Nemzeti Ujság, 1937. szeptember (19. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

V*­S NEMZETI ÚJSÁG szeptember 1. -ánynak­ eladták, adakb­an pedig úgy festik le őket, mint akik nem is néme­tek. Kitartott ágenseik idehaza két h­avilapban és a boríték alatt a nép közé csempészett nyomtatványaikkal, igyekeznek a népet maguknak meg­nyerni. Embereik saját autóikon — melyeket magát szerényen meg nem nevező német jótevőtől (kiket könnyű kitalálni) kaptak, — járják állandóan a sváb községeket és hintik az izgatás magvát a nép közé. Sűrűn járnak ki Németországba, ahol azt igyekeznek a német körökkel elhitetni, hogy idehaza irtják a svábot. Legfőbb ideje, hogy a magyar közvélemény felfigyeljen e dolgokra, mert ezek méhében súlyos veszedelmek rejlenek. Ehhez a kérdés­hez azonban nem lehet habozva hozzá­­nyúlni. Itt határozott fellépést paran­csol a helyzet. Magyarországon a német kisebbség­nek egyforma joga van a magyarral. De ez a jogegyenlőség nem mehet olyan messze, hogy a magyar állami érdek és a törvény ellenére, külön uta­kon járhasson egy csoport és üzelmei­­vel veszélyeztesse az ország eminens érdekeit. Az ország nem várhat addig, amíg ez a tőzegtű­z elharapózik. Ami­kor majd már nem lehet megfékezni. Itt nincs más út, mint erélyes kézzel rendet teremteni. Ám csalódik az, aki azt képzeli, hogy e problémát pusztán rendőri intézkedésekkel meg lehet ol­dani. Megírta azt már, épp e lapok hasábján, Pintér László országgyűlési képviselő, hogy e kérdésben kettős irányban kell haladnia a megoldást kereső törekvésnek, teljes határo­zottsággal és szigorral ki kell égetni azokat a fészkeket, amelyekben ez a veszedelmes agitáció meghúzódik, a másik oldalon azonban a német kisebb­ség jogos igényeit ki kell elégí­teni. Tehát nem lehet elgáncsolni a jogos törekvéseket, az iskolarendelet végrehajtását s nem lehet és nem sza­bad pángermánnak bélyegezni azt a falusi sváb embert, aki nyelvéhez és német nevéhez ragaszkodik. Ügyelni kell a mai nemzedéknek, hogy az ma­gyar hazához való hűsége meg ne la­zuljon. A magyar vidéki közegek sze­rezzenek érvényt a kisebbségi jognak, de Németországból senki és semmi cí­­men sem szólhat bele a magyar belső ügyekbe, már­pedig ez az egész kérdés­­komplexum a magyar belső ügy.. Nem szólhat tehát bele Stuttgart sem abba, ha a Badacsony­ utca környékén eré­lyes kézzel rendet teremt a kormány, különben elárulná, hogy mögötte más lanpang, mint a németség kulturális megsegítése. A német­ kormány nemrégen a Rotary Clubboktba való belépést azon a címen tiltotta meg állampolgárai­nak, mert nézete szerint az a veszély állott volna elő, hogy német állam­polgárok külföldi tényezők irányítása alá kerülnek. Róma ellen is azon a címen folyik odahívén az ádáz és gyű­löletes izgatás, hogy a Szentszék, mint szerintük idegen tényező, német állam­polgárokra befolyást gyakorol, pedig amint azt mindenki tudja, ez szigo­rúan csak a hit és erkölcs terére szo­rítkozik és az egyház sohasem avatko­zott bele német állampolgárok politi­kai állásfoglalásába. Ami pedig ná­lunk történik, az túlmegy azon az ér­deklődésen és kulturális segítségen, amelyet kifelé színlelnek a külföldi németség dolgaival foglalkozó bizonyos német szervek. Ez