Nemzeti Ujság, 1939. július (21. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 július 1. Szombat­ ban politikai princípium ugy-ahogyan mégis érvényesülhet, a szenátusba hívta még tehát az összes eddig tiszt­ségeket viselt miniszterelnököket, mi­nisztereket és pártvezéreket, így ter­mészetesen nem hagyhatta ki Maniut és Bratianut sem. Ez a két ember min­dig szöges ellentéteket képviselt. Bra­­tian­ a mindenkori polgári társadal­maknak azt a gondolatát, hogy a több­rétegű társadalmakban mindig voltak, vannak és lesznek vezetőosztályok s a vezetésre a maguk anyagi adottságai, életformái és egész beállítottsága foly­tán felkészült osztályt vagy osztályo­kat több jog illeti­­ meg a társadalmi, gazdasági, szellemi és politikai veze­tésben, mint a többieket; Maniu pedig azt látja és azt látta, hogy Románia parasztállam s a milliós paraszttöme­gek gazdasági és szellemi kultúrájának kiépítése aktivitásuknak az ország po­litikai életébe való bevezetése nélkül Romániában nem szabad és nem lehet politikát csinálni. Ez a két ember most összefogott és közös memorandumban közölték a szenátussal, hogy a mostani parlament határozatait nem kívánják elismerni, mert a parasztságnak több mint a fele elvesztette szavazati jogát az új választójogi törvény értelmében, a választások csak paródiája voltak a politikai akarat megnyilvánulásának s a parlament csak fikció! Ezért:,,... mi nem vettünk részt a választáson s nem kívánjuk elismerni, hogy a két kamara közül akármelyiknek is joga volna határozatokat hozni és döntéseket kez­deményezni országunk függetlenségé­nek, integritásának vagy bármely más kérdésének­ ügyében ...“ A parlament, amely előtt Calinescu beszélt, megyei főnökök hivatali szobájában született, minisztériumok hivatali szobáiban hagyták jóvá, Maniu mögött névtelen analfabéta milliók sóhajai, vágyai és reményei létezzenek, Bratianu mögött pedig a hatalomból kiszorított román vezető osztályok dühe és keserűsége feszül. Várjon mi lesz erősebb! Azok-e, akik ott vannak a parlamentben, vagy emezek, akik nincsenek a parlament­ben? A román poilitikai­­élet új parla­menti időszaka ennek a kérdésnek nyugtalanító örvénylésével indul és ez a kérdés még hallat majd magáról! K. R. OLVASSUK IS KÉPES KRÉKÁT m­] meglátta az öreget, elmosolyodott és üdvözölte:­­ — Adj‘ Isten, Andris bá’, mi járatba van erre? — Az aranydénáromat keresem, • nem láttad? A béres nevetett, majd engem is észre vett. — Jó estet fiatalúr. Talán szállást ke­res? Ha igen, akkor csak gyüljön bej­­jebb. Beléptem a pitvarba. Andris bácsi is bejött. A gazda már ott állt a ház előtt Lekezeltünk, aztán behívott egy falas szalonnára. Elálmosodtam és elvezettek a padláshoz, hogy másszak fel oda alud­ni. Az öreg már javában horkolt. Meg borzongtam, mert a falon lassú árnyak imbolyogtak s recsegett a létrafok. Be­vallottam vendéglátómnak, hogy én bi­zony félek ettől az embertől. Az elmo­solyodott és mikor elmeséltem délutáni kalandomat, megnyugtatott, hogy az Öreg nem bánt. — Már gyermekkoromtól ismerem An­dris bán­t, azóta mindig az aranydénárt kérdezi fűtől és fától. Az a hír járja, hogy vagy harminc éve, mint disznó pásztor gyerek napszúrást kapott és azóta ilyen kótyagos. Menjen csak nyu­godtan föl, ne féljen az urfi. Összeszedtem minden erőmet, hogy le­győzzem a félelmet és felkúsztam a létrán. Ott fenn