Nemzeti Ujság, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-31 / 248. szám
10 NEMZETI ÚJSÁG október 31. I IA MI CÉGEINK ÁRUI A LEGOLCSÓBBAK MERT A LEGJOBBAK! M r a szőrmét a 25 éves jubileum fi® it alkalmából ij Hév# Istvánná ‘lí'MfT'.i I B VIII., Raroas.a. 45. i. 11 I R Fehérnemű SKWISB'ES I Konta és Kaloszek | HMwB n | matrac, ágynemkkészitő i| M M- Perjámosi Istvár | I fii Ulli II VI11- Vas-utca 5. ét ■ wggfiuai | IV., Veres l’álné-utca 9. szám ||| Iiván, Helyű, ülés nagy választékban Major Jánosnál In» ssi mellék «érint ,f Cili Baroun» 66 jg| IÁ RÁK Möller-nél m ITl ■ 1 |V„ Városháza Alapítva 1879 utca D L vii •'Rákóczi rasj ISzampe&UHda c e a R akkor jó ff ,liH NKI? rjBr szűcsié II u Jvált 1IV., városház-utca 6, száa/nM mubutoroki ABUflo vá«,,utca col n lllJI I üzem Vili., Korús-p. 70 .Ifi £8 ■ Telefon- 38—46—43 * UH |g I TEXTIL, RÖVIDÁRUK, SZABÓ-I KELLÉKEK, URI, NŐIDIVAT U2Ji.Tr.-»-»lUlllOtMI-1l.|»| ULM | || li|M||ai||| |k| hierzinger Degré Miklós. — A győri törvényszék egyik esküdtbirósági tárgyalása a legszebb ilyen emlékem. Országos érdeklődést keltő nagy sajtóper volt. A bűnper vádlottja egy felfüggesztett törvényhatósági tisztviselő, hetilapjában rendkívül súlyosan megrágalmazta a megye főispánját, az alispánt és a főjegyzőt. Neveket nem akarok említeni, 26 esztendeje ugyan az ügynek, de még sokan élnek a szereplők közül. A tárgyalás nehézsége és a per jogi érdekessége az volt, hogy a vádlott részben bizonyítani tudta állításait, de sohasem azt, amelyik inkriminálva volt. Ezt nagy feladat volt megértetni az esküdtekkel, de sikerült! — mosolyodik el az emlékek hatása alatt az elnök. A vádlottat azután el is ítélte a törvényszék. — Mire emlékszik még vissza szívesen a közel félszázados pálya eseményei közül, kegyelmes uram? — A legszebb emlékeim esküdtszéki működésem idejére esnek — válaszol fiatalos lendülettel az elnök. — Nagyon szívesen emlékszem vissza a zalaegerszegi törvényszéknél eltöltött öt és fél esztendőre, amikor emberélet elleni bűncselekményeket, rablást, gyújtogatást tárgyaltam, de a győri törvényszéken is gyönyörű sajtópereim voltak . . . — Kegyelmes uram együtt indult és ugyanannyi időt, 47 esztendőt töltött az igazságszolgáltatás kötelékében, mint Osvald kegyelmes úr. Kérjük, mondjon valamit erről a legendás barátságról. — Nyolc esztendeig jártunk együtt a piaristákhoz — mosolyodik el Degré Miklós. — Az érettségi óta is párhuzamosan futott a pályánk. Mindvégig szoros baj aa . ■ » ’4 il ([^ ráti viszonyban voltunk és állandóan meleg kapcsolatban álltunk egymással. Mikor a fiam megnősült, Osvald István volt az egyik esküvői tanúja . . . — Tervei a közeljövőre, kegyelmes uram? — tesszük fel a bucsu-kérdést. — Egyelőre pihenni — pattan fel helyéről Degré Miklós és ez a rugalmas mozdulat nyomban megcáfolja amit mond. Nem lehet elhinni róla, hogy teljes visszavonultságban élne ezután. Mintha megérezné a kétkedést, jókedvűen teszi hozzá, miközben az ajtóhoz kisér: — De aztán tovább dolgozom: folytatom büntetőjogi munkámat!... így kezdi meg félszázados munka után a pihenést Degré Miklós, Koroda Miklós. A NOBEL-DÍJ ROMANTIKÁJA Egy ifjúkort alapította a December 10-én egy magas, szikár úr, akit a világ képeslapjai fehér ruhában és tenniszütővel a kezében szoktak ábrázolni és aki Svédország királya, átnyújtja nagyrápolti Szent-Györgyi Albert professzornak a Nobel-díjat, amelynek összege idén 158 463 svéd korona. Szóval körülbelül kétszer ennyi pengő! Mindnyájan tudjuk, honnan