egyenes beleavat­­kozás magyar állampolgárok politikai állásfoglalásába, legújabban pedig már vakmerő betörés magyar állampolgá­rok vallási életébe. Melyik országban tűrnék meg ezt? Addig várunk, míg a janicsár hadak teljesen a nyakunkra nőnek? A bonyhádi választást is e szomorú tények reflektorában kell nézni és el­bírálni! (D—y—b) utcára, mert édesanyám drágán foltozza a ruháját, azt mondja. — Ki mondja? — A sánta. — Anyádnak? — Annak. — Hogy mondja néki! — úgy, hogy vén szipirtyó, égetni való boszorkány. — Anyád? — Az. — Akkor tudod mit mondok neked? Azt mondom, hogy én most leguggolok a földre, te meg gyere ide és csókold meg a képem, mind a két oldalról. — Minek csókoljam meg? —­ Azért, mert én a fejedre akartam ütni a botommal, aztán el akartam in­dulni a réten, egyenesen a Tisza felé, de ide guggolok és azt mondom, gyere már ide, mert ha hazaérünk, csakugyan pofon­ütlek. A gyerek oda ment, megcsókolta a kol­dus két képét. Az melléhez szorította a gyerek fejét, oda, ahol az olvasó kopott keresztje lógott s összecsókolta a poros haját. Azután felakasztotta vállára a tarisznyát, a kalapot a fejébe nyomta s nevetett a vak szeme. — Na, most fogd meg szépen a bot végit, kisfiam és gyerünk haza. A gyerek megfogta a bot végét s a két piszkos kis láb szaporán hazafelé in­dult. A vámháznál még ott kuporgott cukros Rozi, megálltak előtte egy kicsit. — Aggyon kend kettőért külön a kis­gyereknek, kettőért meg külön az édes­anyjának. Azután tovább botorkáltak a sötét országúton, elől a gyerek a bot végével, után az édesapja. A cukrot ott szoron­gatta a markában s hazáig nem szóltak egy kukkot sem. A 6 filléres Uj Nemzedék első napja A Központi Sajtóvállalat déli lapja, testvérlapunk, az Uj Nemzedék, hétfő délben bejelentette olvasóközönségének hogy bekövetkezett, aminek be kellett következnie: a lap ára az eddigi 1 fillér helyett szeptember 1-étől kezdve hat fil­lér lesz! ... Azok számára, akik naponta figyelem­mel kisérik a világ eseményeit, nem volt meglepetés ez a bejelentés. Hosszú hóna­pok óta jöttek a hírek Európa és Ame­rika minden tájáról s beszámoltak az egész földkerekségen mindenütt dúló fegyverkezési láz egyes mozzanatairól. Egyre szédítőbb iramban dolgozik a hadiipar, egyre drágulnak a feldolgo­zásra váró nyerstermékek, köz­tük a cel­lulózé, amely egyformán nélkülözhetet­len alapanyaga nemcsak a hadiiparnak, hanem a papírgyártásnak is. Szinte nap­nap után jöttek a hírek az újságpapír drágulásáról, külföldi papírgyárak közös tanácskozásairól, a lapkiadóvállalatok kényszerű áremeléséről. Mindenki tudta­, hogy ez a fenyegető hullám Magyar­­országra is eljut, hogy mi sem­­kerülhet­jük el az elkerülhetetlent. A Központi Sajtóvállalat irodáiban is hetek óta folyt a kalkuláció, a számol­gatás és tanácskozás: vájjon meddig le­het még tartani az Új Nemzedék négy­filléres árát, vájjon meddig lehet még el­­menni az áldozatokban, hogy a legna­gyobb példányszámú és legfür­gébb ma­gyar déli lap óriási olvasóközönségének vállára n­e kelljen áthárítani azt a ter­het amelyet végeredményben a világpoli­tika hullámzó eseményeinek­­egymásra torlódása­­idézett elő. Kiderült, hogy töb­bet áldozni már nem lehet! És testvér­­lapunk egy rövid