Nemzeti Ujság, 1936. március (18. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
Ohada japán miniszterelnök él és átvette a kormányt Időlárás " ■*■ -- —— — i. . ii. — ■ Badogíio Élénk légáram- bekerítette Ids, változó felhő __ _____________________ _. Kassza és Sze* ví'i&'zpfi* mru'Ttm yttcwIj ihs lYJCnixiLii i lényegesen XVIII. évfolyam 51. szám . VASÁRNAP , Budapest 1936 Osumi tengernagynak, a japán haditengerészet vezetőjének nagy része van a katonai zendülés elfojtásában Gróf Welczeck lett az új párisi német nagykövet Dr. Tury Sándor Kornél, a szegedi jogikari dékán, elsőnek foglalt állást a kereszt kitűzése mellett Szél Jenő, a Kisipari Hitelintézet vezérigazgatója, harminc éve áll a székesfőváros szolgálatában AZ OSZTRÁK RENDI ÁLLAM Ma: báró NEUSTäDTER STÜRMER ODO budapesti osztrák követ Ausztria új budapesti követe, báró Neustädter Stürmer Odo, mint az osztrák szövetségi kormány tagja, annak idején megbízást kapott a rendi állam megszervezésére vonatkozó törvényjavaslatok kidolgozására. Szerkesztőségünk most azzal a kérelemmel fordult a követhez, hogy az Ausztriában azóta bekövetkezett rendi államszervezet részleteit ismertetni szíves legyen. Ennek a kérelemnek Neustädter-Stürmer követ szíves készséggel az alábbi összefoglaló ismertetésben tett eleget. A háború utáni időkben Ausztriában bekövetkezett pártszervezkedés az állam szétforgácsolásával fenyegetett. A pártok ugyanis sehogysem érezték magukat államalkotó elemeknek, amelyek számára a haza gondolata minden pártérdeknél becsesebb. A párthatalom, illetve a pártérdekek, dogmák és mandátumok sokkal fontosabbak voltak a párt emberei számára, mint a nép érdekei. A demokráciának ez az elfajulása a népegység veszedelmes felbomlásához vezetett, úgyhogy annak részei végeredményben fegyveresen állottak szemben egymással. Ám, ez a folyamat nem csupán a népképviseleti rendszer, a parlament működésének teljes megbénulását eredményezte, hanem további kihatásában úgy a politikai, mint a gazdasági összeomlást idézte volna elő. Nem csoda, ha ezek a sajnálatos állapotok végül az egészséges felfogású néprétegek ellenkezését váltották ki. Maga a nép volt az, amely szenvedélyesen követelte a társadalmi újjászervezkedést, a mindent összekapcsoló nemzeti gondolatot helyezve a pártoskodó gyűlölködés helyébe és üres pártelvek helyett a kereszténység fenkölt irányelveihez való visszatérést hirdette. Ez a nemes értelemben vett újítást célzó szellem a Starhemberg herceg vezetése alatt álló Heimatschutz honvédelmi alakulat kebelében lobbant fel hirtelen, de lépésről lépésre hódított tovább a keresztényszocialista párt konzervatív körében, amelyeknek a rendi állam megalkotására vonatkozó, a híres Vogelsang ezirányú javaslataival kapcsolatos és néhai dr. Seipel kancellár államférfim körültekintése által megerősített eszméit végül a Quadragesimo Anno pápai enciklika szentesítette. így történt, hogy dr. Dollfuss kancellár, amikor Ausztria új alkotmányának megteremtését elhatározta, a nép széles rétegeinek lelkes helyeslésével találkozott, annál is inkább, mert általánossá vált az óhaj, hogy a korhadt pártállam helyett az új osztrák rendi állam megteremtése valóra váljék. Az új osztrák szövetségi alkotmány 1934 május 4-én Ausztriát „rendi alapon épülő keresztény német államszövetségg-nek nyilvánítja. Ez a formula röviden magában foglalja az új állam minden jellegzetes sajátosságát. Kulturális alakja a kereszténység, nemzeti jellege német, állam jogi szervezete a