Nemzeti Ujság, 1937. november (19. évfolyam, 249-272. szám)
1937-11-03 / 249. szám
Térety Géza lett a Kúria, Láng-Miticzky Ernő, a budapesti ítélőtábla elnöke Berczelly Jenő államtitkár és Vladár Gábor kúriai tanácselnök magy. kir. titkos tanácsosok lettek A TELJES IGAZSÁGÉRT Ma: Dr. KÖZI HORVÁTH JÓZSEF A nyilas mozgalom vitorlái három irányból kapják a szelet. Három kétségtelenül meglevő s megoldásra váró kérdés: a zsidóság aránytalan száma a magyar élet szellemi s gazdasági területein, a szemetszúró szociális igazságtalanságok és az ifjúság elégedetlensége. Ha ezt a három problémát szemügyre vesszük, kitűnik, hogy mind a három szorosan beletartozik a keresztény politika programjába, feladatkörébe, kötelességei közé. Az már más lapra tartozik, hogy a haladó keresztény politika és politikus másként fogalmazza meg ezeket a programpontokat és másként szándékolja a megoldás módját, mint ahogyan azt a nyilasok teszik. A lényeg azon van, hogy a keresztény politika kezdettől fogva vallja, hirdeti ezeknek a kérdéseknek roppant fontosságát s sürgeti a megoldásukat. Hirdette már akkor, amikor ezeknek a kérdéseknek hánytorgatása nem jelentett népszerűséget, mert a keresztény politika képviselői apró szigetet képeztek csak a liberális közélet tengerében. Hirdette már akkor, amikor veszedelmes volt ezeknek az eszméknek a hirdetése és még egyikmásik, ma nagyon hangos nyilasvezér is biztonságosabbnak érezte beleülni az őszirózsás forradalom bársonyszékébe, mint az intranzigens keresztény politika hirdetőinek kisded csapatához csatlakozni. Ilyenformán a keresztény politika régi harcosai joggal tiltakoznak az ellen, hogy a nyilasmozgalom úgy tüntesse fel magát, mint aki elsőnek hozta elő és egyedül képviseli ezeket a fájó problémákat. A keresztény politika sohasem kívánt kizárólagosságot, monopóliumot a maga számára. Mindenkor örömmel vette tudomásul, hogy eszméit olyanok is magukévá teszik, akik idáig közömbösek voltak azokkal szemben vagy pedig épenséggel az ellenség soraiban harcoltak. Annyit azonban joggal elvárhat, hogy a keresztény politikának ezek a neofitái ne azzal kezdjék működésüket, hogy sárral dobálják meg — az ellenség kimondhatatlan örömére — éppen azokat, akik a keresztény politikát életképessé tették ebben az országban. Különösen elvárhatja tőlük akkor, amikor még nem is egészen biztos, hogy az a politika, amit a nyilasok olyan fennen kereszténynek hirdetnek, csakugyan keresztény politika, nem pedig csak álarc vagy karikatúra. Az utóbbi időnek több olyan nyilas megnyilatkozása akad, amelyek, bármennyire tiltakoznak is ellene, azt a látszatot kelti, hogy a magyar nyilasmozgalmakat nagyobb rokonság fűzi az újpogány nemzeti szocializmus gondolatvilágához, mint a kereszténységhez. Amikor azonban a nyilasok felé határozottan hangsúlyozzuk, hogy ezt a három programpontot nem engedjük kisajátítani, ugyanakkor a saját politikai hadsoraink felé se időszerűtlen és szükségtelen megállapítani: nem engedjük a nyilasok által kisajátítani ezt a három kérdést! Kétségtelen, hogy a nyilasoknak egyre leplezetlenebb és otrombább támadása az alkotmányos berendezkedéssel szemben a keresztény politikát is az alkotmány melletti fokozottabb, erőteljesebb kiállásra, ösztökéli. Az alkotmány kemény és szakadatlan védelme közben sem feledkezünk meg azonban ennek a három programponténak intranzigens képviseletéről? Egy pillanatra sem adjuk meg a lehetőséget arra a gyanúsításra, hogy egyált ai problémák nálunk lomtárba kiültek. A jogos gyanúsítás lehetősége ugyanis a védeni szándékolt alkotmány eméút is agitációs eszköz lenne a diktatúrahirdetők kezében. Viselkedésünkkel, politikai