cikkben, néhány egy­­szerű és egyenes mondatban bejelentette olvasóinak, hogy: a lap homlokzatán be­­karikázott négyes szám helyére ezentúl a 6-os számjegy kerül ... Őszintén megváltjuk: mindenki számí­tott arra, hogy az Új Nemzedék mögött felsorakozott olvasótömegek meg fogják érteni a helyzet parancsoló szükségessé­gét s még az eddiginél is nagyobb ragasz­kodással és együ­ttérzőbb szolidaritással követik tovább a lapot az érettük vívott küzdelemben. De arra a lelkes szeretetre és önfeláldozó bizalomra, amelyet a lap bejelentése után, az első hatfilléres napon tanúsított az Új Nemzedék közönsége, erre nem volt elkészülve senki. A fővárosi utca megszokott képéhez tartozik az, hogy minden hétköznap dél­ben kipirult arcú és csillogó szemű fiata­lok, a pompás rikkancsok serege, tódul ki a Központi Sajtóvállalat expedíciós termeiből s szinte percek alatt árasztják el a várost, kezükben lóbálva a lapot, egészséges erővel kiabálva bele a hétköz­napi munka zajos forgatagába: Uj Nem­zedék, négy fillér! Kedden délben hat fillért kiabáltak a megszokott négy helyett s a társadalom minden rétegéből rekru­­tálódó olvasók százai és ezrei mosolygós arccal, nyugodt biztonsággal nyújtották az előre elkészített hat fillért megszokott lapjukért. A testvérlap iránt érzett szolidaritás és a hivatásunkkal járó kötelesség bennün­ket is kihajtott az utcára. Részt akar­tunk venni a sikerben és a hétköznapi élet taposómalmában, kinn az utcán, az elárusítóbódé előtt, bent a trafikban, vagy szemtöl-szembe az olvasóval, látni akartuk azt a pillanatot, amikor az újság megérkezik rendeltetési helyére: találko­zik a közönséggel. Végig Budapest fő­útvonalain, egyik rikkancsot a másik után szólítjuk meg. Gyorslábú, jótorkú, nagyszerű legény valamennyi, munkától kipirult arccal válaszolnak az érdeklődő kérdésekre: — Csak nagy események napján megy úgy a lap, mint ma. Senki sem lepődött meg az árváltozáson. Akad, aki tévedés­ből még mindig négy fillért ad s amikor figyelmeztetjük, szinte mentegetőzve mondja: Igen, igen, mától kezdve már hat fillér!... Azt is megfigyeltük, hogy sokan fizetnek tantusszal. Amióta a Beszkárt érméiből rendes fizetési eszköz lett, a lapvásárlók zsebében mindig akad egy-két kisszakasz... A forgalmasabb helyeken lévő eláru­­sító-pavi­lonokban és a sarki újságáru­soknál így válaszolnak a kérdezősködő újságírónak: Nem újdonság ez, kérem, régóta vártuk. Az utóbbi időben alig volt nap, hogy ne érdeklődtek volna: mikor lép életbe az Új Nemzedék hatfilléres ára? Mindenki természetesnek találta, hogy ez bekövetkezett. Senki sem zúgolódik, hi­szen ez az árváltozás összegszerűen csu­pán tizenkét fillért jelent egy héten. Két fillérrel több kiadás, egy nap... A külvárosok és mellékutcák kistra­­fikjaiban, a közutak nagytőzsdéiben, mindenütt ugyanazt a feleletet kapjuk: — Mi arra számítottunk, hogy a közön­ség meglepetéssel fogadja az árválto­zást. Tévedtünk. Mindenki előre tudott róla, mindenki számított rá. Az utcai járókelő, a sok ezer és ezer névtelen olvasó közül az egyik, minden tiszteletet megérdemlő komolysággal, öntudatosan válaszol a kérdésre: — Beszéljünk egymással magyarul. Az Uj Nemzedéknek az olvasó két fillérjére volt szüksége... A