Nemzeti Ujság, 1939. június (21. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-27 / 144. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 junius 27. Kedd nemzeti szocialista államberendezkedés rajongói, mert ők hozták ezeket a kérdéseket felszínre. Mi azonban csodálkozva kérdezzük: miért kellett mindezekért idegenbe menni, hiszen ezeknek a kérdéseknek nálunk már akkor voltak apostolai, előfutárjai, amikor nyugaton a legtisztább elmék is még a megváltó szociáldemokrácia hitvallói, az álhumanizmus szerelmesei és a liberális berendezkedés hamis csillogásának bódult teoretikusai voltak. Nyugaton minden „kulturember“ javában tapsolt, a tömegek, milliók és milliók nyomorogtak tovább, amikor hazai földön már hősei, sőt áldozatai voltak politikában, közéletben és sajtóban annak a keresztény, szociális eszmének, amelyet most mint újat, egyedül üdvözítőt találnak meg és hoznak haza idegenből a nyilasok. Gondoljunk csak Istóczy Győzőre, aki már a múlt század végén meghúzta a vészharangot a zsidóság • szellemi és gazdasági térhódítása miatt, parlamentben és parlamenten kívül, vagy Egán Edére, aki rátapintva a lényegre, gyökeres megoldást talál a zsidóság gazdasági rablásának megfékezésére mint Ruszinföld kormánybiztosa. Bartha Miklós könyve erről a küzdelemről lélekzetVisszafojtó olvasmány, rettentő vád magyarság és zsidóság felé egyaránt. Ott van Justh Zsigmond, ez az európai látókörű szellem, aki már 1891-ben egyik korabeli lapból „becsületes szellemű ts elvben antiszemita) revist akar csinálni, Prohászka Ottokár már 1893-ban ezt írja: „A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, mely átkon a keresztény kultúra okvetlenül tönkre megy, ha nem dobja ki magából ezt a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol ahogy lehet, túl kell adniok rajta.“ Tömegével lehetne felhozni példát. A kommunizmus bukása után lábrakap nálunk az erőteljesebb antiszemitizmus, meghozzuk a numerus clausus törvényét, amikor is a weimari Németország barbárnak nevez bennünket. Fajvédő gondolatunk is régibb, mint a németeké, itt van már készen 1919-ben. Szabó Dezső húsz éve kétségbeesetten írja és mondja a magyar élet, magyar értékek, magyar paraszt, magyar falu egészséges megújulásának szükségességét s a magyar gondolat érvényesülését az-vézet mindent vonalán".VA azocáng.- i problémiákróv. gondolva -elég csak Prohászkára utalni.-Már- akikmoyenes években, hirdeti,-, hogy a tízparancsolatot ne csak az elnyomottak s kifosztottak megtört szemei elé tartsuk, hanem a zsarolók és fosztogatók felé elsősorban. Ennek, a fölári legnagyobb magyar szociális apostolnak egész életén végigvonul a küzdelem a liberális-kapitalista gazdasági rendszer ellen, hirdeti s követeli a munkás és munka megbecsülésének keresztény értelmezését, a nyomorgók szociális helyzetének rendezését, az egészséges földreformot stb. Van itt tehát bőven gondolat és kezdeményezés, amely magyar talajból fakad. Ezek után még kevésbé értjük a nyilasokat. Mennyivel '.