a sötétben vackot ka­partam össze a szalmából azután elke­veredtem. Az öreg már nem hortyogott, csak szup­ogása zavarta meg néha a ránkboruló csendet. Félálomban még arra gondoltam, hogy mennyien keresik az aranydénárt, talán én is azt keresem, csak eddig nem tud­tam a nevét. De vájjon ki találja meg közülünk? A nap első sugarai már talpon talál­tak. Az öreg eltűnt, biztosan újra a kin­csét keresi. Lekászolódtam a padlásról, búcsút vettem a gazdától és útnak ered­tem keresztapám faluja felé. A makadám útra suttogva vigyáztak a fák ... ­„A kormányzó beszéde jelző­köve lehet egy új európai közeledésnek" — Írja a Courrier de Génévé Genf, junius 30. A Courrier de Génévé „Horthy kor­mányzó történelmi beszéde" címen a lap első oldalán terjedelmes cikket közöl a kormányzó parlamenti beszédéről. Horthy kormányzó beszéde, — írja a lap — a magyar történelem lapjaira ke­rül. Horthy kormányzó húsz éve áll nem­zete élén, amely húsz esztendő Euró­pára nézve is sorsdöntő volt, az általa követett út magyar út volt, a rend és az alkotmány útja. Húsz év alatt Horthy kormányzó megszer­vezte a hadsereget és felépítette az országot,­­ vaskézzel, de atyai szívvel. Az új parlament megnyitása alkalmá­val bejelentette, hogy a parlamentnek a szociális reformok és az agrárreform je­gyében kell megnyílnia. A beszéd el­hangzása óta a magyar nemzet megúj­­hodott bizalommal néz jövője elébe, hogy megvalósíthassa azt a nemzeti gondola­tot, amely Horthy Miklós személyében találja megtestesítőjét. A cikk írója kiemeli, hogy a kormányzó beszédének visszatérő motívuma egység és munka befelé, függetlenség és önálló­ság kifelé. A nemzet szívébe zárta a be­széd minden szavát, de bizonyos az is, hogy a beszédre egész Európa felfigyelt. Horthy Miklós nemcsak a magyar par­lamentet és a reformok korszakát nyi­totta meg, de jelzőköve lehet egy új európai köze­ledésnek is az igazság és a béke jegyében. A kormányzó beszéde az egész világ előtt bizonyítja a magyarok békeszándé­kát. A beszéd egyik legfontosabb része Horthy kormányzónak a Szentatya kez­deményezéséhez való csatlakozása abból a célból, hogy nemzetközi értekezlet üljön egybe a világ békéjének megmen­tésére. Horthy Miklós kezdeményezése a legvilágosabb bizzonyítéka annak, hogy minden igazságtalanság és ne­hézség ellenére mindig igazi béke­vágy fűtötte a magyar nemzetet. A cikk ezután megemlékezik arról, hogy milyen melegen ünnepelte a ma­gyar nemzet Horthy kormányzó 71-ik születésnapját. A nemzet őszinte öröme volt a legjobb bizonyítéka annak —írja — mennyire szeretik a kormányzót az egész országban mindenhol. Az egész nemzet nagy megnyugvással fogadta a kormányzó szózatát, aki kritikus hely­zetekben mindig megjelölte a magyar nemzet útjait és célját, amely a magyar történelmi lelkiségből fakad. (MTI) Párisi jelentés állítólagos német-lengyel tárgyalások megindulásáról A danzigi alkotmány módosításáról a lengyel kormány tervezetet dolgozott ki? Páris, június 90. Csütörtökön és pénteken riasztó hírek járták be a világsajtót a danzigi helyzet kiéleződéséről. Péntekre némileg nyugodtabban ítélték már meg a hely­zetet, sőt a Paris-soir péntek esti második kiadásában egyenesen azt a fel­­tűnést keltő hírt közli, hogy a lengyel kormány tárgyalásokat akar kezdeni Németországgal a danzigi kérdés rendezéséről. A lap úgy tudja, hogy a lengyel kormány már kész tervezetet dolgozott ki és le­szögezte, hogy milyen feltételek mellett volna hajlandó tárgyalásokat kez­deni a németekkel a danzigi szabadullam alkotmányának módosí­tásáról. Charles Noel varsói francia nagykövet, aki csütörtök óta Párisban tartózkodik, a lap szerint, azért jött a francia fővárosba, hogy k­ö­zö­l­je a francia kormánnyal a lengyel feltételeket és kikérje a Quai d.Orsay véleményét erről a tervről.