Nemzeti Ujság, 1937. december (19. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
Angyal Dávid, a nagy tudós, a bécsi Magyar Intézet igazgatója, nyolcvanesztendős Milos György, a huszonötéves Bank Sportliga elnöke Biernaczky Szilárd alapította meg a ligát Winter Károly montreali magyar tokonzul, Budapesten tartózkodik Xr 71 Japánok bekenheték^Nankmaoi időjáráss — 1 — — — — - — ■■ ” — Fabinot Várható láőjú■ elmondotta v ás a ft b ve t* expozéját Genf* kező 24 ónárai ffH, Kar 1 WBt . ben Franca Mérsékelt nyu- fP||k f VLI Iläktro Jgf S A iff § If Ik ' Wk SB . _ kinevezi az alkotgáti szét. Sok he i W Ml BS SÜTTM SS M 1 V mányos Spanyol igen eső, havas | l|| fff f f fi JfV B B IS Hl fff V ffi ország legfőbb eső, fiz éjféli vagy JL mLéSML * H M w*f JBL ML ' ZtK gyengül, fi napb o*s elindul PantigZávofiket XIX.évfolyam,273.szám 4 SZERDA 4 Budapest 1937december 1 ko**£tfdraopal Tisztul az európai légkör A londoni tárgyalások enyhítették a nemzetközi feszültséget London, november 30. A londoni tárgyalásokról kedden kiadott hivatalos jelentésből a nemzetközi feszültség enyhülésének képe bontakozik ki. A rendkívül jelentős fordulatot a kommünikének az a része jelzi különösen, amely szerint a feszültség enyhítését valamennyi hatalom együttes erőfeszítésével, az összes államok szabad akaratából folyó és békés szellemű tárgyalások révén kell megvalósítani. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a francia kormány férfiak örömmel állapították meg, hogy a berlini tárgyalások hozzájárultak a félreértések tisztázásához s a légkör megjavításához. Mindkét kormány hangsúlyozta közös érdekét a középeurópai béke fenntartása tekintetében, tehát Ausztria függetlensége tekintetében is. Delbos bizonyára a berlini tárgyalások ismeretével s a londoni megbeszélések hatása alatt teszi meg útját Varsóba, Belgrádba, Bukarestbe és végül Prágába, amivel a feszültség enyhítésére megindított diplomáciai munkának új fejezete nyílik meg. A történelmi jelentőségű hivatalos közlés London, november 30. A tanácskozások az angol és a francia kormányférfiak között a Downing streeten kedden is délelőtt 11 órakor kezdődtek és délig tartottak, amikor Chautemps és Delbos tiszteletére a király a Buckingham-palotában ebédet adott. Ezután megjelent a megbeszélésekről kiadott hivatalos közlés, amely így szól: Chantemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter megbeszélést folytatott Neville Chamberlain angol miniszterelnökkel és Eden külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet egyéb tagjaival. Lord Ha 1 i fax ismertette a francia miniszterekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Delbos örömmel állapította meg, hogy Lord Ha 1 i fax látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredményeket várni — hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavításához. Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek. Örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a béke fenntartása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszélés tárgya volt a spanyol viszály és a földközitengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy minden nehézség ellenére a be nem avatkozás poltikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak összes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel. Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután megvizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek súlyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együttműködni más hasonló helyzetben lévő hatalmakkal az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a kölcsönös bizalom szellemében áttekintették a nemzetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egyformán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját, hogy együtt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladata körül szabad és békés tárgyalások útján. Chautemps és Chamberlain nyilatkozata A Buckingham-palotából Chautemps Corbin nagykövet társaságában a francia nagykövetségre, Delbos pedig Eden társaságában a külügyi hivatalba hajtatott. A külügyi hivatalban Delbos, Eden és Léger még egy utolsó tízperces megbeszélést folytatott. Innen Delbos és Léger a francia nagykövetségre ment s a sajtó képviselőinek, miután felolvasta a hivatalos jelentést, a következőket