van ez a hatalmas összeg: Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, korának egyik leggazdagabb embere hagyta vagyonát erre a célra. Az alapítvány óriási súlya és jelentősége mellett, ma már szinte eltörpül, sőt elvész az alapító személye. Sokan modern, misztikus hőst akarnak benne látni, mások V. Károly császárral vetik össze. A nagy Habsburg, akinek „birodalmában soha nem nyugodott le a nap“, élete végén megundorodott a világtól, megcsömörlött a hatalomtól és kolostorba vonult. A nagy gyáros gesztusa csakugyan feltűnően hasonlít a nagy császáréhoz. Vagyonát a háború legborzalmasabb eszközével, a dinamittal szerezte ... De ő védte a dinamitot. Arra hivatkozott — és úgy is volt —, hogy a Gotthard-alagutat évekkel hamarabb készítették el, mert ő közben feltalálta a dinamitot. Ser azt is állította, hogy a nemzetközi megértés segítette elő a robbanóanyag gyártását: dinamit járat hegyeket robbantanak, utakat vágnak, szóval az emberek és népek könnyebben érintkezhetnek egymással. Élete végéig nemcsak feltaláló, hanem igen nagystilű üzletember is maradt. Pályája romantikusan kezdődött, versekkel és romantikusan végződött, a nagy alapítvánnyal Ami azonban közben történt, minden, csak nem romantikus. Tizenhat éves korában Angliába került. Gyárakban szimatol, üzleti titkokat tud meg apjának, akinek már akkor nagy lőszergyára van, de közben Voltairer olvas és valósággal belebolondul Shelley verseibe. Fiatalkori leveleiben rajongással ír a Petey-szerű angol költő lángoló szabadságszeretetéről és nemes pacifizmusáról. Shelley annyira megihlette, hogy az ő modorában svéd létére angolul kezd verseket írni. Egyik, hosszabb ciklusa prózai fordításban így kezdődik: Rejtvény vagyok mondod: valóban az! Megfejthetetlen rejtvények vagyunk Születésünknek perce kin s panasz S még nagyobb kin, amikor meghalunk. Óh, mit keres az ember itt a földön!... Egyik rosszmájú életrajzírója megjegyzi, hogy néhány évtized múlva Nobel Alfred megtudta mit „keres“ az ember a földön ... Ez után a vers után Nobel múzsája harminc évig hallgat. Csak élete utolsó éveiben ír Shelley-nek „The Cend“című drámájának egy epizódjából újabb drámát. A darabot Parisban nyomatta ki. A példányok néhány nappal halála előtt készültek el. A család megsemmisítette ezeket a könyveket Nobel halála után. Nobel nagy műveltsége Élete legnagyobb részét Párisban töltötte. Magányos ember volt, sehol sem érezte magát otthon. Jól beszélt és irt svédül, oroszul, németül, angolul, franciául, de tökéletesen egyik nyelven sem tudott, még anyanyelvén sem. A franciákért nem lelkesedett. Egy fiatal, Párisban élő magyar író, Vágladi Ferenc, összegyűjtötte levelezését és életének minden apróságát és „A dinamit regénye“ címen éppen most jelentette meg magyarul. A ritka, szellemesen és fordulatosan megírt könyvben olvasható Nobelnek ez a levele is: „Úgy találom a magam részéről, hogy a párisi nőkkel való társalgás a legunalmasabb dolog a világon. Ellenben a műveit és nem túlságosan emancipált orosz nőkkel való érintkezés elbájoló. Sajnos, nem szeretik a szappant, de hát ne legyen az ember túlzottan követelő...