magatartásunkkal a politikai közvéleménynek mai megzavarodott állapotában éppen azt akarjuk világosian megmutatni, hogy az alkotmány 5 , és ezek a programpontok egyáltalán nem zárják ki egymást. Követelnünk, kell ezeknek a kérdéseknek sürgős megoldását és egyúttal bebizonyítan*nuak, hogy ez a megoldás diktátum nélkül, alkotmányos úton is lehetséges. // Azt sem hallgatjuk el, még akkor se, ha miatta tudatlanul vagy rossz, akarattal egyesek bennünket ezért félre akarnak érteni, hogy a magyar alkotmánynak a „Quadrageshno anno“ ajánlotta rendiség szellemi irányában való fejlesztése nem diktatúrás próbálkozás, hanem a keresztény politikának is határozott célkitűzése. Napjainkban feltűnően szaporodnak az alkotmány védelmezői. Radikális és marxista körök, amelyeknek nem is olyan régen döntő szerepük volt a magyar alkotmány felrúgásában és a szentistváni birodalom szertehullásában, máról-holnapra tüzes harcosai lettek alkotmánynak és szentistváni gondolatnak egyformán. Végzetes hiba lenne, ha a keresztény politika közös lövészárokba vonulna ezekkel az alkotmányban is önmagukat vagy a mögöttük álló nem keresztény és nem magyar politikai és gazdasági érdekeket védő radikális, liberális és marxista bajnokokkal. Politikai taktika, pillanatnyi siker talán A HOSSZÚ NADRÁG BEVONULÁSA saád béla Elkövetkezett az az idő osztályunkban, hogy fokozatosan valamennyien nagy szerelembe estünk. Az idősebb elemek már a harmadik osztályban kezdték a rajongást, a többség akkor még idegenkedő megvetéssel nézte őket. A negyedikben már döntetlen lett volna az eredmény, ha a rajongókat és nem rajongókat megszavaztatták volna, a tanári kar közbenjötte nélkül és szigorúan titkosan. Amikor aztán ötödikbe kerültünk, akkorra már teljes erővel tombolt a kamaszkori láz. Elvétve akadt csak egy-két magába zárkózott szende, aki még nem választott magának ideált. Az osztályban könnyen meg lehetett ismerni, milyen mértékben terjed a komoly és férfias érzés. Eltűntek lassacskán a rövidnadrágok. A takarékos szülők ugyan igyekeztek ezt a fejlődést tempójában mérsékeltn s szigorúan ragaszkodtak a meglévő rövidnadrágok elhordásához. Akinek öccse volt, az úgy örült, mintha főnyereményt ütött volna, ám, aki nem volt ily szerencsés! A diákfurfang persze kitalálta a tennivalót. Először a legbrutálisabb eszközökhöz folyamodtunk. Nagy műgonddal szeget vertünk a padba, azután rendkívül óvatosan leereszkedtünk rá. Egy rándizás és a nadrágon helyre lyuk tátongott. Hamarosan kitűnt azonban, hogy ez a találmány sem tökéletes. A szülők egy része ugyanis összefüggést látott a hosszúnadrág utáni eszeveszett vágy és a kitűnő állapotban lévő rövidnadrág hirtelen és indokolatlan pusztulása között. A kapott testi fenyítéket még csak elviseltük volna a nagy cél érdekében, ha elértük volna, amit akartunk. A tépett nadrágot azonban megfoltozták. — No lásd, nem is látszik — kaptuk vissza az utált ruhadarabot, miáltal a helyzet rosszabb lett, mint volt. Ennek a helyzetnek a sivárságát csak az érti meg, aki ismeri a békebeli szövetek minőségét. Esztendőkbe tellett, amígegy jobb nadrágot el lehetett koptatni az egyéni merénylet látszata nélkül. Valamennyien törtük a fejünket, mit lehet tenni. A tavasz veszedelmesen közeledett. Ennek következtében megsürüsödtek a lehetőségek az imádott lény megpillantására. Valamit tenni kellett, mert rövid nadrágban szégyen égette az arcunkat s valósággal nem mertünk ifjúi és női emberek szine elé kerülni. Egyik társunk korszakalkotó felfedezést tett. Lassú, de biztos eljárásra bukkant. Receptje a következő volt: Vedd elő esténként zsebkésedet és vedd hozzá