Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-03 / 250. szám
' fi** ^'£L ^ V Ma Ingyen Szalon és Kepes-mettehtet! \ Időjárás -------------— — ■ — ■ — ...... — —Vasárnap S B MIJMTIhTI TTIQil&Iiii Csökkenni fosr XVII. évfolyam 20. szám 4 VASÁRNAP 4 Budapest 1935 november 3 a szankciók _ * __ * ttr * Gróf Zichy Nándor adonyi sírjánál vasárnap emlékünnep lesz Dr. Rónaszéki Trux Jenő miniszteri osztályfőnöki címet kapott Tihanyi Béla, a KISOK új ügyvezető igazgatója Vass Kálmán lett a budapesti lakatosipartestület új elnöke Cselekvő emlék Nagy emléket idéznek vasárnap Adonyban: Zichy Nándor emlékét. Ki volt Zichy Nándor? Az idősebbek még emlékeznek melegnézésű szemére, nemes, lelkes arcára, elragadó jóságára, egyenes modorára, minden harcot és áldozatot boldogan vállaló meggyőződésére, roppant tudására, példaadó életére, még előttünk áll tisztán, magasan és sugárzón az ember. A mostani generciónak ebből néhány kén, egy szobor, feljegyzésekben, elbeszélésekben megrögzített vonás maradt. Annál élesebben, határozottabban látja az eszmét, amellyé Zichy Nándor neve aránylag rövid idő alatt a magyar történelem során nemesült. Mert Zichy Nándor neve jelenti a diadalmas világnézetet, azokat az elveket, célokat és eszközöket, amelyek nélkül ezen a földön nincs élet, nincs újabb ezer év, nincs Magyarország. Jelenti a megismert igazságot, amelynek tábora nőhet, vagy fogyhat, amely ellen lehet lázadni, tusakodni, de amely nélkül tartósan és eredményesen magyar politikát nem lehet csinálni többé. Jelenti a ragaszkodást a múlthoz és a cselekvő hitet a jövendőben. Jelenti a magasabb rendeltetések tudatában lévő nagy magyar gondolatot, a természetes, magától értetődő vezetőszerepet a Sima medencéjében. Jelentise egyetlen névvel, Zichy Nándor nevével fejezi ki mindazokat az eszményeket, amelyek a lelket tartják a nemzetben és nem engedik elsöpörni erről a földről, akármilyen irányból, akármilyen erővel tépje, citálja a vihar. Zichy Nándor egyedül jött, úgy szökkent fel a magyar politika egére, mint a váratlan, kápráztató csillag. A nagy szellemek útja ez: nincsen mögöttük szervezet, párt, nincs előttük szépen elsimított, minden oldalról bebiztosított út, jönnek, mert hivatásuk van, mert magasabb rendelés készteti őket a cselekvésre. Apró emberi célok, az élet nyugalma, kényelme ismeretlenek előttük, valami szent megszállottsággal, a nagy cél fanatikus hitével mennek előre és szolgálják azt az eszmét, amelynek lovagjává szegődtek, így jött Zichy Nándor. Amikor kibontotta a katolikus magyar politika zászlaját, a magyar közélet egy hosszú békéből származó gazdasági jólét lelki zsibbadásában volt. Nem akarták észrevenni a hibákat, nem akartak belenézni a jövőbe, a könnyű és gondtalan jólét volt a cél és az élet beteljesülésének látszott a zavartalan sütkérezés a nagyhatalmi pozíció fényében. Aki azzal jött, hogy rámutatott a hibákra, a messze horizonton még alig látható sötét vészes fellegekre, aki fel akarta rázni a nemzetet a tespedésből és rá akarta vezetni arra az útra, amelyen ezer éven keresztül járt s amelyen továbbra is járnia kell, ha fennmaradni akar, azt idegenkedéssel és ellenségeskedéssel fogadták, nem hallgatták meg, kicsúfolták, támadták vagy elkergették. Erős és hatalmas volt a tábor, amely Zichy Nándorral szembefordult és látszatra alig észrevehető az a kis csapat, amely fellépésünk első idején nyomban mögéje szegődött. Aztán egyre erősebb