“ Érdekesen keveredett benne a jó és a szerelem emlékére dinamitgyáros rossz, a hideg számítás és a lelki jóság, a könyörtelen támadás és a szociális érzék. Szemrebbenés nélkül fogadta, amikor például halála előtt három évvel, 1893 őszén, a santanderi kikötőben, a város szeme láttára a levegőbe repült egy hajója, amely kétezer láda dinamitot szállított. Sok munkása odaveszett... De ugyanebben az évben egy levelében azt írja valamelyik gyára igazgatójának, hogy ő nem törődik a gazdasági válsággal, nem engedi meg, hogy munkást bocsássanak el. Pedig abban az évben ugyanolyan krach volt a világon, mint most, hat-hét esztendővel ezelőtt. A Nobel-díj születése Élete végén fiatalkori romanticizmusa ébredt fel, de biztos az, hogy Bertha von Suttnerhez való barátsága nélkül soha nem született volna meg a Nobel-díj. Ki volt ez az asszony? Sokan még ma is emlékeznek nevére. A kilencvenes évek elején jelent meg „Le a fegyverekkel!“ című regénye, amelynek olyan viharos kasszasikere volt, mint Remarque könyvének. Ez az asszony, aki Ferenc József tábornokának, Kinsky grófnak volt a lánya, rendkívül sokat tett a béke gondolata érdekében. Nobellal különös módon került össze. Apja korán elhalt, anyja elkártyázta vagyonát. A fiatal Bertha nevelőnőnek került a Suttner bárói családhoz. Ekkor már harminc éves és beleszeret a huszonhárom éves Arthur báróba. Az öreg Suttner báróné csak négy év múlva jön rá erre. Ekkor Berthának mennie kell. A báróné búcsúzóul kezébe nyom egy újságot, benne megpiroskarikázott hirdetéssel. A hirdetés így szólt: EGY NAGYON GAZDAG, igen művelt Párisban élő idősebb úr kéreknyelveket beszélő, ugyancsak idősebb hölgyet titkárnői és házvezetőnői teendők ellátására. Kinsky Bertha grófkisasszony beküldi ajánlatát és néhány nap múlva megkapja a választ. Az aláírás: Alfred Nobel. Nobel Párisban az első este szerelmet vall Berthának. Egy hét múlva elutazik. Stockholmba kell mennie újabb dinamitgyárat alapítani. Három nap múlva Bertha ugyanabban az órában két táviratot kapott. Az egyik aláírása Alfred és ez van benne: „Szerencsésen megérkeztem, egy hét múlva újra Párisban leszek.“ A másik Bécsből érkezik, aláírása Arthur, szövege ez: „Nem tudok nélküled élni.“ Bertha nem a dinamitot választja, hanem a szerelmet, visszautazik Suttner báróhoz, felesége lesz és a Kaukázusba szökik vele. De Nobellel nem szakítja meg a kapcsolatot. Évekig levelezésben áll vele Tizenöt év múlva találkoznak újra- Bertha von Suttner a krimi háború borzalmainak hatására ekkor már megírta híres regényét és lelkes békeagitátornő lett. A berni békekongresszusra megérkezik Alfred Nobel is. Utána néhány napra meghívja a házaspárt Zürichbe. — Győzzön meg, Bertha, akkor a békemozgalomért valami nagyot akarok csinálni — mondja Nobel. És a zürichi tavon, csónakázás közben meggyőzette magát egy okos asszonytól, akit egyszer szeretett és akinek mindvégig barátja maradt. Először Nobel akarta Berthát meggyőzni arról, hogy a dinamitgyártás fog véget vetni a haloomnak, olyan borzalmas robbanóanyagot fognak előállítani, hogy a hadseregek másodpercek alatt megsemmisíthetik egymást. Erre egyik állam sem mer majd háborút indítani Hogy komolyan hitte ezt Nobel, vagy csak önmagát altatta, nem tudjuk. De néhány hónappal később az 1893-ra szóló újévi üdvözlőlevelében közli Berthával, hogy vagyonának nagyrészét alapítványi célokra akarja fordítani. Azóta harminchétszer, összesen 135 Nobel-díjat osztottak ki. Eddig Németország vezetett SS díjjal, de tavaly Hitler megtiltotta a német állampolgároknak, hogy GRAND HOTEL: WIENE, KÄRNTNERRIEGEL női pongyolák, ágykabátok, férfi pizsamák, reggeli köntösök elegáns kivitelben Székely Jenő" w»? npi Leány- és HuTELIKABÁTOK Nobel-díjat elfogadjanak. (Zárójelben: nem igaz az elterjedt szóbeszéd, hogy Alfréd Notel családja zsidó származású volt. A család svéd földművelő