Nemzeti Ujság, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
Időjárás: Wl" ___n " ' 11 Chamberlain Várható idő ló»beszéden lemrás a követ■ _____ -------- - — . . _ gyes kérdésben "ciklufMk NFM/F 11 ÚJSÁG Néhány helyen 1 M ▼ BL M M. M WL J M ^ JrimVB magyar-szlovák délutáni zápor- • ^A delegáció — Musesen kömérsék- , . . __ . , ... „ solini válaszolt let alig változik XXI. évfolyam, 75. szám , SZOMBAT Budapest, 1939 április 1 Daladiernek najva Anglia biztosítja Lengyelország függetlenségét Kioszeivanoff bulgár miniszterelnök sterlinbe utazik Kninger Vilmos professzor megkapta Magyar Érdemrend középkeresztjét Vitéz nemes Grosschmid István a Magyar Légiforgalom R. T. elnöke miniszteri tanácsos lett Vizeki Tallián Istvánt választották a Magyar Touring Club elnökévé Nagy vita a felsőház egyesített bizottságaiban a zsidójavaslatról Általánosságban elfogadták a javaslatot, de a részletekre külön szövegező albizottságot küldöttek ki A felsőház egyesített bizottságai Töreky Géza elnöklésével pénteken délelőtt megkezdték a zsidók közéleti és gazdasági tér foglalásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről gróf Teleki Pál miniszterelnök, Tasnádi-Nagy András igazságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen. Vitéz Görgey László előadó részletesen ismertette a törvényjavaslatot, hangsúlyozva, hogy a zsidókérdés vonatkozásait már minden oldalról megvilágították s tisztán áll mindenki előtt keletkezésének és növekedésének historikuma, nemkülönben európai betegséggé válásának klinikai kortörténete is. Európában először a tekintélyi államok vetettek véget a zsidóság aránytalan politikai, kulturális és gazdasági térfoglalásának, a nemzeti életből való lehető kiszorítással is, majd Lengyelország, Jugoszlávia és Románia emeltek védőgátakat a zsidóság ellen, sőt már a nyugati liberális berendezkedésű országok is óvatos rendszabályokat hoznak az új szétszóródás előtt álló zsidóság népvándorlása ellen. Magyarországon az európai nemzeteket megelőzve már 1919 őszén lépett fel a zsidó probléma a politikai életben s ezzel megdől az a vád, hogy a javaslat idegen eszmeáramlatok szüleménye. A javaslatnak, amely nemzeti, társadalmi, gazdasági és szociális vonatkozású, ugyanaz az alapelve, mint amelyen az 1938: XV. t.-c. épült, azt az egyenlőtlenséget kívánja alkotmányos úton megszüntetni, amely abban nyilvánul meg, hogy a mai kapitalista rend előnyeit túl nagy mértékben, mind szellemi, mind gazdasági téren a népességnek jóval kisebb számú és a nemzeti, és társadalmi együvétartozás gondolatától tömegében át nem hatott csoportja, a külön faji jellegű zsidóság élvezi. A magyar fajvédelem szelleme él a javaslatban; megoldja a magyarság legfontosabb életproblémáját, új fejezetet nyit a magyarság és a zsidóság eddigi viszonyában és keresztény nemzeti életstílust biztosít. A javaslat nem követi a vér mítoszát, nem kutat vérsejtek után, hanem a leszármazás alapján von korlátokat a legnehezebben asszimilálódó zárt néptörzs, a zsidóság ellen, amely a maga idegen lelkiségének bélyegét feltűnő mértékben nyomja már rá a magyar élet minden vonatkozására. Nem alkotmányellenes a javaslat, mert a nemzetnek joga van a maga életét legjobb belátása szerint berendezni s minden vonalon az őt megillető helyet elfoglalni. A magyar alkotmány nem azonos a zsidó érdekek védelmével, a zsidókra vonatkozó korlátozások pedig Szent László óta gyakoriak jogrendszerünkben. Nem kereszténysétlen a javaslat, mert nem vitatja a keresztség érvényességét s azzal, hogy a megkeresztelt zsidókat továbbra is megkülönbözteti, voltaképpen a keresztény magyarság érdekeit védi. Ha valóban olyan országot akarunk, amelyben az élet minden vonalán nemzeti székem uralkodik, ne riadjunk vissza a már régen elfajult zsidókérdésben a javaslat megszavazásával elhatározott operációtól. Minden operáció fájdalmas, a törvény végrehajtása után bizonnyal lesznek átmeneti nehézségek, ezeken azonban a magyar életerő diadalmaskodni fog. ■ — Ideje, hogy végérvényesen nyugvó-I pontra jusson a zsidókérdés s a nemzet más, nagy nemzeti problémái felé tér- fdithassa tekintetét. A bíboros-hercegprímás beszéde Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás volt, aki mindenekelőtt megismételte azt