— "Ez se látszatokon múlik. magyarabb, mennyivel sodróbb erejű lett volna ez a mozgalom, ha azzal áll a porondra, hogy ime itt volt már régen a magyar fejlődés programja, készen. Szinte részletesen kidolgozva, előbb, mint a nyugati példák, csak elnémították, elsikkasztották, politikai és gazdasági, meg társadalmi erők lenyomták a feledés és hatástalanság legmélyebb rétegeibe. Itt az ideje, hogy áhitatos lélekkel felszínre emeljük ezeket az elsüllyedt, illetőleg elsüllyesztett magyar értékeket, a gondolat magját megtisztítsuk a kezdetlegesség torz kinövéseitől és naivitásaitól, s így állítsuk azt ismét a magyar politikai, gazdasági és társadalmi élet hajtóerői közé. Igen, ez lett volna az egyedül helyes, történelmileg is alátámasztott, igazolt eljárás! Ez adott volna magyar tartalmat a mozgalomnak, kölcsönzött volna nagyobb átütő erőt és több bizalmat még a kétkedők részéről is. A nyilas mozgalom útja nem ez volt. Saját szellemi erői kevésnek bizonyultak arra, hogy az új magyar élet útját megalapozza és rendszerbe foglalja, s ráadásul még elkövette azt a szinte megmagyarázhatatlan hibát, hogy a meglévő magyar értékekről sem vett tudomást, pedig alig egy emberöltő távolságában voltak csak tőle, így kényszerült idegenbe eszmékért, módszerekért és külsőségekért egyaránt. Ezért gyökértelen a magyar talajban s a magyar lélekben még akkor is, ha a lezajlott választások tanúsága szerint szinte milliós tömeg áll mögöttük! Idegen teljesen a magyar lélektől, mint ahogy kínosan idegen volt az országgyűlés megnyitása alkalmával a nemes történelmi levegőt árasztó díszmagyarok és méltóságosan egyszerű magyar ruhák között az idegen formaruhába öltözött nyilas csoport s még kínosabb volt a magyar Himnusz szárnyalása alatt a férfiasan kemény és egyszerű vigyázz-állás mellett a mereven levegőbe lendített nyilas karok színpadiassága. Talán nem volt felesleges, ha csak futólag, nagy vonásokban is megvizsgálni a magyar történelmi gondolat és nyilas eszme viszonyát, szembenézni a mozgalom tartalmával s rámutatni arra, hogy milyen eredendő, jóvátehetetlen hibában leledzik. Nyíljanak fel azok a szemek, mozduljanak meg azok a komolyan gondolkodó magyar lelkek is, amelyeket az elkeseredés vagy a veleszületett örök ellenzékiség vitt és tartott a táborukban. Európában nem zárkózhatik el egyetlen nép sem a kölcsönhatások elől, világosan látó ember nem is akar, de tessék már egyszer tudomásul venni, hogy csak a Szent István megjelölte vonalon — melyet ezer esztendő történelme próbált ki és a magyarság legigazabb szellemei igazoltak — lehet becsülettel és eredményesen munkálni a jövőt, az örök magyar célt, a magyar államiság és népiség egyetlen biztos foglalatát: a szentistváni magyar birodalmat! KUNDER ANTAL lengyel részről megjelent Roman kereskedelmi miniszter, Sokolowski alminiszter és számos más előkelőség. Hétfőn este a lengyel kereskedelmi miniszter estebéden látta vendégül Kunder Antalt, aki kíséretével kedden reggel utazik tovább Tallinba. Kunder Antal helyettesítésével és a két minisztérium ideiglenes vezetésével a kormányzó Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztert bízta meg. * JAROSS ANDOR felvidéki miniszter vasárnap részt vett Rozsnyón a restaurált és újonnan felállított Kossuth-szobor leleplezési ünnepségén. 1919 júniusában döntötték le a csehek kegyetlen vandalizmussal a Kossuthszobrot és súlyosan megrongált állapotban az ut korában hagyták. A szobrot később a városháza egyik fészerében helyezték el és a felszabadulás után mozgalom indult meg a város közönsége körében, hogy a szobrot ismét visszaállítsák. A leleplezési ünnepségen Jaross miniszter mondott ünnepi beszédet. Hangoztatta, hogy Kossuth Lajos szobra ott él a lelkekben és a nemzet minden egyes tagjának szívében. Amikor a rozsnyóiak húsz éven át elmentek a szobortalapzat mellett, ott látták a szobrot lelki szemeikkel. Most, amikor Kossuth Lajos szobrát mégis leleplezik, a szobor új