• A péntek esti londoni lapok Berlin­ből keltezett jelentéseket közölnek, ame­­lyek szerint Hitler kancellár július 20. és 30-ika között állítólag látogatást akar tenni Danzig szabadvárosban. A lapok nem jelölik meg, hogy milyen forrásból szerezték ezt az értesülést, úgyhogy a hírt a legnagyobb fenntartással kell fogadni. Valamennyi londoni lap egyébként azon a véleményen van, hogy nyár vége előtt nem várható fordulat a danzigi kérdésben. Riasztó hírek a helyzet kiéleződéséről Párig, június 30. A danzigi helyzet kiéleződéséről szóló riasztó hírek főleg a francia sajtóban láttak napvilágot. A Petit Ifarisien és az Excelsior különböző varsói jelentése­ket közölt, amelyek szerint Danzigban és a szabadvároson kívül különböző in­tézkedések történtek volna, amelyek arra mutatnának, hogy küszöbön áll Danzig­­nak Németországhoz való csatolása. A félhivatalos Petit Parisien többek közt azt írta, hogy abban az esetben, ha ez lekövetkezne, egy lengyel részről feltét­lenül intézkedéseket hajtanának végre a lengyel érdekek védelmére. Német—len­gyel összetűzés ebben az esetben elke­rülhetetlen lenne és L­engyelország szö­vetségeseihez fordulna, amelyek önmű­ködő segélynyújtásra kötelezettek. Az Excelsior szerint a francia és az angol kormány világosan látja a helyzetet és minden danzigi német ténykedés len­gyel ellenállással találkozna s kiváltaná Franciaország, valamint Anglia azon­nali segélynyújtását, amelyet megígér­tek Lengyelországnak. Az esti lapok egybehangzóan jelentet­ték azt, hogy a danzigi szenátus belül­­ről készül a csatlakozás végrehajtására. Lengyelország azonban ebben az esetben kénytelen lenne a danzigi döntés ellen katonailag fellépni. A francia és az an­gol egyezmény ugyan a katonai segély­nyújtást csak arra az esetre helyezték kilátásba, ha a lengyel államot harma­dik hatalom részéről támadás érné, Fran­ciaország és Anglia azonban katonailag abban az esetben is fedezné Lengyel­­országot, „ha Lengyelország kénytelen lenne a danzigi szenátus várható dönté­sei ellen vétójoggal élni“. Az esti órákban a Quai d,Orsay meg­nyugtató közleményt adott ki, amely szerint a francia külügyi hivatal nem tart közvetlenül küszöbönálló fejlemé­nyektől. Mint Varsóból jelentik, mértékadó lengyel körökben pénteken este a követ­kezőkben tájékoztatták a sajtó képvise­lőit a danzigi helyzetről: — Danzigban kétségkívül észlelhe­tők bifoly«­ jelennétek, «se- Tartós ondolálás Kiváló munka, legújabb párisi eljárás szerint. Tovább is leszállított árak. kJ hölgyfodrász, Dorottya­­rKI I 3 WPS Wn utca 1. Tel: 181—449. lyeket lengyel részről a legnagyobb­ figyelemmel kísérnek. Az esetleges len­gyel reakció attól függ, hogy milyen form­a­­­tenek ez­ek a jelenségek. A Danziger Vorposten cáfolata Danzig, június 30. Danzigi körök cáfolják a riasztó híre­ket. A hivatalos danzigi körök szócsöve, a Danziger Vorposten szembeszáll a kül­földi lapokban terjesztett