közönségnek az Uj Nemzedék még két oldalára... (p.) A TITKOS VÁLASZTÓJOG előkészítése — mint az Eckhardt Tibor nyilatkozatá­ból kitűnik — programmszerű­en történik. Az illetékes minisztériumok megbízott szervei elkészítették a statisztikai adat­gyűjtéseket, amelyekre támaszkodva, Da­rányi Kálmán miniszterelnök most már feltárhatja a helyzetet az ellenzéki pár­tok vezetői előtt és meghallgathatja szempontjaikat és kívánságaikat. Érte­sülésünk szerint ezek a tanácskozások, amelyek a titkos választójog előkészíté­sével kapcsolatban a kormány és az el­lenzéki pártok között a teljes összhan­got kívánják biztosítani, tovább folyta­tódnak. A napokban magához kéreti a miniszterelnök az egyesült keresztény­párt és a többi parlamenti párt vezetőit is. Mielőtt a belügyminisztérium kodifi­káló osztálya megkezdené a javaslat szö­vegezését, Darányi Kálmán miniszter­elnök az alapelvek tekintetében biztosí­tanni akarja, az összhangot a kormány és a parlamenti pártok elgondolása között. * A NÉP két ügyvezető alelnöki! Szinyey­ Merse­ Jenő és Zsindely Ferenc kedden egy óra táj­ban jelent meg Darányi Kálmán miniszter­elnöknél. A miniszterelnök a NÉP két alelnö­kivel megbeszélte a kormánypárt időszerű kérdéseit, az őszi szervezkedési programot, a szezonnyitó pártértekezletet, amelynek idő­pontját a hét végén állapítják meg. 4» 4» 44­4» 4» 444» 4» ♦»<»■»»4» 444» 4» 6 44 «» «» ♦» 4». 4» «» «»♦»«» 4» «» M » «» P MitiUaL Pásig MOZGALMAS napja volt kedden Dará­nyi Kálmán miniszter­elnöknek. Fon­tos megbeszélések egész sorozatát folytatta a kormány tagjaival és politikai vezér­férfiakkal. Kora délelőtt Kánya Kálmán külügyminiszter­­jelent meg Darányi Kálmánnál. A miniszterelnök és a kül­ügyminiszter egy óra hosszat tanácsko­zott az időszerű külpolitikai kérdésekről. A külügyminiszter távozása után a nem­zetközi katolikus frontharcos szövetség küldöttsége jelent meg a miniszterelnök­ségen. Vezetőjükkel, Lienart bíborossal hosszasan elbeszélgetett a miniszterel­nök. Déltájban érkezett meg Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezére. Eckhardt és Darányi több mint egy óra hosszat tárgyaltak a miniszterelnök dol­gozószobájában. * ECKHARDT TIBOR a tanácskozás után nyilatkozott a sajtónak. Kijelentette, hogy általános politikai és gazdasági természetű kérdéseket beszélt meg a miniszterelnökkel. Szóba kerültek azok a szempontok is, ame­lyek a választójogi statisztikai adatgyűj­tésekkel kapcsolatban merültek fel. Hang­súlyozta Eckhardt, hogy mindezekben a kérdésekben Darányi Kálmán miniszterel­nökkel teljes egyetértésre jutottak. A vá­lasztójogi reform előkészítéséhez szükséges statisztikai adatokról egyébként kijelentette a kisgazdapárt vezére, hogy a statisztikai eredmények kongruensek azokkal az eredeti elgondolásokkal, amelyek a választójog re­formja körül alakultak ki. A dolgok fejlődé­sével Eckhardt meg van elégedve: a nagy­jelentőségű alkotmányjogi reform előkészítése megnyugtató mederben folyik. Szerinte téve­sek azok az aggályok, mintha a választójogi probléma kátyúba jutott volna. Ha így folyik tovább a munka, alaposan meggondolva, az ellenzék bevonásával, olyan módon, hogy az ellenzék a kormány intencióit megismerje, akkor biztos, hogy a