a kérését, hogy a kormány, amikor igen súlyos vagy az egyházakat érintő kérdésekről kíván törvényjavaslatot készíteni, annak gondolatait, elveit idejekorán közölje az egyházak képviselőivel, még mielőtt a tervbe vett törvényjavaslatnak bármilyen publicitása lenne. Egész általánosságban kíván csak a javaslathoz szólni. Ha a javaslat a magyarországi zsidóság visszaszorítását, állampolgárságuk tartamának és egyéni életüknek figyelembevételével tervezte volna, akkor csak mint joggal foglalkozó ember és felsőházi tag szólt volna hozzá. De mert a javaslat minden fázisába belevonja a kereszténységet is — mert hiszen különbséget tesz azok között a zsidók között, akik keresztényekké lettek, de bizonyos határidőn belül ők vagy őseik még nem voltak azok — mint az Egyház képviselője is szól a javaslathoz, mert hiszen nemcsak magyar állampolgárokról, hanem híveiről, keresztény testvéreiről is szó van. Ha keresztény Magyarországról beszélünk és országunkat kereszténynek valljuk, mint ahogy valljuk is, mert az, természetesen törvényhozásunkban a keresztény elveknek érvényesülniük kell. Éppen ezért nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresztény magyar állampolgárok között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különbséget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s azok között, akik esetleg csak azután lesznek magyar állampolgárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s az ő ivadékaik közül, nem tartanák kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik büntetlen előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították vagy ez a szándékuk a törvény megállapítása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot represszáliának tartja bizonyos körülmények között kiterjesztendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták vagy megkereszteltedettek, de felekezetnélküliekké leltek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg,hogy az állam olyan bizalommal legyen vele szemben, mint a vallásos állampolgárral szemben.Ki kellene terjeszteni a javaslatot azokra a zsidókra is, akik akár izraeliták maradtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azokban a túlkapásokban és deliktumokban, amelyeknek visszaszorítása miatt a javaslat szükségesnek mutatkozott. A törvény azokra, akik hatálybalépéséig nem magyar állampolgárok, kiterjeszthető, mert hiszen ezeknél nem következik be semmiféle jogsérelem, hiszen őket nem illették meg a magyar állampolgárok jogai. A bejelenlés ellen nem a javaslattal kell védekeznünk, hanem úgy, hogy nem adunk, állandó letelepedési engedélyt semmiféle körülmények között. De nem elég törvénnyel visszaszorítani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna megszüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket gazdasági, társadalmi és közéletünkbe éppen a zsidószellem vitt oda s amelyek miatt a javaslatot a kormány szükségesnek tartotta. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében tette s hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel, nem kiván a kormánynak, még kevésbé a nemzetnek nehézségeket okozni. A jelen és a jövő számára kötelességének tartotta azonban elvi kijelentéseit megtenni, hogy akik akár most, akár később a javaslatot bírálják, olvashassák, hogy a püspöki kar ebben a kérdésben is, mint minden kérdésben, tehetségéhez képest az igazságosság és szeretet alapjára kíván helyezkedni. Glattfelder Gyula a zsidókérdésről Glattfelder Gyula Csanádi püspök szólalt fel ezután. Ha volt már javaslat — mondotta —, amely miatt a felsőház öszszetétele az ország szerencséje, a zsidótörvény az. Amikor a legnagyobb bűn gondolkodni, az érdem és tapasztalaton leszűrt szelekció immunizál a kiskorúság terrorjával s a túlóvatosság gyávaságával szemben. Csak így felvértezve szabad a kérdéshez hozzányúlni. Hogy van-e zsidókérdés, azt nemcsak a zsidótörvény kigondolói kérdezik népgyűléseken, hanem a keresztény restauráció elindítói már akkor, amikor a mai hangadók még csecsemők voltak, vagy a zsidók felé kacsintgattak. A zsidóknak maguknak már rég meg kellett volna érteni, hogy öt százalék a szellemi, gazdasági és kényelmi lehetőségek ötven százalékát büntetlenül nem igényelheti. A zsidó szel Lapunk mai száma 10 fillér