föderalizmus, az állampolgárok szervezkedési formája pedig végül nem a párt, hanem a rend. Az új Ausztriában a párt ismeretlen folap: hazafias front nem párt többé, hanem egységes szervezete az osztrákoknak^kik hajlandók tevékenyen résztvenni az állam-* építés munkájában. Ennek a szerve* zetnek feladata egyrészt a kormány-* intézkedéseket a lakosság körében megs* értetni, másrészt a lakosság óhajtásait és panaszait közölni az államhatalom felelős vezetőivel. Ez a szervezet valóságos eleven kapocs a kormány és lakosság között, de a hazafias front ennek ellenére mégsem párt, minthogy: | nem rendelkezik önkormányzattal, ha* / nem állami vezetés alatt áll, továbbá I / nem küld ki képviselőket az államszövetség törvényhozó testületébe. Sőt áss egyes államok törvényhozásába sem téves volna azonban a föltevés, mintha az osztrák alkotmány nélkülözné az ön kormányzati jellegű demokrata intézményeket. Csak éppen abban tér el más hasonló államszervezetektől, hogy ezek az intézmények nem politikai pártok, hanem a rendek alapján állanak. Könnyebb áttekintés céljából elsősorban az osztrák alkotmány strukturális felépítését óhajtanán vázolni. Teljesen újszerű és legelső ilyen természetű kísérletnek mondható az alkotmány keretében az, hogy az egész politikai területet három következő részterületre osztották föl: állampolitika, kulturális politika és gazdasági politika. Ezek szerint az állampolitika magában foglalja az állam felségjogainak, tehát az állami alkotmánynak, a honvédelemnek, a belső és külső ellenséggel szemben, a törvénykezésük és a külpolitikai ügyviteinek jogait, kulturális politika körébe vágnak az összes szellemi és erkölcsi erők, amelyek a társadalmi élet keretében megnyilatkoznak, az állam és az egyház egymás közötti viszonya, az iskoláztatás, az ifjúság és nemzetnevelés! AZ ÖREGÚR TÖRTÉNETE zsIGRAY Julianna! L Egy kedves bácsi mesélte nekem: — Negyven évvel ezelőtt jól éltek Magyarországon. Mert vagy volt pénzük az embereknek, vagy el voltak adósodva. (Manapság már eladósodni sem lehet.) És ha el voltak adósodva, valami keserű könnyedséggel vették az életet. A pénzüket pedig akkor is szórhatták, egy-két napig, olyankor, amikor újabb adósságot csináltak. Széchenyi gróf speciálisan magyar zseni volt. A Hitel című remekmű csak magyar koponyában születhetett meg. Bár kár volt a magyart megtanítani az adósságcsinálásra. De nem erről akarok beszélni. Csak azt akarom mondani, hogy jól éltünk. Egy harmincéves fiatalember akkor már meglett ember volt, nem pedig fiú, ahogy ma nevezitek, még harmincon túl is a férfiakat. De ezek a szegény, mai harmincévesek olyan gyökértelenül, talajtalanul tengnek-lengnek a világban, hogy kénytelen-kelletlen fiuk maradnak. Se igazi otthonuk, se igazi feleségük, se igazi szeretőjük. Nekünk akkor, harmincéves korunkban, mindez megvolt becsületesen. Kissé el is kényelmeskedtünk tele. Nagy igényeink voltak. Sportunk akkoriban nem volt más, mint a vadászat meg a lovaglás. Ehhez volt vadászunk, lovászunk, stájer mintára épített vadászházunk vadőrrel, takaros vadőrnővel, aki, ha mást nem is tudott, igen jól főzött. Mi el sem bírtunk képzelni egy olyan mai kirándulást robotba való evezéssel vagy gyaloglással papírcsomagban cipelt hideg ebédekkel, másodfokú égési sebekkel és csőszökkel, akik elkergetik a kirándulókat az árnyas tisztásokról. Azt mondják, hogy a huszadik század a komfort százada. Lehet De én úgy látom, hogy az emberek nagy része a komfortot csak a kirakatokból meg az árjegyzékekből