelé futnak. Alig lehet őket összeterelni. Igen mérgesek lehetnek, mert vérfagyasztó bűn­ orditással ro­­bognak el az istállók felé s a kiváncsiak futva keresnek biztos helyet, mert hát mit lehet tudni, hogy mennyire isménk ezek a szilaj állatok az illemtant. A Cibora és a Basa a tej­rekorderek A tenyészállatvásártelep istállóiban már több tehén és bika piheni a hőseim utazás fáradalmait. A somogyvármegyei kis­gazda piros-tarka tehenei és bikái jámboran kérőd­z­­nek. Egyelőre még nem hajlandóak fogadni a kiváncsiak látogatását. Szerények az Eszter­­házy hitbizomány uradalmának tehenei is. A Cibora névre hallgató tehén például, a be­­avatottak szerint, nagy szereplésre készül, ha ezt csak azzal jelzi, hogy egyelőre bőségesen táplálkozik és jóizűen ropogtatja a friss­­Bé­náit A Cibora szereplése abból áll, hogy nap­nap után megfejik a látogatók jelenlétében, hogy ezzel beigazolják, hogy a többi jelen­ levő társával együtt milyen elsőrendű a tej­­hozam terén. A Ciberától naponta 40—45 liter tejet várnak. Tavaly ilyenkor naponta ponto­­san 46,2 kilogram tejet adott. A többi tehér­ben, amint elfekszenek a puha, zizegő szal­mán, meg sem látszik, hogy a tejelés terén újabb rekordot akarnak elérni. A Basa nevű tehén például már elérte a napi 60.7 kilo­­gramos tejhozamot. Sajnos, az ország légi jobb tejelő tehenét, a Dámát, amelynél a fejés eredménye február 22—23-án 70.1 kilo■■ gram volt és amely, ha tovább is így foly­tatja, megdönti a tejhozam világrekordját, nem hozták fel a kiállításra, ami érthető jó, mert hiszen a szállításnál esetleg valami baj érheti, az ilyen világrekordra törekvő egye­­deket pedig óvni kell az ilyen kirándulástól. De hiába is hoznák fel, mert azt laikus szem­mel úgyse lehet megállapítani, hogy ez a re­korder vagy egy másik. A domesztikált vaddisznók A sertésalakban is csak néhány korán ér­­kezett yorskhireti championjelölt habzsolja­ az el­eségét és békésen tűri, amikor kan­ászai kaparja, csinosítja. Ennek a csoportnak lesz egy különleges érdekessége is. A veszprémi püspökség uradalma ugyanis domesztikált vaddisznókat állít ki. A vaddisznókat még szopósmailac korukban hozták az uradalomba, ott táplálták és nevelték és ha majd felnőt­nek, egy részüket visszaengedik az erdőkbe. Pompás zsákmánya lesz ez majd a külföldről egyre nagyobb számban érkező vadászoknak. Az állatok kirakodásánál sok gazdakülsejű ember nagy figyelemmel mustrálja az álla­tokat. Ezek mind vásárlók, — mondogatták. — Az elmúlt esztendőben is a kiállítás meg­­nyitását megelőző napokban nagyszámú bika­­sertés cserélt gazdát és valószínűleg ebben az esztendőben megismétlődik, mert hiszen mindenki a kiállított anyag javát akarja megvenni Miniatűr halgazdaság a ki­állítás látványossága Külsőleg is impozáns épületben helyezke­dik el Frigyes főherceg uradalmainak kiál­lítási csoportja. Ennek keretében bemutat­ják egy nagy gazdaságnak minden termelési ágát, kezdve a magtermesztéstől az állatte­nyésztésen keresztül a borászatig és felso­rakoztatják azokat az iparágakat is, ame­lyek egy nagy gazdaságban rentábilisak le­hetnek, de egyúttal szükséges is. Látványos a főhercegi uradalom 16 méter magas tornya kiállítási pavillonjában a berendezett mi­niatűr halgazdaság. A háttér élénk szinti diorámából áll, az elő rész pedig apró öböl­nek van kiképezve, amelynek sással benőtt partján a halak ellenségei, a különböző vízi­­madarak bújnak meg, az öbölben erre a célra készült vasbeton medencében pedig 14 fajta hal található az óriás harcsától kezdve az apró és inkább már aquariumba való szi­várványos ökléig. Nemcsak látványos ez a csoport, hanem tanulságos is és teljes átte­kintést nyújt egy nagy gazdaság életének minden fázisáról. Albrecht főherceg na­ponta többször is kimegy a vásár területére és szakszerűen irányítja a rendkívül gazdag és változatos anyag elrendezését. Mi jelzi a gazdasági helyzet javulását A felhajtó pálya körül, ahol ez idén ia nagyszerű lovasmutatványokban lesz részük a kiállítás látogatóinak, helyezkednek el az ipari vállalatok különböző mezőgazdasági gépeikkel és a mezőgazdaságban használatos eszközeikkel. A gazdasági életben kétségtelenül megálla­pítható valami jobbrafordulás — hangoztatja dr. Konkoly-Thege Sándor, a rendezőbizottság főtitkára —, kell valami javulásnak lennie, ha a gyáripar is, minden különösebb hivo­­gatás nélkül szükségét látja, hogy újból be­mutassa és felajánlja a gazdák részére a ter­melés jobbításához és megkönnyítéséhez szol­gáló gépeket és eszközöket. Pár évvel ezelőtt csak néhány gépgyár vonult ki a kiállításra és akkor is megelégedett — tessék-lássék — egy két gépnek a bemutatásával. Az épülő kiállítás területén egyébként igen bizakodó a hangulat. Óráról-órára újabb és újabb hí­rek érkeznek arról, hogy külföldről sok gazda érkezik a kiállítás megtekintésére, de — ami fontosabb is — tenyészállatokat is akarnak vásárolni. Kedden már megérkeznek e német gazdák, de jönnek az osztrákok, a lengyelek. Ezek már be is jelentették érkezésüket. A külföldre való tenyészállateladást kétségtele­nül nagyban előmozdítja, az az örvendetes

Next