lett a harc és egyre szaporodott a katolikus aktivitás tábora, jeléül annak, hogy nem múló politikai program született, hanem az első komoly világnézeti útmutatás kért érvényesülést, követelt meghallgatást a magyar politikában. Nem múló politikai program, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint éppen a mai kor, amely Zichy Nándor programját az első betűtől az utolsóig fényesen igazolta. Zichy Nándor politikai elgondolása az egyetlen volt, amely az elmúlt valóban mindent megváltoztató és felforgató nehéz évtizedekben nem szorult változtatásra. Ma is olyan friss, erős és igaz, hogy mint folyton csörgedező, kiapadhatatlan forrás szerepel a nemzeti és keresztény célokat is szolgáló közéletben. Mindent, amit Zs. Zichy Nándor hirdetett, meg lehetett/ csinálni, meg kellett volna csinálni és ha nem csinálták meg, abból országos baj és veszedelem származott. Ő hirdette először, hogy azt az ezeréves tényt, amelyet nem lehet elvitatni, hogy Mária országa vagyunk, bátran és nyíltan érvényesíteni kell a magyar közéletben. Mélységes vallásossága, izzó hazafisága, igaz királyhűsége olyan tartalmat adott politika fellépésének, amely az élet minden megnyilatkozásában határozott, egyszerű és logikus megoldásokat talált. Nem kellett sohasem megalkudnia, nem nézett egy pillanatra sem zavartan a mindennap felmerülő váratlan problémák elé, tudta, mit csinál és azok, akik követték s azok is, akik szembe álltak vele, egy pillanatig sem voltak kétségben elhatározásai, ítéletei, cselekedetei felől. Hogy csak a szociális kérdésben vallott felfogását említsük: milyen bölcs és modern volt, mennyire megelőzte korát ennél a problémánál is, amely azóta annyira a nyakára érett a világnak! A nemzetiségi kérdésnél mennyi bajt, csalódást A TENGERSZINÜ GYÉMÁNT surányi miklós A Taubes et Comp, párisi ékszerüzlet előtt amerikai gyártmányra hatalmas luxusautó állott meg s kiszállt abból egy fehérbajuszu, kecskeszakállas, pápaszemes, elegáns, hajlotthátu úr. Az ékszeresbolt személyzete rögtön megérezte, hogy nem mindennapi vevővel van dolga, az egyik elárusító beszaladt a cégfőnökhöz, Maurice Taubes úrhoz, aki éppen a laboratóriumban foglalatoskodott. Az Önegur egy zöldeskék gyémánt vizsgálatában volt elmerülve, amelyet tegnap kínáltak neki eladásra. Tizennégy karátos gyönyörű drágakő volt ez, egyike a legszebb gyémántoknak, amelyet Oroszországban, az Ural-hegység lejtőjén találtak. Az ember nem lehet eléggé óvatos a tíz karátnál nagyobb súlyú brilliánsok vizsgálatánál. A drágakőhamisítás immáron szemkápráztató tökéletességre tett szert. Taubes mester a zöldgyémántokat kezdve a drezdai lines negyvenkarátos példánytól, le a két-háromkarátos semmiségekig, úgyszólván egytől-egyig személyesen ismerte. Ez a tizennégykarátos példány nem volt benne a jegyzékében s az eladó, egy arisztokrata orosz emigráns, nem tudott róla egyebet mondani, mint hogy régi családi ékszer, megvan a párja is, de csak az egyiktől akar megválni, a másikat egyelőre leánya számára tartogatja. Az ékszerész eleinte gyanakodott, hogy hamisítvánnyal van dolga. A tengerzöldszinű gyémánt nagyon ritka. A kereskedelemiben rengeteg türkiz szerepel égszínkék vagy tengerzöld gyémánt gyanánt, de a hamisítás technikája oly fejlett, hogy színtelen gyémántot is tudnak színesre festeni ol vasztó tégelyben. Taubes mester egész éjjel dolgozott a laboratóriumában. Gondosan megvizsgálta, hogy a drágakő nincs-e több darabból