ismeri. A mi, tizenkilencedik századbeli életünkben több komfort volt. Azaz: kevesebb volt, mint ma, de az átlagember többet kapott belőle. Bármerre vitt az utunk, ha jól hajoltunk meg, ha rendesen megkeséltük a bajuszunkat, minden úruházban otthonra leltünk. A házigazdával megállapítottuk a rokonságot — nem volt nehéz, mindenki rokon Magyarországon, ha van valamilyen előneve — a háziasszonynak megittuk az édespálinkáját, a házikisasszonynak megnéztük a vízfestményeit — szép kövér rózsák, szőlőfürtök, szomorúfüzek — és balkezünkkel egyszer-kétszer a fejünket tapogattuk, mialatt ő zongorán magyar nótákat játszott. Aztán vagy az arcát vagy a kezét csókoltuk meg valamelyik fehérnépnek a házban, vagy feleségül kértük, vagy nem és tovább kocsiztunk azon a változatos, mulatságos, békebeli országúton. Mert minden birtokon, minden városban akadt egy-egy barátságos úriház, ahol már várták az embert Magam sem tudom, hogyan lehetett hogy Kéttúron negyven évvel ezelőtt senkit sem ismertem. Az is lehet ugyan, hogy ismertem ott urakat, de nem volt kedvem akkor felkeresni őket Valami eladó birtok ügyében mentem Rotturra, de bennem is, belül, olyan eladási hangulat volt Langyos tavaszi szél incselkedett velem egész után, az erdőkből kikékett az ibolya, ahogy a kocsi elszaladt mellettük. Az ember, ha tavasszal nem szerelmes valakibe úgy, hogy az eget akarja megcsókolni a boldogságtól, vagy pedig úgy, hogy cimbalomból akar aprófát, hét muzsikuscigányból pedig gulyást csinálni a boldogtalanságtól, akkor nem sokat ér az élete. .. Baj az, ha a harmincéves férfit minden átmenti, barátságos úriházhoz köti valamilyen könnyű emlék, de egyikhez nem köti semmi. A nyárházi erdőnél leugrottam a kocsiról és nekiálltam ibolyát szedni. Az ibolya nem azért nyílik ki, hogy a fűben elhervadjon. A ti elvetek, a le nem tépett virágról, szamár* ság, édes fiam. A virág szereti, ha le* tépik. Én egy egész kocsiderék ibolyát szedtem. Finom, erdőszagú április volt, a tavasz nagy, bodor fellegeket eregetett a pipájából, az orgonabokrokon is kiugrottak a rügyek ... Majd csak akad útközben valamilyen fehérnép, akinek odaadom az ibolyát Betettem az ülés alá, nedveszöld mohára, amit a kocsi* Gom jókedvű káromkodások közben ka* part össze. Az ibolya hát ott illatozott a kocsim* sban s úgy vonultam be Rotturra, mint egy parfőmkereskedés. Mivel nem ös* mertem senkit, az Úri kaszinóhoz haj* tattam. , Nincs sivárabb helyiség, mint egy vidéki úri kaszinó nappal. A pirosbársonnyal bevont körlócát, meg a pirosbársony drapériákat már messziről utálja az ember. De ez az unalmas, hideg pirosbársony pompa, hagyomány, minden úri kaszinóban. Enélkül nincs,se úr, se kaszinó. Réttur főleg a birkatenyésztésből él, ilyenkor, tavasszal az egész városnak kis bárányszaga van. A lakosság teljesen hozzásimul a foglalkozásához. A kaszinó bérlőjének jó öreg birkaképe volt 0 persze birkapörköltet kínált ebédre. Már majdnem ott tartottam, hogy megeszem a birkapaprikást, amikor nyílott a kaszinóterem ajtaja s egy magas őszhaju, szép piros arcú úr igyekezett felém. — Nagyon haragszom rád, öcsém —, mondta határozottan és megrázta a kezem. — Ez nem szép tőled. Szemrehányóan pislogott rám derűs, kék szemével. — Ezt nem vártam tőled. Ez bizalmatlanság. — De édes bátyám... de igy, meg úgy — dadogtam én s nem sejtettem, hogy ki az öreg ur. — Hát való ez? — folytatta ő. — Hát szabad ilyet tenni? Nekem kell meglátni a kocsidat a kaszinó előtt? Ilyen szé- Lapunk mai száma 32 fillér