eredetű. Legelőször a XVII. században bukkan fia nevük, Nübbelöv faluban laknak. Petrus Olavi, Oluf nevű nöbbelövi paraszt fia beiratkozik az upsalai egyetemre és Nobbelövből a latinos Nobeliusra változtatja nevét. Innen ered a Nobel-név.) A Nobel-díjnyertes nemzetek táblázatában a második helyet Anglia és Írország foglalja el 27 és fél díjjal, harmadik Franciaország 20 és fél, negyedik az Egyesült Államok 17 és fél díjjal. A legtöbb békedíjat is az amerikaiak kapták. A legtöbb fizikai, kémiai, orvosi és irodalmi díjat a németek, viszont a békedíjban igen rosszul állnak. Kettőt kaptak csak, ezek közül is az egyiket Karl von Ossietzky, aki miatt a nemzeti szocializmus vétót kiáltott az egész alapítványra. Érdekes, hogy Vághidi könyvének utolsó mondatában megjósolja Szent-Györgyi Nobel-díjat. Ezt írja: „A közeljövőben egyik világhírű vitaminkutató biokémikusunk jutalmazása várható.“... Jó szimatja volt! Boldizsár Iván. Díszdoktorrá avatják Szegeden Szent-Györgyi Albertet A szegedi egyetem orvostudományi kara szombaton délelőtt Rusznyák Istdókán elnöklésével ülést tartott. A dékán, meleg szavakkal köszöntötte az ülésen megjelent Szent-Györgyi, Albertet és kegyeletes szavakkal idézte gróf Klebelsberg Kunó emlékét. Szent-Györgyi Albert meghatósban válaszolt és köszönettel szólt tanártársairól, akiknek szeretete és barátsága lehetővé tette, hogy tudományos munkájával a kitüntetést kiérdemelje. A Svenska Morgenbladed című tekintélyes stockholmi napilap munkatársa Szent-Györgyi Albert kitüntetésével kapcsolatban kérdést intézett Matuska Péter stockholmi magyar követhez, aki válaszában örömének adott kifejezést, hogy a svéd tudományos körök elismerése Szent-Györgyi Albert személyében honfitársát méltatta jutalomra. A szegedi egyetem matematikai és természettudományi kara szombati rendkívüli kari ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy Szent-Györgyi Albert professzort diszdoktorrá avatja, mert Szent- Györgyi tanár a diszdoktorság feltételeinek a rendes átlagon felül messzire kiemelkedő módon felelt meg. Szeged kisgyülésén ünnepelték Szent Györgyit Szeged város törvényhatósági bizottsága szombaton délután vitéz Imecs György főispán elnöklésével kisgyülést tartott. A kisgyülés tagjai Imecs Györgyöt melegen ünnepelték abból az alkalomból, hogy főispáni tisztségében megerősítést nyert. A főispán ezután bejelentette, hogy dr. Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár Nobel-díjat kapott. — Szent-Györgyi professzornak ez a kitüntetése — mondotta a főispán — megelégedett konstatálása annak, hogy ez a tudományos eredmények jutalmazására alapított legnagyobb díj ezúttal az arra valóban legérdemesebb tudósnak jutott. Mi büszkén állapítjuk meg, hogy Szent-Györgyi Albertet nem a Nobel-díj tette az egész világ előtt híressé és megbecsültté, azzá tették őt már régen világszerte megcsodált felfedezései. Nagy öröm mindannyiunknak, hogy magyar lángész ebben a világversenyben diadalt aratott, hogy magyar földön élő és búvárkodó vérbeli magyar tudós vitte el a pálmát a népek legnemesebb versenyében. És öröm nekünk, szegedieknek, hogy a mi tudós professzorunkat érte ez a megbecsülés, aki a mi földünk terményéből termelte ki az emberiség javát szolgáló vitamint. A főispán végül indítványozta, hogy a kisgyülés mai üléséből táviratilag üdvözölje Szent-Györgyi Albertet. Az előterjesztést a kisgyülés nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta. «Képes Krónika, Egy Nőnapra csak 80 fillér • hölgyek lapja