szellemi értékként, új szimbólumként áll előttünk. A trianoni békeszerződéssel le akarták parancsolni a magyarságot az életet jelentő színpadról és azt képzelték, hogy ezzel megszüntetik a magyarságot. Ha a magyar élet megnyilatkozásait el is folytatták, a reménykedést elsorvasztaniuk nem sikerült. Ezt példázza a Kossuth-szobor, amelyet el lehetett távolítani a rozsnyói főtérről, de lehetetlen volt eltávolítani a rozsnyói magyarok szívéből. Lelkes éljenzés fogadta a felvidéki miniszter szavait, majd az ünnepség a Himnuszszal véget ért. * A KULTUSZMINISZTER rendeletet adott ki a középiskolai beiratásokat végző igazgatóknak, hogy a második zsidótörvény rendelkezéseivel kapcsolatban mihez tartsák magukat. Minthogy a kiadott rendelkezésekről különböző hírek terjedtek el, a Nemzeti Újság munkatársa kérdést intézett Hóman Bálint kultuszminiszterhez, aki a következőkben ismertette az iskolai felvételekről intézkedő rendeleteket: — A vallás- és közoktatásügyi minszter a törvény értelmében minden esztendő elején megállapítja az első osztályba felvehető tanulók létszámát. Az idén végre sikerült rászállni a negyven-tanulás létszámra, amely mellett egyedül lehetséges igazán eredményes oktatást elképzelni. Az új, kisebb létszám megállapítása természetszerűen vonta maga után, hogy a felvételre jogosult igazgatók általános tájékoztatást kapjanak abban a tekintetben is, hogy miképen gondoskodjanak egyfelől a középiskolába kívánkozó zsidó tanulók felvételéről, másfelől arról, hogy egyes iskolákban ne kerüljenek kizárólag zsidó tanulók felvételre. Az igazgatók természetszerűleg az eddigi tapasztalatok alapján járnak el és a negyvenes létszám keretén belül általában annyi zsidó tanulót vesznek majd fel, amennyi aránylagosan eddig is járt . A FELSŐHÁZ pénzügyi bizottsága június 27-én, kedden délután 5 órakor az I. sz. bizottsági teremben ülést tart, amelyen a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. tc.-ben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A MAGYAR-NÉMET TÁRSASÁG az alábbi nyilatkozat közzétételére kérte fel a Nemzeti Újságot: A Magyar Nemzet 1939 június 23-iki számának 6. lapján közlemény jelent meg, „Miért alakult meg a Magyar-Német Társaság“ címmel. Ez a közlemény állítólag a pozsonyi Grenzbote cikke alapján foglalkozik a Budapesten megalakult Magyar-Német Társaság céljával és feladataival s dőlt betűkkel kiemelve azt állítja a Társaságról, hogy „az erős és biztos kézzel fogja megteremteni Magyarországon a német szellem újjáéledését és megerősödését, stb. Minthogy a Magyar Nemzetnek a pozsonyi Grenzbote híradásán alapuló cikke, különösen annak dőlt betűkkel kiemelt része alkalmas arra, hogy a Budapesten megalakult Magyar-Német Társaság célját és feladatait a magyar közönség előtt téves megvilágításban tüntesse fel, kötelességünknek tartjuk leszögezni, hogy a Magyar- Német Társaságnak épp úgy, mint bármely más magyar társaságnak, egyedüli célja csak a magyarság szolgálata lehet, amely célját e Társaság épp a magyar-német összeköttetések útján kívánja szolgálni. A Társaság célja a két ország közötti kulturális érintkezések tervszerű irányítása a magyar öncélúság gondolatának szemmeltartásával, amint azt Darányi Kálmán m. kir. titkos tanácsos a Társaság alakuló ülésén kifejtette. Mind a Társaság elnökének személye, mind a Társaság igazgatótanácsának összeállítása, amely igazgatói tanács a magyar társadalom vezető személyiségeit foglalja magában, biztosíték arra, hogy a magyarság legjobb erőinek tömörítésére törekvő s máris többszáz kitűnő magyar embert egyesítő társaság hasznos munkát végez a magyarság őrök céljainak hűséges szolgálatában. Kibédi Varga Sándor, egyetemi rk. tanár, a Magyar-Német Társaság főtitkára. * —————■1—■■—————— I il i ■um i ■■mi ■■«■!