összeragasztva. Ez is lehetséges. A követ forró vízbe tette, de a gyémánt nem hullott szét. Ekkor külön megvizsgálta a felsőrész keménységét, majd a kő lapjáét, végül a közepét, mert most már három darabból is össze tudnak olvasztani egyetlen gyönyörű, hibátlannak látszó brilliánsok A kő minden tekintetben kiállta a próbát. Hibátlan volt. Semmiféle hasadás, repedés, folt vagy homokszerű szemecske nem volt benne található. A követ kanadabalzsamba, aztán olajba sülyesztette és úgy vizsgálgatta nagyítóüveggel. Még csak egy kis felhőcske sem árnyékolta be a brilliáns ragyogó tisztaságát. Taubes mester oda volt a gyönyörűségtől. Valódi gyémánt, méghozzá tengerszinti gyémánt, nagyon nagy ritkaság, pompás csiszolás, antwerpeni munka, oktaéderszerű alak, felső csúcsát nagy, alsó végét parányi lapocska tompította, a közepén pedig a facetták egész sora helyezkedett el, amelyek úgy hatottak, mint valami apró prizmák, amelyekből vörös, zöld és kék tűzsugarak ragyogtak ki. Pompás. Látszott rajta, hogy fülbevalóba foglalták be eredetileg. Platina fülbevalóba. Valóságos kincs. Megér százötvenezer aranyfrankot. Aki épen zöld gyémántot keres, kétszázezret is megad érte. Az orosz emigráns százhúszezret kér, amiből nyilvánvaló, hogy már több helyen megvizsgáltatta, tudja az árát. Taubes mester hajlandó volna érte százezret adni. Minden percben itt lehet az orosz. Az amerikai gyártmányú luxusautó tulajdonosa, a hajlott hátú, kecskeszakállas öregúr ezalatt türelmetlenül turkált az ékszeres bolt gyémántjai között. Semmi sem tetszett neki eléggé. Rengeteg pénze lehet, mert rendkívül finnyás ízlése van az amerikainak. Amikor a cégfőnök vette munkába, akkor már a fáradtság tünetei mutatkoztak pergamentszerű, petyhüdt és ráncos arcán. — Valami rendkívülit, valami unikumot szeretnék — vetette oda hanyagul a cégfőnöknek. Maurice Taubesnak eszébe jutott a tengerszinti gyémánt. Feltette magában, hogy odakínálja az amerikainak, de nem adja alább kétszázezer franknál. E pillanatban betoppant a boltba az orosz emigráns. — Nos! — fordult szigorúan a főnök felé. Taubes mester zavarban volt. Egy kissé sok a szerencséből. Ugyanazon napon zöld gyémántot olcsón venni és drágán eladni, egyetlen üzleten százezer frankot nyerni, ehhez nemcsak szerencse, de rendkívüli lélekjelenlét, óriási emberismeret és roppant nagy eladóművészet is szükséges. Annyi bizonyos, hogy ezt a két embert nem szabad összeereszteni. Ezen törte a fejét, de az orosz, úgy látszik, ballábbal ébredt. — Kérem a követ! — harsogta ellenségesen. A cégfőnök udvariaskodott. Megosztotta magát az orosz és az amerikai között és ide-oda kacérkodott, hizelgett, bókolt és kellette magát, mint egy félvilági dáma. De nem,boldogult velük. Az orosz látni akarta a követ. Taubes úr kelletlenül kihozta a laboratóriumból s az emigráns orra alá tartotta. — Ez az? — Ez. Az amerikai figyelmessé lett. — Ez már igen! — röppent ki a száján a csodálkozás. — Eladó? — Eladó — jegyezte meg mogorván az orosz. Taubes úrral szédülni kezdett a világ. Vége az üzletnek. Vége is lett. Az amerikai százötvenezer frankért megvásárolta a tengerszinti brilliánst. Zsebéből kihúzta csekk-könyvét, az egyik lapra odafirkantotta a nevét és átadta az orosznak. Az orosz mozgott és a vállát vonogatta. Az amerikai észrevette, hogy az eladó a csekk valódiságában kételkedik. Odaszólt a cégfőnöknek. — Uram, önnél hagyom a csekket, ma- Lapunk mai száma 32 fillér