pusztulásra ítélt ruhadarabodat. A késtnyisd ki, azután pedig türelmesen és egyszerű mozdulatokkal húzogasd végig ismételten a pengét a szöveten. Néhány perces erőfeszítés után sikerül feltépni a szálakat, amelyek pontosan olyannak látszanak, mintha megkezdődött volna a kopás. Tarts egy, napi szünetet, azután készítsd édesanyád kezeügyébe a nadrágot, hogy megállapíthassa: — Borzasztó, micsoda komisz anyagot adott ez a szabó. A vakarást ettől kezdve nagyobb területen lehet folytatni. Napról napra ismételni, mindaddig, amíg a nadrág szövete papírvékonysága nem lesz. Akkor pedig elkopott, megfoltozhatatlan. Vége. Ez a recept kitűnően bevált. Valamenynyien szorgalmasan vakargattuk rövid nadrágjainkat s mintegy két hét alatt az osztály valamennyi rövid nadrágja elkopott. Abban az időben még nem ismerték a szülői értekezletek fogalmát. A szülők nem tudtak összebeszélni. Semmiféle gyanú nem támadt tehát akörül, hogy egyszerre és egyidőben indult oszlásnak az osztály valamennyi rövid nadrágja. A célt elértük. Hosszú nadrágban jártunk. Nagy fiúk voltunk. Egyikünk-másikunk már borotválkozott is, sőt akadt egy társunk, aki azzal fenyegetőzött, hogy bajuszt növeszt. Ilyen körülmények között immár teljes erővel kirobbanhatott az osztályban a tavasz. A hódolatnak egészen középkori kifejezési formája volt. A férfi, már mint mig teljes szabadságot élvezett a tekintetben, kit választ ideáljának. Sőt hódolatát is egészen középkori, lovagi szabályok szerint mutathatta meg. A városka Főutcáján naponta este hattól hétig volt a korzó. Az egyik oldalon a felnőttek sétáltak fel és alá, a másik oldalon, amelyet krajcáros korzónak is neveztek, az ifjúság. Mi ugyan attól a perctől, hogy a hosszú nadrágot kivívtuk, a felnőttek közé számítottuk magunkat, mégis tekintettel arra hogy a tanárok a túlsó oldalon sétáltak, inkább megmaradtunk a krajcárosnál. Már most itt következett a hódolat. A fiúk is külön sétáltak és a lányok is. Ebben a vonatkozásban különben megegyezett a korzó mindkét oldala. Csatlakozni senki se mert. Ez nem volt szokás. Ha mégis akadt bátor, arról suttogni kezdett még aznap a város. — Tényleg elveszi! Na, ne mondd? Ilyen körülmények között csak a házasságra teljes mértékben elszánt férfiember mert leánnyal végigmenni a korzón vagy pedig a semmivel nem törődő pernabajder, akit azután laposra is szapultak a városka mindkét nemen lévő nyelvei, részben az urikaszinóban a családapák, részben az otthonokban a családanyák. Mármost mi, az aranyifjúság nem mentünk, de nem is mehettünk ilyen messzire. Az a korosztály, amelyből mi rajongásunk személyeit válogattuk, a polgári leányiskola harmadik és negyedik osztályába, továbbá a tanítónőképző első osztályába járt. Az esti séták idején ennek a korosztálynak a hölgytagjait csak anyai kísérettel engedték ki az utcára. Ennek megfelelően hódolásunk a következőkből állt. Mi jöttünk, ők is jöttek. Azután összetalálkoztunk. Mi néztünk s többnyire köszöntünk, mert ha a kislányt nem is, de a mamáját ismertük, azon a címen, hogy a kisvárosban majd mindenki ismerte, legalább is köszöntötte Lapunk mai száma 16 fillér . VZJI A semlegességi bizottság a szovjet nélkül határozott időjárás: - — — — - - - — — ------------ Eden Várható idöjd beszéde ellen tW HJBJM # HL 11 TTTChsstóTsss Déli, délkeleti |TOf RPl WWW B ^ ■ ■ ■ | lm/l| W alakítja meg a szél, változó fel- I W gg 1 ff I 1§F St 1 B ■ ■ I |v H belga kormányt 1*Zut ^ * MJLJL^JL ML 1/# kim# * * lyen eső, a no- konferencia mérséklet nyit , _ . ... . . ______ . _ . . _ szerdán kezdi gáton emelkedik XIX. évfolyam, 249. szám 4 SZERDA 4 Budapest 1937 november 3 megtárgyalásait