■■■ i — NMN — Azt hiszi? Tegyünk próbát? Képzelje el: egy tűzvész kipusztítja a kertet, zont órája elromlik,, a kastélyból elviszik a ttorokat . . . — Ne! ne... ne beszéljen erről tovább. — Tudja,, milyen helyzetben vannak? — Tudom. . — És mégis ragaszkodik hozzá? Újra csönd. A gyermek nehezen lélekzik. Ismeretlen veszedelmet sejt a falon túl és mintha a falban is megmozdulnának a téglák. Megdöbben, kezdi sejteni, hogy a világ nagyobb a kertnél és csöppet sem jóindulatú. Nem élnek szigeten, függnek ők is valakitől vagy valamitől és nagyapa sem olyan roppant erős, mint amilyennek látszik. Valami elindult ellenük: riadtan pillant föl, nem látja-e kint a piros tűzvészt, amelyről a vendég beszélt? De a kert sötét, messze villám csíkozza az eget. — Mária! Nekem holnap el kell mennem. Szeretném, ha határozott válasszal mennék. Kérem, feleljen. — Most... várni... — Milyen régóta várok én már, Mária! Az élet elmegy, az életet meg kell fogni, nem szabad várakozni! A gyermekben ingerültség támad. Ez a hang, ez a sürgetés, ezek a szavak... Hamisnak, szinésziesnek érzi, anélkül, hogy tudná, miért. Reszket, hogy Mária ugyanígy felel, hogy elhiszi ezt a hangot, amely az ő érzékeny fülét annyira bántja! — Nem akar tovább várni? Most a férfi hallgat. A lány töpreng. Tatán az utolsó lehetőség. Tudja, mi várhat még rá, itt, ebben a pusztuló házban. Fájdalmasan sóhajt. — Hát...— Mária! Nem bízik bennem? — De, de... csak... kereskedelmi- és iparügyi miniszter hétfőn reggel a budaörsi repülőtérről báró Villám Lajos követségi tanácsos, Paikert Géza miniszteri osztálytanácsos és Ifjunk István miniszteri titkár kíséretében Talimba utazott, hogy az ott, majd néhány nappal később a Helsinkiben rendezendő magyar est és magyar—finn kulturális vegyes bizottságok ülésén a magyar kormányt képviselje. A miniszter fogadtatására megjelentek a repülőtéren Onni Talas finn követ, Jalsoviczky Károly, Törley Bálint, Algyai-Hubert Pál és Varga József államtitkárok, valamint Láner Kornél, a MÁV elnöke és sokan mások. Kunder Antal elutazása előtt kijelentette,,, hogy a most meginduló tárgyalásokon az eredeti tervek szerint Hóman Bálint kultuszminiszternek kellett volna vezetnie a magyar vegyes bizottságot. A tárgyalásokon azonban gyógykezeltetése miatt nem vehet részt! Nagy örömmel készült az útra, mert látogatása a kulturális munka mellett alkalmat nyújt arra is, hogy az északi testvérnépekkel fennálló gazdasági kapcsolatok kimélyítését és véleménye szerint komoly lehetőségeit tanulmányozza. A kereskedelmi miniszter és kísérete hétfőn délben érkezett meg Varsóba, ahol egy napra megszakította útját. A repülőtéren ünnepélyesen fogadták, majd délben Háry András követ adott tiszteletére villásreggelit, amelyen — Feleljen! Igen vagy nem! A kérdés türelmetlen, éles és követelő. A lány szeretné látni a férfi arcát: ha látná, mindent leolvashatna róla. De sötét van, nem lát semmit. — Igen ... — suttogja tompán. A férfi a kezére hajlik. Fölállnak. — Nem játszana valamit? — Nem. Ma nem játszom. — Sétálni sincs kedve? — Nem bánom ... Elindulnak. A gyermek elrejtőzik, majd követi őket. Látja, amint végigmennek a kavicsos után, elhaladnak