különböző jelentésekkel. A lap többek közt a követ­kezőket írja:­­ Szemtelen hazugság azt állítani, hogy Danzigban birodalmi katonaság lenne. Ugyanúgy nem igaz, hogy a Nogat folyó fölött betonhidat építettek volna. Nincs semmi rejtenivalónk Danzigban a köz­vélemény elől, mert nem történik semmi törvénytelen a készültség­e napjaiban. A külföldnek természetesen meg kell érte­nie, hogy Danzigtól nem kívánhatják, maradjon közömbös akkor, amikor len­gyel részről ezzel a védtelen várossal szemben háborús fenyegetéseket hangoz­tatnak. A lap ezután foglalkozik a nemzetközi sajtónak azzal a híresztelésével, hogy­ Danzigot militarizálják és a következő­ket írja: Danzigban katonai téren semmi olyan nem történik, ami összehasonlítható lenne, azokkal a katonai mozgósítási intézkedés­­ekkel és a mindenapos élet militarizálá­­sával, amely jelenleg Lengyelországban és Franciaországban tartósan folyik. Ez mindenesetre nem jelenti azt, hogy az danzigi rendőri szervezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy a danzigi lakos­ság számára megadják a biztonság érzé­sét és ne fokozzák a nyugodt munka ga­ranciáját. Moscicki elnök Lengyel­­országnak a tengerhez való jogáról Varsó, június 30.­­ A „tenger hete“ keretében csütörtökök­ Varsóban nagyszabású ünnepséget ren­deztek. Moscicki köztársasági elnök hosszabb beszédet mondott.­­ Gdynia és Danzig Lengyelország nyitott kaput a nagyvilág felé - mon­dotta az elnök. A Pomeránia és a ten­gerpart birtoka alapja, gazdasági füg­getlenségünknek és felbecsülhetetlen ér­ték számunkra­ a levegőt és a napfényt jelenti, amely elengedhetetlen szükség­lete államunk létének. Minél több nehéz­ségre találunk és minél ellenségesebbek a külső körülmények, annál hajlíthatat­­lanabb az az akaratunk, hogy mi legnagyobb áldozatok árán is­­biztosítsukki és szilárdan fenntartsuk Lengyel­ország útját a tengerhez. Lengyelország, amikor újra elfoglalta helyét a Balti­tengeren, a békét és a teremtő munka­ áldását hozta. Ennek a békés munkának akarjuk magunkat szentelni a jövőben is. Most azonban olyan időket élünk, amikor a világ ismét a fegyverkezés út­jára lépett, olyan időket, amikor — kü­lön­ösen a tengerpartokon — összeütkö­zések veszélye tűnik fel. Fenn akarjuk tartani és meg akarjuk erősíteni a békét­ a balti partokon, de ez a szándék azt a kötelességet rójja ránk, hogy növeljük Lengyelország tengeri, haderejét.. Erősek vagyunk szárazföldön és levegőben, most pedig erősek akarunk lenni a ten­geren is, hogy biztosíthassuk tengeri munkásságunk állandó fejlődését és hogy tökéletesen betölthessük nemzetünk hivatását a tengeren. (MTI.) A Gazda Polska hangoztatja, hogy a lengyelek jelszava: „Nem tágítunk a Balti-tengertől“. Ez a jelszó — írja — nem támadó szándékú, hanem egysze­rűen a nemzetnek azt az akaratát fejezi ki, hogy megvédje a tengerhez való jogát. Szovjet hadihajók a svéd partok mentén Stockholm, junius 30. Svédország gotllandi partvidékén az utóbbi napokban számos szovjet orosz hadihajót figyeltek meg így többek között a K­i­r­o­v könnyű cir­kálót, öt torpedórombolót és a Lenin­grád—Szovjet nevű iskolahajót, és szovjetorosz hadihajók a svéd partvidék közvetlen közelében gyakorls­koztak. Az illetékes svéd hatóságok uta­sították a partvédelmi közegeket, hogy tegyenek haladéktalanul jelen­t­é­s­t a szovjet hajók minden mozdulatá­ról

Next