mondotta: — Nem fűzök semmit hozzá ehhez a rendkívül tömören megfogalmazott okmányhoz — mondotta Chautemps — hiszen az kiterjeszkedik mindazokra a kérdésekre, amelyeket tanácskozásaink során érintettünk. Ezenkívül pedig az udvariasság is megkívánja, hogy először Neville Chamberlain miniszterelnök úr beszéljen, akikhez az alsóházban ebben a tárgyban kérdéseket is intéznek. Ebben az alsóházi vitában feleletet kapnak önök is minden kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert angol kartársainkkal együtt a legteljesebb egyetértésben vagyunk, ennek pedig nagyon örülök. A Chautemps által jelzett Chamberlain-féle nyilatkozat az alsóházban ezután hangzott el. A Ház és a karzatok zsúfolva voltak, amikor Attlee őrnagy, munkáspárti vezér kérdésére Chamberlain felolvasta a kiadott jelentést, további nyilatkozatot azonban Attlee sürgetésére sem volt hajlandó tenni s csak a következőket jelentette ki: — Attlee képviselő úr bizonyára belátja, hogy végső célunk az általános ■elintézés. Világos, hogy az általános . lapunk mai száma 16 fillér _ AKI I0V4BBH! A szobor, Wolff Károly fehér márványszobra, ezentúl mindig ott lesz a Keresztény Nemzeti Liga disztérghjében, hogy szimbolizálja annak a férfiúnak a jelenvalóságát, akit a magyar társadalom soha nem felejthetel. A szobor a halhatatlanság jelképe.. Az ember s a társadalom, amelynek szüksége van arra, hogy a legelvontabb eszmét is a tér és forma keretei, között jelenítse meg, a szoborban akarja kifejezni azt, hogy valaki, aki volt, nem múlt el számára. Ezt akarja kifejezésre juttatni Wolff Károly fehér márványszobra is. De ez a szobor, bármilyen mesteri alkotás is legyen, csak lélektelen kő és hideg márvány maradna, ha Wolff Károlynak nem volna egy másik, hatalmasabb szobra, amelynek talapzata az egész ország s amely még épül, egyre épül. Az igazi nagyság a halál után kezd tündökölni. Amíg a lélek tartalmát, a gondolatokat, az eszméket, az érzéseket s a jellemet az emberi test hordozza, addig gyakran félreértik, nem értékeljük eléggé vagy egyáltalában nem ismerjük fe. A múló esetlegességek, a véletlen hétköznapiságok gyakran eltakarják azt, ami múlhatatlan és örökkévaló. A nagy ember a halálával lép be a legnagyobbak galériájába, a halálával lép be a történelembe és a halhatatlanságba. Wolff Károly igazi államférfim nagyságát, prófétai lelkületét, tiszta és határtalan önzetlen küzdelmeit sokszor nem tudták értékelni a maga teljességében. Hányan és hányszor láttak benne csak várospolitikust, gondolták azt, hogy koncepciója nem alkalmas nemzeti horizontú politika számára. Még hívei táborában sem tudta mindenki követni elgondolásait. Mélységes alkotmány tiszteletét, a nemzeti önrendelkezés iránti rajongását avult felfogásnak mondották, mások pedig megingathatatlan keresztény és nacionalista hitét vélték alkalmatlannak az úgynevezett reálpolitika területére. Csak most, halála után kezd igazán rádöbbenni az egész magyar társadalom, hogy mit jelentett Wolff Károly nemcsak a főváros, hanem az egész ország számára. Ez a kemény, megingathatatlan jellemű államférfi tizenöt éven keresztül állta a támadások pergőtüzét és sem támadások miatt, sem csábító ígéretek kedvéért nem volt hajlandó elalkudni azt a keresztény nemzeti politikát, amely egyedül lehetett alkalmas arra, hogy az országban egyre fokozódó feszültséget rombolás nélkül levezesse. Wolff Károly építő, alkotó szelleme irtózott a destrukciótól, távol állott a fantazmagóriáktól s nem egyszer hirdette beszédeiben, hogy a keresztény nemzeti irányzat maradéktalan megvalósítása nemcsak a magyar nép érdeke, hanem érdekük azoknak is, akik világnézeti okok miatt szembeálltak vele. Wolff Károly volt az egyetlen, ahi a magyar tömegek egyre növekvő öntudatából, benső feszültségeiből és szociális elégedetlenségéből guvernamentális politikát tudott formálni. Most, amikor a magyar társadalom sokszor keserves vonaglásait nagy-nagy aggodalommal szemléljük, érezzük igazán, mit jelentett számunkra Wolff Károly. És egyre inkább érezzük, hogy a magyar lelkekben épülő szobra nem maradhat sokáig jelkép, nem maradhat az elmúlt tizenöt esztendő legnagyobb örökségének szimbóluma, hanem élő erővé, irányt mutató fárosszá kell válnia. Mert Wolff Károly neve, hagyománya és politikai végrendelete a legigazibb nemzeti és kormányzati program.