javaslat teljes megnyug­vást kelt majd. Ilyen nagy alkotmányjogi kérdésekben a pártok közötti megegyezést biztosítani kell. A miniszterelnök törekvését az ellenzék a maga részéről azzal igyekszik támogatni, hogy nem hangoztat merev kíván­ Száz fehér galamb jelezte a budapesti béke­kongresszus megnyitását A Nemzetközi Egyetemi Népszövetségi Federatio budapesti kongresszusát, ame­lyen huszonkét államnak mintegy száz képviselője vesz részt, kedden délelőtt nyitották meg ünnepies külsőségek kö­zött a parlament delegációs termében. A megnyitó ülésen megjelent Lázár Andor igazságügy mi­niszter és még számos köz­életi, valamint társadalmi előkelőség. Az elnöklő Erling Christiansen meg­nyitó beszédében örömének adott kifeje­zést, hogy a Federatio a kongresszusok kedvelt városában Budapesten gyűjtötte össze tagjait. Utalt arra, hogy a kon­gresszus napjaink legégetőbb kérdéséről, a fegyverkezésről tanácskozik , a külön­böző államok ifjúsági kiküldöttei mint magánemberek ismertetik országaik ifjúságának felfogását ebben a súlyos kérdésben. A Federatioban tömörült fia­talság hisz a Népszövetségben s reméli, hogy a Népszövetség segítségével meg­szervezheti a világ békéjét. Ezután Josef Piait, a Népszövetség ki­küldöttje a népszövetségi főtitkár üd­vözletét tolmácsolta. Majd Pap Géza nyugalmazott államtitkár a nemzetközi munkaügyi hivatal képviseletében szó­lalt fel. Hangoztatta, hogy a világ ifjú­ságának hűnek kell maradnia a nemzet­közi igazság ideáljához. Vályi Ferenc tanár a Magyar Külügyi Társaság nevé­ben, Adolf Maedel pedig az egyetemi hallgatók nemzetközi szövetsége képvi­seletében üdvözölte a kongresszust. Vé­gül Gáti Ernő, a Federatio magyar fő­csoportjának elnöke köszöntötte a kül­földi vendégeket. A megnyitó ülés befejezése után a résztvevők a parlament erkélyére vonul­tak, ahol megható ünnepség játszódott le. Száz fehér galambot útnak eresztet­tek, hogy elvigyék a világ minden tája felé a békekívánságot. Ezután a rendező bizottság tokaji kóstolóra látta vendé­gül a kongresszus résztvevőit. A Nemzetközi Egyetemi Népszövet­ségi Federatio Kongresszusa kedden dél­után kezdte meg tanácskozásait a Ma­gyar Tudományos Akadémia üléstermé­ben. Az ülés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg: a külföldi kiküldöttek valamennyien megjelentek s a magyar diákság is igen nagy számban vett, részt, a ta­nácskozásokon. Elsőnek Spiihler svájci kiküldött terjesztette elő a Fede­ratio svájci csoportjának jelentését a fegyverkezés helyzetéről. Ezután került volna a sor az előterjesztett, jelentések­ről szóló vitára. A vitakérdésekre igen sokan iratkoztak fel. Végül is megálla­podtak abban, hogy miután mindkét előbbi jelentés áttanulmányozása hosz­­szabb időt igényel, a vitát a kongresszus utolsó napjaira halasztják. A szerda dél­előtti ülésen, amely ugyancsak délelőtt tíz órakor kezdődik az Akadémia ülés­termében, a magyar, holland és a cseh­szlovák csoport tesz jelentést az újra­fegyverkezés politikai következményei­ről. Egy órakor díszebéd lesz a Gellért­­szállóban. ságokat és nem követel ultimátumszerűen terminusokat. Ezekre nincs szükség, mert Darányi Kálmán miniszterelnökben megvan a jószándék a titkos választójog megterem­tésére.*

Next