Adám és Éva mellett. Messze tompán morajlik az ég. Leül a tornác lépcsőjére, lehajtja a felhőt. Nyolcéves, nem érti a világot. Csak azt érzi: eddig a világon kívül élt és most elkezdődött valami más. Mária hűtlen lett a szigethez. És a kövek, melyeknek moccanását odabent hallotta, valóban meglazultak. Az ég felhős, hold nem jön elő. A holdfényszonáta nem zendül föl és tudja: nem is fog fölzesülálni többet. Ebben a pillanatban sejti meg, hogy az élet tele van fájdalommal és föl kell készülni a fájdalomra. Apránkint kilépünk a bozótból, a táj szigorú lesz és egyre sivárabb. Ádám és Éva nem indul el soha, egy szép napon elmerülnek és betemeti őket az idő. Megdöbben, mennyi minden van, amire már nem emlékszik! És milyen egyszerű elfelejteni! Szeretne sírni, de nem tud; most már azt is sejti, hogy az élet nagy pillanatai csöndesek és egyszerűek, mint egy halk lépés, félszeg mosoly és hogy a nagy fájdalom nem vihar, hanem inkább olyan, mint egy pohár tiszta víz. De sejti: ezt a poharat ki kell innunk, fenékig. UltaxVí lllványok selyemernyőtö S Scchafferr Béláné az illető iskolába. Ez a szám körülbelül megfelel a zsidóság országos arányszámának, amely az egész zsidóságra vonatkozik és nem az iskolásgyermekre, mert a zsidó iskolás gyermekek létszáma kisebb, mint az országos arányszám. — Gondoskodni kellett azonban arról is, hogy Budapesten és Miskolcon, ahol a zsidók arányszáma nagyobb, ez a többlet se szoruljon ki teljesen az iskolából, annál kevésbé, mert a vidéki és a budapesti felekezeti gimnáziumok jórészébe nem vesznek fel zsidó tanulókat. Ezért a fővárosi zsidó lakosság által leginkább lakott kerületekben kijelöltem négy iskolát, ahol a zsidó tanulók számát az első osztályban az igazgatók 40—45-ben állapíthatják meg, Miskolcon pedig az eddigi helyzetnek megfelelően, felmehetnek tizenkét százalékig. — Hogy fognak-e külön zsidó osztályokat létesíteni az iskolákban, ez az igazgatók dolga. Az igazgatók eddig is a vallásoktatás szempontjából igyekeztek a legcélravezetőbben beosztani a tanulókat. BIZOTTSÁGOK : napja volt hétfőn a parlamentben. A képviselőház külügyi és pénzügyi bizottsága Imrédy Béla elnökletével már délelőtt fél 10 órakor ülést tartott. Gróf Hunyady Ferenc ismertetése és gróf Csáky István külügyminiszter felvilágosítása után elfogadták a rendkívüli követek hivatalból való elbánás alá vonhatásáról szóló törvényjavaslatot. 1. felsőház véderő és pénzügyi bizottsága József főherceg elnökletével ülésezett és a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap létesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Gróf Apponyi Károly előadó ismertetése után Szőke Gyula, Szilágyi Lajos és Orffy Imre szólaltak fel, figyelmébe ajánlva a kormánynak a légoltalmi liga pénzügyi megalapozását is. Hasonló értelemben szólt a kérdéshez József főherceg is. Bartha Károly honvédelmi miniszter és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter válaszoltak a felszólalásokra, elismerték a légoltalmi liga jelentőségét és kilátásba helyezték, hogy a kormány gondoskodni kíván a liga állandó bevételekhez való juttatásáról. A javaslatot elfogadták. A felsőház pénzügyi bizottsága tartott ezután ülést Baranyay Lipót elnöklésével. Czettler Jenő, Hegedűs Lóránt, Biró Zoltán, Hoepfner Guidó és Papp Kálmán felszólalásai és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter felvilágosításai után egyhangúan megszavazták a felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. •